EAZA tenyészprogramok

 

 

Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN

 

Feltöltve: 2018. január 23.

 

 

A menüpont elsősorban az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének EEP-ESB programmal rendelkező fajainak fényképes bemutatására fókuszál. A téma tárgyalása előtt azonban szükségesnek érzem a szervezet tenyészprogramjait és azok felépítését, működését a lényeges fogalmak tömör definiálásával meghatározni, valamint egy kapcsolódó rövid történeti kitekintést nyújtani.

 

Kiemelt fogalmak:

 

AZA, Association of Zoos and Aquariums

CBSG, Captive Breeding Specialist Group, majd Conservation Breeding Specialist Group

CITES, Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora

EAZA, European Association of Zoos and Aquaria

EEO, EAZA Executive Office

EEP, European Endangered Species Programme

EEP Cie., EEP Committee

EPMAG, EAZA Population Management Advisory Group

ESB, European Studbook

GSMP, Global Species Management Plan

IUCN, International Union for Conservation of Nature and Natural Resources

IUCN/SSC, IUCN Species Survival Commission

MON-P, Monitored by Person

MON-T, Monitored by TAG

RCP, Regional Collection Plan

SSP, Species Survival Plan

TAG, Taxon Advisory Group

WAZA, World Association of Zoos and Aquaria

ZIMS, Zoological Information Management System

 

 

Történeti és strukturális áttekintés

 

 

Az 1973 márciusában elfogadott, majd 1975 júliusában hatályba lépett Washingtoni Egyezmény, CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) egy olyan világméretű, nemzetközi megállapodás, melynek célja, hogy ellenőrzése alá vonja – szabályozza, esetenként tiltsa – a veszélyeztetett állat- és növényfajok kereskedelmét, s ezzel megakadályozza azok kipusztulását. Az állatkertek számára történő vadbefogott állatok importjára ez jelentős hatást gyakorolt, s a vezető szakemberek számára nyilvánvalóvá vált a zoológiai intézmények szorosabb kooperációjának szükségessége az általános tartástechnológia és ezen belül is a tervszerű szaporítás színvonalának emelése terén. Amennyiben az intézmények továbbra is gyűjteményeikben szerették volna tudni az adott fenyegetett fajok egyedeit, céllá kellett erősödnie az önfenntartó ex situ populációk kialakításának. E törekvés tükröződik a Természetvédelmi Világszövetség, IUCN (World Conservation Union, vagy International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) Faj Túlélési Bizottságának, SSC (Species Survival Commission) zászlaja alatt működő, 1979-ben megalakult akkori Fogságban Tenyésztési Munkacsoport, CBSG (Captive Breeding Specialist Group, később Conservation Breeding Specialist Group, napjainkban pedig Conservation Planning Specialist Group) létrehozásában. Ezzel jórészt párhuzamosan, azonban részben ezt megelőzően is nyilvánvalóvá vált egy zoológiai adatbázis létrehozásának szükségessége, mely az International Species Information System (ISIS) 1974-es megalakulásához vezetett. 2016-ban a társaság Species360-ra történő névváltozása után a rendszer a Zoological Information Management System (ZIMS) néven ismeretes.

Nemzetközi szinten az Állatkertek és Akváriumok Szövetsége, AZA (Association of Zoos and Aquariums, korábban American Zoo and Aquarium Association, eredetileg pedig American Association of Zoological Parks and Aquariums) volt az első szövetség, mely életre hívott fajmegmentési programot, nevezetesen az 1981-ben útjára indított Faj Túlélési Terv, SSP (Species Survival Plan) programokat.

Ezzel párhuzamosan Európában is hasonló kezdeményezések kezdtek kibontakozni néhány év különbséggel. 1985 júniusában Antwerpenben került sor arra a találkozóra, ahol a koordinált tenyészprogramok lehetőségéről értekezett néhány haladó gondolkodású intézmény, konkrétan az Amszterdami, Antwerpeni, Kölni, Koppenhágai, Helsinki, Mulhouse-i, Rotterdami és Zürichi Állatkert. Ugyanezen év novemberében, Kölnben tartott találkozón 9 ország 26 intézményének részvételével kihirdették az első Európai Fajfenntartó Tenyészprogramokat, EEP-programokat (Europäischen Erhaltungszuchtprogramme, a későbbiekben European Endangered Species Programme), melyek a következő fajokhoz kapcsolódtak: kongói páva (Afropavo congensis), szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus), drill (Mandrillus leucophaeus), törpecsimpánz v. bonobó (Pan paniscus), bóbitás gibbon (Nomascus concolor), sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla), kis panda v. vörös macskamedve (Ailurus fulgens), perzsa leopárd (Panthera pardus ciscaucasica), tigris (Panthera tigris), Przsevalszkij-ló (Equus przewalskii), babirusza (Babyrousa babyrussa), vikunya (Vicugna vicugna), jávai kancsil (Tragulus kanchil), déli törpeszarvas (Pudu puda), okapi (Okapia johnstoni), gaur (Bos gaurus), alföldi anoa (Bubalus depressicornis), pézsmatulok (Ovibos moschatus) (az említett fajok némelyikénél – bóbitás gibbon, perzsa leopárd, babirusza, kancsil – a korabeli tudományos név látható).

 

 

Érdemes kiemelni, hogy az induló tenyészprogramokhoz való csatlakozás teljes mértékben önkéntes alapokon nyugodott, hiszen ekkor még nem létezett az európai zoológiai intézményeket tömörítő szervezet. A frissen indult programok felügyeletét az első öt évben az EEP Bizottság, EEP Cie. (EEP Committee) látta el, mely a későbbiekben kiegészült az 1990-ben alakult EEP Igazgatási Iroda (EEP Executive Office) támogatásával. A gyűjteményi tervezés terén elért fejlődéssel paralel módon politikai szükség jelentkezett az európai intézmények szorosabb együttműködésére, mely az ECAZA (European Community Association of Zoos and Aquaria) létrehozásához vezetett 1988-ban. A Vasfüggöny lehullása után e szövetség alakult át és vette fel az EAZA nevet, mely szervezet maga alá olvasztotta az EEP-Bizottság feladatkörét, s az EEP Igazgatási Iroda immáron EAZA Igazgatási Iroda, EEO (EAZA Executive Office) néven folytatta tevékenységét.

 

 

EAZA

 

 

Az 1992-ben életre hívott Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége, EAZA (European Association of Zoos and Aquaria) egy tagságon alapuló szakmai szerveződés, mely Európa és a Közel-Kelet vezető állatkertjeit és akváriumait tömöríti. A szervezet missziója, hogy elősegítse a jelenleg több mint négyszáz szövetségi tagintézmény kooperációját az oktatás, kutatás és megőrzési célok minél magasabb szintű teljesüléséhez.

 

 

TAG

 

 

Az EAZA voltaképpen az EEP-programok magasabb szintű koordinációjára alakult szervezet, s a szövetség megalakulásának évében a már futó tenyészprogramok struktúrájában egy újabb mérföldkövet jelentett a Taxon Tanácsadó Csoportok, TAG (Taxon Advisory Group) megalakítása. Az EAZA tagintézmények tehát taxononként munkacsoportokat alakítanak ki az állatkertekben és akváriumokban bemutatott fajok tartástechnológiájának menedzselésére. Az egyes TAG-ok (többnyire) egy-egy rendszertani egységbe tartozó állatcsoport(ok)ra fókuszálnak, így beszélhetünk pl. Macskafélék, Medvefélék vagy éppen Darualakúak TAG-ről. A TAG a különböző tenyészprogramok magasabb szerveződési szintje, mely az adott rendszertani csoport fajaihoz tartozó programokat – EEP, ESB, MON-P, MON-T – foglalja össze. Jelenleg 39 TAG működik az EAZA keretein belül, melyekhez több mint négyszáz EEP- és ESB-program tartozik.

A tanácsadó és felügyelő csoportot a megválasztott TAG-elnök irányítja, tagjai pedig olyan EAZA tagintézményekben dolgozó állatkerti szakemberek – fajkoordinátorok, törzskönyv-vezetők és Fajbizottság tagjai – akik speciális, kiemelt tudással rendelkeznek és mély érdeklődéssel viseltetnek az adott TAG fajaival kapcsolatban. Mindez kiegészülhet továbbá olyan „tanácsadó” személyekkel, akik egyetemeken és nemzetközi konzervációs szervezetekben látnak el feladatokat, s hasznos takarmányozási, állategészségügyi és természetvédelmi vonatkozású információkkal segítik az állatkerti közösség munkáját.

A hierarchia magasabb fokán álló, korábban már említett EEP Bizottság feladata a tenyészprogram menedzsment koordinációja, munkájával a TAG-ok vezetőségeinek támogatása és az európai állatkertek és akváriumok ex situ populációkezelésének jövőbeli fejlesztésire irányuló tevékenységeinek irányítása. Az EEP Bizottság tevékenységével párhuzamosan továbbá megalakult az EAZA Populációmenedzsment Tanácsadó Csoport, EPMAG (EAZA Population Management Advisory Group), mely a fajkoordinátorok munkáját hivatott segíteni.

 

 

 

EAZA tenyészprogram struktúra

 

 

RCP

 

 

A TAG-ok egyik alapvető feladata a Regionális Gyűjteményi Terv, RCP (Regional Collection Plan) meghatározása, mely előirányozza, mely fajok tartására szükséges és érdemes koncentrálni. Mivel az állatkerti férőhelyek és az egészséges, lehetőség szerint minél nagyobb mértékben önfenntartó fogsági populációk menedzselésével foglalkozó professzionális humán-erőforrás limitált, a szövetség tagintézményeinek átgondolt döntést kell hozniuk arról, hogy mely fajokat tartsák és melyeket nem.

Szintén az RCP határozza meg és irányozza elő, hogy mely fajok ex situ populációt szükséges az EEP és az ESB program keretein belül menedzselni.

 

 

EEP és ESB

 

 

Az EAZA populációmenedzsmentjének négy szintjét különítjük el azok intenzitása alapján:

 

• Európai Fajfenntartó Tenyészprogram, EEP (European Endangered Species Programme)
• Európai Törzskönyvi Program, ESB (European Studbook)
• Egy adott faj személy által történő monitorozása, MON-P (Monitored by Person)
• Egy adott faj TAG által történő monitorozása, MON-T (Monitored by TAG)

 

Ezek közül az első kettőt definiáljuk tenyészprogramnak.

 

 

Az EEP az EAZA-tag állatkertek jelenlegi legintenzívebb populációmenedzsment típusa. A programok célja a veszélyeztetett állatfajok állatkerti tartástechnológiájának és tervszerű szaporításának koordinálása. A konzervációbiológia definiálása szerint akkor életképes egy ex situ populáció, ha az adott forrásfaj genetikai diverzitásának 90%-át 100 évre meg tudja őrizni. A populációkezelés során rendkívül fontos a genetikai és demográfiai koordináció, valamint az állategészségügyi és tartástechnológiai módszerek alkalmazásának minél magasabb szintű összehangoltsága.

Minden egyes EEP-programot a választott EEP Fajbizottság (EEP Species Committee) által segített és kinevezett fajkoordinátor vezet, aki kellő szakmai tudással és érdeklődéssel bíró, valamely EAZA tagintézményben dolgozó állatkerti szakember. A program koordinátor és a hozzá tartozó fajbizottság feladatai igen sokrétűek: felügyeli a szóban forgó faj európai állatkerti állományát, minél több információt gyűjt az adott faj/alfaj összes egyedéről, mely alapján törzskönyvet publikál. Ezen túlmenően demográfiai és genetikai analíziseket készít az adott faj jövőbeli populációkezelésére vonatkozó terv kidolgozásának segítésére, melyet Hosszútávú Kezelési Tervnek, LTMP (Long-term Management Plan) nevezünk. Meghatározó feladatként a Fajbizottsággal karöltve évente kötelezően betartandó „ajánlást” ad a szükséges állatszállítások lebonyolítására a genetikai diverzitás legmagasabb fokú megőrzése céljából, mely magában foglalja a megfelelő tenyészpárok és egynemű csapatok kialakítását, szükség esetén szaporítási stop elrendelését.

További feladat az állatjóléti szempontokat leginkább érvényesítő, szakmailag megfelelő és folyamatosan aktualizált tartástechnológiai útmutató (jelenlegi nevén EAZA Best Practice Guideline) elkészítése, kutatások indítványozása az állatjólét és a szaporítási siker maximalizálása érdekében, nem EAZA-tag intézmények programhoz kapcsolódásainak lehetőségeiről való döntések meghozatala, valamint az élőhelyen történő (in situ) konzervációs tevékenységhez történő kapcsolódás lehetőségeinek keresése.

Jelenleg 212 EEP-program működik az EAZA keretein belül.

 

 

Az ESB közepes intenzitású populációkezelésnek tekinthető. A program célja az adott faj egyedeinek nyilvántartásba vétele, genetikai és demográfiai változásainak nyomon követése. Minden ESB-programot egy törzskönyv-vezető visz, aki kérdőívek segítségével minél több információt gyűjt e lehető legtöbb egyedről, mely adatokat komputeres program segítségével elemez és elkészíti a faj törzskönyvét. Az EEP-hez hasonlóan szintén ajánlást ad az állatcserék és ezekhez kapcsolódó szállítások lebonyolítására, s habár ezek csak opcionálisak és nem kötelezőek, mégis erősen ajánlottan betartandóak.

Az ESB-programokban történő részvétel a nem EAZA-tag intézmények számára is nyitott az EEP-koordinációval ellentétben.

Az első európai törzskönyv 1923-ban alakult európai bölények (Bison bonasus) nyilvántartásba vételére, azonban az ESB jelenlegi struktúrája 1994-ben került elfogadásra.

Jelenleg 193 ESB-program működik az EAZA keretein belül.

 

 

MON-P és MON-T

 

 

A MON-P és MON-T egy kiválasztott szakember és az adott TAG által történő fajmonitoring-program, mely a jelenlegi populáció menedzsment kevésbé és legkevésbé intenzív típusa.

 

A populációkezelés fent említett típusai lehetnek permanens jellegűek, azonban számos esetben van átjárhatóság a programok között, s az egyik állapot mindössze előkészítő szakasza lehet a magasabb intenzitású populációkezelési struktúrába való jutáshoz (monitorozott faj törzskönyvének kialakítása avagy törzskönyvből fajfenntartó tenyészprogram indítása). Érdemes továbbá megjegyezni, hogy az EAZA jelenlegi irányultsága szerint a közeljövőben megszűnik az EEP-ESB szétválasztása.

 

 

 

IUCN Red List

 

 

Amennyiben konkrétabb képet szeretnénk kapni, hogy zömében mely fajok kerülnek be az EEP-ESB programokba, röviden érdemes áttekinteni az IUCN Kihalással fenyegetett fajok vörös listáját (IUCN Red List of Threatened Species), mely a fajok természetvédelmi státuszának legátfogóbb globális összegzése.

 

Az IUCN Vörös Lista bizonyos kritériumok alapján, mint populációméret és a hanyatlás üteme, földrajzi elterjedés nagysága és a populációk fragmentáltsága alapján kilenc kategóriába sorolja az élőlényeket:

 

Kihalt, Extinct

 Vadon kihalt, Extinct in the Wild

 Súlyosan veszélyeztetett, Critically Endangered

 Veszélyeztetett, Endangered

 Sebezhető, Vulnerable

 Mérsékelten fenyegetett, Near Threatened

 Nem fenyegetett, Least Concern

 Adathiányos, Data Deficient

 Felméretlen, Not Evaluated

 

A , ,  kategóriát összefoglalóan Fenyegetett státuszúnak szokás nevezni, és elmondható, hogy az EEP-program fajainak 75%-a, míg az ESB-program fajainak 44%-a tartozik ebbe a kategóriába. A fenti kategóriák ismertetése azon szempontból is fontos, miszerint a következő menüpontban látható, fotókkal illusztrált EEP-ESB lista fajainak adatlapjainál az IUCN kategória is feltüntetésre került.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

EAZA Population Management Manual 2017, European Association of Zoos and Aquaria, Amsterdam

www.eaza.net

www.aza.org