ZOOROPE - Európa állatkertjei
Állatkertészettel kapcsolatos cikkek és szakfordítások

 

 

LÁTOGATÁS A BAIRD-TAPÍROK EURÓPAI TENYÉSZKÖZPONTJÁBAN

 

Bemutatkozik a Wuppertali Állatkert

 

 

 

 

Írta: NAGY ANTAL

2015

 

Fényképezte: NAGY NORBERT és NAGY ANTAL

2014

 

 

 

A Wuppertali Állatkert (Zoo Wuppertal) egyike Németország legrégebbi és egyben legszebb vidéki állatkertjeinek. Az intézmény alapterülete 24 ha, melyen a különböző állatbemutatók mellett szép számmal találunk különböző növényfajokat bemutató, gondozott kerteket is. Az állatkertben jelenleg 454 állatfaj mintegy 4580 egyede található. Kiemelkedő jelentőségű az állatkert emlős ragadozó-, főemlős- és madárgyűjteménye, de más taxonokba tartozó állatfajok esetében is szép számmal találunk ritkaságokat.  Bár a Ruhr-vidéken, egymáshoz viszonylag közel számos, gazdag és híres állatkert található, a wuppertali mindenképpen megérdemli a szakmai és a laikus közönség figyelmét.

 

 

Az intézmény rövid története

 

 

A Wuppertali Állatkert 1881-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, a „Zoologoischer Garten” elnevezésű részvénytársaság jóvoltából, mely az állatbemutató mellett több éttermet is üzemeltetett ekkoriban. Az intézmény kezdetben elsősorban csak a hazai fauna bemutatására vállalkozott, a közönség első kedvencei közé tartozott a barnamedve (Ursus arctos) és a farkaspár (Canis lupus). Már ekkor meghatározóak voltak az intézmény életében a nagyméretű, gondozott, parkosított részek, melyekkel a mai napig találkozhatnak az állatkertbe látogatók.

 

A Wuppertali Állatkert ikonikus épülete, a vendéglátóegységeknek és marketingtevékenységnek is otthont adó kastély

 

1900-ig töretlen fejlődésnek indult az intézmény: a megnyitás óta eltelt szűk két évtized során egy új medveketrecet, egzotikus patások számára épült, fűthető istállót és egy kisméretű majomházat is átadtak, valamint kenguruk és struccok (Struthio camelus) érkeztek.

1900 és 1934 között Josef Keusch ült az igazgatói székben, akinek igazgatása alatt tovább fejlődött a bemutató. Egyebek mellett átadták az 1910 és 1912 között épült Sarkvidéki panorámát, melyet a mai napig eredeti rendeltetési céljára, fókák és jegesmedvék (Ursus maritimus) tartására használ az állatkert. Keusch igazgatása alatt újabb majomház épült, valamint ekkor készült el az állatkert első akváriuma és elefántháza is. Ez utóbbi épületbe költözhettek be 1927-ben az intézmény első ázsiai elefántjai (Elephas maximus) és nílusi vízilovai (Hippopotamus amphibius).  Ezt követően, 1937-ben vette át és folytatja napjainkban is Wuppertal város az állatkert üzemeltetését.

A második világháborút a Wuppertali Állatkert is megsínylette: bár épületei viszonylag kis mértékben sérültek, a növény-és állatgyűjtemény nagy része odalett. A háború után néhány nappal már készen állt az állatkert az újbóli megnyitásra.

1970-ben megnyitották a Nagymacskaházat, mely a mai napig eredeti funkciójának eleget téve látogatható. Ekkor azonban csaknem két évtizedes pangás következett az állatkert életében, melynek során az egykor korszerűnek tartott állattartó helyek felett bizony alaposan eljárt az idő, többségük megérett a felújításra.

Igazi változást az 1991-es év hozott, amikor elkészült a jegesmedvék felújított és kibővített kifutója.  Ezt követően évente-kétévente adták át az állatkert felújított vagy újonnan kialakított bemutatóit, melyek, a teljesség igénye nélkül, a következők:

 

1993 - Elkészül a Madárház végében az a nagyméretű, immerziós csarnok, amelyben a látogatók szabadon sétálhatnak a madarak között. A létesítmény a mai napig eredeti funkcióját megtartva üzemel.

1995 - Elkészül az Elefántház a hozzá tartozó, mintegy 5000 m2 nagyságú kifutókomplexummal

2003 - Elkészül az Emberszabású Majmok Házához tartozó első, korszerű kifutó, az állatkert orángutánjai (Pongo sp.) számára

2005-2006

  • Átadásra kerül a pápaszemes pingvinek (Spheniscus demersus) új kifutója, a ZooVeriens Wuppertal e. V. („Alapítvány a Wuppertali Állatkertért”) fennállásának 50. és Wuppertali Állatkert fennállásának 125. évfordulója alkalmából. Az alapítvány számos állatférőhely felújítását illetve megépítését jelentős adományokkal támogatta az elmúlt években. Érdemes megjegyezni, hogy Pinguinal címen saját, rangos szakmai folyóiratot is megjelentetnek, melyben rendszeresen beszámolnak az Alapítvány és az Állatkert eseményeiről.
  • Elkészül a nyugati síkvidéki gorillák (Gorilla gorilla gorilla) új kifutója
  • Felújításra és megnagyobbításra kerül a Majomház két kifutója, a drillek (Mandrillus leucophaeus) és az oroszlánfejű makákók (Macaca silenus) férőhelyei.
  • Az állatkerthez új, négy hektáros területet csatolnak, melyen elkezdődik az oroszlánok (Panthera leo) és a szibériai tigrisek (Panthera tigris altaica) új kifutóinak építése.

2009 - Elkészül a Pingvinház, melyben királypingvinek (Aptenodytes patagonicus) és szamárpingvinek (Pygoscelis papua) kerülnek bemutatásra

2011 - Átadásra került az okapik (Okapia johnstoni) bemutatására szolgáló új kifutórendszer

2012 - Elkészült az Emberszabású Majmok Házához tartozó harmadik, nagyméretű kifutó, melyet bonobók (Pan paniscus) és csimpánzok (Pan troglodytes) felváltva használnak

A fejlesztések sora ezzel még nem állt meg: bár még napjainkban is találhatóak elavult, szűkös férőhelyek az intézmény területén, az állatkert célja mindegyik faj számára a modern, a 21. század követelményeinek megfelelő férőhelyek megteremtése.

 

 

A közép-amerikai tapírok európai tenyészközpontja

 

 

Bár a magyar nyelvterületen a síkvidéki vagy közönséges tapírt (Tapirus terrestris) szokás dél-amerikai tapírnak is nevezni, a valóságban Dél-Amerikában a tapírok három faja is megtalálható. A már említett közönséges tapír a leggyakoribb a szabad természetben, és hála a sikeres Európai Fajmegmentő Programnak, napjainkban már Európa mind több állatkertjében, egyre nagyobb egyedszámmal kerül bemutatásra a faj. Ezzel ellentétben a másik, Európában is bemutatott, (részben) dél-amerikai elterjedésű faj, a közép-amerikai vagy Baird-tapír (Tapirus bairdii) igazi kuriózumnak számít a kontinens állatkertjeiben. Ez idáig csupán hét európai állatkert mondhatja el magáról, hogy valaha szerepelt gyűjteményében e ritkaság, szaporítani pedig ez idáig egyedül Wuppertalban sikerült. A fajt a közönséges tapírtól nagyobb mérete, sötétebb alapszíne és sárgásbarna torka különbözteti meg. Nevét Spencer Fullerton Baird amerikai természettudósról kapta.

 

 

Baird-tapír Wuppertalban

 

A Ruhr-vidékre 1994-ben érkezett az első közép-amerikai tapír, egy hím példány az USA-beli Columbus Zoo ajándékaként. Érkezése nagy szenzáció volt, hiszen korábban Németországban még sosem került bemutatásra a faj, és akkoriban Európa más állatkertjében sem lehetett vele találkozni. Később, amikor elkészült az állatkert új Elefántháza, a régi Vastagbőrű- Házat teljesen felújították, mára az épület teljes egészében közép-amerikai tapírok tartására szolgál. Az újabb tapírok 1996-ban érkeztek Wuppertalba, ezúttal egy pár San Diegóból. 1998-ban megszületett az első európai Baird-tapír utód. A kis nőstény felnövekedve maga is anyává vált, anyjával együtt 2006-ban mindketten egy-egy hím utódnak adtak életet, így világra jött az első, második generációs utód is. 2009-ben a wuppertali születésű nőstény egy újabb, ezúttal nőivarú kölyöknek adott életet.  A 2006-os születésű hímek közül az egyik 2009-ben Cottbusba, a másik pedig először 2007-ben a Berlini Állatparkba (Tierpark Berlin), majd onnan egy év múlva a Berlini Állatkertbe (Zoo Berlin) került. Jelenleg kontinensünkön csupán e három német állatkertben találkozhatunk közép-amerikai tapírral.

A wuppertali sikerszéria sajnos 2013-ban egy időre megszakadt: ez évben ugyanis elpusztult az állatkert utolsó hím tapírja. Jelenleg két nőstény, a 98-as elsőszülött wuppertali példány és 2009-es utóda képviseli a fajt az állatkertben. Mivel mindketten kifejlett egyedek, két külön kifutóban és a Tapírház egymástól elkülönített belső férőhelyein kerülnek bemutatásra. Az állatkert idővel szeretne hozzájuk egy új hímet hozni, mivel azonban jelenleg az összes, Európában tartott közép-amerikai tapír rokonságban áll egymásra, erre csak amerikai behozatallal kerülhet sor.

A tapírok otthonául szolgáló egykori Vastagbőrűház vízilómedencéje ma a tapírok lakhelyéhez tartozik, kialakítása révén a két nőstény felváltva használhatja azt. A medence különlegessége, hogy lehetőség van megfigyelni a tapírok víz alatti mozgását is. Az épület felújításakor sokáig ez volt a világ egyetlen olyan tapír-férőhelye, ahol erre lehetőség volt (időközben több másik állatkertben, így a bécsi Schönbrunn Zooban is létesültek hasonló kialakítású tapírmedencék). A látogatók az épületben akkor is találkozhatnak állatokkal, ha mindkét tapír a kifutókban tartózkodik: 2013-tól itt kaptak elhelyezést a kert akkor újonnan érkezett kétujjú lajhárjai (Choloepus didactylus), akik szabadon mászkálhatnak a látogatók és a páratlanujjú patások feje fölött.

 

A Baird-tapírok belső férőhelye és kifutója

 

 

Az állatkert címerállatai, a pingvinek

 

 

A Wuppertali Állatkert életében mindig is kiemelkedő szerepet játszottak a pingvinek, nem véletlenül választotta az intézmény a királypingvint címerállatának. Az első, három főből álló pápaszemes pingvincsapat Dél-Afrikából, vadbefogásból érkezett Wuppertalba 1954-ben. Később hozzájuk újabb pingvinek csatlakoztak, 1957-ben pedig kikelt az első wuppertali pingvinfióka is. Az 50-es évek közepétől folyamatosan bemutatásra kerül legalább egy pingvinfaj az állatkertben. Jelenleg három faj kerül bemutatásra az intézményben, mint az a fentiekből kiderül, a pápaszemes pingvinek kilenc éve foglalhatták el új, minden igény kielégítő lakosztályukat. A bemutató a faj természetes élőhelyét idézi, a hatalmas medencében pedig lehetőség van a pingvinek víz alatti mozgásának megfigyelésére is. A látogatóktól több helyen csupán alacsony üvegfal választja el. A madarak védelme érdekében a gondozók minden este kihúznak egy mobil villanypásztor-rendszert a kifutó és a medence köré, mely a ragadozók ellen védi a pingvineket.

A másik két, Wuppertalban jelenleg bemutatásra kerülő pingvinfaj a királypingvin és a szamárpingvin, melyek közös férőhelyen, a szintén néhány éve átadott Pingvinházban kerülnek bemutatásra. Királypingvinek egy rövid időre már 1956-ban is bemutatásra kerültek Wuppertalban, majd egy hosszabb szünetet követően az intézmény látogatói 1975 óta letalálkozhatnak újra a fajjal. Az első fióka 1987-ben látta meg a napvilágot, ezt követően, ha nem is rendszeresen, de a mai napig sikeresen költ az itteni pingvinkolónia.

A királypingvinek korábbi, szűkös alapterületű férőhelyükről költözhettek az épületbe, a szamárpingvinek azonban a Pingvinház megnyitójára, 2009-ben érkeztek. Korábban, 1956-ban királypingvinekkel együtt ez a faj is bemutatásra került az állatkertben, a következő csapat 1971-től 2002-ig volt látható. Németországban először Wuppertalban sikerült a faj tenyésztése, 1975-ben. Az állatkertben jelenleg a törzsalakot (Pygoscelis p. papua) tartják, de 2014-ig a Pygoscelis p. ellsworthi alfajba tartozó madarak is szerepeltek a kert madárgyűjteményében.  A Pingvinház állattartó helye a sarkvidék környékén élő pingvinfajok igényeinek megfelelően hűtött, állandóan 6°C körüli hőmérsékletű. A pápaszemes pingvinek medencéjéhez hasonlóan itt is lehetőség van a madarak víz alatti mozgásának megfigyelésére, sőt, a vendégek egy üvegalagúton is átkelhetnek, miközben a pingvinek akár a fejük fölött is elúszhatnak.

 

  

A pápaszemes pingvinek bemutatója, valamint a Pingvinház belső terei

 

2012-ig az állatkert gyűjteményében egy negyedik pingvinfaj, a törpe pingvin (Eudyptula minor novaehollandiae) is megtalálható volt. A pingvincsapat minden tagja tüdőpenész következtében pusztult el, ami azért is nagy veszteség, mivel ekkor már az európai állatkertek közül csak itt tartották a fajt. Az afrikai patások karámjai között megbúvó egykori férőhelyük kialakításában leginkább a nagytestű fajoknak otthont adó Pingvinház kicsinyített másara hasonlít. Az épület ma is megtekinthető, jelenleg a királypingvinek elkülönítőjeként funkcionál.

A fenti négy fajon kívül a Wuppertali Állatkertben az alábbi pingvinfajok kerültek bemutatásra a múltban:

  • sziklaugró pingvin (Eudyptes chrysocome)
  • makaróni pingvin (Eudyptes chrysolophus)
  • Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti)
  • Magellán-pingvin (Spheniscus magellanicus)

 

A Wuppertali Állatkert rövid bemutatása

 

 

A közeli Hubertusallee utcán haladva már messziről feltűnik az állatkert impozáns épülete. A főbejáraton belépve először ezt az épületet érjük el, melyben az állatkert kommunikációs és marketingtevékenysége zajlik, de itt található az intézmény egyik vendéglője is, külön kiépített terasszal.  A Wuppertali Állatkert koncepciójában még elsősorban a rendszertan szerinti bemutatás érvényesül, bár több helyen fellelhetőek már földrajzi felosztású bemutatók is. A már említett, nagyméretű, parkos területek közül többel elsősorban a főbejárat közelében találkozhatunk, itt kapott elhelyezést a Rózsakert és a Zenepavilon is. Az állatkert területén sétálva szabadon élő állatokkal is találkozhatunk, méghozzá az Európában viszonylag ritkán tartott amerikai csíkos mókusokkal (Tamias striatus). A rágcsálók évekkel ezelőtt szöktek ki állatkerti férőhelyükről, azóta szabadon szaladgálnak az intézmény területén. Két, nagy alapterületű tó is a bejárat közelében került kialakításra, melyek - valamint a hozzájuk tartozó szárazföldi területek és szigetek különböző - vízimadarak és fehérkezű gibbonok (Hylobates lar) bemutatására szolgálnak. A gibbonok szigeteinek otthont adó tó egy szeglete fölött, kifeszített függőhidakon a látogatók is átkelhetnek.

Az állatkert gazdag madárgyűjteményét erősíti a flamingók tava is, melyen jelenleg két flamingófaj kerül bemutatásra. A szomszédos kifutón röpképtelen arák: sárga-kék arák (Ara ararauna), hibrid harlekin arák (Ara chloroptera X Ara ararauna), valamint mocsári teknősök (Emys orbicularis) osztoznak. A madárgyűjtemény nagy része a Madárházban és a hozzá tartozó külső röpdékben kapott helyet. Az épület végében került kialakításra a már említett, nagyméretű „immerziós” röpde is. A Madárház közvetlen közelében, egy különálló röpdében különféle íbiszfajok kerülnek bemutatásra, míg a közeli igazgatósági épület és a látogatók által nem látogatható Madártelelő közelében különböző vízimadárfajok tavai és kifutói találhatók. Egy nagyméretű, füves kifutóegyüttes az otthona az állatkert rózsás pelikánjainak (Pelecanus onocrotalus), Bennett-kenguruinak (Macropus rufogriseus) és a darvak egy részének. Ragadozó madarakkal a kert több pontján is találkozhatunk: a hóbaglyok (Bubo scandiacus) röpdéje a farkaskifutó mellett, a különböző keselyű-és sasfajokat bemutató röpdesor a hópárducok (Uncia uncia) kifutóinak közelében, míg a barátkeselyűk (Aegypius monachus) és a hárpia (Harpia harpyja) röpdéi az Okapiház szomszédságában láthatóak. A bemutatott ragadozómadár-fajok közül kiemelendő a hárpia, mely Európában jelenleg csupán öt német állatbemutatóban látható.

Az állatkert patásfajainak egy része egy területre koncentrálva kerül bemutatásra. Műsziklájukon szibériai kőszáli kecskék (Capra sibirica) ugrálnak, a területen rajtuk kívül Afrika nagytestű növényevő-faunájának néhány képviselőjével: bongókkal (Tragelaphus eurycerus isaaci), ecsetfülű disznókkal (Potamochoerus porcus), zebrákkal és közös kifutóban tartott afrikai háziállatokkal [kameruni törpekecskékkel (Capra aegagrus f. hircus), törpe szamarakkal (Equus africanus f. asinus) és Watussi-marhákkal (Bos primigenius f. taurus)] találkozhatunk. 

Az 1900-as évek elején épült Sarkvidéki Panoráma a mai napig látogatható, bár férőhelyei már kissé elavultak, a kaliforniai oroszlánfókák (Zalophus californianus) uszodai medencére emlékeztető bemutatójában az állatok víz alatti mozgásának megfigyelésére sincs lehetőség. A fülesfókák szépen szaporodnak az állatkertben, szinte minden évben születik utód, sőt, 2001-ben az egyik nőstény ikreknek adott életet. A komplexum lakói rajtuk kívül a jegesmedvék és - sarkvidéktől kissé elütő módon - az ázsiai törpevidrák (Amblonyx cinereus). Mindkét ragadozófaj esetében lehetőség van az álaltok víz alatti mozgásának megfigyelésére is. A jegesmedvék számára egy kisebb, elkülönítő kifutó is rendelkezésre áll, melyet szintén megtekinthetnek a látogatók.

A két részre osztott Akvárium-Terrárium hagyományos, bár esztétikusan berendezett épület, melynek egyik felét a trópusi édesvízi és trópusi tenger akváriumok, másik felét pedig a terráriumok és inszektáriumok teszik ki. A bemutató tőszomszédságában került kialakításra az európai hódok (Castor fiber) kifutója.

A macskafélék számára létesített két épület napjainkban is látogatható, igaz, egykori lakóik egy része már az állatkert más-más pontján kerülnek bemutatásra. A Kismacskaházban kisebb testű fajokkal találkozhatunk: jelenleg homoki macskák (Felis margarita harrisoni), ománi vadmacskák (Felis silvestris gordoni) és Geoffroy-macskák (Leopardus geoffroyi) lakják a kifutókat. Az egyik kismacskafaj, a feketelábú macska (Felis nigripes) esetében a Wuppertali Állatkert felelős az EEP program koordinálásáért, annak ellenére, hogy a fajt jelenleg egyetlen európai állatkert sem mutatja be. A Kismacskaház melletti kifutókban nagyobb testű macskafélékkel is találkozhatunk, itt kerülnek bemutatásra ugyanis a kert hópárducai.  A Nagymacskaházban - nevével ellentétben - jelenleg csupán egyetlen nagymacska-faj - illetve alfaj, az indiai leopárd (Panthera pardus fusca) kerül bemutatásra. A leopárdok mellett ködfoltos párducokkal (Neofelis nebulosa nebulosa) (a fajt egyes taxonómusok szintén a nagymacskák közé sorolják), ázsiai aranymacskákkal (Catopuma temminckii temminckii), szurikátákkal (Suricata suricatta) Ansell-turkálókkal (Fukomys anselli) és különféle gyíkokkal is találkozhatunk az épület férőhelyein, illetve a hozzá tartozó külső kifutókban. Bár a két, macskaféléknek otthont adó épület kifutó viszonylag kis alapterületűek, gazdagon berendezett, növényes bemutatók. A külső ketrecekből már több faj is új kifutókba költözött, jelenleg is tervben van egy új kifutóegyüttes építése a hópárducok számára. A Wuppertali Állatkert területét egy csak gyalogosok és kerékpárosok által használt utca szeli ketté, a két rész között több felüljárón és „aluljárón” is átkelhetünk.  A kisebb alapterületű, az állatkerthez mindössze alig egy évtizede hozzácsatolt részen két nagymacska-faj kerül bemutatásra: az oroszlánok és a szibériai tigrisek kaptak itt új, minden igényt kielégítő kifutókat.

 

Szibériai tigrisek bemutatójához egy igen nagyméretű elkülönítő is tartozik, mindkét kifutóban található medence. Bár az állatkertben korábban rendszeresen szaporították a tigriseket, jelenleg egy négyfős hímcsapatot gondoznak Wuppertalban. Korábban szumátrai tigriseket (Panthera t. sumatrae) is gondoztak az intézményben, sőt, 2010 és 2012 között egyszerre került bemutatásra a két alfaj. Ugyanis ekkor vendégeskedett itt a Frankfurti Állatkert mesterségesen nevelt nőstény szumátrai tigriskölyke, akit Wuppertalban egy szintén ember által nevelt nőstény szibériai tigriskölyökkel tartottak közös kifutóban.

 

  

Az oroszlánkifutó és lakói: az állatkert hatalmas, egy hektáros oroszlánkifutója jelenleg a legnagyobb németországi nagymacska kifutó. A látogatók több megfigyelőpontról is megfigyelhetik a hatalmas férőhelyet és lakóit, több helyen rácsok nélkül, vizesárokkal és villanypásztorral határolva. Az egyik látogatói szikla belseje úgy lett kialakítva, hogy egy üveglapon át megfigyelhető a látogató feje fölött, a sziklán heverő oroszlán. A kifutóhoz tartozó épületben több elkülönítő helyiség is helyet kapott. itt került kialakításra az a kisebb, elkülönítő kifutó is, melyet az egyik belső férőhelyhez hasonlóan a látogatók is megtekinthetnek. Wuppertalban jelenleg két oroszláncsapat van, amelyek felváltva használhatják a nagy kifutót és a kisebb, elkülönítő kifutót. A kisebbik csapatot egy idősebb pár alkotja, ők az állatkert tenyészállatai. A nagyobbik csapat öt oroszlánból áll, három hímből (alomtestvérek) és két nőstényből (szintén alomtestvérek). A vendégek számára különleges látvány az oroszlánok etetése, melyre hetente többször, előre meghirdetett időpontokban kerül sor.

 

A kert gepárdjai (Acinonyx jubatus) két kifutóban kerülnek bemutatásra: az egyik kifutó az okapik mellett, míg a másik az intézmény másik pontján, a háziállat-bemutató szomszédságában került kialakításra. A ragadozógyűjteményt egészítik ki a sarki farkasok és a Kodiak-medve (Ursus arctos middendorffi) kifutói.

A Wuppertali Állatkert kevés élőhely-típusú kifutójának egyike a hatalmas, lejtős, több szintről is megtekinthető Dél-Amerika kifutó, melyben guanakók (Lama guanicoe), nagy marák (Dolichotis patagonum), Darwin-nanduk (Pterocnemia pennata) és különféle vízimadarak kerülnek bemutatásra. A szomszédos komplexumban Kína állatvilágának néhány jellegzetes képviselőjével találkozhatunk, Mishmi-takinokkal (Budorcas taxicolor), kiangokkal (Equus kiang holdereri), Dávid-szarvasokkal (Elaphurus davidianus) és különböző darvakkal, de a kert rénszarvasai (Rangifer tarandus f. domestica) is itt kaptak elhelyezést. A szarvasgyűjteményt egészítik ki a Madárház közelében megtekinthető déli törpeszarvasok, más néven puduk (Pudu puda) is.

 

A déli törpeszarvas vagy más néven pudu Európai Fajmegmentő programját (EEP) a Wuppertali Állatkert koordinálja. Itt található a világ legnagyobb, Dél-Amerikán kívüli déli törpeszarvas-állománya,  jelenleg 20 tenyészállat és szaporulatuk alkotja a wuppertali állományt, melyek közül egy pár kerül bemutatásra, a többi példány látogatók elől elzárt férőhelyeken található. 1973-óta több mint 250 pudu jött a világra az állatkertben.

 

A főemlősgyűjtemény nagy része szintén egy területre koncentrálva van bemutatva, a macskafélékhez hasonlóan két, egymás melletti épületben és a hozzájuk tartozó kifutókban.  Az Emberszabású Majmok Házában és a három hozzá kapcsolódó, nagyméretű kifutóban csimpánzok, bonobók, hibrid orángutánok (Pongo pygmaeus X Pongo abelii) és nyugati síkvidéki gorillák egyaránt bemutatásra kerülnek, rajtuk kívül az aranyfejű oroszlánmajmok is e ház lakói. A szomszédos Majomház lakói kevésbé szerencsések, bár az elmúlt évtizedben több, az épülethez tartozó külső kifutó is megújult, az itt lakó majomritkaságok korszerűtlen, szűkös alapterületű külső-belső férőhelyeken vannak elszállásolva.

Az Elefántházban és a hozzá tartozó külső kifutókban népes elefántcsapat éli mindennapjait. A két elefántkifutó között megbúvó kisebb épületben és a hozzá tartozó kifutókban olyan különlegességekkel találkozhatunk, mint a sárgahátú bóbitásantilop (Cephalophus silvicultor). A bóbitásantilopok, más néven duikerek közül e faj nő a legnagyobbra, a kifejlett példányok 145 cm hosszúra és 80 kg-osra is megnőhetnek.  A faj bemutatása kuriózumnak számít az európai állatkertek között, jelenleg mindössze három német állatkert tart sárgahátú bóbitásantilopokat a kontinensen. A faj egyetlen szaporodó európai állománya Wuppertalban található, ezen kívül Frankfurtban és Nürnbergben találkozhatunk egy-egy wuppertali születésű hímmel. Wuppertalban jelenleg két kifutóban két pár kerül bemutatásra. Az Európában szintén állatkerti ritkaságnak számító és egyre kevesebb helyen bemutatásra kerülő babirusszák (Babyrousa celebensis) férőhelye szintén itt lett kialakítva.

Érdekes módon egyelőre az állatkertben sem hagyományos állatsimogató, sem nagyobb háziállat-bemutató nem lett kialakítva. A már említett, afrikai fajokat bemutató kifutón kívül az örvös pekarik (Pecari tajacu) tőszomszédságában kialakított sertéskifutó és a játszótér közelében található, kisebb bemutatók szolgálnak az állatkert háziállatai otthonául. A Wuppertali Állatkert hosszú távon szeretne egy nagyobb háziállat-bemutatót kialakítani, melyben elsősorban német fajták kerülnének bemutatásra.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Anthony Sheridan: Das A und O im Zoo, Schüling, Münster, 2011

Gärten für Tiere- Erlebnisse für Menschen: Die zoologischen Gärten des VDZ , J. P. Bachem Verlag, Köln, 2012

Dirk Petzold-Silke Sorge: Abenteuer Zoo- 600 Tierparks, Aquarien und Reptilienhauser-Der Zooführer für Deutschland, Österreich und Schweiz, Leopold Stocker Verlag, 2., bővített kiadás, Graz, 2012

Dr. Ulrich Schürer: 125 Jahre Zoo Wuppertal,  Wuppertal, 2006

Pinguinal: Magazin des Zoo-Verein Wuppertal e.V. 2013/2

Pinguinal: Magazin des Zoo-Verein Wuppertal e.V 2014/1

www.zootierliste.de

www.zoo-wuppertal.de

 

 

FOTÓGALÉRIA

 

A fehérkezű gibbonok szigetei az egyik vízimadártavon kerültek kialakításra. A főemlősök több, kisebb-nagyobb szigetet használhatnak, melyeket kötelek és pallók segítségével közelíthetnek meg.

 

  

    

A Madárház látogatói folyosója: a látogatók a két oldalt kialakításra került vitrinekben tekinthetik meg az állatokat, míg az épület közepén egy tojáskiállítás kapott helyet. Az épületben, illetve a hozzá tartozó külső röpdékben bemutatott madárfajok egy része csak itt látható Európában, de olyan fajokkal is szép számmal találkozhatunk, melyek a wuppertali kerten kívül csupán néhány helyen kerülnek bemutatásra a kontinens állatbemutatói közül. A Madárház végében kialakított, „immerziós” röpdében a látogatók a talajtól megemelt látogatói úton haladva szabadon sétálhatnak az itt repkedő madárritkaságok között. A gyűjtemény néhány kuriózuma látható a fenti felvételeken, mint a vörös szirtimadár (Rupicola peruvianus), chilei tangara (Tangara chilensis), díszes pipra (Chiroxiphia caudata), de érdemes megemlíteni a kucsmás pittát (Pitta sordida mulleri), a fehérfarkú trogont (Trogon viridis) és a kagut (Rhynochetos jubatus) is.

 

Egy kisebb szünetet leszámítva 1992-től folyamatosan láthatók okapik az állatkert gyűjteményében. A jelenlegi pár tagjai 2012-ben és 2013-ban érkeztek az állatkertbe. A 2011-ben átadott új Okapi-komplexumhoz két, tetszés szerint összenyitható, illetve különzárható külső kifutó tartozik, melyeket az okapik sárgahátú bóbitásantilopokkal osztanak meg. Az Okapiházhoz több kisebb, látogatók által nem megtekinthető elkülönítő boksz és egy nagyobb belső férőhely tartozik, ahol a vendégek üvegen keresztül tekinthetik meg a nagytestű patásokat. A ház látogatói folyosóján került kialakításra a vörhenyes elefántcickányok (Elephantulus rufescens) terráriuma.

 

A Böhm-zebrák (Equus quagga boehmi) kifutóját csak szárazárok és védőkorlát határolja a látogatóktól. A zebrák nemrég még jávorantilopokkal (Taurotragus oryx) közösen kerültek bemutatásra, az állatkert azonban lemondott e nagytestű antilopfaj tartásáról.

 

  

A jegesmedvék férőhelye: a wuppertali medvepár előszeretettel játszik a medencéjükben környezetgazdagítási elemekként elhelyezett játékokkal.

 

Az európai hódok víz alatti mozgásának megfigyelésére is lehetőség van üvegablakon át, illetve szintén üvegen keresztül az állatok a vackukban, alvás közben is megfigyelhetők. A nagytestű rágcsálók rendszeresen szaporodnak az állatkertben, férőhelyüket kis bukókkal (Mergellus albellus) osztják meg.

 

  

Az Akvárium látogatói folyosója és egyik lakója, egy vörössávos tűzangolna (Mastacembelus erythrotaenia). Az állatkert Akvárium-Terrárium épületét 1927-ben nyitották meg, Nyugat-Németország első akváriumaként. Az első jelentősebb felújításra 1974-ben került sor. A medencék össztérfogata 9000 liter, az állatok 14 kisebb és 11 nagyobb akváriumban kerülnek bemutatásra. A bemutatóban trópusi tengeri és trópusi édesvízi hal- és gerinctelenfajok egyaránt megtekinthetők.

 

Az Akvárium-Terrárium másik végében került kialakításra a Wuppertali Állatkert terrárium-bemutatója. A képen a részleg látogatói folyosója látható.

 

A Terrárium legnépszerűbb lakója a tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis), mely jelenleg az állatkert egyetlen krokodilja. 2014-ben érkezett Wuppertalba, miután a krokodilmedence előző lakóját, egy új-guineai krokodilt (Crocodylus novaeguineae) kénytelenek voltak elköltöztetni az állatkertből, mivel kinőtte férőhelyét.

 

A képen látható különleges terrárium megjelenésében fatörzset utánoz. Elkészítéséhez valódi fát nem használtak, teljes egészében mesterségesen lett kialakítva. A felső terráriumban egy madárpókfaj, az alsóban pedig egy skorpiófaj kerül bemutatásra.

 

  

A Kismacskaház külső férőhelyei és lakói: Geoffroy-macska (jobbra), homoki macska és ománi vadmacska. Bár az épületben ennél korábban több faj került bemutatásra, az alacsonyabb fajszám lehetővé teszi, hogy több férőhely összenyitásával a megmaradt egyedek nagyobb kifutókban kerülhessenek bemutatásra.

 

  

Az okapik szomszédságában került kialakításra a gepárdok kifutója (balra). Akárcsak az európai állatkertek többségében, úgy Wuppertalban is a gepárd törzsalakja, a dél-afrikai gepárd (Acinonyx j. jubatus) kerül bemutatásra. 1992 és 2010 között egy különleges színváltozattal, a nagyméretű csíkokkal és foltokkal rendelkező királygepárddal is találkozhattak az állatkert látogatói. Az indiai leopárdok kifutója a Nagymacskaházban (jobbra): ez az alfaj jelenleg csak itt látható Európában. Az indiai leopárd nevével ellentétben nem csak Indiában fordul elő, éppen ezért a német nyelvterületen szokás nepáli leopárdnak is nevezni. Wuppertalba 2004-ben érkezett egy testvérpár Nepálból, akikre elárvult kölyökként találtak rá. A beltenyésztés elkerülése érdekében a hímet és a nőstényt külön kifutóban tartják.

 

  

A Wuppertali Állatkert egyik legnagyobb zoológiai szenzációja az Európában jelenleg csupán két állatkertben tartott Kodiak-medve. A Kodiak-medve a barnamedve legnagyobbra növő alfaja, a kifejlett hímek testsúlya vetekszik a jegesmedvékével.  Az állatkert idős nőstény medvéjének kifutóját csupán néhány szál villanypásztor és szárazárok határolja a látogatóktól. Párja 2013-ban pusztult el. Az állatkert vezetősége szeretne hozzá új hímet hozni, erre azonban valószínűleg csak amerikai behozatallal kerülhet sor. Szintén szerepel az intézmény tervei között a medve összeszoktatása a szomszédos kifutóban élő sarki farkaspárral. Első lépésként a medvétől elkülönítve a farkasokat már átengedték néhány alkalommal a medvekifutóba, ami a mellékelten képen is megfigyelhető.

 

Az orángutánok külső kifutója: a Wuppertali Állatkertben jelenleg három hibrid orángután él, egy hím és két nőstény. A nemkívánatos szaporulat elkerülése érdekében a hímet ivartalanították.

 

A csimpánzok és bonobók által felváltva használt külső kifutó: utóbbi ritka és veszélyeztetett faj tartásával 1981 óta foglalkoznak az állatkertben. Az intézmény szép eredményeket ért el a faj szaporítása téren, sőt, 2011-ben, a világon először, bonobó-ikrek is születtek Wuppertalban.

 

  

A Wuppertali Állatkertet korábban többször is érte támadás az egyik állatvédő szervezet által, mondván, hogy a kert csimpánzainak nem megfelelő a férőhelye. A nemrég elkészült új emberszabású-kifutó azonban immár minden igényt kielégít. Wuppertalban jelenleg egy idős párt gondoznak a fajból, és nem tervezik hozzájuk új példányok beszerzését. Jobbra az Emberszabású Majmok Háza látható.

 

  

A Majomház bővelkedik ritka fajokban, vörös varik (Varecia rubra), drillek, oroszlánfejű makákók, álarcos langurok (Trachypithecus obscurus), aranyhasú mangábék (Cercocebus chrysogaster) és barnafejű pókmajmok (Ateles fusciceps rufiventris) kerülnek itt bemutatásra, sőt, a korszerűtlen körülmények ellenére a drillek kivételével az összes faj rendszeresen szaporodik. A felvételen a drillek külső kifutója látható. Annak ellenére, hogy a ritka páviánok és a szomszédos oroszlánfejű makákók kifutóját néhány éve újították fel, mindkét férőhely viszonylag szűkös alapterületű. A drillek korábban rendszeresen szaporodtak az állatkertben, jelenleg azonban két kifejlett hím képviseli a fajt Wuppertalban.

 

  

Álarcos langur és belső férőhelye: a faj Németországban jelenleg csupán Wuppertalban kerül bemutatásra.

 

  

Afrikai elefántok és férőhelyük: az Elefántházhoz tartozó külső kifutók közül a nagyobbik a tehenek és borjaik, míg a kisebbik a bika elhelyezésére szolgál. Mint az a felvételeken is látható, az elefántbikát időről-időre összeengedik a tehenekkel és a borjakkal. Az Elefántházban medence, nagy közösségi tér és több elkülönítő boksz is található. Annak ellenére, hogy a bemutató immár 20 éves, az általam eddig látott elefántházak egyik legjobbjának számít. Sajnos még napjainkban sem megoldott sem az ázsiai, sem az afrikai elefánt esetében a fajok alfajtisztán való tenyésztése, gyakran találkozhatunk keverék egyedekkel, illetve több alfajhoz tartozó egyedekből álló csoporttal a kontinens állatkertjeiben. Wuppertalban azonban csak alfajtiszta egyedeket gondoznak, az afrikai szavannaelefánt törzsalakját, a dél-afrikai elefántot (Loxodonta a. africana) tartják. A csapat alapító egyedei, egy bika és három tehén, az új Elefántház megnyitójára, 1995-ben érkeztek, néhány éves fiatalokként. Mivel mindannyian dél-afrikai vadbefogásból származnak, igen értékes tenyészállatok. Wuppertalban rendszeres a szaporulat, a négy kifejlett elefánt mellett hat fiatal példány, illetve borjú, tehát összesen tíz elefánt lakja a bemutatót.

 

 

 

Vendégkönyv

  • Kiss-Pál Gábor
    2016-03-25 15:04:03
    Én is eltenném nemcsak ezt az összes többit is :)
  • Buzas Balazs
    2016-03-25 15:03:37
    Nagyon jo cikk Europa egyik legszebb allatkertjerol. Kar, hogy a cikket (meg mindig) nem lehet lementeni, szivesen elraknam a tobbi pdf koze.