AFRIKAI ÉJSZAKAI BEMUTATÓK CSEHORSZÁGBAN II.
A Pilseni Állatkert
Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN
2014
Fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN és MAZÁCS ANITA
A Pilseni Állatkert (ZOO Plzeň, Zoologická a botanická zahrada města Plzně) Európa egyik fajokban leggazdagabb kertje, mely globális vonatkozásban is előkelő helyen áll a tartott taxonok tekintetében. Az állatgyűjtemény speciális volta azonban abban rejlik, hogy a magas fajszám ― a megszokottól eltérően ― nem a tengeri és édesvízi halfajok bemutatásának eredménye, sőt, azt mondhatjuk, ezen állatcsoportok inkább alulreprezentáltnak tekinthetőek az intézményben.
A pilseni kert egyik legfőbb sajátossága kétségtelenül az emlősgyűjtemény, mely a tartott fajok vonatkozásában az (egyik) legnagyobb ilyen típusú kollekció a világ állatkertjeinek sorában. Mindezek között is kiemelkedő a kistestű emlősök, ezen belül is a rágcsálók „favorizáltsága”, ám szinte minden vonalon számos kuriózum lelhető fel a gyűjteményben. A madár- és hüllőgyűjtemény szintén páratlanul gazdag, pusztán a specializált madárparkok és szerpentáriumok versenyezhetnek fajszám tekintetében a cseh állatkert felhozatalával. Továbbá érdemes megjegyezni, hogy a botanikai gyűjtemény is egyre jelentősebb szerepet kap az állat- és növénykert „bemutatáspolitikájában”.
Az alábbi összegzésben az intézmény állatgyűjteménye látható az intézmény 2013-as évi beszámolója alapján:
Állatcsoportok Tartott fajok száma
Emlősök 248
Madarak 506
Hüllők 232
Kétéltűek 47
Halak 91
Gerinctelenek 131
Összesen 1255
Rágcsálóbemutatók az éjszakai házban; az előtérben egy négyujjú ugróegér látható
Az állatkert kiemelt noctarium-egysége „Az afrikai éjszaka titokzatos világa” (Tajemnỳ nočni svĕt Afriky) elnevezésű, 2001-ben átadott pavilon, mely elsősorban az afrikai vadvilág éjjel aktív fajaiból vonultat fel számos emlősritkaságot. Az épületben bemutatott fajokat az elhelyezés vonatkozásában két csoportra oszthatjuk: a kizárólag belső férőhellyel rendelkező éjszakai (valamint alkonyati és hajnali) aktivitású állatokra, valamint a külső kifutókkal is bíró, többnyire nappali életmódú ragadozó fajokra.
Az éjszakai bemutató állatfajai
Mammalia, Emlősök
Acomys cahirinus hunteri, közönséges tüskésegér
Arvicanthis niloticus niloticus, nílusi patkány
Allactaga tetradactyla, négyujjú ugróegér
Jaculus jaculus, egyiptomi ugróegér
Jaculus orientalis, nagy ugróegér
Meriones shawi, Shaw-versenyegér
Meriones tristrami, Tristram-versenyegér
Lemniscomys striatus ardens, sokcsíkos fűegér
Rhabdomys dilectus, négycsíkos fűegér
Sekeetamys calurus, bozontosfarkú versenyegér
Gerbillus dasyurus dasyurus, Wagner-futóegér
Thallomys loringi, Loring-akáciapatkány
Cricetomys emini, erdei hörcsögpatkány
Eliomys melanurus, feketefarkú pele
Graphiurus parvus, kis kafferpele
Pedetes surdaster, kelet-afrikai ugrónyúl
Atherurus africanus, afrikai bojtosfarkúsül
Dendrohyrax arboreus, fakúszó szirtiborz
Galago senegalensis, szenegáli törpefülesmaki
Otolemur garnettii, Garnett-fülesmaki
Eidolon helvum, fakó repülőkutya
Epomophorus gambianus, gambiai vállbojtos repülőkutya
Vormela peregusna syriaca, tigrisgörény
Ictonyx libycus libycus, sivatagi görény
Vulpes chama, fokföldi róka
Reptilia, Hüllők
Bitis (gabonica) rhinoceros, gaboni vipera
Négyujjú ugróegér (balra), négycsíkos fűegér (jobbra)
A 83 rágcsálófajt számláló intézményi gyűjtemény egy jelentős része nem szerepel a látogatói kiállításokban, azonban számos fajt ebben a szekcióban tekinthetünk meg. Az állatkert e területén általánosan jellemző a gyűjteményi zsúfoltság, mely sajnos számos esetben az állatok férőhely paramétereinek redukált voltát eredményezi. A különféle, kis testű rágcsálókat bemutató vitrinek méretét az esetek többségében tulajdonképpen rendjén valónak is tekinthetjük, azonban az Európában mindössze itt látható fokföldi rókák alig kisszobányi méretű férőhelye vélhetően nem biztosít elegendő mozgásteret még az igen kistestű kutyaféle ragadozók számára sem. A további kisragadozó-fajok ― mint a tigris- és sivatagi görény ― bemutatása tovább növeli a gyűjtemény unikalitását, így érdemes tehát időt szentelni a mesterséges szürkületi zóna átmustrálására.
A sikeres tartástechnológia és eredményes szaporítás vonalán a részleg egyik kiemelendő faja a Garnett-fülesmaki. A kelet-afrikai ugrónyulakkal közös férőhelyen bemutatott félmajmok igen ritkán láthatóak fogságban, és a jelenlegi, igen kicsiny európai állatkerti állományok szinte minden esetben rendelkeznek pilseni születésű egyeddel: 2002-2014 között összesen 14 galágó születésére került sor a cseh intézményben.
Garnett-fülesmaki
Az éjszakai részlegben kialakított társaskifutók kombinációi a következők:
- kelet-afrikai ugrónyúl és Garnett-fülesmaki
- fakúszó szirtiborz és afrikai bojtosfarkúsül
- afrikai bojtosfarkúsül, fakó repülőkutya és szenegáli törpefülesmaki
A nappali bemutató állatfajai
Mammalia, Emlősök
Cynictis penicillata, sárga mongúz
Crossarchus obscurus, barna mongúz
Helogale parvula, törpemongúz
Galerella sanguinea, karcsú mongúz
Genetta thierryi, fakó petymeg
Panthera leo leo, berber oroszlán
Otocyon megalotis virgatus, kelet-afrikai lapátfülű kutya
Canis mesomelas mesomelas, dél-afrikai panyókás sakál
A fentebb felsorolt ragadozók belső férőhelyei szintén ebben az épületben kerültek kialakításra, és a fakó petymegek és törpemongúzok kivételével külső kifutóval is rendelkeznek. A panyókás sakálok és lapátfülű kutyák kifutóin kisebb „kopje-imitációk” érzékeltetik számunkra az afrikai hangulatot. A külsők barrier-típusai több esetben nem az általánosan megszokott formában jelentkeznek: a karcsú- és barna mongúzok, valamint az oroszlánok kifutói vizesárok és villanypásztor kombinációjával határoltak. A nagymacskák esetében ez már-már okot is adhat a cseh látogatóközönség „nyugtalanságára”…
FOTÓGALÉRIA
Erdei hörcsögpatkány
Fotó © Ben Gilbert
Gambiai vállbojtos repülőkutya (balra), a galágók és ugrónyulak közös férőhelye (jobbra)
A panyókás sakálok kifutója
Panyókás sakál
Oroszlánkifutó
Lapátfülű kutya kifutó
A fakó petymegek belső férőhelye
Karcsú mongúz fekete színváltozata
Vendégkönyv
pNUbp92xFFkX