Zoo Plock

ÁLLATKERT A VISZTULA MENTÉN

A Płock-i Állatkert

Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2018 és 2017

Feltöltve: 2018. július 21.

Lengyelország középső részén, a Mazóviai Vajdaság területén találjuk az ország egyik jelentős állatgyűjteményét, a Płock-i Állatkertet (Miejski Ogród Zoologiczny w Płocku). Az 1951-ben, Tadeusz Borkowski közbenjárásával hét hektáron alapított intézmény jelenleg 17 hektáron terül el a Visztula mentén, mely Lengyelország legjelentősebb és leghosszabb, s egyben a Balti-tenger vízgyűjtőjének legnagyobb folyója. E helyi adottsághoz remekül illeszkedik az állatkert kiterjedt Akvárium bemutatója, mely számos halfajt vonultat fel a hazai faunából egyaránt. Itt érdemes megemlíteni, hogy a fajszám tekintetében igen jelentős állatgyűjtemény közel felét a halak adják.

Az állatgyűjteményt 2018.01.01-jei adatok alapján 558 faj alkotja, mely összetétele a következő: 41 emlős-, 51 madár-, 69 hüllő-, 24 kétéltű-, 264 hal- és 109 gerinctelen faj. A gyűjteménytervezéskor láthatóan kiemelt szereppel dominál a tenyészprogramos fajok tartása és bemutatása: a relatíve kevés fajt számláló emlősgyűjteményben például 20 EEP és 7 ESB található.

Az intézmény térképére pillantva látható, hogy a bemutatók nem állatföldrajzi felosztás szerint követik egymást, habár bizonyos egységeknél – ázsiai nagymacskák, afrikai patások, Akvárium – ez kisebb hangsúllyal tetten érhető.

Az állatkert térképe

Az elmúlt két évtized folyamatos fejlesztései adják a kert jelenlegi, természetességre hangsúlyt fektető arculatát, mely hangulatos körbejárást ígér. Az 1997-2008 közötti időszak tekinthető a modernizáció első ütemének, mely egyúttal a kert számos nemzetközi szervezet – WAZA, EAZA, ISIS/ZIMS, IZE – tagságába történő felvételének ideje. Ekkor került kialakításra az intézmény számos jelenleg is látható bemutatója, mint például a nagytestű patások kifutórendszerei, a Zsiráfház, az Elefántház és Madárház, fókamedence, gibbonsziget, pingvinbemutató, Karmosmajom Ház, több nagymacska-bemutató és simogató állatkert.

A nem egészen 130.000 lakosú Płock városának állatkertje – alátámasztva a fejlesztések sikerét – több mint 220.000 látogatót vonzott 2017-ben, mely a térség egy kiemelt turisztikai attrakciójává emelte az intézményt.

A továbbiakban a kert bejáratától indulva sorra veszem a kert főbb bemutatóit, elsősorban a gyűjteményi vonalra koncentrálva, kisebb kitekintéssel pedig a történeti sajátosságokat említve.

A pénztárral egy épületet alkotó Karmosmajom Ház az intézmény egyik specialitásának nevezhető, itt találjuk ugyanis az ország legnagyobb karmosmajom-gyűjteményét, mely jelenleg hét fajt vonultat fel a törpe méretű főemlősökből. A Goeldi-tamarinok (Callimico goeldii), gyapjasfejű tamarinok v. Liszt-majmocskák (Saguinus oedipus), császárbajszú tamarinok (Saguinus imperator), csupaszpofájú tamarinok (Saguinus bicolor), arany oroszlánmajmok (Leontopithecus rosalia), ezüstös selyemmajmok (Mico argentatus) és törpe selyemmajmok (Cebuella pygmaea) mellett fehérarcú sátánmajmok (Pithecia pithecia) is élnek a kisebb trópusi pavilonban, ahol a főemlősök alatt, több belső férőhelyen a kis termetű tatufajok egy képviselője, a matakók (Tolypeutes matacus) járják a talajszintet.

A jelenlegi bemutató a régi Majomház 2003-as renoválása után nyerte el mai arcát, mely további főemlősök – törpe lajhármakik (Nycticebus pygmaeus) és fürge gibbonok (Hylobates agilis) – otthona egyaránt, valamint egy kültéri bemutatóban szintén itt láthatóak a kert urzonjai (Erethizon dorsatum).

Ezüstös selyemmajmok (Mico argentatus) © Svábik Krisztián

A karmosmajmok bemutatójának szomszédságában található az Elefántház és Madárház épületegyüttese. A kert első elefántja 1964-ben érkezett, jelenleg pedig két fiatal, 2011-es emmeni születésű indiai elefántbika (Elephas maximus indicus) lakja a bemutatót.

A 2014-ben felújított Madárház nyolc belső férőhelyből és egy külső röpdesorból áll, melyek Ázsia, Afrika, Ausztrália és Amerika madárvilágából egyaránt ízelítőt adnak. Két szomszédos belső voilerben több, Lengyelországban szigorú védelem alatt álló madarat – szalakótát (Coracias garrulus), búbos bankát (Upupa epops), vadgerlét (Streptotelia turtur), valamint ezek szomszédságában egy csapat gyurgyalagot (Merops apiaster) – láthatunk. Ázsiát a Viktória-koronásgalambok (Goura victoria), bali seregélyek (Leucopsar rothschildi), rulrulok (Rollulus rouloul) és Dayal-rigók (Copsychus saularis) közös röpdéje tárja elénk, míg a papagájféléket a súlyosan veszélyeztetett kéktorkú arák (Ara glaucogularis) és aranypapagájok v. aranyaratingák (Guaruba guarouba), a szarvascsőrűmadár-féléket pedig barázdás szarvascsőrűek (Rhyticeros undulatus) és Decken- v. mongúztokók (Tockus deckeni) képviselik. Utóbbi faj esetében érdemes megemlíteni a szinte rendszeres szaporulatot, sőt, e tokófaj első sikeres szaporítására itt került sor az országban 2011-ben.

A külső röpdesor Ázsiában honos tyúkalakúak számára épült, itt látható a Vietnámi v. Edwards-fácán (Lophura edwardsi), himalájai fényfácán (Lophophorus impejanus), Mandarin- v. Cabot-tragopán (Tragopan caboti), kéktorkú tragopán (Tragopan temminckii), valamint a vöröscsőrű kitta (Urocissa erythrorhyncha).

Zuhanyt élvező fiatal indiai elefántbikák (Elephas maximus indicus) © Svábik Krisztián

Az elefántkifutónál kanyarodó látogatói útvonal jobb oldalán szintén Ázsia élővilágát felvonultató bemutatók sorakoznak, melyet az egyik legritkább darufaj, a mandzsu v. japán darvak (Grus japonensis) röpdéje vezet be. Ezt követően láthatjuk a kert jelenleg magányosan élő, fiatal hím ázsiai v. indiai tapírját (Tapirus indicus), aki 2017-ben érkezett az Amszterdami Állatkertből. A nagyméretű sziklákkal határolt kifutó korábban törpevízilovak (Choeropsis liberiensis) tartására szolgált.

A baloldalon láthatóak a finn erdei rénszarvasok (Rangifer tarandus fennicus) és az európai dámszarvasok (Dama dama) domboldalon elnyúló terjedelmes, erdei kifutói. Az állatkert alacsonyabb térszínen kialakított területén az óriás rétisasok (Haliaeetus pelagicus) röpdéje vezeti be azt a 2015-ben átadott bemutatót, mely ázsiai nagymacskák, hópárducok (Panthera uncia) és szibériai tigrisek (Panthera tigris altaica) otthona. A hópárducok szomszédságában látható kínai gorálok (Naemorhedus caudatus arnouxianus) ritka állatkerti vendégek, melyek a nagymacskák természetes zsákmányállatai közé tartoznak. A nyírfajdok (Lyrurus tetrix) röpdéje mellett kialakított kilátóról nagyszerű panoráma nyílik a lengyel folyók királynőjének is nevezett Visztulára, valamint a park legalacsonyabb részén fekvő tavaira, melyek egyikén a rózsás gödények (Pelecanus onocrotalus) csapata úszkál, míg egy másikon egy pár sapkás v. kucsmás gibbon (Hylobates pileatus) kerül bemutatásra egy kisebb szigeten. Egy további, kisebb tavacska az intézmény egyik „in situ” projektjéhez kapcsolódóan egy hazai kisméretű pontyféle, a mocsári cselle (Rhynchocypris percnurus) tenyésztésére szolgál, mely szigorú védelmet élvez Lengyelországban. A tavacska melletti külső akváriumban tavasszal és ősszel a látogatók számára is megfigyelhető e szívós rajhal számos egyede. Az elsősorban Eurázsiát bemutató területrész a japán makákók (Macaca fuscata) kifutójával zárul, mely kiegészül egy kisebb ausztrál hangulattal a tigriskifutó szomszédságában ugráló vörös óriáskenguruk (Osphranter rufus) látványát követően.

Hópárduc (Panthera uncia) © Svábik Krisztián

A makákók kifutója mentén visszakaptatva a park magasabb részére további nagyragadozók kifutói következnek. A sörényes farkasok (Chrysocyon brachyurus), perzsa leopárdok (Panthera pardus saxicolor) és oroszlánok (Panthera leo) kifutóit elhagyva, az andesi kondorok (Vultur gryphus) röpdéjéhez érkezünk. Érdemes megemlíteni, hogy Lengyelországban először itt kelt kondorfióka 1977-ben, mely természetes úton fel is nevelkedett. A röpdét elhagyva érkezünk meg az afrikai patások bemutatóihoz. A terjedelmes terület három részre osztásával itt kaptak férőhelyet a Hartmann-hegyizebrák (Equus zebra hartmannae), szomáliai vadszamarak (Equus africanus somalicus) és kardszarvú nyársasantilopok (Oryx dammah), melyek mindegyikénél rendszeres szaporulatnak örvendhet az intézmény. E területhez kapcsolódik a szintén közelben fekvő Zsiráfház, mely Rothschild-zsiráfok (Giraffa camelopardalis rothschildi) lakhelye. E patás bemutató mentén találhatjuk az intézmény egyetlen műemlékét: a több mint 50 éve épült szűkös, kör alakú ketrec a korabeli időkben medvék, farkasok és majmok tartására is szolgált.

A zsiráfkifutó egyik sarkánál látható a pápaszemes pingvinek (Spheniscus demersus) bemutatója, míg a patáskifutó hosszanti oldala mentén hazai bagolyfajok – gatyáskuvik (Aegolius funereus), macskabagoly (Strix aluco), uráli bagoly (Strix uralensis), karvalybagoly (Surnia ulula), erdei fülesbagoly (Asio otus) és gyöngybagoly (Tyto alba) – kerülnek bemutatásra kisméretű röpdékben. Az állatkert középső részén további bagolyröpdék találhatóak hóbaglyok (Bubo scandiacus) és eurázsiai szakállas baglyok (Strix nebulosa lapponica) részére, kiegészítve ezen éjszakai ragadozók lajstromát.

A kert központi részén került kialakításra a kúpos fókák (Halichoerus grypus) medencéje, mely fókafaj szintén illeszkedik a Balti-tenger élővilágát ismertető későbbi tematikához. A szomszédos háziállat-bemutató egyik ritkasága a Poitou-óriásszamár (Equus africanus f. asinus). Két kistestű ragadozófaj, a nyugati vörös macskamedvék v. kis pandák (Ailurus fulgens fulgens) és szurikáták (Suricata suricatta) kifutója között terül el egy kisebb átsétálós madárröpde, mely skarlát íbiszek (Eudocimus ruber), feketefejű íbiszek (Threskiornis melanocephalus), vörösvállú récék (Callonetta leucophrys), pézsmarécék (Cairina moschata), mandarinrécék (Aix galericulata) és karolinai récék (Aix sponsa) otthona.

Hartmann-hegyizebra (Equus zebra hartmannae) © Svábik Krisztián

A Karmosmajmok Házához visszaérkezve, az ellenkező irányba indulva találjuk az intézmény legnagyobb és legtöbb fajt felvonultató épületegyüttesét, a kétszintes Herpetárium-Akvárium komplexumot. Az 1979-ben épült bemutató korábban az Oktatási és Tudományos Pavilon nevet viselte, funkciójában pedig a maihoz hasonlóan halakat, kétéltűeket és hüllőket láthatott itt a nagyérdemű. A bemutató modernizációjára és felújításának első ütemére 2009-2010-ben került sor.

A felső szinten kiépített Herpetárium napjainkban az állatkert hüllő-, kétéltű- és gerinctelengyűjteményének bemutatására szolgál. A boa- és pitonféléket számos faj – zöld anakonda (Eunectes murinus), Duméril-boa v. madagaszkári talajlakó boa (Acrantophis dumerili), kubai karcsúboa (Epicrates angulifer), sziklapiton (Python sebae), kockás piton (Python reticulatus) és ametisztpiton (Morelia amethistina), szőnyegpiton (Morelia spilota mcdowelli) – termetes egyede képviseli. A krokodilféléket egy hím nílusi krokodil (Crocodylus niloticus) és egy nőstény mississippi aligátor (Alligator mississippiensis) reprezentálja, melyek közül utóbbi a „híresebb”. A terrárium részleg büszkeségeként ismert, Marta névre keresztelt nőstény aligátor ugyanis Lengyelország legidősebb állatkerti állata, s egyben az egyik legidősebb jelenleg is élő krokodilféle fogságban. Marta 1960-ban érkezett a Płock-i Állatkertbe 30 éves korában egy floridai hüllőfarmról, s éppen 2017 májusában tett látogatásunk napján ünnepelték az aligátor 87. születésnapját. A gyíkok közül érdemes megemlíteni a mexikói viperagyíkok (Heloderma horridum exasperatum) rendszeres szaporulatát, de az Utila tüskésfarkú leguánok (Ctenosaura bakeri) is több ízben szaporodtak már a gondosan kiépített terrárium-bemutatók egyikében. A kisebb testű gyíkokat néhány gekkó- és kaméleonfaj szemlélteti. A teknősök jelentősebb képviselői a sugaras teknős (Astrochelys radiata), maláj óriásteknős v. borneói folyamiteknős (Orlitia borneensis), óriás partiteknős (Heosemys grandis) és fekete szélesfejűteknős (Siebenrockiella crassicollis), mely utóbbi faj esetében szintén jelentős siker a 2012 óta folyamatosan jelentkező „gyermekáldás”. A kétéltűek közül említést érdemel az óriás hegyi béka (Leptodactylus fallax), a kardfarkú gőte (Cynops ensicauda ensicauda) és a nyílméregbékák (Dendrobatidae) gyűjteménye.

A gerinctelenek gyűjteményében a fejlett szociális életmódú rovarok - mint a házi méh (Apis mellifera), barnatorú lóhangya (Camponotus herculeanus) és maggyűjtő hangya (Messor structor), s későbbiekben egy másik faj, a Messor barbarus - bemutatói a legérdekesebbek.

Az épület központi csarnokának egyik nagyobb terme 2011-ben Trópusi esőerdő bemutatóvá alakult, melyen a látogatók is keresztülsétálhatnak. Az igényesen kialakított minidzsungelben tett rövid séta alatt madarakkal, hüllőkkel, halakkal és rovarokkal találkozhatunk, melyek némelyike szabadon él a sűrű növényzetben. A hüllőket táblás erdeiteknős (Chelonoidis denticulata), szivárványos boa (Epicrates cenchria), barna baziliszkusz (Basiliscus vittatus) képviseli. Érdekesség, hogy májustól októberig lepkekertként is funkcionál a bemutató.

A teljesen újjáépült Akvárium 2016-ban nyitott újra, s bemutató-együttese összesen 23 medencéből áll, melyek víztérfogata 500 és 40.000 liter között változik. A látogatók egy kanyargós folyosón keresztülhaladva érkeznek a részlegbe, mely egy kiszáradt folyómedret imitál látványban. A bemutató fő célja nem pusztán a halcsoportok fajdiverzitásnak és megjelenésbeli különbözőségeinek ismertetése az állatföldrajzi szempont alapján kialakított medencéknél, hanem számos ritka és veszélyeztetett halfaj is felfedezhető a vízi túra során.

A szekció két részlegre osztható. Az első kisebb bemutató-egységben a lengyel folyók alsó és felső szakaszának, valamint a Balti-tenger faunája látható. A folyószakaszokat bemutató medencéknél számos kevéssé ismert fajt láthatunk itt a lengyel halfaunából, mint például a szivárványos öklét (Rhodeus sericeus), vágó csíkot (Cobitis taenia), kövi csíkot (Barbatula barbatula), réti csíkot (Misgurnus fossilis), tüskés pikót v. háromtüskés pikót (Gasterosteus aculeatus), kilenctüskés pikót (Pungitius pungitius), viaszlazacot (Osmerus eperlanus) és mocsári csellét (Rhynchocypris percnurus).

A Visztula főbb bemutatott fajai a csapósügér (Perca fluviatilis), süllő (Sander lucioperca), compó (Tinca tinca), vándormaréna (Coregonus lavaretus), európai angolna (Anguilla anguilla), nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus), pénzes pér (Thymallus thymallus), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), bodorka (Rutilus rutilus), széles kárász (Carassius carassius), ponty (Cyprinus carpio), rózsás márna (Barbus barbus), míg a Balti-tengeri medencénél atlanti tőkehalat (Gadus morhua), atlanti lazacot (Salmo salar), sebes pisztrángot (Salmo trutta fario), nagy rombuszhalat (Scophthalmus maximus), sima lepényhalat (Pleuronectes platessa) és érdes lepényhalat (Platichthys flesus) láthatunk.

Ugyanezen részlegben található egy medence, melybe a látogatók is belógathatják a kezüket.

A második nagyobb bemutató-egységen szűk folyosó vezet keresztül, melynek mindkét oldalán földrészenként és élőhely szerinti felosztásban láthatjuk a legkülönfélébb halcsoportok képviselőit.

Észak-Amerika halfaunáját lapátorrú tokok v. kanalas tokok (Polyodon spathula), elektromos angolnák (Electrophorus electricus), szivárványos csellék (Notropis chrosomus), naphalak (Lepomis gibbosus) és barlangi vaklazacok (Astyanax mexicanus) varázsolják elénk, az ausztrál medencében szivárványhal-félék (Melanotaeniidae) és kalászhalak (Glossolepis sp.,Pseudomugil sp.) rajai úszkálnak.

Ázsia halfajai a következők: óriásgurámi (Osphronemus goramy), óriás vörösfarkú gurámi (Osphronemus laticlavius), ázsiai csontnyelvű hal (Scleropages formosus), pávaszemes késhal (Notopterus chitala), kínai kígyófejű hal (Channa asiatica), cápamárna v. feketeúszójú sziámi ponty (Balantiocheilos melanopterus), ázsiai cápaharcsa (Pangasianodon hypophthalmus), keréknyom angolna (Mastacembelus favus), Mystus leucophasis, Mystus vittatus.

Az afrikai Malawi- és Tanganyika-tó élővilága egy-egy külön medencét kapott sokúszós csukákkal (Polypterus sp.), bíborsügerekkel (Hemichromis sp.), pillangóhalakkal (Pantodon buchholzi), elefánthalakkal (Gnathonemus petersii) és kongólazacokkal (Phenacogrammus interruptus).

Közép-Amerikából tűzfejű tarkasügérek (Paraneetroplus synspilus), texasi sügérek (Herichthys carpintis), nicaraguai tarkasügérek (Hypsophrys nicaraguensis) és nyolcsávos gyöngysügérek (Rocio octofasciata) láthatóak.

Dél-Amerikát a legbővizűbb folyó, az Amazonas hozza testközelbe folyami tüskésrájákkal (Potamotrygon motoro és Potamotrygon schroederi), arapaimákkal (Arapaima gigas), ezüst csontnyelvű halakkal v. arowanakkal (Osteoglossum bicirrhosum), kétfogú v. vöröshasú pakukkal (Piaractus brachypomus), vörösfarkú harcsákkal (Phractocephalus hemioliopterus), csukafejű tigrisharcsákkal (Pseudoplatystoma fasciatum), vitorlás óriás algaevőharcsákkal (Glyptoperichthys gibbiceps), márványsügerekkel (Astronotus ocellatus) és pávasügerekkel (Cichla ocellaris és Cichla temensis), valamint további érdekes faj a Brycon hilarii.

Az óceánok halfaunáját a legnagyobb medencében tekinthetjük meg, melynek kiemelt faja a feketeúszójú szirticápa (Carcharhinus melanopterus), kékpettyes tüskésrája (Taeniura lymma), aranycsíkos csattogóhal (Lutjanus kasmira), holdfény ajakoshal (Thalassoma lunare), tisztogatóhal (Labroides dimidiatus), valamint a Plectorhinchus vittatus és a Gnathanodon speciosus. A medúzákat a fehérpettyes medúzák (Phyllorhiza punctata) képviselik, míg egy kisebb bemutatóban karcsú csikóhal (Hippocampus reidi), csíkos késhal (Aeoliscus strigatus), skarlát tisztogató garnéla v. tűzgarnéla (Lysmata debelius), csíkos tisztogató garnéla (Lysmata amboinensis), Kükenthal tisztogató garnéla (Lysmata kuekenthali) látható.

A 13.000 literes korallzátony bemutató szintén igen különleges, halfajai között említeni érdemes a közönséges bohóchalat (Amphiprion ocellaris), Clark-bohóchalat (Amphiprion clarkii), paradicsom bohóchalat (Amphiprion frenatus), sünhalat (Diodon hystrix), barna nyálkáshalat (Salarias fasciatus), indiai vitorlaúszójú doktorhalat (Zebrasoma desjardinii), palettás doktorhalat (Paracanthurus hepatus), Picasso-halat (Rhinecanthus aculeatus), bohóc íjhalat (Balistoides conspicillum) és pillangóhalakat (Chaetodon sp.).