EGY ORGANIKUS ÁLLATKERT LENGYELORSZÁGBAN

 

Az Opole-i Állatkert

 

 

 

 

Írta és fényképezte: ENDRÉDI LAJOS

2016 és 2015

 

 

 

 

Csalóka a térkép, igazából nagyon hosszú az út Magyarországról Szilézia fővárosába, Wroclawba, ahol az Európai Állatkertek és Akvárium Szövetségének éves konferenciát tartották 2015 szeptemberében. Mi lehet jobb ötlet a felfrissülésre egy állatkertes számára, mint útba ejteni egy állatkertet? Opole állatkertjének felkeresése jelentette a legkisebb kitérőt, így nem volt kérdés, mi legyen a célpont! A személygépkocsit megtöltő társaság egy részének nem volt ismeretlen a dél-lengyelországi állatkert, magam addig csak annyit tudtam róla, hogy 1997-ben romba döntött az árvíz. Végül a kitérő nagyon hasznosnak bizonyult számomra, egy impresszív és hangulatos állatkertet ismertem meg, amelyet bármely hasonló, természetes erdei környezetben található zoo követendő példaként választhatna.

          Többféle állatkert típus közül nekem mindig a természetes környezetűek tetszettek leginkább, ami persze személyes ízlésemet mutatja csak. Nekem a belvárosi állatkertek, sokszor műemlék jellegű építészeti megoldásaikkal valahogy kevésbé adják vissza azt az ideát, amely ezeket az intézményeket a természet egyfajta szigeteként fogja fel – ezek inkább tűnnek számomra múzeumnak. Persze, hozzá kell tennem, ez összességében nem von le semmit az ilyen állatkertek szakmai színvonalából. Mindezek alapján érhető, hogy miért erősödött bennem az az érzés, hogy valami nagyon kellemes vár rám, amint megközelítettük a szép erdei tájon keresztül az Opole-i Állatkertet. Rövidesen fel is bukkant egy kis méretű, modern, de nem hivalkodó épület, az állatkert bejárata. Az épületből kilépve az a látvány fogadott, amelynek jellemzői mindent elmondanak az állatkert egészéről: kiegyensúlyozott, organikus, természetes dizájn és rendezettség. Itt a dizájn nem uralja a tájat, az állatkerti elemek valósággal összeolvadnak a természetes környezettel.

 

 

  

 

Mielőtt továbblépnénk, két dolgot meg kívánok osztani részletesebben, miért is volt ekkora hatással rám ez az állatkertet. Úgy vélem, hibás megközelítést jelent, mikor egy állatkert tervezésében a mesterséges elemeket kívánjuk hangsúlyozni. Sokszor nagyon nehéz elfogadtatni egy építésszel (vagy egyes állatkert vezetőkkel), hogy rejtsék el a remekművűket, de – úgy vélem – a tért uraló, túl hangsúlyos épületek idegenül hatnak és legkevésbé sem természetesek. Gyakran nevezem őket „megnyitó” házaknak, amelyek kiválóan funkcionálnak egy ünnepélyes átadás alatt, mivel önmagukban magukra vonják a figyelmet. Ha azonban az állatkerteket szerves egészként tekintjük, ezek a túlhangsúlyos egyedi elemek rombolják az egységesség érzetét. Ezért is fontos az állatkert minden egyes részét egységesen fejleszteni. Néha szomorú tapasztalni, hogy sok esetben a fejlesztések mennyire szűk területét érintik az egyes állatkertekben. Nem egy esetben még a grandiózus, hatalmas és modern épületek közvetlen környezetében is ott szomorkodnak a régi, elhanyagolt bemutatók. Vajon, miért kell szerencsétlenségnek történni ahhoz, hogy a fejlesztések az állatkertek egészére kiterjedjenek? Tudom, lehetetlen minden egyes területet hasonló fejlettségi szintre emelni, de sok állatkertben ehhez képest is óriásiak a különbségek. Magam úgy vélem, hogy egy állatkert leggyengébb pontjai épp annyira meghatározók, mint a legerősebbek.

 

   

 

No, de térjünk vissza a lengyel állatkerthez. Az első benyomások, amelyek megragadtak: az összes bemutató jól illeszkedett a természetes környezethez, a kerítések és más határfelületek amennyire csak lehet, elrejtőznek a szemünk elől. Valamennyi külső kifutó az ott élő állatok élőhelyét idézi. A kerítéseket kúszónövények burjánzanak, számos kisebb-nagyobb vízesés, érdekes alakú fatörzsek teszik kellemesebbé látványt. A látogatói tér és a kertek egyaránt hangulatosak és szépek, a faragott fa ülőpadoktól a játszótérig. Sok hasznos, apró ötlettel találkoztam a természetes dizájn megteremtésére, még arra is volt gondjuk, hogy az infralámpáknak gallyakból varázsoljanak lámpaernyőt az állatok házaiban, az európai patások kerítése gallyakból épült, a baglyok nem dobozban, hanem félbevágott odvas fatörzsbe bújhattak. A kifutók tágasak, megfelelően berendezettek a benne élő állatoknak, a látogatóknak több olyan nézőpontot is kialakítottak, ahol vizuális akadály nem rontotta a kilátást. Az állattartás progresszív jellegét mutatta a számos társas kifutó, amely közül számomra a legérdekesebb a bőgőmajom (Alouatta caraya) és sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus) együttese volt.

 

 

Fent és balra lent a sörényes farkasok és bőgőmajmok, jobbra lent a kétpúpú tevék (Camelus bactrianus) és kulánok (Equus hemionus kulan) közös kifutója látható.

 

Az állatgyűjtemény elsősorban emlősökre és madarakra épült, de büszkeségük a kétéltűek háza is. Nincsenek óriási ritkaságok, de azért tisztességes a „felhozatal”. Ahogy néztem, nem a „bélyeggyűjtemény” elve, hanem inkább a fenntarthatóság szempontja dominált a fajok kiválasztásában. Sok főemlős látható, a lemuroktól (Lemuridae spp.) a karmosmajmokon keresztül az emberszabásúakig (Hylobates lar, Symphalangus syndactylus és Gorilla gorilla gorilla), számosa nagyragadozó és európai madár, patás faj él az erdei kifutókban.  A jelentősebb bemutatók közül kiemelendő a Gorilla Land és a kaliforniai oroszlánfókák (Zalophus californiacus) medencéje, ahol show-t is tartanak (bár ezt nem láttam). A macskafélék modern bemutatóit szintén meg kell említenem, valamennyi tágas és sűrű vegetációjú volt, amely elég búvóhelyül szolgál az állatoknak.

 

 

 

Gorillabemutató

 

 

Makikifutók

 

 

Makiház és ürgekifutó

 

 

Fókabemutató

 

 

Hópárduc és pumakifutó

 

 

Araröpde

 

 

Gepárdkifutó és üregi bagoly fajtábla

 

A látogatói kényelmet szolgáló szolgáltatásokban szintén a rendezettség és a tisztaság az uralkodó szempont, akár a fa játszóteret, akár a büféket és mosdókat nézzük. Az állatismertető táblák szépek és informatívak. Azt meg kell jegyeznem, hogy kissé keveselltem az interaktív oktatási eszközök számát -  de nem lehet túl szigorúnak lenne ezen hiányosság említésekkor, hiszen ez általában jellemző az Európa keleti felén lévő állatkertekben. Nyugat-Európában szinte csak ezek a játékok elegendőek lennének egy tartalmas családi kirándulásra. Vagy ki tudja, mi lehet ennek az oka? Nem hiszem, hogy pusztán csak a szűkösebb anyagi források, talán erre mifelénk nincs akkora igény?

         Bízom benne, hogy eme rövid leírás és a fotókkal felidézett élményeim meggyőztek mindenkit arról, hogy érdemes felkeresni az Opole-i Állatkertet. A látogatóknak és szakmabeli állatkertészeknek egyaránt kellemes kirándulást és számos meglepetést nyújt. Az utóbbiaknak pedig nem szégyen másolni az ötleteket, amelyeket egy ilyen organikus állatkert szolgál!

 

 

Háttérinformációk:

 

1930-ban alapították

Kb. 20 hektáron terül el

A fajok és egyedek száma: kb. 1000/240

Tagság: EAZA és WAZA