"A JÖVŐ ÁLLATKERTJE"

 

A Lipcsei Állatkert

 

 

 

Írta: NAGY ANTAL

2012

 

Fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2013

 

 

Évek óta dédelgetett vágyam volt eljutni Németországba és szétnézni néhány német állatkertben. Ez az álmom 2012 nyarán valósult meg, amikor ugyanis három német intézményt látogattam meg. Elsőként a Lipcsei Állatkert (Zoo Leipzig) megtekintése volt napirenden, ide két nap is ellátogattam körutam során. Még az első nap borús, esős időjárása sem riasztott vissza, a számos remek épület, állatritkaság bőségesen kárpótolt! Az állatkert az egyik kedvencemmé vált, nálam versenyez a Prágaival! Számos olyan ritkaságot tartanak, mely Európában csak náluk, vagy csak néhány helyen látható. Bár eléggé ellentétes állatkert, hiszen egyik helyen olyan parádés állatházakat találunk, melyek láttán megmosolyogjuk a hazai állatkertek jelenlegi helyzetét, máshol olyan apró ketrecekben sínylődnek az állatok, amit még keleten is sok helyen szégyellnének. Aggodalomra nincs ok, a mára korszerűtlen részek átépítése tervben van, a „Jövő Állatkertjében”- ahogyan a lipcseit hívják- néhány éven belül minden állat korszerű otthonba költözik. A zoo nagy előnye hogy közel van a belvároshoz, a vasútállomástól alig 20 perces séta alatt el lehet érni. Annak ellenére, hogy körbenőtte a város, ez nem látszik meg rajta, gyönyörű erdei környezetben fekszik, és egy kis folyó is átszeli az állatkertet, mely fölött számos hídon átkelhetünk és gyönyörködhetünk a szép környezetben. Az állatkertet hat fő egységre

osztották fel, lássuk ezeket sorban!

 

 

 

1. Gründer-Garten

 

 

Az állatkert főbejáratát egy oroszlánfej díszíti, utalva az állatkert – és Lipcse város – címerállatára. A bejáraton belépve először a Gründer-Garten nevű bemutatóegységhez érünk, melyet leginkább úgy lehetne lefordítani, hogy „az állatkert alapítói”. Valóban, az állatkertben legrégebben épült, műemléki épületek és a hozzá tartozó kifutók tartoznak ide. Legelőször egy kis tóhoz érünk, mely kubai vörös flamingók (Phoenicopterus ruber ruber) és chilei flamingók (Phoenicopterus chilensis) közös csapatának nyújt otthont. A flamingókat – talán a komplexum műemléki jellegének érősítése végett – hagyományos drótkerítés helyett kovácsoltvas kerítés veszi körbe.

     Innen nem messze található az akvárium-terrárium komplexum. Ide belépve egy három részre osztott, korszerű bemutatóban találjuk magunkat. A középső rész a tengerek élővilágából nyújt ízelítőt.  A hideg és melegvizű tengerek élővilágából egyaránt láthatunk élőlényeket: élő korallokat, bohóchalakat, különleges lepényhalakat, két kistestű cápafajt, tengeri csikókat és még sok más érdekességet. Népszerű az a hatalmas tengeri akvárium, mely a korallszirtek élővilágát mutatja be, több mint 20 halfajjal. A tengeri akváriumok mellett néhány édesvizű akvárium is helyett kapott, kalászhalakkal, vitorláshalakkal és még jó néhány halfajjal. Mindegyik tengeri és édesvízi akvárium egy-egy adott élőhelyet mutat be. A legérdekesebbek talán a hatalmas ausztrál tüdőshalak (Neoceratodes forsteri). Ez a faj állatkerti ritkaság, nevét onnan kapta, hogy kopoltyúja mellett fejletlen tüdeje is van,  ha kiszárad az élőhelyéül szolgáló tó, leássa magát a talajba ahol még talál nedvességet, és tüdeje segítségével lélegzik amíg egy esőzés során a meder újra meg nem telik vízzel.

A bal oldali rész édesvízi akváriumok és akvaterráriumok otthona. Az épületben kör alakban helyezkednek el az egyes bemutatók, bennük diszkoszhalak (Symphisodon sp.), édesvízi rája, elektromos angolna (Electrophorus electricus), lövőhalak (Toxotes sp.), négyszemű halak (Anableps sp.), hatalmas pakuk (Colossoma sp.), valamint egy Afrikát bemutató akva-terráriumban afrikai halak és törpekrokodilok (Osteolaemus tetraspis) láthatóak. Itt is találkozunk tüdőshalakkal: nyugat-afrikai tüdőshalakkal (Protopterus annectens) és dél-amerikai tüdőshalakkal (Lepidosiren paradoxa), Lipcsében ugyanis mindhárom tüdőshal-család képviselői megtalálhatóak. Érdemes összehasonlítani a három fajt! Akárcsak a középső résznél, itt is mindegyik akvárium, akvaterrárium más-más élőhelyet mutat be.  Szintén érdekes a középen, kör alakban elhelyezkedő koi-simogató, melynek szélére leülve a látogatók megsimogathatják a díszpontyokat. 

     Az épület egyik legérdekesebb része a galériába fellépcsőzve érhető el. Itt egy hatalmas, kör alakú tengeri akvárium kapott helyett. A medencében nyílt területek és kövekkel határolt részek váltják egymást, eszményi élettér a feketefoltú szirticápáknak (Carcharhinus melanopterus), barnasávos bambuszcápáknak (Chiloscyllium punctatum), leopárdmurénáknak (Gymnothorax polyuranodon), óriás sügéreknek, óriás ajakoshalaknak és a többi itt élő korallszirti halnak! A biztonságot jelentő kövek között itt született halivadékok is megfigyelhetők. A bemutató előtt érdemes hosszabb ideig maradni! A mennyezeten a különböző cápafajok egymáshoz viszonyított méretét bemutató figurák láthatóak.

Az akvárium melletti kifutóban és a hozzá tartozó medencében laknak a pápaszemes pingvinek (Spheniscus demersus) és a Bajkál-fóka (Pusa sibirica). Vera, a nőstény fóka, aki egyébként az állatkert egyetlen Bajkál-fókája, évek óta magányosan élt, ezért jött az újító ötlet hogy költöztessék ide a pingvineket, még ha földrajzilag a két faj soha nem találkozhat egymással.  A kis lipcsei pingvincsapat – bár a pápaszemes pingvin Európában a második leggyakrabban tartott pingvinfaj – a látogatók kedvencei közé tartozik. Verával csak átmenetileg laknak társbérletben, amíg új kifutójuk és medencéjük el nem készül, ahol egyebek mellett az állatok víz alatti mozgása is megfigyelhető lesz, erre ugyanis a jelenlegi kifutóban nincs lehetőség. Szintén hallatlanul érdekes a Bajkál-fóka, amely a világ legkisebb fókája, és nem tengerben él, hanem mint a neve is mutatja a Bajkál-tóban őshonos. Európában, Oroszországon kívül, egyedül Lipcsében látható. Sajnos Veráról nem sikerült képet készítenem, a két nap alatt, míg a Lipcsei Állatkertben voltam végig a belső férőhelyéhez tartozó kis medencében úszkált.

 

Pápaszemes pingvinek, háttérben az Akvárium épülete

 

     Az állatkertnek, akárcsak jó néhány nagyobb német állatkertnek, saját TV-sorozata is van, Elefant, tiger und co („Elefánt, tigris és egyebek”) címmel, mely hétről-hétre jelentkezik. Ebből a sorozatból jól ismert, és igen nagy népszerűségnek örvend Horst, a láma és Harry, az alpaka. Érdekes módon mindketten csődörök, és rajtuk kívül nincs sem másik alpaka, sem másik láma az állatkertben. A két patás nyáron füves, tágas kifutóban lakik az akváriummal szemben, ahol várják hűséges látogatóikat, hiszen a kisgyerekek bizony már messziről kántálják nevüket!

     Ehhez a részleghez tartozik a mára már nagyon leromlott állapotú és csúnya majomház is. A külső és belső ketrecek bizony alig néhány négyzetméteresek. Itt olyan érdekességeket láthatunk, mint a Liszt-tamarinok (Saguinus oedipus), a velük közös férőhelyen élő mocsári vad tengerimalacok (mely egyike a házi tengerimalac feltételezett őseinek), illetve két csapat bagolyarcú v. Hamlyn-cerkóf (Cercopithecus hamlyni). A különleges cerkóffaj  nevét valóban  bagolyéra   emlékeztető   arcáról  kapta.  Ott jártamkor  még    ezekben  a  ketrecekben raboskodtak a szintén különleges és ritka Brazza-cerkófok (Cercopithecus neglectus) is, melyek azóta a gorillakifutóba költöztek. A tervek szerint a régi majomház hamarosan megújul, és több, kisebb testű, ritka állat otthonául fog szolgálni.

 

  

A Nagyragadozó Ház, háttérben a Gondwanaland tetőszerkezetével (balra), korabeli hirdetőoszlop (jobbra)

 

     A régi majomháztól nem messze található az egykori nagyragadozó-ház, melyben egy természetvédelmi kiállítás kapott helyet. A kiállítás fő berendezési tárgya a Noé bárkáját idéző hajó, melyre felkapaszkodva kicsik és nagyok az állatfajok védelméről, fogságban való megmentésükről találhatnak információkat. A különböző kontinenseken található élőhelyek védelméről éppúgy látható interaktív kiállítás, mint az állatkert történelméről és a mai, modern állatkertek jellemzőiről. Remek alkalom összehasonlítani az egykori és a modern Lipcsei Állatkertet! Az épületben élő állatok is megtalálhatóak, a Dél-Amerikát bemutató részlegnél két terráriumban két nyílméregbéka-faj található.  A házból kilépve pedig nyúlketrecek találhatóak, ahol különböző házinyúl-fajták kerülnek bemutatásra.  A Gründer-Garten részlegen ajándékbolt, büfék, játszóterek szolgálják a látogatók kényelmét, és itt került kiállításra az a korabeli hirdetőoszlop, ahol egykori állatkerti plakátok vannak kiállítva.

 

 

2. Ázsia

 

 

Az Ázsia-részlegnek a Gründer-Gartenhez legközelebbi kifutója valódi érdekesség. A főútvonalról letérve, bambuszok között kanyargó kis ösvényen érjük el azt a hatalmas, természetszerűen berendezett kifutót, amely ajakos medvék (Melursus ursinus) és bundermakákók (Macaca mulatta) közös otthona. A két állatfaj remekül megfér egymással, ami azért is különleges, mert medvéket viszonylag ritkán tartanak állatkertekben más fajokkal közös kifutóban. Az ajakos medve, más néven – angol neve után – lajhármedve állítólag minden medvefaj közül a legszelídebb és emberre nézve a legkevésbé veszélyes. Ha igaz a történet, Kipling világhírű regényében, a Dzsungel könyvében szereplő Balu is ajakos medvéről lett mintázva, annak ellenére, hogy még a regény magyar fordításában is barnamedve szerepel. Az ajakos medve hasonlít közeli rokonára, az örvös medvére, bár szája megnyúlt, csőszerű, és kisebb is nála. Természetes táplálékát elsősorban hangyák és termeszek alkotják, amiket csőszerű szája segítségével szabályosan kiszív a bolyból. Állatkertekben egyébként mesterségesen előállított rovarevő tápot is igényel. Európában nagyon ritka, csak nyolc állatkertben tartják, ebből négy található Németországban. Az ajakos medvék Európai Fajfenntartó Tenyészprogramját (EEP) éppen a Lipcsei Állatkert koordinálja. Itt a nőstény medve jelenleg is neveli alig több mint fél éves bocsát. Az elkülönítőben, ahol anya és bocsa van, értelemszerűen nem járhatnak át sem a bunderek, sem a hím medve. Az állatokat csak vizesárok és villanypásztor választja el a közönségtől, és egy kis barlangban, két vízesés által közrezárva is lehet tanulmányozni a medvéket. Összességében ez egy igazán remek állatbemutató, két érdekes fajjal, érdemes itt több időt is eltölteni!

 

  

Ajakos medvék és bundermakákók társaskifutója

 

     Messziről magaslik a két hatalmas madárröpde, melyek közül az egyik a már említett kis patakocska partján terül el. Feléjük tartva egy kis madártóhoz érünk, mely meg van emelve a talajszinthez képest. Itt fütyülőludak (Dendrocygna spp.) és különböző récefajok, pl. mandarin (Aix galericulata) és kanalas récék (Anas clypeata) láthatók. A két nagy röpde egy kis, gyönyörű, indiai stílusban kialakított ösvényt fog  közre.  A bal oldali voiler egy besétálós röpde, ott jártamkor azonban éppen le volt zárva a bejárat, az egyik érdekesség, a gyapjasnyakú gólya (Ciconia episcopus) ugyanis pont a látogatói bejárat fölé rakta a fészkét. A gólyapáron kívül királyfácánok (Syrmaticus reevesii), maláj récék, tarvarjak (Geronticus eremita), szent íbiszek (Threskiornis aethiopicus) is a röpde lakói. A szemközti, jóval nagyobb röpdében szintén különleges madarak: egy nagy csapat tarvarjú, számos fakókeselyű (Gyps fulvus), egy pár rózsás tantalusz (Mycteria ibis) és egy gyönyörű királykeselyű (Sarcoramphus papa) látható.

     A kis, indiai ösvényen áthaladva érünk el az elefántok birodalmához. Ez az egyik legszebb és legnagyobb elefántbemutató, melyet valaha láttam. Öt ázsiai elefánt (Elephas maximus) lakja, egy bika és négy tehén. Maga az elefántház és a kifutók körüli sétautak is indiai stílusban vannak kialakítva. A látogatók számos érdekességet megtudhatnak az állatokról, különösen érdekes az egykori elefántszállító ládából kialakított kiállítás. Az elefántok remekül érzik magukat, hatalmas, növényes terület és több medence is rendelkezésükre áll. A legérdekesebb azonban az „elefánttemplomban” található hatalmas medence, melynél üvegfalon át a hatalmas állatok víz alatti mozgását is meg lehet figyelni! Ez mindenképpen egyedülálló újítás, nem tudok még egy másik állatkertről ahol a közönség ilyen élményben részesülhet. Az előre meghirdetett fürdetési időpontok során érdemes felkeresni a medencét!

 

  

Az ázsiai elefántok egyik külső medencéje (balra), az Elefántház belső tere (jobbra)

 

  

Az elefántok belső medencéje (balra), mely egy szinttel lentebb lehetőséget kínál az állatok víz alatti mozgásának megtekintésére (jobbra)

 

Az elefántházban nemcsak elefántok laknak. A kétszintes épület Bali-seregélyek (Leucopsar rothschildi), ázsiai galambok otthona is egyben. A madarak szintén remek, nagyméretű röpdékben laknak. Akad itt azonban egy másik állat, melyet Európában csak Lipcsében tartanak: ez pedig a tobzoska. A világon élő, Ázsiában és Afrikában egyaránt előforduló fajok közül egy ázsiai fajt tartanak, a kínai tobzoskát (Manis pentadactyla). Lipcsében egy pár látható. Az érdekes állat leginkább egy tatu és egy hangyász keresztezésére emlékeztet. Mivel a tobzoskák éjszakai állatok, Lipcsében is egy éjszakai megvilágítási helyen laknak. Sajnos így fényképet nem tudtam róluk készíteni…A látványuk azonban mindenért kárpótolt!

     Egy másik érdekes és szép bemutató a Tigris-tajga. A két részre osztható, hatalmas kifutó szibériai tigrisek (Panthera tigris altaica) otthona. Innen is eltűntek a rácsok, a közönség üvegen és vizesárkon át figyelheti a nagymacskákat. A kifutó másik érdekessége, hogy az egyik kifutórészben lévő medencében, üvegen át a tigrisek víz alatti mozgása is megfigyelhető úszás közben! A kifutók egyébként több kilátóról is megfigyelhetőek. A tigrisek mellett lévő épület, az egykori „Nagytestű szarvasok háza” ma a tigriseket bemutató interaktív kiállításnak, a tigriskifutóra néző kilátónak és a törpe egerek terráriumának nyújt otthont. A remek életkörülmények mellett nem csoda, hogy a nagymacskák rendszeresen szaporodnak, jelenleg is nevelkedik két néhány hetes kölyök Lipcsében!

 

Tigriskifutó

 

Az elefántok és a tigrisek között jó néhány vízimadár-tó is helyet kapott, ezeken különféle, érdekesebbnél érdekesebb récék és ludak laknak. A legnagyobb tavon pedig a borzas gödények (Pelecanus crispus) rendszeresen szaporodó csapata is látható. Az elefántoktól nem messze egy kis étterem található, melynek terasza szomszédos a legnagyobb madártóval, remek kilátást biztosítva az itt fészkelő kormoránokra és pelikánokra. A pelikános tó partján egy kis épület található, mely az állatkert két szarvasházának egyike volt régen, azonban itt elsősorban kistestű fajok kaptak helyet. A felújítás után ma két különleges faj lakja, ezek egyike a visayani disznó (Sus cebifrons negrinus). A Fülöp-szigeteken őshonos, kistestű vaddisznófaj jellegzetes, szakállra és hajra emlékeztető szőrpamacsokat visel a fején. Természetes élőhelyén egyre ritkább, az állatkertek közösen igyekeznek megmenteni a kihalástól. Németországban csak Lipcsében látható, itt egy koca és három kan él, azonban a látogatók számára csak egy pár van bemutatva, két kan a kulisszák mögött él. Az épület másik érdekes lakója az alföldi anoa (Bubalus depressicornis). A világ legkisebb, vadon élő szarvasmarha-faj, a visayani disznóhoz hasonlóan szigetlakó, Sulawesi szigetén őshonos faj. Az állatkertek szintén tenyészprogramot indítottak a ritka faj megmentése érdekében, melynek fajkoordinátora éppen a Lipcsei Állatkert. Lipcsében több kifutóban töb pár is látható, az egyik tehén jelenleg is borjút nevel. Az egyik anoa-kifutó érdekessége, hogy egyik oldalon csak a már említett pelikános tó határolja. Az anoák és a visayani disznók kifutói bár nem nagyok, szépen berendezettek és az állatok jól érzik magukat benne. Az anoák kifutói közül néhányat csak szárazárok és korlát határol a közönségtől.

 

  

Anoakifutók Lipcsében. A baloldali fotó hátterében a korabeli Szarvasház látható.

 

     Az Ázsia-részhez tartozik még az a műszikla, mely a Gondwanaland és a keselyűröpde között épült. Itt korábban kistestű ragadozók kifutói voltak, ma tágas és ideális élőhely az itt élő ormányos medvecsaládnak és a prérikutyáknak (Cynomys ludovicianus). Érdemes megfigyelni, ahogy néha a prérikutyák is felmásznak a sziklán több méter magasra!

 

 

3. Gondwanaland

 

 

A Gondwanaland nevű komplexumot tavaly nyáron adták át az állatkertben. A hatalmas épület jellegzetes kupolája már messziről látszik. Nem csoda, Európa legnagyobb, 1,65 hektár(!) nagyságú állatházáról van szó. Kétségkívül az egyik legmodernebb állatház amit valaha láttam. Nevét a déli őskontinensről, a Gondwanaról kapta.

 

Bejárat

 

A Gondwanaland térképe

 

A Gondwanaland egyébként állatkerti belépővel külön díj befizetése nélkül látogatható. Az Ázsia-részlegből kanyargós panorámaút vezet át a kis patak felett. A bejárat után egy barlangszerűen kialakított folyosóra érünk. Az első szakasz is érdekes, a szőnyeg úgy van kialakítva, mintha vízen járnánk, minden lépésünkre hullámzik a mesterséges víz. Tovább haladva akváriumokhoz érünk. Jól ismert díszhalak, pl. vitorláshalak, kalászhalak egyaránt vannak itt, mint az Akváriumból megismert tüdőshalak (itt is bemutatásra kerül mindhárom faj), vagy a lövőhalak, amelyek egy élő kövülettel, mangrove tőrfarkú rákokkal (Carcinoscorpius rotundicauda) közös medencében laknak. A halak mellett kígyónyakú teknősök is lakják a medencéket. Az akváriumok után – érdekes módon terráriumban – egy érdekes madár is helyet kapott, a copfos tinamu (Eudromia elegans), mely bár tud repülni, a struccok és emuk közeli rokona.

 

  

Az ausztrál tüdőshalak  már a Gondwanaland-ben láthatóak. Tágas akváriumukat ausztrál kígyónyakú teknősökkel (Chelodina longicollis) és halakkal osztják meg.

 

     Az akváriumok és a tinamuk után tovább kanyarog a labirintus. Itt éjszakai életmódú állatok kaptak helyet, sajnos azonban fotót egyikükről sem tudtam készíteni. Sajnos nem volt szerencsém a törpe lajhármakikhoz (Nycticebus pygmaeus), két nap alatt egyszer sem láttam őket. Annál nagyobb szerencsével jártam a kowariknál (Dasyuroides byrnei), más néven kettősfésűs erszényes egereknél, melyek éppen egy fehér egeret lakmároztak jóízűen. Bizony, ez az állat nem rágcsáló, hanem a ma is élő erszényes ragadozó emlősök egyike, és sokkal közelebbi rokona a kengurunak, mint az egérnek. Kowarit egyébként csak négy európai állatkertben gondoznak. A kowarinál is nagyobb állatkerti ritkaság egy másik erszényes ragadozó, a foltos erszényes nyest (Dasyurus viverrinus), melyet az egész világon, Ausztrálián kívül egyedül csak Lipcsében lehet látni. A ritka erszényesek Lipcsében remekül szaporodnak, így most két férőhelyet birtokolnak. Érdekesség, hogy két színváltozatuk ismert, a szürke alapon fehér pettyes és a fekete alapon fehér pettyes, Lipcsében mindkét színváltozat bemutatásra kerül. Sokan emlékeznek még Heidire, a médiasztár kancsal oposszumra, aki szintén lipcsei lakos volt. Sajnos idős koruk miatt az állatkert oposszumjai nemrég végelgyengülésben elpusztultak, így most az ő helyükön is erszényes nyestek laknak.

     Az Éjszaka-ház részlegből érünk ki a dzsungelbe. Valóban olyan a hatás, mintha egy trópusi esőerdőben sétálnánk. Az épületben egy mesterséges folyó is kialakításra került, ezen csónakok szállítják a vendégeket. Igaz hogy a csónaktúráért néhány euro plusz költséget fizetni  kell, de  mindenképpen megéri!  Amíg  az  ember sorba áll, gyönyörködhet a kis dokkban, mely egy igazán szép, környezetbe illő, esőerdő-hangulatú épület. Körülötte egy expedíció kellékei sorakoznak, néhány ládában és a hozzá tartozó korlátokban van kialakítva a levélvágó hangyák terráriuma. A csónakokba szállva ér minket az igazi meglepetés: ezeket ugyanis nem irányítja senki! Maguktól mozognak, ugyanis a folyóban mesterséges áramlatot hoznak létre. Ez olyan jól sikerült, hogy a csónakok egyszer sem ütköznek a falnak! A túra során először egy barlangon haladhatunk keresztül, ahol az élet kialakulását és az esőerdők védelmét mutatják be interaktív képernyők segítségével –mintha egy 3D-s mozit néznénk szemüveg nélkül. Innen kiérve az egyes álltok kifutói mellett halad el a kis csónak, míg vissza nem ér a dokkba. A Gondwanaland többi épülete (ajándékbolt, étterem) szintén beleillik az esőerdei tájba.

 

  

 Csónaktúrán a Gondwanaland-ben

 

Térjünk most vissza a gyalogos útvonalra! Innen elindulva először a Dél-Amerika részleghez érünk. Az egyik szigeten mókusmajmok (Saimiri sciureus) népes csapata ugrál. Ide a látogatók is besétálhatnak, az állatkert munkatársai felügyelnek arra, hogy egyszerre hány ember lehet szigeten, valamint arra is, hogy se a majmoknak, se a látogatóknak ne essen baja. Persze a majmok átmehetnek látogatók elől elzárt helyre is. Belső elkülönítőjük mindössze egy nagyobbacska ketrec, itt kapnak enni is, hogy könnyen lehessen őket zárni szállítás vagy orvosi vizsgálat esetén.

     A Dél-Amerika részlegen tovább sétálva érünk el az ocelotok (Leopardus pardalis) hálóval fedett férőhelyéhez. Itt az állatok remekül el tudnak bújni, két nap alatt egyszer sem találkoztam velük.  Szintén jól sikerült a lajhárok (Choloepus didactylus) kifutója. Nem említettem még, hogy a Gondwanalandhoz nem tartoznak külső kifutók. Mivel azonban a belsők sokkal nagyobbak, mint egynémely állatkertben a külsők, ráadásul tartoznak hozzájuk elkülönítők is, így a belsőket is kifutónak hívom jelen esetben. Érdekes a lajhárokat természetes élőhelyükhöz hasonlóan a lombkoronában lógva megfigyelni. Ebben a kifutóban korábban dolmányos hangyászok (Tamandua tetradactyla) laktak, ők azonban látogatók elől elzárt helyen laknak jelenleg – amit azért is különösen sajnálok, mert német utam során egyszer sem láttam dolmányos hangyászt…

     A zöld leguánok (Iguana iguana) és a zöld agutik (Dasyprocta azarae) teknősökkel közös helyen laknak. A leguánok, ha kedvük szottyan, a látogatókhoz szabadon kimászhatnak. Egy alagúton lesétálva láthatjuk a kifutóban lévő medence víz alatti világát is. Itt a teknősök mellett hatalmas édesvízi halak: vörösfarkú harcsák (Phractocephalus hemioliopterus), óriás páncélos harcsák, pakuk és arapaimák (Arapaima gigas) is megfigyelhetőek. Az arapaima egyébként az egyik legnagyobb édesvízi halfaj, és bár a lipcsei példányok még fiatalok, már így is tekintélyes méretűek. Tovább haladva az óriásvidrák (Pteronura brasiliensis) medencéjét nézhetjük meg a víz alatt. A vidrák medencéje  nagyobb,  mint  máshol  az  oroszlánfókáké.  Érdemes  is  benne hosszabb ideig megfigyelni a játszadozó vidracsaládot, mely egy párból és alig fél éves kölykeikből áll. A szülők – nevükhöz híven – valóban hatalmasak. Nemhiába, az akár két méteres (!) hosszt is elérő óriásvidra a leghosszabb menyétféle ragadozó, súlyban is csak a  rozsomák múlja felül. Veszedelmes ragadozó, bár többnyire halat eszik. A medencéjüktől leválasztva egy csapat vöröshasú piranha (Serrasalmus nattereri) akváriuma kapott helyet, mintegy prezentálva a vidrák egyik fő táplálékát. A piranhákat csak egy üvegfal választja el a vidráktól, olyan, mintha a vidrák ide is beúszhatnának. Ha piranhákkal nem is, majmokkal közös férőhelyen tartják az óriásvidrákat. Ha ismét felkapaszkodunk a magasba, a lombkoronaszintben szemtől-szemben találjuk magunkat a majmokkal. Laknak itt fehérarcú sakik (Pithecia pithecia), más néven sátánmajmok és ezüst selyemmajmok (Mico argentatus) is (a selyemmajmok egyike Szegedről érkezett Lipcsébe).  Óriásvidra egyébként csak 11 európai állatkertben látható, ezüst selyemmajmot is csak 35 helyen tartanak. Figyelembe véve, hogy csak Németországban több mint 400 kisebb-nagyobb állatkert, vadaspark és akvárium található, ez nem számít túl gyakorinak.

 

  

Óriásvidrák

 

Az úton tovább kanyarogva érjük el az Afrika-részleget. Itt az első kifutót lapátfülű kutyák (Otocyon megalotis) lakják. A következő, hálóval szintén lefedett férőhely lakói a Kirk-dikdikek (Madoqua kirkiI) és egy csapat bagolyarcú cerkóf. A dikdik a világ legkisebb antilopfaja, alig nagyobb mint egy jól megtermett nyúl. Az aprócska antilopok a megnyitó óta már szaporodtak is a Gondwanalandban, a kis csapat remekül megvan a cerkófokkal. Az afrikai esőerdők életét mutatja be az a kifutó, ahol Diana-cerkófok (Cercopithecus diana) és törpe vízilovak (Hexaprotodon liberiensis) láthatóak közös férőhelyen. A vízilovak medencéjüket afrikai sügérekkel osztják meg, ahol egyébként a vízilovak víz alatti mozgása is megtekinthető üvegen át. Szintén itt található az a hatalmas, fa formájú kilátó, melyet függőhidakon és lépcsőkön áthaladva közelíthetünk meg, ide felkapaszkodva pedig remek kilátást nyújt a Gondwanalandra.

     Egy kis vízesésen áthaladva érjük el az Ázsia-részleget. A legelső kifutóban a gyönyörű, a vizet kedvelő és elsősorban halevő ázsiai halászmacskák (Prionailurus viverrinus) fogadnak bennünket. Szintén érdekesek a hatalmas és ritka maláj tapírok (Tapirus indicus). A maláj tapír a legnagyobbra növő és egyben a legtarkább, fekete-fehér színű tapírfaj. A lipcsei pár tágas, füves kifutót és hatalmas medencét birtokol. A maláj tapír szintén igazi állatkerti ritkaság. Óriási rokonaikhoz hasonlóan az ázsiai törpe vidrák (Amblonyx cinereus) víz alatti mozgása is megfigyelhető a medencéjüknél lévő üvegablakoknál. Mellettük hatalmas méretű pápua szarvascsőrű madarak (Rhyticeros sp.) röpködnek, ázsiai barna szárazföldi teknősökkel közös röpdében laknak. Érdemes megfigyelni a szarvascsőrű madarak esetében a szembetűnő ivari dimorfizmust!

 

  

Nőstény maláj tapír borjával (balra). A jobboldali felvételen a tapírmedence és azon víztér elszeparlásának módja látszik, melyen a látogatókat szállító csónakok közlekednek.

 

     A maláj tapírhoz, óriásvidrához és sok más Gondwanaland-lakóhoz hasonlóan igazi ritkaság – vadon és állatkertben egyaránt – a szunda gaviál, más néven maláj hamisgaviál (Tomistoma schlegelii). Ez a krokodilfaj megnyúlt szájával elsősorban halevésre specializálódott. Lipcsében két férőhelyen is látható, mindkettőben akár tavaknak is beillő medencékben, ázsiai teknősfajokkal és halakkal közös helyen láthatóak az állatok. Bár halevők, az itt élő halakra mégsem vadásznak. A gaviálok víz alatti mozgása szintén megfigyelhető. Az egyik férőhelyen egy kifejlett pár, a  másikon egy csapat  fiatal  növendék  állat  lakik.  Szunda-gaviált  Lipcsén  kívül egyedül Berlinben tartanak Németországban.

 

Maláj hamisgaviál

 

A Gondwanaland látnivalóit egy másik érdekes hüllővel zárja. Ez pedig a komodói varánusz (Varanus komodoensis). A világ legnagyobb gyíkjának minden állatkertben sok látogatója akad, ott jártamkor Lipcsében különösen sokan tolongtak az üvegfal előtt. Akkor ugyanis Németországban csak itt tartottak komodói varánuszt, és ezt bizony nem egy látogató szájából hallottam!  Azóta Frankfurtba is költözött két fiatal példány Lipcséből. A Gondwanalandban bemutatott, néhány éves fiatal hím hosszát kb. másfél méteresre saccolom, ennél azonban lényegesen nagyobbra fog még nőni. Rajta kívül még nyolc fiatal varánusz lakja a Lipcsei Állatkertet, ők azonban a kulisszák mögött laknak.

A hatalmas épületben néhány szabadon élő állattal is találkozhatunk. A már említett leguánok mellett a folyónál sárga fütyülőludakat láthatunk, a folyóban több halfaj szabadon úszkál. Szintén szabadon szaladgálnak, röpködnek a  rulrulok (Rollulus rouloul) és kisebb énekesmadarak, csodálom hogy még nem repültek be valamelyik majom vagy macskafaj helyére!A Gondwanalandban a növények is nagy szerepet kapnak, számos fajról készült információs tábla mely segíti a látogatókat. Ezen kívül sok-sok interaktív tábla és kisebb-nagyobb kiállítás is a bemutató része. A kijáratnál kisebb terráriumokban madárpókok, színpompás békák és nappali gekkók (Phelsuma spp.) láthatóak. A kijárat utáni, kacskaringós ösvény vezet minket vissza az állatkert Ázsia-részlegéhez.

 

 

4. Afrika

 

 

Az Ázsia-részleghez hasonlóan az Afrika-rész is egy kissé szét van szórva az állatkerten belül, valamint jó néhány olyan állatnak is otthont ad, melyek nem Afrikában őshonosak.

     Ehhez a részleghez tartoznak például a papagájröpdék és a hozzájuk tartozó papagájház. Ide a látogatók nem léphetnek be, csak kívülről figyelhetik a madarakat.  Láthatóak itt szivárványos lórik (Trichoglossus haematodus), aratingák (Aratinga spp.), szakállas bajszikák (Lybius dubius), keák (Nestor notabilis), skarlát íbiszek (Eudocimus ruber), amazonok (Amazona spp.), kakaduk (Cacatua spp.) és négy arafaj, köztük a gyönyörű és hatalmas jácintkék arák (Anodorhynchus hyacinthinus), összesen mintegy kéttucat madárfaj tetszetős, nagy voilerekben.

     A papagájház ugyan látogatók által nem látogatható, de a közelben lévő Madárház igen. Itt egy igazi kis esőerdőt alakítottak ki az állatok számára. A látogatói folyosón belépve kisebb vitrinekben madárpókok és skorpiók láthatóak, két kisebb, üvegfalú röpdében tangarák és kolibrinél alig nagyobb nektárevő madarak röpködnek. A mézevő madár egy állatkerti ritkasággal, a törpefürj-méretű csíkos guvatfürjekkel (Turnix suscitator) osztja meg röpdéjét – ez a faj csak hét európai állatkertben látható. A központi részen csivitelő madarak alatt háromöves v. matakó gömbtatuk (Tolypeutes matacus) motoznak, egy másik, nagyobb röpdében, melynek egyik üvegfala egyben a Madárház egyik külső oldalát adja, a sok érdekesség mellett érdemes kiemelni a guyanai földigalambot. A látogatói folyosón ezen kívül, egy különálló férőhelyen törpe selyemmajmok (Callithrix pygmaea) ugrálnak.

 

  

Matakók és feketenyakú arasszárik (Pteroglossus aracari) közös férőhelye (balra), dél-afrikai medvekókák medencéje (jobbra)

 

     A legérdekesebb rész azonban az a miniatűr esőerdő, ahova a látogatók is beléphetnek. Itt láthatóak tündérkék irénák (Irena puella), bíborüstökű turákók (Tauraco erythrolophus) éppúgy, mint különleges galambok (fácángalamb, sörényes galamb, vagy éppen a világ legnagyobb galambfajai közé tartozó vörösmellű koronásgalamb, Goura scheepmakeri sclateri), a látogatók feje fölött pedig repülőkutyák lógnak. Itt valóban olyan érzése támad az embernek, mintha a trópusokon sétálna! A hatalmas voiler egyik részén, tágas ketrecben egy nagytermetű rágcsálófaj, az Európában mindössze hat helyen látható déli óriás kéregpatkány-tenyészpár (Phloeomys cumingi) kapott helyet.

     A Madárház közelében futhatunk bele leggyakrabban az Állatkert területén szabadon szaladgáló feketeszárnyú pávákba, mely a kék páva egyik fogságban kitenyésztett színváltozata. Szintén a közelben található a dél-afrikai medvefókák (Arctocephalus pusillus pusillus) medencéje. Az érdekes és különleges, kistestű fülesfóka-faj remekül szaporodik Lipcsében, ott jártamkor is több borjú nevelkedett. A fókák víz alatti mozgása üvegablakon át is megfigyelhető. A fókáknál naponta kétszer fóka-show is van, bár ez nem éppen a Budapesten vagy Nyíregyházán megszokott, zenés-látványos fóka-show. Itt ugyanis a gondozók mondanak pár érdekességet a fókákról, néhány, a rutinvizsgálatokhoz szükséges „trükköt” elvégeztetnek velük, majd a megmaradt halakat beleborítják a medencébe, ahol a fókák kedvükre lakmározhatnak. Aki kapja, marja megoldás, érdekes volt egy ilyet végignézni! A fókamedencétől nem messze áll az egykori pingvinkifutó, melyet a felújításig pehelyrécék laknak.

Érdekes kifutókomplexum a közeli orrszarvú-szavanna. Itt fekete, más néven keskenyszájú orrszarvúakat (Diceros bicornis michaeli) gondoznak. Mint Lipcsétől megszokhattuk, valódi ritkaságokat. A keskenyszájú orrszarvú jelenleg Európában a legritkábban tartott orrszarvúfaj. Lipcsében két tágas kifutóban egy-egy bika és egy tehén él, valamint egy kis elkülönítő karámban egy másik tehén neveli alig több mint fél éves nőstény borját. Az orrszarvúak viszonylag egyszerű házban laknak, közvetlenül a már említett anoa-kifutók mellett. A már említett madártavak is a közelben láthatóak, annyira hogy az egyik orrszarvúkifutót egyik helyen az egyik tó határolja. Így az orrszarvú vízimadarakkal, pl. kis hattyúkkal (Cygnus columbianus bewickii) közös kifutóban él. Az orrszarvúak kifutóival szemben kapott helyet a leginkább vidámparki játékokra emlékeztető gyerekvonat és egy kis házikó, melyben szintén egy fajmegmentési kiállítás kapott helyet.

 

  

Lombra várakozó keskenyszájú orrszarvúk (balra), sörényes makákó kifutó (jobbra)

 

     A két majomsziget ma már nagyon elavult és szűkös. Az egyiken, egy sziklaszerűen kialakított kifutóban hatalmas csapat galléros pávián (Papio hamadryas) lakik, a másik sörényes makákók (Macaca silenus) otthona. Velük szemben két tágasabb karámban afrikai háziállatok: búr kecskék és a világ legkisebb házi szarvasmarhafajtájának számító Dahomey-törpemarhák élnek.

     A közelben magasodó épület a több mint 100 éves Medvevár. Ma már nagyon pici és szűkös kifutók jellemzik, tervben is van az átalakítása, a medvék új kifutóba való költöztetése. Bár a középső udvar jelenleg le van zárva, a kis kifutókban élő pápaszemes medvéket (Tremarctos ornatus) bárki szabadon megnézheti. A Medvevár oldalában különböző állatok kisebb kifutó kaptak helyet. Ezek leginkább a Debreceni Állatkert egykori patáskarámjaira emlékeztetnek. Itt is él egy pár anoa, rajtuk kívül törpekenguruk (Macropus eugenii) és szintén ausztráliai elterjedésű hasadtujjú ludak (Anseranas semipalmata) lakják a kifutókat. A kameruni törpekecskék számára műszikla épült, melyre előszeretettel másznak fel a kecskék. A legérdekesebb lakók egyike a vörös duiker (Cephalophus natalensis), más néven vörös bóbitásantilop, mely a legkisebb antilopfajok egyike. 

A Medvevár és a Pongoland között kapott helyet az Ausztrália-kifutó. Ide a látogatók is bemehetnek. Ez valóban egy darabka Ausztrália, még a sétaút vörös színe is az ausztrál vörös földre emlékeztet, akárcsak a szélkerék. A szép és tágas kifutó lakói Bennett-kenguruk (Macropus rufogriseus) és velük társbérletben élő vörös óriáskenguruk (Macropus rufus). Ha jól tudom, a kenguruk a látogatói sétaútra nem mehetnek rá, ezt érdekes módon viszonylag alacsony szárazárokkal, rönkökkel és sziklákkal oldották meg – és a kenguruk nem is ugorják ezt át, jó nekik a számukra lekerített tágas kifutóban! ( Az igazat megvallva, érdekes gondolat lenne vörös óriáskenguruk közé beengedni az állatkerti látogatókat.)

     Az Állatkert legnagyobb kifutója a Kiwara-szavanna nevű bemutató. Az afrikai állatoknak otthont adó kifutó nekem jobban tetszett, mint a prágai, hasonló bemutató. Igaz, Prágában több fajt gondoznak a kifutóban, a két óriáskifutó mérete is nagyjából megegyezik, talán a lipcsei nagyobb kicsivel, ám ez utóbbi sokkal tagoltabb, természetesebb hatást kelt. Impozáns látvány a tucatnyi Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rothschildi), a csordában a hatalmas bikától a néhány hónapos borjúkig mindenféle méretben megtalálhatóak az állatok.  Szintén   látványos  a  tucatnyi   Grevy-zebra   (Equus grevyi)  és  a  szintén  több  mint  tíz  kardszarvú nyársasantilop (Oryx dammah), ezek az állatok valódi szépségüket így, nagy csapatokban mutatják. A struccok (Struthio camelus) rendszeresen szaporodnak a kifutóban, az egyik struccpár csibéikkel a kifutóból leválasztott elkülönítőben lakik, két tojó szabadon járkálhat a zsiráfokkal és más patásokkal közös területen. Szintén szabadon járkálhatnak a koronás darvak (Balearica regulorum regulorum) és a kaffer szarvasvarjak (Bucorvus leadbeateri), melyek evezőtollait levágják, hogy ne repüljenek el. A kifutó legritkább – legalábbis európai állatkertekben – lakóit a végére hagytam, ők a Thomson-gazellák (Eudorcas thomsonii). E kecses gazellafaj a természetben még viszonylag gyakori, a természetfilmekben is sokszor lehet látni amint a gepárdok üldözik őket. Európában azonban csak 10 állatkertben tartják, és Németországban Lipcsével együtt csak két állatkertben láthatóak. Mint említettem a kifutó tagolt, a zsiráfok és a kisebb patások számára is találhatóak esőbeállók, illetve több olyan leválasztott rész, ahova a madarak és a gazellák visszavonulhatnak. A kifutóra remek rálátás nyílik a mellette lévő, Afrika-hangulatú étterem teraszáról. Az étteremben egyébként egy afrikai sügérekkel teli akvárium is helyet kapott. Szintén érdemes megfigyelni, amint a vendégek ételmaradékaiból, az asztalnál falatoznak a környéken szabadon élő kormos varjúk.

 

  

Kiwara-szavanna

 

A Zsiráfház felé haladva látható, hogy a nagy kifutóból egy kis tavacska lett leválasztva. Itt a marabuk (Leptoptilos crumeniferus) mellett egy szépen szaporodó, népes törpeflamingó-csapat (Phoeniconaias minor) is lakik. A Zsiráfház érdekessége, hogy a zsiráfokat a vendégektől csak korlátok és vastag, fonott kötelekből kialakított kerítés választja el. Szintén kötelekből áll a zsiráfok elkülönítőjének kerítése. A ház látogatói folyosóján tágas és szép terráriumokban három, állatkertekben ritka kisemlősfaj látható: az egyik a rövidfülű elefántcickány (Macroscelides proboscideus), a másik a kövér sivatagi patkány (neve ellenére egy a látogatók körében  népszerű, ugróegérhez hasonló rágcsáló, mely Európában csak hat helyen látható, ebből négy német állatkert), és egy turkálófaj, a Fukomys anselli, a közismertebb csupasz turkáló (Heterocephalus glaber) közeli, szőrös rokona (Európában négy helyen tartják, ebből három német állatkert).

     Az Afrika-részlegen három ragadozófaj is megtalálható. Az egyik a foltos hiéna (Crocuta crocuta). A hiénák kifutója érdekesen van kialakítva: közvetlenül a nagy Afrika-kifutó mellett. A hiénákat a patásoktól csak villanypásztor és néhány szikla és rönk választja el. Ezek azonban olyannyira jól el vannak rejtve, hogy messziről olyan érzése van az embernek, mintha a hiénák minden gond nélkül át tudnának járni a patásokhoz. Néha valóban megfigyelhető, amint vadásznak  rájuk, sőt  néha az  antilopok és a zebrák riadtan futnak el amint megpillantják a hiénákat! A hiénakifutó közelében a népszerű és állatkertekben szívesen tartott szurikáták (Suricata suricatta) szép és természetszerűen berendezett kifutója kapott helyet. Mint korábban említettem, az Állatkert címerállata az oroszlán. A lipcsei oroszlánok hatalmas, természetszerű, vizesárokkal határolt kifutót laknak. Sok oroszlánkifutót láttam már, de mindközül kétségtelenül ez volt a legjobb! Rácsnak, mesterséges elemeknek nyoma sincs. A lipcsei oroszlánpár azért is különleges, mert egy fogságban igen ritka alfajhoz, az angolai oroszlánhoz (Panthera leo bleyenberghi) tartoznak. Ezt az alfajt csak 15 európai állatkert mutatja be, tisztavérű szaporítások érdekében törzskönyvet vezetnek róluk, melyet Lipcséből koordinálnak. Tiszta alfajú afrikai oroszlánokat egyébként viszonylag kevés állatkertben látni. A lipcsei oroszlánpár kifutója mellett egy kis barlangban a belső férőhelyük is megtekinthető üvegen át, valamint a kifutó is szintén üvegen keresztül. Az oroszlánházban, egy nagyobb terráriumban népes tüskésegér-család lakik… Sok látogatónak fel sem tűnik, hogy ők is a lipcsei ritkaságok sorát képviselik: Európában mindösszesen nyolc helyen tartják a fekete nílusi tüskésegér fajba tartozó állatokat.

 

Az oroszlánok vizesárokkal és villanypásztorral határolt kifutója

 

Nagymacskák esetében jóval nagyobb kockázatot jelent a mechanikai kifutóbarrierek hiánya, ám kétségkívül látványosabb megoldást eredményez.

 

  

Az oroszlánkifutó mentén kialakított látogatói útvonalon szintén az állatok férőhelyén alkalmazott műszikla került kialakításra a terek tökéletesebb egybeolovasztása érdekében (balra). Festmények az oroszlánbelsőkhöz vezető út műszikla borításán (jobbra)

 

  

Angolai oroszlán (balra), szurikátakifutó (jobbra)

 

Persze az állatkert egyik legnagyobb és leglátványosabb ritkasága az okapi (Okapia johnstoni). A Kiwara-szavanna melletti Okapi erdőben a lipcsei pár két tágas, esőerdő-szerű kifutóban lakik (az okapikat csak a párzási időszakban engedik össze, ez megfelel a természetes életmódjuknak). Egyikük egy vörös duikerrel közös kifutóban lakik – a duikereket is csak a párzási időszakban szokták egy kifutóba engedni. A kifutók nagyon jók, akárcsak a bennük lévő, vagy a látogatói úton lévő, afrikai kunyhókat idéző esőbeállók. Érdemes itt hosszasan elidőzni, és megfigyelni az erdei zsiráfoknak is nevezett okapik életét!

     Érdekes módon az Afrika-részleg látnivalóit az ázsiai erdei állatok kifutói zárják. Itt természetes, szép környezetben figyelhetőek meg az állatok. Két kifutóban is látni szibériai pézsmaszarvasokat (Moschus moschiferus), az egyik csapattal egy pár fehérnyakú vagy más néven amuri daru (Grus vipio), a másikkal egy pár Mandzsu-vagy más néven japán daru (Grus japonensis) él társbérletben. Mind a darvak, mind a pézsmaszarvasok rendszeresen szaporodnak Lipcsében. A pézsmaszarvas egyébként nevével ellentétben nem valódi szarvas, bár sokáig annak tekintették. Ma a pézsmaszarvasok a valódi szarvasok legközelebbi rokonainak, de külön családnak számítanak, akárcsak a kancsilok.  A pézsmaszarvas bikáknak nincs agancsa, helyette hatalmasra nőtt és szájukból kilógó szemfogakat viselnek. Ezeket használják önvédelemre és egymás közötti csatáik során. A lipcsei látogatók között hallottam egy kissé groteszk, de találó becenevüket: „vámpírőz”. A pézsmaszarvast korábban pézsmájáért vadászták, melyet illatszerként használtak. Európában csak öt helyen látható a faj, ebből két német állatkert. A nagytestű szarvasféléket ma Lipcsében egy faj, a líraszarvas (Rucervus eldii thamin) képviseli. Bár ez a faj is igazi ritkaság: Európában tíz helyen tartják, és Németországban Lipcsén kívül csak Berlinben látható.

 

 

5. Pongoland

 

 

A Lipcsei Állatkert a majomkedvelők mekkája. Jómagam is nagyon kedvelem a majmokat, és megmondom őszintén, ennyi fajt, pláne ennyi ritkaságot felvonultató főemlősgyűjteményt még sehol sem láttam (holott félmajmokból csak két fajt tartanak).  Lipcsében található a méltán híres Pongoland, melyről úgy tartják, hogy Európa legnagyobb emberszabású majmokat bemutató komplexuma. Nevét az orángután latin neve alapján kapta. A kifutókat egyébként nemcsak emberszabású majmok lakják. Az ázsiai patásokat bemutató kifutók felől haladva érünk el egy kicsi, de szép, afrikai stílusban kialakított állatsimogatóhoz, ebben afrikai Damara-kecskék laknak. Itt egy kis afrikai falu is kialakításra került, melyben büfék és ajándékboltok várják a látogatókat.

     A főemlősök hatalmas szigeteken laknak. Ezeket csak vizesárok, villanypásztor és üvegfal határolja. A legszebb és legnagyobb emberszabású majom kifutók, melyeket valaha láttam (nálam verik a szintén nagyon jó bécsi Orang-eriet és a prágai gorillakifutót és házat). A hatalmas állatházban sétálva igaz a mondás: itt akkora belső férőhelyei vannak az állatoknak, melyek nagyobbak mint más állatkertben a külső kifutók! A belsőkben rács sehol, egyedül a bonobók (Pan paniscus) felett található haló. Üveg, villanypásztor, szárazárkok. Buja növényzet, még az állatok férőhelyein is nő fű! Az esőerdei hangulatot szabadon röpködő madarak fokozzák, na meg persze az időről-időre eleredő mesterséges eső. A kifutókban néhol igencsak keresni kell az állatokat! Lássuk, kik is a Pongoland lakói!

 

  

Csimpánzok belső férőhelyeiken

 

     Csimpánzokat (Pan troglodytes) két kifutóban is bemutat az állatkert. Mindkét kifutóban közönséges csimpánzok és ritka nyugat-afrikai csimpánzok (Pan t. verus) egyaránt láthatóak. Az egyikben, a Pongoland legnagyobb kifutójában, hatalmas, több mint 20 főt számláló csimpánzcsalád él. A másik, kisebb kifutóban, ha jól saccolom 6-7 csimpánz lakik. A csimpánzok érdekes szociális életét érdemes megfigyelni!

 

  

  

Az emberszabásúak külső kifutói a Pongoland-ben

 

     Egy másik kifutó szumátrai orángutánoknak (Pongo abelii) és aranyarcú gibbonoknak (Nomascus gabriellae) szolgál közös otthonául. Akárcsak a természetben, az orángok és a gibbonok itt a fák ágai között is lengedezhetnek, ha akarnak. Mindkét faj rendszeresen szaporodik Lipcsében.  Számomra a Pongoland legnagyobb újdonsága (egyben a legnagyobb ritkasága) a bonobók voltak, más néven törpecsimpánzok csapata. Bár mérete kisebb, jóval közelebbi rokon az embernek, mint a közönséges csimpánz. A komplexumban mind a négy nagytestű emberszabású majomfaj bemutatásra kerül. Az utolsó kifutó lakói a síkvidéki gorillák (Gorilla gorilla gorilla). Ott jártamkor egy hím és öt nőstény gorilla lakta kifutót, azóta a hímet és egy nőstényt más állatkertbe költöztették. Erre a vérfrissítés miatt volt szükség, az itt maradt nőstények közül kettő az előző hím lánya. Jelenleg egy új gorillahímet várnak. Addig is ide költöztették a régi Majomházból a Roloway-cerkófok (Cercopithecus roloway)   csapatát  is.  A  Pongoland    legkisebb   szigetén   két   nőstény  katta  (Lemur catta), közismertebb nevén gyűrűsfarkú maki lakik. A katták minden állatkertben, így Lipcsében is a közönség kedvencei közé tartoznak. Érdekes megfigyelni a víz szintje alatt kb. 10 centire lévő hidat, melyen a gondozók szokták megközelíteni a katták szigetét. A Pongolandon szabadon élő vízityúkokkal, békákkal és teknősökkel is találkozhatunk. Az Ausztrália-kifutó felé haladva pedig elérjük a 4D-s mozinak otthont adó „teherautót”, melybe beülve egy afrikai szafari résztvevőivé válhatunk. 

 

  

 

 

6. Dél-Amerika

 

 

Az állatkert utolsó komplexumának kicsit ellentmondásos a neve, hiszen alig található itt Dél-Amerikai állat. A jövőben azonban az itt élő fajok az állatkert más területein kapnának új, tágas szállást, és a Dél-Amerikában őshonosak (pl. pápaszemes medvék, ormányos medvék és a jövőben érkező új lakók) költöznének ide. A Dél-Amerikai részleg kialakítása tehát még a jövő feladata.

     Addig is ezen a területen élnek a vörös macskamedvék, más néven kis pandák (Ailurus fulgens fulgens). A tágas, kör alakú kifutóban az állatok akár a fák tetejére is felmászhatnak. Szintén szépek az úgynevezett bagolysorhoz tartozó röpdék: lakói kuvikok (Athene noctua), karvalybaglyok (Surnia ulula), himalájai fényfácánok (Lophophorus impejanus) és vöröscsőrű kitták (Urocissa erythrorhyncha). Érdekes módon a fényfácánok és a karvalybaglyok közös férőhelyen kerülnek bemutatásra. A hatalmas testű szakállas baglyok (Strix nebulosa) azonban aránylag kicsi helyen laknak. A kis pandákkal szemben egy étterem található, ennek egyik oldala mellett, nagy és tágas, közös röpdében laknak a barátpapagájok (Myiopsitta monachus) és a Temnick-tragopánok (Tragopan temminckii).

     A bagolysorral szemben egy másik ketrecsor húzódik. Itt fogságban és a természetben is felettébb ritka nagymacskák, hópárducok (Uncia uncia) és Amur-párducok (Panthera pardus orientalis) laknak. Sajnos ketreceik oly kicsik, hogy messziről nézve először ezeket hittem a bagolyröpdéknek! Szerencsére tervben van, hogy mindkét faj nagy és tágas kifutót kapjon. Addig is környezetgazdagítással és növényesítéssel ellensúlyozzák az aprócska alapterületet. Mindkét fajból egy-egy párt gondoznak, melyek a körülmények ellenére szaporodnak! Jelenleg a hópárducoknál nevelkedik három kölyök.

     Nem messze innen patáskarámok kerültek kialakításra. Az európai őzek (Capreolus capreolus capreolus) és az apró termetű muntyákszarvasok (Muntiacus reevesi) szép és tágas kifutókban laknak, csak a kerítés ósdi és elavult. Hasonló a helyzet az alaszkai vadjuhok (Ovis dalli dalli) kifutója esetében. A juhoknak műszikla is épült, melyre  kedvükre  felmászhatnak.  Az alaszkai  vadjuh – mely  szintén  állatkerti  ritkaság – egyébként az egyetlen, teljesen fehér színű vadjuhfaj. A szemben lévő Przewalski-vadlovak (Equus przewalskii) egy kis ménesben élnek, őket egy helyen csak szárazárok és korlát választja el a látogatóktól.

    Szép és igényes a háziállatbemutató. Itt egy nagyobbacska játszótér is megtalálható, ahol a gyerekek az aranymosást is kipróbálhatják. A bemutatóba belépve a szabadon kószáló amerikai törpe disznóval találkozunk. Szépek a kis baromfiudvarok és a hozzájuk tartozó házikók, melyekben Németországban őshonos pulyka- tyúk-és libafajták kaptak helyet. Az egyik épületbe a látogatók is bemehetnek, itt egyebek mellett a keltetőgépből frissen kikelt csibék is megtekinthetőek. Az udvarban nyulak, melyek külső kifutói hálóval vannak lefedve, a ragadozók, na meg a látogatók ellen, egy tágas röpdében hullámos papagájok és különféle patások is laknak. A patások közül látható itt két juhfajta, a legkisebb őshonos német juh, a skudde és a kameruni juh egy-egy csapata. Egy állatsimogatóban kameruni törpekecskékkel lehet megismerkedni, mellette külön karámban házi szamarak és shetlandi pónik várják látogatóikat.

     A háziállat-bemutatótól nem messze egy kis madárház található. Jelenleg az egyik, üveggel határolt röpdében bíbortangarák (Ramphocelus bresilius) és – javarészt dél-Amerikai – récék laknak, a másikban pedig az állatkert idei réceszaporulata látható.

     A Dél-Amerika részleg utolsó, tágas kifutójában valóban dél-amerikai állatok, sörényes farkasok (Chrysocyon brachyurus) laknak.  A különleges, hosszúlábú kutyaféle rendszeresen szaporodik Lipcsében, a szülőpár jelenleg is öt kölyköt nevel.

 

 

Összefoglalás

 

 

Mindenképpen érdemes ellátogatni ebbe a hatalmas és nagyszerű állatkertbe! Az utolsó, korszerűtlen kifutók is lebontásra várnak, néhány éven belül a Lipcsei valóban a „Jövő Állatkertje” lesz, ahogyan a szlogenjük tartja. Nem bántam meg, hogy német körutam során először ide jöttem, az egyik kedvenc állatkertemmé vált!

 

Néhány adat számokban:

 

Alapítás éve: 1878

Éves látogató létszám: kb. 1 750 000 fő/év

Alapterület:  27 ha

Fajok száma: 850

Egyedek száma: 4200

 

Néhány érdekesebb, állatkertekben ritkábban látható állat: okapi, óriásvidra, pézsmaszarvas, líraszarvas, angolai oroszlán, Thomson-gazella, vörös duiker, bonobó v. törpecsimpánz, szumátrai orángután, nyugat-afrikai csimpánz, kowari, foltos erszényes nyest, maláj tapír, kínai tobzoska, dél-afrikai medvefóka, Bajkál-fóka, három tüdőshal-faj, lepényhal, keskenyszájú orrszarvú, Cebu-szigeteki disznó, alföldi anoa, ajakos medve, bagolyarcú cerkóf, nektármadár, fácángalamb, jácintkék ara, komodói varánusz, gila, maláj hamisgaviál, Varanus jobiensis