ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
TALÁLKOZÁS A HEGYI ANOÁVAL
A Krefeldi Állatkert I.
Írta: NAGY ANTAL
2020
Fényképezte: BOROS TAMÁS, NAGY NORBERT és NAGY ANTAL
2019
Feltöltve: 2020. június 18.
A Németország nyugati részén található Krefeldi Állatkert (Zoo Krefeld) szomorú esemény miatt vált, ha nem is világszinten, de legalábbis Európa-szinten ismertté 2020. január elsején. Előző éjszaka, Szilveszter éjjelén kigyulladt az állatkert monumentális méretű majomháza, az Affentropenhaus (szó szerinti fordításban „Trópusi Majomház”, az épületet az egyszerűség kedvéért a későbbiek során röviden „Majomházként” fogom megnevezni). A tüzet egy, a közeli utcáról beérkező, a belsejében található gyertyával együtt lebegő szilveszteri kívánságlámpás okozta. Az épület porig égett, két csimpánz kivételével az összes állat elpusztult. Jómagam személyesen is igen rosszul érintette a tragédia híre. 2019. nyarán ugyanis lehetőségem nyílt ellátogatni a német város állatkertjébe, ahol a krefeldi kollégák készségesen körbevezettek engem és útitásaimat az állatkertben, bemutatva a látogatók elöl elzárt területek nagy részét, köztük a Majomház kulisszák mögötti területeit is. Segítségüket és a feledhetetlen élményeket ez úton is szeretném nekik megköszönni!
Az itt dolgozó munkatársak mindegyikén érződött a rájuk bízott állatok iránti felelősségtudat és a szeretet, az elkötelezettség munkájuk iránt, így különösen megrendítőnek tartom mindazt a tragédiát, amit ők és állataik átéltek. Szerencsésnek érzem magam, hogy még teljes pompájában láthattam a Krefeldi Állatkert egyik legnagyobb látványosságát. Bízom benne, hogy – bár az elpusztult állatokat semmi sem pótolja –, rövidesen megvalósulhat a Majomház rekonstrukciója és korszerűsítése. A következő ismertetőben tavaly nyári krefeldi látogatásom élményeit, tapasztalatait szeretném megosztani az Olvasóval, miközben magát az állatkertet is szeretném megismertetni abban a formájában, amelyben még lehetőségem volt látni. Az állatkert részletes történelmének ismertetése helyett egy-egy érdekesebb állatfaj krefeldi bemutatásának történelmét szeretném néhány mondatban bemutatni az érdeklődőknek.
A Krefeldi Állatkert elhelyezkedése és az ebből fakadó problémák
Bár Krefeld állatkertje nem tartozik a Ruhr-vidék nagyobb alapterületű állatbemutatóihoz – alapterülete 14 hektár, ezzel európai viszonylatban közepes méretű állatkertnek mondható – állatgyűjteménye a szűkös területi adottságok ellenére viszonylag gazdag, 2013-ban 175 faj 3200 egyede alkotta a zoo állatállományát. Bár a Krefeldi Állatkert egyes állatbemutatói néhol még a múlt emlékét őrzik, az intézményben sétálva ennek ellenére számtalan helyen találkozhatunk modern, 21. századi bemutatókkal a folyamatosan fejlődő és kiemelkedő szakmai munkát végző zooban.
A Krefeldi Állatkert 1938-ban nyitotta meg kapuit, a jelenleginél kisebb, kb. 10 hektárros területen. Az intézmény eleinte csupán az európai fauna bemutatására vállalkozott, később azonban megérkeztek az első egzotikus lakók is az állatkertbe. A krefeldi zoo az 1960-as évektől kezdve indult dinamikus fejlődésnek, és később egy területbővítésnek köszönhetően elérte jelenlegi méretét. További bővítésre jelenleg sajnos nincs lehetőség. A Krefeldi Állatkert ugyanis kétséget kizáróan egyike Európa klasszikus, városi állatkertjeinek, ahol teljesen körbenőtte az intézmény területét a város (hasonló módon, mint pl. a budapesti, a frankfurti vagy a kölni állatkertet). Bár az állatkert városszéli területen helyezkedik el, elhelyezkedése olykor meglehetősen nagy fejtörést okoz az intézmény dolgozói (és látogatói) számára. Az állatkert térképére pillantva (mely engem első ránézésre egy tukánra emlékeztet) rögtön szembetűnik, hogy a zoo gyakorlatilag két részre osztható, az újonnan az állatkerthez csatolt rész a zoo jobb oldali területén található, ahol egy keskeny sávban terül el (ez a „tukán csőre”). Az állatkert látogatói is könnyen észrevehetik a két rész határát sétájuk során, hiszen egy gyalogos- és kerékpárút felüljárója ível át az állatkert felett. Sajnos a híd korlátja nem túl alacsony, és maga a felüljáró sem túl magas, ami számos problémához vezet. Olykor előfordul, hogy egyes gyalogosok „potyáznak”, vagyis a felüljáróról beugorva ingyenes látogatást tesznek a kertben. A közeli állatkerti büfé sincs mindig biztonságban a vandáloktól és tolvajoktól, de az is előfordult már, hogy kistestű majmokat próbáltak ellopni egy közeli kifutóból a felüljáróról az állatkertbe jutva.
A Krefeldi Állatkert különös alakjának másik oka, hogy két oldalról egy futballstadiont ölel körbe a zoo. A stadion jelenlétének nem minden látogató örül, és bár az intézmény dolgozóinak elmondása szerint az állatok egy idő után hozzászoknak a hangos meccsekhez, véleményem szerint ez nem egy túl ideális párosítás. Saját tapasztalataim alapján egy meccs nélküli napon, az alapvető stadionkarbantartási munkálatok végzése miatt is zavaró lehet a sportlétesítmény közelsége. Néhány éve került átadásra az állatkert új gazdasági udvara (a térképen K-val jelölt terület), mely nem közvetlenül az állatkerthez csatlakozva épült fel, hanem a stadionhoz vezető út túloldalán. Bár ezt az utat csak meccs idején nyitják meg a nézők előtt, az állatkert dolgozóinak elmondása szerint többször előfordult már, hogy a szurkolók kárt tettek az intézmény külső kerítésében. Szintén probléma az állatkert számára, hogy több helyen gyakorlatilag a zoo kerítése mentén található a város egy-egy utcája, ez a közelség okozta a szilveszteri tűzvészt is. Minden esetre tervben van a város másik pontján egy új stadion létesítése, mely némiképp megoldás lehet az állatkert elhelyezkedésből fakadó gondjai számára.
Az intézmény térképe
Tenyésztési sikerek
A kis alapterületű és elhelyezkedési problémákkal küzdő Krefeldi Állatkert gondjai ellenére kiemelkedő szakmai munkát végez. Az intézmény számos olyan állatfajt gondoz, amely szerepe az EEP-ben (Európai Fajmegmentő Tenyészprogram) vagy az ESB-ben (Európai Törzskönyvi Program). Az alábbiakban igyekeztem egy csokorba gyűjteni néhányat azon állatok közül, amelyek tartása és tenyésztése terén kiemelkedő sikereket ért el az állatkert. A teljesség igénye nélkül ezek a fajok és alfajok a következők:
- Goodfellow-kúszókenguru (Dendrolagus goodfellowi buergersi) - Ausztrálián kívüli első állatkerti szaporulat, 1997. Az állatkert munkatársa koordinálja a faj EEP-jét.
- Dolmányos hangyász v. tamandua (Tamandua tetradactyla) - Első európai szaporulat, 1984. Az állatkert munkatársa koordinálja a faj ESB-jét.
- Jaguarundi (Puma yaguarondi) - Első német szaporulat, 1974.
- Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) - Az első állatkerti szaporulat a világon, 1960.
- Európai vidra (Lutra lutra lutra) - Az első állatkerti szaporulat a világon, 1982.
- Dél-afrikai lapátfülű kutya (Otocyon megalotis megalotis) - Az első állatkerti szaporulat a világon, 1979.
- Cibethiéna (Proteles cristata) - Első európai szaporulat, 1983 (a faj jelenleg nem található meg az állatkert gyűjteményében).
- Jaguár (Panthera onca)
- Szumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae)
- Hópárduc (Panthera uncia) - Az 1966-os első krefeldi szaporulatot több mint 50 (!) további hópárduckölyök követte az állatkertben. A faj a Krefeldi Állatkert címerállata.
- Grönlandi pézsmatulok (Ovibos moschatus wardi) - Első német szaporulat, 1991.
- Kelet-afrikai keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis michaeli) - A Krefeldi Állatkert tenyészpárjának öt borja született 2006 óta, az utódok közül kettő hím és három nőstény
- Hegyi anoa (Bubalus quarlesi)
- Nyugat-afrikai csimpánz (Pan troglodytes verus)
- Borneói orángután (Pongo pygmaeus)
- Nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla)
- Inka csér (Larosterna inca)
Goodfellow-kúszókenguru (Dendrolagus goodfellowi buergersi) © Nagy Norbert
Séta a Krefeldi Állatkertben
A könnyebb tájékozódás érdekében leírásomban az egyes nevezetességek és állatfajok esetében minden alkalommal feltüntetem, hogy a mellékelt térképen melyik számmal, illetve betűjellel jelölték az adott látnivalót.
A Krefeldi Állatkert bejárata (A) kicsi, egyáltalán nem hivalkodó, a környezetébe illő épület. Mint oly sok általam meglátogatott európai állatkert esetében, úgy Krefeldben is a bejárat épülete ad otthont az ajándékboltnak (B) is. A bejáraton belépve és az állatkertben sétálva különleges hangulat lesz úrrá a szemlélődőn. Krefeld Állatkertje leginkább egy városi közparkra hasonlít az apró kaviccsal felszórt útjaival, melyeken sétálgatva, és a gondosan ápolt növényzetben gyönyörködve itt is, ott is állatházak és kifutók bukkannak ki a fák közül. Bár az állatkertben több, a közönség által is látogatható állatház megtalálható, az intézmény dolgozóinak elmondása alapján sosem ezek építése volt az elsődleges cél a fejlesztési koncepció összeállítása során, így viszonylag kevés nagyobb alapterületű, fűthető épület található az állatkertben. Többek között ezért nem látható több nagytestű, közönségkedvenc faj, pl. zsiráf (Giraffa sp.) vagy oroszlán (Panthera leo) a Krefeldi Állatkert gyűjteményében. A másik ok az, hogy a Ruhr-vidék számos gazdag és egymáshoz közel elhelyezkedő, nagy állatbemutatója között a krefeldi intézmény szeretné megőrizni egyediségét. Érdekesség, hogy az állatkertben sem rendszertani, sem földrajzi felosztást nem használtak az egyes állatfajok csoportosításához, illetve a zoo egyes területein az előbbi, míg más részein inkább az utóbbi érezteti hatását. Az állatkert területére pórázon sétáltatva kutya is behozható, az állatházakba azonban nem lehet bevinni a kedvenceket.
Dél-Amerika állatai, háziállat-bemutatók és a bejárathoz közeli rész további kifutói
A Krefeldi Állatkert egyik szakmai erőssége Dél-Amerika faunájának bemutatása. A dél-amerikai elterjedésű fajok kifutóinak, állatházainak többsége egy területre koncentrálva, az állatkert bejáratához közeli területen helyezkedik el. Ha egy képzeletbeli sétára indulunk az állatkertben, az ajánlott látogatói útvonalat követve elsőként a Tapírházhoz és a hozzá csatlakozó Dél-Amerika kifutóhoz (1) érkezünk. A Tapírház egy dél-amerikai farmház mintájára épült fel. A kifutó meglehetősen tágas, nagyméretű medencével ellátott, szükség esetén több részre osztható. A Dél-Amerika kifutó vonzerejét tovább fokozza, hogy a flamingók tavától (31) eredő kis patak keresztülhalad a látogatói útvonalon, ahol egy kis hidacska ível át fölötte, majd a Dél-Amerika kifutó medencéjébe torkollik. Sajnos a kifutóhoz tartozó állatház nem látogatható, és ablakokon keresztül sem lehet benézni az itt tartózkodó állatokra. Így látogatásom során egyszer sem sikerült megpillantanom a komplexum kulcsfajának számító személyes kedvenceimet, a dél-amerikai tapírokat (Tapirus terrestris), melyek ott jártamkor egész nap a belső férőhelyükön tartózkodtak. A tapírpár guanakókkal (Lama guanicoe), nandukkal (Rhea americana), vízidisznókkal (Hydrochoerus hydrochaeris) és több, javarészt nem is dél-amerikai eredetű vízimadárral osztja meg birodalmát.
Bár a térképen az ajánlott látogatói útvonal utolsó állomásaként szerepel, valójában a nagy alapterületű Dél-Amerika komplexumot egészíti ki a sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) bemutatója (40). Itt már lehetőség van a belső férőhelyre is bekukucskálni, így az állat akkor is látható, amikor békésen alszik a belsőben. Bár a Krefeldi Állatkert neve elsősorban a faj közeli rokonával, a dolmányos hangyásszal (Tamandua tetradactyla) hozható összefüggésbe, az intézmény a sörényes hangyászok tartása és tenyésztése terén is szép eredményeket ért el. Érdekesség, hogy az állatkert már 1970-től kezdve bemutatja az állatfajt, az első trió (egy hím és két nőstény) egyenesen Paraguayból érkezett Krefeldbe. Az alapító állatok egyike egészen 2000-ig (!) az intézmény lakója volt. Ezt követően új példányok költöztek az állatkertbe, a sikeres tenyészállatoknak köszönhetően 2010-ben megszületett az intézmény történetének első sörényes hangyászkölyke. Az időközben másik állatkertbe költözött kölyök anyja jelenleg is a Krefeldi Állatkert lakója, aki jelen pillanatban magányosan él otthonában.
Ha visszatérünk az ajánlott látogatói útvonalra, „Dél-Amerikát” elhagyva egy házillatbemutatóhoz érünk. A kétpúpú tevék (Camelus ferus f. bactrianus) kifutója (2) különleges kialakítású: a bemutatót mindössze egy nagyon alacsony szárazárok veszi körül, mivel a tevék nem szeretnek lefelé lépni. Ezt a technikát utazásaim során több más állatkertben is megfigyeltem, tudomásom szerint a Budapesti Állatkert a legelsők között vezette be ezt a módszert. A Krefeldi Állatkertben a tevék kifutójánál található szárazárkot egy korlát egészíti ki, ez azonban nem a tevék, hanem a látogatók számára lett kialakítva. Érdemes megfigyelni a patások istállóját is, mely némiképp egy várrom bástyájára emlékeztet.
Bár Krefeldben nem lett kialakítva hagyományos állatsimogató, a tevekifutó és az állatkert régebbi (ma is használatban lévő) gazdasági udvara között olyan, nagyméretű patáskarámok találhatók, amelyek kialakításuknak köszönhetően az itt lakó háziállatokat az intézmény látogatói is megsimogathatják (bár a kötekedő természetű alpakacsődőrrel nem árt vigyázni). A háziállat-bemutatókban összesen négy kifutóban törpe szamarak (Equus africanus f. asinus), shetlandi pónik (Equus ferus f. caballus) (3), valamint alpakák (Lama pacos) és kameruni törpekecskék (Capra aegagrus f. hircus) (4) kerülnek bemutatásra.
Az állatkert túlsó felén található klasszikus zoosuli (G) mellett egy másik oktatóépület is kialakításra került a Krefeldi Állatkertben. A Forscherhaus („Felfedezők Háza”) nevet viselő kis épületet (D) a tevekifutó közeléből induló kis ösvényen végigsétálva érhetjük el. A Forscherhaus különlegessége, hogy nem csupán a zoopedagógiai foglalkozásokon részt vevők számára látogatható: saját, az állatkertétől eltérő nyitvatartási renddel rendelkezik, és a Krefeldi Állatkert bármely látogatója betérhet ide. Szakemberek állandó felügyelete mellett a vendégek megismerkedhetnek az ezerarcú természet csodáival, többek között kipróbálhatják, hogy hogyan lehet használni a mikroszkópot, így betekintést nyerhetnek a parányi élőlények világába. Az épületben néhány kisebb, klasszikus „zoopedes” állatfaj bemutatója is kialakításra került, így többek között látható itt axolotl (Ambystoma mexicanum), szakállas agáma (Pogona vitticeps), degu (Octodon degus), valamint különböző ízeltlábúak és csigák. Sajnos, annak ellenére, hogy az állatkert munkatársai az intézmény teljes területén végigkísértek minket, a Forscherhaus-ról látogatásom ideje alatt nem szereztem tudomást, így krefeldi túrámból kimaradt a bemutató megtekintése.
A galléros páviánok (Papio hamadryas) sziklája (5) az állatkert egyik legrégebbi, ma is meglévő kifutója. Az állatkert kicsi, jelenleg összesen öt egyedet számláló páviáncsapata (egy hím és nőstényei) egy nagyon pici alapterületű, sziklás kifutót birtokol. A bemutató különlegessége, hogy csak vizesárok határolja, mely rendkívül sekély, mélysége mindössze 20 cm körüli! Ennek ellenére nem szöknek meg az itt élő állatok, annak ellenére, hogy más állatkertekben szerzett tapasztalataim alapján a páviánok olykor-olykor (pl. veszekedések alkalmával) belegázolhatnak a vizesárokba. A krefeldi páviánok belső férőhelye is a kis szigeten került kialakításra, a sziklába rejtve. A vizesárok túloldalán tartózkodó látogatók a páviánok belső férőhelyeire, illetve a belsőben tartózkodó főemlősökre is vethetnek egy pillantást üvegen és rácson keresztül. Az elavult kifutó hagy némi kívánnivalót maga után, valószínűnek tartom, hogy a jelenlegi, elsősorban idősebb példányokból álló, de a gondozók és a látogatók körében egyaránt nagy népszerűségnek örvendő páviáncsapat tagjainak elpusztulása után a páviánszikla is átalakításra, felújításra kerül.
A galléros páviánok kifutójától nem messze került kialakításra a fehérfarkú sülök (Hystrix indica) egyszerű kivitelezésű, régebbi építésű kifutója (6). A sülkifutó mellett egy korabeli hirdetőoszlopon az érdeklődők a Krefeldi Állatkert történelmének nagyobb eseményeit bemutató idővonalat tanulmányozhatják. Az egykori lottóstand helyén itt került felállításra az a kis stand (térképen: E, a mellékelt térkép még az I-vel jelölt helyszínen jelöli), amely a Zoofreunden Krefeld e. V. (Alapítvány a Krefeldi Állatkertért) munkáját mutatja be az érdeklődőknek. Németországban, illetve több más országban is több állatkert rendelkezik hasonló alapítvánnyal, melyek olykor jelentős pénzösszeggel támogatják az adott állatkert munkásságát (Krefeldben is számos állatkerti építkezést támogatott az alapítvány az évek során, pl. a pingvinek új medencéjének felépítését). Magyarországon is ismert hasonló kezdeményezés, a magyar állatkerti alapítványok közül a legismertebb az Alapítvány a Budapesti Állatkertért.
Az úszólábúak alrendjét egy pár kaliforniai oroszlánfóka (Zalophus californianus) képviseli Krefeldben. Medencéjük és elkülönítési lehetőségekkel ellátott kifutójuk (8) nagy alapterületű, bár látszik rajta, hogy nem egy mai bemutatóról van szó, ezt megerősíti a kifutó viszonylag csúnya, rácsos kerítése is. Sajnos az állatok víz alatti mozgását nem lehet megfigyelni (érdekes módon ez általánosan jellemző az általam meglátogatott legtöbb nyugat-német állatkert fókabemutatójára). A kaliforniai oroszlánfókák, mint mindenütt a világon, a látogatók kedvencei közé tartoznak, a fókapár látványos bemutatóval egybekötött etetését gyakran „teltházas” nézősereg előtt tartják meg az állatok gondozói. A fókák és a pingvinek medencéinek tisztításánál különleges, biológiai szűrést alkalmaznak: a medencék vizét egy növényekkel beültetett területre vezetik, majd az így megszűrt víz visszakerül az állatok bemutatóiba. Hasonló, az itteninél azonban jóval nagyobb méretű „bio-szűrővel” találkozhatunk Gelsenkirchenben is. A különleges szűrési technológiát a látogatók is megnézhetik a Lepkedzsungel szomszédságában található területen (L).
Közvetlenül a fókák bemutatójával szemben került kialakításra a pingvinek új medencéje (7), amely bemutatástechnológiai szempontból szöges ellentéte a tengeri emlősök elavult férőhelyének. A pingvinek kifutója a Krefeldi Állatkert dél-amerikai eredetű állatokat bemutató területi egységének szerves része. Az 560.000 Euróból felépült pingvinbemutató szárazföldi részének alapterülete 550 m2, melyhez egy 250 m2-es medence csatlakozik. A fókák medencéjével ellentétben itt már lehetőség nyílik az állatok víz alatti mozgásának megfigyelésére is, a krefeldi pingvinkifutó igazi különlegessége azonban nem ebben rejlik. Az állatkertben nem csupán egy egyszerű pingvinmedencét építettek fel, hanem egy komplett, miniatűr élőhelyet, mely hangulatában az állatok természetes élőhelyét, Dél-Amerika tengerpartjait idézi. Bár korábban már gondoztak pingvineket az állatkertben, Humboldt-pingvinekkel (Spheniscus humboldti) mindössze 2014 óta, a jelenlegi kifutó átadása óta találkozhatnak az intézmény látogatói. A bemutató hálóval és szúnyoghálóval fedett, a fő látványosságnak számító pingvincsapaton kívül ugyanis egyéb dél-amerikai madárfajokkal: különféle récékkel és a különleges megjelenésű inka csérek (Larosterna inca) kolóniájával is találkozhatunk itt. Különlegesség, hogy a látogatók is beléphetnek a „pingvinröpdébe”, és tehetnek egy sétát a madarak között a kijelölt útvonalon, mely megoldás meglehetősen ritkának számít az európai állatkertek pingvinbemutatói esetében. A komplexum kijáratánál arra is van lehetőség, hogy az Esőerdőház egyik nagyméretű akváriumának víz alatti világába is bekukkantsunk egy nagy üvegbetekintőn keresztül. A krefeldi pingvinbemutató olyan jól sikerült, hogy 2015-ben elnyerte a német „Állatkerti Állatgondozók Szövetségének” (BdZ-Berufsverband der Zootierpfleger e. V.) „Hód-díját” (BdZ-Biber), melyet minden évben egy-egy kiemelkedő német állatkerti fejlesztés kap meg.
Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti) © Boros Tamás
Esőerdőház és Lepkedzsungel
Az „Esőerdőház” (Regenwaldhaus, térképen: 9) főbejáratán belépve kisebb meglepetés érhet minket: az első bejáraton belépve még nem közvetlenül az épületbe érünk, hanem egy látogatói folyosóra, ezen végigsétálva választhatunk az Esőerdőház és a „Lepkedzsungel” (SchmetterlingsDschungel, térképen: 10) bejárata között. Ha belépünk az Esőerdőház tényleges bejáratán, egy igazi mini trópusi esőerdőben találjuk magunkat: buja növényzet között kanyargó, vadregényes ösvényeken sétálva nézhetjük meg az épületben élő közel 40, Közép-és Dél-Amerikából származó állatfajt, illetve gyönyörködhetünk a 400 (!) különböző növényfaj egyedeiben. Ötletes megoldás a bejáratnál kölcsönözhető „kis növényhatározó”, melyet Esőerdőház-béli látogatásunk végeztével helyezhetünk vissza az erre a célra kialakított tartóba. Az 1100 m2-es Esőerdőház a Krefeldi Állatkert harmadik legidősebb trópusi házaként került átadásra még 1998-ban. Tartószerkezete különleges, fából készült, ennek az érdekes építészeti megoldásnak azonban megvan az ára. A magas páratartalom miatt a fa elkorhad, így az épület folyamatos felújításra szorul. Ott jártamkor is átalakítás alatt állt az Esőerdőház, a látogatói térben elhelyezett sok fémállvány sajnos meglehetősen lerombolta az esőerdei érzést, ezen kívül a felújítás miatt átmenetileg nem volt látogatható a felső szint, az itt kialakított kilátó, valamint a földszinti részen a zöld anakondák (Eunectes murinus) bemutatója.
Vicces látványt nyújtottak az épületben szabadon közlekedő fehérarcú sátánmajmok, más néven sakik (Pithecia pithecia), akik a munkások által használt állványokat plusz mászókának használták, így a környezetgazdagítás egy meglehetősen egyedi módszerét mutatták be. Az Esőerdőházban a sátánmajmokon kívül több más szabadon közlekedő állatfajjal is találkozhatunk sétánk során. A vendégek feje fölött különböző madarak röpködnek, közülük én most csak egy fajt emelnék ki, egyik személyes kedvencemet, a gyönyörű, piros színű bíbortangarát (Ramphocelus bresilius). A fejünk felett kétujjú lajhárok (Choloepus didactylus) és méretes zöld leguánok (Iguana iguana) lustálkodnak az ágakon, kis szerencsével pedig a szabadon szaladgáló homloklebenyes baziliszkuszok (Basiliscus plumifrons) egyikével is összefuthatunk.
Számomra különösen érdekes bemutatónak bizonyult a denevérek barlangja. A repülő emlősök szabadon közlekedhetnek az Esőerdőházban, nappal azonban legtöbbször a mesterséges barlangban pihennek. Itt az érdeklődő látogatók is megleshetik őket üvegen keresztül. A barlang kijáratainál helyezték el az állatok gondozói a nektárevő fajok etető-és itatóedényeit, így az állatok mindig a terület közelében maradnak. Az Esőerdőházban két denevérfaj is látható: a nektárszívó denevér (Glossophaga soricina) viszonylag ritka lakó Európa állatkertjeiben. Még az előző fajnál is nagyobb állatkerti ritkaság kontinensünkön a Leptonycteris curasoae nevű denevérfaj (angol nevének szó szerinti fordítása „déli hosszúorrú denevér”), e sorok írásakor mindössze három európai állatkertben láthatunk ilyen állatokat.
Az Esőerdőházban nem csupán szabadon közlekedő állatokkal találkozhatunk, sétánk során itt is, ott is felbukkannak a kisebb-nagyobb férőhelyeken elszállásolt lakók. A kifutók többségét sem rács, sem üvegfelület nem határolja a látogatóktól, kevés kivételtől eltekintve csupán vizesárok és különböző, természetes barrierek, pl. fatörzsek választják el az állatokat a szemlélődőktől. A levélvágó hangyák (Acromyrmex sp.) kolóniáját egy kicsi vizesárok veszi körül, megakadályozva ezzel a rovarokat a számukra kijelölt terület elhagyásában. Az Esőerdőház leggyengébb bemutatója az a két, az épület többi férőhelyéhez képest kicsi és puritán terrárium, melyek egyikében egy madárpókot, míg a másik terráriumban egy falakó boát (Corallus hortulana) láthatunk.
Az épületben bemutatott 40 állatfaj zömét a halak teszik ki. Az Esőerdőházban felülről is megtekinthetjük azt a nagyméretű, több halfajnak is otthont adó medencét, melyet oldalról a már korábban ismertetett pingvinbemutatóból nézhetünk meg. Az épület patakjában és kisebb-nagyobb tavacskáiban további halfajokat láthatunk, közülük kiemelendő az óriás morgóharcsa (Megalodoras uranoscopus) és a folyami tüskésrája (Potamotrygon motoro). Számos teknősfajjal is találkozhatunk, egy külön számukra kialakított kifutóban Dél-Amerika egyik legszebb mintázatú szárazföldi teknősének, a szenes teknősnek, más néven fekete teknősnek (Geochelone carbonaria) kis csapatát láthatjuk.
A krokodilok rendjét egy pár Schneider-törpekajmán (Paleosuchus trigonatus) képviseli a Krefeldi Állatkertben. A világ második legkisebb krokodilféléje – csupán közeli rokona, a Cuvier-törpekajmán (Paleosuchus palpebrosus) kisebb nála – nem túl gyakori Európa állatkertjeiben, e sorok írásakor csupán 21 állatkert gondozza kontinensünkön a fajt. A krefeldi törpekajmánok kalandos úton kerültek az állatkertbe. 1996-ban 14 fiatal, Peruból, vadbefogásból származó, csempészett Schneider-törpekajmánt foglaltak le a Frankfurti Repülőtéren. Közülük hatan Münsterbe, nyolcan pedig Krefeldbe kerültek. Az egykor nyolc egyedet számláló krefeldi állomány állatai közül került ki a jelenlegi tenyészpár, akik a 2001-es első, sikertelen tojásrakást követően 2005-ben szaporodtak először sikeresen az állatkertben. Otthonukat e sorok írásakor világos szegélyű varangyteknősökkel (Phrynops hilarii) osztják meg.
A Krefeldi Állatkert egyik kiemelkedő jelentőségű állatfaja a dolmányos hangyász, más néven tamandua. A faj jóval ritkábban látható az európai állatkertekben, mint nagy testű rokona, a sörényes hangyász. Az első tamandua még 1968-ban érkezett meg a Krefeldi Állatkertbe, két évvel később, 1970-ben pedig az ugyanezen évben érkezett sörényes hangyászokkal együtt szintén egy hím és két nőstény dolmányos hangyász költözött az intézménybe. Jelen pillanatban egy pár látható a különleges állatfajból az állatkertben. A régebb óta Krefeldben élő hím a paraguayi alfaj képviselője (Tamandua tetradactyla straminea), akihez új, alfajilag nem meghatározott párja 2019-ben érkezett meg Drezdából. Különleges látvány volt látogatásunk során megfigyelni a karanténból éppen aznap kiköltözött nőstény és új párja első találkozását. Bár a két állat először némiképp ellenségesen fogadta egymást, egy kisebb csetepatét követően hamar elcsitultak a kedélyek a hangyászok háza táján. A Krefeldi Állatkert dolmányos hangyászai társaskifutóban, ritka Terekay-folyamteknősökkel (Podocnemis unifilis) közös férőhelyen laknak.
A 145 m2 –es Lepkedzsungel az „Esőerdőház kistestvére”. A 2010-ben átadott, a nagyobb épülethez közvetlenül csatlakozó bemutató kialakításában hasonlít a régebbi építésű Esőerdőházhoz, de modernebb annál. A lepkeház csak áprilistól októberig látogatható. Ebben az időszakban egy parányi esőerdőben sétálva egyszerre tucatnyi lepkefaj több mint 200 példányával találkozhatnak a látogatók. A lepkék többsége tenyészfarmokról, bábállapotban érkezik az állatkertbe, Costa Ricából, Afrikából, Dél-Kelet Ázsiából és Dél-Amerikából. A legtöbb lepke a kulisszák mögött kialakított gondozói helyiségben kel ki a bábokból, és reggelente az állatkert munkatársai szállítják át az itt kikelt rovarokat a közönség által is megtekinthető bemutatóba. Egy nagyobbacska bábszekrény a látogatói térben is elhelyezésre került, így a szerencsések a kikelés folyamatát is megfigyelhetik. Néhány lepkefajnál a helybéli tenyésztést is sikerült megoldani, az itt született hernyók egy része szintén látható a bemutatóban. A Lepkedzsungelt egészíti ki az a szabadtéri tanösvény, amely az épület oldala mentén lett kialakítva. Itt Európa lepkéit ismerhetik meg az érdeklődők, és az elültetett tápnövényeknek köszönhetően kedvező időjárás esetén nagy valószínűséggel szabadon élő példányokkal is találkozhatnak.
.JPG)
Hím paraguayi dolmányos hangyász v. tamandua (Tamandua tetradactyla straminea) © Nagy Norbert
Gerezaház, Nagytestű Állatok Háza, Afrikai Szavanna és India-bemutató
Ha az ajánlott látogatói útvonalon haladva az eddig megtett úton visszafelé indulunk el, a sülkifutót elhagyva rövidesen egy apró házikóhoz érkezünk. A kis belső férőhely és a hozzá kapcsolódó röpde (11) a világ legnagyobb méretű papagájfajából, a dél-amerikai eredetű jácintkék arából (Anodorhynchus hyacinthinus) mutat be egy szép párt a látogatóknak. Ezek a madarak képviselik a nagytestű papagájokat a Krefeldi Állatkertben.
Az araröpdétől mindössze pár méterre található az egykori Oroszlánház (37). A kis alapterületű, ennek ellenére a látogatók által is megtekinthető és így rossz időben is látogatható épület egykor a ragadozó-részleg részeként épült fel, az állatkert térképére pillantva láthatjuk, hogy a közelben találhatóak a ragadozó emlősök kifutói. Miután az állatkert lemondott a népszerű nagymacskák tartásáról, az épület és a hozzá tartozó, kicsi, hálóval fedett kifutó funkciót váltott: Gerezaház lett belőle. Fő látványossága napjainkban a névadó zászlós farkú kolobuszok, más néven gerezák csapata. Érdekes módon, bár a dekoratív megjelenésű majomfaj egyre gyakoribb Európa állatkertjeiben, Németország több száz állatkertje közül e sorok írásakor mindössze háromban látható. Krefeldben alfajtiszta keleti kolobuszokat, más néven Kikuyu-gerezákat (Colobus guereza kikuyuensis) gondoznak. Nem csupán főemlősök lakják az épületet: többek között itt is bemutatásra kerül a „Felfedezők Házában” már megismert dél-amerikai rágcsáló, a degu. Két kisebb belső férőhelyen és a hozzájuk csatlakozó külső ketrecekben pedig Dél-Amerika egyik legérdekesebb kistestű macskaféléjével, a puma (Puma concolor) legközelebbi élő rokonaként számon tartott jaguarundival (Puma yaguarondi) találkozhatnak a látogatók. Szokatlan módon a jaguarundik külső kifutóinál nem került kialakításra védőkorlát, csupán rács választja el az állatokat a szemlélődőktől.
A „Nagytestű Állatok Házához” (Grosstierhaus, térképen:12) közvetlenül csatlakozó kifutók egyike mellett került kialakításra az új Orrszarvúkifutó (36), mely már közvetlen összeköttetésben áll az Afrikai Szavannával (14). Mondhatni, a vastagbőrűek bemutatására szolgáló épület, a hozzá csatlakozó külső kifutók és az afrikai szavannák élővilágát bemutató kifutóegyüttes a Krefeldi Állatkert legnagyobb alapterületű, összefüggő kifutóegységét alkotja. A Majomház sajnálatos elpusztulása miatt az 1977-ben átadott Grosstierhaus számít a Krefeldi Állatkert legrégebbi, ma is meglévő épületének. Az épület belsejében végigfutó látogatói útvonal két oldalán helyezkednek el a nagytestű növényevők belső férőhelyei: az egyik oldalon az ázsiai elefántok (Elephas maximus) és a kelet-afrikai keskenyszájú orrszarvúk (Diceros bicornis michaeli) boxai, a másik oldalon pedig a törpevíziló (Choeropsis liberiensis liberiensis) belső szállásai és medencéi. A víziló belsője kétséget kizáróan az épület legjobb állattartóhelye, és a hozzá kapcsolódó külső kifutó is meglehetősen jól sikerült bemutató. Krefeldben az elmúlt évtizedek során leginkább párban láthatták az érdeklődők a törpe vízilovakat, az állatkert 1976-tól 2017 elejéig folyamatosan bemutatta a fajt. A vastagbőrűek házában található belső férőhelyek több részre oszthatók, melyek tetszés szerint összenyithatók vagy elszeparálhatók egymástól. Ez megfelel a faj természetes életmódjának, hiszen a törpe víziló nagytestű rokonával ellentétben alapvetően magányos életmódú állat, a hímek és a nőstények csak a párzási időszakban találkoznak egymással. A faj krefeldi tartásában egy rövid szünet állt be 2017 elején, ezt követően ez év októberében érkezhetett meg Hoyerswerdából a jelenleg is látható, egyelőre magányos nőstény példány.
A keskenyszájú orrszarvú a Krefeldi Állatkert egyik leghíresebb állatfaja, az intézmény szép eredményeket ért el a ritka páratlanujjú patások tenyésztése terén. A faj 1994 óta látható Krefeldben, az első pártól azonban nem születtek borjak. Az állatkert munkatársai ezért közel egy évtizednyi hiábavaló várakozás után úgy döntöttek, hogy kicserélik a hím állatot: így a régebb óta Krefeldben élő nőstény, Nane mellé 2003-ban érkezhetett meg új párja, Usoni. Az így létrejött, eredményes tenyészpár – akinek tagjai a mai napig láthatók az állatkertben – frigyéből 2006-tól kezdve ez idáig öt borjú született, melyek 2-3 évente követték egymást. A borjak felcseperedve időközben másik állatkertekbe költöztek. A szülők nem csupán éjszakára költöznek külön boxokba, nappal is két külön kifutóban lehet őket látni, ez megfelel a faj törpevízilóéhoz hasonló természetes életmódjának és tartástechnológiájának. Eleinte csupán két, kisebb kifutó állt az orrszarvúak rendelkezésére (melyeket a mai napig használhatnak az állatok), 2016-ban azonban megnyílt az új, 2900 m2-es „Orrszarvúkifutó” (Nashorn-Anlage), mely a Krefeldi Állatkert egyik legkorszerűbb és legjobb bemutatója, egyben egyike az általam látott legszebb orrszarvúkifutóknak. A szemlélődőnek valóban olyan érzése van, mintha Afrikában sétálna, miközben zavaró barrierek nélkül gyönyörködhet a vastagbőrű óriásokban új, a 21. század követelményeinek maradéktalanul eleget tevő otthonukban. A hím és a nőstény orrszarvú felváltva használhatja az új kifutót, és a két, régebbi építésű, kisebb kifutó össszenyitásával létrejött férőhelyet.
A gyönyörű, modern orrszarvúkifutó szöges ellentéte az ázsiai elefántok apró, elavult kifutója, mely messze nem megfelelő a nagytestű állatok számára. A Krefeldi Állatkert két idősebb ázsiai elefánttehenet mutat be, akik még a vadonban születtek, 1970-ben, India Asszám nevű tartományában, s érdekes módon ennek ellenére nem alfajtiszta indiai elefántokként (Elephas maximus indicus), hanem nem meghatározott alfajba tartozó állatokként vannak számon tartva. A két elefánt nagyon fiatalon, alig egy évesen költözött Krefeldbe, 1971-ben. Tudomásom szerint ők az egyedüli ázsiai elefántok, akik valaha a Krefeldi Állatkertben éltek, rajtuk kívül az elmúlt évtizedek során néhány afrikai elefántot (Loxodonta africana) is láthatott az állatkert közönsége. A jelenleg is bemutatásra kerülő ázsiai elefánthölgyek egyike, Mumptas Mahal egy házaspár, Jutta és Bodo Franke adományának köszönhetően, Rhena pedig a Rhenaina sörfőzde ajándékaként érkezhetett meg a Krefeldi Állatkertbe (innen kapta a nevét). Az állatkert vezetősége nem tervezi új elefántkomplexum építését: a jelenleg is meglévő, a közönség és a gondozók körében egyaránt óriási kedvencnek számító idős állatok elpusztulása után lemondanak a faj tartásáról, az elefántok belső férőhelyeit és kifutóját pedig szintén a keskenyszájú orrszarvúaknak fogják átalakítani.
A szurikáták (Suricata suricatta) kifutója (13) a Krefeldi Állatkert legújabb bemutatója, 2017-ben adták át a nagyközönségnek. A látogatók már régóta hiányolták ezeket a kistestű ragadozókat az állatkertből, hiszen a 2017-ben Krefeldbe költözött csapat előtt mindössze egyszer, az 1970-es évek legelején mutatták be a faj egyetlen példányát az állatkertben. Az új, modern szurikátakifutó alapterülete 156 m2, a hozzá csatlakozó, afrikai kunyhó mintájára felépült épület (az Erdmännchenlodge, vagyis „szurikáta-vendégház”) pedig 175 m2 nagyságú. Az épületben a kisragadozók belső férőhelyén kívül egy kis büfé is helyet kapott, melynek teraszáról kiváló rálátás nyílik a szurikáták, az elefántok és az orrszarvúak kifutóira, valamint a nagy Afrika-kifutóra.
Az Afrika-bemutató az állatkert legnagyobb kifutója, alapterülete egy hektár. Bár jelenlegi mérete sem kicsi, egykor ehhez a kifutóhoz tartoztak azok a területek is, melyeken napjainkban az új orrszarvúkifutó, az új szurikátakifutó és a korábban zebrák tartására szolgáló kifutó (26) található. Az „Afrikai Szavanna” kifutó jelenlegi lakói alfajtiszta dél-afrikai struccok (Struthio camelus australis), nagy kuduk (Tragelaphus strepsiceros) és az európai állatkertekben viszonylag ritkán látható impalák (Aepyceros melampus melampus). Az egykor a szomszédos karámban lakó zebrák tartásáról 2018-ban mondott le az állatkert, az intézmény utolsó Damara-zebrái (Equus quagga burchellii) a Brettenben található Waldtierpark-ba költöztek. A korábbi zebrakifutó területén napjainkban építkezés zajlik, gőzerővel épül ugyanis a rózsás gödények (Pelecanus onocrotalus) új tava és a hozzá tartozó, modern telelőház. A tervek szerint a Pelikánlagúna nevet viselő, új komplexum néhány éven belül átadásra kerülhet.
Bár az India-kifutó (15) nem olyan nagy alapterületű, mint a szavannabemutató, méretében nem sokkal marad el tőle. Az ázsiai patások bemutatója egy szükség esetén több részre osztható komplexum, és mivel a látogatók több oldalról is megtekinthetik, még nagyobbnak tűnik mérete. Ott jártamkor egyik elkülönítőjében egy guanakócsődör vendégeskedett, érdekes színfoltként az ázsiai patások szomszédságában. A nagy India-kifutó lakói indiai antilopok (Antilope cervicapra), pettyes szarvasok (Axis axis) és az egykor szinte minden európai állatkertben megtalálható, napjainkban azonban egyre nagyobb állatkerti ritkaságnak számító nilgau antilopok (Boselaphus tragocamelus). A fás, erdős India-bemutató éles ellentétben áll a nyílt, füves Afrika-kifutóval, a növényzet segítségével így a látogatók is könnyen meg tudják különböztetni a különböző kontinensekről és élőhelyekről származó állatok mesterséges otthonait egymástól. Ha az állatkert főútvonalán haladunk az állatkerthez újonnan csatolt terület felé, balra a Szavannakifutó, majd az India-kifutó mellett haladunk el, jobb oldalt pedig egy jelenleg használaton kívüli madárröpdét és egy kis épületet találunk, utóbbi az állatkert emberszabású majmait mutatja be az érdeklődőknek különböző információs felületek segítségével.
Kelet-afrikai keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis michaeli) © Boros Tamás
Az állatkerthez újonnan csatolt terület
Az új terület határát könnyen észrevehetjük a bevezetőben már említett felüljárónak köszönhetően. Ha átérünk erre a részre, elsőként az ecsetfülű disznók (Potamochoerus porcus) kifutójához (22) érkezünk. Bár az ecsetfülű disznó egy nagyon érdekes állatfaj, számomra nem ők, hanem közvetlen szomszédjuk számít a Krefeldi Állatkert legérdekesebb állatának, és úgy gondolom, e kijelentésemmel az állatkerti szakemberek többsége egyet ért velem.
Európában jelenleg egyedül a Krefeldi Állatkertben látható hegyi anoa (Bubalus quarlesi, térképen: 21). A világ egyik legkisebb – egyes források szerint a legkisebb – tulokféléjeként számon tartott faj megjelenésében jól láthatóan különbözik legközelebbi rokonától, az alföldi anoától (Bubalus depressicornis), bundája tömöttebb, gyapjasabb, továbbá testalakja és szarvának formája is más, mint az alföldi faj esetében. A hegyi anoát sokáig az alföldi anoa egyik alfajának tekintették, csupán néhány éve választották el a két fajt egymástól (egyes taxonómusok a mai napig kitartanak a mellett a nézőpont mellett, hogy valójában egyetlen fajról van szó). Érdekesség, hogy Európában az alföldi anoa is meglehetősen ritka állatkertlakó (e sorok írásakor mindössze 19 helyen tartják kontinensünkön), még akkor is, ha nem akkora kuriózum, mint hegyi rokona. A hegyi anoát ez idáig mindössze 9 európai állatkert mutatta be, napjainkban pedig, mint korábban említettem, egyedül Krefeldben látható a faj. A Krefeldi Állatkert 1972 óta foglalkozik hegyi anoák tartásával, az első, itt született borjú 1982-ben látta meg a napvilágot. Jelenleg egyetlen hím példányt gondoznak a fajból: Julius 1998-ban született Krefeldben. Amikor 2019-es német állatkerti körutunk állomásait összeállítottuk, nem titkolt és elsődleges célom volt a Krefeldi Állatkert meglátogatása kapcsán a hegyi anoa megtekintése. Az állatkert munkatársainak köszönhetően kora reggel, nyitás után néhány perccel már gyönyörködhettünk is a különleges patásban, és a látogatók elöl elzárt belső férőhelye melletti kerítésen keresztül készíthettünk róla képeket. Különleges élmény volt a reggeli etetéskor a dús növényzetű kifutóban félénken lépdelő hegyi anoa látványa, lelki szemeim előtt a faj természetes élőhelyén, Celebesz hegyvidéki erdeiben jártam anoa-lesen. Ha hozzám hasonlóan valaki elsősorban a hegyi anoa miatt szeretné felkeresni a Krefeldi Állatkertet, érdemes nyitás után rögtön a kifutóhoz sietnie, a reggeli etetéskor van ugyanis a legnagyobb esélye megpillantani az állatot. Bár az anoa kifutója nem nagy, nagyon dús növényzettel rendelkezik, amiben könnyen el tud rejtőzni lakója. A nap során még többször is visszatértünk az anoa kifutójához, annak különleges lakóját azonban már csak messziről, a bokrok tövében pihenve sikerült megpillantanunk. Az állatkert kollégáinak elmondása szerint könnyen lehet, hogy Julius az utolsó hegyi anoa a világon: nem csupán másik európai állatkertben nem tartják a fajt, de eredeti elterjedési területén sem látták már évek óta vadon élő példányát. Tény és való, hogy a hegyi anoa a világ egyik legritkább állatkerti állata, a krefeldi kollégák szavait azonban kicsit túlzásnak érzem. A Nemzetközi Fajnyilvántartó Rendszer (ZIMS) adatai szerint egy kelet-jávai állatkert is gondoz a fajból egy párt, illetve tudomásom szerint több kisebb, nem ZIMS-tag ázsiai állatkertben is látható hegyi anoa, elsősorban celebeszi kutatóközpontokban, természetvédelmi mentőállomásokon gondoznak olykor-olykor egy-egy elárvult példányt. Több forrás szerint a hegyi anoa a szabad természetben is megtalálható még, igaz, meglehetősen kicsi egyedszámban, a teljes vadon élő populációt maximum 2500 példányra becsülik. Az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetetett (Endangered, EN) megjelöléssel szerepel a faj. Minden esetre ez a tény cseppet sem csökkenti a krefeldi példány unikális értékét, hiszen Ázsián kívül az egész világon Julius az egyetlen hegyi anoa.
A Krefeldi Állatkert eredeti elképzelései szerint ezen a területen egykor egy kis, Celebesz élővilágát bemutató komplexumot alakítottak ki, melynek egyik kifutójában hegyi anoákat, másik kifutójában pedig szőrös babiruszákat (Babyrousa babyrussa) láthattak az állatkert vendégei. Az utolsó, öreg babirusza kan elpusztulása után lemondtak a faj tartásáról, a kifutót (20) pedig muntyákszarvasok számára alakították át. Krefeldben alfajtiszta tajvani muntyákszarvasok (Muntiacus reevesi micrurus) kerülnek bemutatásra, melyek nagyon ritkák az európai állatkertekben, csupán három német intézmény gondozza ezt az alfajt kontinensünkön. Az egykori babirusza-kifutóban élő tenyészpár igen eredményesnek számít, több borjuk is született már Krefeldben. Közülük több ma is az állatkert lakója, a zoo túlsó részén, kis pandákkal (Ailurus fulgens, régebben Ailurus fulgens fulgens) közös kifutóban (34) láthatjuk őket. Az ázsiai elterjedésű anoa és a muntyákszarvasok kifutói után kakukktojásnak számít az a kifutó, amely egy darabka Ausztráliaként az egykori Majomház oldalában elterülő, keleti szürke óriáskenguruknak (Macropus giganteus) otthont adó bemutató (19). A területen néhány éve az óriási erszényesekkel társbérletben kis testű fehértorkú, más néven parma-kengurukat (Macropus parma) is gondoztak, a faj azonban jelenleg nem található meg az állatkert gyűjteményében.
Ha az új területen a bal oldali úton haladunk az egykori főemlősház felé, a már említett kifutók lakóiban gyönyörködhetünk, a jobb oldali úton pedig egy kis büfé, játszótér (H) és a korábban már említett, egykori információs pavilon (I) kíséri utunkat. Az új területegység közepén egy kicsi, mesterséges tórendszer (16) került kialakításra, jelenleg még itt láthatjuk a Krefeldi Állatkert rózsás pelikánjait, más néven rózsás gödényeit, akik számára már készül a korábban már említett új bemutató az állatkert túlsó felén. A pelikánok egyéb vízimadarakkal, köztük hawaii ludakkal (Branta sandvicensis) osztják meg birodalmukat. A tórendszer egyik sarkában egy kis házikó áll, ebben, valamint a hozzá csatlakozó, füves kifutóban élnek az állatkert aldabrai óriásteknősei (Aldabrachelys gigantea). A látogatók mind a külső, mind a belső férőhelyükön láthatják a teknősöket. A hüllők nem mehetnek le a tavakig, a pelikánok és a többi vízimadár viszont egy speciális kerítésen keresztül átjárhat a teknősök területére is, ez által gyakorlatilag közös kifutóban vannak tartva ezek a fajok. Komikus látvány a hatalmas teknősök között, olykor pedig a hüllők páncélján békésen pihenő pelikánok látványa. Az aldabrai óriásteknős a világ második legnagyobb szárazföldi teknősfaja, és erről Krefeldben is megbizonyosodhatunk: kevés állatkertben láttam olyan hatalmas méretű példányokat, mint itt. A három teknősnek nem csupán mérete impozáns, hanem életkoruk is tekintélyes. Bernhard, a hím 1961 óta él Krefeldben, pontos életkora ismeretlen, a szakemberek kb. 1900-ra (!) teszik kikelésének dátumát, így valószínűleg idén már 120. életévébe lép a gigantikus hüllő. Elli, az idősebb nőstény kb. 1920-ban született és 1969 óta él Krefeldben, míg Matilda, a fiatalabb nőstény születésének időpontja 1990 körüli, és 2014-ben költözött az állatkertbe. Ha az intézmény térképére pillantunk, egy kisebb szigetet is láthatunk a tó közepén feltüntetve. Itt egészen a közelmúltig karmosmajmokat tartottak, a bevezetőben már említett lopási kísérlet miatt azonban már nem élnek főemlősök a szigeten.
Hegyi anoa (Bubalus quarlesi) © Boros Tamás
