ZOOROPE
Európa  állatkertjei

 

 

A KIRÁLYVÁROS ÁLLATKERTJE

 

A Krakkói Állatkert

 

 

Írta: BOROS TAMÁS

2019

 

Fényképezte: BOROS TAMÁS, MAZÁCS ANITA és SVÁBIK KRISZTIÁN

2018

 

Feltöltve: 2019. június 04.

 

 

Krakkó városa Európa egyik legismertebb és legszebb turistacélpontja. A történelmi épületekkel teli utcák, templomok, hangulatos éttermek minden évben tömegeket vonzanak. A „kötelező” látnivalók, mint a Főtér a Posztócsarnokkal, a Wawel vagy a Zsidónegyed meglátogatása mellett sokaknak nem is jut eszébe, hogy Krakkó fajokban gazdag állatkerttel is rendelkezik, köztük számos ritkasággal. Igaz, a kert a városközponttól meglehetősen távol esik, a város határában fekvő Wolski-erdőben, így megközelítése meglehetősen körülményes, amit útjelző táblák se igen könnyítenek meg. Bár az évi 300 ezer körüli látogatószám sem rossz, Krakkó óriási turisztikai jelentőségéhez mérten (2010-ben 8,1 millió vendég) kissé szerénynek tűnik. Ha a városba látogatók figyelmét felhívnák erre a lehetőségre is, véleményem szerint jelentősen megemelkedhetne az állatkertet megtekintők száma.

Az állattartás Krakkóban a régmúltig visszavezethető. A középkori lengyel fővárosban már királyi menazsériát találunk, ahol többek között oroszlánokat is tartottak. Az első valódi állatkertet 1895-ben alapították egy krakkói parkban, azonban ez rövid életűnek bizonyult. A mai állatkert alapításának gondolata 1927-ben merült fel. A kert helyszínéül a Wolski-erdőt választották, ahol ekkor már fácántenyésztő központ működött. A hivatalos átadásra 1929-ben került sor. Kezdetben elsősorban európai állatokat mutattak be, de a kezdetektől fogva egzotikus fajok, többek között majmok is a gyűjtemény részét képezték. A kert akkori vezetője, Antoni Koziarz egészen 1966-ig az intézmény élén maradt. A többi lengyel állatkerthez hasonlóan a II. világháború idején a krakkói is német felügyelet alá került, az állatok egy részét németországi (elsősorban a berlini) állatkertekbe szállították. A háborút követő megújulás csak lassan indulhatott be, de a kert a fejlődés útjára lépett. Több területbővítést követően jelenleg közel 17 hektáron mutatnak be 270 fajt, így a krakkói európai viszonylatban a közepes méretű állatkertekhez tartozik. Különösen figyelemre méltó a bemutatott macskafélék nagy száma, köztük számos kismacskafajjal.

Az állatkert megközelítése busszal, illetve gépkocsival célszerű, gyalogosan a városközponttól távol eső fekvése miatt körülményes. A kert két parkolóval rendelkezik, az egyik közvetlenül a bejárat mellett található, de itt mindössze 35 autó számára van hely, ennek telítődése után csak a bejárattól távolabb eső parkolót használhatjuk, melyből az erdőben kanyargó, nagyjából egy kilométer hosszú turistaúton kapaszkodhatunk fel a kerthez. Bár korábban az intézmény a téli időszakban elsősorban a megközelítési nehézségek miatt zárva tartott, ma már egész évben fogadja a látogatókat.

Az egykori fából épült, kunyhószerű főbejáratot 2017-ben modern, ajándékboltot is magába foglaló szárnnyal egészítették ki. Miután megvettük az európai viszonylatban baráti árú belépőjegyet (a felnőtt jegy 18 zloty, kb. 1300 Ft), egy kisebb parkba léphetünk be. Jobbra az egykori fácánbemutató röpdéit találjuk. A kilenc, egyenként 7 m hosszú kifutókban a fácánok mellett ma papagájok, kisebb énekesmadarak és karmosmajmok élnek. A teljesség igénye nélkül láthatunk itt ezüstfácánokat (Lophura nycthemera), vietnami fácánt (Lophura edwardsi), kék fülesfácánt (Crossoptilon auritum), kéktorkú tragopánt (Tragopan temminckii), gyémántgalambocskát (Geopelia cuneata), beót (Gracula religiosa), ibolyás fényseregélyt (Lampropeltis purpureus) szivárványlórit (Trichoglossus haematodus), rózsásmellű szakállaspapagájt (Psittacula alexandri) vagy barátpapagájt (Myiopsitta monachus). Az utolsó kifutóban fehérfejű selyemmajmok (Callithrix geoffroyi) ugrálnak a növények között. A röpdékkel szemben egy szoborpark állatfiguráit csodálhatjuk meg. Mellettük rózsás flamingók (Phoenicopterus ruber roseus) népes csapata szűrögeti medencéjük vizét.

 

A bejárat környéke © Mazács Anita

 

A bejárattól balra találjuk az ázsiai elefántok (Elephas maximus) kifutóját. A meglehetősen szerény belső kifutóba az épületet megkerülve egy üvegablakon leshetünk be. Sok más, elavult elefántkifutóval rendelkező kerthez hasonlóan Krakkóban is tervezik egy új, korszerű elefánt-bemutató kialakítását.

Az Exotarium nevet viselő akvárium-terrárium házba belépve a Cuvier-törpekajmánok (Paleosuchus palpebrosus) akvaterráriumával találjuk szembe magunkat. Az u alakban kanyarodó folyosó mentén elhelyezett, műsziklával és növényekkel berendezett terráriumokban több ritkasággal is találkozhatunk. Említést érdemel a mexikói viperagyík (Heloderma horridum exospectum), az állatkertben viszonylag ritka szemölcsös víziagáma (Hydrosaurus pustulatus), illetve az Európában kevés helyen bemutatott új-guineai kígyónyakú teknős (Elseya novaeguineae). A kétéltűeket elsősorban nyílméregbékafajok (Dendrobatidae) képviselik, kisebb terráriumokban pedig több botsáskafajt (Phasmatodea) csodálhatunk meg. A Malawi-tavi és egy Tanganyika-tavi biotópakváriumok mellett vörös pirájákat (Pygocentrus nattereri) látunk, a trópusi tengerek élővilágát pedig egy korallszirtet bemutató akvárium képviseli. Az épület előtti kis kifutóban kirgiz teknősök (Testudo horsfieldi), görög teknősök (Testudo hermanni) és mór teknősök (Testudo graeca) élnek.

 

Ázsiai elefánt (Elephas maximus) © Boros Tamás

 

Az Exotarium után a majomház kifutói mellett vezet az utunk. A napfényben fényesen csillogó, ezért fotózás szempontjából nem túl szerencsés (de szemnek is elég zavaróan ható) dróthálóval borított kifutókban csimpánzok (Pan troglodytes), mandrillok (Mandrillus sphinx), üstökös mangábék (Lophocebus aterrimus), fekete langurok (Trachypithecus auratus) és zászlósfarkú kolobuszok (Colobus guereza) élnek. Sajnos különösen a csimpánzok bemutatása ad okot kritikára, a három állat számára rendkívül kicsi és ingerszegény kifutó áll rendelkezésre. Remélhetően rövid időn belül orvosolni fogják ezt a helyzetet. Az utolsó, legnagyobb és szépen növényesített férőhely lakói fehérkezű gibbonok (Hylobates lar). A kifutók közötti folyosókról az állatok üvegbetekintőkön keresztül is megcsodálhatók, illetve a ház végében, az elefántbelső mellett a gibbonok belső lakhelyét is megtekinthetjük.

A majmok kifutósorával párhuzamosan fut a nagymacskák egykori ketrecsora. A vasrácsos, mai szemmel nézve kicsi, bár élő növényekkel beültetett kifutók szerencsére ma már csak a régi idők mementói: a rácsokra kifeszített molinók az elmúlt évek fejlesztéseinek bemutatásával a múltba repítenek vissza. Külön figyelemre érdemesek a falakat borító mozaikképek. A legutóbbi időkben is tartottak itt állatokat, az észak-kínai leopárdok (Panthera pardus japonensis) 2017-ben, az új nagymacskakifutók átadásának második fázisában költöztek el. Ma már az épület a gondozók háttérhelyiségeiként szolgál.

 

Fiatal zászlósfarkú kolobusz (Colobus guereza) © Boros Tamás

 

Az ösvényen jobbra fordulva először a törpevízilovak (Choeropsis liberiensis) kifutójához érünk. A vízilópár szárazárokkal határolt férőhelye viszonylag nagy területű, szögletes betonmedencéjük viszont szembetűnően aprócska méretű. Mellettük a vikunyák (Vicugna vicugna), majd a Pzsevalszkij-lovak (Equus przewalski) következnek. Velük szemben nagy csapat sörényes juh (Ammotragus lervia) él sziklás kifutóban. A hangulatos, bokrokkal és fákkal szegélyezett sétaút mellett sorakoznak a patások szárazárkos kifutói. A nagy csapat zambézi mocsáriantilop (Kobus leche) mellett rénszarvasokat (Rangifer tarandus), majd mendeszantilopokat (Addax nasomaculatus) láthatunk. Az Ausztrália-kifutóban Bennett-kenguruk (Macropus rufogriseus) és emuk (Dromaius novaehollandiae) élnek, a jávorantilopok (Taurotragus oryx) pedig struccokkal (Struthio camelus) osztoznak a területükön. A sort a kétpúpú tevék (Camelus bactrianus) és a guanakók (Lama guanicoe) zárják. A patássorral szemben nagy röpdékben andoki kondorkeselyűk (Vultur gryphus), barátkeselyűk (Aegypius monachus) és szirti sasok (Aquila chrysaetos) élnek. A mellette álló kisebb épület egykor örvös medvék tartására szolgált, ma gyűrűsfarkú makik (Lemur catta), vörös varik (Varecia rubra) és vöröshasú makik (Eulemur rubriventer) lakják.

 

Törpevíziló (Choeropsis liberiensis) © Boros Tamás

 

A fő ösvényt elhagyva egy kis emelkedőn jutunk a kisragadozóknak otthont adó kifutósorhoz. Az eurázsiai hiúzok (Lynx lynx lynx), vadmacskák (Felis silvestris) és az állatkertekben valaha nagyon elterjedt, ma már egyre ritkábban látható mocsári macskák (Felis chaus) cserjékkel és páfrányokkal díszített, a közelmúltban szépen felújított ketrecekben élnek. A fatörzsek és a falra különböző magasságokba elhelyezett polcok számos mászási lehetőséget biztosítanak, így a kifutó magassága jól kihasználható. A sort a vörösorrú ormányos medvék (Nasua nasua) csapata zárja. Az épület oldalánál épült kisebb ketrecbe a gyapjasfejű tamarinok (Saguinus oedipus) a látogatók feje felett vezető felüljárón juthatnak ki.

A sivatagi rókák (Vulpes zerda) kisebb ketrece, majd az üvegablakon megtekinthető belső kifutójuk mellett elhaladva jutunk a kert remek éjszakai házához. A nem túl nagy, de szépen kivitelezett bemutató egy adott irányban haladva járható végig a sötét teremben történő balesetek minimalizálása érdekében. A halványan, de jól láthatóan megvilágított vitrinekben bemutatott fajok között megtalálható az egyszínű kuszkusz (Phalanger gymnotis), a kis siklóerszényes (Petaurus breviceps), a nagy szőrőstatu (Chaetophractus villosus),  a farksodró (Potos flavus), a törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus), a szenegáli törpefülesmaki (Galago senegalensis) és a luzoni kéregpatkány (Phloeomys pallidus). Közös férőhelyen mutatják be a Linné-kétujjúlajhárt (Choloepus didactylus) nílusi repülőkutyákkal (Rousettus aegyptiacus).

Az éjszakai házzal párhuzamosan fekszik a mandzsu darvak (Grus japonensis) dróthálóval borított magas röpdéje. A növényekkel betelepített férőhely kellő biztonságérzetet nyújt a benne sétáló darupár számára. Velük szemben a baglyok röpdesora található, lakói uráli baglyok (Srix uralensis), szakállas baglyok (Strix nebulosa) és hóbaglyok (Nyctea scandiaca).

 

Sivatagi róka (Vulpes zerda) © Boros Tamás

 

Az állatkert egyik legújabb létesítménye a nagymacskáknak otthont adó kifutósor. A két lépcsőben megvalósított, 2017-ben befejezett fejlesztés öt, viszonylag nagyméretű kifutót tartalmaz. A fémkeretre feszített dróthálóból kialakított férőhelyek mindegyikéhet üvegbetekintő is épült. Az ablakokhoz vezető alagútszerű betonlétesítmények falán az állatok fajtáblái mellett a nagymacskák védelméről szóló információkat olvashatunk. A korábban épült kifutóhármasban jelenleg észak-kínai leopárdok (Panthera pardus japonensis), hópárducok (Panthera uncia) és szibériai tigrisek (Panthera tigris altaica) láthatóak, míg a 2017-ben átadott, az előzőhöz hasonló kialakítású két férőhely a fekete színváltozatot képviselő jaguároknak (Panthera onca) (a hím, Moki Nyíregyházán született 2007-ben), illetve ázsiai oroszlánoknak (Panthera leo persica) ad otthont. A kifutók mindegyike füvesített, különösen a leopárdok és a jaguárok esetében jól növényesített, utóbbiaknál kis vízeséssel ellátott medencével. A hópárducok dróthálójára a jobb árnyékolás érdekében futónövényeket telepítettek. Az oroszlánok és tigrisek kifutója lóg ki kissé a sorból, náluk némi környezetgazdagítás, berendezés még elfért volna, bár a többi nagymacskakifutó is kissé kétdimenziósra sikerült, jobban ki lehetne használni a felülről fedett kialakításból adódó magasságot néhány mászófa alkalmazásával. A macskafélék bemutatóját a kissé távolabb elhelyezkedő, kisebb kifutóban élő manulok (Otocolobus manul) egészítik ki.

 

Jaguár (Panthera onca) © Boros Tamás

 

A tigrisek után egy kis sétával jutunk a kert láthatóan régebben kialakított területére, miközben elhaladunk a mosdó (amiből meglepően kevés van a kert teljes területén) és a játszótér, illetve az étterem mellett. Az itt kialakított Mini-Zoo elnevezésű bemutatóban elsősorban háziállatokat láthatunk, de innen vethetünk legjobb pillantást a Reeves-muntyákszarvasokra (Muntiacus reevesi) is. Utóbbi kistestű, viszonylag könnyen tartható szarvasfaj révén jelenleg is a gyakran bemutatott fajok közé tartozik, bár invazív fajjá nyilvánítását követően több kert lemondott a tartásukról.

A szarvasok kifutói a kert talán legkevésbé attraktív részét alkotják. Bár a nagy, lekerített erdőrészekből létrehozott férőhelyek az állatok számára megfelelő férőhelyet biztosítanak, az állatok nehezen láthatóak és még kevésbé jól fotózhatóak a kissé megviselt fémhálón keresztül. A látogatói ösvény a kerítéstől távol vezet, a több méteres távolság a szemlélő és a kifutó között nem teremt ideális viszonyokat az állatok megfigyelésére. A kert talán legnagyobb területű kifutóját – az itt is megtalálható muntyákszarvasokkal együtt – a Dávid-szarvasok (Elaphurus davidianus) kis csapata lakja. Nem messze tőlük mocsári szarvasok (Rucervus duvaucelii) láthatóak dámszarvasok (Dama dama) társaságában. A nilgau antilopok (Boselaphus tragocamelus) nagyobbacska, látogatásomkor 13 példányt számláló csapata melletti kifutóban pödröttszarvú kecskék (Capra falconeri heptneri) hímcsapata él (sajnos a valaha szebb időket látott dróthálón keresztül nagyon nehéz a fotózás). A látogatóktól tisztes távolságban kulánok (Equus hemionus kulan) élik mindennapjaikat. A sort a gímszarvasok (Cervus elaphus) tucatnyi példánynál több tagot számláló csoportja zárja.

 

 

A patáskifutóval szemben találjuk az egykori bölénykifutó helyén kialakított, 2013-ban átadott Zsiráfházat és a hozzá tartozó, több mint 3500 m2-es, részben füves, részben kemény burkolattal ellátott kifutót. A krakkói kert bikák tartására rendezkedett be: jelenleg két Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rothschildi) és egy recés zsiráf (G. c. reticulata) él itt. A hozzá tartozó 594 m2 alapterületű, több mint 8 m magas pavilonban az állatokat két szintről, üvegablakokon keresztül lehet megtekinteni.

Utunk a másik oldalról már megtekintett kétpúpú teve-guanakó kifutó mellett visz tovább. Ha a korábban már végigjárt patássorral párhuzamosan haladunk, a dél-amerikai tapírok (Tapirus terrestris) és nanduk (Rhea nandu) társaskifutójához jutunk. A gazdagon növényesített, medencével ellátott férőhelyet a látogatók szárazárkon át zavartalanul szemlélhetik. Mellettük Chapman-zebrák (Equus burchelli chapmani) élnek. Velük szemben szintén szárazárokkal határolt, villanypásztorral kiegészített tágas, füves kifutóban gyűrűsfarkú víziantilopok (Kobus ellipsiprymnus ellipsiprymnus) csapatát csodálhatjuk meg. A közelmúltban felújított, műsziklából felépített színpadszerű háttér előtt Humboldt-pingvinek (Spheniscus humboldti) úszkálnak. A madarakat a medence üvegfalán keresztül úszás közben is megfigyelhetjük. A sziklára vezető lépcsőn felkapaszkodva egyrészt a pingvinek úszómedencéjét nézhetjük meg „madártávlatból”, másrészt a víziantilopok kifutójára vethetünk egy pillantást.

A pingvineket elhagyva további patáskifutók sorát csodálhatjuk meg. A füves, szárazárokkal határolt mezőkön Mishmi-takinok (Budorcas taxicolor), lámák (Lama glama) és szitatungák (Tragelaphus spekei gratus) élik mindennapjaikat.

A fókamedence valószínűleg a kert egyik legkevésbé jól sikerült eleme. A kis, szögletes, betonmedencében az állatkertekben nem túl gyakran látható dél-amerikai oroszlánfókából (Otaria byronia) tartanak egy párt. Az állatokat a látogatók üvegfalon keresztül tekinthetik meg. A fókák szomszédságában áll az egykori medveketrec. Ami a nagy testű ragadozónak kicsinek bizonyult, tökéletesen megfelel jelenlegi lakóinak, a vörös macskamedvéknek (Ailurus fulgens). Az ívelt tetejű férőhely számos mászási lehetőséget biztosít a kistestű ragadozóknak.

 

Chapman-zebra (Equus burchelli chapmani) © Boros Tamás

 

Az út másik oldalán a vízimadarak bemutatója látható. A kis tóban számos lúd és réce úszkál, a teljesség igénye nélkül láthatunk itt apácaludat (Branta leucopsis), kanadai ludat (Branta canadensis), vörösnyakú ludat (Branta ruficollis), Havaii-i ludat (Branta sandvicensis), bütykös fényrécét (Sarkidiornis melanotos), üstökös récét (Netta rufina) és fekete hattyút (Cygnus atratus) is. A tó mellett vezető ösvényt követve tegyünk egy kitérőt a szurikátáknak (Suricata suricatta) és a tőlük lelválasztott, állatkertekben viszonylag ritkán látható közép-amerikai agutiknak (Dasyprocta punctata punctata) otthont adó üvegfalú kifutórendszerhez. A récéktől elválasztva rózsás gödények (Pelecanus onocrotalus), vörös ásóludak (Tadorna ferruginea) és fehér gólyák (Ciconia cicona) élnek. Dróthálóval borított röpdében marabukat (Leptoptilos crumeniferus) láthatunk. Egy másik, hasonló kialakítású férőhelyen kanalasgémek (Platalea leucordia), sujtásos fütyülőludak (Dendrocygna bicolor), cigányrécék (Aythia nyroca), mandarinrécék (Aix galericulata) és az igazi állatkerti ritkaságnak számító malukui íbiszek (Threskiornis moluccus) osztoznak, míg egy harmadik röpde lakói kelet-afrikai szürkenyakú koronásdarvak (Balearica regulorum gibbericeps). Mindegyik férőhelyet kellően magas, természetes növényzetet is tartalmazó kialakítás jellemzi. A sétaúttól a madarakat széles vizesárok választja el, így csak tisztes távolságból szemlélhetjük őket. Az út túloldalán kisebb röpdék sorakoznak. Lakói többek között himalájai fényfácán (Lophophorus impejanus), keselyűfejű gyöngytyúk (Acryllium vulturinum), kis kócsag (Egretta alba), sárgaszárnyú ara (Ara macao), kis katonaara (Ara militaris), sárga-kék ara (Ara ararauna), nandajpapagáj (Nandayus nanday), kékhomlokú amazonpapagáj (Amazona aestiva) és vöröscsőrű kitta (Urocissa erythrorhyncha). A röpdesor legújabb tagját a 2017-ben átadott, skarlát íbiszek (Eudocimus ruber) és afrikai kanalasgémek (Platalea alba) népes csapata birtokolja.

 

Fekete hattyú (Cygnus atratus) © Boros Tamás

 

A madárröpdéket elhagyva az egykori Kisragadozósorhoz vezet az utunk. Az európai vidrák (Lutra lutra) két szomszédos kifutót birtokolnak, melyeket üvegfal határol. Az egyik férőhely esetében az üvegen át az állatokat úszás közben is megfigyelhetjük – már ha szerencsénk van, és nem a vackában alszik a vidrapár.

A krakkói állatkert már említett, figyelemre méltó kismacskagyűjteményének több faját helyezték el viszonylag kis területű, de gazdagon növényesített és mászási lehetőséggel ellátott ketrecekben. A karakálpár (Caracal caracal) két szomszédos férőhelyet használhat. Az ő kifutójuk –az állat félsivatagi jellegű élőhelyének megfelelően – a többihez képest kevés növényt tartalmaz. A szerválpár (Leptailurus serval) számára személyes véleményem szerint meglehetősen kis területű ketrec jutott, a viszonylag nagy testű macskák nehezen élhetik ki mozgásigényüket. A sor a jaguarundikkal (Puma yaguarondi), majd az ocelotok (Leopardus pardalis) kifutójával folytatódik. Végül az apró termetű Geoffroy-macskákat (Leopardus geoffroyi) kereshetjük a sűrű növényzetben. A kifutó mérete és kialakítása talán az ő esetükben közelíti meg legjobban az ideálisnak mondhatót.

A Kisragadozósor nagyobb, vastag rácsokkal határolt kifutói az évek során farkasok, hiénák, rókák, menyétfélék és egyéb ragadozók bemutatására szolgáltak. Jelenleg lapátfülű kutyák (Otocyon megalotis), sarki rókák (Vulpes lagopus) és fehérfarkú sülök (Hystrix indica) élnek bennük. Az utolsó, dús növényzetű lekerített erdőrészt sörényes farkasok (Chrysocyon brachyurus) birtokolják.

A Kisragadozósort a fő látogatói úttal két, egymással párhuzamosan futó ösvény köti össze. Az ezek mentén elhelyezett kisebb ketrecekben uhu (Bubo bubo) és parlagi sas (Aquila heliaca), illetve - sajnos néhol méltatlanul apró cellákban - Prevost-mókus (Callosciurus prevosti), taira (Eira barbara), közönséges petymeg (Genetta genetta) homoki macska (Felis margarita) és mosómedve (Procyon lotor) él (igaz, a tairák több, egymás mellett fekvő ketrecet is használhatnak).

 

 

 

A krakkói állatkertben látottakat összegezve meglehetősen kétarcú benyomást tett rám: egyrészt a kellemes, parkszerű környezet, a számos érdekes faj, különösen a macskafélék gyűjteménye és néhány újabb létesítmény kialakítása mindenképpen figyelmet érdemel. Ugyanakkor a régi, apró vagy sokszor nem túl szép kifutók (sajnos időnként éppen a ritka, különösen figyelemre méltó fajok esetében) hagy némi kivetnivalót. Mindenesetre a Krakkóba érkező zoológiai érdeklődésű turistáknak kár lenne kihagyni ezt a kis kertet, a város zsúfoltsága után egy kellemes napot tölthetnek el a szépen növényesített sétautakon. Remélem, hogy a most még nem ideális körülmények között tartott fajok helyzete is rövid időn belül megoldódik, és a csimpánzok, homoki macskák és társaik is hozzájuk méltó körülmények között élhetnek majd.

 

 

 

Vendégkönyv