ZOOROPE - Európa állatkertjei
Állatkertészettel kapcsolatos cikkek és szakfordítások

 

 

ÁLLATKERTI BARANGOLÁS A GÖMÖRI-HEGYSÉGBEN

 

A Kassai Állatkert

 

 

 

Írta: NAGY ANTAL

 

Fényképezte: NAGY ANTAL, NAGY NORBERT és SVÁBIK KRISZTIÁN

2013

 

 

 

A Kassai Állatkert (Zoo Košice) Szlovákia második legnagyobb városának népszerű nevezetessége. A belvárostól meglehetősen messze, Košice-Kovečany (Kavocsán) külváros közelében található. Éppen ezért a vasútállomástól kiindulva külön buszjárat közlekedik az állatkert irányába.  A zoo gyönyörű, természetes, hegyvidéki, erdős környezetben fekszik, alapterülete hatalmas, 288 ha, ezzel a harmadik legnagyobb alapterületű állatkert Európában.  Igaz ugyan, hogy e hatalmas területből csak mintegy 98 ha van beépítve, a többi látogatók elől elzárt terület. Ezeken a területeken több védett őshonos háziállatfajta tenyésztésével és megmentésével foglalkoznak, egyebek mellett itt található az állatkert hucul ménese. A huculok közül néhánnyal a bemutató területén is találkozhatnak a látogatók.  Az egyes bemutatók között egyaránt akadnak szűkösek, elavultak és óriási, korszerű kifutók. A fejlesztések folyamatosak, idén a Dinopark megnyitásának örülhettek a vendégek. Az állatkert igen jó szakmai kapcsolatot ápol a Miskolci Állatkert- és Kultúrparkkal. Rendszeresek az állatszállítások a két intézmény között, e mellett az utóbbi időben közös, háromnyelvű (szlovák-magyar-angol) útmutatóik is megjelentek.  Az elmúlt időszakban több, határon átnyúló, közös fejlesztési projekt is sikerrel zárult, aminek eredményeképpen Kassán többek között megépülhetett a ragadozó madarak röpdéi közelében elhelyezett botanikai tanösvény és a lámakifutó mellett elkészült háromdimenziós fotoszintézis-modell. Az állatkertben jó néhány olyan állatfaj lakik, amely Szlovákiában csak itt látható jelenleg, e mellett számos bemutatott fajt jelenleg egyáltalán nem vagy csak egy-két helyen tartanak Magyarországon. E rövid bevezető után induljunk el képzeletbeli kirándulásunkra a Kassai Állatkertben!

 

 

 

 

A Kassai Állatkert térképe

 

 

1. A bejárat közelében található állatbemutatók

 

 

Az állatkerti buszmegállót elhagyva, a bejárat felé sétálva egy arás óriásplakát jelzi: jó irányba tartunk.  Útközben érdemes megállni kicsit és gyönyörködni a csodás hegyvidéki környezetben!  Az első látványosság már a bejárat előtt fogad minket: egy hatalmas Allosaurus-szobor hirdeti a Kassai Állatkert legújabb látványosságát, a Dinoparkot. A főbejárat 2005-ben lett átadva, és bár viszonylag új építésű, meglehetősen egyszerű, egyáltalán nem feltűnő épület. Az állatkertbe belépve elsőként az ajándékbolthoz érünk, melynek szomszédságában épült fel az a kis épület, amely a pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus) otthona. A kajmánt a látogatók kívülről, üvegen át tekinthetik meg. Férőhelye viszonylag nagy és tágas, szépen berendezett, egyike a zoo legszebb hüllőbemutatóinak. 

 

Az intézmény bejárata

 

Folytatva utunkat, további hüllőkkel ismerkedhetünk meg a látogatói út túloldalán felépült Terráriumban.  A Terrárium-ház meglehetősen kicsi, sajnos az itt kialakított bemutatók sem mind megfelelőek, többségük apró, e mellett meglehetősen egyszerű, nem esztétikus berendezésű.  Reményeim szerint néhány éven belül átalakítják az egész épületet, néhány férőhely szerencsére igényesebben lett kialakítva.  Az állatház voltaképpen két kistermetű teremből áll, az elsőbe belépve legelőször a közönséges óriáskígyó, más néven boa (Boa constrictor) terráriumát láthatjuk, mely jelenleg az állatkert legnagyobb termetű kígyója. A boát a látogatók a Terrárium-épületen kívülről is megtekinthetik betekintő üvegfelületen át.  A következő bemutató lakója egy zöld leguán (Iguana iguana).  Bár a leguán terráriuma még nagynak is mondható a ház legtöbb állatférőhelyéhez képest, így is meglehetősen szűkösre sikerült… Az első teremben az óriáskígyón és a leguánon kívül néhány kisebb, polcszerűen elhelyezett akvárium és terrárium látható.  Legfelül két édesvízi akvárium került kialakításra, az egyikben mexikói kardfarkú halak (Xiphophorus helleri), a másikban kék gurámik (Trichogaster trichopterus), lángvörös pontylazacok (Hyphessobrycon flammeus), izzófényű pontylazacok (Hemigrammus erythrozonus), lándzsafoltú pontylazacok (Hemigrammus caudovittatus) és ferdénúszó lazacok (Thayeria boehlkei) láthatóak.  Az akváriumok alatti terráriumok egyike három részre lett osztva, a bal oldali részben egy madárpókkal (Grammostola rosea), a jobb oldaliban botsáskákkal (Phasmatodea sp.), a középső, legnagyobb részben pedig leopárdgekkókkal (Eublepharis macularius) ismerkedhetnek az állatkert látogatói.  Számomra az első terem legmegdöbbentőbb lakója a gaboni vipera (Bitis gabonica), amely Kassai Zoo jelenlegi egyetlen mérgeskígyója. Apró férőhelyének berendezését – az aljzatot leszámítva – csupán egyetlen fadoboz alkotja, ahová a gondozók takarítás esetén beterelik, majd egy fedél segítségével bezárják a viperát.   Legalul még további két – meglehetősen szűkös – terrárium található, az egyikben egy kínai lágyhéjú teknős (Pelodiscus sinensis), a másikban pedig tüskésfarkú gyíkok (Uromastyx acanthinurus) kerülnek bemutatásra. A második teremben egyebek mellett találkozhatunk a jól ismert aligátorteknőssel (Chelydra serpentina). A Kassai Állatkertben egy fiatal példány látható, melynek terráriumában érdekes módon medence mellett nagyméretű szárazföldi rész is ki lett alakítva.  Az épület – és egyben az egész állatkert – talán leginkább sajnálatra méltó lakói a ritka, veszélyeztetett törpekrokodilok, más néven tompaorrú krokodilok (Osteolaemus tetraspis). A két krokodil férőhelye nagyon szűkös, mind a medencéjük, mind a szárazföldi rész, az állatok megfordulni alig tudnak parányi helyükön. A zsúfoltságot tovább fokozza a terráriumban található egyetlen berendezési tárgy, egy nagyobbacska fadarab, mely jelentős területet elvesz a krokodilok amúgy sem nagy szárazföldi részéből.  Az állatház utolsó három férőhelye már valamivel barátságosabb képpel fogad, igényesebb, gazdagabb berendezésűek és méretük révén a bennük tartott állatok számára is jobban megfelelnek.  Az egyik terráriumban egy királypiton (Python regius), a másikban egy szakállas agáma (Pogona vitticeps) látható. A Terrárium-épület egyik sarkában, nagyobbacska, növényes bemutatóban kerültek elhelyezésre a gabonasiklók (Elaphe guttata). 

Az Exotárium szöges ellentétben áll az aprócska Terráriummal. Szépen berendezett, tágas madárröpdék és főemlőskifutók fogadják itt a látogatókat. A ketrecek mindegyike faszerkezetes, dróthálóval és részben üveggel határolt, melyeknek az alját részben hagyományos talaj, részben pedig rács alkotja, a röpdék ugyanis a talajszinttől megemelve épültek. Így van lehetőség az itt élő madaraknak állandóan friss füvet csipegetni, habár a röpdék talajos részén mindenhol természetes növényzet is található.  Az állatkert bejárathoz közeli része – így ezen röpdesor – is igen gondozott képpel fogad: mindenhol virágtartók és virágágyások fogadják a vendégeket. Az Exotárium első ketreceiben madarak laknak, az ő belső férőhelyeiket a látogatók nem tekinthetik meg az épületből, ám a belsőket a röpdék felől üveg határolja, így kis szerencsével az itt tartózkodó madarakat is meg lehet lesni.  Ezekben a röpdékben a madárvilág legtarkább tagjai közül láthatunk válogatást: találkozhatunk zöldfarkú fényseregélyekkel (Lamprotornis chalybaeus) és fehérfülű turákókkal (Tauraco leucotis) éppúgy, mint piroscsőrű kittákkal (Urocissa erythroryncha) és Bali-seregélyekkel (Leucopsar rothschildi). Ez utóbbi madárfaj a szabad természetből már csaknem kihalt, az állatkertek fogságban való tenyésztéssel igyekeznek megmenteni a teljes kipusztulástól.  Kassán szépen szaporodnak a Bali-seregélyek, jelenleg két röpdében összesen két pár tekinthető meg.  A tyúkféléket az ezüstfácánok (Lophura nycthemera) és a kék pávák (Pavo cristatus) képviselik. A pávák némelyike szabadon járkál az állatkertben, a bejárati rész környéke kedvelt helyük. Néha megfigyelhető, ahogy a megemelt röpdék alatt keresgélnek táplálék után.  

A ketrecsor között bújik meg az Exotárium bejárata, valamint a WC-k. A bejárathoz vezető elválasztó út után öt további ketrec látható, a látogatók az állatokat itt már belső férőhelyeiken is megtekinthetik. Valamennyi kifutó és röpde ugyanolyan kialakítású, mint a korábban látottak. Az első férőhelyet Liszt-tamarinok (Saguinus oedipus) lakják, a külső és a belső férőhelyük is megfelelő méretű, tágas és jól berendezett.  Az aprócska majmok után két nagyméretű papagájfaj következik, két-két jákó (Psittacus erithacus) és sárga-kék ara (Ara ararauna). A ketrecsor negyedik tagjában már nagyobbacska főemlősökkel találkozhatunk. A vegyesfajú kifutóban jelenleg egy hím fehérhomlokú barnamaki (Eulemur albifrons) és egy hím fekete-fehér vari (Varecia variegata variegata) lakik.  A két makit ugyanakkora alapterületű ketrecben tartják, mint a Liszt-majmokat, igaz ugyan, hogy gazdagon berendezett, ám a félmajmok véleményem szerint lakhatnának ennél némileg tágasabb férőhelyen is…

 

Madárröpdék és lemurketrecek

 

Több forrás szerint a Kassai Állatkertben, e ketrecek egyikében két hím szerecsenmakit (Eulemur macaco macaco) is gondoznak, látogatásom során azonban nem találkoztam a fajjal, a szerecsenmakik vélhetően elkerültek az állatkertből vagy jelenleg látogatók elől elzárt férőhelyen laknak.  Az egyik bemutatóban éveken át huszármajmokat (Erythrocebus patas) is tartottak (szintén ugyanakkora alapterületű ketrecben, mint a Liszt- tamarinokat vagy a madarakat) ők azonban nemrég jobb körülmények közé, másik kifutóba költöztek. Megüresedett helyükön az állatkert nemrég született és ember által nevelt makákókölyke látható.  A kis majomkölyök és gondozója naponta néhány órát tölt itt, ezen alkalmakkor a látogatók is megtekinthetik az állatkert legújabb sztárját, egyébként a kis makákó nyugalma érdekében a vendégek nem láthatják őt.  Az épületbe belépve egy képkiállítás fogad minket az állatkert életéből, és trópusi, tengerpartokat idéző zene szól a hangszórókból.  A folyosón sétálva egyik oldalon a már említett állatok belső férőhelyei láthatóak (Liszt-majmok, arák, jákók, makik, makákókölyök), melyek szépek ugyan és gazdagon berendezettek, méretük még a tamarinok és a papagájok számára csak-csak elmegy, ámde a makik számára a belső férőhely sem bizonyult kifejezetten méretesnek…. a folyosó másik oldalán több terrárium és akvárium is helyett kapott.  Az állatkert legritkább hüllőfajai közé tartozik a kubai karcsú boa (Epicrates angulifer), mely egyike azon kevés hüllőfajoknak melyeket az európai állatkertek EEP-program keretében igyekeznek megmenteni a kipusztulástól. A látogatók kedvence a most még növendék, de később akár egy méteresnél is nagyobbra növő sztyeppi varánusz (Varanus exanthematicus). A gyíkokat rajta kívül egy fiatal zöld víziagáma (Physignathus cocincinus) képviseli az Exotáriumban.  Szintén az épület folyosóján figyelhetjük meg a Kassai Állatkertben jelenleg bemutatott egyetlen kétéltűfajt, a pirosszemű levelibékát (Agalychnis callidryas). Az édesvízi akváriumban méretes márványsügéreket (Astronotus ocellatus) láthatunk. A tengeri akváriumokban viszonylag sok halfaj megtalálható, külön figyelemre méltó az itt bemutatott vízi gerinctelenek, túlnyomórészt korallok fajgazdagsága. A két tengeri bemutatóra a látogatók figyelmét az épületben és azon kívül is nagyméretű, irányjelzőként is szolgáló plakátok igyekeznek felhívni, szintén erre a célra szolgál az Exotáriumban folyamatosan hallható zene.

 

  

Márványsügér és tűzhal

 

A karmosmajmok közül a Liszt-tamarinokon kívül láthatunk fehérarcú selyemmajmokat (Callithrix geoffroyi) is, akik egy arany agutival (Dasyprocta leporina) laknak társbérletben. Az állatok külső és belső férőhelyét a látogatók egyaránt üvegen át tekinthetik meg.   Ötletes megoldás, hogy az itt lakók számára két ajtó áll rendelkezésre, az aguti egy lenti, a majompár pedig egy fentebb elhelyezett kis ajtón keresztül tud közlekedni a külső és a belső férőhely között.

Már messziről észre lehet venni az afrikai   majmok   ketreceit,   melyek  szintén   a bejárat közelében lettek kialakítva.  A két részre osztott bemutató egyik felében egy kis csapat galléros pávián (Papio hamadryas) lakik, a másikban pedig három berbermakákó (Macaca sylvanus) (a már említett makákókölyök szülei is a csapatban találhatóak).  A  két  majomkifutó apró, csempézett, elől, a látogatók felől ugyan üveggel határolt, ám sok helyen rácsos, betonos… a majmokat egymástól szintén üvegfelületek és betonfal választja el. Sajnos az összképen sem a külső ketrecek felett felépült polikarbonát tető, sem a dzsungelszerű falfestés, sem a látogatói sétány környékén elhelyezett virágládák nem segítenek. A két ketrec a benne tartott főemlősök számára alkalmatlan. Bár a makákók ilyen körülmények között is szaporodnak, a páviánok viszonylag rossz kondícióban vannak (igaz, ez viszonylag idős koruknak is betudható).   A két ketrecet eredetileg emberszabású majmok számára tervezték és méretezték (ez főleg a masszív rácsokon vehető észre), bár végül soha nem költöztek ide emberszabásúak. Remélhetően nemsokára a napjainkban itt élő majmok is jobb körülmények közé kerülhetnek.

 

 

2. Teknősök, fókák, oroszlánok

 

 

Az úton tovább sétálva, az állatkert központi része felé haladva érünk el ahhoz a kifutósorhoz, ahol az állatkertben jelenleg bemutatott teknősfajok zömével találkozhatunk. A három kifutó mindegyike tágas, jól berendezett, hálóval fedett. A vendégek üvegfalon át tekinthetnek be ide. Az első férőhelyen mocsári teknősök (Emys orbicularis) és velük társbérletben nimfapapagájok (Nymphicus hollandicus) laknak. Őket egy másik társas bemutató követi, ahol különböző víziteknősök – vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans), sárgafülű ékszerteknős (Trachemys scripta scripta), kaszpi víziteknős (Mauremys caspica) - és ritka récefajok: Bernier- réce (Anas bernieri), Laysani-réce (Anas laysanensis) – kerülnek bemutatásra. A réce-teknős párosítás viszonylag új keletű az állatkertben, a vízimadarak ideérkezése előtt az ékszerteknősök mellett az aligátorteknős is itt töltötte a nyarat. A harmadik kifutóban szárazföldi teknősök kerülnek bemutatásra, egészen pontosan kirgiz teknősök (Testudo horsfieldi).  Véleményem szerint a teknősbemutatók nagyméretűek, ide akár az egész évben ugyanazokban a nem túl nagy férőhelyeken tartott krokodilfélék is kikerülhetnének nyaranta.

A teknősök után érünk el a ragadozó madarak bemutatóihoz. Az itteni röpdék – egy kivételével – egyáltalán nem mondhatók tágasnak. Itt két férőhelyen parlagi sasok (Aquila heliaca) láthatóak, a harmadikban pedig hatalmas méretű szakállas baglyok (Strix nebulosa).  A viszonylag kicsi madárlakhelyek után felüdülés a negyedik, óriási röpde látványa.  A bemutató Szlovákia legnagyobb madárröpdéje.  Korábban számos, megmentett és szabadon engedés előtt álló szirti sast (Aquila chrysaetos) rehabilitáltak itt, a kedvező körülmények között a madaraknak lehetőségük volt újra megtanulni repülni.

 

Óriásröpde ragadozó madarak számára

 

Éppen ezért lett a szirti sas az állatkert címerállata, annak ellenére, hogy Kassán jelenleg nem tartják a fajt . A röpde és a hozzá tartozó belső férőhely ma egy pár fiatal óriás rétisasnak (Haliaeetus pelagicus) és egy andoki kondortojónak (Vultur gryphus) ad otthont. A  hatalmas madarak itt kedvükre repkedhetnek a hegyoldalban felépült birodalmukban, vagy ha kedvük tartja,  elvonulhatnak a látogatói  tömeg fürkésző szemei elől. Néha bizony beletart egy kis időbe mire a sikerül felfedezni az itt lakó szárnyasokat.  

Egy kis domboldalon fellépcsőzve érünk el a fehérfarkú sülök (Hystrix indica) és a vörösorrú ormányos medvék (Nasua nasua) bemutatóihoz.  Ma már mindkét kifutó régi és szűkös, az összképet tovább rontja az ormányos medvék kifutója felé húzott, szökésgátló drótháló is.  A közeli oroszlánkifutót fentről vagy egy ösvényen lesétálva lentről is megtekinthetjük. A kifutó nem nagy, bár az itt bemutatott két oroszlán (Panthera leo) számára elegendő méretű.  Az állatok kedvükre heverészhetnek itt a fák tövében, vagy mászókáikon, melyek kialakítása engem leginkább két piknikasztalra emlékeztetett.  A nagymacskákat a közönség felől a kerítés kiegészítéseképpen üveg és villanypásztor határolja- védőkorlát egyáltalán nem került kialakításra. Kassában jelenleg csak nőstény oroszlánokat tartanak, két testvért.  Hím beszerzését egyelőre nem is tervezik hozzájuk, várhatóan egy új, tágasabb oroszlánkifutó elkészülte után egészülhet ki háromfősre a kis csapat.  

Az oroszlánokkal szemben épült fel a fókák helye, amely nagyon egyszerű kivitelezésű, egy közepes méretű medencéből és a hozzá tartozó – nagyrészt beton – szárazföldi részből áll.  Az egyhangúságot csak egy kis, sziklákból kialakított mesterséges dombocska töri meg, melyen egy kis vízesés csordogál le a medencébe.  Az összhatást tovább rontja a kifutó hátfalára festett, giccses, fókákat ábrázoló festmény is, sőt itt az állatok víz alatti mozgásának megfigyelésére sincs lehetőség.  Szlovákiában jelenleg csak Kassán találkozhatunk fókával, az állatkertben jelenleg két hím kúpos fókát (Halichoerus grypus) tartanak.  E fókafaj  a szabad természetben a hideg égövben, illetve a mérsékelt égöv északi részén fordul elő,  igen jól bírja a hideget, éppen ezért a kassai fókák számára sem készült belső férőhely. A kúpos fóka a közismertebb borjúfókánál (Phoca vitulina) jóval nagyobbra nő, nevét jellegzetes, kúp alakú fejéről kapta. Ott jártamkor sajnos nagyon piszkos volt a medence vize, a fókákat csak levegővételnél lehetett látni néhány pillanatra, holott nagyon kíváncsi voltam rájuk, e fókafajjal ugyanis most először találkoztam élőben.  Az állatokkal naponta kétszer tartanak bemutatót, a népszerű „fóka-show” során a közönség közelebbről is megismerheti az állatkert népszerű lakóit.

 

  

Kúpos fóka és medencéje

 

A fókakifutó melletti területen tovább folytatódik a víz közelében élő állatok bemutatása, egy kupola alakú röpdében ugyanis vízimadarakkal találkozhatunk.  A bemutatóban elsősorban Európában őshonos madarak kaptak helyett, közöttük olyan fajok is, melyek viszonylag ritkán láthatóak fogságban.  A vendégek megismerkedhetnek itt a bakcsókkal (Nycticorax nycticorax), a kis kócsaggal (Egretta garzetta), a kanalas gémekkel (Platalea leucorodia), a vörösnyakú ludakkal (Branta ruficollis), a kis lilikekkel (Anser erythropus), a kontyos récékkel (Aythya fuligula), a mandarinrécékkel (Aix galericulata), a karolin récékkel (Aix sponsa) és a Bajkál-récékkel (Anas formosa).  A vízimadárröpde összképét némiképp rontja a dupla drótháló, melynek előnye azonban hogy megvédi az itt lakó madarakat a ragadozóktól és a kártevőktől (rókáktól, patkányoktól, menyétféle ragadozóktól).

 

 

3. „Szabad” szarvasok és ragadozó madarak

 

 

Az állatkert területén több patak is keresztülfolyik.  A fókabemutató mellett elhelyezett kis hídon átkelhetünk ezek egyikén, s így elérünk a dámszarvasokhoz (Dama dama).  A kifutó maga hatalmas, hiszen a fókabemutatótól egészen az állatkert bejáratáig lehúzódik. A szarvasok leggyakrabban azonban az elkülönítő környékén szeretnek tevékenykedni, lévén itt kapják meg takarmányukat is a kerítés mellett elhelyezett etetőkben.  Az óriási, több hektáros bemutató dimbes-dombos, nyílt és fás részek egyaránt megtalálhatóak benne, a látogatóknak itt olyan érzése van mintha egy erdőben bóklászó szarvascsapatot figyelne. Érdekesség, hogy a hagyományos színezetű dámok mellett jópár fekete színváltozatú egyedet is láthatunk. A kifutóban több kifejlett bikát is tartanak, azonban a hatalmas férőhelyen bőven akad lehetőségük elvonulni egymás elől összetűzés esetén.

A központi részen található az apella csuklyásmajmok (Cebus apella) kifutója, mely a Kassai Állatkert legnagyobb alapterületű főemlőskifutója.  Bár a berendezése viszonylag egyszerű, az itt lakó majmok egy nagyrészt füves kifutóban laknak, ahol élő bokrokon is mászkálhatnak.  Érdekes kialakítású a kifutót határoló elektromos kerítés, mely nem a máshol megszokott néhány szál villanypásztorból áll, hanem háló alakú.  Az apellák belső férőhelye nem látogatható, a házikóból egy kis alagúton át tudnak kijárni az apellák. Akárcsak a fókáknál, náluk is napi rendszerességgel tartanak látványetetést a gondozók, melynek során a látogatók több érdekességet is hallhatnak a kis majomcsapatról.  Az apellák belső férőhelyének otthont adó házban egy másik belső is kialakításra került, az állatkert két fehértorkú, más néven parma kenguruja (Macropus parma) számára.  Érdekes módon a kenguruk egy lejtős fapallón tudnak közlekedni a belső szállásuk és a majmok szomszédságában kialakított füves, tágas külső kifutójuk között.

 

Apellakifutó

 

Az oroszlánkifutóhoz hasonlóan lett kialakítva a tigriskifutó, melyet a látogatók szintén megtekinthetnek lentről és felülről is (védőkorlát ennél a kifutónál sem található). A Kassai Állatkertben jelenleg egyetlen, szibériai -szumátrai alfaji keverék hím tigris (Panthera tigris) él.  A kis kifutó bár füves, viszonylag szegényes berendezésű. A tigris számára medence sem készült, csak egy apró, a kifutón keresztül folyó patakban pancsolhat a csíkos nagymacska.  A tigrisházhoz két másik belső férőhely is csatlakozik. Ezek egyike, akárcsak a hozzá kapcsolódó külső kifutó jelenleg üresen áll, korábban az állatkert mosómedvéje (Procyon lotor) lakott itt, amíg végleges kifutója el nem készült) . A másik, aprócska kifutó, melyre a látogatók csak felülről nézhetnek le, a foltos hiéna (Crocuta crocuta) otthona. Az állatkertben jelenleg egyetlen, idős hím hiénát tartanak. A faj jelenleg csak itt látható Szlovákiában. 

 

Tigriskifutó

 

Tigris

 

A tigris-és hiénakifutóval szemben található az állatkert kisebbik vízimadártava, melynek felépítéséhez az egyik patak vizét duzzasztották fel.  A  tavacska legimpozánsabb lakói a rózsás gödények (Pelecanus onocrotalus), de éppúgy láthatók itt mandarin récék, üstökös récék (Netta rufina), tőkés récék (Anas platyrhynchos), házi kacsák, kanadai ludak (Branta canadensis), apáca ludak (Branta leucopsis) és nyári ludak (Anser anser) is.  Számomra külön érdekesség volt megfigyelni a kínai hattyúlúd (Anser cygnoides) vad alakját, mely fogságban jóval ritkábban látható, mint a hozzá hasonló, ám nagyobb méretű és nagyobb bütyökkel rendelkező háziasított forma. A vízimadarakon kívül három kapibara, más néven vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris) is látható a bemutatóban.

A szomszédos kifutóban és medencében – melyben egykor törpevízilovat (Choeropsis liberiensis liberiensis) tartottak – jelenleg két fekete hattyú (Cygnus atratus) látható.

A pelikános tótól nem mesze találkozhatunk a már említett huszármajmokkal. Kassán jelenleg egy testvérpár lakik, akik néhány évvel ezelőtt Miskolcról költöztek ide. A huszármajmok a nemrég másik állatkertbe került jávai makákók (Macaca fascicularis) korábbi férőhelyét kapták meg, így a korábbinál jóval nagyobb (bár így sem tökéletes) kifutót és belsőt kaptak.  A ketrecük mellett egy kis keltetőház is helyett kapott, ahol különböző madárfiókák- elsősorban récék, fürjek, csirkék- keltetését és nevelését figyelheti meg a látogatók.  Itt egy üvegablakon betekintve a díszpintyek egyik legszínpompásabb fajának számító Gould-Amandinával (Erythrura gouldia) is megismerkedhetünk. 

A huszármajmok előtt magasodó domboldalra felkapaszkodva érünk el az amfiteátrumhoz, a naponta megrendezésre kerülő ragadozómadár-röptetés helyszénéhez.  A program egyaránt szórakoztató mind a látogatóknak, mind a madaraknak: a gondozók folyamatosan mesélnek kedvenceikről, miközben a különböző madárfajok egyik segédjük kezéről a másikra repülnek, finom falatok reményében.  A röptetés során a madaraknak minden nap lehetőségük van természetes mozgásformáik gyakorlására.  Külön kiemelendő a pusztai sas (Aquila nipalensis) röptetése, amikor a hatalmas madár a nézősereg feje fölött pár centire repül el. A madarakat bemutató előtt költöztetik le az amfiteátrum mögötti helyszínre, itt várják ülőrúdjukon vagy kis házikóikban ülve a napi röptetést. Előadás után néhány fajjal fotózkodhatnak is a vendégek.  Ha éppen nincs előadás, a madarak egy közeli, a ragadozók ellen villanypásztorral határolt területen pihennek.

 

 

4. Ázsiai barangolás

 

 

A hiénakifutó melletti területen az ázsiai sztyeppék állataival ismerkedhetünk meg.  A kifutók érdekessége, hogy két útvonalon is megtekinthetők, az egyik úton szemmagasságból, a másik útvonalon, egy hegyoldalra felkapaszkodva felülről is megtekinthetők az alattunk legelésző patások.  A bemutatók nagyméretűek, füvesek, a bennük élő állatok eredeti őshazáját idézik, mindegyikhez csatlakozik belső férőhely és elkülönítő. A kifutók érdekessége, hogy a domborzati viszonyokból adódóan (akárcsak a hiénakifutó egy része) lejtenek.  Három faj kerül itt bemutatásra, a kétpúpú teve (Camelus ferus f. bactrianus), a Przewalski-vadló (Equus przewalskii) és az ázsiai félszamár egyik alfaja, a kulán (Equus hemionus kulan).  Mindhárom csapatban rendszeresen születnek utódok, amely különösen a veszélyeztetett kulánok és vadlovak esetében fontos. Utóbbiak esetében már volt rá példa, hogy a Prágai Állatkert segítségével néhány Kassán született vadlovat visszatelepítettek a faj eredeti származási helyére, a mongol sztyeppékre.

 

  

Kuláncsikó és Chapman-zebrák

 

Kulánkifutó

 

Az ázsiaipatások után két hasonlóan nagy kifutóban háziállatokkal: hucul lovakkal és törpe zebukkal ismerkedhetünk.  Az egzotikus patások sorát gazdagítják a Chapman-zebrák (Equus burchellii chapmani), melyek a karámsor utolsó férőhelyén láthatóak.  Mivel valamennyi kifutó igen nagyméretű, a szénarácsokat célszerűen a kerítések látogatói út felőli oldalán helyezték el, hogy a látogatók közelebbről is megismerkedhessenek az itt élő állatokkal.  A Chapman-zebra az alföldi zebra egyik alfaja, melynek jellegzetessége, hogy az  ide tartozó egyedek igen széles fekete csíkokkal rendelkeznek, valamint csíkjaik között halványabb, úgynevezett vendégcsíkok bújnak meg. Fogságban nem kifejezetten ritkák, a Böhm-zebra után a második leggyakoribb zebra-alfajnak számítanak az európai állatkertekben. 

A nagyméretű patásokat bemutató komplexumot mindkét oldalon egy-egy kisebb faj kifutója egészíti ki.  A felső útvonalon érjük el a szurikáták (Suricata suricatta) birodalmát.  E népszerű kisragadozók terjedelmes kifutót birtokolnak, mely berendezésében eredeti élőhelyükre, a dél-afrikai sivatagokra emlékeztet. Mivel ez a kifutó is hegyoldalra épült, szintén lejt. Érdekes kialakítású az a nagyobbacska fatönk, melynek oldalába körkörösen feljárót faragtak a szurikátáknak.  A fatönköt az állatok egyaránt használják kilátónak és étkezőnek, gondozóik ugyanis itt gyakran helyezik el a szurikáták kedvelt csemegéit, pl. naposcsibéket. A kifutóhoz képest valamivel kisebb az állatok belső helye, a látogatók üvegen át ide is betekinthetnek.  A bemutatóhoz egy kisebb, elkülönítő kifutó is tartozik, mely jelenleg üresen áll.  Az elkülönítőhöz tartozó belső férőhelyen kapott átmeneti helyet az állatkert egyik arany agutija. Kassán ugyanis két hímet tartanak, melyek a már említett selyemmajom-kifutóban nem jöttek ki jól egymással, így az állatkert munkatársai kénytelenek voltak elkülöníteni őket egymástól.

A patáskarámok túloldaláról, a lenti úton haladva tekinthetjük meg a pingvinek bemutatóját. Akárcsak a fókák esetében, pingvinek is csak Kassán láthatóak jelenleg Szlovákiában.  Az állatkertben egy kis csapat Humboldt-pingvint (Spheniscus humboldti) tartanak. A kifutó jóval szebb és természetesebb kialakítású a fókák bemutatójánál, e mellett a pingvinek számára belső férőhely is épült, külön medencével (igaz, a Pingvinházba a látogatók nem tekinthetnek be).  A kifutóban két medence is található, a nagyobbikban a pingvinek víz alatti mozgása is megfigyelhető üvegen át.  Ott jártamkor a nagy medence és a kifutó nagy része felújítás alatt állt, a pingvinek a kisebbik külső medencébe és a hozzá tartozó elkülönítő kifutóba voltak zárva.  A Kassai Állatkert meglehetősen nehézkesen kezdte a pingvintartást.  Az eredetileg érkezett 12 madár között rendszeresek voltak az elhullások különböző okok miatt, végül már csak három pingvin maradt a kezdeti csapatból. Mára szerencsére jobbra fordult a helyzet, új állatok érkeztek, sőt a pingvinek néhány éve rendszeresen szaporodnak, olyannyira hogy idén kikelt az első második generációs pingvinfióka is  (akinek 2010-es kelésű anyja az első Kassán született pingvin). Jelenleg 13 főt számlál Szlovákia egyetlen pingvincsapata.

 

  

Humboldt-pingvinek és medencéjük

 

A zebrakifutó környéke központi szerepet tölt be az állatkertben. Megtalálható itt büfé és játszótér is, így ez a terület a családok kedvelt pihenőhelye. Szintén népszerű a közvetlen szomszédságban található vízimadártó. A tó voltaképpen egy darabka természetes élőhely, meglehetősen tágas és esztétikus, az összképet egyedül a szárazföldi rész közepén elhelyezett befogóketrec rontja. Népszerű az a kis kilátó, melyre felsétálva a magasból csodálhatjuk meg az alattunk úszkáló vízimadarakat.  Akárcsak az állatkert több másik pontján, itt is található zoocsemege-automata, ahol a vízimadarak számára készült speciális eleséget is lehet kapni.  A bemutató kerítése a ragadozók ellen villanypásztorral van körülvéve, ezt azonban csak este, zárás után kapcsolják be.  Ebben a bemutatóban is megfigyelhetünk tőkés récéket, de rajtuk kívül laknak itt bütykös hattyúk (Cygnus olor), háziasított pézsmakacsák, házi ludak és háziasított kínai hattyúludak (így az állatkertben remek alkalom nyílik arra, hogy  összehasonlíthatjuk őket a már említett, vadon élő alakkal).

 

 

5. A Dinopark

 

 

Már messziről feltűnik a Dinopark monumentális bejárata, mely szinte megszólalásig hasonlít a Jurassic Park című filmben látható kapura.   A közönség figyelmét a folyamatosan hallható zene segítségével is igyekeznek a bejárat felé fordítani. A park külön belépő megvásárlásával látogatható, a bejáratnál éppen ezért egy  jegypénztár is helyett kapott. Igaz, van lehetőség az állatkert főbejáratánál kombinált állatkerti és dinoparki belépőjegy váltására, a Dinopark azonban önállóan nem látogatható.  A létesítmény az állatkert legújabb fejlesztése, 2013. június elsején adták át a nagyközönségnek. A kivitelező már számos hasonló parkot készített szerte Csehországban és Szlovákiában.  A kassai Dinopark véleményem szerint nagyon jó lett, szobrok és robotok vegyesen találhatóak itt, méretükkel, esztétikus kialakításukkal segítenek elrepíteni az embert egy őskori túrára. Igaz, giccses elemektől sem mentes a bemutató, ám összességében a gyönyörű erdei környezetben elhelyezett dinoszauruszok jó benyomást tettek rám.  A hatást tovább fokozza, hogy a nem mozgó, szobor dinoszauruszok többsége is ad ki hangot magából, kőnek álcázott hangszórók segítségével.

 

A Dinopark bejárata

 

A bejáraton belépve először a Chasmosaurusok csoportjához érünk.  Ezek a dinók mozgatják a fejüket, hangot is adnak, sőt a készítők még lélegzés-imitációt is terveztek beléjük, élethűen mozgatják oldalukat (az összhatást csak az rontja kissé, hogy a fejük nyikorog, amikor éppen emelgetik).  Egyébként ezek a dinók, mint az összes többi a parkban, mozgásérzékelősök: csak akkor „produkálják” magukat, ha látogató halad el mellettük.  A Chasmosaurusok szomszédságában Stegosaurusok kis csoportja kapott helyet.  Ők már jóval „nyugodtabbak”, nem mozognak, csupán kellemesen „dúdolgatnak” egymással.  Itt balra fordulva az erdő belsejébe vezet az utunk, ahol nem messze a patak partján egy újabb Stegosaurus-szobor is helyet kapott, mely úgy lett kialakítva, mintha éppen a patakból inna.  Mellette egy nagyméretű Sauropoda dinoszaurusz, egy Diplodocus vívja haláltusáját: a készítők úgy alakították ki a szobrot, mintha az állat éppen beleragadt volna a mocsárba és menekülni próbálna.

 

Stegosaurusok

 

Térjünk most vissza a Stegosaurusokhoz!  Tőlük pár lépésnyire, az úton tovább haladva érjük el a Dinopark egyik népszerű látványosságát, a „Fotosaurust”, melybe bemászhatnak a látogatók, és olyan képeket készíthetnek, mintha éppen egy vérengző T-rex szájából kandikálnának ki.  Jobboldalt egy érdekes és ritka növény látható, a Wollemia pine nevű fenyőfaj, mely egy élő kövület, lévén már az óriási őshüllők korában is megtalálható volt a Földön. A Wollemia közelében hatalmas Iguanodon-szobor legelészik a fák ágairól. Ez a dinoszaurusz egyike a legkorábban felfedezett fajoknak, népszerűsége azonban máig töretlen.

Az út fölött, a fák között kifeszítve egy jókora Pteranodon „röpköd”.  A repülő őshüllőt gyakran tévesen dinoszaurusznak tartják, holott nem állt velük közelebbi rokonságban. Itt érünk el a Dinopark központi részéhez, ahol a legváltozatosabb vendégcsalogató egységekbe botlunk: van itt DinoGrill büfé, mellette a méretes homokozóban a vállalkozó kedvű gyerekek dinocsontvázat áshatnak elő.  Kis ajándékbolt, DinoWC, Dino-tetováló szalon (ahol lemosható dinos tetoválást lehet készíttetni), 3D-mozi… mi tagadás, a Dinoparkot ezen „látogatóközpont” nélkül is el tudtam volna képzelni. Itt érdemes megemlíteni az ülőpadokat,  melyek  a park  minden pontján megtalálhatóak, és amelyek háttámláján az itt kiállított dinoszauruszok fényképei (esetleg más cseh vagy szlovák Dinoparkok ősállatainak képmásai) láthatóak. A 3D-mozi meglehetősen kicsi épület. Előtte egy kis Triceratops-család található, mozgó, hangot adó kifejlett egyeddel és „néma” kicsinyével.  A mozi bejárata fölött egy számláló található, mely folyamatosan jelzi, hogy hány perc van még hátra a vetített filmből, mikor mehet be a következő csapat néző.  A szolgáltatásért külön fizetni nem kell, az ára benne van a belépőjegyben, csupán a belépésnél kölcsönbe kapott speciális szemüveget kell kifele jövetelkor leadni. A moziba belépve meglehetősen érdekes meglepetés ér minket: nincsenek ülőhelyek, egy „állómoziba” csöppentünk!  Így ugyan egyszerre jóval több néző befér, ám kényelmi szempontból nem elhanyagolható az ülőhelyek hiánya. A vetített film mindössze 10 perces, melynek főhőse egy Triceratops (ezért is álldogáltak a „sztárok” a mozi bejárata előtt).  A mű teljes egészében gyerekeknek szóló mesefilm, mellőzve minden tudományos ismeretet (hogy csak egy hibát emeljek ki, a Jura és a Kréta időszakban élt dinoszauruszok egyaránt megtalálhatóak benne).   A filmecske érdekessége, hogy kifejezetten a Kassai Dinopark számára készült, és jelenleg nem is látható sehol máshol a világon.  

A mozit megkerülve érünk el az Allosaurushoz, mely egyike a park azon dinoszauruszainak, ahol a közönség nem talál védőkorlátot, nyugodtan ismerkedhet a szoborral, vagy akár fényképészkedhet is a rettegett ragadozóval. Egy hegyi emelkedőn tovább sétálva érünk el a Deinonychus-okhoz.  A viszonylag kistermetű ragadozók csoportja egy dinotetemen falatozik jóízűen.  Ez a faj és közeli rokonai (a Dromeosauriák, közismertebb nevükön „raptorok”) a feltételezések szerint falkában vadásztak, mint a ma élő farkasok vagy oroszlánok.  Tovább sétálva érünk el a fák között küzdő Pachycephalosaurusokhoz (melyek állítólag a mai juhfélékhez hasonlóan küzdöttek, a küzdő felek fejükkel rohanhattak egymásnak,  éppen ezért a Dinoparkban is így ábrázolták őket). A mélybe lepillantva a patak partján az őskori óceánokban egykor élő ragadozó hüllőt, a Liopleurodont láthatjuk. A termetes ragadozó modellje úgy lett kialakítva mintha   éppen    az ősóceánban   úszkálna, a mozgása, a víz közelsége és a hanghatások is mind-mind ezt az érzetet igyekeznek elősegíteni.

 

  

Allosaurus és Tyrannosaurus rex

 

Az óriási műtojásokba belemászva (melyek ugyan jóval nagyobbak, mint a valaha talált legnagyobb dinoszaurusz-tojások) a látogatók kipróbálhatják, milyen érzés kibújni egy dinotojásból.  A patak partján elhelyezett szobrok Maiasaurákat ábrázolnak, egy anyát a kicsinyeivel.  Kicsivel tovább haladva érünk el egy újabb népszerű és ismert fajhoz, az Ankylosaurushoz. A hatalmas dinoszaurusz bömböl, tátog, rázza a farokbuzogányát, sőt még pislog is, mintha éppen legnagyobb ellenségét, a néhány méterre álldogáló Tyrannosaurus rexet igyekezne elriasztani.  A hírhedt T-rex szobra szintén központi szerepet tölt be a Dinoparkban, lévén körülötte lett kialakítva a Dínó-játszótér (ahol a homokozóban a gyerekek egy sárga, dino alakú mászókán is játszhatnak) és a Dino-kávézó is a közelben található. A rexszel szintén szabadon ismerkedhetnek a vendégek, ott jártamkor meglehetősen sokan fotózkodtak vele. 

A Dinopark legnagyobb „lakói” a hatalmas Brachiosaurusok, melyek úgy mozgatják nyakukat és fejüket mintha éppen a fák ágait legelnék- mintha csak a Jura időszakban járnánk, és a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok egyikét figyelnénk.  Egy ketrecbe zárt Deinonychus is található a patak partján, a másik „Fotosaurus”, ugyanis mellé is bemehetnek a látogatók a ketrecbe közös képet készíteni.  Ha ezt a lenti, patak mellett kanyargó ösvényt választjuk a továbbhaladásra, kis idő múlva elérünk a Parasaurolophus-családhoz. A szobrok úgy lettek kialakítva, mintha ezek a dinoszauruszok is éppen a patak partján legelésznének. Mellettünk egy meredek domboldal húzódik, melyen éppen egy csapat Comsognathus ereszkedik le. A csapat néhány tagja már a patak fölötti ágakon egyensúlyozik.  A Comsognathus nevű ragadozó egyike a legkisebb ismert dinoszauruszoknak.  Méret tekintetében nem sokkal maradnak le tőlük a patak partján sütkérező óriási őskétéltűek, a Gerrothoraxok sem. 

 

Comsognathus

 

Az ösvényen tovább haladva visszatérünk a már megismert Diplodocushoz, ám a Dinopark még tartogat néhány látnivalót. Ha felkapaszkodunk a bal oldali dombon, az utolsó szoborhoz, a Dilophosaurushoz érünk.  Innen lepillanthatunk a már megismert dinokra is. Az út végén egy ajándékbolt és egy kis épület található, amiben különböző plakátok és kövületek kerülnek bemutatásra az ősi idők élővilágáról.  Ha vissza szeretnénk menni az állatkertbe, használhatjuk akár az itteni kijáratot is, vagy visszasétálhatunk a főbejárathoz. A Dinoparkot elhagyva, a főbejárat és a felső kijárat között sétálva még vethetünk egy utolsó pillantást a patak partján álló Stegosaurusra egy kis hídról letekintve.

 

 

6. Afrikai szafari

 

 

A madártó és a Dinopark között elsétálva érkezünk el a vaddisznókifutóhoz.  A kifutó érdekessége, hogy csak alig egy méter magas rács és néhány sor villanypásztor határolja (mind a nagy kifutót, mind a belső férőhely előtt található kisebb elkülönítőt).  A két vaddisznó (Sus scrofa) számára az erdő egy darabja lett körbekerítve, még egy kis patak és több dagonyázóhely is található itt, ami az állatok kényelmét szolgálja. Kicsivel távolabb találjuk a Gazda éttermet és az állatkert kis faházakból álló táborát. A kis házikók elsősorban a zootáboros gyerekek számára készültek, azonban a vendégek az állatkerti éjszaka elnevezésű program során is igénybe vehetik őket (ahol az éjszakai látványetetéseket követően bent lehet aludni az állatkertben). A tábor közelében egy lovaspálya is helyett kapott, jelenleg azonban nem láthatók itt lovak, a kifutót átmenetileg egy láma (Lama glama) használja.

Az állatkert egzotikus állatfajainak többsége Afrikából származik. Az afrikai antilopok kifutó-együttese több oldalról is körbejárható.  A kifutók hatalmasak, egyetlen negatívumuk – akárcsak az állatkert több más patásbemutatójának esetén – a nem túl esztétikus, vascsövekből álló kerítés.   A mocsári vízantilopok (Kobus leche kafuensis) igen tágas férőhelyet birtokolnak, melyben erdős és nyílt, füves területek, dombok egyaránt megtalálhatók, itt bizony néha kell a szerencse az állatok megpillantásához.   Kissé megtöri az afrikai bemutatót az állatkert néhány éve elkészült farkaskifutója, melynek érdekessége – akárcsak a nagymacskakifutók esetében – hogy nem található előtte biztonsági korlát, mindössze vadháló és néhány szál villanypásztor határolja.  A kifutó hatalmas alapterületű, percekig tart körbejárni. Ott jártamkor egyáltalán nem is láttam lakóit, az európai szürke farkasokat (Canis lupus lupus).  Egyébként a farkasok számára belső férőhely nem áll rendelkezésre, az óriási területet csupán egy kisebb elkülönítő kifutó osztja ketté. 

 Az afrikai fajokhoz visszaérve érünk el a Defassa-víziantilopok (Kobus ellipsiprymnus defassa) kifutójához, mely szintén tágas, bár mivel az antilopok módszeresen rövidre legelik a füvet, jóval könnyebb őket a bemutatóban megfigyelni. Hogy mégis állandó zöld növényzet maradjon a kifutóban, egy facsoport le lett kerítve az antilopok elől, így ez a terület mindössze dekorációként szolgál.   Némileg kisebb kiterjedésű, de szintén füves, szavanna-hangulatot árasztó a csíkos gnúk (Connochaetes taurinus taurinus) és a hosszúszarvú tarka lantszarvúantilop (Damaliscus pygargus phillipsi) otthona.  A vegyesfajú kifutó lakói nem számítanak túl gyakorinak az európai állatkertekben (jelenleg mindkét faj csak itt látható Szlovákiában és egyik faj sem kerül bemutatásra hazánkban). A csíkos gnú egykor igen elterjedt volt a kontinens állatkertjeiben, azonban mivel a bikák meglehetősen aggresszívek tudnak lenni, egyre ritkábban találkozhatunk vele. Éppen ezért is meglepő, hogy a kassai gnúpár tökéletes békességben éldegél a lantszarvú antilopbikával.  Bár nem afrikai faj, a gnúk és a lantszarvúantilop tőszomszédságában kaptak helyett a nilgau-antilopok (Boselaphus tragocamelus). A nilgauk, a Defassa-víziantilopok, illetve a gnúk kifutójánál is több helyen csak szárazárok választja el a látogatókat az állatoktól, mely véleményem szerint sokkal esztétikusabb megoldás, mint a vasrácsos kerítés.  Bár mindegyik antilopkifutóhoz csatlakoznak kis faházikók, az antilopok számára egy nagyméretű épület is rendelkezésre áll, mely látogatók elől elzárt terület (akárcsak a zebraház a már említett zebrakifutó esetében). A közeli, fedett röpdékben ragadozó madarakkal ismerkedhetünk.  A bemutatók nem nevezhetők ugyan tágasnak, de néhány faj rendszeresen költ bennük.  Az egyik épületben baglyokat: uhukat (Bubo bubo) és hóbaglyokat (Bubo scandiacus) láthatunk, a másikban hollók (Corvus corax), Harris-ölyvek (Parabuteo unicinctus) illetve egy vörös mókus (Sciurus vulgaris) (a ragadozó madaraktól külön férőhelyen) kerülnek bemutatásra.

 

  

Bagolyröpdék és hóbagoly tojó

 

Az afrikai fajokat képviselik a struccok (Struthio camelus) is, melyek kifutója szintén hatalmas alapterületű.  A látogatók a bemutatót mind a négy     oldalról      körbejárhatják,     sőt   itt   a struccházban az állatok belső férőhelyeit is megtekinthetik üvegen át.  A kifutót érdekes módon csak fakerítés határolja, biztonsági korlát sehol. Igaz, a látogatókat táblák figyelmeztetik az esetleges veszélyre, ám ezen a kerítésen egy feldühödött strucckakas  bizony játszi könnyedséggel ki tudja dugni a nyakát  egy kiadós csípés erejéig. A strucckifutó közelében találjuk a hegyvidéken élő patások bemutatóját. A kifutók egészen a tevék és kulánok előtti útig lenyúlnak. A hegyvidéki terep ideális az itt élő patásoknak, főleg hogy sok helyen természetes erdő is be lett kerítve az állatoknak, e mellett mindenhol találhatók nyílt, füves részek is a bemutatókban. Az itt bemutatott patásfajok közül az egyik legnagyobb érdekessége az alpesi zerge (Rupicapra rupicapra rupicapra), sajnos azonban hozzájuk nem volt szerencsém, nem sikerült őket a hatalmas kifutóban észrevennem.  A juhféléket a sörényesjuhok (Ammotragus lervia) és a muflonok (Ovis orientalis musimon) képviselik.

 

Strucckifutó

 

  

Alpesi zerge

 

  

Himalájai tahr és a gímszarvasok kifutója

 

Az állatkertekben ritkábban bemutatott patásfajok közül láthatunk himalájai tahrokat (Hemitragus jemlahicus), illetve krétai bezoárkecskéket (Capra aegagrus cretica) is, melyek két hím indiai antiloppal (Antilope cervicapra) osztják meg birodalmukat.  A muflonok, a bezoárkecskék és az indiai antilopok belső férőhelyeire a látogatók is betekinthetnek.

Egykor lovaskarámként szolgált az a villanypásztorral határolt, alpesi rétet idéző kifutó, melyben jelenleg két házi szamár látható. A Kassai Állatkert óriási patáskifutóinak sorát gyarapítja a gímszarvasok (Cervus elaphus hippelaphus) néhány éve elkészült, véleményem szerint igen jó bemutatója. A dámszarvasokhoz hasonlóan itt is több bika legelészik egymás mellett. Igen jól sikerült a közeli hiúzkifutó is, olyannyira, hogy a hiúzokat (Lynx lynx) nem is sikerült benne megpillantani.

A kifutó hegyoldalon elnyúló, növényekkel dúsan beültetett bemutató, ahol több betekintő üvegfelület és kis leskunyhó épült a látogatók számára. Hiába, a hiúzpár remekül el tud itt rejtőzni, igaz, nekik a farkasokkal ellentétben belső férőhelyük is van.

 

Hiúzkifutó

 

 

7. Medvék, madarak, kisebb-nagyobb patások

 

 

Az európai bölénycsapat (Bison bonasus) szépen szaporodik Kassán.  Kifutójukat sajnos szintén vascsövek határolják, valamint néhány sor villanypásztor. Azonban a kifutó látványa mindenért kárpótol, az embernek olyan érzése van mintha egy hegyvidéki legelőn legelészgető bölénycsordát szemlélne, akár a természetben. 

 

Európai bölények

 

A bölénykifutó melletti rétet Mishmi-takinok (Budorcas taxicolor taxicolor) számára kerítették körbe.  Az érdekes fajból jelenleg két nőstény él Kassán. Az ő kifutójuk már villanypásztorral jobban körbe van határolva, megérkezésekor ugyanis az első takin néhány nap múlva átugrott a nem túl alacsony kerítésen.  Szerencsére gond nélkül megúszta a kalandot és a szökevényt sikerült befogni. A kerítés megerősítésével és társa megérkeztével remekül elvan a számára kijelölt területen.

A Kassai Állatkertben jelenleg több kifutóban is tartanak emukat.  Az egyik emupár (Dromaius novaehollandiae) szép és természetközeli kifutót birtokol, a kifutó tervezői ügyeltek arra, hogy a madaraknak füves, nyílt térség és erdős terület egyaránt rendelkezésére álljon, akárcsak a legtöbb patáskifutó esetében. Kis sétával érkezünk a Fácánoshoz. A Fácános nevével ellentétben nem csak tyúkfélék bemutatására szolgál, olyannyira, hogy a két részre osztott épület első ketreceiben egyáltalán nem találni fácánokat. A férőhelyeket a legváltozatosabb állatok lakják: látható itt egy pár sárga-kék ara, piroslábú kígyászdarvak, más néven kariámák (Cariama cristata), ezüstarcú szarvascsőrű madarak (Bycanistes brevis), de megtalálható itt a világ legkisebb kutyaféléje, a sivatagi róka (Vulpes zerda) és egy szerválpár (Leptailurus serval) is. A sivatagi rókahím számára az idei évben érkezett menyasszony, a két állat már remekül összeszokott és közös férőhelyen látható. Az évekig magányosan élő szerválhím mellé is idén érkezett nőstény, ők azonban még egymás mellett, két külön férőhelyen ismerkednek egymással.  Sajnos a ketrecek meglehetősen kicsik, nem felelnek meg a bennük tartott állatok igényeinek, sőt a sűrű, apró lyukú rács is sokat ront az összképen.  Remélhetően néhány éven belül az állatok jobb körülmények közé költözhetnek- korábban az állatkert hiúza is ezen ketrecek egyikében lakott, amíg az új kifutó el nem készült néhány éve, ahová már újonnan érkező párjával együtt költözhetett be.  A Fácános belső férőhelyeit a látogatók nem tekinthetik meg, csupán a külső ketrecek mögött elhelyezett üvegtáblákon át, a kifutókon keresztül leshetik meg a belsőben tartózkodó állatokat. 

 

Madárröpdék és kisemlős ketrecek

 

Az épület másik része felé haladva üvegen át egy kisebb madárférőhelyet is megtekinthetünk, ahol hullámos papagájok (Melopsittacus undulatus), nimfa papagájok és japán fürjek (Coturnix japonica) laknak.  A Fácános második felében kizárólag madarak találhatóak, ezek a  röpdék már jobban megfelelnek a bennük tartott állatok igényeinek, bár ugyanolyan sűrűk a rácsok, mint a korábbi férőhelyek esetén.  A bemutatott fajok között gyakoribbak és valódi ritkaságok is akadnak.  A papagájokat a hegyi arák (Primolius couloni) képviselik, melyek a közismert sárga-kék aráknál jóval kisebb testűek (és jóval ritkábbak fogságban).  Tyúkalkatúak közül láthatunk kék pávákat, kéktorkú tragopánokat (Tragopan temminckii), gyémántfácánokat (Chrysolophus amherstiae), piros aranyfácánokat (Chrysolophus pictus) és bóbitás gyöngytyúkokat (Guttera pucherani).  Több röpdében találkozhatunk piroscsőrű kittákkal is.  A ritkább és kevésbé ismert, de nem kevésbé látványos fajok közé tartozik a rhododendronrigó (Turdus dissimilis), a vörösfarkú álszajkó (Garrulax milnei) és a feketetorkú álszajkó (Garrulax chinensis). 

A Fácános közelében két kistestű ragadozó emlősfaj kifutója található. Egyaránt tágas és esztétikus a nyestkutyák (Nyctereutes procyonoides) és a mosómedve villanypásztorral határolt bemutatója.  Mindkét férőhelyen keresztül folyik egy kis patak, dúsan növényezettek, az állatok számára sík és lejtős részek egyaránt rendelkezésre állnak.

Érdemes összehasonlítani a két fajt, hiszen a nyestkutyát sokan összetévesztik a mosómedvével, mert bár kutyaféle ragadozó, mind mintázatában, mind testméretében és külalakjában egyaránt emlékeztet a mosómedvére. Erre utal az álalt angol neve is – raccoon dog, vagyis „mosómedvekutya”. A már említett lámakarámon kívül az állatkertben egy másik kifutóban is bemutatják a fajt, ahol egy szaporodó csapattal találkozhatunk.  A lámakifutó közelében készült el az erdei sétára invitáló méhészeti tanösvény.

 

A nyestkutyák kifutója

 

A Kassai Állatkert medvekifutója az egyik legnagyobb Európában. Akárcsak a nyestkutya és mosómedve kifutó esetében, a látogatók több útvonalról, szemmagasságból és felülnézetből is megtekinthetik a bemutatót.   A kifutó lakója jelenleg hat európai barnamedve (Ursus arctos arctos).  Érdemes megemlíteni, hogy néhány éve medve-ötösikrek születtek az állatkertben (mely esemény a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült).   A medvék férőhelyét csak néhány sor villanypásztor és egy, biztonsági korlát gyanánt szolgáló drótkerítés határolja.   Itt az állatok számára nyílt területek és egy kis erdő is rendelkezésre áll, ezen kívül medencék és egy kis patak egyaránt megtalálható a területen.  Bár kellőképpen hatalmas, nekem kissé összedobottnak tűnik a bemutató, ami betudható a rengeteg villanypásztornak. A medvék ugyanis elkezdték kiásni magukat a kerítés alatt, ezeken a területeken újabb villanypásztor-áradatot húztak az állatkert munkatársai. Ott jártamkor két medve a társaitól elkülönítve, egy, a nagy kifutóról leválasztott elkülönítőben volt elszállásolva (szintén csak néhány szál villanypásztorral elzárva a többiektől), nyilván a hímek közötti rangsorvita miatt (a hat medvéből négy hím).  A medvéknek két belső férőhely is készült, az egyik tetejére egy büfét is építettek, melynek kilátójáról letekintve tanulmányozhatják a vendégek az alattuk cammogó medvéket, bár az állatok szemmel láthatóan nem szeretnek itt pihenni, idegesíti őket a forgalmas vendéglátóhely, a másik belsőt mindenesetre sokkal szívesebben használják.

 

Medvekifutó

 

A medvekifutóval szemben egy több részből álló kifutósor húzódik.  A kifutók nagy része itt is zöld fémrudakkal van határolva.  Az első kifutó kerítését a fémrudak mellett drótháló is kiegészíti, az egykori farkaskifutóban ugyanis ma japán darvak (Grus japonensis) laknak.  Igaz ugyan, hogy a jakok (Bos mutus f. grunniens) férőhelye nem túlságosan tágas, a többi kifutó igencsak méretes és hosszan felnyúlik a hegyoldalon.  Mindegyik bemutatóhoz tetszetős kis faházak tartoznak, amelyek az állatok belső férőhelyeiként funkcionálnak.  A jakok mellett a háziasított szarvasmarhaféléket a magyar szürke marhák képviselik.   Egy európai állatkertekben ritkán látható szarvasfaj, a wapiti (Cervus canadensis) is látható itt. Jelenleg egy pár és néhány hetes borjuk alkotja a csapatot.  A wapitit korábban a gímszarvas Észak-Amerikában és Ázsiában előforduló alfajának tartották, ma azonban külön, közeli rokon fajként tekintenek rá a taxonómusok.  Az állatok télen jellegzetes, fekete-szürke színben pompáznak, nyáron jellegzetes mintázatuk egybemosódik.   Tovább sétálva érkezünk el a dél-amerikai pampák élővilágát bemutató társas kifutóhoz, amelyet guanakók (Lama guanaco) és nanduk (Rhea americana) laknak.  A guanakók szomszédságában a ma élő tevefélék legkisebbje, az alpaka (Lama pacos) is helyett kapott, mely faj a lámával együtt feltehetően a guanakó háziasított változata. A háziállatok közül megismerkedhetünk itt a shetlandi pónikkal, illetve számos kecske-és juhfajtával (kárpáti kecske, kameruni törpekecske, hortobágyi fekete racka, kameruni juh, karakül juh).  Itt kerül bemutatásra az állatkert másik emupárja, akik a már említett emukifutóval ellentétben teljesen nyílt, füves, de nem kevésbé tágas területen laknak.  Végezetül a szürkenyakú koronásdarvak (Balearica regulorum) kifutója zárja a látnivalók sorát, mellyel kassai állatkerti túránk végére értünk.

 

 

Néhány adat számokban:

 

Megnyitás éve: 1986 (az állatkert építése 1979-ben kezdődött)

Alapterület: 288 ha

Bemutatott fajok száma: 181

Egyedszám: 826

 

 

Felhasznált irodalom:

 

http://www.zoo.cz/clenske-zoo/zoologicka-zahrada-kosice

http://www.slovakia.travel/entitaview.aspx?l=4&idp=7084

http://www.zookosice.sk/

http://zootierliste.de/

Stefan Kollár – Pilz Olivér – Veress Tamás: Sprievodca zoologickymi záhradami – Állatkerti kalauz

Vyrocná Správa zoologická záhrada Kosice 2011 – The annual report Kosice Zoo 2011

 

 

Mellékletek

 

 

Melléklet 1: A Kassai Állatkert tengeri akváriumainak fajlistája

 

Halak:

  • pávaszemes csipeszhal (Chelmon rostratus)
  • sárgahasú korallsügér (Chrysiptera hemicyanea)
  • sárgafarkú korallsügér (Chrysiptera parasema)
  • közönséges bohóchal (Amphiprion ocellaris)
  • ostorhal (Heniochus acuminatus)
  • hópehelymuréna (Echidna nebulosa)
  • fekete íjhal (Odonus niger)
  • picasso íjhal (Rhinecanthus aculeatus)
  • tűzhal (Pterois volitans)
  • zászlós tündérsügér (Pseudanthias squamipinnis)
  • kis tisztogatóhal (Labroides dimidiatus)
  • palettás doktorhal (Paracanthurus hepatus)
  • sárga doktorhal (Zebrasoma flavescens)
  • vitorlaúszójú doktorhal (Zebrasoma veliferum)

 

Gerinctelenek:

 

  • csíkos tisztogató garnéla (Lysmata amboinensis)
  • pörgettyűcsiga (Tectus sp.)
  • diadém tengeri sün (Diadema setosum)
  • tengeri sün (Mespillia globulus)
  • lapanemóna (Discosoma sp.)
  • piros buborékanemóna (Entacmaea quadricolor)
  • zöld karéjanemóna (Zoanthus sp.)
  • legyezőkorall (Gorgonia sp.)
  • fűkorall (Pachyclavularia violacea)
  • gombakorall (Sarcophyton sp.)
  • xénia (Xenia sp.)

 

Melléklet 2: A madárröptetés során bemutatott fajok listája

 

  • egerészölyv (Buteo buteo)
  • jamaikai vörösfarkú ölyv (Buteo jamaicensis)
  • pusztai sas (Aquila nipalensis)
  • kerecsensólyom (Falco cherrug)
  • gyöngybagoly (Tyto alba)
  • hóbagoly (Bubo scandiacus)

 

 

A madarakon kívül egy angol springer spániel is részt vesz a bemutatóban.

 

 

 

Vendégkönyv

  • Vass Éva
    2016-03-25 15:17:42
    Nagyon jó!