ZOOROPE - Európa állatkertjei
Állatkertészettel kapcsolatos cikkek és szakfordítások

 

 

ZOOLÓGIAI RITKASÁGOK DREZDÁBAN

 

A Drezdai Állatkert

 

 

 

Írta és fényképezte: NAGY ANTAL

2012

 

 

 

A Drezdai Állatkert (Zoo Dresden) kettős képpel fogad. Az állatkertben sétálva néhány helyen még tapasztalható a nyugati állatkertekhez képest viszonylagos elmaradottság, (meglátszódik az egykori kelet-német múlt), ez némely állattartóhelyen, a szemléltető táblákon és az infrastruktúrán is meglátszik. Másfelől az elmúlt évtizedben elkészült, korszerű, modern kifutókkal és állatházakkal is találkozhatunk. Ma már szerencsére az állatkert egyre nagyobb része kerül felújításra, a munkálatok napjainkban is tartanak. Számos érdekesség látható a gyűjteményben, a fajok némelyike ritka a német állatkertekben (vagy akár egész Európában) és jó néhány, Magyarországon jelenleg sehol sem látható fajt gondoznak itt. A drezdai egyike a világ legrégebbi állatkertjeinek: idén ünnepelte 151.születésnapját. Az állatkert egyik nagy előnye magában az elhelyezkedésében rejlik, a külvárosban, erdős környezetben található. A vasútállomástól és a belvárostól néhány perces séta alatt elérhető. E rövid bevezető után lássuk hát, milyen látnivalókkal szolgál a Drezdai Állatkert!

 

 

 

 

1. Vastagbőrű óriások

 

 

Az állatkert főbejárata (vagyis ahogy a drezdaiak hívják: „Drezda kék csodája”) egy nagyobb komplexum része. Ide belépve az állatkert egyik legnagyobb alapterületű épületében találjuk magunkat, mely otthont ad az ajándékboltnak, étteremnek, mosdóknak, egy auditóriumnak és a Zoo-sulinak is. A komplexum kétségkívül legérdekesebb része az Afrika-Ház . A főbejárattal szemben két , állatkertekben viszonylag ritkán tartott afrikai kisemlősfaj terráriuma kapott helyet. Az egyik bemutató lakói rövidfülű elefántcickányok (Macroscelides proboscideus), a másik férőhelyen pedig csupasz turkálók (Heterocephalus glaber) láthatóak. A csupasz turkálók részére egy komplett járatrendszer lett kialakítva, több kisebb-nagyobb férőhellyel és az ezeket összekötő járatokkal. A turkálófajok érdekessége, hogy a hangyákhoz és méhekhez hasonlóan államalkotó állatok, mely egyedülálló az emlősök világában. Dolgozók és katonák egyaránt megtalálhatók, akárcsak a királynő, az egyetlen szaporodóképes nőstény a csapatban. A csupasz turkálók fogságban való tartása nem egyszerű feladat, Drezdában azonban olyan jól érzik magukat, hogy rendszeresen szaporodnak. A fajt jelenleg csak 12 európai állatkertben mutatják be, Németországban Drezdán kívül csak Osnabrückben láthatók.

A kisemlősök terráriumaitól kicsit tovább sétálva, egy fotocellás ajtón jutnunk be az Afrika Ház csarnokába. Az épület az afrikai galériaerdők élővilágát mutatja be. A növényzet és az üvegtetőn át beszűrődő napfény trópusi hangulatot áraszt, a látogatói utak is esőerdei sétára invitálnak. A mandrillok és az elefántok belső férőhelyei magasított sétautakról is megtekinthetők.  Az „ esőerdő talaján” található ösvényen kanyarogva kisebb-nagyobb terráriumokban különféle afrikai állatok: achát-csigák (Achatina achatina), tobzosfarkú gyíkok (Cordylus tropidosternum), afrikai ökörbéka (Pyxicephalus adspersus) és hosszúfülű sünök (Hemiechinus auritus aegypticus) kerülnek bemutatásra. Érdekes kialakítású az elefánthalak (Gnathonemus petersii) akváriuma. A halfaj nevét megnyúlt, elefántormány-szerű állkapcsáról kapta. Az elefánthal elektromos impulzusok kibocsájtása révén találja meg táplálékát, az akvárium mellett elhelyezett hangszóró révén a látogatók is meghallgathatják az elektromos jelek hangját.

            Az épületben tágas, csak vizesárokkal és korláttal határolt férőhelyen laknak a mandrillok (Mandrillus sphinx). A páviánokkal rokon, Afrika esőerdeiben őshonos majom a legtarkább főemlősfaj. A szabad természetben állománya egyre ritkul, ezért is örvendetes hogy a drezdai csapat rendszeresen szaporodik. Az Afrika Ház legnagyobb attrakciói kétségtelenül a dél-afrikai szavannaelefántok (Loxodonta africana africana). Az állatok részére kialakított belső férőhelyben elkülönítő boxok, medence és egy nagyobb közösségi csarnok is épült. Jelenleg három tehén alkotja a drezdai állományt. A Drezdai Állatkert volt az első Németországban, ahol mesterséges megtermékenyítés útján született elefánt. Thabo, a fiatal elefántbika azóta másik állatkertbe költözött, anyja azonban ma is az állatkert lakója.

Az Afrika Házhoz  két külső kifutó is csatlakozik. Az egyik a mandrillok külsője, mely a belsőhöz hasonlóan egy vízzel három oldalról körbevett félsziget. A majmok részére bokrok és fák is lettek ültetve, a gazdagon berendezett, tágas férőhely ideális otthon az itt élő állatoknak. A másik kifutó az elefántoké. Az elefántkifutó szintén tágas és gazdagon berendezett, néhány éve egy terjedelmes medencével is ki lett bővítve. A medencének otthont adó tó esetében az elefántokat egy betonfal választja el a tó többi részétől. Az ormányosok lakhelye kellően nagy, az állatkert azonban tervezi, hogy ha sikerülne új területhez jutniuk, tovább bővítenék az elefántkifutót.

 

  

Elefántkifutó

 

  

Az elefántok belső férőhelyei az Afrika Házban (balra), szavannaelefánt (jobbra)

 

A Drezdai Állatkertben nemcsak a látogatók oktatására, de szórakoztatására is nagy hangsúlyt fektetnek. A Zoo-suli mellett az Afrika Ház környékén állatkerti színpad és bábszínház is létesült. Ezekben főleg nyaranta láthatók előadások. Az elefántkifutó közelében a néhány éve elkészült katta-sziget található. A látogatók a hidakon átkelve itt testközelből ismerkedhetnek a gyűrűsfarkú makikkal, más néven kattákkal (Lemur catta). A drezdai, rendszeresen szaporodó népes csapat terjedelmes, jól berendezett szigeten lakik. Télen, üvegen át  tágas  belső  férőhelyükön  tekinthetők  meg a  makik.   Az állatok egy kötéllétra segítségével közlekedhetnek a külső és a belső férőhelyük között. Érdekes a kifutó kialakítása, ugyanis sem rács, sem villanypásztor nem határolja a szigetet, csakis a vizesárok. Első ránézésre a katták a látogatók számára fenntartott hidakon is ki tudnának gyalogolni, vagy át is ugorhatnák az alacsony kaput, hiszen itt nincs kettős ajtó ami a szökésüket megakadályozza. Nos, a megoldás hallatlanul érdekes: a két látogatói hidat, beleértve a pallókat és a korlátokat is, úgy alakították ki hogy felületük durva legyen. A katták nem szívesen lépnek rá, éppen ezért maradnak a jól megszokott szigeten.

Az elmúlt évtizedekben igencsak korszerűtlenné vált, szűk Nagyragadozóház felújítására 2007-ben került sor. A régi ketrecek egyikét meghagyták, bemutatva, hogy régen milyen apró területen laktak a nagymacskák. Az épületben és a hozzá tartozó, tágas és modern kifutókban ma két macskafélét mutatnak be. A nagyobbik férőhelyen afrikai oroszlánok (Panthera leo) laknak. A drezdai állományt jelenleg egy pár és két, néhány hetes kölykük alkotja. A másik kifutó az oroszlánokéval ellentétben hálóval van lefedve, itt karakálok, más néven sivatagi hiúzok (Caracal caracal) láthatók. Mindkét faj belső férőhelyei is megtekinthetők, üvegen át. Drezdában nagy hagyománya van a karakálok tartásának, fogságban ugyanis a világon először itt sikerült szaporítani ezt a macskafajt.

 

Oroszlánkifutó

 

A korszerűtlen, egykor főleg medvefajok bemutatására szolgáló Ragadozószikla szintén néhány éve került felújításra. A belsőket megnyitották a nagyközönség előtt, itt egy kis állatkerti múzeum került kialakításra. A kiállításon az érdeklődök a Drezdai Állatkert múltjával ismerkedhetnek meg. Az épület kétszintes, az alsó szinten több üvegablak is kialakításra került, melyeken át az oroszlánkifutó tekinthető meg. A felső szintre felsétálva szintén remek kilátás nyílik az oroszlánok, a katták és az elefántok kifutóira. Ezen a szinten az egyik külső kilátóra egy szűk ajtón lehet kijutni, ezen egykor az itt élő állatok juthattak ki a külső kifutójukba. A Ragadozósziklában, és a hozzá tartozó, tágas külső kifutóban ma egyetlen állatfaj kerül bemutatásra, a zebramanguszta. Érdekesség, hogy a drezdai csapat egy része alfaji keverék állatokból áll, míg több példány alfajtiszta, egy európai állatkertekben ritkán tartott alfajhoz (Mungos mungo colonus) tartoznak.  Kicsit távolabb, a  karakálok melletti területen tekinthetjük meg a sárgatorkú nyesteket (Martes flavigula aterrima). Érdekesség hogy bár az állatokat a nagyközönség is láthatja, kb. 4-5 méter távolság van a látogatói korlát és a kifutók között. Ezek az állatok ugyanis stresszérzékenyek,  valamint a szaporodásukhoz is elengedhetetlen a nyugalom. Drezdában kölykök születése esetén a kifutók alsó részére nádfonatot erősítenek, a nyestek minél nagyobb nyugalma érdekében. A dróthálóval fedett kifutók ugyan nem túl nagyok, ám lakóik ennek ellenére  rendszeresen szaporodnak. A sárgatorkú nyest a legnagyobbra növő nyestfaj, testhossza farkával együtt 120-135 cm között változik, testsúlya pedig 3-4 kg. A különleges ázsiai faj fogságban ritka, Európában csak 22 állatkertben tartják.

 

Zebramanguszta kifutó

 

 

2. Találkozás az óriásszalamandrával

 

 

Az állatkert Akvárium-Terrárium épülete ma már elavult és korszerűtlen, mind az egyes állatok bemutatóit, mind az épület egészét tekintve. Vélhetően az elmúlt évek felújításaihoz csatlakozva néhány éven belül megújul ez a bemutató is. Az épülethez egy nagyobbacska külső kifutó is tartozik, melyben európai ürgék (Spermophilus citellus) laknak. Az állatkert területén szabadon élnek a pávák (Pavo cristatus). A madarak  a környező  területen előszeretettel mozognak, néha látható amint  látogatást tesznek az ürgéknél, a kifutót határoló viszonylag alacsony betonkerítésen átrepülve.

            Az épület valójában egy kisebb, két részre osztott bemutató. Jobb oldalt az akvárium-részleg található. Itt négy kisebb és két nagyobb akvárium kapott helyet,  a két nagyobb akvárium egyikében láthatók vöröshasú piranhák (Pygocentrus nattereri) és velük közös férőhelyen élő  óriás algafaló harcsák (Pterygoplichthys multiradiatus), a másikban pedig több kalászhalfaj (Melanotaenia lacustris, M. herbertaxelrodi, M. boesemani, Chilatherina bleheri és Glossolepis incisus) kerül bemutatásra. A négy kisebb akváriumban elsősorban pontylazacokat (Characidae sp.) és díszmárnákat (Barbus sp.) tartanak. Az akvárium-részlegen egy nagyobbacska terrárium is található, itt a látogatók krokodilfarkú bütykösgyíkokat (Shinisaurus crocodilurus) tekinthetnek meg. Az Akvárium-Terrárium legérdekesebb lakója kétségkívül a kínai óriásszalamandra (Andrias davidianus), még ha a drezdai példány férőhelye hagy némi kívánnivalót maga után. Igazán szerencsésnek érzem magam hogy megismerkedhettem ezzel a rendkívüli állattal: gyerekkorom óta vágytam arra hogy egy eleven példányát megtekintsem, ez az álmom itt vált valóra! A kínai óriásszalamandra a világ második legnagyobb kétéltűje, farkával együtt egy méternél is hosszabbra megnőhet. Egyedül közeli rokona, a japán óriásszalamandra (Andrias japonicus) ér el  nagyobb  testméretet a  kétéltűek  közül. Az  óriásszalamandra  különleges,     őslényre emlékeztető állat. Ragadozó, nála kisebb gerinces és gerinctelen álaltokra vadászik. Kizárólag kristálytiszta patakokban fordul elő. A nappalt többnyire búvóhelyén rejtőzködve tölti és jobbára éjszaka indul vadászni, napközben csak levegőért jön a felszínre. A különleges kétéltűek amellett, hogy nagyra megnőnek, igen sokáig élnek. A kínai óriás szalamandra állatkerti ritkaság, Európában mindössze 10 helyen látható. A drezdai példány 1994 óta az állatkert lakója.

Az akváriumrészleggel szemben, az épület nagyobbik oldalszárnyában kapott helyet a Terrárium. A látogatók számára egy központi csarnok épült, padokkal és trópusi növényekkel. Az állatok férőhelyei a csarnok körül körkörösen vannak elhelyezve. A kisebb-nagyobb terráriumokban láthatók hatalmasra nőtt kockás pitonok (Python reticulatus),  tajvani sávosfarkú siklók (Orthriophis taeniurus friesei), kéknyelvű szkinkek (Tiliqua gigas gigas), zöld víziagámák (Physignathus cocincinus), valamint az agámákkal közös férőhelyen élő skatulya teknősök (Geoemyda spengleri) és kínai dobozteknősök (Cistoclemmys flavomarginata) is. Az európai állatkertekben ritkábban tartott fajok közül érdemes kiemelni a diadémsiklókat (Spalerosophis diadema), (ezt a siklófajt csak 10 európai állatkert mutatja be, Németországban, Drezdán kívül, egyedül  Berlinben látható), a Németországban egyedül itt bemutatott ambonai vitorlásagámát (Hydrosaurus amboinensis) és az álkaméleont (Anolis barbatus), mely, mint a neve is mutatja, nem valódi kaméleon, hanem egy anoliszfaj. Drezdában a varánuszok közül két fajt is bemutatnak: a smaragd varánuszt (Varanus prasinus) és az Európában mindössze négy állatkertben látható Varanus similis-t.  A terráriumok közül kettő akva-terrárium. A vitorlásagámákkal közös férőhelyen két teknősfaj is bemutatásra kerül, kínai mocsári teknős (Mauremys reevesii) és vöröshasú huszárteknős (Emydura subglobosa). Itt a teknősök víz alatti mozgása is megtekinthető egy kis betekintő ablakon át. A smaragdvaránuszok medencéjében több halfaj is helyet kapott, egyebek mellett árgushalak (Selenotoca multifasciata) és jávai lövőhalak (Toxotes jaculator). Az Akvárium-Terrárium épület legnagyobb alapterületű és egyben egyik legkorszerűbb (ha nem a legkorszerűbb) férőhelye az egykori krokodil-bemutató, ahol ma már  óriásgurámik (Osphronemus gorami), borneói folyamiteknősök (Orlitia borneensis) és maláj tüskésteknősök (Cyclemys dentata) kerülnek bemutatásra.

            Az Akvárium-Terrárium mellett található a vele éles kontrasztban álló, 2008-ban felépült, korszerű és tágas Zsiráfház. Az új épület lehetővé tette, hogy 24 éves  szünet után  újra  bemutassanak zsiráfot a Drezdai Állatkertben. A Zsiráfház modern stílusban épült, a belsejébe belépve a látogatók üvegfalon át szemlélhetik az állatokat. A zsiráfok belső férőhelye több elkülönítőből és egy nagyobb közösségi térből áll. Az állatokat akár fejmagasságból is meg lehet tekinteni, ha felsétálunk a galériára. Itt egy, a zsiráfokat bemutató kiállítás is helyet kapott. Szintén itt található az a panorámaablak, ahonnan a külső kifutóra lehet rálátni. A földszinti látogatói folyosón három nagyobbacska akvárium található, melyekben  egyebek mellett afrikai sügérek (Cichlidae sp.), pillangóhalak (Pantodon buchholzi), pontylazacok és kakukkharcsák (Synodontis petricola) kerülnek bemutatásra. Mindhárom akvárium más-más élőhely halfaunáját mutatja be, a Malawi-tóét, a Tanganyika-tóét és a Kongó-medencéét.

A Zsiráfházhoz tágas külső kifutó is tartozik, melyben egy kis medence is található. Az állatokat vizesárok és villanypásztor választja el a látogatóktól. A kifutó lakóit egy kis kilátóról is meg lehet figyelni, ennek tövében a gyerekek számára egy kötél mászóka került kialakításra. Drezdában jelenleg két zsiráfbikát tartanak, egyikük recés zsiráf (Giraffa camelopardalis reticulata), a másik pedig szudáni zsiráf (Giraffa c. antiquorum). Mindkét alfaj viszonylag ritka az európai állatkertekben, szudáni zsiráfot Németországban jelenleg egyedül Drezdában tartanak. A zsiráfok kifutójukat négy Chapman-zebrával (Equus burchellii chapmani), egy kaffer szarvasvarjúval (Bucorvus cafer)  és egy csapat apáca fütyülőlúddal (Dendrocygna viduata) osztják meg.

 

  

Kínai óriásszalamandra az Akváriumban (balra), Afrika-kifutó zsiráfokkal és zebrákkal (jobbra)

 

 

3. Hugóék és szomszédjaik

 

 

A Zsiráfház közelében két ázsiai ragadozófaj is bemutatásra kerül. Az egyik a kis panda, más néven vörös macskamedve (Ailurus fulgens fulgens). A kis panda a jól ismert óriáspanda közeli rokonának számított, az újabb kutatások szerint azonban közelebbi rokonságban áll a mosómedvefélékkel és a menyétfélékkel, mint az óriáspandával. Nagy testű névrokonával ellentétben kevésbé táplálékspecialista, bár táplálékának jelentős részét a bambusz teszi ki, több bambuszfajt is hajlandó elfogyasztani, e mellett egyéb állati és növényi eredetű táplálékot is fogyaszt. Fogságban sem olyan ritka mint az óriáspanda, bár nem kimondottan gyakori állatkerti állat. Viszonylag nehéz állatkerti körülmények között szaporodásra bírni, Drezdában azonban rendszeresen születnek kölykök. Ott jártamkor is le volt zárva a pandakifutó felé vezető út kölykök születése miatt, az érdekes állatokat csak messziről lehetett megnézni. A kis pandák kifutója mellett közvetlenül egy nagyobbacska, több növényfajt bemutató park is helyet kapott.

            A kis pandákkal közvetlenül szemben lévő kifutóban az ázsiai vadkutyák, vagy más néven  vörös vadkutyák (Cuon alpinus lepturus) kifutója található. A kifutó medencével ellátott, dús növényzetű, néhol igencsak keresgélni kell benne az állatokat. A vadkutyák üvegen át akkor is megtekinthetők akkor, ha a belső férőhelyükön vannak, bár a látogatói korlát igencsak messze került az üvegtől.   A Drezdai Állatkert gyűjteménye gazdag ázsiai patásokban. A Zsiráfház és a vadkutyakifutó mellől induló úton haladva, az út mindkét oldalán láthatóak az állatok kifutói. A kecskefélék kifutóit sziklákkal gazdagon dekorálták,  a férőhelyek az állatok eredeti, hegyvidéki élőhelyét idézik. A legnagyobb állatkerti ritkaságok közé tartoznak a különleges, némiképp kecskére és zergére emlékeztető gorálok (Naemorhedus griseus arnouxianus). A fajt mindössze 12 európai állatkert mutatja be, Németországban csak Drezdában és Berlinben tartják. Szintén nem túl gyakori faj az európai állatkertekben a nyugat-kaukázusi túr (Capra caucasica) és a sörényes tahr (Hemitragus jemlahicus). Utóbbiak két kifutóban laknak, a két férőhely között található a belső férőhelyük, ahol üvegen át a közönség is megtekintheti az állatokat. Az apró épület egyébként az állatkert jelenleg is meglévő állatházai közül a legrégebben épült, a Kecskeház.

            Az ázsiai patásokat képviseli a Mishmi-takinbika (Budorcas taxicolor taxicolor) és a David-szarvasok, más néven miluk (Elaphurus davidianus) is. Bár a kecskefélék kifutói még régimódinak tűnnek a mindenhol meglévő rácsos kerítésekkel, a takin és a miluk kifutói már modernebb bemutatóknak számítanak. A milucsapat kifutójában egy  kis, mesterséges tó is található, ez egyrészt a szarvasok, másrészt a velük közös kifutóban élő japán vagy mandzsu darvak (Grus japonensis) kényelmét is szolgálja. A darvak szükség esetén visszavonulhatnak a kifutó egy, számukra elkülönített részére. Tovább haladva érünk a törpeszamarak karámjához. Mint a neve is mutatja, ez a fajta nő a legkisebbre a háziasított szamárfajták között. A vörös óriáskenguruk ( Macropus rufus) kifutója a miniatűr szamaraktól nem messze lett kialakítva. A kenguruk bemutatóját a látogatóktól csak egyszerű vadháló határolja. A vörös óriáskenguru nő a legnagyobbra a ma élő erszényesfajok közül.  A jellegzetes vörös színt csak a hímek viselik, a nőstények bundája vöröses árnyalatú szürke. A kenguruk mellett az állatkert egyik központi része található, itt játszótér, büfé és mosdó fogadja a vendégeket.  Egy apró érdekesség: a mosdók  díszítése két helyen is a közelben lévő állatfajokhoz alkalmazkodott: a kenguruk melletti ausztráliai, a pingvinkifutó melletti pedig pingvines motívumokkal díszített.

            A Dél-Amerika kifutó a pampák élővilágából nyújt ízelítőt. A részben csak szárazárokkal határolt kifutóban egy nagyobb medence is helyett kapott.  Négy fajt mutatnak itt be: vikunyát (Vicugna vicugna), Darwin-nandut (Pterocnemia pennata), nagy marát (Dolichotis patagonum) és vízidisznót, más néven kapibarát (Hydrochoerus hydrochaeris). Az itt élő fajok közül egyedül a kapibaráknak szükséges télire fűtött belső férőhely, így  bár a kifutóhoz tartozó ház több részre osztott, fűtött belső egyedül e nagytestű rágcsálók számára van kialakítva. A látogatók a kifutó lakói közül  egyedül az ő belső férőhelyüket tekinthetik meg, üvegen át. 

 

Dél-Amerika kifutó

 

A szemközti kifutó az afrikai szavannák élővilágát mutatja be. A kifutó leglátványosabb lakói a szépen szaporodó nyalák (Tragelaphus angasii). A nyala antilopoknál szembetűnő az ivari dimorfizmus, a bika jóval nagyobb testű, mint a tehenek, e mellett a színe is sötétebb, valamint csak a hím visel jellegzetes, dugóhúzó formájú szarvakat. Az antilopok mellett egy strucctojó (Struthio camelus), egy csapat fehér gólya (Ciconia ciconia), rózsás gödények (Pelecanus onocrotalus) és érdekes módon két, északi elterjedésű lúdfaj, sarki lúd (Anser caerulescens caerulescens) és örvös lúd (Branta bernicla nigricans) is látható a bemutatóban. A vízimadarak részére a kifutó egyik végén egy nagy kiterjedésű, természetes eredetű tó is helyet kapott. Ott jártamkor még itt laktak a szürkenyakú koronásdarvak (Balearica regulorum) is, ők azóta másik férőhelyre kerültek. A Szavannakifutó mellett, külön kifutóban laknak nyaranta az aldabrai óriásteknősök. Egyes rendszerezők újabban ezt a fajt több különálló fajra osztották fel, Drezdában is ennek jegyében kerül bemutatásra a két teknős. Egyikük aldabrai óriásteknős (Dipsochelys dussumieri), a másik a jóval ritkább Arnold-óriásteknős (Dipsochelys arnoldi) fajba tartozik. Megjegyzendő azonban hogy egyes taxonómusok máig ragaszkodnak ahhoz, hogy egyetlen aldabrai óriásteknős-faj létezik, ez esetben a drezdai példányok is értelemszerűen ugyanabba a fajba tartoznak. Egyébként mindketten hímek, nevük találóan Hugo 1 és Hugo 2. Az aldabrai óriásteknősök a galapagosi óriásteknősök után a világ második legnagyobb szárazföldi teknősei, e mellett igen sokáig élnek. Hugo 1 az aldabrai óriásteknős 1974 óta lakik Drezdában és  jelenleg 134 kg-os, Hugo 2 az Arnold-teknős 1976 óta az állatkert lakója és jelenleg 117 kg-os súllyal büszkélkedhet. A teknősök tágas és füves nyári kifutójában egy kis medence is helyet kapott, melyben rendszeresen megfürdenek a termetes hüllők.

           

 

4. Európai madárcsodák

 

 

Az állatkert gyűjteménye gazdag európai énekesmadarakban és vízimadarakban. A már említett pelikántó  voltaképpen egy több részre osztott, mesterséges tó  része. A pelikánokéval együtt több kisebb és négy nagyobb      vízimadarakat bemutató tó található az állatkertben. A tavak mindegyike nagy kiterjedésű, természetes növényzetű, ideális élőhely az itt bemutatott fajok számára. Az egyik tó partján  az idei évben egy új kifutó került kialakításra. Ott jártamkor még építés alatt állt a bemutató. Ide kerültek a koronás darvak, illetve társbérlőként egy pár Kirk- dikdik (Madoqua kirkii) is költözött hozzájuk (a hímmel még Lipcsében találkoztam, ő ugyanis az első Lipcsében született dikdik-borjú, aki októberben költözött át Drezdába). A dikdik a világ legkisebb antilopfaja, érdemes összehasonlítani a közeli kifutóban lakó, hozzá képest óriási nyalákkal az aprócska patást. A kifutótól nem messze néhány papagájröpde található, ezekben sziklapapagájok (Cyanoliseus patagonus) és fodros papagájok (Deroptyus accipitrinus accipitrinus) laknak. A papagájok családjának legnagyobb képviselőit mutatja be a bejárathoz közeli, hatalmas papagájröpde. Itt Afrika és Dél-Amerika nagytestű papagájfajai kerülnek bemutatásra.  A nagypapagájok belső férőhelyének is otthont adó épület az irodaház, a vezetőség irodái mellett egy közeli, kisebb különálló épületben a Drezdai Állatkert Barátai elnevezésű, jótékonysági alapítvány irodái találhatóak. Szintén érdekes az irodaházak közelében elhelyezett kutyamegőrzők: a látogatók az állatkertbe nem vihetik magukkal kutyáikat, az itt található kennelekben azonban elhelyezhetik őket a látogatás végéig. Az egyik közeli épületben kaptak helyet a vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua). Őket érdekes módon csak az állatkerten kívülről, az utca felől, üvegen át lehet megnézni, ott jártamkor viszont hozzájuk sajnos nem volt szerencsém.

            A korábban már említett tavak egyike voltaképpen egy hatalmas röpde része. Itt elsősorban afrikai gázlómadarak kerülnek bemutatásra, néhány faj rendszeresen fészkel is a röpdében.  A közelben egy kisebb, de hasonlóan szépen berendezett, élő bokrokkal és fákkal is beültetett voilerben dél-amerikai fajokat: skarlátíbiszeket (Eudocimus ruber), bahamarécéket (Anas bahamensis) és amazonasi récéket (Amazonetta brasiliensis) láthatunk . A röpdékben lakó madarak a telet az Íbiszház nevű, két részre osztott épületben töltik. A házban külön látogatói tér nem került kialakításra, a közönség a madarakat az épület egyik oldalát alkotó üvegen át tekintheti meg. A Drezdai Állatkert egyik legszebb bemutatója az Íbiszház melletti, európai énekesmadarakat bemutató madárröpde. A gyönyörűen berendezett röpde tavában, üvegfalon át Európában őshonos, kis testű halakkal is ismerkedhetünk.

Kis sétával érünk el a sarki rókák (Alopex lagopus) bemutatójához. A dróttal fedett kifutóban egykor a rókákkal közös férőhelyen hóbaglyok (Bubo scandiaca) is éltek, a szokatlan párosítás éveken át működött. Idén azonban új rókahím érkezett, aki állandóan zavarta és támadta a baglyokat. Így az állatkert munkatársai a madaraknak kénytelenek voltak új otthont keresni: az egyik jelenleg is az állatkert lakója, látogatók elől elzárt röpdében lakik, a másik pedig egy német madárparkba költözött.

            Az állatkert legnagyobb röpdéje már messziről látható. A hatalmas, kupola alakú voiler a zoo egyik legidősebb bemutatója, ennek ellenére az egyik legjobb ragadozómadár-röpde amit eddig láttam. Akárcsak a gázlómadaraknál, itt is beültetésre kerültek fák, valamint a röpde hátteréül szolgáló sziklafal is kiváló pihenő-és megfigyelőhelyet nyújt az itteni madaraknak.. Korábban  az itt élő ragadozó madarak mellett dzseláda páviánok (Theropithecus gelada) is lakták a bemutatót, ők azonban néhány éve elköltöztek az állatkertből.

A gigantikus röpdétől nem messze,  két bemutatóban a fenyvesek madárvilága kerül bemutatásra. Az egyik  kisebb röpdében karvalybaglyok (Surnia ulula) laknak. Mellettük egy több részre osztható társas bemutatóban nyírfajdok (Tetrao tetrix), fenyvescinegék (Parus ater),  léprigók (Turdus viscivorus) és kerti rozsdafarkúak (Phoenicurus ochruros) láthatóak. 

Szintén monumentális a Tundraröpde. A hatalmas bemutatóba a látogatók is besétálhatnak. A sétaúton járkálva valóban olyan érzése van az embernek, mintha a szabad természetben járna, olyan jól sikerült a bemutató. Érdemes leülni a kis madármegfigyelő kunyhóban és hosszabb ideig tanulmányozni az itteni fajokat! A közelben tovább folytatódik az ismerkedés Európa gazdag madárvilágával. Nagyjából a ragadozó madarak óriási kupolaröpdéjevel szemben húzódik a kontinens madarait bemutató röpdesor. A bemutatók mindegyike egy-egy külön biomot mintáz, a bemutatott fajok között pedig nem egy állatkerti ritkaság is akad.

A madárbemutatót egészíti ki az a kis tó és a hozzá tartozó szárazföldi rész, amely a vörös flamingók (Phoenicopterus ruber) népes csapatának nyújt otthont. A flamingók rendszeresen költenek Drezdában.  Belső férőhelyüket a látogatók télen is megtekinthetik üvegen át. Érdekes módon a ragadozók ellen villanypásztorral határolják a madarak kifutóját. (A mellékletben áttekinthetjük a Drezdai Állatkert különböző madárröpdéinek fajlistáját.)

 

  

Kupolaröpde (balra), nyírfajd röpde (jobbra)

 

  

Tundraröpde (balra), az európai madarakat bemutató röpdesor (jobbra)

 

 

5. Az első magyar orángután

 

 

Az emberszabású majmokat a szumátrai orángutánok (Pongo abelii) képviselik a Drezdai Állatkertben. Az orángok két csapatban élnek, az egyiket két idősebb nőstény és az egyikük kölyke, a másikat egy hím, két nőstény és az  egyik nőstény kölyke alkotja. A drezdai orángutánhím, Tóni (illetve neve németesítve Tony) Budapesten született 1991-ben. Ő az első orángután, aki Magyarországon született és  sikeresen fel is nőtt. Anyja betegsége miatt gondozói nevelték, nevét a Budapesti Állatkert emlősosztályának egykori vezetőjéről, Fischer Antalról kapta, az állatkerti gondozók tisztelete jeléül. Az akkori aprócska kölyök ma már több mint száz kilós, hatalmas vezérhímmé cseperedett, Drezdában már több kölyke is született. Sajnos az emberszabásúak férőhelye nem túl korszerű: viszonylag kis alapterületű ház és kifutó áll rendelkezésükre. A külső kifutó ugyan füves, de  viszonylag korszerűtlen és rácsos. Előnye azonban, hogy szükség esetén felosztható egy kisebb és egy nagyobb részre, így egyszerre mind a két orángutáncsapat a szabadban tartózkodhat. Bár nem túl esztétikus a kifutó nagy részét alkotó zöld rács, az orángutánoknak plusz mászási felületet biztosít. Ezen kívül néhány helyen a látogatók jobb szemlélődését szolgáló üveg betekintők is kialakításra kerültek. A belső férőhelyek is kicsik, az orángutánoknak nem lett kialakítva nagy közösségi csarnok, csupán néhány kisebb, elkülönítőként is funkcionáló, üveggel határolt belső.  Ezek némelyikéhez kisebb elkülönítők is tartoznak.  Éjszakára az összes felnőtt állatot elkülönítik egymástól, csak a kölyköket hagyják az anyjukkal. Az Orángutánház látogatói  folyosóján egy, az emberszabásúak világát bemutató kiállítás is helyet kapott. Remélhetően a jövőben az orángutánok férőhelye is korszerűsítésre kerül, ahogyan nemrég az állatkert többi főemlős-bemutatója.

 

Az orángutánok férőhelye

 

Az orángutánoktól nem messze lévő bemutatókban láthatók az eurázsiai repülőmókusok, más néven orosz sutaszárnyú mókusok (Pteromys volans) és a szibériai görények, avagy kolonokok (Mustela sibirica ). Mindkét faj valódi állatkerti ritkaságnak számít, sajnos nekem ott jártamkor egyikükhöz sem volt szerencsém. Éjjeli életmódjukból adódóan nappal csak ritkán, kivételes szerencsével kerülnek szem elé, ez bizony állatkertekben is tapasztalható. Annál aktívabb volt a szomszédos kifutó lakója, egy kis panda. Ő tavaly született Drezdában, a szüleitől már le lett választva, jelenleg az  új otthonába való költözését várja. A ritka ázsiai emlősök sorát gyarapítják a hópárducok (Uncia uncia).  E nagymacskák 2011-ben kaptak új, tágas és korszerű kifutót. A bemutató a faj természetes élőhelyét, a Himaláját idézi. Hálóval fedett, szükség esetén kettéosztható, tágas kifutó. A hópárducok régi lakhelye még nem került lebontásra, jelenleg is megtekinthető. Érdemes összehasonlítani a régi és az új lakhelyet! Véleményem szerint az átlagos nagymacska-kifutókhoz képest egyáltalán nem kicsi a régi bemutató sem. A felújítása kapcsán szóba került, hogy esetleg ide költöznének majd a jelenleg a kulisszák mögött élő halászmacskák (Prionailurus viverrinus). 

 

Hópárduc kifutó

 

Kis sétával érjük el az egykori pingvinbemutatót. A kifutó és a hozzá tartozó medence jelenleg sajnos üresen áll. Ott jártamkor még egy kis csapat Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti) és velük társbérletben néhány Hottentotta-réce (Anas hottentota) lakta.  Sajnos a pingvincsapat tagjai az elmúlt években folyamatosan hullottak el egy gombás eredetű tüdőbetegségben. Az utolsó három pingvin egy cseh állatkertbe költözött nemrég. Az állatkert tervei szerint újrakezdi a pingvinek tartását, a kifutót és a medencét karantén alá helyezik, kitakarítják és igyekeznek teljesen elfojtani a betegséget. Ha minden jól megy, 2013 nyarán érkezik egy újabb csapat pingvin a Drezdai Állatkertbe (addig a récék is másik kifutóban láthatóak). Egyébként a pingvinkifutó kétségkívül a legszebb és legkorszerűbb az általam eddig látott német pingvinbemutatók közül. Nagy alapterületű, természetes berendezésű, tetszetős bemutató, a pingvineket a látogatók a belső férőhelyükön is megfigyelhették üvegen át. Szintén volt lehetőség a pingvinek víz alatti mozgásának megtekintésére mind a külső, mint a belső medence esetében. A madarak egyébként a külső-és a belső medence közötti kis medencén átúszva kedvükre használhatták mindkét férőhelyet. 

 

Pingvinbemutató

 

A gepárdok (Acinonyx jubatus jubatus) kifutója szintén tágas és korszerű. Az állatok részére füves, nyitott és fás, zártabb rész is rendelkezésre áll. A kifutó szükség esetén több részre osztható, és több belső férőhely is csatlakozik hozzá. Érdekes módon több helyen csak egyszerű vadhálóval határolták a bemutatót, sőt az állatokhoz rendszeresen bejárnak gondozóik! Drezdában jelenleg két hím gepárd él, akik egymás testvérei.

 

  

Gepárdkifutó és lakója

 

A gepárdkifutó közelében az állatkert szarvasmarhaféléi kerülnek bemutatásra. Láthatók itt watussik, vörös kafferbivalyok (Syncerus caffer nanus) és  jávai bantengek (Bos javanicus javanicus). A nagytestű patások kifutói tágasak, a bivalyoknál és a bantengeknél néhol csak szárazárokkal határoltak. A watussi Afrikában  kitenyésztett, házi  szarvasmarhafajta, a háziasított fajták közül a watussik szarva nő a legnagyobbra. A vörös kafferbivaly szintén Afrikában honos, a watussival szemben azonban vadon élő állatról van szó, a közismert kafferbivaly egyik, erdőlakó alfajáról. A színe mellett a vörös kafferbivaly méretében is különbözik a jól ismert szavannai kafferbivalytól, kisebbre nőnek mint fekete rokonaik, bár így is termetes állatok. Állatkertekben nem túl gyakori ez az alfaj, bár szívesebben tartják mint a szavannai kafferbivalyt, mert viszonylag szelídebb, nyugodtabb természetű  nagyobb testű rokonánál. A banteng Dél- Kelet Ázsiában őshonos, hatalmasra megnövő szarvasmarhafaj. Jellegzetes zsírpúpot visel, korábban sokáig úgy vélték, hogy  ez a faj a háziasított zebuk őse (ma már tudjuk, hogy az őstulok (Bos primigenius) egyik ázsiai alfajától származnak a különböző zebufajták ). A bantengeknél  mindkét ivar szarvat visel, akárcsak a kafferbivalyoknál, bár a tehéné jóval kisebb. A tehenek rőtbarna színűek, ezzel szemben a bikák feketék, lábukon fehér foltokkal, ún. harisnyával. A drezdai bika még fiatal ugyan, színe még nem teljesen sötét, ez majd néhány év múlva alakul ki. Bantengek viszonylag ritkán láthatóak állatkertekben, Európában jelenleg csak 18 helyen tartják a fajt.

Érdekes kialakítású a közeli kengurukifutó. Lakói parma - más néven fehértorkú kenguruk (Macropus parma). A kifutó maga tágas, füves-fás, érdekes módon hagyományos kerítés helyett egy kb. másfél méter magas betonfal határolja. Szerencsére a betonfal ellenére meglehetősen esztétikus bemutatóról van szó. A látogatók kedvencei közé tartoznak a  közeli  karámban  lakó shetlandi  pónik. Mellettük az állatsimogatóban a közönség testközelből ismerkedhet a különböző háziállatokkal. Itt szabadon járkálnak a kameruni juhok, külön kifutókban amerikai törpedisznók, házi nyulak és tengerimalacok láthatók. A háztáji kártevőket az egerek (Mus musculus) és a patkányok (Rattus norvegicus) képviselik. Az egérbemutató nagyon jó és dekoratív, egy múlt századbeli konyhát idéz. Első pillantásra inkább skanzennek tűnik, mint állatbemutatónak. Sajnos ezt leszámítva az állatbemutató meglehetősen szegényes, remélem szintén felújításra kerül néhány év alatt. Németországban nagyon szép háziállat-bemutatókat szoktak kialakítani az állatkertekben, az általam megtekintett zook közül  Lipcsében és Hallében is remek háziállat-bemutatók vannak! Remélhetően nemsokára a drezdai is csatlakozni fog a sorhoz.

            Az  állatsimogató melletti, kör alapterületű egykori Majomszikla jelenleg felújítás alatt áll. Ha minden a tervek szerint alakul, jövőre felépül a helyén a leendő szurikáták (Suricata suricatta) és szirtiborzok (Procaviidae sp.)  közös kifutója. A sziklán régebben bunderek, más néven rhesusmajmok (Macaca mulatta) laktak. Az utóbbi években egyetlen, idős hím képviselte a fajt Drezdában. Ott jártamkor még az állatkert lakója volt, azóta már másik állatkertbe költözött, ahol társakat is kapott.

 

 

 6. Állatkert a föld alatt

 

 

A Drezdai Állatkert egyik legérdekesebb állatháza a Zoo unter der Erde (Állatkert a föld alatt) nevet viseli. Itt elsősorban rejtőzködő életmódú, a talajszinten vagy gyakran a föld alatt élő fajok kerülnek bemutatatásra. Az épület voltaképpen egy éjszakai ház, nappal itt nincs világítás, csupán az egyes terráriumok kerülnek kivilágításra. Maga az állatház a talajszint alá  van süllyesztve, csupán a ház teteje emelkedik ki a talajból. Ide a látogatók lépcsőn lesétálva, illetve a gyerekek egy csúszdán lecsúszva juthatnak be. Az épület belseje barlangszerűen lett kialakítva. A bemutatott fajok közül látható itt vándorpatkány (Rattus norvegicus), a patkánykolónia férőhelye egy csatorna  alapján lett berendezve. Tovább haladva más kisemlősfajok: déli sokcsecsű egerek (Mastomys coucha) és egyiptomi tüskésegerek (Acomys dimidiatus) is láthatóak. Akárcsak a patkányok esetében, az ő férőhelyük is több kisebb-nagyobb terráriumból áll, melyeket az állatok számára kialakított mesterséges járatok kapcsolnak össze. A rágcsálók ősellenségének számító kígyókat egy honduraszi királysikló (Lampropeltis triangulum hondurensis) képviseli. A bemutató gazdag kétéltűfajokban: láthatók itt kínai tűzhasú gőték (Cynops orientalis), márványos gőték (Triturus marmoratus), bordás gőték (Pleurodeles waltl), de bemutatásra kerül itt a foltos szalamandra Spanyolországban őshonos, fogságban ritka alfaja (Salamandra salamandra almanzoris) is. A farkatlan kétéltűek közül  egy varangyfaj, a Pseudepidalea brongersmai látható a bemutatóban. Ez a faj ritka fogságban, Európában jelenleg csak négy állatkertben tartják. Az állatház végén, egy barlangszerű akváriumban barlangi vaklazacok (Astyanax jordani) úszkálnak. Ez a hal Mexikó barlangi tavaiban  őshonos, és érdekessége hogy teljesen vak. Szemei visszafejlődtek, bőrrel fedettek,  de nincs is rájuk szüksége, ugyanis oldalvonalrendszere segítségével tájékozódik.  Az egyik terráriumban egy népes fekete hangyakolónia (Lasius niger) mindennapjaiba pillanthatnak bele a látogatók. Rajtuk kívül az  ízeltlábúak kedvelői találkozhatnak madárpókokkal (Theraphosidae sp.), barlangi tücskökkel (Rhaphidophoroidae sp.), kongói rózsabogarakkal (Pachnoda marginata peregrina) és perui óriáscsótányokkal (Blaberus craniifer) is. A felszínre kisétálva egy kis ösvényhez érünk, mely az állatház oldala mentén fut végig. Itt szabadtéri terráriumokban kínai törpefürjek (Coturnix chinensis), sztyeppi lemmingek (Lagurus lagurus), törpeegerek (Micromys minutus) és mongol futóegerek (Meriones unguiculatus) láthatóak. Szintén jó kilátás nyílik a kis ösvényről a szomszédos kétpúpú tevékre (Camelus ferus f. bactrianus), és innen látható a tevék részben talajszint alá süllyesztett belső férőhelye is . Az állatok egy speciálisan kialakított folyosón tudnak a külső és a belső férőhelyük között közlekedni. A tevekifutót a látogatóktól néhol csak térdig érő korlát és szárazárok határolja. Akárcsak Halléban, itt is alkalmazzák azt a módszert, hogy  a  patások  számára a  szálastakarmány  és  a  lomb  egy  részét  nem    hagyományos jászlakban, hanem kör alakú, fából készült etetőkben adják az állatoknak. A tevecsapattól nem messze egy kis ösvényen végigsétálva érünk el az ázsiai törpevidrák  (Aonyx cinerea)   kifutójához.   A vidrapár tetszetős férőhelyen lakik, a közönség az állatokat (akárcsak több más állatkertlakó esetében) télen vagy rossz időben  is megtekintheti a belső férőhelyük üvegfalán keresztül.

 

Az „Állatkert a föld alatt” bemutató egy részlete, és az állatház oldala mentén kialakított, felszínen látható bemutatósor

 

A Gustav Brandes-Ház oldalában terül el a Drezdai Állatkert egyik legnagyobb alapterületű kifutója, amely  ázsiai patásoknak, nilgau antilopoknak (Boselaphus tragocamelus) és disznószarvasoknak (Axis porcinus porcinus) ad otthont. A külső kifutóhoz csatlakozó belső férőhely az idei évben lett felújítva. A nilgau antilop Ázsia legnagyobbra növő antilopfaja. Állatkertekben egykor jóval gyakrabban tartották mint napjainkban, ma már azonban a bikák agresszív viselkedése miatt egyre kevesebb helyen látni. A viszonylag kis testű disznószarvas  igazi állatkerti ritkaság : Európában csak 15 állatkertben gondozzák, Németországban, Drezdán kívül egyedül Berlinben látható. Nevét szokatlan alakjáról kapta, mivel ezek a szarvasok viszonylag alacsony, kurta lábú és hengeres törzsű állatok. Állítólag a bikák a nilgauhoz hasonlóan szokatlanul agresszívak. Az állatkertben azonban a két faj remekül megfér a közös kifutóban.

 

 

7. A Gustav Brandes Ház

 

 

A Prof. Gustav Brandes-Haus (Prof. Gustav Brandes Ház) a Drezdai Állatkert egyik legnagyobb alapterületű és kétségkívül legkorszerűbb állatháza. 2010-ben, az állatkert fennállásának 149. évének alkalmából avatták fel, felhasználva az egykori, korszerűtlen majomházat és a környező területeket.  A névadó, Gustav Brandes, egykor a Drezdai Állatkert igazgatója volt. Az ő igazgatóságának idején született Drezdában, a világon először fogságban orángután. Szintén ő volt az, aki a világon elsőként nevelt fel mesterségesen orángutánkölyköt. A róla elnevezett állatházban ma is elsősorban főemlősök élnek. Maga az épület három bejáraton, fotocellás ajtókon át közelíthető meg. A ház körül három nagyobb sziget is kialakításra került, melyek természethű, tágas férőhelyeket kínálnak az itt lakó majomfajoknak. Az egyik, a már említett nilgau antilop és disznószarvas kifutóval határos szigetet wanderuk más néven sörényes makákók (Macaca silenus) lakják. E faj a szabad természetben nagyon ritka, fogságban szerencsére viszonylag jól szaporodik. A Brandes-házba költöztek a fehérzászlós gerezák is. E dekoratív majomfaj az állatkert címerállata. Drezdában szép sikereket értek el a szaporításuk terén. Itt egyébként egy, fogságban viszonylag ritkán tartott alfajt (Colobus guereza kikuyuensis) gondoznak. Az állatkert legnagyobb ritkaságai közé tartoznak a gyapjas majmok (Lagothrix lagotricha).  Ez a faj a több pókmajomfajtól vastag, tömött és gyapjas bundája révén könnyen megkülönböztethető (az igazsághoz hozzátartozik hogy egyes rendszerezők a gyapjas majmokat nem tartják valódi pókmajmoknak,  de kétségtelenül a valódi pókmajmok legközelebbi rokonai).  A gyapjas majom az európai állatkertekben nagyon ritka, csak hét helyen látható. Németországban egyedül Drezdában tartják. Ide a Brandes-Ház megnyitására érkezett egy négyfős fiúcsapat.

 

  

Balra a disznószarvasok és nilgauk kifutójának egy részlete látható, háttérben a wanderuk kifutója és a Gustav Brandes Ház. A jobb oldali felvétel az említett főemlösök külső kifutóját mutatja. 

 

A fehérzászlós gerezák kifutója

 

A három nagyobb majomsziget mellett az épülethez kisebb külső férőhelyek is tartoznak. Mászófákkal ellátott külső kifutójukat idén vehették birtokba a kétujjú lajhárok (Choloepus didactylus). Több, dróthálóval fedett külső kifutó is található az épület körül. Ezen kifutók mindegyike, bár kisebbek a majomszigeteknél, füves és kellően tágas, megfelelnek a bennük tartott álaltok igényeinek. Az egyik kifutót császárbajszú tamarinok (Saguinus imperator subgrisescens) és velük közös férőhelyen élő matakók vagy más néven háromöves tatuk (Tolypeutes matacus) lakják. Velük szemben szintén dél-amerikai fajok: fehérarcú sátánmajmok (Pithecia pithecia), vörösvállú récék (Callonetta leucophrys) és egy állatkerti ritkaság, a tamandua vagy más néven dolmányos hangyász (Tamandua tetradactyla) látható. Az ellenkező oldalon lévő bejárathoz egy pallóhídon lehet besétálni. A híd mentén a két külső makikifutó is megtekinthető.. Egy-egy pár szerecsenmaki (Eulemur macaco macaco) és koronás maki (Eulemur coronatus) kerül itt bemutatásra. Mindkét fajra jellemző az ivari dimorfizmus, mely főleg a szerecsenmakiknál szembetűnő, a hím teljesen fekete, míg párja sárgásbarna testű fehér „szakállal”. A koronás makiknál a fejtető és az alapszín is eltérő az egyes nemek között, még ha nem is annyira szembetűnően mint szomszédjaiknál. Mindkét faj állatkerti ritkaság: koronás makival jelenleg csak 18 európai állatkertben találkozhatunk,  Németországban egyedül Drezdában tartják. Igaz ugyan, hogy a szerecsenmakit több mint háromszor annyi  európai  állatkertben  láthatunk,  Németországban  azonban Drezdán kívül egyedül Berlinben tartják.  Az épületbe beérve üvegen át láthatjuk a külső kifutókban megismert állatok belső férőhelyeit is. Kivételt csak a szerecsenmakik jelentenek, őket csak a külső kifutóban lehet megtekinteni. A Brandes Ház látogatói tere esőerdőszerűen lett berendezve, a hatást tovább fokozza, hogy az állatház belül meglehetősen világos, néhol csak üveg alkotja az oldalfalát. A már említett kétujjú lajhárok szabadon mászkálhatnak a vendégek feje fölött . Az egyik tágas férőhelyen ázsiai állatok láthatóak: egy hím ráncos szarvascsőrű madár (Aceros corrugatus), jávai kancsilok (Tragulus javanicus) és Prevost-mókusok (Callosciurus prevostii rafflesi).  A jávai kancsilok a világ legkisebb patásai közé tartoznak: alig nagyobbak egy házimacskánál. A kancsilokat (Tragulidae sp.) korábban a szarvasfélékhez sorolták őket, mára azonban különálló családot alkotnak a párosujjú patásokon belül [igaz, a pézsmaszarvasok (Moschidae sp.) mellett a valódi szarvasok legközelebbi rokonai].

A drezdaiak kedvence Max, a bordás krokodil (Crocodylus porosus). A hatalmas hím jelenleg az egyetlen krokodil az állatkertben. Max 1958-ban, 60 centisen  érkezett Drezdába, mára már több mint 4 méter 70 centi hosszú, ezzel az egyik legnagyobb krokodil Európában. Régi lakhelyét az Akvárium-Terráriumban igencsak kinőtte, éppen ezért a Brandes Házban két éve ő is új, a korábbinál jóval  szebb és tágasabb férőhelyet kapott.  Az épületben kisebb terráriumokban ízeltlábúak is láthatók, madárpókok, császárskorpiók (Pandinus imperator) és botsáskák (Phasmatodae sp.),köztük vándorló levelek (Phylliidae sp.) is. A Drezdai Állatkertnek nagy tervei vannak a Prof. Brandes Haus fejlesztésére. Az állatkert munkatársainak hosszú évek óta dédelgetett vágya koalák (Phascolarctos cinereus) beszerzése, ezen ritka erszényesek férőhelyét az épületben szeretnék kialakítani a jövőben. Ezzel a duisburgi mellett a drezdai lenne a másik német állatkert, amelyben koalákat mutatnak be.

 

 

Néhány adat számokban:

 

Alapítás éve: 1861

Terület: 13 ha

Éves látogatószám: kb. 740.000 fő/év

Az állatkertben tartott állatfajok száma: 300

Egyedszám: 2000

 

 

Melléklet a Drezdai Állatkert különböző madárröpdéinek fajlistájáról

 

Az Íbiszház mellett kialakított, európai madár-és halfajokat bemutató röpdében és az európai madarak röpdesorában bemutatott fajok:

 

görög teknős (Testudo hermanni)

kis lilik (Anser erythropus)

pénzes pér (Thymallus thymallus)

havasi partfutó (Calidris alpina)

barkóscinege (Panurus biarmicus)

Kenderike (Carduelis cannabina)

vadgerle (Streptopelia turtur turtur)

fürj ( Coturnix coturnix coturnix)

gyurgyalag (Merops apiaster)

erdei pinty (Fringilla coelebs coelebs)

ugartyúk (Burhinus oedicnemus oedicnemus)

mezei pacsirta (Alauda arvensis)

rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla)

süvöltő (Pyrrhula pyrrhula)

csicsörke (Serinus serinus)

citromsármány (Emberiza citrinella)

búbos cinege (Lophophanes cristatus)

Sivatagi hantmadár (Oenanthe hispanica)

barátposzáta (Sylvia atricapilla)

tövisszúró gébics (Lanius collurio)

kerti sármány (Emberiza hortulana)

nádi sármány (Emberiza schoeniclus)

pásztormadár (Pastor roseus)

őszapó (Aegithalos caudatus)

énekes rigó (Turdus philomelos)

nyílfarkú pusztaityúk (Pterocles alchata)

tengelic (Carduelis carduelis)

haris (Crex crex)

erdei szalonka (Scolopax rusticola)

búbos banka (Upupa epops)

törpegém (Ixobrychus minutus)

füleskuvik (Otus scops)

kis vöcsök (Achybaptus ruficollis)

 

A pelikántó melletti tavon a következő madárfajok kerülnek bemutatásra:

 

indiai lúd (Anser indicus)

tőkés réce (Anas platyrhynchos)

barátréce (Aythya ferina)

hegyi réce (Aythya marila)

kerceréce (Bucephala clangula)

kontyos réce (Aythya fuligula)

nagy bukó (Mergus merganser)

 

Nagypapagáj-röpde:

 

jákó vagy szürke papagáj (Psittacus erithacus erithacus)

zöldszárnyú ara (Ara chloroptera)

sárgaszárnyú ara (Ara macao)

nagy katonaara (Ara ambiguus)

vörösvállú ara (Ara severus)

jácintkék ara (Anodorhynchus hyacinthinus)

 

A külső kerítés mellett kialakított tavon bemutatott fajok:

 

vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans)

nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis)

nagy bukó (Mergus merganser)

karolinai réce (Aix sponsa)

chilei fütyülőréce (Anas sibilatrix)

csörgőréce (Anas crecca crecca

üstökös réce (Netta rufina)

mandarinréce (Aix galericulata)

bantu réce (Anas capensis)

 

Íbiszröpde:

 

afrikai kanalasgém (Platalea alba)

rózsás tantalusz (Mycteria ibis

bütykös fényréce (Sarkidiornis melanotos melanotos)

szent íbisz (Threskiornis aethiopicus

északi pehelyréce (Somateria mollissima mollissima)

pásztorgém (Bubulcus ibis ibis)

 

Keselyűröpde:

 

fakó keselyű (Gyps fulvus fulvus)

barátkeselyű (Aegypius monachus)

dögkeselyű (Neophron percnopterus percnopterus)

örvös holló (Corvus albicollis)

 

Tundraröpde:

 

vörösnyakú lúd (Branta ruficollis)

fütyülő réce (Anas penelope)

hegyi réce (Aythya marila)

kis bukó (Mergellus albellus)

kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis)

csonttollú (Bombycilla garrulus)

kékbegy (Luscinia svecica svecica)

hegyi billegető (Motacilla cinerea)

fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

parti lile (Charadrius hiaticula)

piroslábú cankó (Tringa totanus)

nagy póling (Numenius arquata)

 

 

 

Vendégkönyv