ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
ÁLLATKERTI BARANGOLÁS A KIS-KÁRPÁTOK ELŐTERÉBEN
A Pozsonyi Állatkert
Írta és fényképezte: BOROS TAMÁS
2018, 2013-2017
Feltöltve: 2018. július 3.
Ha valaki hazánkból kitekintve Magyarországon kívüli állatkerteket szeretne meglátogatni, jó kezdés lehet számára Szlovákia fővárosa: a határhoz közel fekszik, jól megközelíthető helyen, viszonylag nagyszámú fajt mutatnak be (kb. 170 faj, ebből 91 emlős és 40 madár), köztük néhány zoológiai ritkasággal, a nagy, erdős területen fekvő kert pedig akár egy erdei kirándulásnak is megfelelhet.
A Pozsonyi Állatkert alapításának terve már 1948-ban felvetődött, azonban a megvalósítás sokáig váratott magára. Mivel Szlovákiában nemigen volt hagyománya az állatkerteknek (az egykori Csehszlovákia állatkertjeinek jó része a mai Csehország területére esik), a gondolat csak lassan vált valósággá. Végül 1959-ben került sor a hivatalos alapításra, majd 1960-ban adták át a kertet a látogatók számára, a mai Szlovákia második állatkertjeként. A kezdetben 9 hektáros területet később 96 hektárra bővítették, melyből a mai napig kb. 35 hektárt használnak, így területi problémákkal a közeljövőben nemigen kell küzdeni. A szakmai sikerek sem várattak magukra sokáig: Európában az elsők között sikerült a hiúzok szaporítása, illetve jelentős sikereket értek el a kardszarvú nyársasantilopok (Oryx dammah) tenyésztésében. Az állatkert viszonylag rövid története ellenére több komoly nehézséggel kellett megküzdeni: a város terjeszkedése, illetve a gyorsforgalmi út és az ahhoz kapcsolódó létesítmények építése miatt a kert elvesztette az eredetileg beépített területe kétharmadát, közte a látogatók által leginkább kedvelt részeit, a főbejáratot többször kényszerültek áthelyezni, sőt egy időben annak hiánya miatt az állatkert nem is tudott látogatókat fogadni. A problémák sajnos tetten érhetők a kert színvonalán: számos, a mai elvárásoknak nem megfelelő kifutót találunk az intézmény több pontján. A modernizálás azonban, ha lassan is, de elkezdődött: legutóbb a farkasok kaptak minden igényt kielégítő, nagyméretű kifutót.
A Pozsonyi Állatkert térképe
Az állatkert megközelítése egyszerűnek mondható: Magyarország irányából érkezve rövid időn belül a városban találjuk magunkat, bár ahhoz, hogy a bejárathoz jussunk, néhány vargabetűt is kénytelenek vagyunk leírni. Az állatkert előtt viszonylag nagy ingyenes parkolót találunk, tömegközlekedést választva pedig akár hat buszjárat is megfelel a céljainknak. A viszonylag egyszerű kialakítású főbejáratot egy Allosaurus szobra őrzi: a pozsonyi állatkert ugyanis a hagyományos állatbemutató mellett 2004 óta dinóparkként is üzemel.
A bejárattól balra, egy emelkedőn felkapaszkodva találjuk az első bemutatót: a népes, e sorok írásakor 13 példányt számláló szurikátacsapat (Suricata suricatta) tágas kifutóját. Az állatokat derékmagasságú fal választja el a látogatóktól. A kifutótól balra találjuk a Terrárium felújított épületét. Itt különféle gekkófajok, teknősök, kígyók, illetve tompaorrú krokodilok (Osteolaemus tetraspis) mellett az egyik terráriumban törpe lajhármakit (Nycticebus pygmaeus) is láthatunk.
A Terráriummal szemben elhelyezkedő Exotariumban elsősorban karmosmajom-fajokat találunk. A kisebb-nagyobb, üvegfalú kifutókban gyapjasfejű tamarinok (Saguinus oedipus), aranykezű tamarinok (Saguinus midas), ezüst selyemmajmok (Mico argentatus) és nyugati törpe selyemmajmok (Cebuella pymaea pygmaea) élnek. A ház oldalában kialakított, sűrű dróthálóval határolt külső kifutóikat sajnos csak nagy távolságból lehet megtekinteni. Rajtuk kívül deguk (Octogon degus), csincsillák (Chinchilla lanigera), különféle dél-amerikai halak lakják az épületet, de itt kaptak helyet a Linné-kétujjúlajhárok (Choleopus didactylus) és a nagy szőröstatuk (Chaetophractus villosus) is.
Ezüst selyemmajom (Mico argentatus) © Boros Tamás
Az állatkert megújulásának első lépéseként épült meg a macskafélék új, tágas, gazdagon növényesített kifutórendszere 2006-ban. A látogatók több ponton elhelyezett betekintő ablakokon figyelhetik meg a ragadozókat. Jelenleg négy nagymacska-fajt mutatnak be. A zoológiai csemegékre éhes látogatók számára legérdekesebb közülük az állatkertekben viszonylag ritka Srí Lanka-i leopárd (Panthera pardus kotiya). Jelenleg egy párt tartanak, a Pozsonyban született nőstény mellé Veszprémből érkezett hím. A következő, a leopárdokéhoz hasonlóan felülről hálóval fedett, műszikla háttérrel díszített férőhelyet a jaguárok (Panthera onca) birtokolják. A pár mindkét tagja a foltos színváltozatot képviseli. A két külső kifutó között találjuk az állatok belső férőhelyeit. Ezek a látogatók számára is megtekinthetőek. Bár méretük megfelelő, számomra a kissé giccsesre sikerült falfestmények miatt idegenül hat. A tigrisek (Panthera tigris) és az oroszlánok (Panthera leo) a másik két nagymacskához hasonlóan kialakított létesítményeket kaptak. A kifutórendszer építésekor a kert szumátrai tigriseket (Panthera tigris sumatrae) tartott, jelenleg fehér tigriseik vannak. Érdekesség, hogy a hím, Achilles korábban a Nyíregyházi Állatpark lakója is volt. A pár rendszeresen szaporodik. Az oroszlánok a dél-afrikai alfajt (Panthera leo kruegeri) képviselik, a nőstény normál sárgásbarna, míg a hím fehér színű. Az egykori ragadozóketrecek mementójaként egyetlen vasrácsos kifutó maradt meg; néhány évvel ezelőtt karakálokat (Caracal caracal) tartottak itt, ma északi petymegek (Genetta genetta) lakják.
Jaguár (Panthera onca) © Boros Tamás
Srí Lanka-i leopárd (Panthera pardus kotiya) © Boros Tamás
Fehér tigris (Panthera tigris) © Boros Tamás
A Nagymacska-házat elhagyva a hóbaglyok (Bubo scandiacus) futballabda-szerű röpdéje mellet vezet az utunk. A közeli tervek közt szerepel egy új, a jelenleg túl zajos és klimatikusan nem megfelelő férőhelyet kiváltó röpde építése. Innen már jól látszik a kert leglátványosabb épülete, a 2007-ben átadott Főemlősház, melynek felépítése az állatkert történetének egyik mérföldkövét jelentette. A kék kupolás, kissé furcsán ható, belül kissé illúzióromboló műnövényekkel dekorált épületben jelenleg két emberszabásút: csimpánzokat (Pan troglodytes) és szumátrai orangutánokat (Pongo abelii) tartanak. A házban több szintről megtekinthető, tágas, műsziklával díszített belső kifutókat találunk. A hozzájuk csatlakozó külsőkben a látogatók üvegfalon át tekinthetik meg. Bár méretük megfelelő, véleményem szerint főleg a csimpánzok férőhelye elbírt volna némileg több mászóalkalmatosságot. Az orángutánoknál ebből a szempontból jobb a helyzet. Két ismerőst is üdvözölhetünk köztük: Mengala és fia, Vilmos budapesti születésűek, kisebb lipcsei kitérővel érkeztek Pozsonyba. A későbbiekben az állatkert tervei szerint új csimpánzház és kifutó épül majd, a jelenlegi csimpánzkifutóban pedig gorillákat szeretnének bemutatni.
A Főemlősháztól nem messze vastag rácsokkal határolt ketreccsoportot találunk. Jelenleg a nagyobb férőhelyben berber makákók (Macaca sylvanus) élnek, míg a kisebb ketrec lakói aranyarcú gibbonok (Nomascus gabriellae). Utóbbiak az ideálisnak nem mondható körülmények ellenére rendszeresen szaporodnak. A rácsok vastagságából hamar rájövünk: a ketrec eredetileg csimpánzok tartására szolgált.
Szumátrai orangután (Pongo abelii) © Boros Tamás
A Főemlősháztól induló emelkedőn tágas, füves terület terül el. Ennek alsó részében nilgau antilopok (Boselaphus tragocamelus) és zambézi mocsáriantilopok (Kobus leche kafuensis) számára alakítottak ki kifutót. Sajnos a helyenként vascsövekkel, máshol dróthálóval határolt, bár terjedelmes bemutatóra nagyon rossz a rálátás, csak messziről, több helyen többszörös kerítésen keresztül láthatjuk az állatokat. Korábban Grévy-zebrák (Equus grevyi) egészítették ki a társaságot, azonban a csődörcsapat tagjainak agresszív fellépése és egymás közötti folyamatos torzsalkodásuk miatt kénytelenek voltak más állatkertekbe költöztetni őket.
A dombra felvezető út során szembesülünk először a jelenleg kihasználatlan terület méretével: több száz méteren keresztül sétálunk úgy, hogy egyetlen kifutó se kerül az utunkba. Ez a tervek szerint nem marad sokáig így: a kert ide tervezi egy nagy Afrika-szavanna bemutató megépítését, itt kapnak majd új kifutót a kert zsiráfjai is. Az állatkert magasan fekvő területeihez egy látványos, a főbejáratnál mutatósabb, állatszobrokkal díszített kapun keresztül lépünk be. A déli szélesszájú orrszarvúk (Ceratotherium simum simum) kifutója véleményem szerint az állatkert egyik legjobbja: a tágas, növényekkel gazdagon díszített terület szükség esetén három részre választható, melyek egyenként is elérik egy átlagos orrszarvúkifutó méretét. A több helyen elhelyezett betekintőknél betonfal vagy sekély szárazárok felett áttekintve csodálhatjuk meg a két vastagbőrűt. Az orrszarvúkkal szemben, dróthálóval körülkerített egyszerű kifutóban lámákat (Lama glama), alpakákat (Vicugna pacos) és nandukat (Rhea americana) tartanak. Itt alakították ki az emuk (Dromaius novaehollandiae) és a vörös óriáskenguruk (Osphranter rufus) kunyhószerű faépítményből megtekinthető férőhelyét. Utóbbiból jelen pillanatban csak két példányt tartanak: a korábbi nagyobb csapat rejtélyes betegségnek esett áldozatul – feltételezhetően a közelben folyó építkezés okozta stressz végzett velük.
A kert ezen területén fekvő többi kifutót láthatóan megviselte az idő, igencsak megértek a felújításra. Az indokolatlanul vastag, rozsdás dróthálóval körülhatárolt területeken lapátfülű kutyák (Otocyon megalotis), Reeves-muntyákszarvasok (Muntiacus reevesi) és dámszarvasok (Dama dama) élnek. Itt találjuk a farkasok (Canis lupus) viszonylag nagy területű, de a rozsdás dróthálóval elcsúfított, négy részre osztott egykori kifutórendszerét is, melyet az új, modern farkaskifutó átadását követően két-két szomszédos terület összekötésével csíkos hiénák (Hyaena hyanea) kaptak meg. Néhány évvel ezelőttig az egyik rekesz lakója egy hiénakutya (Lycaon pictus) volt, időközben lemondtak e faj tartásáról. A hurokszerűen kanyarodó ösvény a struccok (Struthio camelus) és a Przsevalszkij-lovak (Equus caballus przewalskii) mellett vezet vissza az orrszarvúkifutóhoz. Korábban egy keskeny erdei ösvényt is választhattunk, ez ma már a látogatók számára nem járható, így kénytelenek vagyunk visszatérni a Főemlősházig vezető úthoz.
Déli szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum) © Boros Tamás
Utunkat a Dinopark felé vezető úton folytatjuk. A pozsonyi állatkert korábban híres volt hegyi patások tartásában és tenyésztésében elért eredményeiért. Egészen néhány évvel ezelőttig az állatkert büszkeségei közé tartoztak a pödröttszarvú kecskék (Capra falconeri) és a núbiai kőszáli kecskék (Capra nubiana), sőt ez utóbbiak törzskönyvét (ESB) egy ideig Pozsonyban vezették. Ma már egyik faj se látható az állatkertben, egykori, domboldalra épült kifutóikat vietnámi szikaszarvasok (Cervus nippon pseudaxis) csapata népesíti be. Ezután elhaladunk a vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua) mellett. Itt sajátos megoldással éltek a tervezők: a koatik korábbi, apró ketreceit megtartották, de megteremtették a lehetőséget, hogy az állatok a nagyobb, mászási lehetőségekkel jobban ellátott kifutóba is kijárhassanak. A szomszédos röpdében skarlát íbiszek (Eudocimus ruber) és afrikai kanalasgémek (Platalea alba) láthatóak. Korábban a madarak téli férőhelye is megtekinthető volt, azonban a látogatók okozta stressz (különösen az üveg kopogtatása) több madár elhullásához vezetett, ezért az épületbe tekintő üvegablakot befedték, így a látogatók nem tudják megközelíteni. Kisebb röpdékben különböző papagájfajok: ausztrál királypapagájok (Alisterus scapularis), pirosszárnyú papagájok (Aprosmictus erythropterus) és Pennant-papagájok (Platycercus elegans), illetve rhododendronrigók (Turdus dissimilis) laknak. Sajnos a sötét ketrecek és a sűrű drótháló miatt alig láthatóak a madarak, fényképezésükre pedig még kevesebb esély van. Továbbhaladva elérjük a Dinopark a Jurassic Parkban látható kapura hajazó bejáratát. A hatalmas, erdős területen elhelyezett évről évre bővülő számú, élethű kialakítású modellek némelyike mozog is. Az érdeklődők kis 3D-s moziba is beülhetnek. Botanikai érdekesség a szintén itt megtekinthető, élő kövületként számon tartott sárkányfenyő (Wollemia nobilis) egy kisebb példánya.
Iguanodon szobor a Dinoparkban © Boros Tamás
Az állatkert legnagyobb, erdős területe elsősorban az eurázsiai fauna bemutatását szolgálja. Az egyik kivételt a kanadai hiúz (Lynx canadensis) jelenti. Az állatkert jelképében is megjelenő faj tartásában és szaporításában Pozsony hosszú ideje élen jár. Sajnos vastag vasrácsos – láthatóan eredetileg nagyobb ragadozó számára épült - kifutójukban alig látszanak az Európában viszonylag ritkán bemutatott állatok. Továbbhaladva olyan érzésünk van, mintha egy erdei ösvényen sétálnánk. A kifutók egymástól távol esnek, így mindenképpen ajánlott a megfelelő cipő viselése. Egy kis leágazóban találjuk a vaddisznók (Sus scrofa) és az eurázsiai hiúzok (Lynx lynx) felújított kifutóit. A 2002-2003-ban épült három, a látogatóktól szárazárokkal elválasztott kifutókban háziszamarak (Equus asinus), házilovak (Equus ferus caballus), kulánok (Equus hemionus kulan) és kétpúpú tevék (Camelus bactrianus) élnek. Az út túloldalán elszórva itt-ott elhelyezett kicsi, egyszerű röpdékben különböző papagáj- és fácánfajokat láthatunk.
A hurokszerűen elágazó út mentén alakították ki a szürke farkasok (Canis lupus) modern, minden igényt kielégítő kifutóját. A korábban Dávid-szarvasok (Elaphurus davidianus) által birtokolt területet több évig tartó előkészület és a szükséges pénzösszeg összegyűjtését követően 2017-ben vehették birtokba új tulajdonosaik. A nagy, dróthálóval határolt erdőrész szükség esetén több kisebb részre osztható. A népes falkát egy, a kifutó kerítése fölé magasodó kilátóból is megfigyelhetjük. Mellettük terül el az európai bölények (Bison bonasus) erdővel borított, dombos birodalma. Sajnos a kifutóra elég rossz a rálátás, a terület egy részét gyakorlatilag nem is lehet látni – ez persze a bölényeket kevésbé zavarja. A hurokszerűen visszakanyarodó ösvény túloldalán egykor mocsári szarvasokat (Rucervus duvaucelii) láthattunk, sajnos ez a faj is kikerült a kert gyűjteményéből, helyükre gímszarvasok (Cervus elaphus) kerültek.
Az állatkert viszonylag új szerzeményei közé tartoznak a visayani disznók (Sus cebifrons negrinus): az alapító pár 2016-ban érkezett, hozzájuk csatlakozott 2017-ben egy Budapesten született fiatal koca. Mellettük egy kis tóban rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus) élnek. Az alapító csapat Tanzániából érkezett 1999-ben, az első szaporulatra 2009-ig kellett várni, azóta viszont rendszeresen költenek a látogatók által annyira kedvelt rózsaszín madarak.
Kulánok (Equus hemionus kulan) © Boros Tamás
Az állatkert nagy büszkesége a vörös macskamedve (Ailurus fulgens) pár. Alacsony üveglapokkal határolt kifutójukat a közelmúltban bővítették ki, így a két állat szükség esetén egymástól szétválasztva is tartható. A 2011-ben érkezett pár többször szaporodott – első, 2013-ban született kölykük jelenleg Nyíregyházán él. Nem messze tőlük találjuk a Rothschild-zsiráfok (Giraffa camelopardalis rothschildi) és Chapman-zebrák (Equus quqgga chapmani) közös kifutóját. Az állatokat egy viszonylag sekély árok választja el az őket szemlélőktől. A nem túl terjedelmes, több részre osztható férőhelyhez tartozó Zsiráfházba a látogatók sajnos nem mehetnek be. A közeljövőben tervezik egy nagy, látványos szavannakifutó kialakítását az állatkert eddig kihasználatlan részén, a tervek szerint ide kerülnek át a zsiráfok. Velük szemben törpevízilovakat (Choeropsis liberiensis) láthatunk. A két részre osztott kifutó csak egyik részében találunk földbe ásott gyermekmedencére emlékeztető úszóalkalmatosságot, a másik részben sajnos egyáltalán nincs medence.
Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rothschildi) © Boros Tamás
Ezen a területen több antilopfajjal találkozhatunk. Talán a leginkább figyelemre méltó közülük az arab nyársasantilopok (Oryx leucoryx) csapata. A kecses sivatagi antilopok rendszeresen szaporodnak, jelenleg is több borjú látható a felnőtt állatok között. Mellettük az apró termetű Kirk-dikdikek (Madoqua kirkii) élnek. A magas fűben rejtőzködő állatok felfedezése igazi kihívást jelent a látogatók számára. Az alapító példányok 2017-ben érkeztek, és még abban az évben az első szaporulattal is megörvendeztették a kertet. Pozsony talán legtermészetesebb benyomást keltő kifutójában erdei szitutungákat (Tragelaphus spekii gratus) láthatunk. A férőhelyet egy völgyben alakították ki, gyakorlatilag természetes növénytakaróval. Az afrikai patások kollekcióját a mendeszantilopok (Addax nasomaculatus) csapata egészíti ki. Az antilopkifutók mellett, szinte alig észrevehetően, egy lépcső tetején bújik meg az állatkert talán leglehangolóbb férőhelye: a galléros páviánok (Papio hamadryas) apró, idejétmúlt vasrácsos ketrece.
A nyestkutyák (Nyctereutes procyonoides) gödörszerű, de megfelelően tágas és növényes kifutója, majd a fehérfarkú sülök (Hystrix indica) mellett elhaladva a rénszarvasokhoz (Rangifer tarandus) jutunk. A tervek szerint a kert erdős részén építenek számukra nagy, végleges kifutót. Nem messze tőlük találjuk a kert legnagyobb vízfelületét, a vízimadarak bemutatására szolgáló tavat. Itt nyári ludak (Anser anser), kínai hattyúludak (Anser cygnoides f. domestica), háziludak (Anser anser f. domestica), indiai ludak (Anser indicus), apácaludak (Branta leucopsis), kis kanadai ludak (Branta hutchinsii minima) és rózsás gödények (Pelecanus onocrotalus) élnek. A tó közepén felépített szigeten korábban vörös varikat (Varecia rubra), fekete-fehér varikat (Varecia variegata variegata) és gyűrűsfarkú makikat (Lemur catta) tartottak, jelenleg használaton kívüli. Az itt élt félmajmok átkerültek a néhány méterrel távolabb található majomház kifutóiba. Bár az egykori ketreceket felújították és átalakították, az egykor a látogatók felé néző rácsokat üvegfalra cserélték, még a több, egymással összenyitott férőhely se túl nagy méretű. A varik és katták mellett jelenleg Brazza-cerkófok (Cercopithecus neglectus) képviselik a főemlősöket, de korábban itt helyezték el a kert berber makákóit is. Az egykori majomház utolsó kifutójának lakója a 2016-ban Kassáról érkezett hím szervál (Leptailurus serval). Innen utunk visszavezet a bejárat közelébe: a nagymacskák kifutórendszeréhez.
Arab nyársasantilop (Oryx leucoryx) © Boros Tamás
Bogi Beke