ÁLLATKERT A SVÁB-BAJOR-MEDENCÉBEN

 

Az Augsburgi Állatkert

 

 

 

 

 Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2015

 

 

 

Münchentől északnyugati irányban, autóúton mindössze egy órás utazással érhetjük el Augsburg állatkertjét, mely a város zöldövezeti üdülőterületén található. A Zoo Augsburg (Zoologischer Garten Augsburg) alapítására viszonylag későn, 1937-ben került sor, ám a város régmúltja számos feljegyzést rejt korábbi „állatbemutatókról”. A második világháború pusztításának eredményeképpen a park néhány évre bezárásra került, s csak 1947-ben nyitotta meg újra kapuit.

Az intézmény éves látogatottsága napjainkban 600 ezer fő, mely jóval duplája a városi lakosság lélekszámának. A siker titka vélhetően részint a gyűjtemény kialakítása, hiszen megtalálhatjuk itt a közkedvelt, nagytestű emlősfajok zömét, mint az elefántot, orrszarvút, zsiráfot, valamint a nagymacskákat, medvéket, antilopokat, emberszabásúakat és fókákat egyaránt. Habár a látogatói létszám alapján Augsburg már a nagy német állatkertek közé sorolható, a fejlesztések mértéke és üteme terén elmarad a vezető német állatparkoktól. A másik jelentős különbség a relatíve alacsony fajszám: 2014-ben 240 állatfaj (55 emlős-, 143 madár-, 31 hüllő- és 11 kétéltűfaj) alkotta a kert gyűjteményét, s további érdekesség, hogy az elmúlt évtizedben a bemutatott fajok száma csökkenő tendenciát mutat. Ebből kifolyólag a gyűjtemény egyáltalán nem érezhető zsúfoltnak, nagy térrészeket bejárva viszonylag kevés állatfajt láthatunk, a legtöbb esetben megfelelő körülmények között.

        A 22 hektáron elterülő park koncepcióban nem követ sem állatföldrajzi, sem taxonómiai alapú felosztást, illetve, hol egyik, hol másik megközelítés érzékelhető markánsabban. A kert hangulatában a vadasparki- és az állatkerti bemutatás-technika jellegzetességeinek tipikus ötvözete, habár, egyre inkább utóbbi válik uralkodóvá. Mindezek ellenére igen kellemes erdei sétához hasonlíthatjuk a terület bejárását, ahol az épületek minden hivalkodást mellőzően, természetes közönnyel illeszkednek a nagy vízfelületekkel tarkított erdei környezetbe. E vízfelületek igen fontos szerepet játszanak az intézmény életében: a park külső szegélyén kialakított állatbemutatók sora természetes tavakra és azok rendszereire épül, mely a nagyméretű külső medencékkel és vizesárok-rendszerrel egyetemben jelentős vízborítottságot képez, ötletes és esztétikus elszeparálást eredményezve az állatok és a látogató publikum között.

A soron következő leírásban nem foglalkozom a terület útvonal szerinti és részletekbe menő ismertetésével, helyette inkább a kert arculatát meghatározó bemutatók tömör felvázolásának példáját követem.

 

Augsburg zöldellő szavannája orrszarvúkkal, zsiráfokkal és lantszarvú antilopokkal

 

     Az állatkert egyik legkiemeltebb és leghíresebb bemutatója a park közel egyötöd részét kitevő Afrika-panoráma, mely a korai fejlesztések egyik szép példája. Az 1985-ben kialakított bemutató fás ligetekkel tarkított szavannát idéz, melyen békésen legelnek a fekete kontinens nagytestű növényevői. A fajok „együttélését” természetesen megkönnyíti a vizuálisan nagyrészt rejtett, villanypásztorral határolt vizesárok-rendszer alkalmazása, mely három részre tagolja a többhektáros kifutórendszert. A legnagyobb (12600 m²), dagonyákban bővelkedő területrészen látható a kert szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum) csapata. A közbülső kifutórészen (5420 m²) Rothschild-zsiráfok (Giraffa camelopardalis rothschildi), míg a harmadik területegységen (4300 m²) Grevy-zebrák (Equus grevyi) élnek. A hosszúszarvú tarka lantszarvúantilopok (Damaliscus pygargus phillipsi) egyaránt használják a zsiráfok és rinocéroszok kifutóját, csakúgy, mint a kameruni törpekecskék (Capra hircus), melyek elsősorban a „fűnyíró” szerepét töltik be a területen. Az augsburgi szavannán 2008 óta láthatunk orrszarvúakat, ekkor készült el a számukra a korszerű, de nem látogatható orrszarvúistálló. Az állatkert bejáratánál található régi orrszarvúkifutó szintén ekkor került felújításra, s jelenleg egy igen mozgalmas társaskifutó életét követhetik itt nyomon a látogatók: a hatalmas létszámú galléros pávián (Papio hamadryas) csapat fiatal egyedei szüntelen azon fáradoznak, hogy jókora ugrásokkal az erdei kafferbivalyok (Syncerus nanus) hátán landolhassanak, melyek, ha nem is készségesen, de beletörődötten szállítják potyautasaikat.

 

  

A páviánok egyik kedvelt szórakozása a látogatók számára is kellemes időtöltést nyújt, mialatt hosszasan figyelik a fajok közötti interaktív viselkedést.

 

     Szintén a bejárattól indulva tekinthetjük meg a kert macskagyűjteményét, mely két állatházra koncentrált. A páviánokkal szemközt található az 1990-es évek első felében épített két nagyragadozó-ház, az Oroszlánház (630 m²) és a szomszédos Tigrisház (500 m²), melyek tágas belsőket kínálnak az itt látható ragadozó emlősök számára.  Érdemes megfigyelni a bemutatás nem szokványos módszerét: a nagyméretű belső férőhelynek nem pusztán a frontvonalát alkotja üvegfal, hanem a hátsó részét is, így természetes fényben láthatóak bent a nagymacskák, valamint, a belsők és a háttérként szolgáló külső kifutók látvány szempontjából egy térrészbe olvadnak. Az Oroszlánház eredetileg oroszlánok (Panthera leo) és gepárdok (Acinonyx jubatus) elhelyezésére szolgált, ám utóbbiak férőhelyén jelenleg csíkos hiénák (Hyaena hyaena) kerülnek bemutatásra. Szintén itt tekinthetjük meg a legkisebb kutyaféle ragadozókat, a sivatagi rókákat (Vulpes zerda), valamint a leopárdmacska (Prionailurus bengalensis euptilura) hideg égövben elterjedt, nagyméretű alfaját.

 

Sivatagi róka

 

Az oroszlánok és hiénák kifutója kb. 1200 m², mely nagyjából fele ekkora hasznosítható területrészt jelent a nagymacskák esetében az alkalmazott vizesárok miatt. A Tigrisházban szumátrai tigrisek (Panthera tigris sumatrae) és perzsa leopárdok (Panthera pardus saxicolor) szállásai fogadják a vendégeket. A tigrisek elfogadható méretű (810 m²), térszint szempontjából is tagolt, dúsan növényesített, szintén vizesárokkal határolt kifutón élnek, azonban a leopárdok jóval kisebb (220 m²) ketrecekben élvezhetik a napsütést. Ebben az épületben kifejezetten tetten érhető az állatföldrajzi felosztás hiánya. Amennyiben a nagymacskák külső kifutóikon tartózkodnak, bent egy kisebb dél-amerikai társasbemutató életét követhetjük nyomon: Goeldi-tamarinok (Callimico goeldii) ugrálnak a magasban, míg a talajszinten egy ritka, kistermetű agutifaj, a zöld aguti (Myprocta pratti) kutat élelem után. Továbbá itt tekinthető meg az állatkert egyetlen éjszakai bemutatója, ahol három földrész lombkoronában mozgó, éjjel aktív emlősfaját láthatjuk, mint a kis siklóerszényest (Petaurus breviceps), szenegáli törpefülesmakit (Galago senegalensis) és a törpe lajhármakit (Nycticebus pygmaeus). Némi szerencsével egy másik lajhármaki-fajt, a bengál v. közönséges lajhármakit (Nycticebus bengalensis) is megpillanthatjuk a park Elefántházában.

     Szakmai körökben Augsburg egyik sajátsága a kecskefélék gyűjteménye. A Mishmi-takinok (Budorcas taxicolor), kőszáli kecskék (Capra ibex ibex) és pödröttszarvú kecskék (Capra falconeri heptneri) viszonylag gyakorta láthatóak Európa állatkertjeiben, azonban havasi kecskékkel (Oreamnos americanus) és kelet-kaukázusi kecskékkel (Capra cylindricornis) már jóval kevesebb helyen találkozhatunk. Ehhez kapcsolódóan elmondható, hogy a kőszáli kecskék férőhelyét leszámítva az állatkert nagy gondot fordít ezen fajok megfelelő környezetben történő bemutatására: a magashegyi élőhelyek e patás akrobatái nagyméretű, magaslatokkal ellátott, sziklás felszínű kifutókban kaptak elhelyezést. Itt kell említést tennünk a kert Reeves-muntyákszarvasairól (Muntiacus reevesi), melyekből két különböző vérvonalú csapatot tartanak. Ezek egyike saját kisebb területéről átjárhat a takinok kifutójába (2250 m²), míg a másik szarvascsapat egy tekintélyes méretű, tóval ellátott férőhelyen látható kb. 15 vízimadárfaj társaságában.

 

Az intézmény első havasi kecske párja 1993-ban érkezett, ám az első szaporulatra csak 2004-ben került sor. 2010-től minden évben születik egy utód, ám a 2014-ben rendhagyó módon két apróság világrajövetelének örvendhettek a park munkatársai, s a látogatók egyaránt. A felvételen a tavalyi gidák egyike látható.

 

A tengeri emlősöket két fókafaj képviseli. A borjúfókák (Phoca vitulina) medencéje 2005-ben, a dél-afrikai medvefókák (Arctocephalus pusillus pusillus) férőhelye 2007-ben került felújításra, ám egyik esetben sincs lehetőség az állatok víz alatti úszásának megtekintésére.

     A fókabemutatók szomszédságában található Trópusi Csarnok (775 m²) az állatkert legnagyobb alapterületű fedett bemutatója, mely elsősorban a madárgyűjtemény, kisebb részben pedig hüllők bemutatására szolgál. Habár az épületbelső kissé sterilnek hat, mégis érdemes alaposan bejárni a folyosókat, hiszen a földrajzi tematika szerint csoportosított belső röpdékben Ázsia, Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika számos madárritkaságában gyönyörködhetünk. A bemutató igen zsúfolt, így mindössze néhány kuriózumfajt említek, mint például a moszkitókolibri (Chrysolampis mosquitus), Bouvier-nektármadár (Cinnyris bouvieri), vöröscsőrű seregély (Sturnus sericeus), levéljáró bíbic (Vanellus crassirostris), apró lile (Charadrius pecuarius), rózsásfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus porphyreus). A belső röpdékhez több esetben külső volierek kapcsolódnak. Ehhez kapcsolódóan kell megemlítenünk az intézmény legújabb, 2014 végén elkészült fejlesztését, mely egy 1000 m² alapterületű, besétálós („walking-through”) külső röpde a Trópusi Csarnok szomszédságában, ahol Afrika és Európa madaraival testközelből ismerkedhetnek a vendégek. Szintén a csarnok mellet, a két fókamedence közötti területen kapott tágas kültéri férőhelyet a kert egyik madárritkasága, a Magellán-pingvinek (Spheniscus magellanicus) csapata. A "frakkos" madarak copfos récékkel (Lophonetta specularioides specularioides) és a szintén kuriózumnak számító csuklyás bukókkal (Mergus squamatus) osztoznak medencéjükön. A kisebb-nagyobb vizes élőhelyeken további számos madárfaj lelt otthonra: pelikánok, darvak, gólyák, ludak, valamint számos récefaj népesíti be a park kisebb-nagyobb tavait. Az egzotikumok vonalán érdemes megemlíteni, hogy jelenleg négy flamingófaj is bemutatásra kerül Augsburgban, mint rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus), karibi flamingó (Phoenicopterus ruber), chilei flamingó (Phoenicopterus chilensis) és törpeflamingó (Phoeniconaias minor).

Az állatkert szintén új egységének számit a 2012-ben átadott Hüllőház (140 m²), valamint a környezetében kialakított, nagyméretű szabadtéri terráriumok sora, melyek honos kétéltű- és hüllőfajok tágas elhelyezését és színvonalas bemutatását teszik lehetővé.

     Végezetül essen szó a park várható fejlesztéseiről. Vélhetően a következő év tavaszán kerül átadásra az a vizes élőhelyeket bemutató komplexum, mely a kulcsfajnak tekinthető vidrán (Lutra sp.) és hódon (Castor sp.) kívül honos halfajokat is felvonultat majd. A mesterséges élőhely kiépítésének teljes költségvetése 600 ezer Euró. A másik, ám jóval nagyobb szabású projekt az intézmény ázsiai elefántjaival (Elephas maximus) kapcsolatos. A két idős elefánttehén elhelyezése jelenleg talán a legkritikusabb pont az intézményben. A tervezet szerint az elkövetkező években megvalósulhat az a 8 millió Eurós fejlesztés, melynek eredményeképpen egy 1500 m² alapterületű épület és a hozzá tartozó, 5000 m² nagyságú kifutó szolgálhatja majd a termetes növényevők kényelmét.

 

 

FOTÓGALÉRIA

 

 

Afrika-panoráma

 

  

  

  

A felvételek készítése előtt nem sokkal került beszoktatásra a csapat új orrszarvúbikája. A fenti felvételen látható egyetemista hallgató éppen ezért egy kutatás keretében hangfelvételeket készít az állatok vokalizációjáról. Habár a szavannakifutó 30 éve került kiépítésre, napjainkban is az állatkert egyik legkorszerűbb bemutatója. A területet határoló és szeparáló vizesárok-rendszer látvány szempontjából nem osztja meg a terület egységét.

 

Augsburg öreg, „háromtülkű” orrszarvúbikája látható a fenti fotón. Az orrszarvúházhoz egy további, kisebb kifutóegység is kapcsolódik, mely elsősorban a bika elkülönítésére szolgál. A Zsiráfház (300 m²) üvegfalának két oldalán készült el a szurikáták (Suricata suricatta) belső- és külső férőhelye 2006-ban.

 

  

  

 

Kafferbivaly- és páviánbemutató

 

A korábbi orrszarvúkifutó helyén, 2009-ben kialakított társasbemutató alapterülete közel 1500 m², melynek nagyjából ötödrészét a vizesárok teszi ki.

 

Onagerek

 

A kert onagerjei (Equus hemionus onager) szintén 1500 m² alapterületű kifutót birtokolnak.

 

Ragadozóbemutatók

 

  

A fenti felvételeken az Oroszlánház bejárata, és a nagymacskák belső férőhelye látható. Az oroszlánok kifutóját határoló terjedelmes vizesárok kb. felére csökkenti az állatok által elsődlegesen használt szárazföldi területrészt.

 

A csíkos hiénák belső férőhelye és külső kifutója

 

A sivatagi rókák szintén az Oroszlánházban leltek otthonra. A tágas bemutatót (140 m²) korábban zebramongúzok (Mungos mungo) lakták.

 

A leopárdmacskák külső ketrece korábban pusztai macskák v. manulok (Otocolobus manul) elhelyezésére szolgált.

 

  

A Tigrisház bejárata, valamint a perzsa leopárdok belső- és külső férőhelye

 

  

A szumátrai tigrisek kifutója

 

A barnamedvék (Ursus arctos) kifutójának rekonstrukciójára 2000-ben került sor, mikor a régi, elavult férőhelyhez nem túl nagy, ám természetes talajborítású, tágas medencével ellátott bemutató épült.

 

 Kecskebemutatók

 

 

A havasi kecskék keskeny vizesárokkal és alacsony üvegfallal határolt kifutója 1330 m² alapterülettel bír.

 

   

A pödröttszarvú kecskék (balra) és kelet-kaukázusi kecskék (jobbra) domboldalban kialakított kifutói, alul gidákkal pihenő nőstény kőszáli kecske, és az állatok műsziklás bemutatója​

 

  

  

  

A takinok 2250 m² alapterületű kifutója 2001-ben került átadásra. A Reeves-muntyákszarvasok egyik csapata itt él társbérlőként, a másik csoport pedig az alul látható kifutón osztozik számos vízimadárfajjal.

 

 

Fókabemutatók

 

Dél-afrikai medvefókák és medencéjük

 

A borjúfókák medencéje

 

Elefánt- és csimpánzbemutató

 

  

  

Az állatkert egyik legkorszerűtlenebb bemutatója az elefántok férőhelye, hiszen alig 800 m² alapterületű kifutó áll a hatalmas állatok rendelkezésére. Érdemes megjegyezni, hogy a ’Targa’ nevű elefánttehén 2016 tavaszán tölti be 60. életévét, így világszerte a legidősebb fogságban tartott elefántok egyike. Az épületben az elefántok és csimpánzok belső férőhelyein kívül kisebb állatbemutatókkal is találkozhatunk: itt kaptak elhelyezést a bengál lajhármakik és rövidfülű elefántcickányok (Macroscelides proboscideus) egyaránt. Legalul a csimpánzok külső kifutója látható​.

 

  

 

Főemlős-bemutatók

 

A csuklyásmajmok közül a viszonylag ritkán látható tarka csuklyásmajmok (Sapajus libidinosus) csapata vehette birtokba a 2010-ben átadott fedett kifutót.

 

A mandrillok (Mandrillus sphinx) az egykori páviánkifutóban (680 m²) láthatóak jelenleg.

 

 

A gyűrűsfarkú makik v. katták (Lemur catta) kifutóján a látogatók is keresztülsétálhatnak. 2014-ben szerecsenmakik (Eulemur macaco) is beszoktatásra kerültek a területre, de itt találkozhatunk a szürkefejű ásóludak (Tadorna cana) népes csapatával is.

 

Hódbemutató

 

  

A kanadai hódok (Castor canadensis) bemutatója 1983-ban épült, s habár szintén kissé idejétmúlt, rendelkezik egy szerencsésnek mondható, s igen egyszerű bemutatás-technikai módszerrel, miszerint üvegfalon keresztül bepillanthatunk a nappal többnyire pihenő állatok „kuckójába”.

 

Trópusi Csarnok, madárgyűjtemény

 

  

Legfelül egy szürkefejű ásólúd, valamint a Trópusi Csarnok bejárata, alatta pedig az épület belső madárröpdéi láthatóak. Az alsó két felvétel a dél-amerikai fajokat bemutató volierek egyikét ábrázolja, ahol nappapagáj (Aratinga solstitialis), mexikói gólyatöcs (Himantopus mexicanus), ezüstcsőrű tangara (Ramphocelus carbo), jakariniai pinty (Volatinia jacarina) és egy igazi ritkaság, a moszkitókolibri (Chrysolampis mosquitus) kerül bemutatásra.

 

  

      

  

A fenti felvételeken a következő madarak láthatóak: mexikói gólyatöcs, vöröscsőrű seregély, kéknyakú egérmadár (Urocolius macrourus) és vöröscsőrű szövőmadár (Quelea quelea), alatta pedig Magellán-pingvin és bemutatója

 

Kivitelezés alatt a Trópusi Csarnok melletti óriásröpde

 

Flamingók és vízimadarak szállása az állatkert egyik nagyobb taván

 

Kétéltű- és hüllőbemutatók

 

  

A színvonalasan kialakított szabadtéri terráriumok előtt számos honos kétéltű- és hüllőfajjal ismerkedhetnek a látogatók.

 

  

  

A Hüllőházban már egzotikusabb „hüllőcsodákat” is megtekinthetnek a kert vendégei. A legnagyobb férőhely (balra, lent) egy ritka varánuszfaj, a Varanus cumingi bemutatására szolgál.

 

Szobrok