ZOOROPE - Európa állatkertjei
Állatkertészettel kapcsolatos cikkek és szakfordítások

 

 

VILÁGELSŐ OKAPITENYÉSZET BELGIUMBAN

 

Az Antwerpeni Állatkert bemutatása II.

 

 

Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN

2016

 

Fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN és KÅRE JENSEN

2014 és 2011

 

 

 

Az előző részben ismertetett Himalája-bemutatót elhagyva az intézmény Hüllőházának bejáratához érkezünk. Az 1911-ben emelt épület jellegzetes dór oszlopaival, párkánygerendájával és háromszögű oromfalával az athéni Akropolisz egy részletét idézi. Az állatház belső terei 2006-ban kerültek teljes felújításra, melynek során láthatóan cél volt nagyobb terrárium-egységek kiépítése több faj közös elhelyezése érdekében. A legnagyobb férőhelyet a komodói varánuszok (Varanus komodoensis) lakják. Érdemes megemlíteni, hogy Európában Antwerpen az első állatkertek között volt, melyek bemutathatták a világ legnagyobbra növő gyíkfaját (London 1927, Frankfurt 1928, Amszterdam 1929, Antwerpen 1930). A Hüllőház további érdekessége a saját szaporulatot bemutató „hüllő óvoda”, valamint a békafélék- és különféle gerinctelenek bemutatói.

 

 

 

A Hüllőház bejárata

Pápaszemes kajmánok (Caiman crocodilus crocodilus), kubai orrszarvú leguánok (Cyclura nubila nubila), fekete leguánok (Ctenosaura similis), zöld leguánok (Iguana iguana) és Branderhorst-billabongteknősök (Elseya branderhorsti) tágas, közös férőhelye

A „hüllő oviban” cseperedő apróságokat és a nevelésükkel kapcsolatos háttérmunkát a látogatok is megtekinthetik

 

Az antwerpeni hüllőház egyik specifikuma az elterjedés szerint „csoportosított”, többfajos bemutatók kialakítása: a felvétel bal oldalán látható akvaterrárium például Salamon-szigeteki szkinkek (Corucia zebrata), hegyi szarvas agámák (Acanthosaura capra), szemölcsös vitorlásagámák (Hydrosaurus pustulatus) és amboni szelenceteknősök (Cuora amboinensis) otthona, de szintén „társasterráriumban” kerülnek bemutatásra például észak-amerikai sivatagi  fajok, mint a gilák (Heloderma suspectum), kukvalák (Sauromalus ater), sivatagi leguánok (Dipsosaurus dorsalis) és ciánkék sövényleguánok (Sceloporus cyanogenys).

 

 

A fenti felvételeken a gerinctelenek bemutatói, lent pedig a komodói varánuszok világos, tágas és növényesített férőhelye látható.

 

A Hüllőház alatti területen került kialakításra a műemlék Aquarium kiállítótere. Az Emile Thielens (1854-1911) által tervezett, 1911-ben átadott bemutató a világ legidősebb jelenleg is üzemben lévő akváriuma. Az első nagy rekonstrukcióra 1995-ben, a másodikra 2014-ben került sor, így napjainkban a bemutató eredeti pompájában látható, a hátterekben pedig a legmodernebb gépészeti technológiák kerülnek alkalmazásra.

 

 

 

Az Aquarium bejárata és belső kiállítóterei

Az Aquarium szomszédságában, a korábbi rénszarvas (Rangifer tarandus) kifutó jelenleg emuk (Dromaius novaehollandiae) és (keleti) szürke (óriás)kenguruk (Macropus giganteus) bemutatására szolgál.

 

Az Aquariummal egy szinten, annak mintegy folytatásaként tekinthetjük meg az intézmény egyik legidősebb, még a 19. században emelt pavilonját, melyet a korabeli időkben egy panoráma festmény, majd különféle madarak és egy cet csontvázának kiállítására használtak. Jelenleg itt látható az állatkert egyik legnevesebb, a „Fagy birodalma” elnevezéssel bíró bemutatója, mely három pingvinfaj bemutatására szolgál: bóbitás v. makaróni pingvinek (Eudyptes chrysolophus), szamárpingvinek (Pygoscelis papua papua) és királypingvinek (Aptenodytes patagonicus) élik mindennapjaikat klimatizált belső biotópjukban. Az 1997-ben megnyitott – és 2011-ben felújított – bemutatóban a szubantarktikus szigeteken élő pingvinfajok mellett tengeri vidrát (Enhydra lutris) is láthatott a közönség. A legnagyobb menyétféle ragadozónak számító tengeri vidra mindig is az egyik legritkábban bemutatott állatkerti emlősnek számított, Antwerpenben 2010-ben pusztult el az utolsó itt élő egyed. Medencéjükben jelenleg néhány borjúfóka (Phoca vitulina vitulina) látható, mely fajból egy nagyobb csapat az épület szomszédságában található kültéri férőhelyet lakja. E 2012-ben renovált bemutató 1908-ban létesült, így szintén műemlék, ám a mai kor elvárásainak megfelelően jelenleg már sós vízi életteret kínál az úszólábúaknak, valamint egy kisebb homokos parttal is rendelkezik. Korábban, egészen 1996-ig e fókamedence szolgált a déli elefántfókák (Mirounga leonina) „uszodájaként”. Az előző évszázad második felének Európájában számos nagyvárosban láthatott elefántfókákat a nagyérdemű, azonban az állatok szinte kivétel nélkül importált egyedek voltak. Habár számos születés (és halvaszületés) lejegyzésre került, az akkori tartástechnológia számára leküzdhetetlen akadály volt a fiatal egyedek életben tartása és felnevelése.  Eképpen, állatkert történeti vonatkozásból érdemes megemlíteni, hogy tudomásunk szerint sikeres szaporításra – tehát mely esetben a növendékek elérték a felnőttkort – mindössze két európai állatkertben, Stuttgartban (1965) és Antwerpenben (1977) került sor.

 

Bóbitás pingvinekkel igen ritkán találkozhatunk fogságban, Európában Antwerpenen kívül mindössze Malaga-ban és Torquay-ben találkozhatunk a fajjal

A pingvinbemutatót határoló páncélüveg mentén különböző vízmélységeknél tekinthetjük meg a madarak úszását, majd a kiállítás információáradatában elmerülve részletesen tájékozódhatunk az állatok életmódjáról.

 

Vándorló pingvineket ábrázoló dombormű, Erica Chaffart, 1998

 

 

 

Az egykori tengeri vidra medencét jelenleg szintén borjúfókák lakják: a fenti felvételeken a belső, a lenti fotókon a külső medence, valamint a „Fagy birodalma” bemutató bejárata látható

 

 

A borjúfókák kisebb homokpaddal ellátott, sós vizű medencéje

 

A pingvinekre egy mondat erejéig visszatérve megemlítendő, hogy egy negyedik faj, pápaszemes pingvinek (Spheniscus demersus) is a gyűjtemény részét képezik, melyeknek felújított lakhelye a Madárház közelében látható.

A madárgyűjtemény nagyobb hányadát az intézmény 1893-ban épült, műemlék Madárházában tekinthetjük meg. A második világháborúban jelentős károkat szenvedett épület első nagyobb átépítésére 1948-ban került sor René Groseman építész tervei alapján, míg a második nagy rekonstrukcióra 2013-ban került sor. A helyreállított, eredeti pompájában látható Madárház belső terei állatföldrajzi felosztás szerint mutatják be az itt látható közel 80 madárfajt. Itt tekinthetjük meg továbbá a híres „sötét folyosót”, ahol számos magevő faj szárnyal kisebb biotóp-bemutatójában, ahol semmiféle szeparáció – üveg vagy hálóborítás – nem akadályozza a madarak röptét, pusztán a látogatói folyosó sötétben tartása „gátolja meg” az itt élő pintyfélék kirepülését. Ez a bemutatás-technikai innováció az antwerpeni kert nevéhez köthető, melyet az első nagy rekonstrukció óta napjainkig használnak, s a világ számos más állatkertjében is másolásra került. A gazdag madárgyűjtemény az állatkert két további röpdesorán tekinthető meg.

Érdemes megemlíteni, hogy Antwerpen egyik specifikuma volt a kivik bemutatása, az első egyed 1983-ban érkezett az intézménybe. Az utolsó itt élt északi-szigeti barna kivi (Apteryx mantelli) 2014-ig volt látható az állatparkban.

 

 

A Madárház bejárata és felújított belső kiállító terei

Az alsó felvételeken a „sötét folyosó” látható

 

A második világháború alatt bombatalálat érte az állatkert nílusi vízilovainak (Hippopotamus amphibius) rezidenciáját, majd 1952-ben kaptak új épületet a „vastagbőrűek”. A 2006-ban átadott, majd 2013-ban megújult, Hippotopia névre keresztelt bemutató-komplexum kiterjedt külső medencéivel a mocsarak élővilágát reprezentálja állatföldrajzi koncepció figyelmen kívül hagyásával, így itt kaptak elhelyezést a maláj tapírok (Tapirus indicus) is, melyek Reeves-muntyákszarvasokkal (Muntiacus reevesi) osztoznak férőhelyükön. Itt láthatjuk továbbá a nutriákat (Myocastor coypus), borzas gödényeket (Pelecanus crispus) és számos egyéb madárfajt a Vízilóház mögötti terjedelmes röpdében, valamint ez utóbbi szomszédságában a keleti bongók (Tragelaphus eurycerus isaaci) számára kialakított kitutóegységet.

 

A vízilovak külső medencéje és belső férőhelye a Vízilóházban

Az alsó felvételen látható faldekoráció Észak-Afrika kasbahjainak domborműveit utánozza

 

A maláj tapírok külső kifutója, melyen muntyákszarvasokkal osztoznak

 

A bongók kifutója

 

Az Egyiptomi Templom történeti szerepéről az előző részben bővebben olvashattunk, így a továbbiakban az épület állatállománya kerül ismertetésre. A bemutató két nagytestű faja az ázsiai elefánt (Elephas maximus) és a zsiráf (Giraffa camelopardalis), melyek számára napjainkban már igencsak szűkösnek bizonyul jelenlegi férőhelyük. Ennek figyelembe vételével az elefántok esetében meg is történt az állomány realizálása az elmúlt évek során, mikor az intézmény testvérparkjában, Planckendael-ban megépült új elefántbemutatóba került számos antwerpeni egyed, többek közt a 2009-ben született borjú is, amely az első Belgiumban születtet elefánt. Jelenleg mindössze két fiatal elefántbika él Antwerpenben. A zsiráfok esetében már hosszú ideje nem szaporodóképes nőstény egyedekből álló csapat került bemutatásra: egyrészt hibrid példányok, másrészt különböző alfajokhoz tartozó egyedek – mint Rothschild-, recés-, kordofáni és maszáj zsiráf – kerültek bemutatásra. Európa utolsó maszáj zsiráfja (Giraffa c. tippelskirchi) itt, Anwerpenben pusztult el 2015-ben. A zsiráfkifutó esetében érdemes megemlíteni annak nem szokványos kialakítását, hiszen egyrészt emelt térszínnel rendelkezik a látogató útvonalhoz képest, így még magasabbnak érzékelteti az állatokat, másrészt pedig vizesárok és alacsony villanypásztor kombinációja képezi a kifutóhatárt.

Néhány éve két duikerfaj,  a vörös bóbitásantilop (Cephalophus natalensis) és kék bóbitásantilop (Philantomba monticola) is a templomban került bemutatásra, melyek azóta már nem találhatóak meg az állatkert gyűjteményében.

Az elefántkifutó melletti területen áll az állatkert műemlék Bivalyháza. Az 1908-ban emelt épülethez két nagyobb kifutó tartozik, mely jelenleg kafferbivalyok (Syncerus caffer caffer) és Hartmann-hegyizebrák (Equus zebra hartmannae) bemutatására szolgál.

 

 

Maszáj zsiráfot jelenleg már nem láthatunk Európában

A zsiráfkifutó megemelt térrésze vizesárokkal határolt

 

Az ázsiai elefántok külső kifutója mellett egy nagyméretű, interaktív információs pult segíti az állatokkal kapcsolatos ismeretszerzést

 

 

Az Egyiptomi Templom jelenlegi formájában már nem felel meg elefántok tartására

Az épület látogatói csarnokában az 1880-ban elpusztult Jacqueline, az első Antwerpenben bemutatott elefánt csontváza látható

 

A Bivalyház és kifutói

 

Az állatkert régi „disznósora” korábban számos disznóféle bemutatására szolgált. Napjainkban a külső ketrecek összenyitásával tágasabb férőhely készült a jelenleg itt látható varacskos disznók (Phacochoerus africanus africanus) és visayani disznók (Sus cebifrons negrinus) számára, ám még a környezetgazdagítási elemekkel együtt sem nevezhetjük megfelelőnek ezen intelligens állatok számára.

 

A szarvaskifutók mellett elhaladva érhetjük el az Emberszabásúak Házát. A modernizmus jegyében emelt épület 1959-re datálható vissza, s eredetileg törpecsimpánzok, gorillák és orángutánok elszállásolására épült. Ekkortájt az állatokat vizesárok választotta el a közönségtől, ám az akkori szemlélet szerint ennek ellenére is terjedelmesnek számító férőhellyel rendelkeztek. A bemutató 1986-ban kapta meg mai formáját, midőn az árkok feltöltésével megnagyobbítást nyertek az állattartó helyek, s a külső kifutók részben fedetté váltak. Napjainkra azonban ez a megoldás is rendkívül elavultnak tekinthető. Az épületet jelenleg csimpánzok (Pan troglodytes), nyugati síkvidéki gorillák (Gorilla gorilla gorilla) és Grauer-keletigorillák (Gorilla beringei graueri), valamint sziamangok (Symphalangus syndactylus) lakják.

 

A gorillák és csimpánzok külső és belső férőhelyei

 

A főemlősgyűjtemény nagyobb része az 1978-ban épült Majomházban tekinthető meg, mely szintén nem nyújt ideális életteret a legtöbb itt bemutatott faj számára. Az itt látható kb. 15 faj közül mindössze kettő nagyobb, a galléros páviánok (Papio hamadryas) és a mandrillok (Mandrillus sphinx) rendelkeznek külső kifutóval. E vizesárokkal és páncélüveggel határolt, műsziklába ágyazott külsők szintén nem nevezhetők tágasnak. Érdemes megemlíteni, hogy itt láthatjuk az intézmény egyik kisemlős kuriózum faját, a Peters-elefántcickányt (Rhynchocyon petersi), melyet mindössze két helyen, itt Antwerpenben és Rotterdamban láthatunk Európában.

A Majomház folyosóján keresztül közelíthetjük meg az 1897-ben, szintén Emile Thielens tervei alapján épült műemlék Télikertet. A tekintélyes méretű cikászok és pálmák mellett egy igen ritka növény, a Selaginella denticulata is megbújik a dús vegetációban, melyet Belgiumban egyedül itt, valamint a Royal Greenhouses of Laeken intézetében láthatunk. Megjegyzendő továbbá, hogy szezonálisan lepkebemutatóként működik az üvegház.

 

A mandrillok külső kifutója

 

A Majomház folyosója

 

A jávai langurok (Trachypithecus auratus) belső férőhelye

 

Részlet a Télikertből

 

A két majomház közötti területen fekszik a Mór Templom, mely többek közt az okapik (Okapia johnstoni) szálláshelye. Az előző írásban részletesen ismertetésre került az Antwerpeni Állatkert ikonfaja, így itt nem térek ki további részletekre. Az 1885-ben emelt épület továbbá az Európában egyre kevesebb állatkertben látható ritka disznóféle, a babiruszák (Babyrousa babyrussa) otthona is.

 

Az okapik külső kifutói és az állatok szálláshelyeként szolgáló Mór Templom

 

A babiruszák az okapikkal szomszédos kifutón élnek

 

A szomszédos Flamandkert területén a korábbi, kongó pávák (Afropavo congensis) tenyésztésére használt belső röpdesor átalakításával nyílt meg az intézmény egyik legújabb bemutatója 2015 tavaszán, mely a látogatók egyik kedvencét, a koalát (Phascolarctos cinereus adustus) hozza testközelbe. A ritka erszényesekből egy tenyészpár érkezett a mecheleni testvérintézetből. Az „erszényes medvék” mellet egy további ausztrál ritkaság, a Duisburgi Állatkertből érkezett nőstény Goodfellow fakúszó kenguru (Dendrolagus goodfellowi buergersi) is gazdagítja a gyűjteményt.

 

 

A Flamandkert, valamint a korábban kongó pávák tenyésztésére használt röpdesor, melyet a közelmúltban koalák tartására alakítottak át

 

Összességében elmondható, hogy az Antwerpeni Állatkertben napjainkban is folyamatos a rekonstrukció, s a 2016-os esztendő is számos újdonsággal szolgál majd az intézmény életében. A tervek szerint megannyi faj, mint például az okapik, zebrák és az emberszabásúak számára létesül korszerűbb férőhely, azonban az egyik legnagyobb fejlesztésnek egy új Szavanna-bemutató létesítését tekinthetjük. Ennek részét képezi egy kb. 8000 m² alapterületű 7-15 méter magas óriásröpde, ahol kafferbivalyok dagonyáznak majd pásztorgémek (Bubulcus ibis) népes csapatával körülvéve, melyet a röpdében vezető emelt sétaútról, valamint a területen felépülő új étterem teraszáról egyaránt megfigyelhetnek a látogatók.

 

   

 

 

Felhasznált irodalom:

 

ZOO Antwerpen, Visitor’s Guide, 2013

www.zims.isis.org

www.zootierliste.de

www.zoochat.com

 

 

 

Vendégkönyv