Wildlands Adventure Zoo Emmen III.

SERENGA és ANIMAZIA

WILDLANDS Adventure Zoo Emmen III.

Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN

2021. május 31.

Fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2017

Feltöltve: 2021. október 08.

A WILDLANDS bejáratán áthaladva a park központi terére, az Iránytű térre (Kompasplein) érkezünk. A névadó, iránytűt formázó épület – Kompas – egyik fele információs pultként, másik fele kisebb vendéglátóegységként funkicionál. A téren és környékén további teraszos vendéglátóhelyek, étterem – Travellers’ Taste – ajándékbolt – De Expeditie – és színpad is található. A látogatók e centrális kiindulópontból érhetik el a Jungola, Serenga és Nortica tematikus bemutató-területeket.

A forró és száraz trópusi éghajlati övezetet, szavanna és sivatagi élőhelyeket felvonultató Serenga bemutatórendszere a természettel való törődés és természetvédelem alapgondolatára épül. A történetmesélés e zónában megjelenő tematikus karaktere Momma Dunia, mely szuahéli nyelven „Földanyát” jelent. Momma Dunia egy tanzániai asszony volt, aki egész életét az orvvadászok elleni küzdelemre és a természet védelmére fordította. Az itt megjelenő történet szerint egy természetvédelmi területet hozott létre, amelyet ma utódai gondoznak és tartanak fenn.

A Serenga belépőzónájaként funkcionáló épületkomplexum az emmeni Hendriks Metaalbewerking vállalat által épített Nappalota (Zonnepaleis). A nyugat-afrikai Mali északkeleti részén található város, Timbuktu inspirálta a Serenga kapujának számító, sármecsetet formázó épületet. Belépve egy nagyméretű falfestményen megjelenik az afrikai nagyvadakkal ábrázolt Momma Dunia, aki végigkíséri majd a Serengában tett utazásunk. A Nappalota belső állattartó helyén elsőként az európai állatkertek második legnagyobb, jelenleg 22 fős törpemongúz-csapata (Helogale parvula) üdvözöl bennünket.

Nappalota © Svábik Krisztián

Törpemongúz (Helogale parvula) © Svábik Krisztián

A kisragadozók bemutatóját elhagyva érkezünk meg a Dogon faluba (Dogondorp). A dogon nép Mali központi részén elhelyezkedő Bandiagara-fennsík lakója. Az elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó dogonok falvai jellegzetes sárépületekből állnak. Területükön a korábbi lakosok gyakran függőleges sziklafalakra épített házai a világörökség részét képezik. A rájuk jellemző építészetükön kívül ismertek a fából készült álarcaikról, faszobraikról, lakatos- és bőrdíszműves munkáikról. A fazekasságot a nők művelik, amit hosszú tanulóidő alatt sajátítanak el. Vízhordó edényeiket és egyéb hasonló tárgyaikat egyrészt a hagyományokon alapuló, másrészt egyéni díszítéssel látják el. Mivel az emmeni Dogon falu meglehetősen szép replikája egy eredetinek, érdemes elidőzni a részletek – a sárkunyhók mellett a faszobrok, maszkok, anyagedények és festett motívumok – megfigyelésén. Funkciója szerint állatsimogatónak tekinthetjük az afrikai falut, ahol törpeszamarakkal (Equus africanus f. asinus), kameruni juhokkal (Ovis orientalis f. aries), kameruni törpekecskékkel (Capra aegagrus f. hircus), Anglo-núbiai kecskékkel (Capra aegagrus f. hircus) és házityúkokkal (Gallus gallus f. domestica) ismerkedhetnek testközelből a vendégek. A háziállat-bemutatókon felül egy berendezett iskolai tantermet egyaránt megtekinthetünk a faluban.

Dogon falu © Svábik Krisztián

Utunkat folytatva egy képzeletbeli állatföldrajzi ugrással Észak-Amerika nagy kiterjedésű füves pusztáira, a prérire érkezünk. A Prérikutya síkság (Prairiedogsvlakte) elnevezésű besétálós bemutató-egység a látogatók egyik kedvence, hiszen a „vadnyugati díszletek” – rozsdás olajoshordók, faládák és lovasszekér – között, a fakorláttal és műsziklával szegélyezett útvonalon bejárható bemutatóban a vendégek között szabadon mozoghat az európai állatkertkek második legnépesebb, jelenleg több mint százfős feketefarkú prérikutya-koloniája (Cynomys ludovicianus). Habár a kíváncsi rágcsálók igen közel engedik magukhoz a vendégeket, az állatok megérintésének tilalmára a bejáratnál elhelyzett nagyméretű tábla hívja fel a figyelmet. Az élmény fokozása végett a bemutatóba történő be- és kilépés szinte észrevétlen marad a látogatók számára: ajtók vagy bármiféle egyéb barrier alkalmazása nélkül, talajba süllyesztett, fektetett, árammal ellátott vasrácsok tartják kifutón belül az állatokat. A módszert sikeresen alkamazzák rotterdami prérikutya-bemutatónál egyaránt, de ez a módszer az alapja a híres apenheul-i főemlőstartásnak egyaránt. A kifutón áthaladva a Préri Kávézó (Prairie Café) vendéglátóegységhez, valamint a mellette kialakított játszótérhez érkezünk, melyek megjelenésükben szintén stílszerűen illeszkednek az igazi „western” hangulathoz. A játszótér egyébiránt egy aranybányát imitál, ahol a gyermekek az aranymosás folyamatát is kipróbálhatják, míg a víztorony ötletes megoldásként csúszdaként is funkcionál.

Prérikutya síkság © Svábik Krisztián

Feketefarkú prérikutyák (Cynomys ludovicianus) © Svábik Krisztián

A préri bejárása után ismét „visszarepülünk” Afrikába, ahol a Víziló medence (Nijlpaardenpoel) bemutató lesz a következő állomásunk. A régi állatkert új területi bővítésekor kialakított, előző részben említett nagyszabású pingvinbemutató, a Playa Pinguinos átalakításával kerülhettek új férőhelyükre a park nílusi v. közönséges vízilovai (Hippopotamus amphibius). A vízilótartásnak hosszú hagyománya van Emmenben, az első állat 1947-ben érkezett a régi intézménybe. 1972-ben jegyezték le az első szaporulatot, majd 2008-ig összesen 32 vízilóborjú látta itt meg a napvilágot. Szükséges azonban hozzátenni, hogy az 1990-es évek közepéig viszonylag kevés sikeres felnevelést regisztráltak. Az ezt követő hosszabb időszakban Emmen büszkélkedhetett Európa legnagyobb vízilócsapatával, 2017-es látogatásom során magam is nyolc egyedet számolhattam a kifutón. Az elmúlt években történt állatszállítás és halálozás végett ma azonban „mindössze” öt nőstény lakja a bemutatót. Az emelt kilátópontról való szemlélődés után, a bemutató nagy részét uraló „műszikla-tömegben” lefelé haladva a többtonnás úszóbajnokok víz alatti úszását is megtekinthetjük. A 24 méter hosszan húzódó üveg-betekintőn keresztül ma már tisztább vízben láthatjuk az állatokat: a csapat méretének említett csökkenése, valamint a medencetisztítás és szennyvízkezelés hatékonyságának növelése ma kisebb mértékű biológiai szűréssel, azaz halfajok – amur (Ctenopharyngodon idella) és ponty (Cyprinus carpio) – medencébe történő telepítésével is kiegészül.

Víziló medence © Svábik Krisztián

Nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) © Svábik Krisztián

Egy kisebb ausztrál kitérővel a Wallaby-dombon (Wallabyheuvel) legelésző mocsári kengurukkal (Wallabia bicolor) ismerkedhetünk meg. A park nyitásakor még Bennett-kenguruk (Notamacropus rufogriseus) laktak a területen, majd együtt mutatták be a két kengurufajt. A Bennett-kenguruk elkerülése után, a „szokásos” kenguru-emu társítás helyett nanduk (Rhea americana) érkeztek a bemutatóba 2018-ban, legújabb fejlesztésként pedig a látogatók is átsétálhatnak a kifutón.

Wallaby-domb © Svábik Krisztián

Mocsári kenguru (Wallabia bicolor) © Svábik Krisztián

A szomszédos, a régi állatkertnek már az új területén átadott, korábban Yucatán néven ismert játszóház a három tematikus bemutatóegység mellet tulajdonképpen a WILDLANDS negyedik nagy zónájának tekinthető. Az időközben Animazia névre keresztelt beltéri „mega-játszóparadicsom” 4700 négyzetméteren nyújt önfeledt szórakozási lehetőséget a gyermekek számára, s a komplexum tele van olyan meglepetésekkel számukra, mint kalózhajó, maja templom és labirintus. Az épületegység vendéglátóegysége az úgynevezett Animazia Plaza.

A kisebb-nagyobb akváriumoknak és egyéb állatfajoknak is otthont adó Animazia épületkomplexum a „játék a természetben” alapgondolat köré építi fel sajátos témavilágát. A történetmesélés e zónában megjelenő tematikus karakterei Neila, Babu és Kai. Kai egy állatorvos fia, aki két barátjával – Neilaval, a vízilóval és Babuval, a páviánnal – ”mentőklubot” indított, s velük az Animazia Gyermekszínházában – Neila & Babu Theater – tartott előadásai során találkozhatnak ifjú „rajongóik”. A játszóház a Serenga bemutatóegységben található, így annak a természettel való törődés és természetvédelemre épülő gondolatvilágához idomul „hőseink” fent említett mentőtevékenysége egyaránt, valamint a Serengában a „valódi Neila és Babu”, az az víziló és pávián is megtekinthető a játékbirodalom elhagyása utáni szavannai felfedezőúton.

Most azonban térjünk ki röviden az Animazia tematikus, állatbemutatók szerinti bejárásához, hiszen a fent említett, beltéri „tematikus játszóterek” mellett jónéhány állatfaj egyaránt otthonra lelt a komplexumban. A Serenga Wallaby-domb elnevezésű bemutatójánál a fő látogatói útvonalról lekanyarodva érkezünk a bejárathoz, aminek jobb oldalán korábban házi tengerimalacok (Cavia aperea f. porcellus) üdvözölték a fiatal látogatókat. Belépve egy falfestményről üdvözöl bennünket Neila és Babu, s egy fatábla szövegezése ismerteti a „látványosságokat”. Elsőként a játszóház kiemelt „állatos attrakciója”, egy jókóra tengeri akvárium előtt időzhetünk, ahol ezüstös díszholdhalak (Monodactylus argenteus), árgushalak (Scatophagus argus) és ostorhalak vagy zászlós korallhalak (Heniochus acuminatus) láthatóak, de a medence igazi sztárjai a közönséges levesteknősök (Chelonia mydas). A faj tartásának hosszú hagyománya van Emmenben, az 1976-os kelésű hím és három nőstény egyed a rákövetkező évben érkezett a hardwerwijki Dolfinariumból, s azóta igen tekintélyes méretűre növekedtek. 2020 nyarán az egyik, közel 140 kg testtömegű nőstény az osztrák Zoo und Aquazoo Schmiding intézménybe költözött. Az épületben beljebb haladva egy további akvárium-bemutató is megtekinthető, ahol többnyire kisebb medencékben számos halfaj látható, mint például: tanganyikai tilápia (Oreochromis tanganicae), gyöngyszínű bölcsőszájúhal (Herichthys cyanoguttatus), vöröstorkú bölcsőszájúhal (Thorichthys meeki), kénfejű sügér (Otopharynx lithobates), Malawi neonsügér (Chindongo demasoni), törpe nyasszai zebrasügér (Chindongo saulosi), Chipoka-türkizsügér (Melanochromis chipokae), kazuárfejű sügér (Steatocranus casuarius), vértestű sügér (Copadichromis borleyi), törpe zebrasügér (Cynotilapia afra), Salvin tarkasügere (Trichromis salvini), szemfoltos tarkasügér (Heros efasciatus), tűzfejű tarkasügér (Vieja melanura), feketeöves tarkasügér (Vieja maculicauda), Hongi sügér (Labidochromis spec. "Hongi"), citromsügér (Amphilophus citrinellus), pávasügér (Nimbochromis venustus), leopárdsügér (Nimbochromis livingstonii), hosszúuszonyú páncélosharcsa (Sturisomatichthys festivus), fehérpettyes antennásharcsa (Ancistrus dolichopterus), tigris tányéralgázó (Sewellia lineolata), óriás algaevő hal (Hypostomus plecostomus), kongólazac (Phenacogrammus interruptus), mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus hellerii), Boeseman kalászhala (Melanotaenia boesemani), királygramma (Gramma loreto), törpe gurámi (Trichogaster lalius), fekete tetra (Gymnocorymbus ternetzi), rózsás díszmárna (Pethia conchonius), bíborfejű díszmárna (Pethia nigrofasciata), öves díszcsík (Chromobotia macracanthus), vörös neonhal (Paracheirodon axelrodi), moszatevő márna (Gyrinocheilus aymonieri), csíkos csuka (Aplocheilus lineatus), vöröshasú pirája (Pygocentrus nattereri), korábban továbbá aranysügér (Labidochromis caeruleus) és császárlazac (Nematobrycon palmeri). A kisebb tengeri medencék fajai a követezőek: sárgaszemfoltos doktorhal (Ctenochaetus strigosus), sárgauszonyú doktorhal (Acanthurus xanthopterus), sárgasávos tűhal (Dunckerocampus pessuliferus), lángvörös császárhal (Centropyge loricula), sárgaöves császárhal (Pomacanthus maculosus), kardinálishal (Pterapogon kauderni), közönséges bohóchal (Amphiprion ocellaris), Clark-bohóchal (Amphiprion clarkii), zászlós tündérsügér (Pseudanthias squamipinnis), barna korallsügér (Chromis chromis), fecskefarkú korallsügér (Acanthochromis polyacanthus), korábban pedig sárga doktorhal (Zebrasoma flavescens), szemfoltos pillangóhal (Chaetodon auriga), rókafejű nyúlhal (Siganus vulpinus), fehérfoltos gömbhal (Arothron hispidus), tehénhal (Lactoria cornuta), tisztogatóhal (Labroides dimidiatus), csíkos késhal (Aeoliscus strigatus), párduc sügér (Chromileptes altivelis), tűzhal (Pterois volitans) és denevérhal (Platax orbicularis). A kétéltűeket egy faj, mexikói axolotl (Ambystoma mexicanum) képviseli.

Szintén kiemelt látványosság a csupasz turkálók (Heterocephalus glaber) csapata. A Délkelet-Etiópiában és Kenya keleti részének száraz szavannáin, saját maguk ásta, kiterjedt földalatti alagútrendszerekben élő, speciális életmóddal jelelmezhető rágcsálófaj egy különleges, üvegfalú bemutatóban látható. A gyenge fénnyel megvilágított, szobányi méretű „kifutóban” a kamrákból és az azokat összekötő csatornákból álló mesterséges járatrendszer átlátszó elemekből került kiépítésre, így könnyen megfigyelhető a koloniában élő állatok bonyolult szociális élete. E színvonalas bemutatás-technika szintén a régi intézmény egyik szakmai hozadéka, hiszen az egykori Afrikaházban hasonló bemutatóban tekintette meg e fajt a nagyközönség. Az új bemutató ezen felül kiegészül egy diorámával is, ahol a „királynő” gondozza újszülött csemetéit. A felnagyított méretű modellek segítségével könnyebben szemügyre vehetőek a „bizarr” külsejű állatok jellegzetességei.

Az állatbemutatók sorát a sarkantyús teknősök (Centrochelys sulcata) ötfős csapatának beltéri kifutója zárja a kijáratnál.

Animazia © Svábik Krisztián

Tengeri teknős bemutató © Svábik Krisztián

A játszóházat elhagyva, azonban tulajdonképpen már korábban, a víziló-bemutató előtti műszikla-boltívre helyezett tábla alatt áthaladva – a sziklaboltívre függesztett tábla tanúbizonysága szerint – megérkezünk a fiktív, 2018-ban alapított Momma Dunia Nemzeti Parkba (Momma Dunia National Park). A régi emmeni állatkert egyik legkiemeltebb, már-már ikonikusnak számító bemutatójának, a szavannakifutónak az újjászületését láthatjuk további utunk során, kiegészülve e központi kifutó köré rendeződött további bemutatók bejárásával. Tehát az Animazia játékvilágát elhagyva járjuk körbe tematikusan a területet. A centrális fekvésű szavannakifutó egyik oldalán húzódó kiterejedt tórendszer található, melynek a közepén hosszan átívelő, fából készült emelt gyaloghídon vezet tovább utunk. A tó egyben vizesárok funkcióját tölti be a híd jobb oldalán elnyúló, Oroszlánhegy (Leeuwenberg) elnevezésű kifutónál, ahol az oroszlánok (Panthera leo) hétfős családja fogadja a látogatókat. A bemutató elnevezése nem véletlen, hiszen az itt kiépített terjedelmes műszikla-tömeg a kelet-afrikai szavannák jellegzetes, erózió által legömbölyített, elsősorban gránitból keletkezett sziklaformációit, a kopjéket jeleníti meg. Az igen élethűen visszaadott sziklakibúvások kisebb „testvérei” a terület közelebbi és távolabbi pontjain, szomszédos kifutóin – így a szavannán és szurikátakifutón is – egyaránt előtűnnek, egységes tájképet alkotva a panorámában. Az oroszlánkifutó tava – amelybe jászkeszegek (Leuciscus idus) kerültek telepítésre – a gyaloghíd teljes hosszában határolóelemként funkcionál, és üvegbetekintő alkalmazása nélkül meglehetősen nagy távolságot tart a nagyragadozók és látogatók között. Habár az oroszlánok „testközelből” történő megfigyelése nem lehetséges, ezt kompenzálja a távoli, magas sziklákon pihenő oroszláncsalád idilli látványa.

Oroszlánhegy © Svábik Krisztián

Oroszlán (Panthera leo) © Svábik Krisztián

A hídon áthaladva a Kilima Food & Drinks vendéglátóegységhez érkezünk, ahol a szomszédos, kissé bizarr elnevezésű Szurikátagödör (Stokstaartjeskuil) bemutatóban a 16 fős szurikátacsapat (Suricata suricatta) éli mindennapjait. Elmondhatjuk, hogy a láthatóság szempontjából a kifutó igen átgondolt bemutatás-technikával rendelkezik, hiszen három térszintről is megtekinthetőek a méltán népszerű kisragadozók. A kopjék mellett itt további látványelemként jelenik meg két hatalmas műtermeszvár. Ezek egyikének alsó szintjére „lemászva”, kisebb üvegbetekintőkön keresztül remekül megfigyelhetőek az éppen talajszinten tevékenykedő mongúzok. A másik „rovarvár” ezzel ellentétben kilátóként funkcionál, ahol felkapaszkodva remek paroráma nyílik nem pusztán a szurikáták területére, hanem a környező táj egészére egyaránt. A középső térszintről történő szemlélődés lehetőségét a kifutón keresztülhaladó emelt fahíd adja. Az oroszlánok megfigyeléséhez hasonlóan itt is dominál az a hatás, miszerint egy alsó nézőpontból a magasabban elhelyezkedő látvány – esetünkben a sziklákon mozgó kisemlősök – szemlélésekor a horizont alatt eltűnik a zavaró hatást jelentő elemek, például különféle épületek vagy egyéb mesterséges tárgyak látványa.

Szurikátagödör © Svábik Krisztián

Szurikáta (Suricata suricatta) © Svábik Krisztián

A kanyargós látogatói útvonal a „Zebu-kraal” (Zeboekraal) nevű bemutató irányába vezet bennünket. A „kraal” egy afrikaans (illetve régebbi nevén búr) vagy holland szó, amely eredetileg dél-afrikai falvakban szarvasmarhák vagy más haszonállatok tartására szolgáló nagyjából kör alakú területet jelent, melyet tövises bozótok ágaival, sárfallal vagy egyéb kerítéssel vesznek körbe. Az itt megjelenő település tulajdonképpen egy maszáj „karámfalu”, az az egy „maszáj kraal” másolata. A Kenya déli síkságain és Tanzánia északi részén élő maszájok Kelet-Afrika egyik legismertebb etnikai csoportja. A félnomád életmódjukról, feltűnő öltözetükről és a lakóhelyük nemzeti parkokhoz való közelsége miatt híres nép létfenntartásának és szokásainak középpontjában a szarvasmarha áll. E tematikának megfelelően a nádfedeles agyagkunyhók között kérődző zebukat – itt törpezebukat (Bos primigenius f. taurus) – láthatunk. A háziállatok jelenleg vörös folyamidisznókkal (Potamochoerus porcus pictus) élnek együtt a szavanna mellett.

"Zebu-kraal" © Svábik Krisztián

Törpezebuk (Bos primigenius f. taurus) © Svábik Krisztián

A korábban használt kifejezést, miszerint az új állatpark tervezői a régi intézmény szavannakifutójának „újjászületését” álmodták meg nem pusztán a látvány, hanem a fajkombináció vonatkozásában is értelmezhetjük. A WILDLANDS központi fekvésű, többhektáros Szavanna (Savanne) bemutatójának induló fajösszetétele alapjaiban megegyezett az egykori kifutóéval, napjainkra azonban kisebb redukció következett be a fajszámban. Jelenleg a következő fajok élnek együtt az emmeni szavannán a csoportméret (és zárójelben az ivararány) feltüntetésével: 4 (1.3) déli szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum), 7 (2.5) Grant-zebra (Equus quagga boehmi), 6 (1.5) Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rothschildi), 6 (1.5) Defassa-víziantilop (Kobus ellipsiprymnus defassa), 30 (3.27) impala (Aepyceros melampus melampus), 3 (3.0) déli csíkos gnú (Connochaetes taurinus taurinus), 9 (0.0.9) sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris). Ezek közül érdemes kiemelni az impalák jól szaporodó, 30 fős csapatát, ahol az elmúlt 12 hónapban 10 borjú világrajövetelét jegyezték. Mindezzel együtt is „csak” Európa harmadik legnépesebb impalacsapata látható a megújult holland állatparkban. A megnyitás évében – az eredeti fajösszetételnek megfelelően – a korábban említett vörös folyamidisznók is a szavanna lakói voltak. Kezdetben szintén itt éltek a dél-afrikai struccok (Struthio camelus australis), melyeket az észak-afrikai alfaj, az ún. Száhel-strucc (Struthio c. camelus) váltott a későbbiekben. 2019-ben az egyik orrszarvú halálra sebezte az egyik tojót, így a futómadarakat a szomszédos területre különítették, majd a rákövetkező évben kikerültek a gyűjteményből. A társaskifutó „tragikus” interakcióinak egy további példája 2020 augusztusában vált szélesebb körben ismertté, mikor látogatási időben az egyik orrszarvú olyan súlyosan megsebesítette az egyik zebrát, hogy a szakemberek az állat elaltatása mellett döntöttek. Az intézmény nyilatkozata szerint az említett fajok közel harminc éves együttélése során soha nem tapasztaltak hasonló balesetet.

Szavanna © Svábik Krisztián

Habár a hatalmas szavannakifutót gyalogosan körbejárva számos panorámapontról remek lehetőség nyílik mind az imitált afrikai táj, mind az állatok megfigyelésére, a Serenga legnagyobb attrakciója mégis a Serenga Szafari (Serenga Safari), ahol a Szavanna afrikai nagyvadjainak testközelből történő megtekintésére egy szafari program keretében van lehetőség. A szafari belépőzónája a Zebu-bemutatónál leírt maszáj faluban található. A kisgyermekes családok „stílszerűen” egy nádfedeles kunyhóban „parkolhatják le” babakocsijukat továbbindulva a szavanna-felfedezőútra. A zöldellő szavanna egészén körbeívelő kanyargós autóúton pótkocsis, „emeltvázas” teherautókkal tehetünk egy hét perc menetidejű 545 méteres körtúrát, mialatt a sofőr tart előadást az itt látható állatokról. A szafarijárműveket az angol Severn Lamb és a német MAN vállalat fejlesztette, a dizájnért pedig a holland Jora Vision vállalat felelt. Kapacitás vonatkozásában a 70 személyes, pótkocsis teherautókból álló, háromtagú „járműpark” egy óra alatt 1400 vendég szállítását tudja kényelmesen biztosítani. A gépkocsikban biztonsági öv helyett egy biztonsági „fémrúd” rögzíti az utasokat a túra alatt, s a kerekesszékes mozgáskorlátozottak számára külön helyet tudnak biztosítani a járművekben. Az autóút mellett előre „beetetett” látványpontokon legelésző orrszarvú és a teherautó előtt átporoszkáló zsiráfcsapat „állati” élményei mellet „kaland-élményelemek” – mint például a magasvázas teherautó kisebb tavakon történő átgázolása – gazdagítják a szavanna-szafari programját.

Serenga Szafari © Svábik Krisztián

Az említett, több mint félkilométeres szafari azonban nem pusztán a Szavannán vezet keresztül: a teherautók áthajtanak a szomszédos, a szavannához mérten nagyjából negyedakkora, de még így is terjedelmes Sivatagon (Woestijn), ami kétpúpú tevék (Camelus ferus f. bactrianus) és onagerek (Equus hemionus onager) jelenleg közös, de korábban szeparált otthona. Az ázsiai tematikájú társaskifutóba horizontálisan futó villanypásztorral határolt marharácson keresztül hajt be a jármű a műsziklával szegélyezett autóúton, mely megakadályozza az afrikai és ázsiai fauna „keveredését”. Az onagerek tenyészprogramjában igen sikeresen vesz részt az intézmény: a jelenleg nyolcfős csapatban két csikó is született az elmúlt 12 hónapban. A legújabb tervek szerint itt, a serengai sivatagban kerül majd bemutatásra továbbá egy újvilági teveféle, a vikunya (Vicugna vicugna), mely faj első egyede 2021 januárjában meg is érkezett az intézménybe. Kiindulóállomásunkra visszatérve ismét gyalog folytathatjuk a Szavanna körbejárását. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a Serenga sivatagjában megjelenő kisiklott vonatszerelvény személykocsijai nem pusztán újra felhasznált tárgyak, hanem egyúttal a dizájn fontos alkotóelemei is egyben, melyeken áthaladva egy gyalogos túra keretében közelebbről is szemügyre vehetőek a sivatag lakói.

A következő állomás a Pávián aréna (Bavianenarena), ahol a galléros páviánok (Papio hamadryas) jelenleg 126 fős kolóniája kerül bemutatásra. Európában pillanatnyilag csupán a Madridi Állatkert csapata nagyobb néhány példánnyal. A pávián-bemutató egy ősi római amfiteátrum arénáját idézi, ahol éppen régészeti feltárás folyik. A természetben e faj kedveli a sziklás búvóhelyeket, melyet itt az ásatás szám szerint 27, kisebb-nagyobb „kőbunkere” imitál. E mesterséges búvóhelyek egyúttal lehetővé teszik a hatalmas horda háremjeinek és klánjainak megfelelő elkülönülését a meglehetősen egyedinek számító kifutón. Az amfiteátrum romjainak szomszédságában a régészeti feltárás köré szerveződött tábort is megtekinthetjük.

A pávián-bemutatót elhagyva a Serenga központi vendéglátóegységéhez, Momma Étterméhez (Momma’s Restaurant) érkezünk. A jókora téren számos fedett kiülő és egyéb pihenőhely szolgálja a felfrissülni vágyók kényelmét, de ajándékbolt is kialakításra került a területen. A legkisebbek pedig – az éppen hogy elhagyott Pávián aréna tematikájához illeszkedően – egy „mini-ásatáson” is részt vehetnek. Az étterem bejáratánál egy kisebb röpdében Málinkó-szövőmadarak (Ploceus cucullatus) és harlekinfürjek (Coturnix delegorguei) láthatóak.

Utunkat folytatva, a főutvonalról jobbra letérve egy további, kisebb vendéglátóegység – Duala Food & Drinks – mellett elhaladva a Serenga népszerű attrakciójához, a Tweestryd elnevezésű ikerpályás hullámvasúthoz érkezünk, melyet 2018 márciusában adtak át a vidámparki attrakciókat gyártó holland Vekoma cégcsoport fejlesztéseként. A fiktív, elhagyott szénbánya díszleteibe öltöztetett területen kiépített 20 méter magas, 218 méteres pályahosszal rendelkező hullámvasút kapacitása a következő: a két vágány egy-egy vonatán 20-20 utas fér el, s a szerelvény maximális sebessége 58 km/h. Az 1 p 15 mp menetidővel számolva óránként 1100 vendég veheti igénybe az attrakciót.

A főútvonaltra visszatérve a természetvédelemről szóló oktatási központként funkcionáló „Szavanna kunyhó” (Savannelodge) a következő állomás. A WILDLANDS Természetvédelmi és Oktatási Alap (WILDLANDS Natuur en Educatie Fonds, WNEF) 2020. szeptember 22-én, a 2011 óta minden évben e napon megtartott orrszarvúak világnapján „World Rhino Day” jelentette be támogatását a Save the Rhino International számára, mely mind az öt orrszarvúfaj Afrika és Ázsia szerte kiépített megőrzési programjait támogató szervezet. A WNEF ígéretet tett arra, miszerint nagyösszegű adománnyal támogatja a 400 km² kiterjedésű dél-afrikai uMkhuze Vadrezervátum (uMkhuze Game Reserve) természetvédelmi tevékenységét az ehhez szükséges felszerelés vásárlásának biztosításával. Az 1912 óta védett területként számon tartott rezervátumban mindkét afrikai orrszarvúfaj megtalálható. A Szavanna kunyhó e szervezet természetvédelmi munkájáról és erőfeszítéseiről ad tájékoztatást a park látogatói számára.

A „kunyhót” hátrahagyva a szafari alatt már részben megismert sivatag-bemutatóhoz juthatunk el. A látványban egyaránt megjelenő fiktív történet szerint a sivatagban kisiklott egy vonat, melynek hátrahagyott személykocsijai ötletes módon kettéosztják a kifutót lehetővé téve az esetleges szeparációt. A vasúti kocsikon továbbá a látogatók is keresztülhaladhatnak, így közelebbről is szemügyre vehetőek a sivatag lakói. Jelenleg a nagyobb kifutórészen élnek együtt a kétpúpú tevék és onagerek, míg 2017-es látogatásom alatt utóbbiak voltak leválasztva a kisebb kifutórészre.

A sivatagot hátrahagyva visszaérkezünk az Animazia bejáratának szomszédságában lévő, korábban már bemutatott Wallaby-dombhoz.

A következő részben ismertetésre kerülő új pingvin-bemutató és egy másik, szintén kiemelt projektelem – a Serenga és Nortica éghajlati zónát összekötő Meridián ösvény (Meridianenpad) elnevezésű „átjáró” – 2019 nyarán történt együttes átadása jelentette a Nortica fejlesztésének első nagyobb ütemét. A park látogatói útvonal-vezetésének lényege, hogy egy közös kiindulópontból – ez az Iránytű tér – útra kelve járhatjuk körbe a három nagy éghajlati zónát, ám egy tervezési hiba következtében a Nortica bemutatóban nem egy kört tehetünk, hanem a bemutató egészének megtekintése után ugyanazon, a már bejárt útvonalon hagyhatjuk el a témavilágot. Mivel a megnyitás óta ez egy folyamatosan hangoztatott látogatói panasszá nőtte ki magát, a Meridián ösvény kialakításával orvosolták a problémát, így a vendégek egy hídon áthaladva, a hosszú gyalogos útvonal lerövidítésével juthatnak át a következő nagy éghajlati zónaba. Innen, a Serengából a fentebb említett kengurukifutónál nyílik az átjáró a fagyos Norticába. A „látogatóáramlás” természetesen fordított irányban is működőképes.

Végezetül, zárszóként álljon itt a Serenga bemutató-egység napi programkínálata:

Serenga Szafari (Serenga Safari) 10.00-17.00

Pávián-bemutató (Bavianenpresentatie) 13.00, 15.30

Az Animazia bemutató-egység napi programkínálata:

Nagyszerű kaland-show (De Grote Avonturenshow) 12.30, 14.00

A következő részben a WILDLANDS hideg éghajlati övezete, a fagyos sarkvidék és tajga élőhelyeit felvonultató Nortica bemutatórendszere kerül ismertetésre.

Felhasznált irodalom: