Wildlands Adventure Zoo Emmen II.

JUNGOLA

WILDLANDS Adventure Zoo Emmen II.

Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN

2021

Fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN és MAARTEN DE RUITER

2016-2019

Feltöltve: 2021. május 31.

A WILDLANDS bejáratán áthaladva a park központi terére, az Iránytű térre (Kompasplein) érkezünk. A névadó, iránytűt formázó épület – Kompas – egyik fele információs pultként, másik fele kisebb vendéglátóegységként funkicionál. A téren és környékén további teraszos vendéglátóhelyek, étterem – Travellers’ Taste – ajándékbolt – De Expeditie – és színpad is található. A látogatók e centrális kiindulópontból érhetik el a Jungola, Serenga és Nortica tematikus bemutató-területeket.

A meleg és nedves trópusi éghajlati övezetet, esőerdei élőhelyeket felvonultató Jungola bemutatórendszere a túlélés és a természettel való összhangban élés alapgondolatára épül. A történetmesélés e zónában megjelenő tematikus karaktere Jungle Jim, a szenvedélyes ornitológus, aki a misztikus Laya Laya madár utáni kutatása során repülőjével lezuhan a dzsungelben, majd ezt követően próbál túlélni a vadonban. Túlélésének záloga a természettel történő együttélés. Jim tábort ver az esőerdőben és folytatja a titokzatos madár felkutatását, melyet már évszazadok óta nem láttak. Arról, hogy kutatónk történetének üzenete miképpen realizálódik a látogatók számára, az aktuális bemutatóegység, a Rimbula csarnok ismertese során olvashatunk majd bővebben.

A Jungola bejárati épületeként funkcionáló „kisebb” trópusi üvegház a Lepketemplom (Vlindertempel) nevet viseli. A dzsungel által már részben visszafoglalt, a kambodzsai Angkor Wat romjait idéző, 1100 m² alapterületű épület további, alsó szinten kialakított 200 m²-es, lepke-bemutatóhoz szükséges háttérrel rendelkezik a tápnövények és hernyók neveléséhez. A holland EdenParks – a Smiemans Projecten cégcsoport része – vállalta az acél tartószerkezet, a függönyfalak és a tetőszerkezet kialakítását. A kivitelezés realizálásának egyik alapköve a csarnokot fedő speciális műanyag tetőburkolat, mely teflon alapú, koncepcionálisan meghatározó, háromrétegű ETFE (etilén-tetrafluoretilén) membrán alkalmazását jelenti az egész tetőfelületen. A különleges fólia számos kedvező tulajdonságai közé tartozik, hogy könnyű, rugalmas, öntisztuló és nagy szakítószilárdsággal rendelkezik, esztétikai vonatkozás szerint pedig különleges geometriai formák alakíthatóak ki belőle. Ezen felül a magas hőszigetelési érték és természetes fény használata az energiamegtakarításban játszik fontos szerepet.

A külső belépőzóna és az üvegház belterének templomrom replikáinak a Costa Ricáról importált növényekkel alkotott „egyvelege” különös atmoszférát kölcsönöz a bemutatónak. Mivel a régi Emmeni Állatkert híres volt lepkeházáról, az új park tervezésekor kulcsfontosságú volt egy korszerű lepke-bemutató kialakítása. A csarnokban egyidőben mintegy 20 különböző, szabadon repkedő lepkefajt csodálhat meg a közönség, mint például atlaszlepkét (Attacus atlas), madagaszkári holdasszövőt (Argema mittrei), azúrlepkét (Morpho peleides), Memnón-denevérlepkét (Caligo memnon), golgotavirág-zebralepkét (Heliconius charithonia), nagy nimfalepkét (Idea leuconoe), üvegszárnyú lepkét (Greta oto), Júlia-lepkét (Dryas iulia), de megpillantható itt Euploea core, Heliconius erato, Kallima inachus és Papilio polytes egyaránt. A bemutatót a mesterséges templomromok között több szinten, az úgynevezett Templom ösvényen (Tempel Trail) járhatjuk végig, ahol további szabadon élő fajok megfigyelésére adódhat lehetőség: a madarakat rulrulok (Rollulus rouloul) és feketetarkójú gyümölcsgalambok (Ptilinopus melanospilus) képviselik, a kétéltűeket pedig háromcsíkos nyílméregbékák (Epipedobates anthonyi) és kubai fütyülő békák (Eleutherodactylus ricordii). Emellett kisebb-nagyobb terráriumok kerültek kialakításra az üvegházban, melyet elsősorban különféle hüllőfajok laknak. A bejáratnál látható a kockás pitonok (Malayopython reticulatus) bemutatója, melynek háttérfestése ősi történeteket, valamint a bejárat fölötti kőszobor formájában megjelelő, fiktív madárfejet ábrázol. A Lepketemplom legnagyobb állattartóhelye a központi krokodil-bemutató, ahol 2017-től tompaorrú krokodilok (Osteolaemus tetraspis) élnek együtt Hamilton-teknősökkel (Geoclemys hamiltonii). Ezt megelőzően, a megnyitás utáni időszakban kínai aligátorokat (Alligator sinensis) láthatott itt a nagyérdemű. További hüllőfajok, mint például csipkés zsanérteknősök (Kinixys erosa) és smaragd varánuszok (Varanus prasinus), valamint néhány gerinctelen faj – afrikai óriás ezerlábúak (Archispirostreptus gigas) és mexikói vöröstérdű madárpókok (Brachypelma smithi) – leltek otthonra a mini-esőerdő növényzettel benőtt templomromjai között kialakított kisebb terráriumokban. A központi krokodil-bemutató szomszédságában különféle halfajok – citromsügerek (Amphilophus citrinellus), csókos gurámik (Helostoma temminckii), jávai lövőhalak (Toxotes jaculatrix) és ékfoltos razbórák (Trigonostigma heteromorpha) – nagyobb akváriuma egészíti ki a trópusi látnivalókat.

A Jungola bejárati épületeként funkcionáló Lepketemplom © Svábik Krisztián

A Lepketemplomot elhagyva, a látogatói út jobb oldalán kialakított kültéri Bambuszlabirintus (Bamboe Doolhof) bejárása kínál alternatív útvonalat a kalandozó kedvű ifjúság számára. A következő állomás az úgynevezett Majompiac (Monkey Market), ahol perui mókusmajmok (Saimiri boliviensis peruviensis) között sétálhatnak a látogatók. A direkt kontaktus lehetősége végett egy tábla figyelmezeteti a vendégeket az állatok etetésének és megérintésének tilalmára, de maguk a látogatók sem étkezhetnek ebben a zónában. A majmok belső férőhelyéül szolgáló épület egy bádogtetős, elhagyott piaci üzlethelységet imitál, ahol a főemlősök Azara-agutikkal (Dasyprocta azarae) osztoznak a szállásukon, de ideiglenesen matakó gömbtatuk (Tolypeutes matacus) is láthatóak voltak az épületben.

A mókusmajmokkal való találkozás után a már nagyobbacska gyerekek számára szórakozást nyújtó Tutajozó (Vlottenoversteek) vízi állomásához érkezünk. Innen – de részben már a Lepketemplomból kilépve – remek panoráma nyílik a Jungola központi külső kifutójára, az ázsiai elefántok Elefántvölgy (Olifantenvallei) nevet viselő bemutatójára. A jókora elefántkifutó két terjedelmes tava remek fürdési lehetőséget biztosít az ormányosok számára, s az egyik medence partmenti zónájában került kiépítésre az említett Tutajozó állomás is. Mivel az ázsiai elefánt (Elephas maximus) egyaránt a régi és az új állatpark kulcsfaja, érdemes röviden kitérni az emmeni elefánttartás történetére. Már a megnyitást követő évben, 1936-ban is láthatott a közönség elefántot Emmenben, majd ezt követően 1961-től folyamatos az ormányosok bemutatása a holland városban. 1966-ben érkezett az Annabel nevű nőstény, aki egészen 2009-ig élt a régi intézményben az utolsó, alfaj szinten nem meghatározott egyedként. 1988-ban mind a kifutóméretet, mind a csapatlétszámot megnövelték, ekkor érkezett Mianmarból öt tehén, Swe San Htay, Htoo Kin Aye, Htoo Yin Aye, Khaing Lwin Htoo és Thi Ha Way, valamint a Naing Thein nevű tenyészbika. Néhány hónappal később további két nőstény, Thi Ha Phyu és Yu Zin is csatlakozott a csapathoz. A már régebb óta itt élő Annabel átvette a fiatal elefántok csapatában a vezértehén szerepet. 1992 márciusában Naing Thein és Htoo Kin Aye frigyéből megszületett a Mingalar Oo nevű nőstény, az első Emmenben született elefántborjú. Mint a régi állatkert leírásakor olvashattuk, a saját tenyészeredmények szintén nemzetközi hírnevet hoztak az intézmény számára. Ezek között is kiemelendő a veszélyeztetett indiai elefántok (Elephas maximus indicus) rendkívül sikeres szaporítása: 1992 és 2014 között összesen 30 elefántborjú látott napvilágot a régi Emmeni Állatkertben. Ebből kettő halvaszületés, valamint egy születés alatti, anyaállattal együtt történő elhalálozás került lejegyzésre. A 28 sikeres világrajövetelből 24 esetben bikaborjú született. Emmen első ázsiai elefánt tenyészbikája, Naing Thein igen sikeres tenyészállatnak bizonyult, aki az első 15 Emmenben született borjú apja. A 2002-es év igen rendhagyónak számított, hiszen ekkor egy naptári éven belül három elefántborjú is született! További érdekesség, hogy 2003-tól 2013-as haláláig itt élt a világ egyik leghíresebb állatkerti ázsiai elefántbikája, Radza, aki Naing Thein-t váltotta a tenyészbikák sorában. A hatalmas testtömegű – 7200 kg! – és igen impresszív agyarakkal rendelkező bika szintén 15 utódot nemzett a holland intézményben. Az egykori elefántcsapat mérete szintén lenyűgöző volt, 2007-ben például 15 egyedet láthatott a nagyérdemű a régi állatparkban.

A WILDLANDS jelenlegi 11 példánya – nyolc hím és három nőstény – azonban szintén figyelemreméltó és Európa egyik legnagyobb állatkerti ázsiai elefántcsapatának számít a német Kölni Állatkert és belga Pairi Daiza mellett. Ez jelenleg „kettős” tartást jelent, egy tenyészcsapatot és egy fiatal bikákból álló csapatot láthat itt a közönség. A hímek közül egy 2021-es, kettő 2018-as, másik kettő 2014-es, egy 2010-es és egy további egyed 2009-es születésű. A jelenlegi legidősebb hím a 1998-as születésű, 6100 kg-os Timber nevű tenyészbika, aki a Rotterdami Állatkertből érkezett 2020 májusában. Elődje, a 2017-es felvételeken is látható, „mindössze” 5750 kg testtömegű Mekong szintén ugyanekkor költözött a svájci Knies Kinderzoo-ba. Mekong Emmen harmadik – egyben a WILDLANDS első – tenyészbikája volt, akit 2016 január végén szállítottak az amszterdami Artis-ból Emmenbe, nem sokkal az elefántcsapat új intézménybe történő átköltöztetése után. A cél egyértelműen a korábbi sikeres emmeni elefántszaporítás továbbvitele volt.

A tenyészcsapat három nősténye közül a legidősebb az 1992 márciusában született Mingalar Oo, aki az első Emmenben született elefánt is egyben. A másik két elefánttehén az 1999-es Ma Ya Yee és a 2007-es születésű Swe Zin. Mekong beváltotta a hozzá fűzőtt reményeket, s 2018-ban megszülettek a WILDLANDS első elefántborjai: 2018 áprilisában Mingalar Oo adott életet a Mauk nevű bikának, 2018 júniusában pedig Ma Ya Yee hozta világra a Manoa nevet viselő hímet. Mivel a tenyészbika nem mutatott érdeklődést a legfiatalabb nőstény, Swe Zin iránt, a Rotterdami Állatkertből koordinált tenyészprogram döntése alapján „lecserélték” a szintén rotterdami születésű Timberre. Az új bika láthatóan nem vesztegette az időt, hiszen érkezése után két héttel már párzást jegyeztek le a fiatal tehénnel. A legújabb, 2020 júniusi híradás szerint a két idősebb tehén vemhesnek bizonyult – még Mekongtól – és 2021 tavaszára várható ismét kiselefánt születése az Elefántvölgyben. Az „előrejelzés” nagyjából pontosnak bizonyult, hiszen 2021 februárjában látott napvilágot a legifjabb jövevény, aki a hímcsapat népes táborát növeli. Tartástechnológiai vonatkozás tekintetében érdemes megemlíteni, hogy a kezdeti időszakban pettyes szarvasok (Axis axis) kerültek beszoktatásra az elefánkifutóra, azonban a társítás sikertelensége miatt a patások tartását feladták.

Az indiai elefántok Elefántvölgy elnevezésű kifutója, háttérben a Rimbula csarnok tetőszerkezete © Maarten de Ruiter

Az elefántkifutó mentén haladva a Mahada Food & Drinks vendéglátóegységhez érkezünk, melynek teraszos, fedett pihenőhelyéről esős időben is hosszasan figyelhetjük a vastagbőrűeket. Tartósabb rossz idő vagy hideg évszakban történő látogatás esetén azonban a Rimbula (Rimbula) trópusi csarnok szolgál tartalmas látnivalókkal, melynek bejárata innen már gyorsan elérhető. A Rimbula a Jungola – és egyben az intézmény – legnagyobb attrakciója, s igen impozáns méretekkel rendelkezik: a legmagasabb pontján 23 méter magas és 18.000 m² alapterületű beltéri bemutató Európa legnagyobb fedett trópusi üvegházának, és egyben a világ legnagyobb állatkerti trópusi csarnokának tekinthető. Mivel az épület négy méterrel a talajszint alá süllyesztett, a csarnok kevésbé tűnik magasnak. Az oszlopmentes belső tér tartószerkezetének konstrukciója során 1.040 tonna acélt használtak fel. A 6200 m² – kiváló hőszigetelési értékkel bíró, ugyanakkor költséghatékony megoldásnak számító polikarbonát – függönyfal beépítését szintén az EdenParks végezte. A tetőszerkezetet kialakítása során itt is alkalmazott, ETFE fóliamembránból készült „légpárnák” előnyös tulajdonságairól a Lepketemplom ismeretésekor korábban már olvashattunk. A tetőfelület alatt kiépített, esővizet hasznosító locsolórendszerekkel jól szimulálhatóak a trópusi esőzések. Az öntözés nyáron heti hat napot jelent másfél órás szakaszonként, télen pedig heti három napot negyedórás szakaszonként.

A bemutató megálmodásakor a trópusi esőerdei élőhelyek minél teljesebb replikája volt a cél. E biotópnak megfelelően, valamint a téli és nyári időszak alapján a csarnok léghőmérséklete 19-27°C között, a páratartalom pedig 60-85% között változik. A csarnokba telepített trópusi növényzet nagy részét Costa Ricáról importálták. A bemutatóban jelenleg több mint 250 trópusi faegyed és további kb. 16.000 trópusi növény található. A növényállományt nagyjából 350 növényfaj alkotja, melyek legjellegzetesebb képviselői a banánfélék, a mangó, a kakaófa, kávéfajok, kaucsukfa, a fikuszfélék, valamint számos bromélia- és orchideafaj. A Rimbula állatgyűjteményét mintegy 60 különféle taxon adja, melyek zöme szabadon él a hatalmas üvegházban. A fajok felsorolására az adott bemutatóegységnél térek ki.

E rövid általános jellemzés után következzen a trópusi csarnok tematikus és útvonal szerinti bejárása, visszautalva a bemutatózóna „történetmesélő” karakterére egyaránt. A csarnok bejáratán áthaladva egy hosszúházba érkezünk: a Jungle Jim kisebb kutatótáborának berendezett szoba egyik polcán többek között a misztikus madár egy tollát is megpillanthatjuk. A tábort elhagyva első állomásunk a Madárbozót (Birdy Bush) elnevezésű átsétálós bemutató, ahol számos madárfaj – sörényes íbisz (Lophotibis cristata), rulrul (Rollulus rouloul), luzoni csillagosgalamb (Gallicolumba luzonica), Viktória-koronásgalamb (Goura victoria), szivárványlóri (Trichoglossus moluccanus), kékarcú mézevő (Entomyzon cyanotis) és rizspinty (Lonchura oryzivora) – mellett Rodriguez-szigeti repülőrókákkal (Pteropus rodricensis) is találkozhatunk. Korábbi lakóként említhetjük továbbá a kínai törpefürjeket (Synoicus chinensis). Érdekesség, hogy a szivárványlórik számára vásárolható speciális táppal – mely a Gupta madáreleség (Gupta’s Vogelvoer) elnevezésű fakunyhóban szerezhető be – a látogatók is megetethetik a színpompás szárnyasokat. A madármegfigyelés „eluntával” a Makierdőbe (Makiwoud) érkezünk, ahol gyűrűsfarkúmakik (Lemur catta) és a 2019 áprilisától velük együtt tartott északi tarka varik (Varecia variegata variegata) között tehetünk sétát. A Makierdő kisebb vízfolyásaiban különféle halfajokat – kolibrihalat (Tanichthys albonubes), vitorlás pontyot (Myxocyprinus asiaticus), amurt (Ctenopharyngodon idella) és fekete paradicsomhalat (Macropodus spechti) is megpillanthatunk.

A lemurok erdejét elhagyva a nagycsarnokban érdemes folytatni a madármegfigyelést, ahol rövid idő alatt könnyűszerrel megpillantható a közel 30 szabadon élő madárfaj némelyike, melyek a következők: hottentotta réce (Anas hottentota), dzsungelréce (Asarcornis scutulata), pásztorgém (Bubulcus ibis ibis), skarlátbatla (Eudocimus ruber), kalapácsfejű madár v. gogó (Scopus umbretta), selyemtyúk (Gallus gallus f. domestica), napmadár v. guvatgém (Eurypyga helias), sörényes galamb (Caloenas nicobarica), zöldszárnyú galamb (Chalcophaps indica), feketetarkójú gyümölcsgalamb (Ptilinopus melanospilus), kétszínű gyümölcsgalamb (Ducula bicolor), fehértarkójú fácángalamb (Otidiphaps aruensis), pirosarcú lilaturákó v. viola turákó (Musophaga violacea), vörösbóbitás v. angolai turákó (Tauraco erythrolophus), fehérfülű turákó (Tauraco leucotis leucotis), vörösfülű bülbül (Pycnonotus jocosus), fehérkontyos, rozsdásrigó (Cossypha niveicapilla), gesztenyéshátú v. szumbawai földirigó (Geokichla dohertyi), csíkos egérmadár (Colius striatus), madagaszkári vörös fodi (Foudia madagascariensis), bali seregély (Leucopsar rothschildi), pompás v. háromszínű fényseregély (Lamprotornis superbus), hosszúfarkú fényseregély (Lamprotornis caudatus) és tündérkék irena (Irena puella). Korábban szabadon tartott madárfajok az apáca-fütyülőlúd (Dendrocygna viduata) és mór vízicsibe (Zapornia flavirostra). A szabadon élő emlősöket további „szárnyasok”, a Madárbozótban már megismert Rodriguez-szigeti repülőrókák képviselik. Hamarosan szintén a Rimbulába költözik a frissen érkezett, jelenleg karanténidejét töltő vietnámi v. Edwards-fácánpár (Lophura edwardsi). A csarnok induló madárállománya fajszám tekintetében alacsonyabb volt: az említett hottentotta réce, sörényes galamb, kékarcú mézevő és bali seregély például 2018-ban, a skarlátbatla és szumbawai földirigó pedig 2019-ben került a gyűjteménybe.

Viktória-koronásgalamb (Goura victoria) © Svábik Krisztián

A Rimbula folyó mentén felfelé haladva a két Pókmajom-szigeten (Slingerapeneiland) kolumbiai feketefejű pókmajmok (Ateles fusciceps rufiventris) 14 fős – így jelenleg Európa második legnagyobb – csapatát láthatjuk a mini-esőerdő lombkoronájában. Emmenben hosszú hagyománya van a pókmajmok tartásának, 1988 óta 42 születést jegyeztek le összesen. Ehhez illeszkedően a látogatók itt kapnak tájékoztatást, miszerint a WILDLANDS Természetvédelmi és Oktatási Alap (WILDLANDS Natuur en Educatie Fonds, WNEF) támogatja az ecuadori Proyecto Washu programot: a projekt elkötelezte magát a másik alfaj, a barnafejű pókmajom (Ateles fusciceps fusciceps) élőhelyének, a biodiverzitás veszélyeztetett globális központjainak számító úgynevezett hotspot területek közé tartozó ecuadori Chocó trópusi esőerdejének megőrzése mellett 10 évig, valamint oktatási tevékenységet vállal és együttműködést folytat a helyi lakossággal. Tudományos kutatásokat egyaránt végeznek a súlyosan veszélyeztetett főemlősök megőrzése érdekében. Az erdőirtás és ezzel a pókmajmok élőhelyének csökkenése komoly problémát jelent Ecuador part menti régiójában. Jelenleg pókmajmok csak a Chocó régió északnyugati részén lelhetőek fel. A WNEF adományából származó pénzből a Proyecto Washu tovább dolgozhat ezen állatok újrabeilleszkedéséért. Sok időt fordítanak az esőerdők megőrzésére irányuló üzenet közvetítésére is, s jelenleg a helyi rádió segítségével felhívhatják a figyelmet erre az üzenetre a régió minden távoli közösségében egyaránt. Az emmeni pókmajom-csapatra visszatérve életkor tekintetében érdemes megímlíteni a korábban, 1993 óta Emmenben élt és igazi rekorderek között számontartott Guannito nevű hímet, akit 2020 augusztusában, 46 éves korában altattak el agyi infarktusa miatt.

A bambuszkorláttal szegélyezett esőerdei úton hamarosan megérkezünk a Dzsungel Arénához (Jungle Arena, korábban Jungle Theater, Dzsungel Színház), ahol már személyesen is találkozhatunk Jimmel. Az arénát Jim lezuhant repülőgépének farrészére festett felirat hirdeti a látogatók számára. A naponta négy alkalommal megrendezésre kerülő, mintegy 20-25 perces Jim dzsungelshow-jának (Jim’s Jungleshow) nevezett oktató előadás alatt Jim mesél arról, miként lehet túlélni a természetben egy 20 évvel ezelőtt történt repülőszerencsétlenség után. Mesél továbbá a Rimbulában található állatokról, valamint egy „dzsungelteszt” keretében izgalmas próbafeladattal, tudáskvízzel és „érzésteszttel” vonja be a vállalkozó kedvű látogatókat az előadásba. A félköríves lelátóval rendelkező „esőerdei színpad” területét korábban csak e prezentációk alkalmával lehetett látogatni, jelenleg azonban már a bemutatóidőn kívül is bejárható az itt bemutatott állatok – mint törpe selyemmajmok (Cebuella pygmaea) és a Majompiac bemutatónál már említett matakók – láthatósága végett. Jim előadásában természetesen élő állatok is szerepelnek, így testközelből ismerhető meg egy királypiton (Python regius), egy selyemtyúk, de korábban egy vietnámi csüngőhasú sertés (Sus scrofa f. domestica) egyaránt bevonult a színpadra.

Az előadás megtekintése után és a csarnok mintegy felének bejártával a Rimbula Étteremnél (Rimbula Restaurant) van lehetőségünk felfrissülni, majd a Toko Tokeh ajándékboltban szétnézni, míg a gyerekek az étterem melletti játszótéren folytathatják a kalandozást. E pontról nyílik a legteljesebb rálátás az Elefántvölgy belső férőhelyeire, mely a Rimbula legnagyobb, központi állattartóhelye. A jókóra medencékkel és vízeséssel ellátott, többszörösen tagolt elefántkifutó ideális trópusi életteret nyújt az ormányosok számára. A panorámapontról az Elefántzuhany (Olifanten Douche) – egy kisebb „vízágyú” – használatával nyílik lehetőség az éppen közelben lévő elefántok fürdetésére, locsolására egyaránt, míg a szomszédos Gibbonszigeten (Gibboneiland) a fehérkezű gibbonok (Hylobates lar) légtornász mutatványaiban gyönyörködhetünk. Ötletes megoldásként erről a pontról indul a Dzsungelösvény (Jungle Trail), ahol fatornyokat összekötő kötélhidakon tehetünk sétát a lombkorona magasában. A legkisebbek számára egy Mini dzsungelösvény (Mini Jungle Trail) nevű játszótér szintén kialakításra került. A csarnok szintén közeli pontján, az étterem mellett pillanthatjuk meg Jim lezuhant repülőgépének további roncsait, mely egyben a trópusi bemutató legnagyobb attrakciójának, a csónaktúra kezdetéül szolgáló, Rimbula folyó (Rimbula River) nevű hajóállomásnak a belépőzónája egyaránt. A kisgyermekes családok „stílszerűen” a repülőgéptörzs elülső részében „parkolhatják le” babakocsijukat továbbindulva a trópusi felfedezőútra. A kikötőből induló „kötöttpályás”, önvezérelt csónakokban az egész csarnokon körbeívelő Rimbula folyón tehetünk egy 9 perc menetidejű 300 méteres csónaktúrát. A csónaktúra járműveit a német MACK Rides vállalat fejlesztette, a dizájnért pedig a holland Jora Vision vállalat felelt. Kapacitás vonatkozásában a 16 személyes hajókból álló, 10 tagú „csónakflotta” egy óra alatt 960 vendég szállítását tudja kényelmesen biztosítani. A csónaktúra kerekesszékes mozgáskorlátozottak számára egyaránt megközelíthető élményelem. Jim továbbra is aktív szereplője túránknak, hiszen ő tart előadást a dzsungel életéről a résztvevőknek, ezúttal azonban már csak hangfelvételről. Ezen túlmenően a „mese” szerint a csónako(ka)t is „túlélőnk” építette bambuszból és lezuhant repülőgépe roncsaiból, mely látványelemre ügyeltek a járművek legyártásakor. Érdemes időt szánni a barlangon áthaladó, valamint Jim rögtönzött „víztisztító telepe” mellett is tovasikló hajókirándulásra, mivel a csónakokból közelebbről szemügyre vehetőek a korábban említett főemlős-szigetek lakói, de kis szerencsével testközelből élvezhetjük az elefántok fürdőzését egyaránt. A nagytestű állatfajok említése után érdemes kitérni a kisebbekre egyaránt, hiszen a korábban felsorolt madárfajokon kívül egyéb fajok is szabadon élnek a hatalmas csarnokban. A Rimbula folyóban különböző halfajok – szivárványos guppi (Poecilia reticulata f. domestica), zebrasávos sügér (Amatitlania nigrofasciata), hosszúuszonyú tilápia (Oreochromis macrochir), Tanganyika tilápia (Oreochromis tanganicae) és paradicsomhalak (Macropodus sp.) élnek, míg a kétéltűek közül dél-afrikai karmosbékát (Xenopus laevis), rettenetes nyílméregbékát (Phyllobates terribilis) és amazóniai tejbékát (Trachycephalus resinifictrix) láthatunk. A hüllőket barna anolisz (Anolis sagrei), tanzániai kék gekkó (Lygodactylus williamsi), pöttyös gekkó v. tokee (Gekko gecko), gyászos gekkó (Lepidodactylus lugubris) és madagaszkári óriás nappali gekkó (Phelsuma grandis) képviseli. Az említett fajok közül néhány – a karmosbékák, nyílméregbékák és kék gekkók – a Rimbula folyó „várakozási sorának” kisebb bemutatóiban tekinthetőek meg.

Csónaktúránk befejeztével, a dokkba visszatérve folytathatjuk a gyalogostúrát, mely az elefántkifutó mellett kanyargó trópusi folyó mentén lefelé haladva vezet tovább bennünket. Ezen az útszakaszon egy fagylaltozónál – Swirls’ Ice Cream – frissülhetünk fel ismét, majd elhagyva a kisebb vendéglátóhelyet hamarosan kiléphetünk a trópusi csarnok párájából. A Rimbulát elhagyva ezúttal az Elefántvölgy külső kifutójának másik oldalán haladhatunk tovább. A kifutó nagyobbik tavába félszigetszerűen benyúló területen egy további vendéglátóegységhez – Mr. Layos – érkezünk, melynek a szomszédságában kialakított pihenőhelyekről kényelmesen szemlélhetjük az aktív vastagbőrűeket. A vizesárok funkcióját egyaránt betöltő külső és beltéri elefántkifutó mély vízű medencéiben úszásra is van lehetőségük az állatoknak, ahol a műsziklából kialakított lépcsőzetes partvonal könnyíti meg a termetes lakók partrajutását.

Szintén innen indul a Fejvadászok ösvénye (Koppensnellerspad), mely rövid betekintést kínál a fejvadász törzsek hagyományaiba.

Továbbhaladva megérkezünk a Vidrapatak (Otterbeek) elnevezésű bemutatóhoz, mely egyben a Jungola utolsó állatbemutató-egysége. A játékos ázsai kiskarmú vidra (Aonyx cinerea) kisebb csapata birtokol itt egy tágas, műsziklával szabdalt, vízeséssel és patakokkal ellátott kifutót. A kisragadozókat elhagyva, a Lepketemplom mellett kikanyarodva megérkezünk a túránk kiindulóppontjának számító Iránytű térre, ahonnan rögvest indulhatunk is a következő tematikus bemutatóegység, a forró és száraz Serenga bejárására.

Végezetül, zárszóként álljon itt a Jungola bemutató-egység napi programkínálata:

Hajózás a Rimbula folyón (Rimbula River) 10.00-17.00

Jim dzsungelshow-ja (Jim’s Jungleshow) 11.00, 12.00, 13.30, 14.30

Elefánt-bemutató (Olifantenpresentatie) 11.30, 14.00

A következő részben a WILDLANDS forró és száraz trópusi éghajlati övezete, a szavanna és sivatagi élőhelyeket felvonultató Serenga bemutatórendszere kerül ismertetésre.

Felhasznált irodalom: