új Poznan Zoo

KOVARITÓL AZ ELEFÁNTIG

Az új Poznańi Állatkert

Írta és fényképzete: SVÁBIK KRISZTIÁN

2018 és 2017

Feltöltve: 2018. augusztus 23.

A Nagy-lengyelországi Vajdaság fővárosában, a Warta folyó partján fekvő Poznańban két állatkertet is találunk. Európa egyik öreg zoológiai intézménye, a régi Poznani Állatkert (Ogród Zoologiczny w Poznaniu Stare Zoo) története egy korabeli vasúti pályaudvaron található étterem kertjében kialakított apró menazsériával vette kezdetét az 1870-es évek elején. Az állomás bezárását követően a megalakult zoológiai társaság pavilonokat és állatkifutókat épített, s az intézmény hivatalos megnyitójára 1874-ben került sor. Az első világháborúig a gyűjtemény dinamikus fejlődése mellett különféle rendezvények, koncertek és kiállítások színtereként is funkcionált az intézmény. A világháború utáni stagnálás éveit követően ismét újabb bemutatók létesültek, ám a második világégés nagy károkat okozó időszaka után 1945-ben ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt.

Az 1960-as években már egyre erőteljesebben jelentkezett az alig öt hektáros intézmény területi fejlesztésének problémája. 1967-től megindult a források kutatása, majd három évvel később megkezdődhetett az új állatpark építése. A régi Poznańi Állatkert centenáriumán, 1974-ben nyílt meg a hatalmas területű új Poznańi Állatkert (Ogród Zoologiczny w Poznaniu Nowe Zoo) a város szélén található Máltai-tó melletti erdős-dombos vidéken. A kezdeti időkben elsősorban patások – gímszarvas, őz, teve, guanakó, láma – számára épültek kifutók, majd folyamatosan szisztematikus bővítés jellemezte az állatgyűjteményt. Az 1970-80-as években az akkori gazdasági helyzet okán nagyobb szabású fejlesztés nem történt az új területen, s ezzel párhuzamosan a régi óvárosi park rekonstrukciója is kisebb felújításokban rekedt meg. A nagyobb beruházásokig egészen a ’90-es évek közepéig kellett várni: ettől kezdve számos jelenleg is látható bemutató tervei valósultak meg, mint például az éjszakai állatokat bemutató pavilon, a háziállat-bemutató, a zsiráf- és tigriskifutó, a Dél-Amerika bemutató, valamint a japán makákók kifutója és számos röpde. A szakmailag fontos szervezetek tagságába történő felvétel is ezen időszak alatt valósult meg: 1992-ben az EAZA, 1999-ben a WAZA-tagság következett.

Napjainkra mind az állatgyűjtemény, mind a látogatói élmény tekintetében kiegészíti egymást az öreg és fiatal testvérpark hangulata: az óvárosi régi állatkert műemléki környezetbe ágyazott hüllőgyűjteményének és háziállat-bemutatójának megtekintése után érdemes egy teljes napos túrát tenni az erdei környezetben található, alapvetően nagy terekkel szabdalt, óriási területű patáskifutók által uralt új állatparkban. A 117 hektáros területen hat kiterjedt tó található, mely kicsivel több, mint 10%-os vízborítást jelent. A park nagyságából adódóan a kert gyalogos bejárása problémás lehet elsősorban a kisgyermekes családoknak, így 2010-től ingyenesen – tehát a jegyárban foglaltatott szolgáltatásként – 60 fős kisbuszok viszik körbe a látogatókat az állatparkon számos megálló közbeiktatásával.

Az új Poznańi Állatkert térképe

Az „Éjszaka teremtményei”

A bejárat közelében találjuk az intézmény mindössze két látogatható állatházának egyikét, az Éjszakai Házat. Az éjjel aktív állatfajokat bemutató épület 1995-ben került átadásra, s az első ilyen típusú bemutatóként jegyzik Lengyelországban. Az itt látható fajok magas száma miatt a mai napig az intézmény egyik legmeghatározóbb bemutatója, s egyben az európai állatkertek egyik legjelentősebb noctariuma. Szemünk szürkülethez történő alkalmazkodása után a bemutatót türelmesen végigsétálva a következő fajokkal találkozhatunk: hindu füleskuvik (Otus bakkamoena), kettősfésűs erszényesegér v. kovari (Dasyuroides byrnei), törpe tollfarkúerszényes (Acrobates pygmaeus), nyugati ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia penicillata ogilbyi), kis süntanrek (Echinops telfairi), nagy szőröstatu (Chaetophractus villosus), matakó gömbtatu (Tolypeutes matacus), Linné-kétujjúlajhár (Choloepus didactylus), szürke egérmaki (Microcebus murinus), szenegáli törpefülesmaki (Galago senegalensis), Garnett-óriásfülesmaki (Otolemur garnettii), törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus), zömök versenyegér (Psammomys obesus), Shaw versenyegér (Meriones shawi), Merriam-kengurupatkány (Dipodomys merriami), luzoni kéregpatkány (Phloeomys pallidus), afrikai bojtosfarkú sül (Atherurus africanus), fehérhasú sün (Atelerix albiventris), nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus), rőt vérszopódenevér (Desmodus rotundus), halvány vámpírdenevér (Phyllostomus discolor), farksodró (Potos flavus) és jávai kancsil (Tragulus javanicus). Az Európában ritka állatkerti vendégnek számító rőt vérszopó denevérek már a megnyitást követő évtől láthatóak a bemutatóban. Jelenleg az alábbi fajkombinációk láthatóak kisebb-nagyobb beltéri férőhelyeiken: ecsetfarkú patkánykenguru & luzoni kéregpatkány, nagy szőrőstatu & halvány vámpírdenevér, nagy szőrőstatu & farksodró, matakó gömbtatu & Linné-kétujjúlajhár, hindu füleskuvik & jávai kancsil, szenegáli törpefülesmaki & fehérhasú sün. Az éjszakai ház látogatótere 153 m², az állattartó férőhelyek 186 m² nagyságúak, mely összesen 17 különálló, vitrinszerű bemutatót jelent. Ezek közül a kisebbek néhány négyzetméter alapterületűek, a nagyobbak pedig szobányi kiterjedésűek. Az említett fajokon túlmenően érdemes említést tenni a kezdeti időszak gyűjteményéről, hiszen olyan kuriózum erszényesfajok is bemutatásra kerültek – mint például az ausztrál csíkoserszényes (Dactylopsila trivirgata), erszényesmókus (Gymnobelideus leadbeateri) és vörös patkánykenguru (Aepyprymnus rufescens) – melyek napjainkra szinte teljesen eltűntek az európai kertek felhozatalából. A jelenleg is bemutatott erszényesek kapcsán továbbá megjegyzendő, hogy a kovarik Európai Törzskönyvét (ESB) Poznań vezeti, s hosszú évtizedek óta, 1986-tól folyamatosan tartják a fajt. A törpe tollfarkúerszényesek esetében 1999-ben 10.10 alapító egyed érkezett a Sydney-ben található Taronga Zoo-ból, s így a jelenlegi európai állatkerti állomány is poznańi eredetű. Az erszényesek gyűjteményét egészíti ki – természetesen nem az éjszakai pavilonban – a keleti szürke óriáskenguruk (Macropus giganteus) bemutatója.

Az éjszaka világát elhagyva az épület egyik hosszanti oldala mentén tekinthetjük meg – a szigetkifutón elhelyezett gyűrűsfarkúmakik (Lemur catta) kivételével – a kert félmajom-gyűjteményét Alaotra-tavi bambuszmakikkal (Hapalemur alaotrensis), vöröshasú barnamakikkal (Eulemur rubriventer) és vörös varikkal (Varecia rubra), valamint itt láthatóak a szurikáták is (Suricata suricatta).

A főemlősöket továbbá japán makákók (Macaca fuscata) és királykolobuszok (Colobus polykomos) képviselik a park különböző pontjain, utóbbi ritkábban tartott fajból egy ötfős hímcsapat érkezett a Blackpool-i Állatkertből 2018-ban.

Törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus) © Svábik Krisztián

Futballpályányi patáskifutók

A park legjellegzetesebb bemutató-együtteseit a különböző kontinensek patásfajainak megakifutói adják, melyek elszórtan találhatóak az erdőben, valamint a kisebb-nagyobb dombos, nyílt területeken.

Ezek közül is az egyik tóval határolt, az afrikai szavannát bemutató társaskifutó a legkiterjedtebb, ahol 3,5 hektáros területen láthatóak a struccok (Struthio camelus), Grevy-zebrák (Equus grevyi), fehérfarkú gnúk (Connochaetes gnou) és mellettük a Rothschild-zsiráfok (Giraffa camelopardalis rothschildi). Ettől kissé távolabb az erdei szitutungák (Tragelaphus spekii gratus) és abesszin szarvasvarjak (Bucorvus abyssinicus), valamint a Thomson-gazellák (Eudorcas thomsonii) és szürkenyakú koronásdarvak (Balearica regulorum) tágas társaskifutója előtt időzhetünk. A déli szélesszájú orrszarvúk (Ceratotherium simum simum) szintén hatalmas, de külön kifutót kaptak.

Jelentős a szarvasgyűjtemény, melynek igazi kuriózuma a súlyosan veszélyeztetett, kizárólag Bawean-szigetén honos Kuhl-szarvas (Axis kuhlii). Poznań 1988 óta tartja a fajt, az első tenyészpárok a Szingapúri Állatkertből érkeztek, majd ezt követően a Surabaya Zoo-ból importáltak további egyedeket 1993-ban. Az élőhelyen alig 200-500 példányra becsült populáció alacsony zárttéri egyedszámmal párosul, napjainkban világszerte mindössze a Berlini Állatpark és a maláj Zoo Taiping mutatja be ezt a szarvasfajt Poznańon kívül. Itt rendszeres a szaporulat, a német fővárosba is a lengyel intézményből érkezett egy tenyésztrió 2017 nyarán. Ezen kívül David-szarvasok (Elaphurus davidianus), Alfréd-szarvasok (Rusa alfredi), vietnámi szikaszarvasok (Cervus nippon pseudaxis) és pettyes szarvasok (Axis axis) gazdagítják a gyűjteményt, utóbbi faj nilgau antilopokkal (Boselaphus tragocamelus) társbérletben. A Kuhl-szarvasok szomszédságában láthatóak a visayani disznók (Sus cebifrons negrinus). E szintén súlyosan veszélyeztetett faj első európai egyedeit Poznań importálta a Fülöp-szigetekről 2004-ben, s a rákövetkező évben már sikeresen szaporította. A jelenlegi európai tenyészprogram igen hatékony, napjainkra közel 40 intézményben tartják a fajt, sőt, manapság inkább a túlszaporulat elhelyezése okoz problémát.

A takinkifutó érdekessége, hogy a jelenlegi egyivarú csapatnak köszönhetően a két ritkábban látható alfajt közös kifutón mutatják be. Az aranytakinból (Budorcas taxicolor bedfordi) három, míg a szecsuáni alfajból (B. t. thibetana) egy hím példány érkezett a Berlini Állatparkból 2014-ben.

Mindkét bölényfaj, az európai bölény (Bison bonasus) és az amerikai bölény (Bison bison athabascae) – utóbbinak erdei alfaja – is megtalálható a parkban, a teveféléket pedig kétpúpú tevék (Camelus bactrianus) és vikunyák (Vicugna vicugna) képviselik.

A park egyik leglátványosabb része kétségkívül a Dél-Amerikát bemutató kifutókomplexum, melynek központi része a dél-amerikai tapírok (Tapirus terrestris), vízidisznók (Hydrochoerus hydrochaeris) és nanduk (Rhea americana) társaskifutója. Az egyik tó oldalában kiépített, vízi sétányként funkcionáló fahíd jókora természetes medencét választ le az állatok számára, amelyen végigsétálva megcsodálhatjuk a tapírok fürdőzését és búvárkodását egyaránt. A szomszédos kifutó lakói a sörényes hangyászok (Myrmecophaga tridactyla), s mellettük láthatjuk az újvilági bemutató legnagyobb ritkaságait, a Yucatán-pókmajmokat (Ateles geoffroyi yucatanensis), mely a Geoffroy-pókmajom egy veszélyeztetett alfaja. Itt egy tenyésztrió látható, s Európában csak itt, de világszerte is mindössze két amerikai intézményben tartják a fajt a Poznańon kívül. A kisebb ragadozókat egy mosómedveféle, a vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua) népes csapata képviseli.

Nőstény erdei szitutunga (Tragelaphus spekii gratus) © Svábik Krisztián

Elefánt-bemutató

Az erdei bölények, vikunyák és kétpúpú tevék kifutóit elhagyva érkezünk meg a park legnagyobb beruházásának számító, 2,5 hektáron elterülő Elefánt-bemutatóhoz, mely mind az Elefántház, mind a hozzá kapcsolódó kifutórendszer tekintetében az egyik legnagyobb elefántokat bemutató komplexum Európában. A 2009-ben átadott, 3500 m² alapterületű Elefántház a másik látogatható épülete az Éjszakai Ház mellett. Jelenleg 1.3 szavannaelefánt (Loxodonta africana) kerül itt bemutatásra, melyek közül a bika a Nyíregyházi Állatparkból érkezett a megnyitás évében. Az állatok által használt közös belső férőhely nagysága 1500 m², melyek mellett számos elkülönítő box került kiépítésre.

A kifutó fölött átívelő hídon keresztül juthatunk el egy afrikai falunak kiépített étkezdéhez, ahonnan remek kilátás nyílik a bemutatóra.

Szavannaelefánt-tehenek (Loxodonta africana) © Svábik Krisztián

Kis- és nagyragadozók

A park kistestű ragadozófajainak bemutatása többnyire a takinkifutó melletti erdős területre koncentrálódik. A menyétféléket csíkos bűzözborzok (Mephitis mephitis), északi sárgatorkú nyestek (Martes flavigula aterrima), európai nyércek (Mustela lutreola) és szibériai görények (Mustela sibirica) képviselik. Utóbbi faj viszonylag ritka fogságban, csak az elmúlt években kezdett feltűnni néhány nyugati kertben. Poznańban 2010 óta láthatóak, s már két ízben is szaporodtak. A cibetmacskák közé tartozó sörényes petymegek (Genetta felina) szintén ritka állatkerti vendégek, ám a ragadozógyűjtemény legnagyobb kuriózuma a fehérvállú pálmasodró (Nandinia binotata). Az első egyedek még az ezredforduló előtt érkeztek a hiroshimai Asa Zoological Park-ból. Egy újabb tenyészpár importjára került sor a 2011-ben, majd három évvel később szaporítani is sikerült a fajt. A Bojnicei Állatkertbe tavaly importált nőstény egyed és a poznańi tenyésztrió adja jelenleg a fogsági világállományt. A kismacskákat európai vadmacskák (Felis silvestris silvestris), manulok v. pusztai macskák (Otocolobus manul), jaguarundik (Herpailurus yagouaroundi), leopárdmacskák (Prionailurus bengalensis euptilura), eurázsiai hiúzok (Lynx lynx lynx) és karakálok (Caracal caracal), a kutyaféléket pedig lapátfülű rókák (Otocyon megalotis) képviselik, valamint ezen a területen láthatóak a törpemongúzok (Helogale parvula) és fehérorrú ormányosmedvék (Nasua narica) is. További két kisragadozó-faj, az európai vidrák (Lutra lutra lutra) és nyugati vörös macskamedve v. kis pandák (Ailurus fulgens fulgens) a park más-más pontjain kerülnek bemutatásra, valamint a bejárat közelében láthatjuk a borjúfókák (Phoca vitulina) medencéjét.

Az elefántpark melletti erdős területen láthatjuk a nagymacskák egyetlen itt bemutatott faját, a szibériai tigriseket (Panthera tigris altaica). A kifutó mellett felépített kétszintes dekoratív szibériai rönkház galériájáról remek kilátás nyúlik a nagyragadozók területére. Szintén itt láthatóak a szürke farkasok (Canis lupus). Egy másik, de közeli erdőrészben került kiépítésre a barnamedvék (Ursus arctos) többszörösen tagolható kifutó-komplexuma 2013-ban. A három hektáros terület medvemenhelyként funkcionál, s a német-osztrák Vier Pfoten Alapítvány kezdeményezésére és együttműködésével valósulhatott meg a kivitelezés.

Ritka tollasok

Az új Poznańi Állatkert a patásgyűjtemény és Elefántpark mellett a ragadozómadár-gyűjteményéről híres. A diverz felhozatal nagyrészt egy területre, az európai bölények melletti erdőrészre tömörül. Láthatunk itt andesi kondort (Vultur gryphus), szirti sast (Aquila chrysaetos), pusztai sast (Aquila nipalensis), rétisast (Haliaeetus albicilla), óriás rétisast (Haliaeetus pelagicus), vörösfarkú egerészölyvet (Buteo buteo vulpinus), darázsölyvet (Pernis apivorus) és tűzföldi karakarát (Phalcoboenus australis) egyaránt. A bagolygyűjtemény szintén jelentős, uhuk (Bubo bubo), hóbaglyok (Bubo scandiacus), uráli baglyok (Strix uralensis), eurázsiai szakállas baglyok (Strix nebulosa lapponica), karvalybaglyok (Surnia ulula), réti fülesbaglyok (Asio flammeus), gatyáskuvikok (Aegolius funereus) és kuvikok (Athene noctua) lakják a kisebb-nagyobb voliereket.

A kis pandák mellett épült kör alakú óriásröpde szintén igen jellegzetes, mely szakállas saskeselyűk (Gypaetus barbatus) otthona.

A bejárati zónától a patáskifutók irányába indulva további röpdék sorakoznak. A hokkóféléket három nemzetség fajai is képviselik, mint nagy hokkó (Crax rubra), északi sisakos hokkó (Pauxi pauxi pauxi) és amazonasi hokkó (Mitu tuberosum), mely utóbbi faj igazi ritkaságnak számít Dél-Amerikán kívül. További említésre érdemes fajok még a kariáma (Cariama cristata), a hamvas v. sziámi fácán (Lophura diardi), a kék fú (Porphyrio porphyrio porphyrio) délnyugat-európai alfaja, az afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus), a feketecsőrű gólya (Ciconia boyciana) és a fekete szarvascsőrű (Anthracoceros malayanus). A flamingóféléket chilei flamingók (Phoenicopterus chilensis) képviselik, míg a futómadár-gyűjteményt a már említett struccok és nanduk mellett emuk (Dromaius novaehollandiae) és sisakos kazuárok (Casuarius casuarius) egészítik ki.

Az állatpark tavain számos vízimadárfaj él, mint például borzas gödény (Pelecanus crispus), rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus), kanadai lúd (Branta canadensis), nyári lúd (Anser anser) és vetési lúd (Anser fabalis). Megjegyzendő, hogy a borzas gödények Európai Fajfenntartó Tenyészprogramját (EEP) jelenleg Poznańból koordinálják.

A tavak melletti sétautak mentén bizonyos pontokon külön madármegfigyelő-állomások épültek.

Kisebb bemutatók

A Kisemlősök Pavilonja elsősorban rágcsálókat mutat be szinte majdnem az összes földrészről. A kisebb-nagyobb kültéri terráriumokban a társállatként tartott törpehörcsögök (Phodopus spp.), csincsillák (Chinchilla lanigera), deguk (Octodon degu) és szibériai csíkosmókusok (Tamias sibiricus) mellett törpeegerek (Micromys minutus), afrikai törpeegerek (Mus minutoides), négycsíkos fűegerek (Rhabdomys dilectus), nagy futóegerek (Gerbillus campestris), zsírosfarkú futóegerek (Pachyuromys duprasi), bozontosfarkú versenyegerek (Sekeetamys calurus makrami), arábiai tüskésegerek (Acomys dimidiatus), kaktuszlakó amerikaiegerek (Peromyscus eremicus) és nádi pockok (Alexandromys fortis) kaptak elhelyezést. Érdemes alaposabban szemügyre venni a fajokat, hiszen a felsoroltak közül számos igen ritkán látható állatkerti gyűjteményben. További ritkaság a kisfülű degu (Spalacopus cyanus).

Egy további rágcsálófajjal a vikunyák és kétpúpú tevék kifutói közötti útszakaszon találkozhatunk. A sérülékeny természetvédelmi besorolású közönséges ürge (Spermophilus citellus) az 1970-es évek végéig még honos volt Lengyelország délnyugati részén, azonban a mezőgazdaság gépesítésével és kemizálásával párhuzamosan kihalt. A 2004-ben indult tenyészprogram kezdeményezésére az új Poznańi Állatkertben találjuk a világ legnagyobb fogsági állományát e fajból, s a rendszeres szaporulatból folyamatos a korábbi élőhelyeken történő visszaengedés.

A ragadozómadarak röpdesorának szomszédságában kiépített Inszektárium az intézmény egyik legidősebb bemutatója még 1978-ból. A rágcsálókat bemutató pavilonhoz hasonlóan itt is kültéri terráriumokban láthatóak a különböző fajok megannyi gerinctelen állatcsoportból, mint achátcsiga (Achatina achatina), császárskorpió (Pandinus imperator), mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma smithi), madagaszkári bütykös csótány (Gromphadorhina portentosa), barlangi óriáscsótány (Blaberus giganteus), keleti vándorsáska (Locusta migratoria), dél-amerikai óriás sáska (Tropidacris violaceus), óriás vándorló levél (Phyllium giganteum), Heteropteryx dilatata, perui ördög botsáska (Peruphasma schultei), imádkozó sáska (Mantis religiosa,), Heterochaeta sp., bársonyhátú rózsabogár (Mecynorrhina polyphemus), kongói rózsabogár (Pachnoda aemula), remetebogár (Osmoderma eremita), kétpettyes rablópoloska (Platymeris biguttatus). Innen rövid sétával érhetjük el a májustól szeptemberig nyitva tartó, trópusi növényzettel beültetett 200 m² alapterületű lepkekertként funkcionáló üvegházat.

Túránkat befejezve a bejárathoz visszatérve érdemes még megtekinteni a park háziállat-bemutatóját.