ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
ÁLLATPARK A ZOLLI "ÁRNYÉKÁBAN"
A Lange Erlen-i Vadaspark
Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN
2020 és 2019
Feltöltve: 2020. augusztus 24.
Bevezetés
Amennyiben Bázelben járunk, a neves Bázeli Állatkert – Zoo Basel, avagy közismertebb nevén Zolli – megtekintése mellett érdemes látogatást tenni a város Kis Bázel (Kleinbasel) kerületében található, a Wiese folyó déli partján fekvő vadasparkjába. A Tierpark Lange Erlen történetét tekintve meglepő módon három évvel idősebb a Zollinál, 1871-ben nyitotta meg kapuit a bázeli lakosság számára, s egyidős az állatparkot üzemeltető Erlen-Egyesülettel (Erlen-Verein). A vadaspark nevének eredete szintén érdekes: a Langen Erlen egy svájci síkság, a Wiese folyó menti ártéri erdővel, mely Bázel és Riehen között terül el a német-svájci határ mentén. A név a terület jellemzően előforduló fafajára, az enyves égerre utal.
A 20 hektáros állatpark nem egészen öt kilométerre található a centrális fekvésű állatkerttől, a belvárosból tömegközlekedéssel is könnyen és rövid idő alatt megközelíthető. Gyűjteményi szempontból nem konkurál a két intézmény, sőt, megegyezés és mesterterv alapján egyaránt elmondható, hogy a vadaspark a regionális érvényű „Ablak a természetre” (Fenster zur Natur unserer Region) koncepció szerint honos fajokat (és háziállatokat) felvonultató gyűjteménye mintegy kiegészítésként szolgál a neves állatkert nagyszabású egzotikus állatbemutatóihoz.
A nonprofit egyesület felelős a vadaspark működtetésének finanszírozásáért. A park működtetése – bővítések nélkül – mintegy 1,6-1,8 millió svájci frank költségvonzattal bír évente, melyhez nem járul hozzá a látogatottságarányos bevétel, hiszen a park ingyenesen látogatható egész évben. A bevételt az egyesület 8300 tagjának hozzájárulása, Basel-Stadt kanton és Riehen község financiális segítsége, cégek és magánszemélyek adományai, örökbefogadások, valamint saját tevékenységből származó bevételek, mint pl. lovagoltatás, állatkerti vezetés, születésnapi programok lebonyolítása jelenti. A 2005-ben életre hívott alapítvány – Stiftung Tierpark Lange Erlen – öttagú kuratóriuma biztosítja, hogy a javakat rendeltetésszerűen használják fel.
A reggel nyolc órakor nyitó park márciustól októberig este hatkor, novembertől februárig délután ötkor zárja kapuit. Rövid pórázon vezetett kutya szintén behozható a kertbe. A fentebb említett ingyenes látogatás lehetősége megnehezíti a látogatószám pontos meghatározását. A 2017 augusztusában installált számláló azonban a következő 12 hónapra vonatkoztatva 375 ezer főben határozta meg az éves látogatottságot, mely alapján egy közkedvelt szabadidős tevékenységnek tekinthető a gyűjtemény meglátogatása.
A hangulatos sétautak között telepített információs táblarendszer egy visszatérő, gyermekek számára kitalált figurája Hugo Szarvas (Hugo Hirsch), aki játékos formában, tanítva vezeti végig az ifjúságot a parkon. Hugo Szarvas egyben visszautalás a gímszarvasra, mely a vadaspark címerállata is egyben. Ezzel párhuzamban érdemes továbbá megemlíteni, hogy a Lange Erlen-i Vadaspark egykori gazdag szarvasgyűjteménye végett vált ismertté: eurázsiai jávorszarvas (Alces alces alces), európai őz (Capreolus capreolus), pettyes szarvas (Axis axis), szumátrai szambárszarvas (Rusa unicolor equina), mocsári szarvas (Rucervus duvaucelii), japán szikaszarvas (Cervus nippon nippon), Dybowski's szikaszarvas (Cervus nippon hortulorum), Manitoba vapiti (Cervus canadensis manitobensis) és fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus) egyaránt látható volt a parkban. A gyűjteményi koncepcióváltás után – miszerint honos állatfajok tartására fókuszál az intézmény – a gazdag patásgyűjtemény felszámolásra került, s a natív gímszarvas (Cervus elaphus) mellett mindössze dámszarvasok (Dama spp.) maradtak a gyűjteményben.
A vadaspark térképe Hugo Szarvas kalauzolásával
.JPG)
A vadaspark egyik hangulatos sétaútja © Svábik Krisztián
Mesterterv
A vadaspark mesterterve szerint a honos növény- és állatfajok bemutatása koncentrál, így elsődleges szempont olyan állatfajok tartása, melyek jelenleg vagy korábban a Jura, Schwarzwald és Vogesen között élnek/éltek. A dámszarvasokon kívül mindössze két kivétel akad, a fekete hattyú (Cygnus atratus) és a bóbitás csuklyásmajom (Sapajus apella), mely fajok azonban történeti vonatkozás szerint illeszkednek a vadaspark gyűjteményébe. Kiemelt szempont továbbá a természetes élőhely másolata, különös hangsúllyal a Wiese folyó menti ártéri puha- és keményfás ligeterdőkre, de a halastavak és vízfolyások szintén elsődleges szerepűek. Megállapodás történt továbbá a bázeli állatkerttel a duplikált fajbemutatók elkerülése érdekében, a vadasparkban a honos fajok bemutatására koncentrálva, s ennek megfelelően a kifutók közötti terület szabad természet szerinti megőrzésére egyaránt. A vadaspark ezen túlmenően egyben egy városi parkként funkcionáló közterület, ahol lehetőség nyílik a szabadidős tevékenység eltöltésére, játszótéri és étteremi szolgáltatással kiegészítve.
A mesterterv megvalósításának lépései:
2002 Felmérés, példák kiértékelése
2003 Tervezés, a mesterterv prezentálása
2004 A majmok külső kifutójának kiépítése
2005 Infrastruktúra tervezése (sétáló- és autóutak, áram-, gáz- és vízvezeték, csatornázás, tavak és vízfolyások, bejáratok)
2006 Régi erdészeti területek átvétele a kantontól, háziállat-bemutató építésének megkezdése
2007 A háziállatokat bemutató Tanyaudvar átadása
2007 Az infrastruktúra (utak, áram-, gáz- és vízvezetékek, szennyvízcsatorna) kiépítésének kezdete 2018-ig ütemezve
2008 Hiúzkifutó és tóparti stég kiépítése
2009 Róka-, vaddisznó- és szarvaskifutók átadása
2010 Vadmacska kifutó átadása
2011 Zergekifutó és uhuröpde átadása
2013 Madármegfigyelő pavilon kiépítése a tavon
2015 Új gazdasági udvar kiépítése és a bölénykifutó első ütemének befejezése
2016 Új bicikliút átadása
2017 Étterem restauráció
2018 Játszótér átadása, a bölénykifutó második ütemének befejezése, külső kerítés rendbetétele
2019 Mesterterv átdolgozása, új farkaskifutó tervezése
Az intézmény 2021-ben ünnepli megalapításának 150 éves jubileumát, s a mesterterv szerint ekkor kerül átadásra az új, két részből álló, 5000 m² alapterületű kifutó európai farkasok számára. A bemutató tervezett költsége mintegy 4 millió svájci frankra rúg.
Következzen a park két centrális tava körül kiépített bemutatók témák szerinti körbejárása!
Patás-bemutatók
A Tanyaudvar szomszédságában került kialakításra az európai bölények (Bison bonasus) két – egy erdei és egy nyíltabb, műsziklával, patakkal és kisebb tóval ellátott – területrészből álló kifutója. Az alapító egyedek egy másik svájci intézményből, a Langenbergi Vadasparkból érkeztek 2015-ben, majd 2018-ban újabb bölényteheneket kapott az intézmény a Berni Állatparkból. Az elmúlt években már rendszeres szaporulatnak örülhettek a kert munkatársai. A hajdani gazdag szarvasgyűjtemény megmaradt „hírmondói” az európai dámszarvasok (Dama dama), mezopotámiai dámszarvasok (Dama mesopotamica) és gímszarvasok (Cervus elaphus), melyek terjedelmes erdei kifutóikban láthatóak a park túlsó végén. Ezektől némiképp eltér az alpesi zergék (Rupicapra rupicapra rupicapra) domboldalban kialakított sziklás bemutatója. A park vaddisznó (Sus scrofa scrofa) csapata egyedülálló módon vörös rókákkal (Vulpes vulpes crucigera) él társbérletben, pontosabban szólva a ragadozók területükről átjárhatnak a szomszédos vaddisznó-kifutóra.
Európai bölény (Bison bonasus) © Svábik Krisztián
Ragadozó-bemutatók
A vadaspark bemutatás-technikájának fontos eleme a két központi tóról leszármaztatott, a kert egészét behálózó kisebb vízfolyások, patakok és tavacskák rendszere, mely szinte mindegyik bemutató-területen jellemző, ám a ragadozó-kifutók esetében a legszembeötlőbb, s a legszokatlanabb egyaránt. Mindenesetre biztosan állítható, hogy kevés állatkertben láthatunk vörös rókát, európai vadmacskát (Felis silvestris silvestris) és eurázsiai hiúzt (Lynx lynx lynx) vizesárokkal határolt kifutóban. A vizesárokkal és dróthálóval határolt erdei kifutók mindhárom faj esetében villanypásztorral biztosítottak. A hiúzok 2600 m²-es, két részből álló kifutójáról részletes leírást olvashatunk a Zoolex oldalon.
Európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) © Svábik Krisztián
Madár-, hüllő- és kétéltű-bemutatók
A park szabadon élő madárfajai például a kék páva (Pavo cristatus), szürke gém (Ardea cinerea) és fehér gólya (Ciconia ciconia). A madár-bemutatók egy részét a központi terület hagyományos röpdesora adja, ahol a színvonalasan berendezett volierek egy-egy élőhelyet/életteret jelenítenek meg. Egy-egy röpde jellemzően több madárfaj bemutatására szolgál: a Jura-hegység erdeiből láthatunk itt kuvikot (Athene noctua) és vörös foglyot (Alectoris rufa), az erdőszéli bozótos területekről füleskuvikot (Otus scops) és foglyot (Perdix perdix), a vízpartszéli élőhelyekről kis vöcsköt (Tachybaptus ruficollis), guvatot (Rallus aquaticus) és törpegémet (Ixobrychus minutus), a síkvidéki vizes rétekről/nádasokból bíbicet (Vanellus vanellus) és barkóscinegét (Panurus biarmicus), a parkokból süvöltőt (Pyrrhula pyrrhula) és tengelicet (Carduelis carduelis), a kultúrsztyeppéről és mezőgazdasági területekről pedig vadgerlét (Streptopelia turtur) és seregélyt (Sturnus vulgaris). Ezeken túlmenően piroslábú cankó (Tringa totanus), fürj (Coturnix coturnix), csíz (Spinus spinus), zöldike (Chloris chloris), szajkó (Garrulus glandarius), jégmadár (Alcedo atthis) és nádi sármány (Emberiza schoeniclus) egyaránt látható a gyűjteményben. A fácánok (Phasianus colchicus) és uhuk (Bubo bubo) már nagyobb, a kert más-más pontján kialakított röpdéiben kaptak elhelyezést, míg a szürke darvak (Grus grus) az egyik szarvaskifutón élnek.
A klasszikus röpdesor mellett láthatjuk továbbá a kert megmaradt egzotikus lakóit, a bóbitás csuklyásmajmokat (Sapajus apella).
A madár-bemutató másik részét a két központi tó vízimadár-állománya jelenti. A tavakat övező sétautakról és tóparti stégről, de legfőképpen a zergekifutó szomszédságában kialakított madármegfigyelő pavilon faépületéből remek lehetőség nyílik a vízi szárnyasok életének vizsgálatára. Láthatunk itt bütykös hattyút (Cygnus olor), fekete hattyút (Cygnus atratus), kis bukót (Mergellus albellus), nagy bukót (Mergus merganser), szárcsát (Fulica atra), mandarinrécét (Aix galericulata), nyílfarkú récét (Anas acuta), kanalas récét (Anas clypeata), csörgő récét (Anas crecca), fütyülő récét (Anas penelope), tőkés récét (Anas platyrhynchos), böjti récét (Anas querquedula), kendermagos récét (Anas strepera), barátrécét (Aythya ferina), kontyos récét (Aythya fuligula), hegyi récét (Aythya marila), cigányrécét (Aythya nyroca), kercerécét (Bucephala clangula), üstökösrécét (Netta rufina), nyári ludat (Anser anser), kis liliket (Anser erythropus), apácaludat (Branta leucopsis) és bütykös ásóludat (Tadorna tadorna). Az ivari dimorfizmust egyaránt megjelenítő ismertetőtáblák segítségével könnyen azonosíthatóak az egyazon fajú récék hím és nőstény egyedei.
A madármegfigyelő állomás épületében van továbbá lehetőség a törpeegerek (Micromys minutus), vízisiklók (Natrix natrix) és zöld levelibékák (Hyla arborea) megfigyelésére, melyek természetszerűen berendezett, tágas (akva)terráriumokban élik mindennapjaikat, de 2019-től sárgahasú unka (Bombina variegata) és zöld varangy (Bufotes viridis) is fellelhető a gyűjteményben. Az említett zergekifutó egyik, látogatói útvonalon „tornyosuló” műszikla-elemében alakították ki továbbá a fali gyíkok (Podarcis muralis) külső terráriumát.
A felsorolt fajokon túlmenően vörös mókus (Sciurus vulgaris) és mocsári teknős (Emys orbicularis) egyaránt megfigyelhető a park területén.
Seregély (Sturnus vulgaris) © Svábik Krisztián
Háziállat bemutatók
A honos vadállatfajok bemutatása mellett a park újabb és szintén fontos szerepvállalása a kihalófélben lévő háziállatok tenyésztése a ProSpecieRara alapítvánnyal együttműködve. A ProSpecieRara egy svájci nonprofit alapítvány, amelyet 1982-ben alapítottak Sankt Gallenben. Az időközben már bázeli székhellyel rendelkező alapítvány célja az állat- és növényvilág genetikai sokféleségének megőrzése, elsősorban a veszélyeztetett haszonállat-állományok és kultúr/haszonnövények megmentése a kipusztulástól. Jelenleg 32 különböző állatfajta tenyésztése folyik tervszerűen az alapítványi munka keretében, melyek közül számos a bázeli vadasparkban is megtekinthető. Jelenleg – valamint a közelmúltban – láthatunk/láthattunk tehát az itteni Tanyaudvarban a házityúkok (Gallus gallus f. domestica) közül svájci tyúkot (Schweizerhuhn), appenzelleri szakállast (Appenzeller Barthuhn), appenzelleri hegyesbóbitást (Appenzeller Spitzhaubenhuhn), háziludak (Anser anser f. domestica) közül diepholzi ludat (Diepholzer Gans), házinyulak (Oryctolagus cuniculus f. domestica) közül svájci háromszínű tarkát (Schweizer Dreifarben-Kleinschecke), házikecskék (Capra aegagrus f. hircus) közül bündneri kecskét (Bündner Strahlenziege), házijuhok (Ovis orientalis f. aries) közül wallisi juhot (Walliser Landschaf) és házisertések (Sus scrofa f. domestica) közül pedig fecskehasú mangalicát (Wollschwein). Érdemes megjegyezni, hogy sem a kecskék, sem a disznók nem hagyományos parasztudvari vagy tanyasi ólakban, hanem tavacskákkal, kisebb vízfolyásokkal rendelkező, füves szabadkifutókon élnek. A kecskék egyik kifutóján továbbá a látogatók is átsétálhatnak.
A fentebb említett ritka fajtákon túlmenően házi pulyka (Meleagris gallopavo f. domestica), svájci házigalamb (Columba livia f. domestica), háziszamár (Equus africanus f. asinus), (korábban Poitou szamár), póni (Equus ferus f. caballus) és kameruni törpekecske egyaránt látható a parkban, a fiatal látogatók nagy kedvence pedig a tengerimalacok (Cavia porcellus) bemutatója. Háziméhekkel (Apis mellifera) és méhészeti bemutatóval szintén a Tanyaudvar szomszédságában találkozhatunk.
A korábbi Erdészház (Försterhaus) alsó szintjének kiállítása egy színvonalas és informatív tablósorozat keretében ismerteti a látogatóval a park mestertervét, annak megvalósításának lépéseit, a gyűjteményi koncepciót és a különféle szervezetekkel történő együttműködést, valamint egy kisebb makett a vadaspark jövőbeli látképét vizionálja számunkra. Az első emelet egy állandó kiállítása a pókok világát jeleníti meg, melyet a Bázeli Természettudományi Múzeummal szoros együttműködésben alakítottak ki. Emellett fontos szerep jut a denevérek megismertetésére is, melyet a Denevérekért Egyesülettel (Verein pro Chiroptera) közösen mutatnak be egy külön szobában. Az épület két élőállat-bemutatójában a háztartás hívatlan képviselőivel, két rágcsálófajjal, házi egerekkel (Mus musculus) és vándorpatkányokkal (Rattus norvegicus) találkozhatunk.
Az intézmény második kiállítása a park másik szegletében, a szabadtéri Erdei pavilonban (Waldpavillon) az Erlen-Verein történetét ismerteti az érdeklődőkkel.
Fecskehasú mangalicák a Tanyaudvarban © Svábik Krisztián
