ZOOROPE - Európa állatkertjei
Állatkertészettel kapcsolatos cikkek és szakfordítások

 

 

VADASPARK A HEGYEKBEN

 

A Goldaui Vadaspark

 

 

 

Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2014

 

 

 

A jelentősebb svájci állatgyűjtemények meglátogatása után egy vadasparkot is szerettünk volna megtekinteni, mely intézménytípus szintén meghatározó a hegyekkel szabdalt országban. Előzetes informálódás alapján egy színvonalas bemutatóra, a Goldaui Vadasparkra (Natur- und Tierpark Goldau) esett választásunk, mely a hatodik, s egyben utolsó állomása volt Svájcban tett állatkertes körutunknak.

 

 

A vadaspark Belső-Svájcban, a három őskanton egyikének, Schwyznek a területén található, Goldau kistelepülés turisztikai nevezetessége. Elöljáróban essen kevés szó a vadaspark történetéről, hiszen ennek ismerete magyarázatul szolgálhat annak a rendkívül egyedi és kellemes természeti környezetnek a megértéséhez, mely speciális atmoszférát kölcsönöz a vadasparknak. A bemutató Goldau önkormányzatához kapcsolódik, mely két hegyvonulat, a Rigi és a Rossberg között fekszik. Az 1806-os nagy esőzések következtében természeti katasztrófa következett be, mely során a Rossberg vonulatáról egy hatalmas erejű földcsuszamlás indult meg, s a kb. 40 millió köbméter szikla lezúdulása elpusztította Goldaut, valamint további három szomszédos falvat. A feljegyzések szerint a tragédia  457 emberi áldozatot követelt.

     Az 1925-ben megnyílt intézmény e területen létesült, s a magas lombkoronájú erdőben –  zömében fenyvesben – található sziklatömbök tömegei igen egyedülálló látványt nyújtanak. A sziklákkal tarkított erdő mindamellett egy olyan speciális természeti környezetet és életteret jelenít meg, mely ideális bemutatás- és tartástechnológiai alapokat biztosít az itt látható állatfajok számára.

 

Fiatal zerge a Goldaui Vadasparkban 

Fotó © Mazács Anita

 

A Goldaui Vadasparkban nem szükséges műsziklát terveztetni és építtetni, a hajdani szerencsétlenséget napjainkra előnyére használta ki az ötletes svájci lakosság. A természeti katasztrófák kapcsán szükséges   még   egy   esetet megemlíteni,    mely   szintén hatást gyakorolt  a park arculatára. 1999 decemberében a ’Lothar’ nevű hurrikán hatalmas pusztítást végzett az állatpark területén is, a faállomány egy része odaveszett. Ennek szintén volt azonban pozitív hozadéka: nyílt terek keletkeztek a sűrű erdei fatársulásban, melyet próbál előnyére kihasználni az intézmény.

     Goldau kistelepülése vonattal könnyen megközelíthető, hiszen a svájci vasúthálózat egyik csomópontjában fekszik. Az állomástól tízperces könnyed sétával érhetjük el az állatkertet, mindössze az aszfaltra és járdára festett mancsnyomok csapáját kell követnünk.

     Nem sokkal a kert nyitása után érkezünk, ahol Anna Baumann igazgatónő szívélyesen fogad bennünket. Egy két órás vezetés során közösen járjuk be a park főbb útvonalait, megismerve a kiemelt helyszíneket. Első benyomásunk igen pozitív, egy idilli környezetben fekvő, szépen rendezett vadasparki állatgyűjtemény, mely az egzotikus fajok hiányát a bemutatás színvonalával igyekszik pótolni. Az igazgatónő szabadkozása, miszerint jóval kisebb költségvetésből gazdálkodnak, mint pl. Zürich és Basel város állatkertjei, számunkra nem okoz feltűnő hiányosságokat.

     Az előbbiek tükrében a gyűjteményi koncepció vadasparki alapokon nyugszik, tehát európai fajokat láthatunk európai erdei környezetben. Kb. 100 állatfaj található a vadasparkban, mely 34 hektáron fekszik. Az igazgatónő lassan elbúcsúzik tőlünk, s idejét megköszönve, egy rövid ebéd után magunk indulunk az európai vadak nyomába, valamint bemutatóik részletesebb átmustrálására.

 

Az intézmény bejárata

 

A vadaspark térképe

 

 

Tavak, folyók élővilága

 

 

A gyűjtemény egészének bejárására három tervezett útvonalat kínál a park infrastruktúrája. Az első gyalogtúra az ún. ’Halak & Madarak’ túra, mely a bejárattól indul, s a kert alacsonyabb fekvésű részein vezet át bennünket. Az itt található terjedelmes tó számos halfaj és vízimadár otthona. A bejárat mellett található kis faépületben néhány honos kétéltűfajt tekinthetünk meg kicsiny, ám gazdagon berendezett terráriumaikban. A területen mindössze néhány emlősfaj kerül bemutatásra: európai v. alpesi mormoták (Marmota marmota marmota), mosómedvék (Procyon lotor), házi görények (Mustela putorius) és vidrák (Lutra lutra).

 

 

Szarvasok szabadlábon

 

 

A tópartot elhagyva kapaszkodhatunk egyre feljebb a hegyen, s a nagy szintkülönbségekkel bíró ’Erdő & Szikla’ útvonalon járhatjuk be a vadaspark legszebb területét. A hatalmas sziklatömegekkel tarkított útvonal számos pontja remek panorámát kínál a hegyvidéket övező völgyekre.

     Ez a park központi, kb. 15 hektáros területe ún. ’open-range’ zónaként is funkcionál, mely az állatpark egyik legfőbb sajátossága. Két patásfaj, szikaszarvasok (Cervus nippon) és muflonok (Ovis orientalis) népes csapatai élnek itt szabadon, melyeket nagy odaadással etetnek a park fiatal látogatói a számukra külön vásárolható növényevő pellettel. Érdekes módon mindkét faj hímjei szabadon járhatnak-kelhetnek a látogatók között, s csupán az üzekedés időszakára különítik el őket a balesetek megelőzése érdekében. 

 

A csemegét kéregető szarvasok és muflonok szinte mindenütt jelen vannak…

 

E terület útvonala mentén kerültek kialakításra a kis- és közepes testű ragadozó emlősök kifutói, több nagyméretű röpde, valamint a patásállomány terjedelmes kifutórendszere.

     A ragadozó emlősök bemutatói három, egymástól távol eső ponton illeszkednek a látogatói útvonalba, ezek közül az első, és talán legsajátságosabb a Nyusztház. Az itt bemutatott nyusztok (Martes martes) egy nagyméretű, drótkerítéssel határolt és fedett külsőben élnek, és a kifutóhoz kapcsolódó fatárolót imitáló ház belsejéből számos leshelyen keresztül pillanthatjuk meg e fürge ragadozókat. Nemzetközi felmérések szerint a nyusztok legfőbb táplálékbázisát rágcsálók, rovarevő emlősfajok, különféle madarak és némi dögfogyasztás adja. Ehhez kapcsolódóan néhány potenciális zsákmányállat, három rágcsálófaj férőhelye került kialakításra a ház belsejében: nagy pelék (Glis glis), kerti pelék (Eliomys quercinus) és törpeegerek (Micromys minutus) élnek a ház belső falába szinte észrevétlenül beleolvadó terráriumaikban. Külön öröm volt látni a kerti pelék szaporulatát.

     A következő ragadozó bemutató egy társas férőhely, ahol vörös rókák (Vulpes vulpes crucigera) és európai borzok (Meles meles) élnek közös kifutóban. Az 1995-ben kialakított bemutató az igazgatónő elmondása szerint mára már idejétmúlt, s a közeljövőben szeretnének tágasabb férőhelyet biztosítani e főként éjszakai életmódú fajoknak. A bemutató egyébként nem is annyira szűk, s mivel egy dombon húzódik, ötletes megoldásként ennek belsejébe, a kifutó alá is beléphetnek a látogatók, ahol közelebbről is szemügyre vehetőek az üregeikben pihenő állatok.

     A macskaféléket kárpáti hiúzok (Lynx lynx carpathicus) és vadmacskák (Felis silvestris silvestris) képviselik szomszédos kifutóikban. Érdekes módon itt nem találunk a látogatókat a drótkerítéstől távol tartó védőkorlátot, mely valójában rejthet némi kockázatot.

     A madárbemutatók kapcsán két röpdekomplexumot kell kiemelnünk. A nagyobbik, 600 m² alapterületű, hét méter magas és kb. 3000 légköbméter térfogatú röpdét szakállas saskeselyűk  (Gypaetus barbatus barbatus) lakják. A hatalmas fészkét sziklaüregbe vagy mély hasadékba építő faj számára ideális „terepberendezést” szolgáltat a goldaui sziklavidék. A saskeselyűt összehangolt tenyészprogram keretében (EEP) szaporítják az európai állatkertek, melyben – valamint a természetbe történő visszaengedésben – jelentős szerepet vállal a Goldaui Vadaspark. Ezért az 1995-ben átadott tekintélyes röpde mellett egy szaporítóközpont is kialakításra került néhány évvel később, ahol látogatói zavarástól mentesen folyhat a természetvédelmi munka. A bemutatóröpdéhez egy kisebb látogatóközpont is épült, ahol a saskeselyű biológiájáról és az említett konzervációs célú törekvésekről készült bemutatók – többek közt filmvetítések – informálják a park vendégeit. A saskeselyűk röpdéjében havasi nyulak (Lepus timidus) is élnek, melyeknek a sziklás felszín több pontján is lehetőségük van menedékbe húzódni.

 

Szakállas saskeselyűk

 

     A másik röpde két szempontból is különleges. Egyrészt, hat bagolyfaj kerül bemutatásra itt, melyek a következők: uhu (Bubo bubo bubo), hóbagoly (Bubo scandiacus), szakállas bagoly (Strix nebulosa lapponica), macskabagoly (Strix aluco), gyöngybagoly (Tyto alba guttata) és erdei fülesbagoly (Asio otus otus). Másrészt, átsétálhatunk a baglyok birodalmán! A voiler két részre osztott, az első szekcióban élnek az uhuk és a hóbaglyok, bár, igaz, utóbbiak kisebb területre vannak lerekesztve. Átzsilipelve a másik röpderészbe a fent említett további négy bagolyfaj közös erdejébe érkezünk. Mivel a szakállas baglyok fiókákat neveltek, a látogatók irányába megnövekedett agresszió miatt nagyobb, némi takarást nyújtó faágakat helyeztek el a besétálós röpde útvonala mentén.

     A madárgyűjteményben továbbá néhány ritkán bemutatott faj is akad, mint pl. a havasi csóka (Pyrrhocorax graculus), de a szirtifogoly (Alectoris graeca saxatilis) szintén kuriózumnak számít.

 

 Alpesi zergék

 

A szinte mindenhol jelen lévő és némi élelemért kuncsorgó szikaszarvasok és muflonok mellett azonban egyéb patások is bemutatásra kerülnek e területen, szintén jókora, ám már körbevett kifutórészen. Szomszédos kifutókban élnek a gímszarvasok (Cervus elaphus hippelaphus) és az európai bölények (Bison bonasus). Tőlük távolabb, a baglyok röpdéje és a Nyusztház között húzódnak a kőszáli kecskék (Capra ibex) és az alpesi zergék (Rupicapra rupicapra rupicapra) sziklás hegyoldalon kialakított kifutói. Utóbbiak szintén havasi nyulakkal osztoznak területükön.

 

Európai szürke farkas

 

 

Színre lépnek a nagyragadozók

 

 

Az állatpark harmadik, s legújabb területegysége Európa két csúcsragadozójának bemutatója. A ’Medve & Farkas’ gyalogtúra során szíriai barnamedvéket (Ursus arctos syriacus) és európai szürke farkasokat (Canis lupus lupus) figyelhetünk meg terjedelmes otthonukban. Az 1975-ben felépült első medveférőhely – mely a jelenlegi vidrakifutó helyén állt – már nem felelt meg a nagytestű ragadozók elhelyezésére, így 2007-ben, a korábban az állatparkhoz csatolt 17 hektáros terület egy részén megkezdődött a tereprendezés és növényesítés, mely előkészületeiben is egy nagyszabású bemutató születését sejtette. Két évvel később átadásra került a medvék és farkasok közös kifutórendszere, mely a hozzá kapcsolódó látogatói térrészekkel, tematikus bemutatókkal, kalandösvénnyel és játszóterekkel több mint két hektáron fekszik.

     Az állatok rendelkezésére álló terület valamivel nagyobb, mint egy hektár, a következő felosztásban: a két ragadozó által közösen használt terület nagysága 6800 m², ezenkívül két további kifutórésszel csak a medvék bírnak, melyek alapterülete 1260 m² és 1740 m², valamint a farkasok is rendelkeznek egy csak általuk használt területtel, mely egy 960 m² nagyságú kifutót jelent. Ez az elrendezés lehetőséget biztosít nem csupán a fajok közötti, hanem a medvék különzárásra is, melyek felváltva is használhatják az adott területegységeket. A táplálék kifutón történő elrejtése mellett öt „automata-etető” is található a kifutókon, melyek a medvékbe ültetett mikrochip segítségével, az adott egyedet felismerve, időponttól függően táplálékot szór a medvéknek. A medvéket éjszakára a belső, nem látogatható férőhelyekre zárják, elszeparálva az egyedeket, így a farkasok kint tölthetik az éjszakát is.

     Egy 200 m² alapterületű látogatóközpont kapcsolódik a külső kifutókhoz, mely érdekes információkat szolgáltat mindkét faj biológiájáról és kulturális vonatkozásáról egyaránt. Az épület alsó szintjéről továbbá a medvék víz alatti úszásának megtekintésére is lehetőség nyílik, melybe folyamatosan halakat telepítenek, így az állatok nem pusztán hűsölésre tudják használni medencéjüket.

 

Végezetül érdemes néhány szót ejteni a szolgáltatás színvonaláról. Goldau igazán gyermekbarát kert, a park számos pontján különféle típusú játszóterek állnak a fiatal látogatók rendelkezésére. A bizonyos tekintetben fárasztó erdei sétát több ponton pihenő és piknikező helyek kialakítása ellensúlyozza, ahol tűzrakási lehetőség is akad, így számos család egy hétvégi szabadtéri ebéd elkészítésével kapcsolja össze az állatgyűjtemény megtekintését. Még hasogatott tűzifát is találunk bekészítve a helyszíneken elhelyezett kis fészerekben. A svájci lakosság igen hálásan látogatja is a parkot, így a 2012/13-as periódusban közel 830 ezer látogatót fogadott az intézmény.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

HÜRLIMANN, M. 2010. Der Natur- und Tierpark Goldau. Schwyzer Hefte, Band 95

 

Jahresbericht 2012/2013 – Natur- und Tierparkverein Goldau

 

www.zoolex.org

 

 

                                 Fajlista, Natur- und Tierpark Goldau, 2013.03.31. *

       

 

Mammalia

Ardea cinerea

Upupa epops

 

Ciconia ciconia

 

Erinaceus europaeus

Ciconia nigra

Alectoris graeca saxatilis

 

Geronticus eremita

Gallus gallus

Marmota marmota marmota

 

 

Sciurus vulgaris

Coscoroba coscoroba

Fulica atra atra

Eliomys quercinus

Cygnus cygnus

Gallinula chloropus

Glis glis

Cygnus melanocoryphus

 

Micromys minutus

 

Grus grus grus

 

Anser anser

 

Martes martes

Anser indicus

Asio otus otus

Mustela putorius

Branta canadensis canadensis

Athene noctua

Meles meles

Branta leucopsis

Bubo bubo bubo

Lutra lutra

Branta ruficollis

Bubo scandiacus

Vulpes vulpes crucigera

Branta sandvicensis

Strix aluco

Canis lupus lupus

Tadorna ferruginea

Strix nebulosa lapponica

Ursus arctos syriacus

Tadorna tadorna

Tyto alba guttata

Felis silvestris silvestris

 

 

Lynx lynx carpathicus

Aiy galericulata

Carduelis chloris

Procyon lotor

Aix sponsa

Corvus corax

 

Anas acuta

Loxia curvirostra

Lepus europaeus

Anas crecca crecca

Pyrrhocorax graculus

Lepus timidus varronis

Anas clypeata

 

 

Anas penelope

Reptilia

Equus asinus

Anas platyrhynchos

 

 

Anas querquedula

Emys orbicularis

Rupicapra rupicapra rupicapra

Aythya ferina

Podarcis muralis

Capra ibex

Aythya fuligula

 

Ovis orientalis

Aythya marila marila

Amphibia

Capra hircus

Aythya nyroca

 

Cervus elaphus hippelaphus

Bucephala clangula

Bombina variegata

Cervus nippon

Netta rufina

Bufo bufo

Capreolus capreolus

Somateria mollissima mollissima

Hyla arborea

Sus scrofa scrofa

 

Triturus cristatus

Bison bonasus

Mergus albellus

Salamandra salamandra

 

Mergus merganser merganser

 

Aves

 

Actinopterygii

 

Falco tinnunculus tinnunculus

 

Phalacrocorax carbo sinensis

Gypaetus barbatus barbatus

Alburnoides bipunctatus

Alburnus alburnus

Chondrostoma nasus

Cottus gobio

Phoxinus phoxinus

Salmo salar

* a háziasított fajták külön említése nélkül

 

 

FOTÓGALÉRIA

 

 

A vadaspark tavai

 

                            

A vadaspark kisebbik (fent) és nagyobbik tava (lent). Utóbbi partján egy kisebb látogatóközpont került kiépítésre, mely "vízalatti állomásként" funkcionál: itt egy üvegen keresztül bepillanthatunk a tó víz alatti élővilágába, mellyel szemközt egy akvárium látható.

 

Vidralesen

 

  

A vidrák víz alatti úszása üvegen keresztül is megtekinthető. A páncélüveg sajátossága, hogy az üvegtáblák között szitanyomással készült vízinövény sziluettek láthatóak.

 

A hím és nőstény vidra szomszédos kifutókban élnek. A felvétel az egyik kifutórészt mutatja.

 

A saskeselyűk birodalma

 

A saskeselyűk röpdéje fentről és lentről.

 

  

A röpdéhez kapcsolódó látogatóközpont épülete

 

Bagolybemutatók

 

A bagolyröpde bejárata

 

                            

A felvételen látható fatörzsekben számos érdekesség van elrejtve e madarak biológiájával kapcsolatban: koponya, toll, köpet…

 

Séta az uhuk között

 

                            

A szakállas baglyok röpderészében a látogatói útvonal mentén elhelyezett faágak nyújtanak "némi védelmet" a látogatók számára (jobbra).

 

A Nyusztház

 

A Nyusztházat semmiképpen sem nevezhetjük impozánsnak, ám ennek ellenére remekül illik az erdei környezetbe.

 

  

A Nyusztház belülről. Egyik oldalon a pelék és törpeegerek terráriumai láthatóak, másik oldalon a nyusztok kifutójára nézhetünk rá kisebb-nagyobb kémlelőnyílásokon keresztül.

 

A nyusztok kifutójának egy részlete

 

                          

Az épület belterének közepén álló fatörzsön kialakított alagútba belebújhatnak a kistermetű ragadozók, így olykor a látogatók feje fölött is megpillanthatjuk őket.

 

Borzok és rókák

 

A borzok és rókák közös férőhelye. A domboldalon elnyúló kifutó alatt egy barlang található, melybe besétálva bepillanthatunk az állatok alvóüregeibe is.

 

A barlangban különféle interaktív játékok segítik a fajokkal kapcsolatos ismeretszerzést. A „mennyezet” különösen valósághűen kialakított. 

 

Macskabemutatók

 

A fenti fotón jobbra a hiúzok, a háttérben a vadmacskák kifutója látható. Ez a feszülten figyelő nőstény szikaszarvas éppen vészjelzést adott le, mert megpillantotta a lombkoronában pihenő hiúzt (lent). Látogatói védőkorlát egyik macskakifutónál sincs elhelyezve, mindössze táblák figyelmeztetnek a benyúlás veszélyére.

 

A vadmacskák fedett kifutója

 

Fiatal vadmacska

 

Patásbemutatók

 

Belépés az ’open-range’ zónába 

 

Európai bölények

 

A bölények kifutója, s a mindenütt felbukkanó muflonok

 

A bölényistálló szinte majdnem a tájképbe olvad 

 

Kőszáli kecske élvezi a panorámát 

Fotó © Mazács Anita

 

Kőszáli kecske és alpesi zerge

 

A zergék kifutója

 

Házi szamár és házi sertés kifutó 

 

Medvék és farkasok

 

A medvék és farkasok kifutórendszere 

 

 A medvék és farkasok közös, 6800 m² alapterületű közös kifutórésze

 

A mesterséges patak két tavat táplál a medve- és farkaskifutón belül. Ezek egyike a megfigyelőhely előtt található.

 

                             

A medvék és farkasok kifutórendszerének alapos körbejárása akár több órát is igénybe vehet. A látogatóközpontba vezető erdei útvonalon részletesen kiépített információs rendszer ad kielégítő tudásbázist a nagyragadozók életmódjáról és természetvédelmi helyzetéről. A lenti felvételeken látható kisebb kültéri „vitrinek” segítségével pl. a medve- és farkas ürülék, valamint a ragadozók lábnyomainak felismerését is megtanulhatjuk.

 

A látogatóközpont előtt kisebb botanikai bemutató létesült, melyben számos olyan növényfaj kerül ismertetésre, melyek német nevében szerepel a medve vagy farkas szó.

 

A legnagyobb kifutórész második tava fentről és lentről, az épület belsejéből egyaránt megfigyelhető. Kis szerencsével a medvéket fürdés közben is megpillanthatjuk.

 

  

A látogatóközpont bejárata (balra), valamint a korábban említett automata etetőláda a medvék részére (jobbra), melyekből öt található az egyes kifutórészeken

 

Sünkifutó

 

  

... és lakójának bemutatása

 

Környezetgazdagítás

 

... a mosómedvéknél

 

... a nyusztoknál

 

... a hollóknál

 

Tűzrakóhely

 

 

Játszóterek

 

                      

A vadaspark 12 pontján találunk játszótereket, kisebb-nagyobb, ügyességet tesztelő játékeszközökkel

 

Szobrok

 

                       

                       

 

 

 

Vendégkönyv