ZOOROPEEurópa állatkertjei
ZOOlogical Gardens of EuROPE
ÜDÍTŐ ZÖLD OÁZIS A VÁROS SZÍVÉBEN
A Welsi Állatkert
Írta: NAGY ANTAL
2020
Fényképezte: NAGY ANTAL és NAGY NORBERT
2020
Feltöltve: 2020. szeptember 03.
Ausztria nyolcadik legnépesebb városa a kb. 61.000-es lakosságú Wels (2018-as adatok alapján). Itt található Felső-Ausztria legidősebb állatkertje, a magyar közönség körében kevésbé ismert Welsi Állatkert (Tiergarten Wels), amely 1930-ban nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A mindössze 2,8 hektáros kis állatkert nem egy szokványos állatbemutató: számos érdekességet tartogat az ide betérők számára!
Az intézmény egyik legfurcsább tulajdonsága, hogy teljesen díjmentesen látogatható. Az állatkert bárminemű jegybevétel nélkül, szinte kizárólag a városi önkormányzat finanszírozásával üzemel. Három bejárata közül bármelyiken is lépjünk be, csupán egy egyszerű kapu fogad minket, illetve néhány, az állatkert céljait és látogatási szabályzatát bemutató szemléltető tábla, jegypénztárral sehol nem találkozunk. A település parkjában található kis állatkert egyik célja, hogy üdítő kikapcsolódást nyújtson a nyüzsgő városi életben megfáradt látogatóknak. Nem véletlen, hogy Wels egyik óvodája a kis állatkert közvetlen tőszomszédja! A Welsi Állatkert területére kutya is behozható, kizárólag pórázon sétáltatva.
A kis zoo nyitva tartási ideje is rendkívül kedvező, hiszen nyáron reggel 7:00 és este 20:00 között, télen pedig reggel 8:00 és délután 17:00 között fogadja látogatóit. A környéken több más vidéki osztrák állatkertet is találunk (pl. Linz, Haag, Walding, illetve szeretném kiemelni a mindössze 8 km-re található Zoo Schmidinget Krenglbach-ban). Így azok számára, akik tervezik a Welsi Állatkert meglátogatását, érdemes összekötni a zoo megtekintését egy másik osztrák állatkert bejárásával is, hiszen az intézmény szokatlanul jó nyitva tartási rendje lehetővé teszi, hogy akár még egy másik állatkert nyitása előtt vagy zárása után elutazzunk ide.
A kevesebb, mint három hektáros állatkert meglátogatása hatalmas meglepetés és pozitív csalódás volt számomra. Hasonló nagyságú, apró állatbemutatókkal szerzett korábbi tapasztalataim alapján egy jóval kisebb és egyszerűbb állatkertre számítottam. A Welsi Állatkert azonban valóságos üdítő oázis, rendkívül szép, erdős, tavakkal, patakokkal gazdagon ellátott területen fekszik, állattartó-létesítményei pedig bármelyik nagy nyugati állatkertben megállnák a helyüket. A kifutók, röpdék, állatházak kellően tágasak, jól berendezettek, gazdagon növényesítettek. A fajösszetétel sem mindennapos: bár találkozhatunk állatkertekben nagyon gyakori fajokkal is, a Welsi Állatkert egyik fő célja a fajmegmentő tenyészprogramokban szereplő állatfajok tartása és tenyésztése. A nagy testű, közönségcsalogató fajok hiányoznak Welsből. Jól lehet, korábban futómadarakat – nandut (Rhea americana) és emut (Dromaius novaehollandiae) – Bennett-kengurukat (Macropus rufogriseus) és guanakókat (Lama guanicoe) is bemutatott az intézmény, ezekkel a fajokkal napjainkban már nem találkozhatunk a gyűjteményben. A kis állatkert fő profilja a különböző madárfajok bemutatása, melyek közül kiemelném a szarvascsőrű madarak rendkívül diverz és zoológiai ritkaságokkal tarkított gyűjteményét, ezen kívül főemlősök és háziállatok kerülnek nagyobb hangsúllyal bemutatásra az állatkertben. A pici zoo-t földrajzi csoportosítás alapján négy tematikai egységre osztották fel, melyek a következők: erdők élővilága, szavannák élővilága, vizes élőhelyek élővilága és háziállatok. Az állatkertben járva nem csupán röpdékben és kifutókban láthatunk állatokat, hiszen az intézmény egyes lakói, pl. a kék pávák (Pavo cristatus) vagy a különböző házityúkfajták (Gallus gallus f. domestica) szabadon járkálnak a zoo területén. A Welsi Állatkertben e sorok írásakor kb. 100 állatfaj kerül bemutatásra.
A Mühlbach patakon átkelve és a park szélén található Felnőttképzési Központ mellett elhaladva érjük el a zoo egyik bejáratát. Ezen belépve elsőként a röpképtelen arák házához és kifutójához érünk. A madarakat egy betekintő ablakon keresztül akkor is láthatjuk, amikor azok éppen a belső férőhelyükön tartózkodnak. Ezt a megoldást több más állatfajnál is alkalmazzák, ami azért is előnyös, mert a Welsi Állatkertben nincsenek látogatói térrel rendelkező állatházak. A dekoratívan berendezett arakifutóban sárga-kék arák (Ara ararauna) és kis katona arák (Ara militaris) élik mindennapjaikat, előbbi a kis állatkert címerállata. A madarak költenek is a kifutóban elhelyezett mesterséges odúkban, annak ellenére, hogy nem tudnak repülni. A kifutó és állatház közötti összeköttetésként szolgáló, alacsonyan elhelyezkedő plusz ajtó (a madarak nem ezen, hanem egy másik ajtón keresztül járnak ki a külső férőhelyükre) és a kifutót körbevevő alacsony fal arra enged következtetni, hogy egykor talajlakó állatfajok, pl. tatuk vagy szárazföldi teknősök is lakhatták a bemutatót, jelenleg azonban csak a korábban már említett madárfajok láthatók itt. A szomszédos, hasonló berendezésű, de kisebb alapterületű kifutóban, egy kis tavacska szigetén élnek a zoo szintén röpképtelen zöldszárnyú arái (Ara chloropterus).
A főútvonalon jobbra elindulva érünk el az állatkert egyik legszebb kifutójához és a hozzá csatlakozó állatházhoz, előbbit a látogatók két útvonalról is megnézhetik. Különösen esztétikus a felső, a kifutó szintjéhez képest megemelt sétaút. A gazdagon növényesített és nagyméretű vízfelülettel ellátott férőhelyet különböző madárfajok lakják: többek között indiai ludak (Anser indicus), háziasított gyöngytyúkok (Numida meleagris f. domestica), fehér gólyák (Ciconia ciconia), afrikai marabuk (Leptoptilos crumeniferus) és japán, vagy más néven mandzsu darvak (Grus japonensis). A fehér gólyák fészke a felső sétaút felől paravánnal van védve, így biztosítva zavartalan költést a madarak számára.
A madarak kifutójánál több felé ágazik a látogatói útvonal, ha az állatkert kisebb méretű játszótere felé indulunk el, nemsokára két röpdéhez érünk. A kisebb méretű madárlak lakói a dekarítív megjelenésű fenyőszajkók (Nucifraga caryocatactes). A faj nem csupán Magyarország madárfaunájának ritkán megpillantható, kóborló tagja, hanem egyben állatkerti ritkaság is kontinensünkön: tudomásom szerint jelenleg kevesebb, mint 15 európai állatkertben gondoznak fenyőszajkókat. A varjúfélék melletti, tágasabb röpde a fekete gólyapár (Ciconia nigra) otthona. Lakhelyüket egy igazán különleges madárral osztják meg, aki majdnem olyan ritka, mint a fehér holló: egy nem albínó, de pigmenthiányos, fehér színezetű kormos varjúval (Corvus corone). A kis játszótér túloldalán egy esztétikus faházikó egyik oldalában egy terráriumot találunk, amely zöld levelibékák (Hyla arborea) otthona. Érdekes megoldás, hogy a terrárium több oldalról is tükörrel van körbevéve, így könnyebben észrevehetők a búvóhelyeiken rejtőző kétéltűek.
A korábban említett, nagy alapterületű, különböző madárfajoknak otthont adó kifutó túlsó oldalán egy jelenleg üresen álló, kisebb férőhelyet találunk. Korábban itt éltek az állatkert európai vadmacskái (Felis silvestris silvestris), akik nemrég egy osztrák vadasparkba kerültek. Egykori lakhelyük a Welsi Állatkert tervei szerint a közeljövőben siketfajdok (Tetrao urogallus) számára lesz átalakítva. Az egykori vadmacskakifutó közelében egy ikerröpde került kialakításra, a férőhelyek eredetileg különböző szalakótafajok számára épültek. Az egyik röpdében napjainkban is színpompás kékhasú szalakótákban (Coracias cyanogaster) gyönyörködhetünk, korábbi szomszédjaik, az európai szalakóták (Coracias garrulus) azonban nemrég a kis zoo túlsó oldalán található férőhelyre költöztek, korábbi otthonuk napjainkban piroscsőrű tokók (Tockus erythrorhynchus) bemutatására szolgál.
Kis katona ara (Ara militaris) © Nagy Norbert
Különlegesség, hogy az állatkertben két röpdében is bemutatása kerül Új-Zéland érdekes papagájfaja, a kea (Nestor notabilis). A szalakóták és a piroscsőrű tokók közelében találjuk az állatkert kisebb méretű kearöpdéjét, melyet a látogatók két oldalról is megnézhetnek. Ott jártamkor költés miatt ideiglenes kordon védte a papagájok nyugalmát a túl közelről kíváncsiskodó látogatóktól szemben. A kea népszerű és egyre gyakoribb lakója az európai állatkerteknek, köszönhetően a faj sikeres ESB-programjának. A keák élénk viselkedése, harsány hangja és különleges életmódja hamar magára vonja a szemlélődők figyelmét.
A Welsi Állatkert egyik legismertebb jelképe az íbiszröpde. Nevével ellentétben nem csupán a névadó szent íbiszek (Threskiornis aethiopicus) csapatát láthatjuk a tágas röpdében, hiszen szép számmal találkozhatunk gogókkal, kevésbé ismert nevükön kalapácsfejű madarakkal (Scopus umbretta), pásztorgémekkel (Bubulcus ibis) és különleges megjelenésű afrikai tátogató gólyákkal (Anastomus lamelligerus) is. Utóbbi faj Ausztriában jelenleg csak itt kerül bemutatásra. A röpde melletti sertéskifutó korábbi lakói vietnámi csüngőhasú sertések (Sus scrofa f. domestica) voltak, jelenleg a különleges megjelenésű, nyakán kétoldalt lecsüngő bőrlebenyeket viselő kune-kune sertés kis csapatát láthatjuk itt.
Az íbiszröpde madarainak telelőházaként is funkcionáló épület két részre van osztva, a másik részén található az eurázsiai hiúzok (Lynx lynx) belső férőhelye (a madárlakkal ellentétben ide a látogatók nem nézhetnek be). Az eurázsiai hiúz jelenleg az egyetlen nagyobb méretű, ragadozó emlősfaj a Welsi Állatkert gyűjteményében. Érdekesség, hogy a híresen jól mászó macskafélék külső kifutója nincs hálóborítással lefedve. Bár a hiúzkifutó véleményem szerint az állatkert egyik leggyengébb része, ennek ellenére egy egészen elfogadható bemutatóról van szó. A hiúzok közelében található a kis zoo központi része, nagyméretű játszótérrel és büfével. Voltaképpen a legtöbb kifutó és röpde a központi rész köré koncentrálva lett kiépítve. Ha szeretnénk igénybe venni a vendéglátóhely szolgáltatásait, érdemes fejben tartani, hogy a büfé az állatkertétől eltérő nyitva tartási rend szerint üzemel!
Afrikai tátogató gólya (Anastomus lamelligerus) © Nagy Norbert
Az állatkert egyik legszebb és egyben legnagyobb méretű épülete a büféhez közel található majomház. Az állatok belső férőhelyei különösen jók, vetekszenek néhány általam látott nagy, gazdag állatkert emberszabású-házaival. Három tenyészprogramos faj kerül itt bemutatásra: a sörényes makákók, más néven wanderuk (Macaca silenus) tartása és tenyésztése terén jelentős sikereket ért el a Welsi Állatkert. A népes, jelenleg több, mint 20 tagot számláló majomcsapat külső kifutója ugyan hálóval fedett és ketrecszerű, ennek ellenére jól felszerelt és kellően tágas. A korábban fehérarcú sátánmajmok (Pithecia pithecia) által lakott középső majombemutatóban jelenleg paraguayi v. déli bőgőmajmok (Alouatta caraya) tenyésztriója kerül bemutatásra. A legnagyobb méretű majomlak ideális elhelyezést nyújt a kert zászlós farkú kolobuszaianak, más néven gerezáinak (Colobus guereza). Ennél a majomfajnál szintén rendszeres a szaporulat Welsben. A gerezák villanypásztorral határolt külső kifutója meglehetősen „földszintes berendezéssel” lett kialakítva, ennek ellenére egy elfogadható és tágas férőhelyről van szó. Jelenleg mindhárom majomfaj csupán a Welsi Állatkertben látható Ausztriában.
A Majomház egyik oldalánál indul az a megmagasított sétány, melyen a látogatók is végigsétálhatnak és innen is megfigyelhetik a külső kifutókban tartózkodó majmokat. A sétány a dámszarvasok (Dama dama) kifutója felett folytatódik, majd innen csatlakozik be a főútvonalba. A dámok között egy fehér színű példányt is láthatunk. A Welsi Állatkertben csak a dámszarvasokat, a tavakban élő halakat és a házi kecskéket szabad etetni, erre a célra több helyen is állateledel-adagoló automatákat helyeztek ki a zoo munkatársai. A dámszarvasok kifutójától jobbra elindulva egy kisebb röpdéhez érkezünk, mely az uráli baglyok (Strix uralensis) otthona.
A baglyoktól tovább haladva egy közeli területen építkezéshez érkezünk, a készülő, kis állatházban és a hozzá csatlakozó röpdékben a közeljövőben tukánok kerülnek majd bemutatásra. Innen csak pár lépésnyire találjuk az állatsimogatóval ellátott, háziállatokat bemutató komplexumot. A háziállat-bemutatóban tetszetős férőhelyeken appenzeli hegyesbóbitás díszbaromfik, pulykák (Meleagris gallopavo f. domestica), házi kecskék (Capra aegagrus f. hircus), fehér és fekete rackák (Ovis orientalis f. aries), valamint a világ legkisebb juhfajtájának képviselőiként néhány Ouessant-juh kerül bemutatásra. A háziállat-bemutatónál található az állatkert második bejárata. A környező terület szépen elrendezett, parkosított. Egy kisebb „kő-ösvényt” is találhatunk itt, illetve az állatkert egy részén végigfolyó patakon két helyen is vízimalmot alakítottak ki. Egy nagyobbacska tó is található a zoo ezen részén, melyen több kilátóhely is kialakításra került. A tavon fekete hattyúk (Cygnus atratus) mellett többek között tőkés récék (Anas platyrhynchos) és különböző házi kacsafajták, mint például búbos kacsa, smaragdréce (Anas platyrhynchos f. domestica) kerül bemutatásra. A kristálytiszta vízben úszkáló halak közül mindenképpen érdemes kiemelni az albínó kecsegéket (Acipenser ruthenus)!
Ha visszasétálunk a Majomházhoz és a dámkifutóval ellentétes irányba indulunk el, rövidesen elérjük az állatkert véleményem szerint legrosszabb kifutóját. A két részre osztható férőhelyen a bolíviai mókusmajmok (Saimiri boliviensis) csapatával társbérletben egy magányos szavannacerkóf (Chlorocebus aethiops) kerül bemutatásra. A férőhely ugyan jól berendezett és növényesített, ám véleményem szerint meglehetősen kis méretű a benne gondozott fajok igényeihez képest. A közelben kisebb állatházakat és a hozzájuk csatlakozó külső ketreceket találunk, melyek különböző karmosmajom-fajoknak nyújtanak otthont. A nagyközönség az állatokat csak a külső kifutóikban láthatja. A komplexumban gyapjasfejű tamarinok, más néven Liszt-majmocskák (Saguinus oedipus), ugrótamarinok (Callimico goeldii), vöröshasú, más néven fehérajkú tamarinok (Saguinus labiatus), közönséges selyemmajomok (Callithrix jacchus) és aranyfejű oroszlánmajmok (Leontopithecus chrysomelas) kerülnek bemutatásra. A zootierliste.de nevű honlap szerint az állatkert gyűjteményében az európai zookban igen ritka feketepamacsos selyemmajom (Callithrix penicillata) is megtalálható, jómagam azonban ottjártamkor nem találkoztam ezzel a fajjal. A karmosmajmok bemutatójánál találjuk a Welsi Állatkert harmadik bejáratát.
A főútvonalon tovább haladva innen nem messze egy nagyobb, benövényesített területhez érkezünk. Ha letérünk a főútról, kisvártatva a növények és az itt található madárröpdék között sétálgathatunk egy keskeny, hangulatos ösvényen. A két állatház körül kör alakban helyezkednek el a madárröpdék. Az Európában őshonos fajokat többek között gulipánok (Recurvirostra avosetta), csigaforgatók (Haematopus ostralegus), a korábban már említett európai szalakóták, valamint a világ legkisebb darufajaként számon tartott pártásdarvak (Grus virgo) képviselik. Fácánból is több különböző fajt láthatunk a röpdékben, de itt kerülnek bemutatásra az állatkert Bali-seregélyei (Leucopsar rothschildi), ibolyás fényseregélyei (Lamprotornis hildebrandti), keselyűnyakú gyöngytyúkjai (Acryllium vulturinum), Livingston-turákói (Tauraco livingstonii) és angolai turákói (Tauraco erythrolophus) is.
Fekete hattyú (Cygnus atratus) © Nagy Norbert
Az igazi „zoológiai ínyencséget” azonban a bevezetőben már említett szarvascsőrű madár-gyűjtemény jelenti. A teljesség igénye nélkül, jelenleg a következő fajok kerülnek bemutatásra az itteni röpdékben:
- barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus); Ausztriában csak itt látható faj
- pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus)
- feketesisakos szarvascsőrű (Ceratogymna atrata)
- ezüstarcú szarvascsőrű (Bycanistes brevis)
- trombitás szarvascsőrű (Bycanistes bucinator); Ausztriában csak itt látható faj
- sárgacsőrű tokó (Tockus flavirostris); Európában állatkerti ritkaság
- Van der Decken-tokó vagy mongúztokó (Tockus deckeni)
- szürke tokó (Lophoceros nasutus)
- koronás tokó (Lophoceros alboterminatus)
A gyűrűsfarkú makik (Lemur catta) háza a korábban már említett arapapagáj-kifutók közelében helyezkedik el. A tágas belsőre üvegablakon keresztül szintén ráláthatnak a látogatók. A jó körülményeket a félmajmok rendszeres szaporulattal hálálják meg. Érdekesség, hogy a bár makik csapatának egykor volt külső kifutója, ez az évek során el lett bontva, az állatok pedig teljesen szabadon jártak a környéken, a látogatók között sétálhattak. 2020-as látogatásom során a gyűrűsfarkú makik egy átmeneti kifutóban laktak, az állatkert munkatársai ugyanis kiemelten figyeltek a kert főemlőseire a COVID-19 járvány miatt. Erre a célra egy olyan átmeneti, mobil kifutót kölcsönöztek, melyben eredetileg a szabad természetbe való visszatérésre alkalmas tarvarjakat (Geronticus eremita) szoktatnak vissza a vadonba (ez a madárfaj jelenleg nem található meg az állatkert gyűjteményében). A gyűrűsfarkú makik háza előtt két nagy méretű kifutóban szárazföldi teknősöket gondoznak. A tágasabb férőhelyen afrikai sarkantyús teknősökben (Centrochelys sulcata), a kisebb méretűben pedig különböző európai páncélosokban: görög teknősökben (Testudo hermanni), mór teknősökben (Testudo graeca) és szegélyes teknősökben (Testudo marginata) gyönyörködhetünk. Az épület egyik oldalában törpe selyemmajmok (Cebuella pygmaea) számára került kialakításra belső férőhely és hozzá csatlakozó kifutó. A Welsi Állatkertben jelen pillanatban mindössze két terrárium található: az egyik a korábban már említett levelibéka-lakhely, a másik pedig a gyűrűsfarkú makik házánál kialakított, az európai állatkertekben ritkaságnak számító Hardun-agámák, más néven csillagos agámák (Stellagama stellio) bemutatására szolgáló terrárium. A Hardun-agáma egyike azon kevés agámafajnak, amely a szabad természetben Európában is megtalálható.
A Welsi Állatkert második keacsapata a korábban ismertetett csapaténál sokkal nagyobb és szebb röpdében lakik. Közelükben, egy kis épületben és a hozzá csatlakozó röpdében, kokaburák, más néven kacagó jancsik (Dacelo novaeguineae) népes csapata látható- és hallható. Bár a röpdén található szemléltető táblán tévedésből a faj közeli rokonának, a kékszárnyú kokaburának (Dacelo leachii) fényképe látható, ez a madárfaj jelenleg nem található meg az állatkert gyűjteményében. A kokabura-röpde közelében, egy kristálytiszta tavacskában szivárványos pisztrángok (Oncorhynchus mykiss) úszkálnak. A Welsi Állatkert látnivalóinak sorát a közönséges darupár (Grus grus) kifutója zárja.
Hím feketesisakos szarvascsőrű (Ceratogymna atrata) © Nagy Norbert
