RAGADOZÓK TÁRSBÉRLETBEN VIII.
Társaskifutók kialakítása a menyétfélék (Mustelidae) és bűzösborz-félék (Mephitidae) esetében
Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN
Feltöltve: 2019. augusztus 26.
Frissítve: 2020. június 12.
BEVEZETÉS
Az állatkerti társaskifutókon bemutatott menyétfélék- és bűzösborz-félékről, valamint az ezekkel társított fajok interaktív viselkedéséről jelenleg kevés tanulmány áll rendelkezésre, így a munka során több alkalommal hivatkozok szóbeli közlésekre (sz. k.), melyek elsősorban külföldi állatkertek munkatársaival történő kapcsolatfelvételből származnak.
A munka során tárgyalt fajok a következők:
Menyétfélék, Mustelidae
Közönséges görény, Mustela putorius Linnaeus, 1758
Csíkos görény v. zorilla, Ictonyx striatus Perry, 1810
Európai nyérc, Mustela lutreola Linnaeus, 1761
Amerikai nyérc, Neovison vison Schreber, 1777
Nyuszt, Martes martes Linnaeus, 1758
Taira, Eira barbara Linnaeus, 1758
Rozsomák, Gulo gulo Linnaeus, 1758
Európai vidra, Lutra lutra Linnaeus, 1758
Kanadai vidra, Lontra canadensis Schreber, 1777
Simaszőrű vidra, Lutrogale perspicillata I. Geoffroy Saint-Hilaire, 1826
Foltosnyakú vidra, Hydrictis maculicollis Lichtenstein, 1835
Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus Illiger, 1815
Nagyfogú tömpeujjúvidra, Aonyx capensis Schinz, 1821
Óriásvidra, Pteronura brasiliensis Gmelin, 1788
Tengeri vidra, Enhydra lutris Linnaeus, 1758
Eurázsiai borz, Meles meles Linnaeus, 1758
Örvös sertésborz, Arctonyx collaris F.G. Cuvier, 1825
Indiai borznyest, Melogale personata I. Geoffroy Saint-Hilaire, 1831
Amerikai borz, Taxidea taxus Schreber, 1777
Bűzösborz-félék, Mephitidae
Csíkos bűzösborz, Mephitis mephitis Schreber, 1776
FAJKOMBINÁCIÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA – MUSTELIDAE
A menyétfélék családjának különböző fajai és az ezekkel eddig társított taxonok listaszerű felsorolása
Közönséges görény, Mustela putorius (Fotó © Peter Trimming)
Üregi nyúl, Oryctolagus cuniculus
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Csíkos görény v. zorilla, Ictonyx striatus (Fotó © Alexander Meyer)
Mókuscickány, Tupaia sp.
Törpefülesmaki, Galago sp.
Közönséges tarajossül, Hystrix cristata
Európai nyérc, Mustela lutreola (Fotó © Paco Gómez)
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Amerikai nyérc, Neovison vison (Fotó © British Wildlife Centre)
Nyestkutya, Nyctereutes procyonoides
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Nyuszt, Martes martes (Fotó © Ellis Lawrence)
Eurázsiai borz, Meles meles
Taira, Eira barbara (Fotó © Svábik Krisztián)
Bóbitás csuklyásmajom, Sapajus apella
Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua
Rákevő mosómedve, Procyon cancrivorus
Rozsomák, Gulo gulo (Fotó © Boros Tamás)
Barnamedve, Ursus arctos
Európai vidra, Lutra lutra (Fotó © Peter Trimming)
Francois-langur, Trachypithecus francoisi
Fehérkezű gibbon, Hylobates lar
Sziamang v. sziamanggibbon, Symphalangus syndactylus
Indiai óriás-repülőmókus, Petaurista philippensis
Alpesi mormota, Marmota marmota
Vörös róka, Vulpes vulpes
Csíkos bűzösborz, Mephitis mephitis
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Zerge, Rupicapra rupicapra
Bütykös hattyú, Cygnus olor
Kanadai vidra, Lontra canadensis (Fotó © Svábik Krisztián)
Észak-amerikai kúszósül v. urzon, Erethizon dorsatum
Kanadai hód, Castor canadensis
Kúpos fóka, Halichoerus grypus
Simaszőrű vidra, Lutrogale perspicillata (Fotó © Svábik Krisztián)
Müller-gibbon, Hylobates muelleri
Binturong, Arctictis bintrong
Foltosnyakú vidra, Hydrictis maculicollis (Fotó © Derek Keats)
Mocsári cerkóf, Allenopithecus nigroviridis
Vörösfarkú cerkóf, Cercopithecus ascanius
Fehérszakállú cerkóf, Cercopithecus neglectus
Fehérhasú cerkóf, Cercopithecus petaurista
Francois-langur, Trachypithecus francoisi
Vörös folyamidisznó, Potamochoerus porcus
Törpe kafferbivaly, Syncerus caffer nanus
Óriásgém, Ardea goliath
Halak, Pisces
Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus (Fotó © Svábik Krisztián)
Vörös vari, Varecia rubra
Tarka vari, Varecia variegata
Feketefejű pókmajom, Ateles fusciceps
Bóbitás csuklyásmajom, Sapajus apella
Paraguayi v. déli bőgőmajom, Alouatta caraya
Hosszúfarkú makákó, Macaca fascicularis
Üstökös makákó, Macaca nigra
Parókás makákó, Macaca radiata
Oroszlánfejű makákó v. wanderu, Macaca silenus
Berber makákó v. magót, Macaca sylvanus
Szürkecombú makákó, Macaca tonkeana
Hanumán-szürkelangur, Semnopithecus entellus
Fekete langur, Trachypithecus auratus
Ezüstös langur, Trachypithecus cristatus
Francois-langur, Trachypithecus francoisi
Álarcos langur, Trachypithecus obscurus
Fehérarcú gibbon, Nomascus leucogenys
Fehérkezű gibbon, Hylobates lar
Sapkás v. kucsmás gibbon, Hylobates pileatus
Sziamang v. sziamanggibbon, Symphalangus syndactylus
Nagyorrú majom, Nasalis larvatus
Borneói orángután, Pongo pygmaeus
Szumátrai orángután, Pongo abelii
Vízidisznó, Hydrochoerus hydrochaeris
Prevost-tarkamókus, Callosciurus prevostii
Fekete királymókus, Ratufa bicolor
Indiai óriás-repülőmókus, Petaurista philippensis
Indiai tarajossül, Hystrix indica
Kis rövidorrú repülőkutya, Cynopterus brachyotis
Szigeti repülőróka, Pteropus hypomelanus
Rodriguez-szigeti repülőróka, Pteropus rodricensis
Oroszlán, Panthera leo
Binturong, Arctictis binturong
Közönséges pálmasodró, Paradoxurus hermaphroditus
Pusztai róka, Vulpes corsac
Ajakos medve, Melurus ursinus
Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Vörös macskamedve v. kis panda, Ailurus fulgens
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua
Dél-amerikai tapír, Tapirus terrestris
Ázsiai v. indiai tapír, Tapirus indicus
Indiai orrszarvú, Rhinoceros unicornis
Nagyfogú babirusza, Babyrousa celebensis
Visayani disznó, Sus cebifrons
Törpe kancsil, Tragulus kanchil
Reeves-muntyákszarvas, Muntiacus reevesi
Alföldi anoa, Bubalus depressicornis
Sörényesjuh, Ammotragus lervia
Sisakos kazuár, Casuarius casuarius
Mangrovegém, Butorides striata
Zöld páva, Pavo muticus
Óriás szarvascsőrű v. homrai, Buceros bicornis
Maláj szarvascsőrű, Anthracoceros malayanus
Kékhasú szalakóta, Coracias cyanogaster
Amuri sárgarigó, Oriolus chinensis
Feketefejű sárgarigó, Oriolus xanthornus
Dayal-rigó, Copsychus saularis
Pagodaseregély, Temenuchus pagodarum
Aranymellű bülbül, Pycnonotus melanicterus
Kékszárnyú pitta, Pitta moluccensis
Tündérkék irena, Irena puella
Aranyhomlokú levélmadár, Chloropsis aurifrons
Celebeszi pápaszemesmadár, Zosterops consobrinorum
Beó, Gracula religiosa
Batagur teknős, Batagur baska
Keskenyorrú krokodil, Mecistops cataphractus
Szalagos varánusz, Varanus salvator
Tilápia, Oreochromis sp.
Vitorlás cápaharcsa, Pangasius sanitwongsei
Kétfogú paku, Piaractus brachypomus
Hemiodus sp.
Leporinus sp.
Lepkék, Lepidoptera
Nagyfogú tömpeujjúvidra, Aonyx capensis (Fotó © Steve Hofhine)
Cerkóffaj, Cercopithecus sp.
Fehérszakállú cerkóf, Cercopithecus neglectus
Óriásvidra, Pteronura brasiliensis (Fotó © Svábik Krisztián)
Ezüstös selyemmajom, Mico argentatus
Pókmajom, Ateles sp.
Fehérarcú sátánmajom, Pithecia pithecia
Vízidisznó v. kapibara, Hydrochoerus hydrochaeris
Közönséges v. dél-amerikai tapír, Tapirus terrestris
Kajmán, Caiman sp.
Tengeri vidra, Enhydra lutris (Fotó © Marshal Hedin)
Borjúfóka, Phoca vitulina
Eurázsiai borz, Meles meles (Fotó © Mazács Anita)
Vörös róka, Vulpes vulpes
Nyuszt, Martes martes
Holló, Corvus corax
Örvös sertésborz, Arctonyx collaris (Fotó © Alexander Meyer)
Binturong, Arctictis binturong
Álcás pálmasodró, Paguma larvata
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Csíkos bűzösborz, Mephitis mephitis
Indiai borznyest, Melogale personata (Fotó © Alexander Meyer)
Közönséges pálmasodró, Paradoxurus hermaphroditus
Amerikai borz, Taxidea taxus (Fotó © James Perdue)
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
FAJKOMBINÁCIÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA – MEPHITIDAE
A bűzösborz-félék családjának különböző fajai és az ezekkel eddig társított taxonok listaszerű felsorolása
Csíkos bűzösborz, Mephitis mephitis (Fotó © Svábik Krisztián)
Oposszum, Didelphis sp.
Déli szőrösorrú vombat, Lasiorhinus latifrons
Matakó gömbtatu, Tolypeutes matacus
Északi mókuscickány, Tupaia belangeri
Tarka vari, Varecia variegata
Garnett-óriásfülesmaki, Otolemur garnettii
Rövidszőrű bagolymajom, Aotus nancymaae
Vörös mókus, Sciurus vulgaris
Kanadai vörösmókus, Tamiasciurus hudsonicus
Déli repülőmókus, Glaucomys volans
Feketefarkú prérikutya, Cynomys ludovicianus
Erdei mormota, Marmota monax
Tarajossül, Hystrix sp.
Észak-amerikai kúszósül v. urzon, Erethizon dorsatum
Aguti, Dasyprocta sp.
Álcás pálmasodró, Paguma larvata
Vörös róka, Vulpes vulpes
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua
Fehérorrú ormányosmedve, Nasua narica
Közönséges macskanyérc, Bassariscus astutus
Európai vidra, Lutra lutra
Örvös sertésborz, Arctonyx collaris
Aranyfácán, Chrysolophus pictus
Kanadai daru, Antigone canadensis
Házigalamb, Columba livia f. domestica
Sziklapapagáj, Cyanoliseus patagonus
Karolinai dobozteknős, Terrapene carolina
TÁRSASKIFUTÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA - MUSTELIDAE
A menyétfélék családjának különböző fajai és az azokkal társított taxonokkal létrehozott konkrét társaskifutók felsorolása az adott intézmény(ek) feltüntetésével
Közönséges görény, Mustela putorius
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tierpark Gotha (Németország), Tierpark Hexentanzplatz (Thale, Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Wildpark Bad Mergentheim (Németország), Wildparadies Tripsdrill (Cleebronn, Németország)
Csíkos görény v. zorilla, Ictonyx striatus
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Európai nyérc, Mustela lutreola
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Heidelberg (Németország)
Amerikai nyérc, Neovison vison
Társított fajok:
Intézmény(ek): Parc Animalier des Pyrénées (Ayzac-Ost, Franciaország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Wildpark Mölln (Németország)
Nyuszt, Martes martes
Társított fajok:
Intézmény(ek): Alpenzoo Innsbruck (Ausztria)
Taira, Eira barbara
Társított fajok:
Intézmény(ek): Parque de las Leyendas (Lima, Peru)
Taira (Eira barbara) és bóbitás csuklyásmajmok (Sapajus apella)
Parque de las Leyendas, Lima, Peru
Fotó © Nick Hadad
Társított fajok:
Intézmény(ek): Eco Zoologico San Martín (Banos, Ecuador)
Rozsomák, Gulo gulo
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tierpark Dählhölzli (Bern, Svájc), Skansen (Stockholm, Svédország), Zoo d'Amnéville (Franciaország)
Rozsomák (Gulo gulo gulo) és európai barnamedve (Ursus arctos arctos)
Zoo d'Amnéville, Franciaország
Fotók © Ingrid Klaus
Európai vidra, Lutra lutra
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Diego Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Diego Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Salzburg Hellbrunn (Ausztria)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo sauvage de Saint-Félicien (Quebec, Kanada)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tierpark Görlitz (Németország), Zoo Rostock (Németország), Tierpark Niederfischbach (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tierpark Görlitz (Németország)
Kanadai vidra, Lontra canadensis
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo New England, Stone Zoo (Stoneham, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Los Angeles Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Simaszőrű vidra, Lutrogale perspicillata
Társított fajok:
Intézmény(ek): Lok Kawi Wildlife Park (Penampang, Malajzia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoologická zahrada hl. m. Prahy (Csehország)
Foltosnyakú vidra, Hydrictis maculicollis
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Diego Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Foltosnyakú vidra (Hydrictis maculicollis) és vörösfarkú cerkóf (Cercopithecus ascanius schmidti)
San Diego Zoo, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © San Diego Zoo
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Diego Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Foltosnyakú vidra (Hydrictis maculicollis) és mocsári cerkóf (Allenopithecus nigroviridis)
San Diego Zoo, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © MaryAnn Fuller
Foltosnyakú vidra (Hydrictis maculicollis) és mocsári cerkóf (Allenopithecus nigroviridis)
San Diego Zoo, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Michelle Leppert
Foltosnyakú vidra (Hydrictis maculicollis) és mocsári cerkóf (Allenopithecus nigroviridis)
San Diego Zoo, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © John Wright
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Diego Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Foltosnyakú vidra (Hydrictis maculicollis) és vörös folyamidisznó (Potamochoerus porcus)
San Diego Zoo, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Brent Huffman
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Diego Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Memphis Zoo (Tennessee, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Jersey Zoo (Trinity, Csatorna-szigetek)
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és pápaszemes medve (Tremarctos ornatus)
Jersey Zoo, Trinity, Csatorna-szigetek
Fotó © Jersey Zoo
Társított fajok:
Intézmény(ek): South Lakes Safari Zoo (Dalton-in-Furness, Egyesült Királyság)
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus), pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) és vízidisznók (Hydrochoerus hydrochaeris)
South Lakes Safari Zoo, Dalton-in-Furness, Egyesült Királyság
Fotó © Ben Gilbert
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és pápaszemes medve (Tremarctos ornatus)
South Lakes Safari Zoo, Dalton-in-Furness, Egyesült Királyság
Fotó © South Lakes Safari Zoo
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): ZOO Planckendael (Mechelen, Belgium)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Auckland Zoo (Új-Zéland), Tokiwa Zoo (Japán)
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és parókás makákók (Macaca radiata)
Tokiwa Zoo, Japán
Fotó © Kenji Wako
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és parókás makákók (Macaca radiata)
Tokiwa Zoo, Japán
Fotó © Noriko Kawanabe
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): ZOOM Erlebniswelt (Gelsenkirchen, Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Bronx Zoo (New York, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Bronx Zoo (New York, Amerikai Egyesült Államok), Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Colchester Zoo (Egyesült Királyság)
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Diego Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Colchester Zoo (Egyesült Királyság)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Adelaide Zoo (Dél-Ausztrália, Ausztrália)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok), Memphis Zoo (Tennessee, Amerikai Egyesült Államok), Virginia Zoological Park (Norfolk, Virginia, Amerikai Egyesült Államok), Kansas City Zoo (Missouri, Amerikai Egyesült Államok)
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és fehérarcú gibbon (Nomascus leucogenys)
Memphis Zoo, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Brent Huffman
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Antonio Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Point Defiance Zoo & Aquarium (Tacoma, Washington, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): ): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok), Omaha’s Henry Doorly Zoo and Aquarium (Nebraska, Amerikai Egyesült Államok), Indianapolis Zoo (Indiana, Amerikai Egyesült Államok), Parken Zoo (Eskilstuna, Svédország), Randers Regnskov (Dánia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Randers Regnskov (Dánia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Marwell Zoo (Winchester, Egyesült Királyság), Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok), Adelaide Zoo (Dél-Ausztrália, Ausztrália)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Bronx Zoo (New York, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tierpark Hagenbeck (Hamburg, Németország), Zoo Dortmund (Németország), Pairi Daiza (Brugelette, Belgium), Zoo d'Amnéville (Franciaország)
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és szumátrai orángután (Pongo abelii)
Pairi Daiza, Brugelette, Belgium
Fotók © Christine Leroy
Társított fajok:
Intézmény(ek): Allwetterzoo Münster (Németország), Bioparc Fuengirola (Spanyolország)
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és borneói orángutánok (Pongo pygmaeus)
Allwetterzoo Münster, Németország
Fotók © dr. Simone Schehka
Társított fajok:
Intézmény(ek): Chester Zoo (Egyesült Királyság), Jersey Zoo (Trinity, Csatorna-szigetek), Zoo La Boissière du Doré (Franciaország), Fort Worth Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Chester Zoo (Egyesült Királyság)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Allwetterzoo Münster (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok), Houston Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok), Lincoln Park Zoo (Chicago, Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Houston Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Point Defiance Zoo & Aquarium (Tacoma, Washington, Amerikai Egyesült Államok), Newport Aquarium (Kentucky, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok), Lincolln Park Zoo (Chicago, Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Taiping & Night Safari (Malajzia)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Zürich (Svájc)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoologická zahrada hl. m. Prahy (Csehország), Zoologická zahrada Ostrava (Csehország), Hamerton Zoo Park (Huntingdon, Egyesült Királyság), Colchester Zoo (Egyesült Királyság), Longleat (Warminster, Egyesült Királyság), Zoo de Lille (Franciaország), Zoo Vivarium Darmstadt (Németország), Zoo Heidelberg (Németország), Parco Faunistico La Torbiera (Agrate Conturbia, Olaszország), ZooParc Overloon (Hollandia), Singapore Zoo (Szingapúr), Singapore Night Safari (Szingapúr), Khao Kheow Open Zoo (Si Racha, Thaiföld), Melbourne Zoo (Victoria, Ausztrália), Loveland Living Planet Aquarium (Draper, Utah, Amerikai Egyesült Államok)
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és binturong (Arctictis binturong)
Zoologická zahrada Ostrava, Csehország
Fotó © Boros Tamás
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és binturongok (Arctictis binturong)
Zoologická zahrada Ostrava, Csehország
Fotó © Svábik Krisztián
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és binturong (Arctictis binturong) társaskifutó
Zoologická zahrada Ostrava, Csehország
Fotó © Pavel Vlček
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és binturong (Arctictis binturong)
Hamerton Zoo Park, Huntingdon, Egyesült Királyság
Fotó © Amy Beardmore
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Wild Zoological Park (Bobbington, Egyesült Királyság)
Társított fajok:
Intézmény(ek): AquaZoo Friesland (Leeuwarden, Hollandia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Singapore Zoo (Szingapúr)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Safaripark Beekse Bergen (Hilvarenbeek, Hollandia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Welsh Mountain Zoo (Colwyn Bay, Egyesült Királyság), ZooParc Overloon (Hollandia), AquaZoo Friesland (Leeuwarden, Hollandia)
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és nyugati vörös macskamedve (Ailurus fulgens fulgens) társaskifutó
Welsh Mountain Zoo, Colwyn Bay, Egyesült Királyság
Fotó © Ben Gilbert
Társított fajok:
Intézmény(ek): Parc Zoologique et Botanique de Mulhouse (Franciaország)
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és Reeves-muntyákszarvas (Muntiacus reevesi)
Parc Zoologique et Botanique de Mulhouse, Franciaország
Fotó © Dominique Villiseck
Társított fajok:
Intézmény(ek): Bioparc Fuengirola (Spanyolország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Aachener Tierpark Euregiozoo (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Apenheul (Apeldoorn, Hollandia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Point Defiance Zoo & Aquarium (Tacoma, Washington, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Basel (Svájc)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Basel (Svájc)
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és indiai orrszarvúk (Rhinoceros unicornis)
Zoo Basel, Svájc
Fotók © Zoo Basel
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis)
Zoo Basel, Svájc
Fotó © Wikimedia Commons
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és visayani disznó (Sus cebifrons negrinus)
Zoo Basel, Svájc
Fotó © Zoo Basel
Ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinereus) és Reeves-muntyákszarvas (Muntiacus reevesi)
Zoo Basel, Svájc
Fotó © Zoo Basel
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és Reeves-muntyákszarvas (Muntiacus reevesi)
Zoo Basel, Svájc
Fotó © Svábik Krisztián
Társított fajok:
Intézmény(ek): Audubon Nature Institute (New Orleans, Louisiana, Amerikai Egyesült Államok), Jacksonville Zoo and Gardens (Florida, Amerikai Egyesült Államok), Chester Zoo (Egyesült Királyság)
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és nagyfogú babirusza (Babyrousa babyrussa)
Jacksonville Zoo and Gardens, Florida, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Curby Simerson
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és nagyfogú babirusza (Babyrousa babyrussa)
Jacksonville Zoo and Gardens, Florida, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Fred Hood
Ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus) és nagyfogú babirusza (Babyrousa babyrussa)
Chester Zoo, Egyesült Királyság
Fotó © Christopher Holland
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Atlanta (Georgia, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Point Defiance Zoo & Aquarium (Tacoma, Washington, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Disney’s Animal Kingdom Theme Park (Orlando, Florida, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Nagyfogú tömpeujjúvidra, Aonyx capensis
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Óriásvidra, Pteronura brasiliensis
Társított fajok:
Intézmény(ek): Aquazoo Friesland (Leeuwarden, Hollandia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Leipzig (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoológico da UFMT (Cuiabá, Mato Grosso, Brazília)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Tengeri vidra, Enhydra lutris
Társított fajok:
Intézmény(ek): Franklin Park Zoo (Boston, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok)
Eurázsiai borz, Meles meles
Társított fajok:
Intézmény(ek): Natur- und Tierpark Goldau (Svájc), Zoo am Meer Bremerhaven (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Alpenzoo Innsbruck (Ausztria)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Miskolci Állatkert és Kultúrpark (Magyarország)
Örvös sertésborz, Arctonyx collaris
Társított fajok:
Intézmény(ek): Shanghai Zoo (Kína)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Shanghai Zoo (Kína)
Indiai borznyest, Melogale personata
Társított fajok:
Intézmény(ek): Yadanabon Zoological Gardens (Mandalay, Mianmar)
Amerikai borz, Taxidea taxus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Los Angeles Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
TÁRSASKIFUTÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA - MEPHITIDAE
A bűzösborz-félék családjának különböző fajai és az azokkal társított taxonokkal létrehozott konkrét társaskifutók felsorolása az adott intézmény(ek) feltüntetésével
Csíkos bűzösborz, Mephitis mephitis
Társított fajok:
Intézmény(ek): Memphis Zoo (Tennessee, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Yekaterinburgskiy Zoopark (Jekatyerinburg, Oroszország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Spaycific’ Zoo (Spay, Franciaország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Faunia (Madrid, Spanyolország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tropical Wings Zoo (South Woodham Ferrers, Egyesült Királyság)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Lo Zoo di Napoli (Nápoly, Olaszország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoologischer Garten Berlin (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Ree Park Safari (Ebeltoft, Dánia), Folly Farm Adventure Park and Zoo (Kilgetty, Egyesült Királyság)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Ree Park Safari (Ebeltoft, Dánia), ZOOM Erlebniswelt Gelsenkirchen (Németország), Zoo Braunschweig „Arche Noah” (Németország), Exotic Zoo (Priorslee, Egyesült Királyság), Turtle Bay Exploration Park (Redding, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok), Los Angeles Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Csíkos bűzösborz (Mephitis mephitis) és észak-amerikai kúszósül (Erethizon dorsatum)
Zoo Braunschweig „Arche Noah”, Németország
Fotó © Zoo Braunschweig „Arche Noah”
Társított fajok:
Intézmény(ek): AquaZoo Friesland (Leeuwarden, Hollandia), Dierenrijk (Mierlo, Hollandia), GaiaZOO (Kerkrade, Hollandia), ARTIS Amsterdam Royal Zoo (Hollandia), ZOO Antwerpen (Belgium), Zoo Braunschweig „Arche Noah” (Németország), Zoo Stralsund (Németország), Heythrop Zoological Gardens (Chipping Norton, Egyesült Királyság), Tayto Park (Ashbourne, Írország), Kecskeméti Vadaskert (Magyarország), Bronx Zoo (New York, New York, Amerikai Egyesült Államok)
Csíkos bűzösborz (Mephitis mephitis) és észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor)
ZOO Antwerpen, Belgium
Fotó © Tom Van Deuren
Csíkos bűzösborz (Mephitis mephitis) és észak-amerikai mosómedvék (Procyon lotor)
GaiaZOO, Kerkrade, Hollandia
Fotó © GaiaZOO
Csíkos bűzösborzok (Mephitis mephitis) és észak-amerikai mosómedvék (Procyon lotor)
GaiaZOO, Kerkrade, Hollandia
Fotó © Görög Örs
Csíkos bűzösborzok (Mephitis mephitis) és észak-amerikai mosómedvék (Procyon lotor)
GaiaZOO, Kerkrade, Hollandia
Fotó © Mario Berndtgen
Csíkos bűzösborz (Mephitis mephitis) és észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor)
Heythrop Zoological Gardens, Chipping Norton, Egyesült Királyság
Fotó © Paul Irven
Csíkos bűzösborz (Mephitis mephitis) és észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor)
Zoo Braunschweig „Arche Noah”, Németország
Fotók © Zoo Braunschweig „Arche Noah”
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo sauvage de Saint-Félicien (Quebec, Kanada)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Shanghai Zoo (Kína)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Opel-Zoo (Kronberg, Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Keepers of the Wild (Valentine, Arizona, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Koninklijke Burgers’ Zoo (Arnhem, Hollandia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tier- und Freizeitpark Eichholz (Oranienburg-Germendorf, Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): ZooTampa at Lowry Park (Florida, Amerikai Egyesült Államok)
TAPASZTALATOK ÖSSZEGZÉSE
E dokumentum elsősorban minél teljesebb összegzést kíván nyújtani, hogy eddig mely menyétfélével és bűzösborz-fajjal milyen fajösszetételű társaskifutók kerültek kipróbálásra az adott intézmények megnevezésével. Számos felsorolt társítás jelenleg is működik, míg számos együttélés már nem aktuális. A továbbiakban főként általános megfigyelések összefoglalása következik konkrét intézményi tapasztalatok tömör kiegészítésével, így részletesebb információkért az adott állatkertekkel történő kapcsolatfelvétel javasolt.
Az AZA Kistestű ragadozó TAG (AZA Small Carnivore TAG 2010) menyétfélék tartástechnológiáját összegző dokumentuma – Mustelid (Mustelidae) Care Manual – alapján összességében elmondható, miszerint a menyétféle ragadozók nem megfelelő alanyai az állatkerti társaskifutóknak. A bűzösborzok talán kivételt képezhetnek, ám esetükben nem került lejegyzésre sikeres társítás. Ezen állítással ellentétben azonban számos esetben működőképes fajkombinációk kerültek lejegyzésre.
A menyétfélék igen agresszív viselkedést tanusíthatnak más fajokkal szemben. Elsősorban a predáció elkerülése végett fontos szempont, hogy túlzottan kis testméretű faj ne kerüljön közös bemutatásra e ragadozókkal. Ezen túlmenően azonban, olyan nagy testméretű fajok esetében, melyek nem szerepelnek a menyétfélék zsákmányállatai között, szintén lejegyzésre kerültek halálos kimenetelű balesetek a viszonylag kistestű ragadozók agressziója által (HAMMER 2002).
Menyétfélék
Egy korai, 1950-es évekből származó lejegyzés egy közönséges görény és egy üregi nyúl együttélését említi egy intézményből. A hím görény egy szökött nyúllal osztozott egy kisebb faépületen, melynek ugyanazon bejáratát használták. E korántsem szokványos „társaság” két éven keresztül tartott, melynek a közös férőhely lebontása vetett véget (HAMMER 2002).
A csíkos görényt v. zorillát törpefülesmakival, mókuscickánnyal és tarajos süllel társította egy intézmény. Mivel a galágók esetében lejegyzésre került haláleset, melyet a zorillák okoztak, utóbbiakat eltávolították a bemutatóból. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a mókuscickányok és törpefülesmakik utódaira irányuló oda-vissza „predálás” szintén megfigyelhető volt (THOMAS & MARUSKA 1996).
A Heidelbergi Állatkertben láthatunk egy példát a mosómedvék társítására, mely során jóval kisebb testű társbérlőkkel osztoznak jelenleg is férőhelyükön. Az európai nyércekkel történő együttélésre jellemző, hogy a menyétfélék a dominánsak a mosómedvékkel szemben, ám szaporítási tapasztalat mindeddig nem áll rendelkezésre. A nyércek részére fából készült boxok kerültek kialakításra, melyek nem hozzáférhetőek a mosómedvék számára (REICHLER-DANIELOWSKI 2018, sz. k.).
A menyétfélék családjának egyik legnagyobb testű faját, a rozsomákot néhány állatkertben társították már barnamedvékkel, mint például a svájci Berni Állatparkban. A két ragadozó faj együtt tartását illetően hosszú múlttal rendelkezik az intézmény, az első összeszoktatásra 1993-ban került sor. Kezdetben két idős szíriai barnamedve élt a területen, melyek nem mutattak érdeklődést a rozsomákok felé. Ez utóbbiak számára kisebb, a medvék ellen villanypásztorral levédett területeket alakították ki, mely pihenő- és búvóhelyként egyaránt megfelelőnek bizonyult. 2004-től azonban két fiatal európai barnamedve nőstény osztotta meg a kb. 3600 m²-es kifutóját egy rozsomák tenyészpárral, és ezek a medvék már jóval aktívabb érdeklődést mutattak a másik faj irányába. A villanypásztor már nem akadályozta a kíváncsi medvéket abban, hogy felderítsék a rozsomákok területét, így azoknak két méter magasságba helyezett búvóhelyeket szereltek fel nyugalmuk érdekében, melyeken a medvék nem mozogtak biztonságosan tömegük miatt. A két faj közötti kapcsolat csupán a rozsomákok utódnevelési időszakában nem volt megfelelőnek nevezhető, ekkor ugyanis a nőstény túlzott stresszt mutatott a medvék jelenléte miatt, még a teljes szeparációt követően is. Ettől eltekintve a két faj együttélése feltételezhetően gazdagította az állatok viselkedéskészletének komplex előhívását. A takarmányozás során jellemző volt az egész tetemmel történő etetés is, melyet a nap nagy részében elsősorban a medvék birtokoltak. Az éjjeli órákban – mikor biztonsági okokból ez utóbbiak elzárásra kerültek – a rozsomákok részben megették, majd elásták a maradékot, amely további foglalatosságra késztette a medvéket a következő nap. Dr. Marc ROSSET (2007, 2012, sz. k.), az állatpark kurátorának elmondása szerint sérülés nem került lejegyzésre a két faj közös bemutatása során. Az állatgyűjteményben bekövetkezett változások, valamint a jelenleg is tartó területátrendezés a két faj közös bemutatójának megszűnését eredményezte napjainkra. A rozsomákokkal végzett tenyészmunka sikerességének növelése érdekében azonban az állatpark nem tervezi újabb társaskifutó kialakítását, jelenleg mindkét ragadozó számára külön bemutató építése van folyamatban (ROSSET 2012, sz. k.).
A Salzburgi Állatkertben korábban látható, barnamedvék és eurázsiai hiúzok társaskifutója részben szintén kapcsolódik a rozsomákokhoz. Az 1600 m²-es közös kifutón felül a hiúzok egy saját, 150 m²-es területtel is rendelkeztek, ám érdemes továbbá megjegyezni, hogy a szomszédos kifutóban élő rozsomákok átástak a medvékhez, így néha mindhárom ragadozófajt együtt lehetett megfigyelni a kifutón (HAMMER 2002).
A kanadai Quebec-ben található Zoo sauvage de Saint-Félicien esete szintén figyelemreméltó, ahol négy ragadozófaj – európai vidra, vörös róka, észak-amerikai mosómedve és csíkos bűzösborz – került bemutatásra egy terjedelmes, 3500 m² alapterületű kifutón 1995-től, a tapasztalatok alapján problémamentesen (HAMMER 2002).
Egy európai vidrákkal történő társaskifutó szintén a Salzburgi Állatkertből került lejegyzésre. A hatalmas, 1,5 hektáros bemutatóban alpesi mormotákkal és zergékkel éltek együtt a ragadozók. A későbbiekben azonban a vidrák nemcsak kifejlett mormotákat öltek meg, hanem egy zerge is elpusztult az orrát érő vidraharapás következtében („fish-toxin”), melyet követően a vidrák elválasztása volt szükséges (HAMMER 2002).
A Los Angeles-i Állatkert együtt tartotta kanadai vidráit (2.2) kúpos fókákkal (0.3) néhány évtizede. Eleinte a vidrák nem mentek a vízbe, ám később már együtt úsztak a fókákkal. A bemutató mérete 144 m² volt (CROTTY 1981, HAMMER 2002).
A Zoo New England közös férőhelyen tartott egy nőstény kanadai vidrát egy hím észak-amerikai kúszósüllel v. urzonnal, mely együttélés nem volt sikeres: a termetes rágcsáló félelemben tartotta a vidrát a kifutó kisajátításával, mely következtében az beszüntette a táplálkozást. Fizikai agresszió nem került lejegyzésre (PETEFISH 2004).
A Minnesotai Állatkertben jelenleg egy vörös róka él együtt egy észak-amerikai mosómedvével, melyek között rendszeresen megfigyelhető játékos magatartás. Mindkét állat magánszemélytől kobzott, elárvult, kézzel nevelt egyed, melyek korábban a magántartónál egymással, házi macskával, kutyával, sőt egy kanadai vidrával szocializálódtak, így meglehetősen speciális viselkedésbeli egyedfejlődés jellemző az esetükben (NESS 2018, sz. k.).
Továbbbá, kanadai vidrát sikeresen társítottak már kanadai hóddal. Meg nem erősített feljegyzések szerint nagyméretű, természetszerű kifutóban rókákkal és szarvasokkal történő közös tartásra is volt már példa. A társaskifutón történő elhelyezés kapcsán mindenképpen szükséges szem előtt tartani a faj természetes nagyfokú kíváncsiságát, szárazföldi- és vízi életmódját, a mászásra és ásásra való hajlamosságot, valamint a ragadozó étrendjét (AZA Small Carnivore TAG 2009), mely nagyrészt lefedi az egyéb vidrafajok társítása során mérlegelendő szempontokat egyaránt.
A San Diego-i Állatkerben a foltosnyakú vidrákat hosszú időn keresztül sikeresen együtt tartották mocsári cerkófokkal, vörösfarkú cerkófokkal és Francois-langurokkal. A takarmány a fajoknak megfelelő helyen került kihelyezésre, de lejegyzésre került, amint a vidrák élelmet lopnak a főemlősöktől. Néhány esetben időszakos fajok közötti agresszió volt tapasztalható, melyekben rendszerint a vidrák kezdeményeztek. Egy különösen agresszív helyzetben az egyik fiatal vidra viselkedése egy újszülött majom halálához vezetett, majd néhány nappal később a vidra is elpusztult. Ezt követően a társas-bemutató megszüntetésre került. Fontos kiemelni, hogy a vidrákat és főemlősöket éveken keresztül tartották közösen, ám egy fiatal cerkóf születése eképpen hirtelen megváltoztatta a viszonylag békés együttélés feltételeit (AZA Small Carnivore TAG 2009).
Továbbá, a foltosnyakú vidrákat a három korábban említett főemlős-faj mellett szintén sikeresen társították törpe kafferbivallyal, vörös folyamidisznóval, különböző madárfajokkal (néhánnyal nem sikeresen, mint például az óriásgémmel) és halakkal terjedelmes, több szintes kifutórendszerben. Ez esetben szintén lejegyzésre került fajok közötti agresszív viselkedés, melyet a vidrák kezdeményeztek (BENZA, D., CANTABENE, S., FOLAND, N., SEARS, R. & REED‐SMITH, J. 2009).
Valójában, a San Diego-i Állatkert két társaskifutót alakított ki az Ituri Erdő (Ituri Forest) bemutató-egységében. Az egyik kifutón a vidrák törpe kafferbivalyokkal, vörös folyamidisznókkal és fehérszakállú cerkófokkal, a másik területen pedig mocsári- és vörösfarkú cerkófokkal élnek együtt, a két társas-bemutató azonban vizuálisan egy térnek hat (HUFFMAN 2019, sz. k.).
Az ázsiai kiskarmú vidra a menyétfélék legnépszerűbb képviselője társaskifutók létrehozása kapcsán.
A fajt eddig sikeresen mutatták be közösen babiruszával, binturonggal, muntyákszarvassal, óriás- és fekete szarvascsőrűvel, gibbonokkal, nagyorrú majommal, Prevost-tarkamókussal, fekete királymókussal, Rodriguez-szigeti repülőrókával, pávákkal, keskenyorrú krokodillal és lepkékkel. Szalagos varánuszokkal szintén társították a fajt, ám ez nem sikeres (AZA Small Carnivore TAG 2009).
A Brookfield-i Állatkert számos főemlős-fajjal – hosszúfarkú makákóval, szürkecombú makákóval, ezüstös langurral, álarcos langurral, fehérkezű gibbonnal, fehérarcú gibbonal és sziamanggal – tartotta közösen vidráit összességében azzal a tapasztalattal, hogy a vidrák dominánsak a majmokkal szemben (HAMMER 2002).
A 2000-es évek elején a Bronx Zoo egy csapat fekete langurral bővítette a Dzsungelvilág (Jungle World) bemutatóját, melyek a kiskarmú vidrákkal kaptak közös elhelyezést. Az ezt megelőző években a vidrákat ugyanezen férőhelyen problémamentesen tartották együtt más főemlősökkel. Jellemző volt, hogy az új langurok folyamatosan bosszantották és támadták kisebb társbérlőiket. 2007 júniusában egy vízparton ülő langurt megragadtak a vidrák és csapatban folyamatosan támadva vízbe fojtották a majmot a látogatók szeme láttára.
Colchester város állatkertje együtt tartotta kiskarmú vidráit két langurfajjal és binturongokkal. A vidrák és főemlősök társítása többnyire sikeres volt, ám egy állategészségügyi probléma felmerülése végett (a majmok Salmonella fertőzése a binturongok ürülékének fogyasztása következtében) a langurok elkülönítésére került sor (BARWICK 2018, sz. k.).
A San Diego-i Állatkert ázsiai kiskarmú vidrái, Francois-langurjai és indiai óriás-repülőmókusai folyamatosan együtt éltek bemutatójukban. A repülőmókusok másik két fajjal szembeni éjszakai életmódja valószínűleg hozzájárulhatott a társas-bemutató sikeres működtetéséhez az esetleges agresszió csökkentésével. Továbbá, egyszerre csak egy vidra volt beszoktatva a férőhelyre. A főemlősök a vidra jelenlétében sikeresen nevelték utódaikat, s a nőstény vidra és a langurkölykök között játékos viselkedés egyaránt megfigyelhető volt. A közös férőhely nagysága 300 m² volt (HAMMER 2002).
A dán Randers Regnskov intézménye kucsmás gibbonokkal közösen mutatja be kiskarmú vidráit. A tapasztalat szerint a két faj láthatóan nem zavarja egymást mindaddig, míg a saját „territóriumán” belül marad; a vidrák a talajon, a főemlősök pedig a fák között. Az egyetlen konfrontációt az jelenti, mikor a vidrák a rácson felmászva megpróbálják ellopni társbérlőik eleségét, mely következtében a hím gibbon megragadja vagy „arrébb dobja” a szemtelen kisragadozókat (WINTHER LASSEN 2018, sz. k.).
Az ausztrál Adelaide állatkertje sziamangokkal tartotta együtt vidráit egy szigeten. A vidrák számára egy ellető box volt biztosítva, s eredményesen nevelték fel utódaikat, továbbá, egy csak számukra hozzáférhető kisebb területtel egyaránt rendelkeztek. Az 5-6 éven keresztül tartó együttélés sikeresnek volt tekinthető, megszüntetését egy állategészségügyi probléma okozta: a tó vizének minősége szemproblémák jelentkezését idézte elő a vidráknál, így szükségessé vált átköltöztetésük egy másik területre. Az intézmény szintén tapasztalattal rendelkezik a vidrák, álarcos langurok és indiai tapírok közös férőhelyen tartását illetően, mely körülbelül egy éven keresztül volt látható a parkban. A tapírok és majmok éjszakára bezárásra kerültek, míg a vidrák éjjel is használhatták a területet. A kisragadozók elkülönítésére ismét a fentebb említett állategészségügyi probléma jelentkezését követően került sor (GUY 2018, sz. k.).
A münsteri Allwetterzoo borneói orángutánokkal (1.3.1), oroszlánfejű makákókkal v. wanderukkal (3.0) és számos madárfajjal közösen mutatta be ázsiai kiskarmú vidráit (1.1). A kezdeti állapothoz képest a fajok egyedszáma változott; lényeges ilyen szempontból a vidrák csapatának (5.3) „kialakulása”, valamint, hogy a későbbiekben a wanderuk elkerültek a bemutatóból. A közös külső kifutó nagysága 500 m², a belső férőhely 160 m², valamint szükség esetén további belső terek állnak rendelkezésre a fajok elkülönítésére. Kezdetben, a vidrák és az orángutánok összeszoktatása előtt mindkét faj külön-külön lett hozzászoktatva a későbbi közös területhez. A vidrák esetében az oroszlánfejű makákók beintegrálása bizonyult nehéz feladatnak. Éppen ezért a makákók először a nőstény orángutánokkal, majd a hímmel és a fiatalokkal kerültek beszoktatásra, s végül mindhárom faj együtt lakta a bemutatót. A vidrák és az orángutánok túlnyomórészt saját fajtársaikkal foglalkoznak, az interspecifikus viselkedés során pedig elsősorban játékos „kötekedés” megfigyelhető, mely során az állatok láthatóan tisztelik a másik felet. A vidrák másik fajra irányuló viselkedését elsősorban a „szemtelenség” és óvatosság magatartásjegyeinek keveréke jellemzi. A kisragadozók rendszeresen lopnak zöldségféléket az orángutánoktól, melyet a medencében történő megmosás után elfogyasztanak. A két faj közötti interakció alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a fajok pozitív értelemben gazdagítják egymás környezetét. Néhány héttel az oroszlánfejű makákók beszoktatását követően szociopozitív (fizikai) kontaktus volt megfigyelhető a makákók és orángutánok között. Az egyedektől függően a barátságos magatartástól a játékon keresztül az elkerülésig többféle viselkedéselem jellemezte az interakciókat. A wanderuk vidrákkal szembeni ellenséges magatartása szintén lejegyzésre került. Egy alkalommal az egyik hím oroszlánfejű makákó megölt egy vidrakölyköt, megerősítve ezzel azt a természetes viselkedést, miszerint a vadonban kistestű emlősöket és hüllőket is zsákmányul ejtenek. Ezt követően az újszülött utódaikat nevelő vidrák nem osztoztak közös férőhelyen a wanderukkal, majd a fiatal vidrák egy bizonyos méret elérését követően már nem voltak kitéve a támadások veszélyének. A társaskifutó kezelése során némileg problémát okoz, mikor a vidrák nagyobb csapatát egyik kifutóból a másikba kell átzárni. Összességében ajánlott fajtársításnak tekinthető (ZIEGLER 2002). Az intézményben jelenleg is látható a vidrák, orángutánok és madarak társas-bemutatója, de a wanderuk – elsősorban a limitált rendelkezésre álló terület miatt – kikerültek a közösségből. A vidrák és orángutánok társítása tehát jelenleg is remekül „funkcionál” (SCHEHKA 2018, sz. k.).
A ZOOM Erlebniswelt Gelsenkirchen sikeresen tartja együtt ázsiai kiskarmú vidráit, Hanumán-szürkelangurjait és szumátrai orángutánjait, melyről egy részletes cikket olvashatunk a Der Zoologische Garten szakfolyóirat egy korábbi lapszámában (BUCKEN, S. M. & GÜRTLER, W. D. 2013.).
Az ázsiai kiskarmú vidrák és több mókusfaj társítására szintén találunk példákat. A Lincoln Park Zoo fekete királymókusokkal tartotta együtt vidráit: a rágcsálók alkalmanként eleséget loptak a vidráktól, mely fordítva egyaránt lejegyezhető volt. A nyolc évig tartó együttélés során egy alkalommal fordult elő fizikai agresszió, mely során egy vidra „lenyúzta” az egyik mókus farkának végét (PETEFISH 2004).
Egy másik intézményben a Prevost-tarkamókusoknál fekélyt diagnosztizáltak a vidrák okozta stressz miatt (THOMAS & MARUSKA 1996).
Az ázsiai kiskarmú vidrák és ázsiai oroszlánok közös bemutatása Zürichben nem nevezhető sikeresnek, mivel az egyik nőstény oroszlán képes volt elkapni a vidrákat. A jelenlegi tervezet szerint az intézmény néhány madárfajt szeretne beszoktatni az oroszlánok belső férőhelyére (LODDENKEMPER 2018, sz. k.).
Az ázsiai kiskarmú vidrákkal kialakított társaskifutók leggyakrabban látható példája a vidrák és binturongok együttélése. A Parco Faunistico La Torbiera intézményében egy pár binturong került közös bemutatásra egy vidracsaláddal: mivel a vidrák folyamatos zaklatása miatt nem volt lehetséges a cibetmacskák szaporítása, a park megszüntette a vegyesfajú bemutatót (ROCCA 2018, sz. k.). Az Ostravai Állatkert pozitív tapasztalatokról számol be, miszerint a két faj élettere jól elkülönül a bemutatón belül: az elsősorban talajon mozgó vidrák számára egy nagyméretű, vízeséssel ellátott medence, míg a cibetmacskák részére a magasban kialakított mászófelületek kínálnak kényelmet. Habár a vidrák igen kíváncsi természete zaklatást jelenthet a binturongoknak, azok megtanulták, hogy jobb a fák magasában tartózkodni. A mászófák kialakításánál fontos figyelembe venni, hogy az egyébként ügyesen mászó vidrák ne érhessék el a cibetmacskák pihenőhelyeit. A belső férőhelyekre történő bejutás szintén eltérő magassági szinteken történik a fajok számára (OBRAČAJOVÁ 2018, sz. k.). A Heidelbergi Állatkertben szintén sikeresnek tekinthető a binturongok és vidrák társítása,; a megfigyelések alapján utóbbiakat tekinthetjük a domináns fajnak (REICHLER-DANIELOWSKI 2018. sz. k.). A Hamertoni Állatparkban szintén sikeresnek nevezhető a két faj együttélése, azonban rendkívül ritka esetnek számít, amikor a binturongok és vidrák azonos területrészt használnak a kifutón belül (BEARDMORE 2018, sz. k.).
A Szingapúri Állatkertben nem csak vidrákat és binturongokat tartottak közösen, hanem fiatal szalagos varánuszok is beszoktatásra kerültek a bemutatóba. A varánuszokat bizonyos testméret elérése után más férőhelyre költöztették.
Az Overloon-i Állatparkban már nem láthatjuk a korábbi ázsiai kiskarmú vidra & binturong társas-bemutatót, mivel a cibetmacskák állandóan megszöktek. A közelmúltban az intézmény kis pandáit szoktatta be a vidrák mellé, mely kombináció meglehetősen jól működik (HEUVEL 2018, sz. k.).
A francia Mulhouse város állatkertjének két nőstény kis pandája nem csak ázsiai kiskarmú vidrák csapatával, hanem Reeves-muntyákszarvasokkal is osztozik területén. Az együttélés sikeresnek nevezhető, mely néha érdekes interakciók megfigyelésére ad alkalmat. A vidrák hajlamosak zaklatni a pandákat, szeretnek fára mászni és megzavarni azok nyugalmát, de más különösebben problémás szituáció nem került lejegyzésre. Az etetés kapcsán a gondozóknak szükséges figyelmet fordítani az egyik nőstény kis pandára, mely előszeretettel mászik le a szarvasok férőhelyére almát lopni azok takarmányából (BACONNAIS 2018, sz. k.).
A spanyol Fuengirola-ban egy unikális társaskifutó-rendszerrel találkozhatunk. Az állatpark vörös macskamedvéi sisakos kazuárokkal élnek egy területen, míg a szomszédos kifutót borneói orángutánok lakják. Az ázsiai kiskarmú vidrák az emberszabásúak bemutatóját használják napi rutin szerint, problémamentesen. Ezen túlmenően azonban a vidrák egy kizárólag általuk használható méretű közlekedőn keresztül tetszésük szerint átjárhatnak a kis pandák és futómadarak területére, melyet elsősorban azért tesznek kevesebb alkalommal, mert az orángutánkifutón kialakított nagyméretű medence használata jobban megfelel természetes igényeiknek. A kazuárok néha megkergetik a vidrákat, melyet a sokkal okosabb kisragadozók könnyen kivédenek. A kis pandák viszonylag ritkán közlekednek a talajszinten, így nem került lejegyzésre problémás interakció megléte sem a kazuárokra, sem a vidrákra vonatkozóan. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a szóban forgó kazuárpár a gondozók irányába is szokatlanul békésnek tekinthető, miszerint elképzelhető, hogy más egyedekkel nem lenne ilyen egyszerűen kezelhető a bemutató (RECUERO 2018, sz. k.).
A holland Hilverenbeek-ben, a Beekse Bergen Szafaripark a közelmúltban ázsiai kiskarmú vidrákat és pusztai rókákat szoktatott be az ajakos medvék új kifutójába. A bemutató nem szolgál szaporítási célokat, jelenleg mindhárom fajból hím egyedeket tart az intézmény (VERSTEEGE 2018, sz. k).
Az Apenheul Főemlős Park egy 500 m²-es kifutóján ázsiai kiskarmú vidrák voltak a vörösorrú ormányosmedvék társbérlői. A fajokat éjszakára különzárták egymástól. Hat hónap békés egymás mellett élés után azonban hirtelen harc kezdődött, mialatt a vidrák egy ormányosmedvét a vizesárokba húzva megpróbálták vízbe fojtani azt. Magyarázatként az a feltételezés is szolgálhat, mely szerint a vidrák ösztönös szülői viselkedést tanúsítottak az ormányosmedvén (a vidrák igen brutálisnak tűnő módszerrel tanítják utódjaikat az úszásra és merülésre). A végeredmény szempontjából azonban lényegtelen, hogy agresszív támadás vagy esetlegesen szülői gondoskodó viselkedés áll a háttérben, a fennálló veszélyhelyzet folytán a fajokat elkülönítették (HAMMER 2002).
A Jersey-i Állatkertben nem csak vörösorrú ormányosmedvékkel osztoztak közös területen a pápaszemes medvék, hanem ázsiai kiskarmú vidrákkal is, így három ragadozó fajt mutattak be egy közös kifutón. A két kisebb testű faj számára úgy alakították ki a belső férőhelyeiket, hogy azokhoz a medvék ne tudjanak hozzáférni. A vidrák számára szűk bejáratú belsőt alakítottak ki, amelyet csak a víz alól tudtak megközelíteni, míg az ormányosmedvék köteleken mászva érhették el szálláshelyüket (COWAN és mtsai. 1999). A kezdeti időszakban egy baleset is lejegyzésre került, mikor az egyik medve egy mancscsapással megölt egy vidrát, amely élelmet próbált lopni közvetlenül a medve mellől. A későbbiekben e kifutó fajösszetétele is megváltozott: a kisméretű, ázsiai elterjedésű vidrafaj nőstény egyede tumorban elpusztult néhány hónappal ezelőtt, s így az állatföldrajzi bemutatásnak teret engedve, helyettük déli bőgőmajmok egy sikeres tenyészcsoportja vált a medvék és ormányosmedvék társbérlőjévé. További változás, hogy az ormányosmedvék esetében nem szaporodó, nősténycsoport lakja a kifutót. Az 1700 m² alapterületű kifutó kettéosztható, a terület közepén található, részben földbe süllyesztett épület vonalában. Az ebben kialakított hat belső férőhely megfelelő szeparálási lehetőséget nyújt az állatok számára, így mindegyik faj külön belsővel rendelkezik. A medvék esetében a nőstény számára külön ellető belső is rendelkezésre áll. A bőgőmajmokat az éjjeli órákra elővigyázatosságból bezárják, míg az ormányosmedvék folyamatos kijárással rendelkeznek. A takarmány felkínálása annak minőségétől, illetve az időjárás viszontagságaitól függ. Rossz időjárási körülmények közt a belső férőhelyeken történik az etetés, normál esetben a medvék és ormányosmedvék a külső kifutó átellenes oldalain, szétszórva kapják meg takarmányukat. A nyári szezonban a majmok fő etetése a nap végén, bezárásuk után történik, míg a külsőben naphosszat táplálkozhatnak a területen található fákon. Télen közös belső férőhelyet használnak az ormányosmedvékkel, ahol leveles ágakat biztosítanak számukra. E két faj jól tolerálja egymás jelenlétét, és a kisebb intenzitású viták megléte ellenére az is jellemző, hogy problémamentesen együtt tarthatóak még az utódnevelési időszakban is. A majmok és koatik körültekintőek és óvatosak a medvék jelenlétében, fiatalabb bőgőmajmoknál előfordul, hogy közel merészkednek, és próbálják megérinteni nagytestű társbérlőiket. A medvék esetében a legdirektebb kontaktus a nőstény vidrával volt megfigyelhető. Utóbbi játékos és szemtelen természete abban nyilvánult meg, hogy belecsípett a medvék hátsójába, majd gyors menekülésbe kezdett. További érdekesség volt, hogy több esetben a medvék belsőjében aludt azok közvetlen közelségében (HUNT 2012, sz. k.).
Az Atlantai Állatkertben Reeves-muntyákszarvasok voltak a kiskarmú vidrák társbérlői egy 1200 m²-es kifutón. Az összeszoktatás folyamata során nagy figyelemmel jártak el: először a szarvasbika egyedül vehette birtokba a területet, hogy kialakíthassa territóriumát, majd a szarvastehén és fiatal nőstény borja következett. A kistestű patásoknak több hét állt rendelkezésre a terület megszokására, s csak ezután került sor a vidrák beintegrálására folyamatos felügyelet biztosításával (HAMMER 2002).
Az egyik legmegdöbbentőbb fajösszetételű bemutató kialakítására 2004-ben került sor a South Lakes-i Állatparkban, mikor közös kifutón helyezték el a park ázsiai kiskarmú vidráit, pápaszemes medvéit, vízidisznóit v. kapibaráit és dél-amerikai tapírjait. A későbbiekben bóbitás csuklyásmajmok is beszoktatásra kerültek, jelenleg pedig már feketefejű pókmajmok is átjárhatnak – köteleken átmászva – saját kifutójukból az így már hat fajt számláló dél-amerikai bemutatóba. A kb. 3500 m²-es kifutón WARD (2012, sz. k.) elmondása szerint, érdekes módon a medvék nem igazán domináns szerepűek. A külső kifutóhoz két épület kapcsolódik, egyrészt a medvék és csuklyásmajmok, másrészt a tapírok és kapibarák közös házai. Mindkét esetben szeparált belső férőhelyekkel rendelkeznek az említett fajok, ami teljes egészében azonban nem zárja ki a más faj általi megközelíthetetlenséget, elsősorban a vidrák „látogatására” kell gondolnunk. Utóbbiak számára a kifutó egy sziklás területe jelent védelmet. A takarmány felkínálása elsősorban szeparáltan történik, kivéve a nyári szezonban programot kínáló külső kifutón történő etetést, mely főleg a különböző táplálékféleségek szétszórását jelenti.
A Bázeli Állatkertben egy szintén unikális, négy emlősfajjal kialakított életközösséget figyelhetünk meg. Az intézmény indiai orrszarvúihoz visayani disznók, Reeves-muntyákszarvasok és az ázsiai kiskarmú vidrák egy csapata került beszoktatásra. A legújabb lakók, két nőstény visayani disznó 2017-ben került beszoktatásra. A vidrák eleinte rendkívül merészen és provokatívan viselkedtek a disznókkal, melyek azonban egyáltalán nem foglalkoztak a szemtelen kisragadozókkal. Utóbbiak rövid időn belül feladták e magatartást és jelenleg mind a négy faj különösebb konfliktus nélkül használja a közös területet (ZOO BASEL 2017).
A Point Defiance Zoo & Aquarium Asian Forest Sanctuary elnevezésű bemutatójában hat különböző kifutórész került kialakításra, mely a rotációs és vegyesfajú bemutatástechnikát ötvözi. Fontos megjegyezni, hogy nem mindig ugyanazon fajok kerülnek közös bemutatásra, több kombináció váltja egymást. Ragadozókkal két társaskifutó figyelhető meg a komplexumban: a kert ázsiai kiskarmú vidrapárja vagy egy nőstény alföldi anoával, vagy pedig egy hím indiai tapírral osztozik a területen. Az együttartás kizárólag a nappali órákra vonatkozik, éjszakára különzárják az állatokat. Az intézmény a hím anoával is megkísérelte összeszoktatni a vidrákat, az azonban folyamatosan a kisragadozókra próbált taposni, így nem volt sikeres az asszociáció. Az évek során több maláj tapírral – hímmel és nősténnyel egyaránt – sikeresen éltek együtt a park kiskarmú vidrái (AZA Ungulate TAGs 2017).
Érdemes megjegyezni továbbá, hogy „időszakos társítás” keretében ázsiai kiskarmú vidra látható kaliforniai oroszlánfókával közös előadásban, elsősorban a látogatóközönség számára megtartott show-műsorok ideje alatt például a SeaWorld San Diego intézményben.
Nagyfogú tömpeujjúvidrákat cerkófokkal társítottak sikertelenül egy intézményben; egy másik állatkertben azonban sikeresen tartották őket együtt fehérszakállú cerkófokkal, alkalomszerű fajok közötti agresszióval jellemezve (R. WILLISON, sz. k.) (AZA Small Carnivore TAG 2009).
Az AZA Kistestű ragadozó TAG (AZA Small Carnivore TAG 2009) vidrák tartástechnológiáját összegző dokumentuma – Otter (Lutrinae) Care Manual – szerint az óriásvidrát nem lehetséges társas-bemutatóban tartani magasfokú territorialitása és kifejezetten agresszív természete miatt. Egy feljegyzés tanulsága szerint sor került egy sikertelen próbálkozásra egy óriásvidra és egy kajmán összeszoktatása kapcsán, melynek azonnal vége szakadt, amikor a hüllő megtámadta és megsebezte a vidrát.
A Lipcsei Állatkert Gondwanaland bemutatójában az óriásvidrák fehérarcú sátánmajmokkal és ezüstös selyemmajmokkal láthatóak közös bemutatóban. A fajkombináció jól működik, mivel a vidrák nem foglalkoznak a fákon tanyázó főemlősökkel, azok pedig nem mozognak a talaj közelében, amikor a vidrák a közelben tartózkodnak. Alapvetően fontos, hogy – 7-10 méter – magas élő fák találhatóak a bemutatón belül, így biztosított a vertikális elkülönülés lehetősége a majmok számára. Egyetlen – eleinte kérdéses – eset került lejegyzésre, amikor egy fiatal sátánmajom tetemét a szájában tartó óriásvidrát figyeltek meg, mely a vízben úszott „zsákmányával”. A tetemet a vidrák végül nem ették meg, így az intézmény vizsgálatra tudta küldeni azt. A nekropszia eredménye megerősítette, hogy a majmot nem az óriásvidrák ölték meg, hanem a természetes halált követően a fáról vízbe esve találták meg a ragadozók. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy a Gondwanaland csarnokában számos szabadon élő trópusi madár- és repülőróka-faj, valamint hüllő bejuthat az óriásvidrák és az ázsiai kiskarmú vidrák nem fedett kifutórészeire. A fent említett – óriásvidrák területén található – magas élő fákon példának okáért kétszínű gyümölcsgalambok fészkelnek (SCHMIDT 2018, sz. k.).
A Los Angeles-i Állatkert több évtizeddel ezelőtt amerikai borzokkal közösen mutatta be észak-amerikai mosómedvéit egy relatíve kicsi, 70 m²-es kifutón, ahol éjszakára a borzokat elkülönítették. A fajok hím egyedei közötti aggresszió sérülésekhez is vezetett, majd ezt követően ismét sikeresen összeszoktatták az állatokat (CROTTY 1981, HAMMER 2002).
Bűzösborz-félék
Egy észak-amerikai intézményben csíkos bűzösborzokat, mosómedvéket és erdei mormotákat tartottak sikeresen együtt nagyon minimális aggresszív interakcióval. A közös bemutatás során fontos megemlíteni a megfelelő búvóhelyek biztosítását mindegyik faj számára, kiegészítve az etetőhelyek gondos kialakításával a táplálkozással kapcsolatos agresszió minimalizálása érdekében (GRANAT, G. 2003, nem publikált információ) (AZA Small Carnivore TAG 2010), valamint egy esetben egy idős ormányosmedve egy csíkos bűzösborz tenyészpárral került bemutatásra (SCHILLING, K., személyes tapasztalat). Az említett egyedek kifejlett korukban kerültek összeszoktatásra (AZA Small Carnivore TAG 2010).
Az 1970-es években a Berlini Állatkert éjszakai házában a csíkos bűzösborzokat déli repülőmókusokkal láthatta együtt a közönség, ám a rövid ideig tartó együttélés sikertelennek tekinthető, mivel a szkunkok felfaltak öt rágcsálót (AMEND 2018).
A német Zoo Braunschweig 2002 óta sikeresen tartja együtt csíkos bűzösborzait és észak-amerikai mosómedvéit. Jelenleg 10 ivartalanított mosómedve és 5 hím, nem kasztrált, bűzmiriggyel is rendelkező szkunk lakja a bemutatót. A mosómedvék korábbi szaporulata idején a bűzösborzok jelenléte nem okozott problémát, sőt, még azok interaktív viselkedése a kölykökkel is lejegyzésre került (WILHELM 2018, sz. k.). Továbbá, az intézmény 2017 óta észak-amerikai kúszósülökkel is társította bűzösborzait egy másik kifutón, ahol nőstény szkunkok és egy urzon tenyészpár osztozik a területen. Az együttélés problémamentes és az utódnevelés is sikeresnek tekithető (WILHELM 2018, sz. k.).
A kronbergi Opel-Zoo korábban csíkos bűzösborzokkal tartotta közösen vörösorrú ormányosmedvéit egy 77 m²-es kifutón. Habár nyílt agresszió nem volt jellemző a fajok között, két hónap elteltével a bűzösborzok kizárólag éjszakai aktivitásra tértek át (HAMMER 2002).
Az arnhemi Burgers’ Zoo már 1994 óta közösen mutatja be közönséges macskanyérceit csíkos bűzösborzokkal egy 50 m² nagyságú beltéri bemutatóban a Sivatag-csarnokában. Az együttélés problémamentesnek nevezhető, mindössze párzási iőszakban választják külön a macskanyérceket (HAMMER 2002). A két faj közötti interakció minimális, az egyedek tolerálják egymás jelenlétét. Az egyetelen igazán fontos tényező az etetési módszerre történő fokozottabb odafigyelés: mivel a macskanyércek jóval félénkebbek, őket külön szükséges etetni, mely könnyedén kivitelezhető olyan helyek biztosításával, amelyekhez a bűzösborzok nem férnek hozzá (HUIZINGA 2018, sz. k.).
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A hasznos információkért és a gazdag fotóanyag közreadásáért köszönettel tartozom mindazon intézmények munkatársainak, akik aktív részvételükkel segítették e dokumentum megszületését, különösképpen:
Marine BACONNAIS főápoló & kurátornak (Parc Zoologique et Botanique de Mulhouse, Franciaország); Clive BARWICK kurátornak (Colchester Zoo, Egyesült Királyság); Amy BEARDMORE állatgondozónak (Hamerton Zoo Park, Huntingdon, Egyesült Királyság); Hanneke de BOER oktatási és természetvédelmi munkatársnak (GaiaZOO, Kerkrade, Hollandia); Murray GUY adatnyilvántartó munkatársnak (Adelaide Zoo, Dél-Ausztrália, Ausztrália); Steven van den HEUVEL főápoló & kurátornak (ZooParc Overloon, Hollandia); Jessica HOFFMAN-BALDER vezető kurátornak (Greensboro Science Center, Észak-Karolina, Amerikai Egyesült Államok); Dr. Friederike von HOUWALD kurátornak (Zoo Basel, Svájc); Brent HUFFMAN főápoló & zoológusnak, AZA Ungulates Team (Toronto Zoo, Kanada); Willeke HUIZINGA kurátornak (Koninklijke Burgers’ Zoo, Arnhem, Hollandia); Jenna HUNT főápolónak (Jersey Zoo, Trinity, Csatorna-szigetek); Dirk LODDENKEMPER kurátornak (Zoo Zürich, Svájc), Tom NESS, AZA populációbiológus & kurátornak (Minnesota Zoological Gardens, Minnesota, Amerikai Egyesült Államok); Colleen McCANN kurátornak (Bronx Zoo, New York, Amerikai Egyesült Államok); Adéla OBRAČAJOVÁ kurátornak (Zoologická zahrada Ostrava, Csehország), Matthias PAPIES kurátornak (ZOO Antwerpen, Belgium); Jana PLUHÁČKOVÁ kurátornak (Zoologická zahrada Ostrava, Csehország); Jesus RECUERO állatorvos & kurátornak (Bioparc Fuengirola, Spanyolország); Sandra REICHLER-DANIELOWSKI kurátornak (Zoo Heidelberg, Németország); Amy ROBERTS vezető kurátornak (Brookfield Zoo, Illinois, Amerikai Egyesült Államok); Francesco ROCCA munkatársnak (Parco Faunistico La Torbiera, Agrate Conturbia, Olaszország); dr. Marc ROSSET kurátornak (Tierpark Dählhölzli, Bern, Svájc); dr. Simone SCHEHKA kurátornak (Allwetterzoo Münster, Németország); Fabian SCHMIDT kurátornak (Zoo Basel, Svájc); Curby SIMERSON társkurátornak (San Diego Zoo, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok); Lars VERSTEEGE kurátornak (Safaripark Beekse Bergen, Hilvarenbeek, Hollandia); Samantha WARD természetvédelmi és kutatási vezetőnek (South Lakes Safari Zoo, Dalton-in-Furness, Egyesült Királyság); Peter WILHELM főápoló & kurátornak (Zoo Braunschweig ’Arche Noah’, Németország); Anne Rikke WINTHER LASSEN biológusnak (Randers Regnskov, Dánia)
Továbbá szintén köszönettel tartozom további fotóanyag közreadásáért az alábbi hölgyeknek és uraknak:
Mario BERNDTGEN, Tamás BOROS, Tom van DEUREN, MaryAnn FULLER, Ben GILBERT, Paco GÓMEZ, Örs GÖRÖG, Nick HADAD, Marshal HEDIN, Steve HOFHINE, Christopher HOLLAND, Fred HOOD, Paul IRVEN, Noriko KAWANABE, Derek KEATS, Ingrid KLAUS, Ellis LAWRENCE, Anita MAZÁCS, Alexander MEYER, Michelle LEPPERT, Christine LEROY, James PERDUE, Peter TRIMMING, Dominique VILLISECK, Pavel VLCEK, Kenji WAKO, John WRIGHT, Nayer YOUAKIM
Felhasznált irodalom:
AMEND, M. 2018. Nachttierhäuser in Zoologischen Gärten. Arbeitsplatz Zoo Sonderausgabe. Berufsverband der Zootierpfleger e. V., Druckerei & Verlag Fabian Hille, Dresden.
AZA Small Carnivore TAG 2009. Otter (Lutrinae) Care Manual. Association of Zoos and Aquariums, Silver Spring, MD.
AZA Small Carnivore TAG 2010. Mustelid (Mustelidae) Care Manual. Association of Zoos and Aquariums, Silver Spring, MD. p.136
AZA Small Carnivore TAG 2010. Procyonid (Procyonidae) Care Manual. Association of Zoos and Aquariums, Silver Spring, MD. p.114.
AZA Ungulate TAGs. 2017. Ungulate Taxon Advisory Groups Mixed-species Exhibit Manual. Association of Zoos and Aquariums, Silver Springs, MD. pp 1031.
BENZA, D., CANTABENE, S., FOLAND, N., SEARS, R. & REED‐SMITH, J. 2009. Summary of Husbandry Guidelines for African spotted‐necked Otters in Captivity. Published by: IUCN/SSC Otter Specialist Group, Otters in Captivity Task Force
BUCKEN, S. M. & GÜRTLER, W. D. 2013. Vergesellschaftung als Verhaltensbereicherung im Zoo – Soziale Interaktion und Raumnutzung bei Orang-Utans, Hulmans und Kurzkrallenottern in der Zoom Erlebniswelt Gelsenkirchen. In: Der Zoologische Garten 82(1-2):40-59.
COWAN, K., DARWENT, M. & RIVA, C. 1999. The design of First Impressions, a new multi-species enclosure at Jersey Zoo. The Durrell Wildlife Conservation Trust. The Dodo 35:8-25.
CROTTY, M. 1981. Mixed species exhibits at the Los Angeles Zoo. International Zoo Yearbook 21: Pp. 203-206.
HAMMER, G. 2002. Mixed species exhibits involved mammals: stock report and problems. Dissertation. Naturwissenschaftliche Fakultät Universität Salzburg.
PETEFISH, D. 2004. Mixed Species Survey. Peoria’s Glen Oak Zoo
THOMAS, W. D. & MARUSKA, E. J. 1996. Mixed-species Exhibits with Mammals. In: Kleiman, D. G., Allen, M. E., Thompson, K. V. & Lumpkin, S. (eds) 1996. Wild Mammals in Captivity: Principles and Techniques. Chicago and London: The University of Chicago Press. Pp. 204-211.
ZIEGLER, T. 2002. Selected Mixed Species Exhibits in Zoological Gardens. Primate Report 64. Selected Mixed Species Exhibits of Primates in German Zoological Gardens. Pp. 7-71.
www.zoobasel.ch
www.zoochat.com
www.zootierliste.de
Vendégkönyv