Társaskifutó medvefélék

RAGADOZÓK TÁRSBÉRLETBEN I.

Társaskifutók kialakítása a medvefélék (Ursidae) esetében

Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN

2012

Frissítve: 2020. május 05.

Előszó

A modern értelemben vett állatkertek több évszázados történelmük során jelentős szerepváltozáson mentek keresztül. Napjainkban a régi szemléletmódú, elsősorban szórakoztatási célokat szolgáló menazsériaszerű állattartás egyre inkább háttérbe szorul, átadva a helyet a modern, tudományos alapokon nyugvó, biológiai szemléletű állatbemutatási technikáknak. Ennek következményeként a különféle környezetgazdagítási módszerek egyre nagyobb mértékben kerülnek alkalmazásra számos állatkertben. Ez annak köszönhető, hogy az állatkerti állatok környezetének gazdagítása egyre szélesebb körben elfogadott, sőt bizonyos szempontok szerint a korszerű állatkerti tartástechnológia részévé válik. Ennek oka, hogy a környezetgazdagítás módszerei kivétel nélkül hozzájárulnak az állatkertek által betöltött szerepkörök magasabb színvonalon történő megvalósításához, hiszen azok mindegyikére pozitív hatást gyakorol. Az állatkertek szerepének és ezzel kapcsolatos céljainak ismertetése rendkívül nagy szakirodalommal bír, így ennek részletes áttekintésével nem foglalkozom, csupán a szerepkörök megemlítésére hagyatkozom. A korszerű állatkertek klasszikus szerepkörébe az alábbiak tartoznak:

(1) fajmegőrzés és természetvédelem: a veszélyeztetett fajok zárttéri megmentésében, természetvédelmi programokban való részvétel, valamint természetvédelmi mentőközpontokként való működés;

(2) oktatás és ismeretterjesztés: a természettudományos ismeretterjesztésben, környezeti- és fenntarthatóságra nevelésben történő részvétel;

(3) kutatás: a tudományos munkában való szerepvállalás;

(4) rekreációs tevékenység: kikapcsolódási lehetőség biztosítása.

Mivel a környezetgazdagítás elsődleges célja a zárttéri környezetben élő állatok természetes viselkedéselemeinek minél szélesebb spektrumot lefedő előhívása és az abnormális viselkedészavarok megszüntetése, könnyűszerrel belátható, miként szolgálja az állatkertek szerepköreinek minél tökéletesebb betöltését. A fajmegőrzés kapcsán Az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiája (The World Zoo Conservatioin Strategy) hangsúlyozza, hogy a viselkedési források megőrzésére épp úgy szükség van, mint a genetikai forrásokéra (IUDZG/CBSG (IUCN/SSC) 1993). Ezáltal a természetes viselkedésrepertoár sikeres „kifejlesztése” zárttéri körülmények között a veszélyeztetett fajok szervezett regionális tenyészprogramjaiban is megfelelőbb tenyésztési eredményeket produkálhat. Amennyiben e tenyészprogramok biztosítani akarják egy faj túlélését, kellő figyelmet kell szentelniük a természetes viselkedésformák megőrzésére is (KNOTT 2005). Az állatkerti kutatások is csak egészséges mentális állapotú egyedek vizsgálatával lehetnek eredményesek. Az abnormális és sztereotip viselkedéselemektől mentes állatok bemutatása továbbá didaktikai szempontból is fontos követelménynek tekinthető. Mindezeken túlmenően a fajspecifikus viselkedési repertoár elemeinek és mintázatainak természetes megjelenése az állatkerti állatok jólétének is fontos záloga (IUDZG/CBSG (IUCN/SSC) 1993).

Munkám során egy taxon, a medvefélék (Ursidae) családjának kiemelésén keresztül vázoltam fel a környezetgazdagítási módszerek egy sajátos formájának, az interspecifikus szociális környezetgazdagításnak, avagy a társaskifutók kialakításának bemutatását, illetve azok alkalmazhatóságát a viselkedésre gyakorolt hatások függvényében. E rendszertani csoporton belül azonban eltekintettem az óriáspandára (Ailuropoda melanoleuca) vonatkozó, témával kapcsolatos ismeretek áttekintésétől a faj ritka állatkerti bemutatása és zárttéri tartására vonatkozó speciális előírások miatt, valamint azért, mert tudomásom szerint e fajt nem mutatják be társaskifutón.

Mivel a témával kapcsolatosan nem beszélhetünk jelentős mennyiségű kutatási anyag, illetve publikáció meglétéről, a tudományos megközelítést némiképpen félretéve, elsősorban európai állatkertek szakembereinek beszámolóira és közléseire hivatkozva próbáltam összegyűjteni, hogy mely állatkertek rendelkeznek tapasztalatokkal különböző medvefajok társaskifutókon történő elhelyezésében. Külön hangsúlyt fektettem a megfelelően gazdag fotóanyag megszerzésére, mely reményeim szerint méltó illusztrációként fog szolgálni a valóban legkülönfélébb, s olykor legmegdöbbentőbb társítások bemutatása mellett. Bízom benne, hogy a hazai állatkerti szakma résztvevői is élvezetes összegzésként tekintenek majd a lentebb leírtakra, s mintegy „előolvasatként” haszonnal forgatják majd egy esetleges társas bemutató megálmodásakor.

BEVEZETÉS

A modern értelemben vett állatkerti bemutatástechnika történetének áttekintése során észrevehetjük, hogy már igen korán igény mutatkozott különböző fajok együttes, egyazon kifutón belül történő bemutatására. Taxonómiai vonatkozás szerint elmondható, hogy kezdetekben elsősorban különféle madarak közös elhelyezésére került sor, míg az emlősök esetében ez kevésbé volt jellemző.

Történeti érdekesség azonban, hogy az első lejegyzett „társítás” emlősökhöz kapcsolódik. A Schönbrunni Állatkertben – annak megnyitását követő évben, 1753-ban – egy kutyát kínáltak fel takarmányként egy bengál tigrisnek, azonban a két állat megszokta egymást, s egy ketrecben éltek egészen a nagymacska haláláig. Ezt követően egy leopárd ketrecébe helyezték a kutyát, ahol hasonló szocializáció alakult ki (FIEDLER 1976, HAMMER 2002).

Az emlősök esetében összességében elmondható, hogy a vegyesfajú kifutók elsősorban különböző közepes- és nagytestű növényevő faj összeszoktatásán alapszik. Az afrikai szavannák hangulatát idéző idillisztikus, egymás mellett legelésző patások csapatai az egyik legkorábbi kezdeményezés az állatföldrajzilag is korrekt társaskifutók kialakítására, mely a mai napig az egyik legelterjedtebb élőhely-bemutató az állatkertek világában. Érthető okokból, a ragadozó fajokkal történő társítás jóval ritkább, és észrevehetően ezek közül is elsősorban a kisebb testméretű fajok – mint például kisebb kutyafélék (Canidae), mongúzfélék (Herpestidae), mosómedvefélék (Procyonidae), valamint vidrafélék (Lutrinae) – láthatóak más fajokkal közösen bemutatva. A továbbiakban arra a ragadozók rendjébe tartozó taxonra fogok koncentrálni, melybe a legnagyobb szárazföldi ragadozók is tartoznak: a medvefélék (Ursidae) családjára. Meglepő módon láthatjuk majd, hogy nem is kevés azon intézmények száma, mely valamely medvefaj társaskifutón történő elhelyezésében tapasztalatokkal bír.

A téma tárgyalásának megkezdése előtt azonban – a teljesség igénye nélkül – bevezetésképpen néhány általános megközelítést kell szem előtt tartanunk egy többfajos bemutató létrehozásakor.

Egy szakmailag jól megtervezett és helyesen menedzselt társaskifutó számos előnnyel rendelkezhet egy csupán egyfajos bemutatóval összehasonlítva. Didaktikai szempontból egy érdekesebb és látványosabb bemutatót prezentálhatunk a célközönség felé, főleg, ha a fajok közötti kapcsolatrendszerek nem csupán az azonos állatföldrajzi régióból történő származásra korlátozódnak. Habár a társításra megfelelőnek vélt fajok összeszelektálása sosem lehet egészen problémamentes, az esetleges beavatkozás lehetőségének meglétével bíró, szakmailag átgondolt fajkoncepció pozitív hatást gyakorolhat az állatok fizikai és mentális jólétére egyaránt, tehát egyfajta pozitív lefolyású környezetgazdagítási módszernek is nevezhető. Az érem másik oldalát jelenti azonban, ha a fizikai sérülések magas kockázata mellett bármily fokú mentális zavar, vagy látványosan nem jelentkező stressz is jelentkezik, amely a minél gyorsabb korrigálásra, a különböző fajok egyedeinek szétválasztását kell hogy vonja maga után. Megjegyzendő továbbá, hogy költséghatékonysági szempontból is hathatós bemutatási módszerként kezelendő egy vegyesfajú közösség, már csak az állatok bemutatására szánt terület megfelelőbb hasznosítása okán is.

E szándékoltan rövid elméleti felvezetés után a továbbiakban szeretném felsorolni, valamint a lehetőségekhez mérten ismertetni a medvékkel kialakított társaskifutókat. A rákövetkező összegzésben – már a gyakorlati tapasztalatok ismeretében – szeretnék visszatérni az elméleti megközelítés alapjaihoz, és mintegy összehasonlítási szándékkal tovább boncolgatni a medvefélékkel történő vegyesfajú kifutók létrehozásának indokoltságát.

Mivel a társaskifutókon élő medve- és a társított fajok interaktív viselkedéséről jelenleg kevés tanulmány áll rendelkezésre, e munka során több alkalommal hivatkozok szóbeli közlésekre, melyek elsősorban külföldi állatkertek munkatársaival történő kapcsolatfelvételből származnak.

A munka során tárgyalt fajok a következők:

Barnamedve, Ursus arctos Linnaeus, 1758

Jegesmedve, Ursus maritimus Phipps, 1774

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus Pallas, 1780

Örvös medve, Ursus thibetanus Cuvier, 1823

Ajakos medve, Melursus ursinus Shaw, 1791

Maláj medve, Helarctos malayanus Raffles, 1821

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus Cuvier, 1825

FAJKOMBINÁCIÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA

A különböző medvefajokkal társított fajok listaszerű felsorolása zárójelben a hivatkozás feltüntetésével

Barnamedve, Ursus arctos

Oroszlán, Panthera leo

Közönséges v. eurázsiai hiúz, Lynx lynx (HAMMER 2002)

Vörös róka, Vulpes vulpes (ASAKURA 1968, ASKELUND 2012)

Pusztai róka, Vulpes corsac (DIJKGRAAF 2012, REICHLER-DANIELOWSKI 2012)

Sarki róka, Alopex lagopus (GÜRTLER 2012)

Aranysakál, Canis aureus

Szürke farkas, Canis lupus (BLANC 2012)

Rozsomák, Gulo gulo (ROSSET 2007, 2012)

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Jegesmedve, Ursus maritimus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Örvös medve, Ursus thibetanus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Ajakos medve, Melursus ursinus (MÜLLER-SCHILLING 2012)

Jegesmedve, Ursus maritimus

Sarki róka, Alopex lagopus (THOMAS 1968)

Barnamedve, Ursus arctos (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Örvös medve, Ursus thibetanus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Ajakos medve, Melursus ursinus (MÜLLER-SCHILLING 2012)

Ursus maritimus x Ursus arctos (jegesmedve/barnamedve hibrid)

Ezüstróka, Vulpes vulpes var. argentata

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus

Bundermakákó, Macaca mulatta

Vörös v. guineai pávián, Papio papio

Galléros pávián, Papio hamadryas (HAMMER 2002)

Hanumán-szürkelangur, Semnopithecus entellus (AMES 1998)

Feketefarkú prérikutya, Cynomis ludovicianus (GAGNON 2012, LUBIW-HAZARD 2000)

Oroszlán, Panthera leo

Tigris, Panthera tigris

Puma, Puma concolor (HARRISON 2012, POWELL 2012)

Vörös róka, Vulpes vulpes

Közönséges szürkeróka, Urocyon cinereoargenteus

Sarki róka, Alopex lagopus

Szürke farkas, Canis lupus (HAMMER 2002, HARRISON & POWELL 2012)

Barnamedve, Ursus arctos (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Jegesmedve, Ursus maritimus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Örvös medve, Ursus thibetanus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Ajakos medve, Melursus ursinus (MÜLLER-SCHILLING 2012)

Maláj medve, Helarctos malayanus

Kulán, Equus hemionus kulan

Örvös pekari, Pecari tajacu (AZA UNGULATE TAGs 2017)

Kétpúpú teve, Camelus bactrianus (HAMMER 2002)

Jávorszarvas, Alces americanus (GAGNON 2012)

Vapiti, Cervus canadensis (GAGNON 2012, LUBIW-HAZARD 2000)

Fehérfarkú szarvas, Odocoileus virginianus (GAGNON 2012, LUBIW-HAZARD 2000)

Rénszarvas, Rangifer tarandus (GAGNON 2012, LUBIW-HAZARD 2000)

Pézsmatulok, Ovibos moschatus (GAGNON 2012, LUBIW-HAZARD 2000)

Sörényesjuh, Ammotragus lervia

Havasi kecske, Oreamnos americanus (LUBIW-HAZARD 2000)

Vastagszarvú juh, Ovis canadensis (GAGNON 2012, LUBIW-HAZARD 2000)

Mendeszantilop v. addax, Addax nasomaculatus (HAMMER 2002)

Arab nyársasantilop, Oryx leucoryx (HAMMER 2002)

Amerikai bölény, Bison bison (DUBOIS 2012, GAGNON 2012, PIGNOREL 2007)

Strucc, Struthio camelus

Orrszarvú pelikán, Pelecanus erythrorhynchos

Kanadai lúd, Branta canadensis (AZA UNGULATE TAGs 2017)

Tőkés réce, Anas platyrhynchos (AZA UNGULATE TAGs 2017)

Mexikói réce, Anas diazi (AZA UNGULATE TAGs 2017)

Szárcsa, Fulica sp. (AZA UNGULATE TAGs 2017)

Vadpulyka, Meleagris gallopavo (AZA UNGULATE TAGs 2017)

Amerikai uhu, Bubo virginianus

Csukár, Alectoris chukar

Örvös medve, Ursus thibetanus

Üstökös makákó, Macaca nigra

Hanumán-szürkelangur, Semnopithecus entellus (ONDRUŠOVÁ 2007, 2012)

Közönséges tarajossül, Hystrix cristata (DIJKGRAAF 2012)

Oroszlán, Panthera leo

Álcás pálmasodró, Paguma larvata

Szürke farkas, Canis lupus

Barnamedve, Ursus arctos (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Jegesmedve, Ursus maritimus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus (HAMMER 2002, MÜLLER-SCHILLING 2012)

Maláj medve, Helarctos malayanus

Ajakos medve, Melursus ursinus (MÜLLER-SCHILLING 2012)

Vörös róka, Vulpes vulpes (ASAKURA 1968)

Pusztai róka, Vulpes corsac (DIJKGRAAF 2012)

Aligátorteknős, Chelydra serpentina

Ajakos medve, Melursus ursinus

Hanumán-szürkelangur, Semnopithecus entellus (AMES 1998)

Medvemakákó, Macaca arctoides (VERSTEEGE 2012)

Bundermakákó, Macaca mulatta (FELGNER 2007, VERSTEEGE 2012)

Pusztai róka, Vulpes corsac

Afrikai farkas, Canis anthus

Aranysakál, Canis aureus (JOHANN 2012)

Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus

Barnamedve, Ursus arctos (MÜLLER-SCHILLING 2012)

Jegesmedve, Ursus maritimus (MÜLLER-SCHILLING 2012)

Örvös medve, Ursus thibetanus (MÜLLER-SCHILLING 2012)

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus (MÜLLER-SCHILLING 2012)

Maláj medve, Helarctos malayanus

Reeves-muntyákszarvas, Muntiacus reevesi (AMES 1998)

Kék páva, Pavo cristatus (HETTLER 1998)

Maláj medve, Helarctos malayanus

Binturong, Arctictis binturong (GERARD 2012, SCHOO 2012, VAN DE PUT 2012)

Ázsiai vadkutya, Cuon alpinus

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus

Örvös medve, Ursus thibetanus

Ajakos medve, Melursus ursinus

Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus

Paraguayi v. déli bőgőmajom, Alouatta caraya (HUNT 2012)

Feketefejű pókmajom, Ateles fusciceps (WARD 2012)

Bóbitás csuklyásmajom, Sapajus apella (WARD 2012)

Bolíviai mókusmajom, Saimiri boliviensis

Vízidisznó, Hydrochoerus hydrochaeris (WARD 2012)

Erdei kutya, Speothos venaticus

Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua (CORDULA 2012, HUNT 2012)

Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus (HUNT 2012, WARD 2012)

Dél-amerikai tapír, Tapirus terrestris (WARD 2012)

Tőkés réce, Anas platyrhynchos (FISCHBACHER & SCHMID 1999)

Peposaca réce, Netta peposaca (FISCHBACHER & SCHMID 1999)

TÁRSASKIFUTÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA

A különböző medve- és azokkal társított fajokkal létrehozott konkrét társaskifutók felsorolása az adott intézmény(ek) feltüntetésével (a különböző medvefajok közös férőhelyen történő elhelyezésétől eltekintve)

Barnamedve, Ursus arctos

Társított fajok:

Barnamedve, Ursus arctos
Oroszlán, Panthera leo

Intézmény(ek): Shenyang Forest Wild Zoological Garden (Kína)

Társított fajok:

Barnamedve, Ursus arctos
Közönséges v. eurázsiai hiúz, Lynx lynx

Intézmény(ek): Zoo Salzburg Hellbrunn (Ausztria)

Társított fajok:

Barna medve, Ursus arctos lasiotus
Örvös medve, Ursus thibetanus japonicus
Vörös róka, Vulpes vulpes japonica

Intézmény(ek): Tama Zoological Park (Tokió, Japán)

Társított fajok:

Barnamedve, Ursus arctos
Vörös róka, Vulpes vulpes

Intézmény(ek): Skansen (Stockholm, Svédország), ZOO Ljubljana (Szlovénia), Alpenzoo Innsbruck (Ausztria), Wildpark Bad Mergentheim (Németország), Heimat-Tierpark Olderdissen (Bielefeld, Németország), Dartmoor Zoo (Sparkwell, Egyesült Királyság), Omaha’s Henry Doorly Zoo & Aquarium (Amerikai Egyesült Államok)

Társított fajok:

Barnamedve, Ursus arctos
Pusztai róka, Vulpes corsac

Intézmény(ek): DierenPark Amersfoort (Hollandia), Zoo Heidelberg (Németország) (szíriai barnamedve, Ursus a. syriacus), Tierpark Gotha (szíriai barnamedve, Ursus a. syriacus)

Társított fajok:

Barnamedve, Ursus arctos
Sarki róka, Alopex lagopus

Intézmény(ek): Skansen (Stockholm, Svédország), Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark (Veszprém, Magyarország) (kamcsatkai barnamedve, Ursus a. beringei), ZOOM Erlebniswelt Gelsenkirchen (Németország) (Kodiak-medve, Ursus a. middendorffi, majd kamcsatkai barnamedve, Ursus a. beringei)

Társított fajok:

Barnamedve, Ursus arctos
Aranysakál, Canis aureus moreotica

Intézmény(ek): Szegedi Vadaspark (Magyarország)

Társított fajok:

Barnamedve, Ursus arctos
Szürke farkas, Canis lupus

Intézmény(ek): Dierenrijk (Nuenen, Hollandia), Ouwehands Dierenpark (Rhenen, Hollandia), Olmense Zoo (Olmen, Belgium), Pairi Daiza (Brugelette, Belgium), Yaroslavl Zoo (Oroszország), Alternativer Bärenpark Worbis (Leinefelde-Worbis, Németország), Zoologischer Garten Eberswalde (Németország), Zoologischer Garten Berlin (Németország), Tiergarten Bernburg (Németország), Wildpark Lüneburger Heide (Nindorf-Hanstedt, Németország), Wildpark Poing (Németország), Wisentgehege Springe (Németország), Zoologischer Garten Schwerin (Németország), Juraparc (Le Pont-Vallorbe, Svájc), Natur- und Tierpark Goldau (Svájc), Kolmårdens Djurpark (Svédország), Orsa Grönklitt Björnpark (Svédország), Zoo Tábor (Csehország), ZOO Ljubjana (Szlovénia), Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark (Veszprém, Magyarország), Budakeszi Vadaspark (Magyarország), Szegedi Vadaspark (Magyarország), Medveotthon (Veresegyház, Magyarország), Jászberényi Állat- és Növénykert (Magyarország), Grouse Mountain Wildlife Refuge (Vancouver, Kanada)

Társított fajok:

Barnamedve, Ursus arctos
Rozsomák, Gulo gulo

Intézmény(ek): Tierpark Dählhölzli (Bern, Svájc), Skansen (Stockholm, Svédország), Zoo d'Amnéville (Franciaország)

Jegesmedve, Ursus maritimus

Társított fajok:

Jegesmedve, Ursus maritimus
Sarki róka, Alopex lagopus

Intézmény(ek): Omaha’s Henry Doorly Zoo (Amerikai Egyesült Államok), Zoo Duisburg (Németország)

Társított fajok:

Ursus maritimus x Ursus arctos (jegesmedve x barnamedve hibrid)
Ezüstróka, Vulpes vulpes var. argentata

Intézmény(ek): Zoo Osnabrück (Németország)

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Bundemakákó, Macaca mulatta
Guineai pávián, Papio papio

Intézmény(ek): Wild Wilderness Drive-Through Safari (Gentry, Amerikai Egyesült Államok)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Hanumán-szürkelangur, Semnopithecus entellus

ismeretlen intézmény

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Galléros pávián, Papio hamadryas
Kulán, Equus hemionus kulan
Kétpúpú teve, Camelus bactrianus
Sörényesjuh, Ammotragus lervia
Strucc, Struthio camelus

Intézmény(ek): Serengeti Park Hodenhagen (Németország)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Oroszlán, Panthera leo
Tigris, Panthera tigris

Intézmény(ek): Noah’s Ark Animal Sanctuary (Locust Grove, Amerikai Egyesült Államok)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Puma, Puma concolor
Szürke farkas, Canis lupus

Intézmény(ek): Out of Africa Wildlife Park (Camp Verde, Amerikai Egyesült Államok)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Vörös róka, Vulpes vulpes

Intézmény(ek): Topeka Zoo (Amerikai Egyesült Államok), Turtle Back Zoo (West Orange, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok), California Living Museum (Bakersfield, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok), Oklahoma City Zoo (Oklahoma, Amerikai Egyesült Államok)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Közönséges szürkeróka, Urocyon cinereoargenteus

Intézmény(ek): Arizona-Sonora Desert Museum (Tucson, Arizona, Amerikai Egyesült Államok)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Sarki róka, Alopex lagopus

Intézmény(ek): Dierenpark Zie-ZOO (Volkel, Hollandia)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Szürke farkas, Canis lupus

Intézmény(ek): Ree Park – Ebeltoft Safari (Dánia), Woburn Safari Park (Milton Keynes, Egyesült Királyság), ZOO Olomouc (Csehország) (sarki farkas, Canis l. arctos), Zoo Tábor (Csehország), Olympic Game Farm (Sequim, Amerikai Egyesült Államok), Greater Vancouver Zoo (Aldergrove, Kanada)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Amerikai bölény, Bison bison

Intézmény(ek): Safari de Peaugres (Franciaország)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Amerikai bölény, Bison bison
Feketefarkú prérikutya, Cynomys ludovicianus

Intézmény(ek): Ree Park – Ebeltoft Safari (Dánia)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Szürke farkas, Canis lupus
Feketefarkú prérikutya, Cynomys ludovicianus
Jávorszarvas, Alces americanus
Vapiti, Cervus canadensis
Fehérfarkú szarvas, Odocoileus virginianus
Rénszarvas, Rangifer tarandus
Pézsmatulok, Ovibos moschatus
Havasi kecske, Oreamnos americanus
Vastagszarvú juh, Ovis canadensis
Amerikai bölény, Bison bison

Intézmény(ek): Zoo sauvage de Saint-Félicien (Quebec, Kanada)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Örvös pekari, Pecari tajacu
Fehérfarkú szarvas, Odocoileus virginianus sinaloae
Orrszarvú pelikán, Pelecanus erythrorhynchos
Kanadai lúd, Branta canadensis
Tőkés réce, Anas platyrhynchos
Mexikói réce, Anas diazi
Szárcsa, Fulica sp.
Vadpulyka, Meleagris gallopavo

Intézmény(ek): Africam Safari (Puebla, Mexikó)

Társított fajok:

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Amerikai uhu, Bubo virginianus
Csukár, Alectoris chukar

Intézmény(ek): Ochsner Park Zoo (Baraboo, Wisconsin, Amerikai Egyesült Államok)

Örvös medve, Ursus thibetanus

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus
Üstökös makákó, Macaca nigra

Intézmény(ek): Dudley Zoological Gardens (Egyesült Királyság)

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus
Hanumán-szürkelangur, Semnopithecus entellus

Intézmény(ek): Zoologická zahrada Ostrava (Csehország)

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus
Oroszlán, Panthera leo

Intézmény(ek): Khao Kheow Forest & Wildlife Park (Chon Buri, Thaiföld)

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus japonicus
Álcás pálmasodró, Paguma larvata

Intézmény(ek): Ueno Zoological Gardens (Tokió, Japán)

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus japonicus
Barnamedve, Ursus arctos lasiotus
Vörös róka, Vulpes vulpes japonica

Intézmény(ek): Tama Zoological Park (Tokió, Japán)

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus
Pusztai róka, Vulpes corsac

Intézmény(ek): Dierenrijk (Nuenen, Hollandia)

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus
Pusztai róka, Vulpes corsac
Közönséges tarajossül, Hystrix cristata

Intézmény(ek): DierenPark Amersfoort (Hollandia)

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus
Szürke farkas, Canis lupus

Intézmény(ek): Safari Park Gelendzhik (Oroszország)

Társított fajok:

Örvös medve, Ursus thibetanus
Aligátorteknős, Chelydra serpentina

Intézmény(ek): Nagyerdei Kultúrpark (Debrecen, Magyarország)

Ajakos medve, Melursus ursinus

Társított fajok:

Ajakos medve, Melursus ursinus
Hanumán-szürkelangur, Semnopithecus entellus
Reeves-muntyákszarvas, Muntiacus reevesi
Kék páva, Pavo cristatus

Intézmény(ek): ZSL London Zoo (Egyesült Királyság)

Társított fajok:

Ajakos medve, Melursus ursinus
Bundermakákó, Macaca mulatta

Intézmény(ek): Zoo Leipzig (Németország), Wildlife SOS (Agra, India)

Társított fajok:

Ajakos medve, Melursus ursinus
Medvemakákó, Macaca arctoides

Intézmény(ek): Tierpark Chemnitz (Németország)

Társított fajok:

Ajakos medve, Melursus ursinus
Medvemakákó, Macaca arctoides
Bundermakákó, Macaca mulatta

Intézmény(ek): Safaripark Beekse Bergen (Hilvarenbeek, Hollandia)

Társított fajok:

Ajakos medve, Melursus ursinus
Pusztai róka, Vulpes corsac
Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus

Intézmény(ek): Safaripark Beekse Bergen (Hilvarenbeek, Hollandia)

Társított fajok:

Ajakos medve, Melursus ursinus
Afrikai farkas, Canis anthus két alfaja, egyiptomi farkas, Canis a. lupaster és szomáliai farkas, Canis a. riparius

Intézmény(ek): NaturZoo Rheine (Németország)

Társított fajok:

Ajakos medve, Melursus ursinus
Aranysakál, Canis aureus moreotica

Intézmény(ek): NaturZoo Rheine (Németország)

Maláj medve, Helarctos malayanus

Társított fajok:

Maláj medve, Helarctos malayanus
Binturong, Arctictis binturong

Intézmény(ek): Espace Zoologique Saint-Martin la Plaine (Franciaország), Koninklijke Burgers' Zoo (Arnhem, Hollandia), Chester Zoo (Egyesült Királyság)

Társított fajok:

Maláj medve, Helarctos malayanus
Ázsiai vadkutya, Cuon alpinus

Intézmény(ek): ZooParc de Trégomeur (Franciaország)

Társított fajok:

Maláj medve, Helarctos malayanus
Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua

Intézmény(ek): Zoo Aquarium de Madrid (Spanyolország)

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus

Társított fajok:

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Paraguayi v. déli bőgőmajom, Alouatta caraya

Intézmény(ek): Zoo Frankfurt (Németország)

Társított fajok:

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Bolíviai mókusmajom, Saimiri boliviensis

Intézmény(ek): ZOO Antwerpen (Belgium), Bioparc de Doué-la-Fontaine (Franciaország)

Társított fajok:

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Feketefejű pókmajom, Ateles fusciceps
Bóbitás csuklyásmajom, Sapajus apella
Vízidisznó, Hydrochoerus hydrochaeris
Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus
Dél-amerikai tapír, Tapirus terrestris

Intézmény(ek): South Lakes Safari Zoo (Lindal-in-Furness, Egyesült Királyság)

Társított fajok:

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Paraguayi v. déli bőgőmajom, Alouatta caraya
Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua
Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus

Intézmény(ek): Jersey Zoo (Trinity, Csatorna-szigetek)

Társított fajok:

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Erdei kutya, Speothos venaticus

Intézmény(ek): Zoo Frankfurt (Németország)

Társított fajok:

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua

Intézmény(ek): Los Angeles Zoo (Amerikai Egyesült Államok), Racine Zoo (Amerikai Egyesült Államok), ZOO Antwerpen (Belgium), ARTIS Amsterdam Royal Zoo (Hollandia), Chester Zoo (Egyesült Királyság), Port Lympne Wild Animal Park (Egyesült Királyság), Noah’s Ark Zoo Farm (Wraxall, Egyesült Királyság), Zoo Zürich (Svájc), Zoo Aquarium de Madrid (Spanyolország), Zoo de Pont Scorff (Franciaország)

Társított fajok:

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Tőkés réce, Anas platyrhynchos
Peposaca réce, Netta peposaca

Intézmény(ek): Zoo Zürich (Svájc)

A KÜLÖNBÖZŐ MEDVEFAJOKKAL KIALAKÍTOTT TÁRSASKIFUTÓK ISMERTETÉSE, VALAMINT MENEDZSELÉSE A TAPASZTALATOK TÜKRÉBEN

Medvék medvékkel

A történeti jelleget figyelembe véve elmondhatjuk, hogy az első, nagyragadozókkal történő, akkor eszmeiségét tekintve még nem tudatos „társítások” különféle medvefajok közös bemutatásához kapcsolódnak részben. Ennek eredményeképpen a Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London) már a 19. század derekán beszámol hibrid medvék születéséről. Számos európai állatkert, Németországban például a Zoo Halle, Zoo Osnabrück és az Erlebnis-Zoo Hannover mind rendelkezik tapasztalatokkal több medvefaj közös férőhelyen történő elhelyezésében.

Ezek közül az utóbbi állatkertet példaként szeretném kiemelni, és röviden áttekinteni ezen intézmény témával kapcsolatos történetét. A medvék közös bemutatása Herman Ruhe állatkereskedő idejében vette kezdetét, aki 1932-72 között a Hannoveri Állatkert tulajdonosa volt. Az állatok 1,5-2 éves korukban kerültek az állatkertbe, és csupán rövid ideig vendégeskedtek az állományban, míg más állatkertek vagy cirkuszok meg nem vásárolták őket. Ezt követően, 1961-től Ruhe egy kifutón helyezett el európai barnamedvéket (1.3), szíriai barnamedvéket (0.0.1), Kodiak-medvéket (1.1), jegesmedvéket (2.3), örvös medvéket (1.3) és ajakos medvéket (2.0). 1962-63-ban az egyik nőstény örvös medve két hibridnek adott életet (Ursus maritimus X Ursus thibetanus), mindkét egyed születése után elpusztult. Röviddel ezután az ajakos medvék, valamint a Kodiak-medvék kerültek elkülönítésre, azonban a többi faj egyedei még további hat évet éltek együtt a kifutón. 1967-ben e csoport felszámolásra került, és egy újabb került kialakításra, a következő fajok fiatal egyedeivel: európai barnamedve (1.2), jegesmedve (1.3), baribál (1.2), örvös medve (2.2) és ajakos medve (0.0.2). Egy évvel később ez a kombináció is megszűnt, majd a következő „társításra” 1971-81 között került sor, amely során négy medvefajt – európai barnamedvéket (1.3), jegesmedvéket (1.2), örvös medvéket (1.3) és amerikai feketemedvéket (1.3) – mutatott be egy 725 m² nagyságú férőhelyen (384 m² alapterületű szárazulat, 341 m² felszínű medence) az intézmény. Ez idő alatt 23 barnamedve, és négy jegesmedve születése került lejegyzésre. Utóbbi négyből kettő hibrid volt (Ursus arctos X Ursus maritimus). Mindkét hibrid egyed 1976-ban született, egyik négy, másik 17 nappal születése után elpusztult. 1977-ben egy nőstény barnamedve elpusztult a többi medve támadása miatt. 1981-ben az örvös medvék összeférhetetlensége miatt azokat elkülönítették a többi medvétől, ám a másik három faj továbbra is közösen lakta a kifutót 1997-ig, az intézmény utolsó baribáljának elpusztulásáig. Ezt követően már csak a barnamedvék és jegesmedvék osztoztak a bemutatón 2004-ig, az utolsó jegesmedve haláláig. MÜLLER-SCHILLING elmondása szerint a barnamedvék voltak domináns szerepben a kifutón, a jegesmedve hím csupán a párzási időszakban mutatott agresszív viselkedést, valamint pozitívumként említi, hogy a medvék egyáltalán nem mutattak sztereotip viselkedéselemeket ebben a vegyesfajú csoportban (MÜLLER-SCHILLING 2012, szóbeli közlés).

Az Osnabrück-i Állatkert 1980-tól mutatott be egy férőhelyen egy jegesmedve hímet egy barnamedve nősténnyel a hibridizáció megléte nélkül. 2004 januárjában azonban erre mégis sor került, mikor a nőstény két életképes hibrid egyednek adott életet.

Jegesmedve x európai barnamedve hibrid (Ursus maritimus x Ursus arctos arctos) az Osnabrück-i Állatkertben

Zoo Osnabrück, Németország

Fotó © Ben Gilbert

Világszerte számos feljegyzés született hibrid medvék születéséről. A japán Tama Zoological Garden említést tesz ajakos- és maláj medve, valamint ajakos- és örvös medve kereszteződéséről. Ázsia szerte jelenleg is több parkban látható együtt például örvös- és maláj medve, mint pl. a burmai Hlawga Wildlife Park vagy a kínai Chimelong Safari Park bemutatóiban.

A medvék hibridizációjának témaköre részletes beszámolókkal rendelkezik, és mivel csak érintőlegesen, mintegy negatív következményként kapcsolódik a társaskifutók szakmai tárgyköréhez, részletesebben nem kívánok foglalkozni vele.

Több medvefaj közös elhelyezésére használt férőhely a Hannoveri Állatkertben az 1930-as években. Az archív felvételen barnamedvék (Ursus arctos), jegesmedvék (Ursus maritimus) és amerikai feketemedvék (Ursus americanus) láthatóak, utóbbiak a fotó bal alsó sarkában.

Erlebnis-Zoo Hannover, Németország

Fotó © Erlebnis-Zoo Hannover

Barnamedvék (Ursus arctos) és jegesmedvék (Ursus maritimus) közös férőhelye Hannoverben, 2002-ben

Erlebnis-Zoo Hannover, Németország

Fotó © Erlebnis-Zoo Hannover

Barnamedve, Ursus arctos

A barnamedvék esetében a Nemzetközi Medve Alapítvány (IBF – International Bear Foundation) bizonyos állatfajokkal történő társításokat határoz meg működőképesnek. Ennek értelmében a medvékkel közös kifutón elhelyezhető fajok, mint lehetőségek, a következők: szürke farkas (Canis lupus), vörös róka (Vulpes vulpes), sarki róka (Alopex lagopus), közönséges hiúz (Lynx lynx), európai borz (Meles meles).

A barnamedvéket a legtöbb esetben farkasokkal társítják, mely számos európai állatkertben is megfigyelhető. E két ragadozófaj közös bemutatása kapcsán – a teljesség igénye nélkül – például az alábbi intézmények rendelkeznek tapasztalatokkal: a holland Dierenrijk, Ouwehands Dierenpark Rhenen, a belga Olmense Zoo, a német Bärenpark Worbis, Berlin Zoo, Tiergarten Bernburg, Wildpark Lüneburger Heide, Wildpark Poing, Wisentgehege Springe, Zoo Schwerin, a svájci Juraparc, Tierpark Goldau, a svéd Kolmårdens Djurpark, Orsa Björnpark és a szlovén Zoo Ljubjana. Hazánkban a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark, a Budakeszi Vadaspark, a Szegedi Vadaspark, a veresegyházi Medveotthon, valamint a Jászberényi Állat- és Növénykert alakított ki hasonló bemutatót.

E fajok jelenléte „környezetgazdagítást” jelenthet a medvekifutó számára, azonban pozitívumként jelölik meg az említett fajokkal kapcsolatos előzetes tartási tapasztalatok meglétét. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a medvékkel társított fajoknak mindenképpen szükséges egy medvék által nem elérhető terület biztosítása a kifutón belül. Néhány baleset is lejegyzésre került a társítások kapcsán. Egy esetben egy medvebocsot öltek meg kifejlett farkasok, mert az a medvék elől elzárt területre került, valamint előfordult, hogy egy magányos medvét támadtak meg csoportosan farkasok. Ellentétes példa szintén ismeretes, mely szerint Kodiak-medvék öltek meg fiatal alaszkai fehér farkas kölyköket a német Wildpark Lüneburger Heide intézmény 3400 m²-es társaskifutóján (HAMMER 2002). 2018-ban a holland Dierenrijk-ben négy barnamedve megölt egy szürke farkast a látogatók szeme láttára. Ezek az esetek ugyan óvatosságra, illetve a gondos tervezés fontosságára figyelmeztetnek, azonban az összbenyomás mindezek ellenére is az, hogy a társítások mindig több pozitívummal járnak a társaskifutón élő fajok esetében, mint negatív hatással (LARSSON 1995). További megfigyelés a „farkasok csapatmunkája” a medvékkel szemben etetés idején: míg az egyik farkas eltereli a nagyobb ragadozó figyelmét, a falka másik tagja ellophatja a táplálékot.

Az 1994-ben kialakított, két hektár területű rheneni „Medveerdőben” élő barnamedvék és farkasok esetében a takarmányozás során merült fel probléma. Az állatkert szakembereinek olyan hústakarmányt kellett találniuk takarmányozási célra, amelyet a farkasok szívesen fogyasztanak a medvékkel ellenben. A problémát a farkasok patkánnyal (Rattus sp.) és pézsmapocokkal (Ondatra zibethicus) történő etetése oldotta meg (EIJK 1995). Mindkét faj esetében nem szaporodó csoportokat alakítottak ki. Játékos és agonisztikus interakció volt jellemző a fajok között, elsősorban a fiatal medvék estek a farkasok harapásainak áldozatául (HAMMER 2002).

A medvék és farkasok társaskifutói jellemzően nagy méretűek, a svéd Kolmårdenben például 1,8 hektár, az Orsa Björnparkban pedig 8 hektár áll az állatok rendelkezésére. Kolmården esetében megjegyezhetjük továbbá, hogy az egyik első példa e két ragadozófaj társítására egészen 1970-től. A relatíve kisebb bemutatók – mint például a Schwerini Állatkert 3200 m²-es kifutója – esetében a farkasok rendelkeznek ezen felül saját kifutóval, ahonnan átjárhatnak a medvék területére (HAMMER 2002). Utóbbi intézményben a két ragadozófaj rácson keresztüli összeszoktatása egy héten keresztül történt, majd az összeengedés problémamentesen zajlott. Kezdetben három nőstény barnamedve és két hím szürke farkas lakta közösen a természetes erdei környezetet. Interakció elsősorban az etetés ideje alatt volt megfigyelhető (ZIEGLER 2002).

A szürke farkasok és barnamedvék együttéléséről a Goldaui Állatparkban egy részletes cikket olvashatunk a Der Zoologische Garten folyóirat egy korábbi lapszámában (BAUMANN, A. & WEHRLE, M. 2011).

Barnamedve (Ursus arctos) és szürke farkas (Canis lupus) Veresegyházán

Medveotthon, Veresegyház, Magyarország

Fotó © Mazács Anita

Barnamedve (Ursus arctos) és szürke farkasok (Canis lupus) Rhenenben

Ouwehands Dierenpark, Rhenen, Hollandia

Fotó © Ouwehands Dierenpark

Barnamedve (Ursus arctos) és szürke farkas (Canis lupus) a Juraparc-ban

Juraparc, Vallorbe, Svájc

Fotók © Klaus Robin

Barnamedve (Ursus arctos) és szürke farkas (Canis lupus) a Juraparc-ban

Juraparc, Vallorbe, Svájc

Fotók © Juraparc

Szíriai barnamedvék (Ursus a. syriacus) és szürke farkasok (Canis lupus) közös kifutórésze a Goldaui Vadasparkban

Natur- und Tierpark Goldau, Svájc

Fotó © Svábik Krisztián

A farkasoknál jóval kisebb testű kutyafélék is több alkalommal kerültek már közös bemutatóba medvékkel. A Szegedi Vadasparkban aranysakálokkal (Canis aureus) láthatott együtt barnamedvét a közönség.

A német Gelsenkirchen-ben egy Kodiak-medve (Ursus a. middendorffi) került összeszoktatásra sarki rókákkal. Az idős hím medve nem mutatott érdeklődést a rókák felé, lassúsága okán táplálékot is könnyűszerrel lophattak a rókák. Utóbbiak rendszeresen szaporodtak a kifutóban. Az idős állat elpusztulása után két fiatal hím kamcsatkai barnamedve (Ursus a. beringei) vehette birtokba a kifutót, és a rókákkal történő együttélés gyökeresen megváltozott. A fiatal és kíváncsi medvék állandó zaklatása miatt a rókák nem neveltek többé utódokat, valamint arra is sor került, hogy a medvék végül kiásták földalatti üregükből a rókákat, és megöltek egyet. A rókák folyamatosan próbáltak „kitörni” a kifutóból, így az állandó és látványos stressz miatt végül elkülönítették őket a medvéktől (GÜRTLER 2012, sz. k.). A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark, valamint a svéd Skansen szintén rendelkezik tapasztalatokkal a két faj együtt tartásával kapcsolatban.

A vörös rókákkal történő társítás kapcsán szintén beszámolhatunk halálos kimenetelű balesetekről, amikor az üreget elhagyó fiatal rókák estek a medvék áldozatául. A már említett Skansen közel 30 éves tapasztalattal rendelkezik a medvék és rókák közös bemutatását illetően. A valamivel több, mint 3000 m²-es kifutón belül egy csak a rókák által hozzáférhető, 44 m²-es külső található, amely magában foglalja azok belső férőhelyét is. A medvék novembertől márciusig tartó téli pihenője, valamint az ezen kívül eső időszakban jellemző éjszakai elzárás viszonylag nagy mozgásteret biztosít a rókáknak, és a szeparált etetési módszerek alkalmazásával karöltve nagymértékben csökkenti az esetleges balesetek kockázatát. Az állatkert rókái több utódot nevelnek fel sikeresen a barnamedvékkel közös kifutóban, mint természetes közegükben (ASKELUND 2012, sz. k.). További érdekes lejegyzés a Skansen-ből a fiatal medvék és rókák játékos viselkedése a nőstény medve felügyelete alatt (HAMMER 2002).

Az osztrák Alpenzoo Innsbruck egy viszonylag kisméretű, 400 m²-es kifutón tartotta együtt a két fajt. A rókák többnyire éjjel voltak aktívak, napközben a belső és külső kifutót összekötő alagútba vonultak vissza fedezékbe. A fiatal medvék folyamatos vizsgálódása a rókák rejtekhelyeinek felderítésére a társítás megszüntetését eredményezte (HAMMER 2002).

Az amerikai Omahai Állatkert grizzlykkel társította vörös rókáit, ám azok folytonos szökése végett megszűnt a vegyesfajú bemutató (HAMMER 2002).

Ezen kívül a nagy-britanniai Dartmoor Zoological Park és a szlovén Zoo Ljubjana társította e két ragadozót, ám utóbbi jelenleg már farkasokkal közösen mutatja be barnamedvéit.

Barnamedvét (Ursus arctos) fenyegető hím vörös róka (Vulpes vulpes) a Skansen-ben

Skansen, Stockholm, Svédország

Fotó © Skansen

A Heidelbergi Állatkertben találjuk a másik legnagyobb múltra visszatekintő, jelenleg is látható vegyesfajú bemutatót. Az állatkert szíriai barnamedvéi (Ursus a. syriacus) pusztai rókákkal v. korzakokkal (Vulpes corsac) osztoznak egy területen. Az első összeszoktatásra 1981-ben került sor, s először a rókák vehették birtokba a kifutót. Mindkét faj külön belső férőhellyel rendelkezik, mely alkalmat kínál a két faj zavartalan, külön történő takarmányozására. A külső kifutón szétszórt és elrejtett táplálék felkutatása elsősorban a medvék számára jelent elfoglaltságot, s elsősorban a bátor, fiatal hím rókákra jellemző, hogy táplálékot lopnak a medvék elől, melyre azok rövid kergetéssel válaszolnak. Mind a medvék, mind a korzakok sikeresen szaporodnak egymás társaságában, ám a kezdeti években néhány baleset is lejegyzésre került, mikor fiatal rókák estek áldozatul a medvéknek. Ennek megelőzése érdekében változtatni kellett a két faj közötti szocializáción akképpen, hogy a rókák az utódnevelési időszakban – a kölykök 3-4 hónapos koráig – a nappali órákban a belső férőhelyen tartózkodhatnak csupán, s éjjel, a medvék elzárása alatt mozoghatnak csak a kifutón. Ezt követően korlátlan hozzáféréssel kiengedik őket a külsőbe, még mindig a medvék jelenléte nélkül, s csak e rutin után kerül sor mindkét faj összes egyedének az összeszoktatására. Ez a technika megfelelőnek bizonyult további balesetek elkerülését illetően. A jelenlegi viszonylag kisméretű, 472 m²-es kifutó bővítését az idei év végére tervezi az intézmény (REICHLER-DANIELOWSKI 2012, sz. k., ZIEGLER 2002).

Szíriai barnamedvék (Ursus a. syriacus) és pusztai rókák (Vulpes corsac) együttélése a Heidelbergi Állatkertben

Zoo Heidelberg, Németország

Fotók © Allan Galway

Szíriai barnamedve (Ursus a. syriacus) és pusztai róka (Vulpes corsac) Heidelbergben. A felvételen jól látható a csak rókák által megközelíthető belső férőhelyre vezető falrés.

Zoo Heidelberg, Németország

A macskafélék (Felidae) közül a hiúzokkal történő együtt tartás volt látható a Salzburgi Állatkertben, amely azonban tragédiába torkollott. Az egyik hiúz folyamatosan támadta az egyik medvét, míg az egyszer csak megelégelve ezt, a kifutó egyik sarkába szorítva végzett az óvatlan állattal. A másik hiúz továbbra is a medvékkel maradt még egy ideig, ám további baleset nem került lejegyzésre. Az 1600 m²-es közös kifutón felül a hiúzok egy saját, 150 m²-es területtel is rendelkeztek. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a szomszédos kifutóban élő rozsomákok (Gulo gulo) átástak a medvékhez, így néha mindhárom ragadozófajt együtt lehetett megfigyelni a kifutón (HAMMER 2002).

Az imént említett, a menyétfélék (Mustelidae) családjának egyik legnagyobb testű faját, a rozsomákot „szándékoltan” is társították már barnamedvékkel a svájci Berni Állatparkban. A két ragadozó faj együtt tartását illetően hosszú múlttal rendelkezik az intézmény, az első összeszoktatásra 1993-ban került sor. Kezdetben két idős szíriai barnamedve élt a területen, melyek nem mutattak érdeklődést a rozsomákok felé. Ez utóbbiak számára kisebb, a medvék ellen villanypásztorral levédett területeket alakították ki, mely pihenő- és búvóhelyként egyaránt megfelelőnek bizonyult. 2004-től azonban két fiatal európai barnamedve nőstény osztotta meg a kb. 3600 m²-es kifutóját egy rozsomák tenyészpárral, és ezek a medvék már jóval aktívabb érdeklődést mutattak a másik faj irányába. A villanypásztor már nem akadályozta a kíváncsi medvéket abban, hogy felderítsék a rozsomákok területét, így azoknak két méter magasságba helyezett búvóhelyeket szereltek fel nyugalmuk érdekében, melyeken a medvék nem mozogtak biztonságosan tömegük miatt. A két faj közötti kapcsolat csupán a rozsomákok utódnevelési időszakában nem volt megfelelőnek nevezhető, ekkor ugyanis a nőstény túlzott stresszt mutatott a medvék jelenléte miatt, még a teljes szeparációt követően is. Ettől eltekintve a két faj együttélése feltételezhetően gazdagította az állatok viselkedéskészletének komplex előhívását. A takarmányozás során jellemző volt az egész tetemmel történő etetés is, melyet a nap nagy részében elsősorban a medvék birtokoltak. Az éjjeli órákban – mikor biztonsági okokból ez utóbbiak elzárásra kerültek – a rozsomákok részben megették, majd elásták a maradékot, amely további foglalatosságra késztette a medvéket a következő nap. Dr. Marc ROSSET (2007, 2012, sz. k.), az állatpark kurátorának elmondása szerint sérülés nem került lejegyzésre a két faj közös bemutatása során. Az állatgyűjteményben bekövetkezett változások, valamint a jelenleg is tartó területátrendezés a két faj közös bemutatójának megszűnését eredményezte napjainkra. A rozsomákokkal végzett tenyészmunka sikerességének növelése érdekében azonban az állatpark nem tervezi újabb társaskifutó kialakítását, jelenleg mindkét ragadozó számára külön bemutató építése van folyamatban (ROSSET 2012, sz. k.).

Európai barnamedve (Ursus arctos arctos) és rozsomák (Gulo gulo gulo) Amnéville-ben

Zoo d'Amnéville, Franciaország

Jegesmedve, Ursus maritimus

Társaskifutók nem csak a barnamedvék esetében kerülnek kialakításra. Jegesmedvéket szintén társítottak már sarki rókákkal, például a nebraskai Omahai Állatkertben. A viszonylag kisméretű, mindössze 348 m² alapterületű kifutó rendelkezett csak a rókák számára hozzáférhető, sziklákkal levédett területtel, ahol utódaikat is sikeresen nevelték. Ez esetben is lejegyzésre került egy halálos kimenetelű baleset, mikor a medvék területén óvatlanul pihenő rókát megölte az egyik medve (HAMMER 2002). Az ajánlás szerint célszerű fiatal medvék és kifejlett rókák összeszoktatása (THOMAS 1968). Egy korabeli útmutató a Duisburgi Állatkertből szintén említést tesz e két faj közös férőhelyen történő bemutatásáról. A Dublini Állatkert szintén tervezte jegesmedvék és sarki rókák közös bemutatását, ám végül nem került sor az összeszoktatásra (MOLLOY 2012, sz. k.).

Az AZA Bear Tag (2007) ajánlása szerint – mely a Standardized Animal Care Guidelines: Polar Bear (Ursus maritimus) publikációban olvasható – nem ajánlott a jegesmedvék más fajokkal történő társítása (DORMAN & BOURNE 2009).

Érdemes továbbá megemlíteni, hogy az Osnabrück-i Állatkertben született jegesmedve x barnamedve (Ursus maritimus x Ursus arctos) hibrid egyedek szintén nem egyfajos kifutót birtokolnak, hanem ezüstrókákkal (Vulpes vulpes var. argentata) osztoznak területükön.

Jegesmedve x európai barnamedve (Ursus maritimus x Ursus arctos arctos) hibrid egyedek és ezüstrókák (Vulpes vulpes var. argentata) közös kifutója Osnabrück-ben

Zoo Osnabrück, Németország

Feketemedve v. baribál, Ursus americanus

Az amerikai feketemedvék esetében beszélhetünk talán a legkomplexebb vegyesfajú közösség kialakításáról, mind a terület méretét, mind a területen együtt bemutatott fajok számát illetően. A kanadai Quebec-ben található Zoo sauvage de Saint-Félicien „Natural Trail Park” elnevezésű bemutatója 185 hektár kiterjedésű, melyet az intézmény 15 baribálja a következő fajokkal oszt meg jelenleg: szürke farkas, pézsmatulok (Ovibos moschatus), amerikai bölény (Bison bison), rénszarvas (Rangifer tarandus), fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus), jávorszarvas (Alces americanus), vapiti (Cervus canadensis) és feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus), valamint egyéb taxonok (GAGNON 2012, sz. k). Egy korábbi forrás (LUBIW-HAZARD 2000) szerint, e fajokon túlmenően havasikecskék (Oreamnos americanus) és vastagszarvú juhok (Ovis canadensis) is bemutatásra kerültek ugyanezen állatkert 325 hektáros területén. A területet 1972-ben nyitották meg. Habár számos faj táplálékfelvétele már pusztán a hatalmas terület biztosításával is megoldott, a rendszeres és megfelelően kivitelezett takarmányozás segíti a fajok problémamentes együtt tartását. A különféle szarvasfajok nőstény egyedeit általában külön kifutókban helyezik el a borjadzás és az utódnevelés időszakára, azonban az összes vemhes szarvastehén befogása nem kivitelezhető a területen. A fehérfarkú szarvasok borjainak egy részét eképpen a medvék olykor megtizedelik a tavaszi periódusban, ám ez segít stabilan tartani a csordát. Eddig „csupán” szarvasborjak predálása fordult elő, kifejlett szarvas megtámadására nem került sor (GAGNON 2012, sz. k.).

Feketemedve (Ursus americanus) és fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus) (balra). Egy baribál kényszerül kitérni egy vapitibika (Cervus canadensis) fenyegetése elől (jobbra).

Zoo sauvage de Saint-Félicien, Quebec, Kanada

Európában is találhatunk példát a feketemedvék és nagytestű növényevők közös bemutatására. A franciaországi Peaugres-i Szafaripark feketemedvéi amerikai bölényekkel élnek együtt egy 30 hektár kiterjedésű területen. Elmondható, hogy a bölények dominánsabbak a medvékkel szemben, és elsősorban ők mutatnak agresszív magatartást a medvék felé a táplálkozás kapcsán, valamint a bölényborjak nevelési időszakában. A tapasztalatok szerint a medvék rendszerint kitérnek a patások útjából, és nem közelítik meg túlságosan a kifejlett egyedeket. Előfordult azonban, hogy legyengült bölényborjat ragadtak el a medvék, mikor a kifejlett egyedek nem kellőképpen védték azokat. Összességében azonban pozitív tapasztalatokról számolnak be az állatkert munkatársai (PIGNOREL 2007, DUBOIS 2012, sz. k.).

Egy másik európai szafaripark, a dán Ree Park - Ebeltoft Safari szintén tapasztalatokkal bír a baribálok, amerikai bölények és feketefarkú prérikutyák egy területen történő bemutatását illetően (JENSEN 2008, sz. k.).

Feketemedve (Ursus americanus) és amerikai bölények (Bison bison) a Peaugres-i Szafariparkban

Espace au Safari de Peaugres, Franciaország

A Mexikóban található Africam Safari Park szintén nagyobb testű patásokkal és számos madárfajjal közösen mutatja be feketemedvéit. Az eredetileg csak a ragadozók által lakott területre 1995-ben fehérfarkú szarvasokat (Odocoileus virginianus sinaloae), 1996-ban pedig örvös pekarikat (Pecari tajacu) szoktattak be. Egy esetben lejegyzésre került, hogy egy frissen csapatba szoktatott pekarit megölt egy medve. Új medve érkezésekor a pekarik és bizonyos madarak elkülönítésre kerülnek, továbbá az általános menedzsment része, hogy a pekarikat és medvéket éjszakára belső férőhelyeikre zárják (AZA Ungulate TAGs 2017).

A német Serengeti Park Hodenhagen és az amerikai Wild Wilderness Drive-Through Safari szintén hatalmas területen társítja feketemedvéit különböző patásokkal és főemlősökkel.

Medvék és macskafélék társítására nem csak Salzburgban került sor, hanem az USA-beli Arizona tagállamban található Out of Africa Wildlife Park-ban is. Az intézmény két nőstény feketemedvéje 17 éven keresztül osztotta meg kifutóját két nőstény pumával (Puma concolor), valamint közel egy éven keresztül négy fiatal farkassal. Utóbbiak ivarérésük után nem voltak együtt tarthatóak a pumákkal, így külön férőhelyre kerültek. Jelenleg a medvék egyedül lakják férőhelyüket (HARRISON, POWELL 2012, sz. k.).

A szintén amerikai Noah’s Ark Animal Sanctuary ad továbbá otthont egy további macskafélékkel történő társas bemutatónak, ahol egy feketemedve, egy oroszlán (Panthera leo) és egy tigris (Panthera tigris) él szoros „barátságban”. A három nagyragadozó kölyökkoruk óta együtt él.

A kutyafélék közül szürke farkassal (Canis lupus), közönséges szürkerókával (Urocyon cinereoargenteus), sarki rókával (Alopex lagopus) és vörös rókával (Vulpes vulpes) egyaránt bemutattak már közös férőhelyen amerikai feketemedvéket.

A baribálokat továbbá társították már Hanumán-szürkelangurokkal (Semnopithecus entellus) is (AMES 1998).

Feketemedve (Ursus americanus) és puma (Puma concolor) egy arizonai állatparkban

Out of Africa Wildlife Park, Camp Verde, Arizona, Amerikai Egyesült Államok

Feketemedvék (Ursus americanus) és sarki farkasok (Canis lupus) a Ree Park – Ebeltoft Szafariparkban

Ree Park –Ebeltoft Safari, Dánia

Örvös medve, Ursus thibetanus

A viszonylag agresszív természetű örvös medvék társítására is sor került már, mégpedig a cseh Ostravai Állatkertben, a fentebb említett langurfajjal közösen bemutatva. A 2010-ben megnyílt, „Chitwan” elnevezésű bemutató közel 1,4 hektár kiterjedésű erdei környezetet biztosít az állatok számára. Az eddigi tapasztalatok szerint nem merült fel probléma a két faj közös kifutón történő elhelyezése kapcsán (ONDRUŠOVÁ 2007, 2012, sz. k.). Az általánosítás – miszerint fiatal állatok jobb eséllyel összeszoktathatóak, legyen szó egyazon vagy különböző fajok egyedeiről – a medvék esetében ezúttal is pontosításra szorul: a Chitwan sikere is részben abból fakad, hogy az itt látható örvös medvék már fajuk koros egyedei, így igen kevés érdeklődést mutatnak a fürge főemlősök iránt. A társbérlet fenntarthatóságát a csemetéiket nevelő majomcsapat látványa is tovább erősíti bennünk.

Örvös medvék (Ursus thibetanus) és Hanumán-szürkelangurok (Semnopithecus entellus) társaskifutójának részlete az Ostravai Állatkertben

Zoologická zahrada Ostrava, Csehország

A holland Amersfoort város állatkertjének egyik érdekessége volt, hogy az örvös medvékkel pusztai rókák és tarajos sülök (Hystrix cristata) osztoztak a kifutón. A rókák egy összekötő alagúton szabadon átjárhattak a szomszédos, barnamedvék számára kialakított külsőbe, ám mivel utóbbiak jóval aktívabb érdeklődést mutattak irántuk, így a nappalt többnyire az örvös medvék és a sülök „társaságában” töltötték. Az éjjeli órákban azonban – mikor a barnamedvék nem használták a külső kifutót – rendszeresen felderítették azok férőhelyét. A társaskifutó 2009-ben felszámolásra került, mikor a Dierenrijk-be utaztak az állatok, ahol jelenleg is látható a medvék és rókák együttélése (DIJKGRAAF 2012, sz. k.). Utóbbi állatkert azonban több halálos kimenetelű balesetről is beszámol. Az Amersfoort-ból érkezett állat mellett egy másik állatkertből érkezett, kisebb csapat (1.3) pusztai róka is beszoktatásra került a medvék kifutójába, amelyek nem rendelkeztek tapasztalattal e szocializációban. A kíváncsi állatok nem tartottak távolságot a medvéktől, és az első három napban az egyik nőstény el is pusztult a medvéktől szerzett sérüléseiben. Társai óvatosabbá válásának dacára, két hónap elteltével egy újabb rókát találtak holtan a gondozók a belső kifutó egyikében, ahonnan élelmet próbált lopni a medvék takarmányából. Ezt követően a belső férőhely bejárata átalakításra került akképpen, hogy azon csak a medvék tudjanak keresztülhaladni (JANSEN 2012, sz. k.).

Örvös medve (Ursus thibetanus) és pusztai rókák (Vulpes corsac) az Amersfoort-i Állatkertben

Dierenpark Amersfoort, Hollandia

Továbbá, az örvös medve Japánban élő alfajának (Ursus thibetanus japonicus) egyedei álcás pálmasodrókkal (Paguma larvata) élnek közös kifutón a tokiói Uneo Állatkertben.

Ajakos medve, Melursus ursinus

Ajakos medvékkel is több ízben hoztak már létre társaskifutót. A Londoni Állatkert egykori, kb. 6000 m²-es, Ázsiára koncentrált bemutatója közös kifutót biztosított az állatkert ajakos medvéinek, Hanumán-szürkelangurjainak és Reeves-muntyákszarvasainak (Muntiacus reevesi) (AMES 1998), valamint kék páváknak (Pavo cristatus) és különféle vízimadaraknak (HETTLER 1998). A kezdetben békés együttélés azonban hirtelen véget ért a medvék utódnevelési időszakában, elsősorban a nőstény fokozott agressziója miatt. A nőstény muntyákszarvas agresszív viselkedése a medvebocs irányába azt eredményezte, hogy a nőstény medve – bocsát védelmezve – halálra sebezte a szarvast (FITZPATRICK, sz. k., idézi DORMAN & BOURNE 2009). Továbbá – a szarvasok elkülönítése után – a páváknak is új férőhelyre kellett költözniük a hím medve folytonos zaklatása miatt (HAMMER 2002).

A németországi Lipcsei Állatkertben a medvék és főemlősök társításának egy további példáját lehet megfigyelni, ahol az ajakos medvék bundermakákókkal (Macaca mulatta) élnek társbérletben. Kezdetben 1.2 ajakos medve és 0.4.1 bundermakákó került összeszoktatásra, a hím makákót a későbbiekben vezették be a csapatba. Az 580 m² nagyságú külső kifutó műsziklával és vizesárokkal határolt, melyen a növényzet eleinte villanypásztorral volt levédve. Először a főemlősök vehették birtokba a kifutót a medvék jelenléte nélkül, majd a ragadozók villanypásztorhoz történő szoktatása következett. A két faj összeengedésének első heteiben a majmok a kifutó mözepén kiépített mászófák felső szintjén maradtak, s csak eztán lehettet megfigyelni azokat a talajon mozogni a medvék jelenlétében. A bundermakákók az ajakos medvék közelében nagyon óvatosan, fokozott elővigyázattal közlekedtek mindvégig biztonságos távolságot tartva azoktól. Az együttélés csak a külső kifutóra korlátozódik. Éjszakára a medvéket belső férőhelyeikre zárják, míg a majmok egyaránt használhatják a belső- és külső kifutót egyaránt (ZIEGLER 2002). A két faj sikeres szocializációjában szerepet játszik, hogy a közösen használt külső kifutó megléte mellett egy másik, a medvék számára biztosított kisebb kifutó is rendelkezésre áll a sikeres utódnevelés biztosítása céljából. Az ajakos medvék Európai Fajfenntartó Tenyészprogramját (EEP) korábban a Lipcsei Állatkertből koordinálták a sikeres tenyészmunka elismeréseként. Azonban nem csak a medvék nevelik eredményesen utódaikat, hanem a főemlősök is, mégpedig a medvékkel megosztott kifutóegységen. A két faj között direkt, fizikai kontaktus is gyakran megfigyelhető, amely a fiatal makákók medvék hátán történő „utazását” jelenti. Habár inkább a medvék tekinthetők a domináns fajnak a kifutón, az egyik idősebb hím medve nyilvánvaló félelmet mutat a makákók közeledésekor. Az immáron 10 éve sikeresen működő társaskifutón a táplálkozással kapcsolatos környezetgazdagítási módszerek alkalmazása során bizonyos problémát jelent azonban, hogy az okosabb és fürgébb majmok megszerezhetik a medvék táplálékát is (FELGNER 2007, sz. k.).

Az indiai Wildlife SOS intézményben szintén látható ez a fajkombináció.

Ajakos medve (Melursus ursinus) hátán utazó fiatal bundermakákó (Macaca mulatta) a Lipcsei Állatkertben

Zoologischer Garten Leipzig, Németország

Ajakos medvék (Melursus ursinus) és bundermakákók (Macaca mulatta) társaskifutójának részlete Lipcsében

Zoologischer Garten Leipzig, Németország

Ajakos medve (Melursus ursinus) és bundermakákók (Macaca mulatta) az indiai Wildlife SOS intézményben

Wildlife SOS, Agra, India

A holland Hilverenbeek-ben, a Beekse Bergen Szafariparkban szintén szemtanúi lehetünk az ajakos medvék és bundermakákók együttélésének. Olykor megfigyelhető a majmok „csoportos támadása”, ám mivel sokkal fürgébbek nagyobb társbérlőiknél, különösebb nehézség nélkül tudnak kitérni a medvék útjából. 2006-ban azonban az egyik medve megölt, és fel is falt egy másik fajhoz tartozó majmot, egy ideje nagy részét a földön töltő medvemakákót (Macaca arctoides) (VERSTEEGE 2012, sz. k.). A baleset a látogatók szeme láttára történt, és a bulvársajtóban történő szenzációhajhász ferdítések miatt nagy vihart kavart. A szafaripark a közelmúltban pusztai rókákat (Vulpes corsac) és ázsiai kiskarmú vidrákat (Aonyx cinereus) szoktatott be a medvék új kifutójába. A bemutató nem szolgál szaporítási célokat, jelenleg mindhárom fajból hím egyedeket tart az intézmény.

Ajakos medve (Melursus ursinus) és pusztai róka (Vulpes corsac) Hilvarenbeek-ben

Safaripark Beekse Bergen, Hilvarenbeek, Hollandia

Ajakos medvék (Melursus ursinus) és pusztai rókák (Vulpes corsac) Hilvarenbeek-ben

Safaripark Beekse Bergen, Hilvarenbeek, Hollandia

A medvemakákók egy másik német intézményben, a Chemnitz-i Állatparkban szintén együtt élnek a kert ajakos medvévivel.

A német Rheine-ben található NaturZoo példát szolgáltatott az ajakos medvék és egy eddig még nem említett kutyaféle ragadozó, az aranysakálok (Canis aureus) együttélésére (jelenleg Canis anthus lupaster faj-meghatározással). A 2009 májusában átadott, 5300 m²-es, kettéosztható bemutatóval kapcsolatos tapasztalatokról egy terjedelmes cikket is olvashatunk a Der Zoologische Garten egyik lapszámában (JOHANN 2011).

Ajakos medve (Melursus ursinus) és aranysakál (Canis aureus) Rheine-ben

NaturZoo Rheine, Németország

Indiai ajakos medve (Melursus ursinus ursinus) és európai aranysakál (Canis aureus moreotica)

NaturZoo Rheine, Németország

Maláj medve, Helarctos malayanus

Maláj medvéket binturongokkal (Arctictis binturong) mutatnak be közösen egy francia, egy holland és egy angol állatkertben. A Saint Martin la Plaine-ben található társaskifutó egyik érdekessége, hogy tulajdonképpen nem szándékos tervezés eredménye: az egyik binturong férőhelyét elhagyva utat talált a medvék kifutójába, és a megfigyelések szerint agresszió nélkül, közösen táplálkozott azokkal. A későbbiekben, ennek hatására került sor a két faj direkt összeszoktatására (HAMMER 2002). Az állatkert jelenlegi nőstény maláj medvéje már születése óta együtt nevelkedett a binturongokkal, majd a később egy Kambodzsából érkezett hímet is sikeresen beszoktattak a kifutóba. A két faj egyaránt osztozik a belső- és külső férőhelyen, azonban a hím medvét éjszakára különzárják, mert heves agressziót mutat a táplálkozás során. Probléma akkor merült fel, mikor egy új binturong hím beszoktatása volt folyamatban, amely mind fajtársa, mind a medvék felé agresszív viselkedést tanúsított. Ezzel kapcsolatban egy tragédiába torkolló baleset is lejegyzésre került, mikor a hím medve a belső férőhelyen megölte, majd részben megette a binturongot (GERARD 2012, sz. k.).

Maláj medve (Helarctos malayanus) és binturong (Arctictis binturong)

Espace Zoologique de Saint-Martin-la-Plaine, Franciaország

A másik példa erre az együttélésre az Arnhem-ben található Burgers’ Zoo egyik, az ázsiai esőerdők világát megelevenítő, „Rimba” elnevezésű ökobemutatója. A két faj összeszoktatására 2009-ben került sor és az előzetes elgondolások alapján arra számítottak, hogy a medvék üldözni fogják a cibetmacskákat. A binturongok a fentebb említett francia állatkertből érkeztek, tehát már előzetes tapasztalatokkal bírtak a maláj medvék jelenlétét illetően. A szakemberek számára azonban meglepő módon a binturongok bizonyultak domináns félnek a medvékkel szemben, melyet a napi táplálék felkínálásakor is figyelembe kell venniük a gondozóknak. A takarmány nagy részének felkínálása a többszörösen szeparálható belső férőhelyeken történik, míg egy kisebb rész környezetgazdagítási céllal a kb. 1300 m² alapterületű kifutón kerül szétszórásra.

Az éjjeli órákat mind a medvék, mind binturongok saját belső férőhelyeiken töltik. Az idő haladtával sebeket lehetett megfigyelni a binturongok faroktövén, melyek az állatkert állatorvosának véleménye szerint a medvéktől származnak. Valószínűnek tűnik, hogy a binturongok éjszakai pihenőhelyükön tartózkodva, farkukat kilógatva szerezték sérüléseiket (VAN de PUT 2012, sz. k.).

A maláj medve & binturong fajkombináció szintén látható a Chester-i Állatkertben.

Maláj medvék (Helarctos malayanus) és binturongok (Arctictis binturong) többféle aljzattal, búvóhellyel és mászási lehetőséggel gazdagon ellátott társaskifutójának részlete az Arnhemi Állatkertben. A medve fölött, egy farönkön pihenő binturong is látható.

Burgers’ Zoo, Arnhem, Hollandia

Maláj medvék (Helarctos malayanus) és binturongok (Arctictis binturong) Arnhemben

Burgers’ Zoo, Arnhem, Hollandia

Maláj medve (Helarctos malayanus) táplálékának „elorzására” készülő binturong (Arctictis binturong) az Arnhemi Állatkertben

Burgers’ Zoo, Arnhem, Hollandia

Meglepő módon a maláj medvék ázsiai vadkutyákkal (Cuon alpinus) történő közös bemutatására is sor került egy francia állatkertben, ahol a vadkutyák saját kifutójukról járhatnák át a medvékhez.

Madridban korábban vörösorrú ormányosmedvékkel (Nasua nasua) társították a legkisebb medvefajt.

Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus

A pápaszemes medvéket már számos alkalommal társították más fajokkal. Az Állatkerti Világszövetség (WAZA – World Association of Zoos and Aquariums) ajánlása szerint együtt tarthatóak ormányosmedvékkel (Nasua spp.) és főemlősökkel (Primates) (WAZA 2007).

A Los Angeles-i Állatkertben vörösorrú ormányosmedvékkel (Nasua nasua) tartották sikeresen együtt a fajt, ahol megfigyelhető volt, hogy mindkét faj egy időben nevelte utódait a közös kifutón (DEE 1988). Ez a társítás európai állatkertekben is kialakításra került, mint például a Zürichi-, Antwerpeni-, Chester-i, Amszterdami és Madridi Állatkertben, a Port Lympne Állatparkban, Pont Scorff-ban, a Noah's Ark Zoo Farm-ban, valamint a Gerald Durrell által alapított Jersey Zoo-ban is. Zürichben a pápaszemes medvék és ormányosmedvék közös kifutójának létrehozása előtt is társbérletben éltek a medvék vízimadarakkal, tőkés récékkel (Anas platyrhynchos) és Peposaca v. bütykös üstökösrécékkel (Netta peposaca) (FISCHBACHER & SCHMID 1999). A jelenleg is látható közös bemutató – mely 1995-ben került kialakításra – egy dél-amerikai hegyvidéki erdő imitációja, amely átmenetet képez a trópusi esőerdei biotóp és az Andok vonulata között. A természetes és műsziklákkal egyaránt ellátott, vízesésekkel szabdalt, dús vegetációval bíró terület három különálló kifutóegységből áll. Ezzel a módszerrel lehetővé válik, hogy az ormányosmedvék nyugalmat élvezzenek az utódnevelési időszakban. A terület közös használatakor olyan pihenőhelyek, valamint földalatti mesterséges „alagutak” kerültek kialakításra, melyekhez a pápaszemes medvék nem férhetnek hozzá. Egy új, hím ormányosmedve sikeres beszoktatása csupán néhány hetet vett igénybe. GALEFFI (2012, sz. k.) elmondása szerint a vegyesfajú kifutó problémamenetesen működik. Az idős nőstény medve jelenleg is együtt él az ormányosmedvékkel (LODDENKEMPER 2018, sz. k.).

Pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) és vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) a Zürich-i Állatkertben

Zoo Zürich, Svájc

Pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) és vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua) az Antwerpeni Állatkertben

ZOO Antwerpen, Belgium

Pápaszemes medvék (Tremarctos ornatus) és vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua) közös bemutatójának egy részlete a Chester-i Állatkertben

Chester Zoo, Egyesült Királyság

Jersey-ben azonban nemcsak vörösorrú ormányosmedvékkel osztoztak közös területen a pápaszemes medvék, hanem ázsiai kiskarmú vidrákkal (Aonyx cinereus) is, így három ragadozó fajt mutattak be egy közös kifutón. A két kisebb testű faj számára úgy alakították ki a belső férőhelyeiket, hogy azokhoz a medvék ne tudjanak hozzáférni. A vidrák számára szűk bejáratú belsőt alakítottak ki, amelyet csak a víz alól tudtak megközelíteni, míg az ormányosmedvék köteleken mászva érhették el szálláshelyüket (COWAN és mtsai. 1999). A kezdeti időszakban egy baleset is lejegyzésre került, mikor az egyik medve egy mancscsapással megölt egy vidrát, amely élelmet próbált lopni közvetlenül a medve mellől. A későbbiekben e kifutó fajösszetétele is megváltozott: a kisméretű, ázsiai elterjedésű vidrafaj nőstény egyede tumorban elpusztult néhány hónappal ezelőtt, s így az állatföldrajzi bemutatásnak teret engedve, helyettük déli bőgőmajmok (Alouatta caraya) egy sikeres tenyészcsoportja vált a medvék és ormányosmedvék társbérlőjévé. További változás, hogy az ormányosmedvék esetében nem szaporodó, nősténycsoport lakja a kifutót. Az 1700 m² alapterületű kifutó kettéosztható, a terület közepén található, részben földbe süllyesztett épület vonalában. Az ebben kialakított hat belső férőhely megfelelő szeparálási lehetőséget nyújt az állatok számára, így mindegyik faj külön belsővel rendelkezik. A medvék esetében a nőstény számára külön ellető belső is rendelkezésre áll. A bőgőmajmokat az éjjeli órákra elővigyázatosságból bezárják, míg az ormányosmedvék folyamatos kijárással rendelkeznek. A takarmány felkínálása annak minőségétől, illetve az időjárás viszontagságaitól függ. Rossz időjárási körülmények közt a belső férőhelyeken történik az etetés, normál esetben a medvék és koatik a külső kifutó átellenes oldalain, szétszórva kapják meg takarmányukat. A nyári szezonban a majmok fő etetése a nap végén, bezárásuk után történik, míg a külsőben naphosszat táplálkozhatnak a területen található fákon. Télen közös belső férőhelyet használnak az ormányosmedvékkel, ahol leveles ágakat biztosítanak számukra. E két faj jól tolerálja egymás jelenlétét, és a kisebb intenzitású viták megléte ellenére az is jellemző, hogy problémamentesen együtt tarthatóak még az utódnevelési időszakban is. A majmok és koatik körültekintőek és óvatosak a medvék jelenlétében, fiatalabb bőgőmajmoknál előfordul, hogy közel merészkednek, és próbálják megérinteni nagytestű társbérlőiket. A medvék esetében a legdirektebb kontaktus a nőstény vidrával volt megfigyelhető. Utóbbi játékos és szemtelen természete abban nyilvánult meg, hogy belecsípett a medvék hátsójába, majd gyors menekülésbe kezdett. További érdekesség volt, hogy több esetben a medvék belsőjében aludt azok közvetlen közelségében (HUNT 2012, sz. k.).

Pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) egy ázsiai kiskarmú vidrával (Aonyx cinereus) (balra) és egy nőstény déli bőgőmajommal (Alouatta caraya) (jobbra) a Jersey Zoo-ban

Jersey Zoo, Trinity, Csatorna-szigetek

A pápaszemes medvék főemlősökkel történő összeszoktatása egyéb európai kertekben is megfigyelhető. Antwerpenben és Doué-la-Fontaine-ben bolíviai mókusmajmok (Saimiri boliviensis boliviensis), míg Frankfurtban szintén déli bőgőmajmok a medvék társbérlői.

Pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) és bolíviai mókusmajmok (Saimiri boliviensis boliviensis) Antwerpenben

ZOO Antwerpen, Belgium

Pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) és bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis boliviensis) Antwerpenben

ZOO Antwerpen, Belgium

Pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) és erdei kutyák (Speothos venaticus)

Zoo Frankfurt, Németország

Frankfurt ezen túlmenően egy további kutyafélével, jelenleg erdei kutyákkal (Speothos venaticus) közös férőhelyen mutatja be medvéit.

Az egyik legmegdöbbentőbb fajösszetételű bemutató kialakítására 2004-ben került sor a South Lakes-i Állatparkban, mikor közös kifutón helyezték el a park pápaszemes medvéit, ázsiai kiskarmú vidráit, vízidisznóit v. kapibaráit (Hydrochoerus hydrochaeris) és közönséges v. dél-amerikai tapírjait (Tapirus terrestris). A későbbiekben bóbitás csuklyásmajmok (Sapajus apella) is beszoktatásra kerültek, jelenleg pedig már feketefejű pókmajmok (Ateles fusciceps) is átjárhatnak – köteleken átmászva – saját kifutójukból az így már hat fajt számláló dél-amerikai bemutatóba. A kb. 3500 m²-es kifutón WARD (2012, sz. k) elmondása szerint, érdekes módon a medvék nem igazán domináns szerepűek. A külső kifutóhoz két épület kapcsolódik, egyrészt a medvék és csuklyásmajmok, másrészt a tapírok és kapibarák közös házai. Mindkét esetben szeparált belső férőhelyekkel rendelkeznek az említett fajok, ami teljes egészében azonban nem zárja ki a más faj általi megközelíthetetlenséget, elsősorban a vidrák „látogatására” kell gondolnunk. Utóbbiak számára a kifutó egy sziklás területe jelent védelmet. A takarmány felkínálása elsősorban szeparáltan történik, kivéve a nyári szezonban programot kínáló külső kifutón történő etetést, mely főleg a különböző táplálékféleségek szétszórását jelenti.

Pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) vízidisznók (Hydrochoerus hydrochaeris), ázsia kiskarmú vidrák (Aonyx cinereus), egy dél-amerikai tapír (Tapirus terrestris), valamint egy feketefejű pókmajom (Ateles fusciceps) társaságában

South Lakes Safari Zoo, Dalton-in-Furness, Egyesült Királyság

ÖSSZEGZÉS

Egy társaskifutó sikeressége attól függ, hogy komplexebb módon tudunk figyelembe venni minden állattartásra vonatkozó kritériumot, mint egy egyfajos kifutó esetében. Azok az általános szabályok, melyek betartásával nagyon sokat profitálhatunk egy állatbemutató kialakítása esetén, fokozottabban érvényesek egy vegyesfajú életközösség prezentálásakor.

A társaskifutók esetében általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a kifutó, annál kevesebb a probléma. Mivel a medvefélék nagytestű, territóriumot tartó állatok, a fajok rendelkezésére álló terület növelésével nagymértékben növelhető annak esélye, hogy az állatok képesek legyenek kitérni egymás útjából. E mennyiségi tényezőn túlmenően jóval kritikusabb faktor az állattartótér minőségi kialakítása, hiszen nem elég pusztán a nagy terület biztosítása, ha az hiányában van azoknak a feltételeknek, melyek biztosítani képesek a társított fajok minél stresszmentesebb szocializációját. A dominanciában lentebb álló egyedek számára – legyen szó egyazon vagy külön fajhoz tartózó állatokról – nagyon fontos biztosítani azok zavartalanságát mind a külső, mind a belső férőhelyek vonatkozásában. A külső kifutónak megfelelően tagoltnak kell lennie, mely a területi elrendezéssel, valamint a tereptárgyak megfelelő alkalmazásával lehetővé teszi a vizuális elszeparálódást, és minél több menekülési útvonalat biztosít egy esetleges agresszív kontaktus kialakulása esetén. A legjobb megoldás az, ha a medvékkel társított fajok rendelkeznek egy csupán azok által használható területrésszel, és saját választásuk alapján használhatják a medvékkel közös férőhelyet. Amennyiben belső férőhelyek is az állatok rendelkezésére állnak, rendkívül fontos azok megfelelő kiépítése az elkülöníthetőség biztosítása végett.

A mindennapi rutinfeladatok vonatkozásában a takarmány megfelelő felkínálása a siker egyik kulcsfaktora. Mivel a fenti példákból is látható, számos esetben egy másik ragadozó, tehát táplálékkonkurens faj kerül összeszoktatásra a különböző medvefajokkal. Ennek folyományaként rendkívül fontos a szeparált etetési módszerek alkalmazásának lehetősége, hiszen mint láthattuk, a legtöbb sérülés vagy akár halálos kimenetelű baleset a táplálkozással kapcsolatos agresszió eredménye. Az ugyanolyan vagy hasonló takarmányt igénylő fajok egyazon kifutón történő elhelyezése megnehezíti az egyedek normál táplálékfelvételét mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében, így állategészségügyi vonatkozásból is rendkívül fontos a szükségtelenül magas kompetíció alacsony szinten tartása. Az elkülönített etetési technikák alkalmazása – történjen az a külső vagy belső férőhelyen – nagyban elősegíti a társaskifutó sikeres működtetését, azonban bizonyos társítások esetében egyéb környezetgazdagítási módszerekről történő lemondásnak az áldozatát követeli. Míg egy egyfajos kifutón rendkívül hathatós módszer a takarmány szétszórása és elrejtése, az egymás számára táplálékkonkurenciát jelentő fajok számára ez csak megfelelően nagy terület biztosítása esetén oldható meg kellő mértékben biztonságosan. Mivel a medvefélék táplálékkereső viselkedése viszonylag tág indőintervallumban történő relatíve nagy terület bejárását jelenti – melynek biztosításáról a lehetőségekhez mérten zárttéri körülmények között sem szabad lemondanunk – hatékonyabb állattartási módszernek tekinthető a minél nagyobb terület biztosítása, mely egyúttal jelentősen csökkenti az egyéb fajokkal történő társításból adódó versengés mértékét.

A fajválasztás kritériuma szerint elmondható, hogy a bemutatott társaskifutók – néhány kivételtől eltekintve – állatföldrajzi, és számos esetben ezen belül is azonos élőhely szerint társítva mutatják be az adott fajokat, ami didaktikai szempontból egy lényeges eleme a társaskifutók létrehozásának. A természetben egymáshoz közeli ökológiai fülkében élő vagy hasonló életmódú fajok társítása esetén magas lehet a versengés kockázata, ennek elkerülésére egy hatékony módszer az olyan fajszelektálás, mely a nagy testméretbeli különbségek meglétén alapul. Ez utóbbi kritériumot egymástól eltérő életmódú fajok – például nappali vagy éjszakai aktivitásra kell gondolnunk – összeszoktatása során is eredményesen alkalmazhatjuk, melyet számos ismertetett példa követ, mikor a medvéket egy jóval kisebb testű ragadozófajjal szocializálják, mint például az említett rókafajokkal. Ezzel ellentétben a medvék is lehetnek szubdominánsak egy életközösségben, például a nagytestű növényevő fajok kifejlett egyedeivel szemben. Az állatok azonos élőhelyről történő származásán túlmenően nem igazán láthattunk olyan példát, mely egyéb kapcsoltságot mutatna be a társított fajok között. Természetesen a ragadozó fajok különböző táplálkozási stratégiáit, vagy a nagytestű növényevők kisebb testű ragadozó- vagy mindenevő fajjal történő társításának bemutatása is egy megfelelő üzenet lehet. Bár ezen elméleti megközelítések nagyon fontosnak tekintendők, mégis az individuális szint figyelembevétele fogja megszabni a társas bemutató sikerét. Ezen belül nagyon érzékeny pont a különböző fajok egyedeinek megfelelő összeszoktatása, mely a szocializáció metódusán, illetve az állatok életkorán alapszik elsősorban. Célszerű a hierarchiában lentebb álló faj korábbi beszoktatása a területre, amennyiben ez nem kivitelezhető, eredményes lehet a medvék időszakos elzárása, míg a kisebb méretű faj(ok) egyedei sikeresen felderítik környezetüket. A fajok közötti direkt, fizikai kontaktust is lehetővé tevő összeszokatás előtt, megtervezett módon szükséges bizonyos ingerek megismertetése és fokozatos bevezetése, mind vizuális, mind olfaktórikus értelemben. Általános szabályként elmondható, hogy nagyobb eséllyel összeszoktathatóak fiatal állatok. A medvefélékkel kapcsolatos tapasztalatok tükrében azonban kiviláglik, hogy több esetben a fiatal medvék kíváncsi természete jóval nagyobb zaklatást jelent a velük közös területet használó fajok számára. Ezen túlmenően az egyes egyedek természete, viselkedése is igen tág határok között ingadozhat, így amennyiben egy társítás hosszú időn keresztül problémamenetesen működik egy adott állatkertben, nem feltétlenül alkalmazható sikeresen ugyanazon faj más egyedeivel egy másik bemutatóban.

Meghatározó kérdés annak eldöntése, hogy szeretnénk-e szaporítani a vegyesfajú kifutóban bemutatott fajokat, illetve, hogy mely fajokat szeretnénk szaporítani. Mint az ismertetett társaskifutók példázzák, a medvék jelenléte – legyenek domináns vagy alárendelt szerepben – igen magas kockázati tényezőt jelent más fajok fiatal egyedeire, gondoljunk csak például a barnamedvék által több esetben megölt farkas- vagy rókakölykökre. Amennyiben a tenyésztési munkát csupán ez a veszélyforrás fenyegeti, az könnyen kiküszöbölhető a már említett módszer alkalmazásával, miszerint a tartóhely több részből áll, ahol az egyes fajok különzárhatóak az utódnevelési periódus idejére. Ezen túlmenően azonban szükséges figyelembe venni, hogy egy társas bemutató esetén nem pusztán a fiatal és tapasztalatlan állatok fizikai sérülésének és megölésének áll fenn a veszélye, hanem, a kifejlett, szaporodóképes egyedek viselkedése is rendkívül agresszívvé válhat a szaporodási ciklus idején. A bocsait védelmező nőstény medvék agressziója szintén vezetett már halálos kimenetelű balesethez. A sikeres szaporítás egyik kulcseleme tehát a megfelelő szeparáció megléte, hiszen kevés esetet láthattunk, ahol a medvékkel közös férőhelyen sikeresen felnevelhetőek más fajok utódai. A Heidelbergben megismert eset szépen példázza, miképpen szoktatható sikeresen össze a már megfelelő korú kölykökből és a szülőpárból álló rókacsalád a medvékkel közösen használt férőhelyre. Természetesen az utódnevelési időszakhoz, vagy magához a vemhesüléshez is el kell jutni, amely hiánya összefügghet a többi faj jelenléte miatt kialakult stresszeltséghez, amely kizáró oka kell hogy legyen a társaskifutó változatlan működésének. Összességében elmondható, hogy a többfajos bemutatók megnehezítik a sikeres tenyésztői munka kibontakoztatását. Sok esetben éppen ezért nem cél a közösen bemutatott fajok szaporítása, vonatkozzon az egy, néhány, vagy akár az összes bemutatott fajra. Számos példát láthatunk, ahol ivartalanított egyedek bemutatása, vagy egynemű csoportok kialakítása mellett döntenek a szakemberek, mely például a barnamedvék és szürke farkasok esetében nevezhető a leggyakoribb esetnek. Amennyiben egy ex situ tenyészprogramban résztvevő fajról beszélünk, és a sikeres szaporodás és zavartalan utódnevelés biztosítása hatványozottan fontos szempont, érdemes minden kockázati tényezőt többszörösen felülvizsgálni, mielőtt egy vegyesfajú bemutató egyik szereplőjévé tennénk az adott fajt.

Állategyészségügyi vonatkozás szerint fontos megjegyezni, hogy a medvék esetében létrehozott társaskifutókban potenciális veszélyt jelenthetnek bizonyos parazita fertőzések. A fonálférgek (Nematoda) törzsébe tartozó Baylisascaris fajok (elsősorban a B. transfuga) gasztrointesztinális megbetegedéseket okozhatnak a medvék esetében, valamint egyéb tüneteket is előidézhetnek a társított fajoknál (ROGERS 1976). Bármely egyéb fertőzés megléte sem kevéssé valószínű, ezért a megfelelő menedzsment azt követeli meg, hogy egy vegyesfajú kifutó esetén a higiéniára vonatkozó előírások fokozottabb mértékben betartásra kerüljenek. A kevésbé látható tünetegyüttesek mögött, annak egyik legsúlyosabb kiváltó okaként a korábban már említett stressz húzódik meg, mely nagymértékben hozzájárul a szervezetet fenyegető egyéb betegségek kialakulásához. Éppen ezért rendkívül fontos az egyedek mentális jólétére történő fokozott odafigyelés, mely az etológiai jellegű megfigyelésekkel karöltve a hormonális szabályzórendszer vizsgálatát jelentheti a kortizol szintjének monitorozásával. A fajkoncepció tárgyalásához némiképp visszatérve, hasonló stresszkutatásokat érdemes lenne elvégezni az olyan szakmailag elrugaszkodott társítások esetében, melyet a nagy-britanniai Daltonban is láthattunk.

Végezetül, véleményem szerint elmondható, hogy a felvonultatott tapasztalatok tükrében a medvefélék társas bemutatókban történő elhelyezése korántsem nevezhető problémamentesnek, melyet a társított fajok vonatkozásában előforduló viszonylag nagyszámú halálos kimenetelű baleset is alátámaszt. Mindezek nagyfokú óvatosságra kell, hogy intsenek bennünket, mely tovább növeli az előzetes tanulmányok, vizsgálatok és kockázatelemzési módszerek alkalmazásának igényét. A lehetséges rizikófaktorok minél teljesebb lehántolásával és a pusztán extremitásokra törekvés kényszerének tudatos elkerülésével szükséges kiválasztanunk a szocializálásra megfelelő fajok megfelelő egyedeit, s azokat a gondos menedzsment részét képező rendszeres állategészségügyi kontroll alatt tartva sikeresen realizálhatunk egy szakmailag nem kifogásolható életközösséget, melynek résztvevői között megfigyelhető pozitív interakciók a kifutó dinamikájának növelésén keresztül képes elmélyíteni az átadásra szánt üzenetet az állatkertet látogató publikum számára.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A hasznos információkért és a gazdag fotóanyag közreadásáért köszönettel tartozom Achim JOHANN igazgatónak (NaturZoo Rheine, Németország); Allan GALWAY törzskönyv-vezető állatgondozónak (Belfast Zoological Gardens, Egyesült Királyság); Andy FLACK doktorandusznak (University of Bristol, BZG); Anna BAUMANN igazgatónak (Natur- und Tierpark Goldau, Svájc); Ashton POWELL-nek (Out of Africa Wildlife Park, Camp Verde, Arizona, Amerikai Egyesült Államok); Cécile DUBOIS zoológiai asszisztensnek (Safari de Peaugres, Franciaország); Christine GAGNON biológusnak (Zoo sauvage de Saint-Félicien, Quebec, Kanada); Colin NORTHCOTT kurátornak (Dartmoor Zoological Park, Egyesült Királyság); Cordula GALEFFI kurátornak (Zoo Zürich, Svájc); Dean HARRISON-nak (Out of Africa Wildlife Park, Camp Verde, Arizona, Amerikai Egyesült Államok); Heidi FELGNER zoológiai munkatársnak (Zoologischer Garten Leipzig, Németország); dr. Heike KÜCK igazgatónak (Zoo am Meer, Bremerhaven, Németország); Dr. Helmut MÄGDEFRAU igazgatónak (Tiergarten Nürnberg, Németország); dr. Jean-Christophe GERARD állatorvosnak (Espace Zoologique de Saint-Martin-la-Plaine, Franciaország); Jenna HUNT főápolónak (Jersey Zoo, Trinity, Csatorna-szigetek); John PARTRIDGE kurátornak (Bristol Zoo Gardens, Egyesült Királyság); José KOK barnamedve ESB-vezetőnek (Ouwehands Dierenpark Rhenen, Hollandia); Kim VAN de PUT kurátornak (Burgers’ Zoo, Arnhem, Hollandia); Klaus MÜLLER-SCHILLING kurátornak (Erlebnis-Zoo Hannover, Németország); Kris JANSEN főápoló- és kurátornak (Dierenrijk, Mierlo, Hollandia); Lars VERSTEEGE kurátornak (Safaripark Beekse Bergen, Hilvarenbeek, Hollandia); Linda ASKELUND-nak (The Skansen Foundation, Stockholm, Svédország); dr. Lydia KOLTER kurátornak (Kölner Zoo, Németország); dr. Marc ROSSET kurátornak (Tierpark Dählhölzli, Bern, Svájc); dr. Mélanie PIGNOREL állatorvosnak (Espace au Safari de Peaugres, Franciaország); Monika ONDRUŠOVÁ igazgatói asszisztensnek (Zoologická zahrada Ostrava, Csehország); Nils DIJKGRAAF kurátornak (Dierenpark Amersfoort, Hollandia); Olivier BLANC-nak (Juraparc, Vallorbe, Svájc); Sabrina HÖFT biológusnak (Zoo Schwerin, Németország); Samantha WARD-nak (South Lakes Safari Zoo, Dalton-in-Furness, Egyesült Királyság); Sander HOFMAN kurátornak (Zoo Antwerpen, Belgium); Sandra MOLLOY kutatási vezetőnek (Dublin Zoo, Írország); Sandra REICHLER-DANIELOWSKI kurátornak (Zoo Heidelberg, Németország); Wineke SCHOO parkvezetőnek (Burgers’ Zoo, Arnhem, Hollandia); Wolf-Dietrich GÜRTLER-nek (ZOOM Erlebniswelt, Gelsenkirchen, Németország), Zsuzsa PETRÓ osztályvezetőnek (Nyíregyházi Állatpark, Magyarország); valamint az alábbi hölgyeknek és uraknak: Arthus BOUTIN, Stefano CAPOMAGI, Eelke DENEKAMP, Tom van DEUREN, Jörg EVERDING, Örs GÖRÖG, Gayle HYDE, Neil INGRAM, Jana KANICHOVÁ, Anita MAZÁCS, Klaus ROBIN, Theo KRUSE, Tim PRESTON.

Felhasznált irodalom:

AMES, A. 1998. Environmental Enrichment for Bears. In: FIELD, D. A. Guidelines for Environmental Enrichment. Association of British Wild Animal Keepers, Pp. 93-108.

AZA Ungulate TAGs. 2017. Ungulate Taxon Advisory Groups Mixed-species Exhibit Manual. Association of Zoos and Aquariums, Silver Springs, MD. pp 1031.

ASAKURA, S. 1968. A note on the breeding of Vulpes vulpes japonica at Tokyo Tama Zoo. International Zoo Yearbook 8:20-21.

BAUMANN, A. & WEHRLE, M. 2011. Das Zusammenleben von Bär und Wolf in einer neuen Gemeinschaftsanlage – Beschrieb über 1½ Jahre. In: Der Zoologische Garten 80(3):93-105.

COWAN, K., DARWENT, M. & RIVA, C. 1999. The design of First Impressions, a new multi-species enclosure at Jersey Zoo. The Durrell Wildlife Conservation Trust. The Dodo 35:8-25.

DEE, M. 1988. The management of spectacled bears at the Los Angeles Zoo. Proceedings of the First International Symposium on the Spectacled Bears, Lioncoln Park Zoo, Chicago, Illinois, USA. October 1988 1, 111-113.

DORMAN, N. & BOURNE, D. C. 2009. Canids and ursids in mixed-species exhibits. International Zoo Yearbook (2010) 44: 75-86.

EIJK, v.d. P. 1995. Managing the bears in the Bear Forest in Rhenen. In: KOENE, P. (ed): Large Bear Enclosures. An International Workshop on Captive Bear Management, Ouwehands Zoo, Rhenen, The Netherlands, June 18-20, 1995, Pp. 15-16.

FIEDLER, W. 1976. Tiergarten Schönbrunn: Geschichte und Aufgeben. Verb.d.wiss.Ges. Österr., Wien, Pp. 197.

FISCHBACHER, M. & SCHMID, H. 1999. Feeding enrichment and stereotypic behavior in spectacled bears. Zoo Biology 18:363-371.

HAMMER, G. 2002. Mixed species exhibits involved mammals: stock report and problems. Dissertation. Naturwissenschaftliche Fakultät Universität Salzburg.

HETTLER, L. 1998. News in Brief in AZA Communiqué. International Zoo News Vol. 45/2 (No. 283), 104-124.

IUDZG/CBSG (IUCN/SSC) 1993. Az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiája. A világ állatkertjeinek és akváriumainak szerepe a Föld természeti értékeinek megőrzésében. Budapest Főváros Állat- és Növénykertje, Budapest.

JOHANN, A. 2011. Die neue Bären-Anlage im NaturZoo Rheine – Planung, Konzept und Erfahrungen. Der Zoologische Garten N. F. 80 (2011) Pp. 1-28.

KNOTT, C. 2005. Miért van szükség a környezetgazdagításra? In: Golovanova B. (szerk.) 2005. Környezetgazdagítás. Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark Szolgáltató Kht.

LARSSON, H. O. 1995. Management and design. In: KOENE, P. (ed): Large Bear Enclosures. An International Workshop on Captive Bear Management, Ouwehands Zoo, Rhenen, The Netherlands, June 18-20, 1995, Pp. 63-65.

LUBIW-HAZARD, N. 2000. American black bear: a comparison of husbandry and housing practices. Toronto, Zoocheck Canada Inc., World Society for the Protection of Animals, Ontario Zoo Working Group.

SCHERREN, H. 1907. Some notes on hybrid bears. Proceedings of the Zoological Society of London 1907: 431-435.

THOMAS, W. D. 1968. Mixed exhibit for polar bears and arctic foxes Thalarctos maritimus and Alopex lagopus at Omaha Zoo. International Zoo Yearbook 8, Pp. 18-19.

ZIEGLER, T. 2002. Selected Mixed Species Exhibits in Zoological Gardens. Primate Report 64.