RAGADOZÓK TÁRSBÉRLETBEN III.
Társaskifutók kialakítása a macskafélék (Felidae) és hiénafélék (Hyaenidae) esetében
Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN
Feltöltve: 2018. június 8.
Frissítve: 2020. május 18.
BEVEZETÉS
A szűkebb értelemben vett, állatkerti körülmények között létrehozott társaskifutók szempontja szerint jelen munka kilenc macska- és egy hiénafajjal foglalkozik.
A munka során tárgyalt fajok a következők:
Macskafélék, Felidae
Oroszlán, Panthera leo Linnaeus, 1758
Tigris, Panthera tigris Linnaeus, 1758
Gepárd, Acinonyx jubatus Schreber, 1775
Szervál, Leptailurus serval Schreber, 1776
Eurázsiai hiúz, Lynx lynx Linnaeus, 1758
Karakál, Caracal caracal Schreber, 1776
Puma, Puma concolor Linnaeus, 1771
Hosszúfarkú macska, Leopardus wiedii Schinz, 1821
Leopárdmacska, Prionailurus bengalensis Kerr, 1792
Hiénafélék, Hyaenidae
Cibethiéna, Proteles cristata Sparrman, 1783
Ezen túlmenően – a fő téma tárgyalását megelőzően – két kisebb alfejezet erejéig érdemes említést tenni a társállatokkal, mint a kutyával (Canis familiaris) és házi macskával (Felis catus) történő szocializációról, valamint a különböző macskafajokkal létrehozott kombinációkról.
Kutya és házi macska, mint társaság
A fogságban tartott gepárdok viselkedésére számos esetben jellemző az idegesség és nyugtalanság bizonyos fokú tünetegyüttese, mely csökkenti a fajhoz kapcsolódó állatkerti tenyészmunka eredményét. Ezen a ponton lép be viszonylag új kezdeményezésként a kutyákkal történő összeszoktatás. Az Amerikai Egyesült Államok egyre több állatkertje, mint például a San Diego Zoo Safari Park, Columbus Zoo, Dallas Zoo és Wildlife Safari saját kutyatársaságot biztosít gepárdjainak az állatok mentális és fizikai jóléte érdekében, mely a tapasztalatok alapján sikeresen működik. Az összeszoktatás a korai szocializáción alapszik, így a gepárdot és leendő kutyatársát kölyökkorukban, eleinte rácson keresztül ismertetik egymással, majd az összeférhetőségüknek megfelelően a későbbiekben pórázon. Amint gondozójuk megfelelően stabilnak érzi a két faj kapcsolatát, a program keretében gyakran hagyják együtt a két állatot egy nagyméretű, futásra, kergetőzésre, sprintelésre alkalmas területen, mely rendkívül hasznos a gepárdok mentális és kondicionális jóléte szempontjából.
Fent: gepárd és labrador
San Diego Zoo Safari Park, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotók © Andy Stardust
Lent: a spontán, átmeneti "társítás" egy további példája, házi macska és keleti keskenyszájú orrszarvúk (Diceros bicornis michaeli)
ZOO Dvůr Králové, Csehország
Fotó © Kateřina Lochovská
A házi macskákkal lejegyzett kontaktus háttere korántsem ennyire „tudományos hátterű” és szándékolt, inkább arról van szó, hogy viszonylag spontán okok folytán egy-egy esetben rövidebb-hosszabb ideig társaságként „szolgáltak” bizonyos fajok állatkerti tartásánál. Ilyen eset került lejegyzésre például az orosz Rostovi Állatkertben síkvidéki nyugati gorillával (Gorilla gorilla gorilla) és a floridai ZooTampa Lowry Park-ban borneói orángutánnal (Pongo pygmaeus) (HAMMER 2002).
Macskák macskákkal
Mind a nagymacska-, mind a kismacska-fajok esetében számos példát találunk ezek közös tartására, mely kisebb részben lokalizálódik állatkertekre, nagyobb részben pedig magángyűjteményekben, állatmenhelyeken vagy állatvédő szervezetek telephelyein jellemzőek. A különböző macskafajok kereszteződéséből származó hibridek témaköre részben ide kapcsolódik, mely tárgykörét tekintve nem tartozik a fő témához, így részleteiben nem kívánok foglalkozni vele. A későbbiekben tárgyalt fajkombinációk és társaskifutók listáinál a különböző macskafajok közös tartását nem szerepeltetem, említés szintjén azonban néhány példa lentebb olvasható:
- tigris, oroszlán, valamint hibridjeik – Greater Wynnewood Exotic Animal Park (Oklahoma, Amerikai Egyesült Államok)
- tigris, oroszlán, leopárd – Out of Africa Wildlife Park (Camp Verde, Arizona, Amerikai Egyesült Államok)
- szervál, karakál – Cedar Cove Feline Conservatory & Sanctuary (Kansas, Amerikai Egyesült Államok) és The Wildcat Sanctuary (Sandstone, Minnesota, Amerikai Egyesült Államok)
- szervál, vörös hiúz – Austin Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
- vörös hiúz, eurázsiai hiúz – Keepers of the Wild Nature Park (Valentine, Arizona, Amerikai Egyesült Államok)
- vörös hiúz, kanadai hiúz – Wildwood Zoo (Marshfield, Wisconsin, Amerikai Egyesült Államok)
Balra: szevál (Leptailurus serval) és karakál (Caracal caracal)
The Wildcat Sanctuary, Sandstone, Minnesota, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © The Wildcat Sanctuary
Jobbra: tigon (Panthera tigris x Panthera leo), tigris hím és oroszlán nőstény hibridje
National Zoo & Aquarium, Canberra, Ausztrália
Fotó © Bentley Smith
FAJKOMBINÁCIÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA - FELIDAE
A különböző macskafajok és az ezekkel eddig társított taxonok listaszerű felsorolása (a különböző macskafajok közös férőhelyen történő elhelyezésétől eltekintve)
Oroszlán, Panthera leo (Fotó © Svábik Krisztián)
Tigris, Panthera tigris
Szurikáta, Suricata suricatta
Sárga mongúz, Cynictis penicillata
Panyókás sakál, Canis mesomelas
Barnamedve, Ursus arctos
Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinerea
Nagy sándorpapagáj, Psittacula eupatria
Tigris, Panthera tigris (Fotó © Svábik Krisztián)
Oroszlán, Panthera leo
Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Gepárd, Acinonyx jubatus (Fotó © Svábik Krisztián)
Huszármajom, Erythrocebus patas
Szélesszájú orrszarvú, Ceratotherium simum
Keskenyszájú orrszarvú, Diceros bicornis
Alföldi zebra, Equus quagga
Törpevíziló, Choeropsis liberiensis
Watussi-marha, Bos primigenius f. taurus
Jávorantilop, Taurotragus oryx
Zsiráf, Giraffa camelopardalis
Galápagoszi óriásteknős, Chelonoidis nigra
Sarkantyús teknős, Centrochelys sulcata
Szervál, Leptailurus serval (Fotó © Svábik Krisztián)
Hosszúfarkú makákó, Macaca fascicularis
Törpeszamár, Equus asinus
Törpevíziló, Choeropsis liberiensis
Wallis-völgyi kecske, Capra aegagrus f. hircus
Törpezebu, Bos primigenius f. taurus
Jávorantilop, Taurotragus oryx
Eurázsiai hiúz, Lynx lynx (Fotó © Svábik Krisztián)
Barnamedve, Ursus arctos
Karakál, Caracal caracal (Fotó © Svábik Krisztián)
Indiai tarajossül, Hystrix indica
Puma, Puma concolor (Fotó © Boros Tamás)
Szürke farkas, Canis lupus
Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Hosszúfarkú macska, Leopardus wiedii (Fotó © Svábik Krisztián)
Sötét varangyteknős, Phrynops geoffroanus
Leopárdmacska, Prionailurus bengalensis (Fotó © Bernard Dupont)
Ázsiai bojtosfarkúsül, Atherurus macrourus
Rövidfarkú tarajossül, Hystrix brachyura
Binturong, Arctictis binturong
Közönséges pálmasodró, Paradoxurus hermaphroditus
Indiai muntyákszarvas, Muntiacus muntjak
FAJKOMBINÁCIÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA - HYAENIDAE
A különböző hiénafajok és az ezekkel eddig társított taxonok listaszerű felsorolása
Cibethiéna, Proteles cristata (Fotó © Boros Tamás)
Földimalac, Orycteropus afer
Fokföldi szirtiborz, Procavia capensis
Sujtásos v. Wolf-cerkóf, Cercopithecus wolfi
Zászlósfarkú kolobusz, Colobus guereza kikuyuensis
Királykolobusz, Colobus polykomos
Ugrónyúl, Pedetes capensis
Szavannalakó tarajossül, Hystrix africaeaustralis
Közönséges tarajossül, Hystrix cristata
Szurikáta, Suricata suricatta
Bagolyfecske, Podargus strigoides
Gyöngyös törpekuvik, Glaucidium perlatum
TÁRSASKIFUTÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA - FELIDAE
A különböző macskafajokkal és az azokkal társított taxonokkal létrehozott konkrét társaskifutók felsorolása az adott intézmény(ek) feltüntetésével (a különböző macskafajok közös férőhelyen történő elhelyezésétől eltekintve)
Oroszlán, Panthera leo
Társított fajok:
Intézmény(ek): Colchester Zoo (Egyesült Királyság)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Basel (Svájc), ZOO Antwerpen (Belgium)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoologischer Garten Schwerin (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Leipzig (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Noah’s Ark Animal Sanctuary (Locust Grove, Georgia, Amerikai Egyesült Államok)
Tigris (Panthera tigris), feketemedve (Ursus americanus) és oroszlán (Panthera leo)
Noah’s Ark Animal Sanctuary, Locust Grove, Georgia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Noah’s Ark Animal Sanctuary
Társított fajok:
Intézmény(ek): Shenyang Forest Wild Zoological Garden (Kína)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Khao Kheow Forest & Wildlife Park (Chon Buri, Thaiföld)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Zürich (Svájc)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Tigris, Panthera tigris
Társított fajok:
Intézmény(ek): Noah’s Ark Animal Sanctuary (Locust Grove, Georgia, Amerikai Egyesült Államok)
Gepárd, Acinonyx jubatus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Leipzig (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Borås Djurpark (Svédország), Zoo & Aquazoo Schmiding (Krenglbach, Ausztria), Attica Zoological Park (Athén, Görögország), Flamingo Land Resort (Kirby Misperton, Egyesült Királyság), Cleveland Metroparks Zoo (Ohio, Amerikai Egyesült Államok), Parc Safari (Quebec, Kanada), Everland - Zootopia (Jongin, Dél-Korea)
Dél-afrikai gepárdok (Acinonyx jubatus jubatus) és déli szélesszájú orrszarvúk (Ceratotherium simum simum)
Attica Zoological Park, Athén, Görögország
Fotók © Attica Zoological Park
Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) és déli szélesszájú orrszarvúk (Ceratotherium simum simum)
Attica Zoological Park, Athén, Görögország
Fotó © Nayer Youakim
Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) és déli szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum)
Zoo & Aquazoo Schmiding, Krenglbach, Ausztria
Fotó © Jola Belik
Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) és déli szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum)
Borås Djurpark, Svédország
Fotó © Bo Kjellson
Gepárdok (Acinonyx jubatus) és déli szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum)
Everland – Zootopia, Jongin, Dél-Korea
Fotó © Alex Kantorovich
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Leipzig (Németország), Port Lympne Wild Animal Park (Egyesült Királyság)
Dél-afrikai gepárdok (Acinonyx jubatus jubatus) és kelet-afrikai keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis michaeli)
Zoo Leipzig, Németország
Fotók © Zoo Leipzig
Társított fajok:
Intézmény(ek): African Safari (Oita, Japán)
Gepárdok (Acinonyx jubatus) és alföldi zebra (Equus quagga)
African Safari, Oita, Japán
Fotó © African Safari
Társított fajok:
Intézmény(ek): Safari World (Bangkok, Thaiföld)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Safaripark Pombia (Olaszország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens (Japán)
Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) és Böhm-zebrák (Equus quagga boehmi)
Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán
Fotó © Nayer Youakim
Böhm-zebrák (Equus quagga boehmi) elől kitérő dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus)
Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán
Fotó © Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens
Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) és Böhm-zebra (Equus quagga boehmi)
Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán
Fotó © Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens
Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) és jávorantilop (Taurotragus oryx)
Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán
Fotó © Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens
Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus), Böhm-zebra (Equus quagga boehmi) és jávorantilop (Taurotragus oryx)
Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán
Fotó © Nayer Youakim
Dél-afrikai gepárd (Acinonyx jubatus jubatus), recés zsiráf (Giraffa camelopardalis reticulata) és jávorantilopok (Taurotragus oryx)
Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán
Fotó © Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens
A nagytestű növényevők elől fatörzsekkel körbevett, védőzónaként funkcionáló „szigetekre” vonulhatnak vissza a macskafélék
Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán
Fotó © Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens
A patások utódnevelési időszakában a társaskifutó szomszédságában található kisebb, elszeparált kifutóra költöztetik a ragadozókat
Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán
Fotó © Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens
Társított fajok:
Intézmény(ek): Houston Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Szervál, Leptailurus serval
Társított fajok:
Intézmény(ek): Bioparc Fuengirola (Spanyolország)
Szerválok (Leptailurus serval) és törpevíziló (Choeropsis liberiensis)
Bioparc Fuengirola, Spanyolország
Fotó © Jonas Livet
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tierpark Nadermann (Delbrück, Németország)
Eurázsiai hiúz, Lynx lynx
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Salzburg Hellbrunn (Németország)
Karakál, Caracal caracal
Társított fajok:
Intézmémy(ek): Al Wabra Wildlife Preservation (Katar)
Karakál (Caracal caracal) és indiai tarajossül (Hystrix indica)
Al Wabra Wildlife Preservation, Katar
Fotó © Mario Berndtgen
Puma, Puma concolor
Társított fajok:
Intézmény(ek): Out of Africa Wildlife Park (Camp Verde, Arizona, Amerikai Egyesült Államok)
Puma (Puma concolor) és feketemedve (Ursus americanus)
Out of Africa Wildlife Park, Camp Verde, Arizona, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Out of Africa Wildlife Park
Hosszúfarkú macska, Leopardus wiedii
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Brno (Csehország)
Hosszúfarkú macska (Leopardus wiedii yucatanicus) és sötét varangyteknős (Phrynops geoffroanus)
Zoo Brno, Csehország
Fotó © Dorota Gremlicová
Leopárdmacska, Prionailurus bengalensis
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Taiping & Night Safari (Malajzia)
TÁRSASKIFUTÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA - HYAENIDAE
A különböző hiénafajokkal és az azokkal társított taxonokkal létrehozott konkrét társaskifutók felsorolása az adott intézmény(ek) feltüntetésével
Cibethiéna, Proteles cristata
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Frankfurt (Németország)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Cincinnati Zoo & Botanical Garden (Ohio, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Antonio Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Chicago, Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Phoenix Zoo (Arizona, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Chicago, Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
TAPASZTALATOK ÖSSZEGZÉSE
E dokumentum elsősorban minél teljesebb összegzést kíván nyújtani, hogy eddig mely macska- és hiénafajokkal milyen fajösszetételű társaskifutók kerültek kipróbálásra az adott intézmények megnevezésével. Számos felsorolt társítás jelenleg is működik, míg számos együttélés már nem aktuális. A továbbiakban főként általános megfigyelések összefoglalása következik konkrét intézményi tapasztalatok tömör kiegészítésével, így részletesebb információkért az adott állatkertekkel történő kapcsolatfelvétel javasolt.
Macskafélék
A mongúzfélék oroszlánokkal közös bemutatása nem tekinthető sikeresnek. Ezen esetekben a szurikáták és sárga mongúzok rendelkeztek saját kifutóval, s alagutak rendszerén kijárhattak a szomszédos nagymacska-bemutatóra. Több esetben már az összeszoktatási periódus elején elkaptak és megöltek mongúzt az oroszlánok, mint például Schwerin-i és Antwerpeni Állatkertben (HAMMER 2002, PAPIES 2018, sz. k.). Schwerinben a kezdeti csapatösszetétel 1.2 oroszlánból, 1.1 szurikátából, 1.2 sárga mongúzból állt, a későbbiekben mindkét mongúzfaj sikeresen szaporodott a bemutatóban. A 700 m² nagyságú, fűvel és sziklákkal borított, domboldalon kialakított külső kifutó kiterjedt földalatti üregrendszerrel rendelkezett, melynek 28 kijárata volt. Ezen kívül a kisragadozók rendelkeztek egy csak számukra hozzáférhető 12 m² nagyságú férőhellyel. Az első két hétben a mongúzok beszoktatása történt meg a nagymacskák jelenléte nélkül. Ezen időszak alatt olyan ingereket biztosítottak a mongúzok számára, melyek erősítették és fejlesztették azok ragadozó-elkerülési viselkedését. Ennek ellenére a későbbiekben két sárga mongúzt öltek meg az oroszlánok. Az oroszlánok egyedszámának növekedésével párhuzamosan megfigyelhető volt a mongúzoknál az egyre inkább rejtett életmódra való áttérés. Megjegyzendő továbbá annak veszélye, hogy a sárga mongúzok megölhetik a szurikáták fiatal egyedeit (ZIEGLER 2002). Bázelben szintén megölték és megették a sárga mongúzokat az oroszlánok (HOUWALD 2018, sz. k.).
Az oroszlánok és panyókás sakálok társítása a Lipcsei Állatkertben szintén nem nevezhető sikeresnek. A kezdeti csoportösszetétel 2.1 oroszlánból (a nemeket külön tartva) és 1.1 panyókás sakálból állt, majd a későbbiekben a két hím oroszlán maradt a bemutatóban. Az 1100 m² alapterületű, füvesített és kopjét imitáló műsziklával rendelkező külső kifutó száraz- és vizesárokkal volt határolva, bizonyos részeken villanypásztor került telepítésre az állatok távoltartása céljából. A fajok társítása kizárólag a külső kifutón történt. A fiatal sakálpár elegendő időt kapott a kifutó felderítésére, eleinte az ő beszoktatásuk történt meg az oroszlánok jelenléte nélkül. A szárazárok és a sakálok belső férőhelye közötti növényesített rész csak a sakálok számára volt hozzáférhető, mely területrészt villanypásztor védte az oroszlánoktól. Az első hetekben a sakálok elsősorban az éjjeli órákban használták a külső kifutót. Nem próbáltak meg kotorékot ásni maguknak, hanem a belső férőhely alvóboxait használták. 2001 januárjától a sakálok egyre több nappali aktivitást mutattak az oroszlánok jelenlétében. 2002 februárjában a nőstény sakál óvatlanul nem tartotta a kellő távolságot a nagymacskáktól, a két hím oroszlán bekerítette és megtámadta, mely következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy eutanáziára került sor. A hasonló veszélyes találkozások elkerülése érdekében földalatti mesterséges járatok kerültek kialakításra a külső kifutón, azonban a megmaradt hím sakál nem használta azokat. Kb. másfél hónappal a nőstény sakál halála után a hímet is holtan találták az öt méteres szárazárok alján számos csonttörést diagnosztizálva azon. A baleset éjjel történt az oroszlánok jelenléte nélkül. Feltehetően a viszonylag fiatal, kb. 2,5 éves hím oroszlánok kíváncsisága és játékos viselkedése egy alapvető oka lehetett a társaskifutó sikertelenségének. Megemlíthető továbbá, hogy külső kifutó nedves és agyagos talaja nem kínált megfelelő lehetőséget a sakálok számára saját maguk ásta, biztonságot jelentő üregek kialakítására (ZIEGLER 2002).
Az ázsiai oroszlánok és ázsiai kiskarmú vidrák közös bemutatása Zürichben szintén nem nevezhető sikeresnek, mivel az egyik nőstény oroszlán képes volt elkapni a vidrákat. A jelenlegi tervezet szerint az intézmény néhány madárfajt szeretne beszoktatni az oroszlánok belső férőhelyére (LODDENKEMPER 2018, sz. k.).
Az amerikai Noah’s Ark Animal Sanctuary adott otthont egy további macskafélékkel történő társas bemutatónak, ahol egy oroszlán, egy tigris és egy feketemedve élt szoros „barátságban”. A három kobzott nagyragadozó kölyökkoruk óta együtt élt.
Egy sztenderdnek nevezhető kifutó – a környezetgazdagítást jelentő etetési módszerek alkalmazása mellett is – rövid időn belül unalmassá válhat az állatkerti gepárdok számára. Egy másik faj jelenléte, mint például a viszonylag nyugodt vérmérsékletű szélesszájú orrszarvú kiváltképp alkalmas lehet egy társítás kialakítására. Az orrszarvúk alapvetően figyelmen kívül hagyják a gepárdokat, azok pedig óvatosan, ám láthatóan nyugodtan mozognak a nagytestű növényevők közelében (HAMMER 2002). Az egyik első példa e kombinációra a svéd Boråsi Állatkert volt, ahol egy 7000 m²-es kifutó áll az állatok rendelkezésére, melyen belül egy emelt területrészre vonulhatnak el a gepárdok. A pozitív tapasztalatok eredményeképpen napjainkban egyre több intézményben láthatjuk e fajkombinációt.
A Lipcsei Állatkert 2015-ben átadott „Kiwara-Kopje” elnevezésű bemutatójában sor került gepárdok, keskenyszájú orrszarvúk és huszármajmok közös elhelyezésére, ahol a macskák számára „rinocérosz-mentes”, míg a főemlősök részére „gepárd-mentes” zónák kerültek kialakításra. Mindaddig nem is volt probléma, míg az orrszarvúk csak az egyik említett fajjal kerültek közös férőhelyre. A problémát a gepárdok és majmok összeengedése okozta: a menekülési helyzetben a huszármajmok ösztönösen a futást választották a fára mászás lehetősége ellenében, így nem érték el a számukra „kijelölt” védőzónát. A gepárdok szisztematikusan együttműködve „vadásztak” a majmokra, s a huszármajom vezérhím fenyegetően próbált fellépni a ragadozókkal szemben. Mindezek együttesen már a bevezetési szakasz elején látatták a két faj társításának sikertelenségét, ám szerencsére megjegyezhető, hogy egyetlen majom sem sérült meg e rövid periódus alatt (HOLLAND 2018, sz. k.).
Az előző példánál is komplexebb társaskifutó létrehozásáról kell említést tennünk a Yokohamai Állatkertből: az intézmény 2015-ben megnyitott „Afrikai szavanna” bemutatója egy területen mutat be gepárdokat, zebrákat, jávorantilopokat és zsiráfokat. Ez tekinthető az első alkalomnak Japánban, hogy egy állatkert három nagytestű növényevőfajt mutat be egy ragadozófajjal társbérletben. A fajkombináció sikere azon viselkedésbeli jellegzetességen alapul, miszerint a gepárdok alapvetően nem támadnak meg náluk nagyobb prédaállatot, így az említett patások kifejlett egyedeivel történő együtt tartás nem jelenthet problémát. Az igen tágas, 8200 m² alapterületű társaskifutó szomszédságában egy kisebb területrész található, mely a gepárdok elkülönítésére szolgál a patások utódnevelési időszakában. A vegyesfajú kifutó megfelelő menedzsmentjének fontos eleme, hogy a macskafélék biztonságos, kellő távolságot tudjanak tartani a nagytestű növényevőktől, hiszen a zebrák és jávorantilopok gyakran kitérésre késztetik, elkergetik a közelükből azokat. Ennek megfelelően a közösen használt területen belül több ponton fatörzsekkel körbevett, védőzónaként funkcionáló „szigetek” kerültek kialakításra a gepárdok nyugalmának biztosítása érdekében (WATANABE 2018, sz. k.).
Érdemes megemlíteni továbbá, hogy a Bázeli Állatkert gepárdok beszoktatását tervezi a közeljövőben elkészülő, afrikai elefántok számára épülő bemutatóba, azon belül is az elefántbika területére (HOUWALD 2018, sz. k.).
Szerválokkal kapcsolatban szintén lejegyzésre került néhány társaskifutó. A Nadermann Állatparkban korábban egy szervál élt hosszúfarkú makákók és Wallis-völgyi kecskék csapatával éveken keresztül, melyek még fiatalokat is vezettek ugyanazon időszakban. Ezt követően törpeszamarak és törpezebuk, majd utóbbiak helyett jávorantilopok és beszoktatásra kerültek a területre. Egy jávorantilop-borjú elleni szerváltámadást szintén dokumentáltak.
A spanyol Fuengirolában egy rotációs kifutóban kerül bemutatásra egy csimpánzcsapat és egy szervál: a főemlősök nappal használják a területet, majd az éjszakai férőhelyre történő elzárásuk után a szervál egy törpevíziló társaságában kerül kiengedésre a területre. A nagy vízfelülettel rendelkező bemutatóban a víziló is időt tölt a száraz területrészen, ekkor a szervál a sziklákra és fatörzsekre tud visszavonulni, mely lehetővé teszi a két faj konfliktusmentes közös tartását már hosszú ideje. A nyári időszaktól eltekintve a látogatók csak a zárás előtti fél órában láthatják ezt a társaskifutót, ám az állatok másnap reggelig használhatják a közös férőhelyet (RECUERO 2018, sz. k.).
A Salzburgi Állatkertben eurázsiai hiúzok és barnamedvék számára alakítottak ki közös bemutatót, amely azonban tragédiába torkollott. Az egyik hiúz folyamatosan támadta az egyik medvét, míg az egyszer csak megelégelve ezt, a kifutó egyik sarkába szorítva végzett az óvatlan állattal. A másik hiúz továbbra is a medvékkel maradt még egy ideig, ám további baleset nem került lejegyzésre. Az 1600 m²-es közös kifutón felül a hiúzok egy saját, 150 m²-es területtel is rendelkeztek. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a szomszédos kifutóban élő rozsomákok (Gulo gulo) átástak a medvékhez, így néha mindhárom ragadozófajt együtt lehetett megfigyelni a kifutón (HAMMER 2002).
Macskafélék és medvék társítására nem csak Salzburgban került sor, hanem az USA-beli Arizona tagállamban található Out of Africa Wildlife Park-ban is. Az intézmény két nőstény feketemedvéje 17 éven keresztül osztotta meg kifutóját két nőstény pumával, valamint közel egy éven keresztül négy fiatal szürke farkassal. Utóbbiak ivarérésük után nem voltak együtt tarthatóak a pumákkal, így külön férőhelyre kerültek. Jelenleg a medvék egyedül lakják férőhelyüket (HARRISON, POWELL 2012, sz. k.).
A Brno-i Állatkertben a hosszúfarkú macskák és egy sötét varangyteknős együttélése problémamentesnek nevezhető (GREMLICOVÁ 2018, sz. k.). A fajok csupán a belső férőhelyen osztoznak.
Hiénafélék
A négy hiénafaj közül csak a cibethiéna alkalmas társaskifutón történő elhelyezésre a faj szinte kizárólagosan termeszfogyasztásra alkalmazkodott életmódja miatt. A legtöbb fent említett fajjal – főemlősökkel, szirtiborzzal és földimalaccal létrehozott vegyesfajú kifutók többnyire problémamentesen működtek (HAMMER 2002).
Az etetési módszerek megfelelő alkalmazása az egyik kulcsfaktora a társaskifutók sikeres működtetésének. Amennyiben lehetséges, külön célszerű etetni az egyes fajokat. Amennyiben ez nem megoldható és mindezen felül azonos a felkínált takarmány, szükséges a terület egészén minél több helyen elszórtan, számos etetésre szolgáló pont kialakítása, mely biztosítani képes minden egyes egyed számára a megfelelő mennyiségű táplálék felvételét, ekképpen is minimálisra csökkentve a nem kívánt kompetíciót. A Cincinnatti Állatkert például éppen ezért, a táplálék típusának alapvető különbözősége okán fogva helyezte el cibethiéna párját egy csapat királykolobusszal közös férőhelyen. Az összeszoktatási szakasz kezdetén a hím kolobusz fenyegető jelzéseire a ragadozók nem reagáltak, s ezt követően a két faj teljes mértékben mellőzte egymás jelenlétét (THOMAS & MARUSKA 1996).
A Frankfurti Állatkert egy éjszakai bemutatójában igen sikeresnek volt nevezhető a cibethiénák és földimalacok szocializációja hosszú időn keresztül. A cibethiénák voltak alárendelt szerepben és néha fenyegető viselkedést tanúsítottak, ám agresszióra nem került sor (HAMMER 2002). Ezen túlmenően a két faj között bizonyos fokú stressz kialakulása volt megfigyelhető a földalatti odúk együttes használata miatt.
A San Antonio-i Állatkertben igen rövid ideig egy hím cibethiéna osztozott egy kifutón zászlósfarkú kolobuszokkal és Wolf-cerkófokkal. A hiénát éjszakára különzárták a főemlősöktől. A megfigyelések szerint elsősorban a Wolf-cerkófok zaklatták a cibethiénát (HAMMER 2002).
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A hasznos információkért és a gazdag fotóanyag közreadásáért köszönettel tartozom mindazon intézmények munkatársainak, akik aktív részvételükkel segítették a dokumentum megszületését, különösképpen:
Dorota GREMLICOVÁ kurátornak (Zoo Brno, Csehország), Dean HARRISON-nak (Out of Africa Wildlife Park, Camp Verde, Arizona, Amerikai Egyesült Államok), Kevin HODGE főkurátornak (Houston Zoo, Texas, Amerikai Egyesült Államok), Ruben HOLLAND kurátornak (Zoo Leipzig, Németország), Dr. Friederike von HOUWALD kurátornak (Zoo Basel, Svájc), Jonas LIVET-nek (elnök, Association Les Zoos dans le Monde, Haguenau, Franciaország), Dirk LODDENKEMPER kurátornak (Zoo Zürich, Svájc), Jesus RECUERO állatorvos/kurátornak (Bioparc Fuengirola, Spanyolország), Matthias PAPIES kurátornak (ZOO Antwerpen, Belgium), Ashton POWELL-nek (Out of Africa Wildlife Park, Camp Verde, Arizona, Amerikai Egyesült Államok), Fabian SCHMIDT kurátornak (Zoo Leipzig, Németország), Hilda TRESZ viselkedésgazdagítási- és nemzetközi állatjóléti koordinátornak (Phoenix Zoo, Amerikai Egyesült Államok), Takeshi WATANABE igazgatóhelyettesnek (Zoorasia – Yokohama Zoological Gardens, Japán)
Valamint szintén köszönettel tartozom további fotóanyag közreadásáért az alábbi hölgyeknek és uraknak:
Jola BELIK, Tamás BOROS, Bernard DUPONT, Alex KANTOROVICH, Bo KJELLSON, Jonas LIVET, Kateřina LOCHOVSKÁ, Mario BERNDTGEN, Andy STARDUST, Nayer YOUAKIM
Felhasznált irodalom
AMEND, M. 2018. Nachttierhäuser in Zoologischen Gärten. Arbeitsplatz Zoo Sonderausgabe. Berufsverband der Zootierpfleger e. V., Druckerei & Verlag Fabian Hille, Dresden.
HAMMER, G. 2002. Mixed species exhibits involved mammals: stock report and problems. Dissertation. Naturwissenschaftliche Fakultät Universität Salzburg.
SENGENBERGER, K., BUS, H. & VERSTEEGE, L. (eds) 2018. EAZA Best Practice Guidelines – Cheetah (Acinonyx jubatus)
THOMAS, W. D. & MARUSKA, E. J. 1996. Mixed-species Exhibits with Mammals. In: Kleiman, D. G., Allen, M. E., Thompson, K. V. & Lumpkin, S. (eds) 1996. Wild Mammals in Captivity: Principles and Techniques. Chicago and London: The University of Chicago Press. Pp. 204-211.
ZIEGLER, T. 2002. Selected Mixed Species Exhibits in Zoological Gardens. Primate Report 64.
Vendégkönyv