RAGADOZÓK TÁRSBÉRLETBEN V.
Társaskifutók kialakítása a kutyafélék (Canidae) esetében
Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN
Feltöltve: 2018. szeptember 14.
Frissítve: 2020. május 26.
BEVEZETÉS
Az állatkerti társaskifutókon bemutatott kutya- és a velük társított fajok interaktív viselkedéséről jelenleg kevés tanulmány áll rendelkezésre, így a munka során több alkalommal hivatkozok szóbeli közlésekre (sz. k.), melyek elsősorban külföldi állatkertek munkatársaival történő kapcsolatfelvételből származnak.
A munka során tárgyalt fajok a következők:
Kutyafélék, Canidae
Szürke farkas, Canis lupus Linnaeus, 1758
Afrikai farkas, Canis anthus F. Cuvier, 1820
Aranysakál, Canis aureus Linnaeus, 1758
Panyókás sakál, Canis mesomelas Schreber, 1775
Ázsiai vadkutya, Cuon alpinus Pallas, 1811
Hiénakutya, Lycaon pictus Temminck, 1820
Sörényes farkas, Chrysocyon brachyurus Illiger, 1815
Erdei kutya, Speothos venaticus Lund, 1842
Nyestkutya, Nyctereutes procyonoides Gray, 1834
Közönséges pamparóka v. rákászróka, Cerdocyon thous Linnaeus, 1766
Közönséges szürkeróka, Urocyon cinereoargenteus Schreber, 1775
Szigeti szürkeróka, Urocyon littoralis Baird, 1857
Lapátfülű róka, Otocyon megalotis Desmarest, 1822
Sarki róka, Alopex lagopus Linnaeus, 1758
Prériróka, Vulpes velox Say, 1823
Vörös róka, Vulpes vulpes Linnaeus, 1758
Pusztai róka, Vulpes corsac Linnaeus, 1768
Sivatagi róka, Vulpes zerda Zimmermann, 1780
A fő téma tárgyalását megelőzően – egy kisebb alfejezet erejéig érdemes említést tenni a társállatokkal, mint a kutyával (Canis familiaris) történő szocializációról.
Kutya, mint társaság
A fogságban tartott gepárdok viselkedésére számos esetben jellemző az idegesség és nyugtalanság bizonyos fokú tünetegyüttese, mely csökkenti a fajhoz kapcsolódó állatkerti tenyészmunka eredményét. Ezen a ponton lép be viszonylag új kezdeményezésként a kutyákkal történő összeszoktatás. Az Amerikai Egyesült Államok egyre több állatkertje, mint például a San Diego Zoo Safari Park, Columbus Zoo, Dallas Zoo és Wildlife Safari saját kutyatársaságot biztosít gepárdjainak az állatok mentális és fizikai jóléte érdekében, mely a tapasztalatok alapján sikeresen működik. Az összeszoktatás a korai szocializáción alapszik, így a gepárdot és leendő kutyatársát kölyökkorukban, eleinte rácson keresztül ismertetik egymással, majd az összeférhetőségüknek megfelelően a későbbiekben pórázon. Amint gondozójuk megfelelően stabilnak érzi a két faj kapcsolatát, a program keretében gyakran hagyják együtt a két állatot egy nagyméretű, futásra, kergetőzésre, sprintelésre alkalmas területen, mely rendkívül hasznos a gepárdok mentális és kondicionális jóléte szempontjából.
Gepárd és labrador
San Diego Zoo Safari Park, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotók © San Diego Zoo Safari Park
Az amerikai Buffalo Zoo-ban lejegyzésre került továbbá, hogy a nagytestű növényevők – indiai orrszarvúk (Rhinoceros unicornis), gaurok (Bos gaurus) és pettyes szarvasok (Axis axis) – társaskifutóján egy pásztorkutya is élt egy ideig.
FAJKOMBINÁCIÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA - CANIDAE
A különböző kutyafélék és az ezekkel eddig társított taxonok listaszerű felsorolása
Szürke farkas, Canis lupus (Fotó © Mazács Anita)
Kanadai hód, Castor canadensis
Hiénakutya, Lycaon pictus
Barnamedve, Ursus arctos
Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Örvös medve, Ursus thibetanus
Feketefarkú prérikutya, Cynomys ludovicianus
Jávorszarvas, Alces americanus
Vapiti, Cervus canadensis
Fehérfarkú szarvas, Odocoileus virginianus
Rénszarvas, Rangifer tarandus
Pézsmatulok, Ovibos moschatus
Havasi kecske, Oreamnos americanus
Vastagszarvú juh, Ovis canadensis
Amerikai bölény, Bison bison
Afrikai farkas, Canis anthus (Fotó © Cécile Bloch)
Ajakos medve, Melursus ursinus
Aranysakál, Canis aureus (Fotó © Mazács Anita)
Nyestkutya, Nyctereutes procyonoides
Barnamedve, Ursus arctos
Ajakos medve, Melursus ursinus
Panyókás sakál, Canis mesomelas (Fotó © Mazács Anita)
Kék cerkóf, Cercopithecus mitis
Csimpánz, Pan troglodytes
Oroszlán, Panthera leo
Alföldi zebra, Equus quagga
Szélesszájú orrszarvú, Ceratotherium simum
Egypúpú teve, Camelus dromedarius
Fakó lóantilop, Hippotragus equinus
Fakó keselyű, Gyps fulvus
Ázsiai vadkutya, Cuon alpinus (Fotó © Veress Tamás)
Binturong, Arctictis binturong
Maláj medve, Helarctos malayanus
Hiénakutya, Lycaon pictus (Fotó © Svábik Krisztián)
Szürke farkas, Canis lupus
Szélesszájú orrszarvú, Ceratotherium simum
Sörényes farkas, Chrysocyon brachyurus (Fotó © Mazács Anita)
Sörényes hangyász, Myrmecophaga tridactyla
Bóbitás csuklyásmajom, Sapajus apella
Paraguayi v. déli bőgőmajom, Alouatta caraya
Vízidisznó v. kapibara, Hydrochoerus hydrochaeris
Dél-amerikai tapír, Tapirus terrestris
Sarkantyús teknős, Centrochelys sulcata
Galápagoszi óriásteknős, Chelonoidis nigra
Erdei kutya, Speothos venaticus (Fotó © Svábik Krisztián)
Pápaszemes medve, Tremarctos ornatus
Vörösorrú ormányosmedve, Nasua nasua
Fehérorrú ormányosmedve, Nasua narica
Rákevő mosómedve, Procyon cancrivorus
Nyestkutya, Nyctereutes procyonoides (Fotó © Boros Tamás)
Aranysakál, Canis aureus
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Amerikai nyérc, Neovison vison
Közönséges pamparóka v. rákászróka, Cerdocyon thous (Fotó © Cláudio Dias Timm)
Andesi kondor, Vultur gryphus
Közönséges szürkeróka, Urocyon cinereoargenteus (Fotó © Wilber Ruíz)
Vörös róka, Vulpes vulpes
Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Szigeti szürkeróka, Urocyon littoralis (Fotó © Shanthanu Bhardwaj)
Észak-amerikai kúszósül v. urzon, Erethizon dorsatum
Lapátfülű róka, Otocyon megalotis (Fotó © Svábik Krisztián)
Földimalac, Orycteropus afer
Apácacerkóf, Cercopithecus mona
Sötétkezű szavannacerkóf, Chlorocebus pygerythrus
Szavannalakó tarajossül, Hystrix africaeaustralis
Szurikáta, Suricata suricatta
Sárga mongúz, Cynictis penicillata
Törpemongúz, Helogale parvula
Közönséges varacskosdisznó, Phacochoerus africanus
Vörös folyamidisznó, Potamochoerus porcus
Keleti bongó, Tragelaphus eurycerus isaaci
Sárgahátú bóbitásantilop, Cephalophus silvicultor
Sörényesjuh, Ammotragus lervia
Strucc, Struthio camelus
Nílusi lúd, Alopochen aegyptiaca
Szürkenyakú koronásdaru, Balearica regulorum
Sárgacsőrű tokó, Tockus flavirostris
Sisakos gyöngytyúk, Numida meleagris
Leopárdteknős, Stigmochelys pardalis
Sarki róka, Alopex lagopus (Fotó © Svábik Krisztián)
Vörös róka, Vulpes vulpes
Barnamedve, Ursus arctos
Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Jegesmedve, Ursus maritimus
Borjúfóka, Phoca vitulina
Kúpos fóka, Halichoerus grypus
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Rénszarvas, Rangifer tarandus
Pézsmatulok, Ovibos moschatus
Havasikecske, Oreamnos americanus
Hóbagoly, Bubo scandiacus
Uráli bagoly, Strix uralensis
Holló, Corvus corax
Prériróka, Vulpes velox (Fotó © Svábik Krisztián)
Vörös róka, Vulpes vulpes
Vörös róka, Vulpes vulpes (Fotó © Svábik Krisztián)
Sarki róka, Alopex lagopus
Kanadai hód, Castor canadensis
Közönséges szürkeróka, Urocyon cinereoargenteus
Prériróka, Vulpes velox
Barnamedve, Ursus arctos
Jegesmedve x barnamedve hibrid, Ursus maritimus x Ursus arctos
Feketemedve v. baribál, Ursus americanus
Örvös medve, Ursus thibetanus
Észak-amerikai mosómedve, Procyon lotor
Európai vidra, Lutra lutra
Európai borz, Meles meles
Csíkos bűzösborz, Mephitis mephitis
Vaddisznó, Sus scrofa
Pusztai róka, Vulpes corsac (Fotó © Svábik Krisztián)
Közönséges tarajossül, Hystrix cristata
Barnamedve, Ursus arctos
Örvös medve, Ursus thibetanus
Ajakos medve, Melursus ursinus
Ázsiai kiskarmú vidra, Aonyx cinereus
Sivatagi róka, Vulpes zerda (Fotó © Svábik Krisztián)
Földimalac, Orycteropus afer
Fokföldi szirtiborz, Procavia capensis
Szőröstatu, Chaetophractus sp.
Dolmányos hangyász v. tamandua, Tamandua tetradactyla
Gyűrűsfarkúmaki v. katta, Lemur catta
Fehérajkú tamarin, Saguinus labiatus
Vöröskezű tamarin, Saguinus midas
Fokföldi földimókus, Xerus inauris
Ugrónyúl, Pedetes capensis
Szavannalakó tarajossül, Hystrix africaeaustralis
Szurikáta, Suricata suricatta
Sárga mongúz, Cynictis penicillata
Sziklaugró antilop, Oreotragus oreotragus
Trombitás szarvascsőrű, Bycanistes bucinator
TÁRSASKIFUTÓK LISTASZERŰ FELSOROLÁSA - CANIDAE
A különböző kutyafélék és az azokkal társított taxonokkal létrehozott konkrét társaskifutók felsorolása az adott intézmény(ek) feltüntetésével
Szürke farkas, Canis lupus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Cleveland Metroparks Zoo (Ohio, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Shanghai Zoo (Kína)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Dierenrijk (Nuenen, Hollandia), Ouwehands Dierenpark (Rhenen, Hollandia), Olmense Zoo (Olmen, Belgium), Pairi Daiza (Brugelette, Belgium), Yaroslavl Zoo (Oroszország), Alternativer Bärenpark Worbis (Leinefelde-Worbis, Németország), Zoologischer Garten Eberswalde (Németország), Zoologischer Garten Berlin (Németország), Tiergarten Bernburg (Németország), Wildpark Lüneburger Heide (Nindorf-Hanstedt, Németország), Wildpark Poing (Németország), Wisentgehege Springe (Németország), Zoologischer Garten Schwerin (Németország), Juraparc (Le Pont-Vallorbe, Svájc), Natur- und Tierpark Goldau (Svájc), Kolmårdens Djurpark (Svédország), Orsa Grönklitt Björnpark (Svédország), Zoo Tábor (Csehország), ZOO Ljubjana (Szlovénia), Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark (Veszprém, Magyarország), Budakeszi Vadaspark (Magyarország), Szegedi Vadaspark (Magyarország), Medveotthon (Veresegyház, Magyarország), Jászberényi Állat- és Növénykert (Magyarország), Grouse Mountain Wildlife Refuge (Vancouver, Kanada)
Szürke farkas (Canis lupus) és barnamedve (Ursus arctos)
Medveotthon, Veresegyház, Magyarország
Fotó © Mazács Anita
Szürke farkasok (Canis lupus) és barnamedve (Ursus arctos)
Ouwehands Dierenpark, Rhenen, Hollandia
Fotó © Ouwehands Dierenpark
Szürke farkas (Canis lupus) és barnamedve (Ursus arctos)
Juraparc, Vallorbe, Svájc
Fotó © Klaus Robin
Szürke farkas (Canis lupus) és barnamedve (Ursus arctos)
Juraparc, Vallorbe, Svájc
Fotók © Juraparc
Szürke farkasok (Canis lupus) és szíriai barnamedve (Ursus arctos syriacus)
Natur- und Tierpark Goldau, Svájc
Fotó © Svábik Krisztián
Társított fajok:
Intézmény(ek): Ree Park – Ebeltoft Safari (Dánia) (sarki farkas, Canis l. arctos), Woburn Safari Park (Milton Keynes, Egyesült Királyság), ZOO Olomouc (Csehország) (sarki farkas, Canis l. arctos), Zoo Tábor (Csehország), Olympic Game Farm (Sequim, Amerikai Egyesült Államok), Greater Vancouver Zoo (Aldergrove, Kanada)
Sarki farkasok (Canis lupus arctos) és feketemedvék (Ursus americanus)
Ree Park – Ebeltoft Safari, Dánia
Fotó © Kare Jensen
Társított fajok:
Intézmény(ek): Safari Park Gelendzhik (Oroszország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Out of Africa Wildlife Park (Camp Verde, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo sauvage de Saint-Félicien (Quebec, Kanada)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Parc Animalier du Hérisson (Doucier, Franciaország), Wolf Park (Battle Ground, Indiana, Amerikai Egyesült Államok)
Szürke farkasok (Canis lupus) és amerikai bölények (Bison bison)
Wolf Park, Battle Ground, Indiana, Amerikai Egyesült Államok
Fotók © Monty Sloan
Afrikai farkas, Canis anthus
Társított fajok:
Intézmény(ek): NaturZoo Rheine (Németország)
Aranysakál, Canis aureus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Parco Faunistico La Torbiera (Agrate Conturbia, Olaszország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Szegedi Vadaspark (Magyarország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): NaturZoo Rheine (Németország)
Európai aranysakál (Canis aureus moreotica) és indiai ajakos medve (Melursus ursinus ursinus)
NaturZoo Rheine, Németország
Fotók © Jörg Everding
Európai aranysakál (Canis aureus moreotica) és indiai ajakos medve (Melursus ursinus ursinus)
NaturZoo Rheine, Németország
Fotó © NaturZoo Rheine
Panyókás sakál, Canis mesomelas
Társított fajok:
Intézmény(ek): Caldwell Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Taronga Zoo (Sydney, Ausztrália)
Panyókás sakál (Canis mesomelas) és csimpánz (Pan troglodytes), 1982
Taronga Zoo, Sydney, Ausztrália
Fotó © www.zoochat.com
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Leipzig (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Allwetterzoo Münster (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tiergarten Schönbrunn (Bécs, Ausztria)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tiergarten Schönbrunn (Bécs, Ausztria)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Dierenpark Amersfoort (Hollandia)
Ázsiai vadkutya, Cuon alpinus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Taiping & Night Safari (Malajzia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): ZooParc de Trégomeur (Franciaország)
Hiénakutya, Lycaon pictus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Shanghai Zoo (Kína)
Társított fajok:
Intézmény(ek): CERZA Parc Zoologique Lisieux (Franciaország)
Sörényes farkas, Chrysocyon brachyurus
Társított fajok:
Intézmény(ek): RZSS Edinburgh Zoo (Egyesült Királyság), Zoo Leipzig (Németország), Zoo Osnabrück (Németország), Phoenix Zoo (Arizona, Amerikai Egyesült Államok), Houston Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok), San Diego Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok), Sunset Zoo (Manhattan, Kansas, Amerikai Egyesült Államok), Montgomery Zoo & Mann Wildlife Learning Museum (Alabama, Amerikai Egyesült Államok), Zoo Boise (Idaho, Amerikai Egyesült Államok), Audubon Zoo (New Orleans, Louisiana, Amerikai Egyesült Államok), Greensboro Science Center (Észak-Karolina, Amerikai Egyesült Államok), Turtel Back Zoo (West Ornage, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok)
Sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus) és sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla)
Phoenix Zoo, Arizona, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Rebecca Benham
Sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus) és sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla)
Greensboro Science Center, Észak-Karolina, Amerikai Egyesült Államok
Fotók © Greensboro Science Center
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Opole (Lengyelország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Houston Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok), Rolling Hills Zoo (Salina, Kansas, Amerikai Egyesült Államok), Wildlife Safari (Winston, Oregon, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): South Lakes Safari Zoo (Lindal in Furness, Egyesült Királyság), Audubon Zoo (New Orleans, Louisiana, Amerikai Egyesült Államok), Houston Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo de Lille (Franciaország)
Sörényes farkasok (Chrysocyon brachyurus) és dél-amerikai tapírok (Tapirus terrestris) társaskifutója
Zoo de Lille, Franciaország
Fotók © Alex Kantorovich
Sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus) és dél-amerikai tapír (Tapirus terrestris)
Zoo de Lille, Franciaország
Fotók © Alex Kantorovich
Társított fajok:
Intézmény(ek): CERZA Parc Zoologique Lisieux (Franciaország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Houston Zoo (Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Erdei kutya, Speothos venaticus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Frankfurt (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Twycross Zoo (Egyesült Királyság), Parc Zoologique de Paris (Franciaország)
Erdei kutya (Speothos venaticus) és vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua)
Twycross Zoo, Egyesült Királyság
Fotó © Ben Gilbert
Társított fajok:
Intézmény(ek): ZooParc Overloon (Hollandia)
Erdei kutya (Speothos venaticus), fehérorrú ormányosmedve (Nasua narica) és rákevő mosómedve (Procyon cancrivorus)
ZooParc Overloon, Hollandia
Fotó © Steven van den Heuvel
Nyestkutya, Nyctereutes procyonoides
Társított fajok:
Intézmény(ek): Parco Faunistico La Torbiera (Agrate Conturbia, Olaszország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Kecskeméti Vadaskert (Magyarország), Solinger Vogel- und Tierpark (Németország), Greifvogelstation & Wildfreigehege Hellenthal (Németország), Wildpark Pforzheim (Németország), Tierpark Bern - Dählhölzli (Svájc), Moscow Zoo (Oroszország)
Nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) és észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor)
Tierpark Bern - Dählhölzli, Svájc
Fotó © dr. Marc Rosset
Nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) és észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor)
Wildpark Pforzheim, Németország
Fotó © Ben Gilbert
Társított fajok:
Intézmény(ek): Wildpark Mölln (Németország)
Közönséges pamparóka v. rákászróka, Cerdocyon thous
Társított fajok:
Intézmény(ek): Los Angeles Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Közönséges szürkeróka, Urocyon cinereoargenteus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Charles Towne Landing State Historic Site (Dél-Karolina, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Arizona-Sonora Desert Museum (Tucson, Arizona, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): The Texas Zoo (Victoria, Texas, Amerikai Egyesült Államok)
Közönséges szürkeróka (Urocyon cinereoargenteus) és észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor)
The Texas Zoo, Victoria, Texas, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © www.deviantart.com
Szigeti szürkeróka, Urocyon littoralis
Társított fajok:
Intézmény(ek): CuriOdyssey (San Mateo, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Lapátfülű róka, Otocyon megalotis
Társított fajok:
Intézmény(ek): Bioparc Valéncia (Spanyolország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Los Angeles Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Miami (Florida, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Reaseheath Zoo (Nantwich, Egyesült Királyság), Combe Martin Wildlife & Dinosaur Park (Ilfracombe, Egyesült Királyság), San Diego Zoo (Amerikai Egyesült Államok), World of Birds Wildlife Sanctuary and Monkey Park (Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság)
Lapátfülű róka (Otocyon megalotis) és szurikáta (Suricata suricatta)
World of Birds Wildlife Sanctuary and Monkey Park, Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság
Fotó © www.pixdaus.com
Társított fajok:
Intézmény(ek): ZOO Antwerpen (Belgium)
Lapátfülű róka (Otocyon megalotis) és sárga mongúz (Cynictis penicillata)
ZOO Antwerpen, Belgium
Fotó © Tom Van Deuren
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo des Sables d'Olonne (Franciaország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Los Angeles Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): San Diego Zoo Safari Park (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Lapátfülű róka (Otocyon megalotis) és közönséges varacskosdisznó (Phacochoerus africanus sundevallii)
San Diego Zoo Safari Park, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © San Diego Zoo Safari Park
Lapátfülű róka (Otocyon megalotis) és közönséges varacskosdisznó (Phacochoerus africanus sundevallii)
San Diego Zoo Safari Park, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © MaryAnn Fuller
Lapátfülű rókák (Otocyon megalotis) és közönséges varacskosdisznók (Phacochoerus africanus sundevallii)
San Diego Zoo Safari Park, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Curby Simerson
Lapátfülű rókák (Otocyon megalotis) és közönséges varacskosdisznók (Phacochoerus africanus sundevallii)
San Diego Zoo Safari Park, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Scott Richardson
Társított fajok:
Intézmény(ek): Saint Louis Zoo (Missouri, Amerikai Egyesült Államok)
Lapátfülű rókák (Otocyon megalotis) és vörös folyamidisznó (Potamochoerus porcus)
Saint Louis Zoo, Missouri, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Saint Louis Zoo
Lapátfülű róka (Otocyon megalotis) és vörös folyamidisznó (Potamochoerus porcus)
Saint Louis Zoo, Missouri, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © Thomas Bauer
Lapátfülű rókák (Otocyon megalotis) és vörös folyamidisznók (Potamochoerus porcus)
Saint Louis Zoo, Missouri, Amerikai Egyesült Államok
Fotó © David Freely
Társított fajok:
Intézmény(ek): Opel-Zoo (Kronberg, Németország)
Lapátfülű róka (Otocyon megalotis) és dél-afrikai strucc (Struthio camelus australis)
Opel-Zoo, Kronberg, Németország
Fotó © Dr. Thomas Kauffels
Társított fajok:
Intézmény(ek): Indianapolis Zoo (Indiana, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): The Living Desert (Palm Desert, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
Sarki róka, Alopex lagopus
Társított fajok:
Intézmény(ek): Staten Island Zoo (New York, Amerikai Egyesült Államok), RepZOOtic (Erdősmecske, Magyarország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Skansen (Stockholm, Svédország), Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark (Veszprém, Magyarország), ZOOM Erlebniswelt Gelsenkirchen (Németország) (Kodiak-medve, Ursus a. middendorffi, majd kamcsatkai barnamedve, Ursus a. beringei)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Omaha’s Henry Doorly Zoo (Nebraska, Amerikai Egyesült Államok), Zoo Duisburg (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Dierenpark Zie-ZOO (Volkel, Hollandia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Central Park Zoo (New York, New York, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): New York Aquarium (Brooklyn, New York, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Korkeasaari Zoo (Helsinki, Finnország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Woodland Park Zoo (Seattle, Washington, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Opel-Zoo (Kronberg, Németország), Zoo Dresden (Németország), Zoo Duisburg (Németország), RZSS Highland Wildlife Park (Kingussie, Egyesült Királyság), København Zoo (Dánia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Opel-Zoo (Kronberg, Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Opel-Zoo (Kronberg, Németország)
Prériróka, Vulpes velox
Társított fajok:
Intézmény(ek): Bearizona (Williams, Arizona, Amerikai Egyesült Államok)
Vörös róka, Vulpes vulpes
Társított fajok:
Intézmény(ek): Wildpark Bad Mergentheim (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Staten Island Zoo (New York, Amerikai Egyesült Államok), RepZOOtic (Erdősmecske, Magyarország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Bearizona (Williams, Arizona, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Charles Towne Landing State Historic Site (Dél-Karolina, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Skansen (Stockholm, Svédország), ZOO Ljubljana (Szlovénia), Alpenzoo Innsbruck (Ausztria), Wildpark Bad Mergentheim (Németország), Heimat-Tierpark Olderdissen (Bielefeld, Németország), Dartmoor Zoo (Sparkwell, Egyesült Királyság), Omaha’s Henry Doorly Zoo & Aquarium (Nebraska, Amerikai Egyesült Államok) (Grizzly, Ursus a. horribilis)
Vörös róka (Vulpes vulpes) és barnamedve (Ursus arctos)
Skansen, Stockholm, Svédország
Fotó © Skansen
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tama Zoological Park (Tokió, Japán)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Osnabrück (Németország)
Ezüstrókák (Vulpes vulpes var. argentata) és jegesmedve x barnamedve hibrid (Ursus maritimus x Ursus arctos)
Zoo Osnabrück, Németország
Fotó © Ben Gilbert
Társított fajok:
Intézmény(ek): Topeka Zoo (Kansas, Amerikai Egyesült Államok), Turtle Back Zoo (West Orange, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok), California Living Museum (Bakersfield, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok), Oklahoma City Zoo (Oklahoma, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Minnesota Zoo (Minnesota, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo sauvage de Saint-Félicien (Quebec, Kanada)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Natur- und Tierpark Goldau (Svájc), Zoo am Meer Bremerhaven (Németország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Tierpark Lange Erlen (Bázel, Svájc)
Pusztai róka, Vulpes corsac
Társított fajok:
Intézmény(ek): DierenPark Amersfoort (Hollandia), Zoo Heidelberg (Németország) (szíriai barnamedve, Ursus a. syriacus)
Pusztai róka (Vulpes corsac) és szíriai barnamedve (Ursus a. syriacus)
Zoo Heidelberg, Németország
Fotó © Zoo Heidelberg
Pusztai róka (Vulpes corsac) és szíriai barnamedve (Ursus a. syriacus)
Zoo Heidelberg, Németország
Fotók © Allan Galway
Társított fajok:
Intézmény(ek): Dierenrijk (Nuenen, Hollandia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): DierenPark Amersfoort (Hollandia)
Pusztai rókák (Vulpes corsac) és örvös medve (Ursus thibetanus)
Dierenpark Amersfoort, Hollandia
Fotó © Dierenpark Amersfoort
Társított fajok:
Intézmény(ek): Safaripark Beekse Bergen (Hilvarenbeek, Hollandia)
Pusztai rókák (Vulpes corsac) és ajakos medvék (Melursus ursinus)
Safaripark Beekse Bergen, Hilvarenbeek, Hollandia
Fotó © Görög Örs
Pusztai róka (Vulpes corsac) és ajakos medve (Melursus ursinus)
Safaripark Beekse Bergen, Hilvarenbeek, Hollandia
Fotó © Neil Ingram
Sivatagi róka, Vulpes zerda
Társított fajok:
Intézmény(ek): Sacramento Zoo (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok), Pittsburgh Zoo & PPG Aquarium (Pennsylvania, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): ZOO Dvůr Králové (Csehország), Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Sunshine Aquarium (Tokió, Japán)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Skærup Zoo (Børkop, Dánia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Skærup Zoo (Børkop, Dánia)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok), Peoria Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Brookfield Zoo (Illinois, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
ismeretlen intézmény
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo de Lille (Franciaország)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Memphis Zoo (Tennessee, Amerikai Egyesült Államok)
Társított fajok:
Intézmény(ek): Zoo Augsburg (Németország)
TAPASZTALATOK ÖSSZEGZÉSE
E dokumentum elsősorban minél teljesebb összegzést kíván nyújtani, hogy eddig mely kutyafélével milyen fajösszetételű társaskifutók kerültek kipróbálásra az adott intézmények megnevezésével. Számos felsorolt társítás jelenleg is működik, míg számos együttélés már nem aktuális. A továbbiakban főként általános megfigyelések összefoglalása következik konkrét intézményi tapasztalatok tömör kiegészítésével, így részletesebb információkért az adott állatkertekkel történő kapcsolatfelvétel javasolt.
A szürke farkasokat a legtöbb esetben barnamedvékkel társítják, mely számos európai állatkertben is megfigyelhető. Néhány baleset szintén lejegyzésre került a társítások kapcsán. Egy esetben egy medvebocsot öltek meg kifejlett farkasok, mert az a medvék elől elzárt területre került, valamint előfordult, hogy egy magányos medvét támadtak meg csoportosan farkasok. Ellentétes példa szintén ismeretes, mely szerint Kodiak-medvék öltek meg fiatal alaszkai fehér farkas kölyköket a német Wildpark Lüneburger Heide intézmény 3400 m²-es társaskifutóján. Ezek az esetek ugyan óvatosságra, illetve a gondos tervezés fontosságára figyelmeztetnek, azonban az összbenyomás mindezek ellenére is az, hogy a társítások mindig több pozitívummal járnak a társaskifutón élő fajok esetében, mint negatív hatással (LARSSON 1995). További megfigyelés a „farkasok csapatmunkája” a medvékkel szemben etetés idején: míg az egyik farkas eltereli a nagyobb ragadozó figyelmét, a falka másik tagja ellophatja a táplálékot. Az 1994-ben kialakított, két hektár területű rheneni „Medveerdőben” élő barnamedvék és farkasok esetében a takarmányozás során merült fel probléma. Az állatkert szakembereinek olyan hústakarmányt kellett találniuk takarmányozási célra, amelyet a farkasok szívesen fogyasztanak a medvékkel ellenben. A problémát a farkasok patkánnyal (Rattus sp.) és pézsmapocokkal (Ondatra zibethicus) történő etetése oldotta meg (EIJK 1995). Mindkét faj esetében nem szaporodó csoportokat alakítottak ki. Játékos és agonisztikus interakció volt jellemző a fajok között, elsősorban a fiatal medvék estek a farkasok harapásainak áldozatául (HAMMER 2002).
A farkasok és medvék társaskifutói jellemzően nagy méretűek, a svéd Kolmårdenben például 1,8 hektár, az Orsa Björnparkban pedig 8 hektár áll az állatok rendelkezésére. Kolmården esetében megjegyezhetjük továbbá, hogy az egyik első példa e két ragadozófaj társítására egészen 1970-től. A relatíve kisebb bemutatók – mint például a Schwerini Állatkert 3200 m²-es kifutója – esetében a farkasok rendelkeznek ezen felül saját kifutóval, ahonnan átjárhatnak a medvék területére (HAMMER 2002). Utóbbi intézményben a két ragadozófaj rácson keresztüli összeszoktatása egy héten keresztül történt, majd az összeengedés problémamentesen zajlott. Kezdetben három nőstény barnamedve és két hím szürke farkas lakta közösen a természetes erdei környezetet. Interakció elsősorban az etetés ideje alatt volt megfigyelhető (ZIEGLER 2002).
A szürke farkasok és barnamedvék együttéléséről a Goldaui Állatparkban egy részletes cikket olvashatunk a Der Zoologische Garten folyóirat egy korábbi lapszámában (BAUMANN, A. & WEHRLE, M. 2011).
A kutyafélék közül a szürke farkasok esetében beszélhetünk talán a legkomplexebb vegyesfajú közösség kialakításáról, mind a terület méretét, mind a területen együtt bemutatott fajok számát illetően. A kanadai Quebec-ben található Zoo sauvage de Saint-Félicien „Natural Trail Park” elnevezésű bemutatója 185 hektár kiterjedésű, melyet az intézmény farkasfalkája a következő fajokkal oszt meg: feketemedve v. baribál, pézsmatulok, amerikai bölény, rénszarvas, fehérfarkú szarvas, jávorszarvas, vapiti és feketefarkú prérikutya, valamint egyéb taxonok (GAGNON 2012, sz. k). Egy korábbi forrás (LUBIW-HAZARD 2000) szerint, e fajokon túlmenően havasikecskék és vastagszarvú juhok is bemutatásra kerültek ugyanezen állatkert 325 hektáros területén. A területet 1972-ben nyitották meg. Habár számos faj táplálékfelvétele már pusztán a hatalmas terület biztosításával is megoldott, a rendszeres és megfelelően kivitelezett takarmányozás segíti a fajok problémamentes együtt tartását. A különféle szarvasfajok nőstény egyedeit általában külön kifutókban helyezik el a borjadzás és az utódnevelés időszakára, azonban az összes vemhes szarvastehén befogása nem kivitelezhető a területen. A fehérfarkú szarvasok borjainak egy részét eképpen a medvék olykor megtizedelik a tavaszi periódusban, ám ez segít stabilan tartani a csordát. Eddig „csupán” szarvasborjak predálása fordult elő, kifejlett szarvas megtámadására nem került sor (GAGNON 2012, sz. k.).
Az USA-beli Arizona tagállamban található Out of Africa Wildlife Park két nőstény feketemedvéje 17 éven keresztül osztotta meg kifutóját két nőstény pumával, valamint közel egy éven keresztül négy fiatal farkassal. Utóbbiak ivarérésük után nem voltak együtt tarthatóak a pumákkal, így külön férőhelyre kerültek. Jelenleg a medvék egyedül lakják férőhelyüket (HARRISON, POWELL 2012, sz. k.).
Az USA-beli Indiana tagállamban található Wolf Park esetében beszélhetünk azonban a társaskifutó menedzselése szempontjából egyik legkevésbé szokványos bemutatóról. Az intézmény 1980 és 2011 közötti időszakban májustól novemberig, eleinte pusztán kiemelt alkalmakkor, majd ezt követően minden vasárnap beengedte szürke farkasait az amerikai bölények 6,9 hektáros területére. Ezekre az ún. farkas & bölény demonstrációkra látogatási időben került sor, s az időtartamuk hozzávetőlegesen egy óra volt a park munkatársainak folyamatos felügyeletével. A bemutató elsősorban viselkedéskutatási adatok rögzítésére szolgált, valamint környezetgazdagítási céllal történt mindkét faj számára. A többnyire trénelt, pórázon bevezetett farkasok vadásztechnikájáról és a borjaikat védelmező bölénytehenek viselkedéséről számos információ került lejegyzésre. Az információk alapján elmondható, hogy az évtizedekig tartó bemutatók alatt egyetlen állat sem szenvedett komoly sérülést (GOODMANN 2018, sz. k.).
A német Rheine-ben található NaturZoo példát szolgáltatott az afrikai farkasok, majd ezt követően aranysakálok és ajakos medvék együttélésére. A 2009 májusában átadott, 5300 m²-es, kettéosztható bemutatóval kapcsolatos tapasztalatokról egy terjedelmes cikket is olvashatunk a Der Zoologische Garten egyik lapszámában (JOHANN 2011). Az olasz Parco Faunistico La Torbiera intézményben az aranysakálok – csak nőstény egyedek – és nyestkutyák egy terjedelmes, 2200 m² alapterületű kifutón éltek közösen. Mivel a bemutató nem volt alkalmas szaporításra, megszüntették a kombinációt (ROCCA 2018, sz. k.).
A panyókás sakálok és oroszlánok társítása a Lipcsei Állatkertben nem nevezhető sikeresnek. A kezdeti csoportösszetétel 1.1 panyókás sakálból és 2.1 oroszlánból (a nemeket külön tartva) állt, majd a későbbiekben a két hím oroszlán maradt a bemutatóban. Az 1100 m² alapterületű, füvesített és kopjét imitáló műsziklával rendelkező külső kifutó száraz- és vizesárokkal volt határolva, bizonyos részeken villanypásztor került telepítésre az állatok távoltartása céljából. A fajok társítása kizárólag a külső kifutón történt. A fiatal sakálpár elegendő időt kapott a kifutó felderítésére, eleinte az ő beszoktatásuk történt meg az oroszlánok jelenléte nélkül. A szárazárok és a sakálok belső férőhelye közötti növényesített rész csak a sakálok számára volt hozzáférhető, mely területrészt villanypásztor védte az oroszlánoktól. Az első hetekben a sakálok elsősorban az éjjeli órákban használták a külső kifutót. Nem próbáltak meg kotorékot ásni maguknak, hanem a belső férőhely alvóboxait használták. 2001 januárjától a sakálok egyre több nappali aktivitást mutattak az oroszlánok jelenlétében. 2002 februárjában a nőstény sakál óvatlanul nem tartotta a kellő távolságot a nagymacskáktól, a két hím oroszlán bekerítette és megtámadta, mely következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy eutanáziára került sor. A hasonló veszélyes találkozások elkerülése érdekében földalatti mesterséges járatok kerültek kialakításra a külső kifutón, azonban a megmaradt hím sakál nem használta azokat. Kb. másfél hónappal a nőstény sakál halála után a hímet is holtan találták az öt méteres szárazárok alján számos csonttörést diagnosztizálva azon. A baleset éjjel történt az oroszlánok jelenléte nélkül. Feltehetően a viszonylag fiatal, kb. 2,5 éves hím oroszlánok kíváncsisága és játékos viselkedése egy alapvető oka lehetett a társaskifutó sikertelenségének. Megemlíthető továbbá, hogy külső kifutó nedves és agyagos talaja nem kínált megfelelő lehetőséget a sakálok számára saját maguk ásta, biztonságot jelentő üregek kialakítására (ZIEGLER 2002).
Meglepő módon az ázsiai vadkutyák maláj medvékkel történő közös bemutatására is sor került egy francia állatkertben, ahol a vadkutyák saját kifutójukról járhattak át a medvékhez.
A sörényes farkasokat napjainkban számos amerikai állatkert sörényes hangyászokkal tartja közös kifutón. Az észak-karolinai Greensboro Science Center egy 2700 m²-es társaskifutót biztosít egy rendszeresen szaporodó sörényes farkas párnak és egy hím sörényes hangyásznak. A hangyászt éjszakára bezárják, míg a farkasok folyamatosan használhatják a külső kifutót. A farkasok utódnevelési időszakában, egészen a kölykök megerősödéséig a hangyász egy szeparált kifutórészen kerül bemutatásra. Hosszú éveken keresztül jellemzően szinte semmilyen interakció nem volt megfigyelhető a fajok között, ám a közelmúltban egy baleset került lejegyzésre. Egy új nőstény farkas érkezett az intézménybe, mely kíváncsiságából adódóan a hím hangyász agressziójának esett áldozatul, s több nagy felületű szakított sebet szerzett attól (HOFFMAN-BALDER 2018, sz. k.).
A Zoo Boise szintén hasznos tapasztalatokkal rendelkezik e fajok együtt-tartását illetően: az intézménybe egy-egy hím sörényes farkas és sörényes hangyász érkezett a Sunset Zoo-ból, ahol megelőzően már együtt éltek az állatok. Az új férőhelyen szintén remekül működött a társítás, ám a nőstény egyedek érkezésével agresszív viselkedés jelentkezett, melynek erősödése a későbbiekben a fajok elkülönítését eredményezte. Jelenleg már több éve egymás mellett, de külön kifutóban élnek a farkasok és hangyászok, s mindkét fajt sikeresen szaporítja az intézmény (RUFFNER 2018, sz. k.).
A Houston-i Állatkertben éveken keresztül problémamentesen tartották együtt a két fajt (HODGE 2018, sz. k.), a Phoenix-i Állatkertben pedig jelenleg is sikeresen működik ugyanez a fajkombináció (TRESZ 2018, sz. k.). Az utóbbi intézményben jelenleg egy nőstény farkas és egy hím hangyász él közösen, melyeket éjszakára különzárnak (SCHILLING 2015, sz. k.).
Az Audubon-i Állatkertben végzett megfigyelések alapján elmondható, hogy mind a sörényes farkasok, mind a sörényes hangyászok kellő figyelemmel kerülik egymás közvetlen közelségét, ha azonban mégis túllépik a személyes tér megengedett határát, figyelmeztető jelzéseket adnak mielőtt fizikai agresszióra kerülne sor. A hangyász többnyire nem foglalkozik a farkasokkal, ám a fent említett helyzetben komoly sérüléseket okozhat mellső mancsának hatalmas karmaival (ANDERSON 2015, sz. k.)
A San Diego-i Állatkert tapasztalata szerint elsősorban a sörényes farkasok térnek ki a hangyászok elől, ám egy alkalommal megfigyelték, hogy az egyik farkas megcsípte a hangyász farkát. További érdekes lejegyzés, hogy az egyik farkas időközönként a hangyásszal aludt (SAN DIEGO ZOO 2015, sz. k.).
A sörényes farkasok és sörényes hangyászok társítására már az 1980-as években sor került az Osnabrück-i Állatkertben. A viszonylag kis méretű kifutó – 350 m² – ellenére is elmondható volt, hogy különösebb interakció nem volt a fajok között, ám néha megfigyelhető volt a fiatal farkasok játékos támadása, valamint a hangyászok hátsó lábon álló fenyegető magatartása. Éjszakára és az etetés idejére elkülönítették a fajokat (DRÜWA 1986).
Houston-ból további példákat említhetünk a sörényes farkasok társítására. A vízidisznókkal történő néhány hónapos együttélés problémák nélkül zajlott, ám a tapírokkal – azok folyamatos agresszív viselkedése miatt – nem volt sikeres az összeszoktatás, mely egy héten belül e kombináció megszüntetését eredményezte (HODGE 2018, sz. k.).
Az európai példákra visszatérve a francia CERZA-ban került sor a sörényes farkasok legtöbb egyéb fajjal – dél-amerikai tapírokkal, vízidisznókkal és bóbitás csuklyásmajmokkal – történő társítására, mely tapasztalat szerint a ragadozók megpróbálták elkapni a főemlősöket.
Az erdei kutyák esetében szintén ismeretes néhány társaskifutó, mint például a pápaszemes medvékkel közös társbérlet a Frankfurti Állatkertben (BRÜNING 2018, sz. k.). Twycross-ban megszüntették a vegyesfajú bemutatót, mivel az egyre nagyobb létszámú erdei kutya csapat megölt egy vörösorrú ormányosmedvét (LIPTOVSZKY 2018, sz. k.). Az egyik legunikálisabbnak tekinthető példa azonban az Overloon-i Állatparkban található, ahol három ragadozófaj – erdei kutya, rákevő mosómedve és fehérorrú ományosmedve – osztozik a kifutón. A tapasztalatok szerint e kombináció működőképes és számos interakció figyelhető meg a különböző fajok egyedei között (HEUVEL 2018, sz. k.).
A nyestkutyák és mosómedvék már hosszú évek óta együtt élnek a Berni Állatparkban, vélhetően a terjedelmes kifutónak köszönhetően (ROSSET 2018, sz. k.). Egy másik kutyafélével, az aranysakállal történő társításról fentebb olvashatunk.
Az Antwerpeni Állatkertben a lapátfülű rókák és sárga mongúzok társítása kezdetben nehézségek nélkül működött. Eleinte egy rókapár élt közösen néhány mongúzzal, ám utóbbi faj esetében a létszám növekedésével párhuzamosan egyre nőtt a rókák ellen irányuló agresszív viselkedés. Ennek eredményeképpen – részben a természetes életmódjuknak megfelelően – a kutyafélék a nappalt szinte teljes egészében földalatti üregeikben töltötték és csak éjszaka jártak ki a kifutóra. Összességében tehát nem kifejezetten állatjóléti, hanem látogatói szempontok alapján megszüntették a társaskifutót (PAPIES 2018, sz. k.).
A Saint Louis-i Állatkert pozitív tapasztalatokról számol be a lapátfülű rókák, egy vörös folyamidisznó tenyészpár, valamint nílusi ludak együttéléséről. A rókák hímcsapatban élnek, s rendelkeznek egy csak számukra hozzáférhető kifutórésszel. A sikeres menedzsment további kulcsa, hogy a nőstény folyamidisznót elkülönítik az ellés és utódnevelés egy időszakára (AZA 2017). A San Diego-i Szafariparkban 2005 óta láthatóak közös férőhelyen a lapátfülű rókák és a varacskosdisznók. A kisragadozók részére olyan üregek és búvóhelyek kerültek kialakításra, melyek nem hozzáférhetőek a disznók számára (AZA 2017).
A lapátfülű rókák és struccok együttélése a német Kronbergben problémamentesen működik (BECKMANN 2018, sz. k.).
Sarki rókákat társítottak már jegesmedvékkel a nebraskai Omahai Állatkertben. A viszonylag kisméretű, mindössze 348 m² alapterületű kifutó rendelkezett csak a rókák számára hozzáférhető, sziklákkal levédett területtel, ahol utódaikat is sikeresen nevelték. Ez esetben is lejegyzésre került egy halálos kimenetelű baleset, mikor a medvék területén óvatlanul pihenő rókát megölte az egyik medve (HAMMER 2002). Az ajánlás szerint célszerű fiatal medvék és kifejlett rókák összeszoktatása (THOMAS 1968). Egy korabeli útmutató a Duisburgi Állatkertből szintén említést tesz e két faj közös férőhelyen történő bemutatásáról.
A német Gelsenkirchen-ben a sarki rókák egy Kodiak-medvével kerültek összeszoktatásra. Az idős hím medve nem mutatott érdeklődést a rókák felé, lassúsága okán táplálékot is könnyűszerrel lophattak a rókák. Utóbbiak rendszeresen szaporodtak a kifutóban. Az idős állat elpusztulása után két fiatal hím kamcsatkai barnamedve vehette birtokba a kifutót, és a rókákkal történő együttélés gyökeresen megváltozott. A fiatal és kíváncsi medvék állandó zaklatása miatt a rókák nem neveltek többé utódokat, valamint arra is sor került, hogy a medvék végül kiásták földalatti üregükből a rókákat, és megöltek egyet. A rókák folyamatosan próbáltak „kitörni” a kifutóból, így az állandó és látványos stressz miatt végül elkülönítették őket a medvéktől (GÜRTLER 2012, sz. k.). A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark, valamint a svéd Skansen szintén rendelkezik tapasztalatokkal a két faj együtt tartásával kapcsolatban.
A sarki rókák és pézsmatulkok 1992-ben Helsinkiben átadott, 1400 m² alapterületű bemutatója az intézmény egyik legsikeresebb társaskifutójának tekinthető (HAMMER 2002).
A Seattle-ben található Woodland Park Zoo-ban egy rövid ideig látható volt a sarki rókák egy idős, mozgásában már korlátozott havasikecskével történő társítása, azonban fiatal, agilis patásokkal már nem működött e kombináció (WOODLAND PARK ZOO 2018, sz. k.).
A sarki rókák és hóbaglyok közös bemutatásával már több intézmény is próbálkozott. Az Opel-Zoo tapasztalata alapján a rókák túlzott aktivitása végett a baglyok egyáltalán nem mentek le a talajra. Ezt követően más fajokkal – hollóval és uráli bagollyal – is próbálták összeszoktatni a rókákat, ám azok mindkét esetben megöltek egy madarat (BECKMANN 2018, sz. k.).
A vörös rókák barnamedvékkel történő társítása kapcsán szintén beszámolhatunk halálos kimenetelű balesetekről, amikor az üreget elhagyó fiatal rókák estek a medvék áldozatául. A már említett Skansen több mint harminc éves tapasztalattal rendelkezik a medvék és rókák közös bemutatását illetően. A valamivel több, mint 3000 m² alapterületű kifutón belül egy csak a rókák által hozzáférhető, 44 m²-es külső található, amely magában foglalja azok belső férőhelyét is. A medvék novembertől márciusig tartó téli pihenője, valamint az ezen kívül eső időszakban jellemző éjszakai elzárás viszonylag nagy mozgásteret biztosít a rókáknak, és a szeparált etetési módszerek alkalmazásával karöltve nagymértékben csökkenti az esetleges balesetek kockázatát. Az állatkert rókái több utódot nevelnek fel sikeresen a barnamedvékkel közös kifutóban, mint természetes élőhelyükön (ASKELUND 2012, sz. k.).
További érdekes lejegyzés a Skansen-ből a fiatal medvék és rókák játékos viselkedése a nőstény medve felügyelete alatt (HAMMER 2002).
Az osztrák Alpenzoo Innsbruck egy viszonylag kisméretű, 400 m²-es kifutón tartotta együtt a két fajt. A rókák többnyire éjjel voltak aktívak, napközben a belső és külső kifutót összekötő alagútba vonultak vissza fedezékbe. A fiatal medvék folyamatos vizsgálódása a rókák rejtekhelyeinek felderítésére a társítás megszüntetését eredményezte (HAMMER 2002).
Az Omahai Állatkert grizzlykkel társította vörös rókáit, ám azok folytonos szökése végett megszűnt a vegyesfajú bemutató (HAMMER 2002).
Érdemes továbbá megemlíteni, hogy az Osnabrück-i Állatkertben született jegesmedve x barnamedve hibrid egyedek szintén nem egyfajos kifutót birtokolnak, hanem ezüstrókákkal osztoznak területükön.
Ezen kívül a nagy-britanniai Dartmoor Zoological Park és a szlovén Zoo Ljubjana társított már vörös rókát és barnamedvét, ám utóbbi jelenleg már farkasokkal közösen mutatja be medvéit.
A Minnesotai Állatkertben jelenleg egy vörös róka él együtt egy észak-amerikai mosómedvével, melyek között rendszeresen megfigyelhető játékos magatartás. Mindkét állat magánszemélytől kobzott, elárvult, kézzel nevelt egyed, melyek korábban a magántartónál egymással, házi macskával, kutyával, sőt egy kanadai vidrával szocializálódtak, így meglehetősen speciális viselkedésbeli egyedfejlődés jellemző az esetükben (NESS 2018, sz. k.).
A kanadai Quebec-ben található Zoo sauvage de Saint-Félicien esete szintén figyelemreméltó, ahol négy ragadozófaj – vörös róka, észak-amerikai mosómedve, európai vidra és csíkos bűzösborz – került bemutatásra egy terjedelmes, 3500 m² alapterületű kifutón 1995-től, a tapasztalatok alapján problémamentesen (HAMMER 2002).
A Heidelbergi Állatkertben találjuk az egyik legnagyobb múltra visszatekintő, jelenleg is látható vegyesfajú bemutatót, ahol az intézmény pusztai rókái szíriai barnamedvékkel osztoznak egy területen. Az első összeszoktatásra 1981-ben került sor, s először a rókák vehették birtokba a kifutót. Mindkét faj külön belső férőhellyel rendelkezik, mely alkalmat kínál a két faj zavartalan, külön történő takarmányozására. A külső kifutón szétszórt és elrejtett táplálék felkutatása elsősorban a medvék számára jelent elfoglaltságot, s elsősorban a bátor, fiatal hím rókákra jellemző, hogy táplálékot lopnak a medvék elől, melyre azok rövid kergetéssel válaszolnak. Mind a medvék, mind a korzakok sikeresen szaporodnak egymás társaságában, ám a kezdeti években néhány baleset is lejegyzésre került, mikor fiatal rókák estek áldozatul a medvéknek. Ennek megelőzése érdekében változtatni kellett a két faj közötti szocializáción akképpen, hogy a rókák az utódnevelési időszakban – a kölykök 3-4 hónapos koráig – a nappali órákban a belső férőhelyen tartózkodhatnak csupán, s éjjel, a medvék elzárása alatt mozoghatnak csak a kifutón. Ezt követően korlátlan hozzáféréssel kiengedik őket a külsőbe, még mindig a medvék jelenléte nélkül, s csak e rutin után kerül sor mindkét faj összes egyedének az összeszoktatására. Ez a technika megfelelőnek bizonyult további balesetek elkerülését illetően. A jelenlegi viszonylag kisméretű, 472 m² alapterületű kifutó bővítését tervezi az intézmény (REICHLER-DANIELOWSKI 2012, sz. k., ZIEGLER 2002).
A holland Amersfoort város állatkertjének egyik érdekessége volt, hogy a pusztai rókákkal örvös medvék és tarajos sülök osztoztak a kifutón. A rókák egy összekötő alagúton szabadon átjárhattak a szomszédos, barnamedvék számára kialakított külsőbe, ám mivel utóbbiak jóval aktívabb érdeklődést mutattak irántuk, így a nappalt többnyire az örvös medvék és a sülök „társaságában” töltötték. Az éjjeli órákban azonban – mikor a barnamedvék nem használták a külső kifutót – rendszeresen felderítették azok férőhelyét. A társaskifutó 2009-ben felszámolásra került, mikor a Dierenrijk-be utaztak az állatok, ahol jelenleg is látható a medvék és rókák együttélése (DIJKGRAAF 2012, sz. k.). Utóbbi állatkert azonban több halálos kimenetelű balesetről is beszámol. Az Amersfoort-ból érkezett állat mellett egy másik állatkertből érkezett, kisebb csapat (1.3) pusztai róka is beszoktatásra került a medvék kifutójába, amelyek nem rendelkeztek tapasztalattal e szocializációban. A kíváncsi állatok nem tartottak távolságot a medvéktől, és az első három napban az egyik nőstény el is pusztult a medvéktől szerzett sérüléseiben. Társai óvatosabbá válásának dacára, két hónap elteltével egy újabb rókát találtak holtan a gondozók a belső kifutó egyikében, ahonnan élelmet próbált lopni a medvék takarmányából. Ezt követően a belső férőhely bejárata átalakításra került akképpen, hogy azon csak a medvék tudjanak keresztülhaladni (JANSEN 2012, sz. k.).
A holland Hilverenbeek-ben, a Beekse Bergen Szafaripark a közelmúltban pusztai rókákat és ázsiai kiskarmú vidrákat szoktatott be az ajakos medvék új kifutójába. A bemutató nem szolgál szaporítási célokat, jelenleg mindhárom fajból hím egyedeket tart az intézmény (VERSTEEGE 2018, sz. k).
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A hasznos információkért és a gazdag fotóanyag közreadásáért köszönettel tartozom mindazon intézmények munkatársainak, akik aktív részvételükkel segítették e dokumentum megszületését, különösképpen:
Ethan ANDERSON munkatársnak (Audubon Zoo, New Orleans, Louisiana, Amerikai Egyesült Államok), Linda ASKELUND munkatársnak (The Skansen Foundation, Stockholm, Svédország), Karen BAUMAN laboratórium-vezetőnek (Saint Louis Zoo, Missouri, Amerikai Egyesült Államok), Jörg BECKMANN kurátornak (Opel-Zoo, Kronberg, Németország), Nicolas BRÜNING munkatársnak (Zoo Frankfurt, Németország), Nils DIJKGRAAF kurátornak (Dierenpark Amersfoort, Hollandia), Pat GOODMANN vezető kurátornak (Wolf Park, Battle Ground, Indiana, Amerikai Egyesült Államok), Wolf-Dietrich GÜRTLER zoológiai munkatársnak (ZOOM Erlebniswelt, Gelsenkirchen, Németország), Steven van den HEUVEL főápoló/kurátornak (ZooParc Overloon, Hollandia), Kevin HODGE vezető kurátornak (Houston Zoo, Texas, Amerikai Egyesült Államok), Jessica HOFFMAN-BALDER vezető kurátornak (Greensboro Science Center, Észak-Karolina, Amerikai Egyesült Államok), Kris JANSEN főápoló- és kurátornak (Dierenrijk, Mierlo, Hollandia), Alex KANTOROVICH Species 360 Eurázsiai Regionális Koordinátornak & kurátornak (Hai Park, Kiryat Motzkin, Izrael), dr. Thomas KAUFFELS igazgatónak (Opel-Zoo, Kronberg, Németország), dr. Mátyás LIPTOVSZKY gyűjteményi vezetőnek (Twycross Zoo, Egyesült Királyság), Antal NAGY zoopedagógusnak (Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium, Magyarország),Tom NESS, AZA populációbiológus & kurátornak (Minnesota Zoological Gardens, Minnesota, Amerikai Egyesült Államok), Matthias PAPIES emlős kurátornak (ZOO Antwerpen, Belgium), Sandra REICHLER-DANIELOWSKI kurátornak (Zoo Heidelberg, Németország), Francesco ROCCA (Parco Faunistico La Torbiera, Agrate Conturbia, Olaszország), dr. Marc ROSSET kurátornak (Tierpark Dählhölzli, Bern, Svájc), Lindsay RUFFNER operációs menedzsernek (Zoo Boise, Idaho, Amerikai Egyesült Államok), Kara SCHILLING emlős kurátornak (Phoenix Zoo, Arizona, Amerikai Egyesült Államok), Curby SIMERSON emlős társkurátornak (San Diego Zoo, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok), Monty SLOAN park fotográfusnak (Wolf Park, Battle Ground, Indiana, Amerikai Egyesült Államok), Hilda TRESZ viselkedésgazdagítási- és nemzetközi állatjóléti koordinátornak (Phoenix Zoo, Arizona, Amerikai Egyesült Államok), Lars VERSTEEGE kurátornak (Safaripark Beekse Bergen, Hilvarenbeek, Hollandia), Mike WOOLHAM gyűjteményi vezetőnek (Banham Zoo, Egyesült Királyság)
Továbbá szintén köszönettel tartozom további fotóanyag közreadásáért az alábbi hölgyeknek és uraknak:
Thomas BAUER, Rebecca BENHAM, Shanthanu BHARDWAJ, Cécile BLOCH, Tamás BOROS, Jörg EVERDING, David FREELY, MaryAnn FULLER, Allan GALWAY, Ben GILBERT, Örs GÖRÖG, Neil INGRAM, Kare JENSEN, Jonas LIVET, Anita MAZÁCS, Scott RICHARDSON, Klaus ROBIN, Wilber RUÍZ, Cláudio Dias TIMM, Tom VAN DEUREN, Tamás VERESS
Felhasznált irodalom:
ASAKURA, S. 1968. A note on the breeding of Vulpes vulpes japonica at Tokyo Tama Zoo. International Zoo Yearbook 8:20-21.
AZA Small Carnivore TAG 2010. Procyonid (Procyonidae) Care Manual. Association of Zoos and Aquariums, Silver Spring, MD.p.114
AZA Ungulate TAGs. 2017. Ungulate Taxon Advisory Groups Mixed-species Exhibit Manual. Association of Zoos and Aquariums, Silver Springs, MD. pp 1031.
BAUMANN, A. & WEHRLE, M. 2011. Das Zusammenleben von Bär und Wolf in einer neuen Gemeinschaftsanlage – Beschrieb über 1½ Jahre. In: Der Zoologische Garten 80(3):93-105.
CURRY-LINDAHL, K. 1958. Brown bears (Ursus arctos) and foxes (Vulpes vulpes) living together in the same enclosure. Zool. Garten, 24: Pp. 1-8.
DORMAN, N. & BOURNE, D. C. 2009. Canids and ursids in mixed-species exhibits. International Zoo Yearbook (2010) 44: 75-86.
DRÜWA, P. 1986. Maintaining Maned wolves and Giant anteaters (Chrysocyon brachyurus and Myrmecophaga tridactyla) together in one enclosure. International Zoo Yearbook 24/25: Pp. 271-274.
EIJK, v.d. P. 1995. Managing the bears in the Bear Forest in Rhenen. In: KOENE, P. (ed): Large Bear Enclosures. An International Workshop on Captive Bear Management, Ouwehands Zoo, Rhenen, The Netherlands, June 18-20, 1995, Pp. 15-16.
HAMMER, G. 2002. Mixed species exhibits involved mammals: stock report and problems. Dissertation. Naturwissenschaftliche Fakultät Universität Salzburg.
JOHANN, A. 2011. Die neue Bären-Anlage im NaturZoo Rheine – Planung, Konzept und Erfahrungen. Der Zoologische Garten N. F. 80 (2011) Pp. 1-28.
LARSSON, H. O. 1995. Management and design. In: KOENE, P. (ed): Large Bear Enclosures. An International Workshop on Captive Bear Management, Ouwehands Zoo, Rhenen, The Netherlands, June 18-20, 1995, Pp. 63-65.
LUBIW-HAZARD, N. 2000. American black bear: a comparison of husbandry and housing practices. Toronto, Zoocheck Canada Inc., World Society for the Protection of Animals, Ontario Zoo Working Group.
THOMAS, W. D. 1968. Mixed exhibit for polar bears and arctic foxes Thalarctos maritimus and Alopex lagopus at Omaha Zoo. International Zoo Yearbook 8: Pp. 18-19.
ZIEGLER, T. 2002. Selected Mixed Species Exhibits in Zoological Gardens. Primate Report 64.
Vendégkönyv