ÉLŐHELY-BEMUTATÓK ROTTERDAMBAN IV.

 

Óceántúra

 

 

Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2012 és 2009

 

 

 

Szingapúr után Rotterdam rendelkezik a legnagyobb dokkal a világon. Mivel a tenger fontos szerepet játszik a város életében, nem meglepő, hogy a Rotterdami Állatkert egyik legimpozánsabb bemutatója a maritim életközösségek megcsodálására invitálja látogatóit. Azonban - a holland állatkertekre jellemző innovatív megoldások következtében - többről van itt szó, mint csupán hagyományos tengervízi bemutatók sorozatáról: az óceánvilág megtekintését célzó utunk során számos tengermelléki biotóp és szigetcsoport élővilágának képviselői is felbukkannak, mintegy Földkörüli utazássá dagasztva barangolásunkat.

 

 

 

 

Az új, 11 hektáros területhez kapcsolódó, 1400 autó parkolására alkalmas külső területről készített fotón jól látszik az Oceanium oldalának műszikla-borítása.

 

A bemutató bejárata

 

Az Oceanium legkülönfélébb állatfajokat felvonultató bemutatói a következő helyszínekre kalauzolnak bennünket:

 

Bass Rock, Skócia

Északi-tenger

Atlanti-óceán

Karib-térség, Antillák

Amazon-régió

Falkland-szigetek 

Galápagosz-szigetek

Cortez-tenger

Tengeri hínárerdők, Kalifornia

 

                      

Az Oceanium bemutatóinak útvonalát szemléltető térkép (balra). A különböző bemutatók kezdetét nagyméretű, rajzolt, igényesen kivitelezett táblák jelzik számunkra (jobbra).

 

 

Bass Rock, Skócia   

 

 

A bejáratnál található bemutató a tengeri madarak kolóniáiról híres skóciai Bass Rock vulkáni eredetű sziklaszigetének élővilágából ad ízelítőt. Tengeri madarakat viszonylag kevés európai intézményben gondoznak, itt azonban öt faj közös elhelyezésében gyönyörködhetünk. A nagyméretű külső röpde tulajdonképpen egy mesterséges sziklafal, mely költési lehetőséget nyújt a különböző fajoknak. A voilerben található 300 ezer literes medence nem pusztán a madarak számára került kialakításra, itt két honos halfaj egyedei is megtekinthetőek üvegen keresztül. 

 

A Bass Rock bemutatott fajai a következők:

 

Dicentrarchus labrax, farkassügér

Sparus auratus, aranydurbincs

 

Alca torda, alka

Fratercula arctica, lunda

Rissa tridactyla, háromujjú csüllő

Somateria mollissima, pehelyréce

Uria aalge, lumma

 

 

 

 

 

 

A Bass Rock nagyméretű medencével ellátott külső röpdéje. A mesterséges sziklafalakon több tengeri madárfaj is sikeresen szaporodik.

 

A tengeri madarak szomszédságában kialakított kisméretű, kültéri medencékben, valamint az épületbe lépve számos gerinctelen faj is bemutatásra kerül.

 

Az itt látható fajok a következők:

 

Actinia equina, bíbor tengerirózsa v. lóaktínia

Anemonia viridis, viaszrózsa

Asterias rubens, közönséges tengericsillag

Cerianthus membranaceus, csöves tengerirózsa

Echinus esculentus, ehető tengerisün

Littirina littorea, közönséges particsiga

Metridium seline, tengeri szegfű

Mytilus edulis, ehető kékkagyló

Octopus vulgaris, közönséges polip

Ostrea edulus, éti osztriga

Psammechinus miliaris, tengerisün

Taelia felina, tigriscsíkos tengerirózsa

Chelon labrosus, szürke tengeripér

 

Kültéri bemutatómedence tengerirózsák, tengerisünök, particsigák és tengeripérek számára.

 

 

Északi-tenger

 

 

Az Északi-tenger élővilága néhány kisebb, valamint egy nagyobb akváriumban elevenedik meg előttünk. Utóbbi fajlistája a következő:

 

Actinia equina, bíbor tengeri rózsa v. lóaktínia

Anemonia viridis, viaszrózsa

Echinus esculentus, ehető tengerisün

Metridium seline, tengeri szegfű

Raja clavata, tüskés rája

Scyliorhinus canicula, kispettyes macskacápa

Scyliorhinus stellaris, nagy macskacápa

Chelon labrosus, szürke tengeripér

Dicentrarchus labrax, farkassügér

Gadus morhua, atlanti tőkehal

Labrus bergylta, foltos ajakoshal

Labrus ossifagus, kakukksügér

Merlangius merlangus, vékonybajszú tőkehal

Pegallus bogaraveo, nagyszemű vörösdurbincs

Pleuronectes platessa, sima lepényhal

Scomber scombrus, közönséges makréla

Trachurus trachurus, fattyúmakréla

Trisopterus luscus, francia tőkehal

 

A kisebb-nagyobb halcsodák megtekintése után egy akváriumsorozatban fülesmedúzák (Aurelia aurita) fejlődésmenetét tanulmányozhatjuk.

  

  

Atlanti-óceán

 

 

Az Oceaniumban 31 nagyobb és 24 kisebb akváriumi bemutató körülbelül nyolc millió liter eredeti tengervíz-mennyisége áll folyamatos szűrés alatt, melyet az Atlanti-óceán vizéből szállítottak a Rotterdami Állatkertbe. Az állandó filtrálás mellett bizonyos időközönként újabb tengervíz-szállítmánnyal frissítik az akvárium-bemutatókat. Az Atlanti-óceán mélyére kalauzoló, 26  méter  hosszú, széles üvegalagúttal ellátott medence  több  mint  három  millió  liter  tengervízben  mutat  be számos cápafajt, köztük olyan kuriózumokat, mint a feketeorrú cápa (Carcharhinus acronotus) és a feketefarkú cápa (Carcharhinus limbatus). A fejünk felett köröző cápák mellett számos tengeri halfajt, valamint tengeri teknősöket is megcsodálhatunk a hatalmas víztérben.

 

Az Atlanti-óceán bemutatott fajai:

 

Carcharhinus acronotus, feketeorrú cápa

Carcharhinus limbatus, feketefarkú cápa

Carcharhinus plumbeus, homokpadi cápa

Ginglymostoma cirratum, dajkacápa

Dasyatis americana, déli tüskésrája

Abudefduf saxatilis, őrmesterhal v. zebrahal

Anisotremus virginicus

Canthidermis sufflamen

Caranx crysos

Caranx latus

Caranx ruber

Haemulon sciurus, kékcsíkos bíborszájúhal

Harengula clupeola

Kyphosus sectatrix

Lutjanus analis, ürühal v. vörös csattogóhal

Lutjanus griseus, szürke csattogóhal

Megalops atlanticus, atlanti tarpon

Ocyurus chrysurus, sárgafarkú csattogóhal

Seriola dumerilii

Seriola zonata

Sphyraena barracuda, nagy barrakuda

Chelonia mydas, közönséges levesteknős

Eretmochelys imbricata, közönséges cserepesteknős

 

Az Atlanti-óceán élővilágából ízelítőt adó medence – többek között – négy cápafaj és két tengeriteknős-faj megtekintésére ad lehetőséget. A fenti felvételen az üvegalagút tetején pihenő dajkacápák (Ginglymostoma cirratum) láthatóak.

 

Az Atlanti-óceán medencéjének fajait bemutató nagyméretű, konvencionális információs panel. Számos egyéb ismertető már az érintőképernyős típusba tartozik, mely egy felmérés szerint jóval népszerűbb a látogatók körében.

 

  

A fenti felvételeken a cápák testfelépítését, s a cápavadászat mértéktelenségét szemléltető bemutatók láthatóak.

 

  

Balra a cápák közé ketrecben történő merülést imitáló bemutatási módszer látható, a jobb oldali felvétel pedig a részlegben kialakított vetítőtermet mutatja.

 

 

Karib-térség, Antillák

 

 

Az Oceanium nem pusztán látványos bemutatók sorozata, hiszen a Blijdorp nagy hangsúlyt fektet az állatkertek természetmegőrzésben vállalható szerepére. A bemutató tematikájához illeszkedően, elsősorban a maritim élővilágra koncentrálva, 2002-ben került hivatalosan átadásra a részleg tengeri laboratóriuma, mely elsősorban a különféle korallfajok ivaros szaporodásának menedzselésével foglalkozik. A tengeri akváriumok jelenleg is nagyrészt aszexuális úton szaporítják a korallokat. A Rotterdami Állatkert kezdeményezésére indult az úgynevezett SECORE-project (SExual COral REproduction), mely a korallok esetében történő szexuális szaporítás módszereinek kifejlesztésével segíti a publikus akváriumok és tengerbiológusok kutatómunkáját a korallszirtek megőrzése érdekében. Az EAZA FAITAG (Fish and Aquatic Invertebrates Taxon Advisory Group) Coral Aquatic Sustainability Programme (ASP) szintén támogatja a SECORE kutatómunkáját, valamint az AZA Coral Reef CAP (Conservation Action Partnership) szintén fontos szerepet játszik e munkában. Napjainkra a SECORE-projecthez számos intézmény csatlakozott Európából, Észak-Amerikából és Japánból. A program egyik kulcsfaja a Karib-tenger egyik meghatározó zátonyépítő korallja, az Acropora palmata. Az egykoron legelterjedtebb trópusi korallszirt-építő faj populációi annyira megfogyatkoztak napjainkra, hogy az U.S. Endangered Species Act is listázza, mint az első hivatalos minőségben is fenyegetetté vált korallfajt.

A tengeri laboratóriumban folyó kutatómunka részben a látogatók számára is megtekinthető, ahol az akvárium munkatársai készséggel adnak választ felmerülő kérdéseinkre. Ezt követően egy üvegalagúton továbbhaladva a Karib-tenger különböző korall- és halfajaiban gyönyörködhetünk, valamint itt kerülnek bemutatásra a zöld murénák (Gymnothorax funebris) is.

 

  

A tengeri laboratórium nagy érdeklődésre tart számot a látogatók körében. 

 

  

Jobbra néhány rájafaj tojásait láthatjuk, fentről, balról sorban: Raja brachyura, Raja undulata, Raja montagui, Raja microcella, Raja circularis

 

  

A karib-tengeri korallszirti bemutató

 

A korallszirtek élővilágát elhagyva utunk a mangrove-bemutatóhoz vezet, ahol további cápa- és rájafajokat tekinthetünk meg a sekély vízben. A Nagy-Antillákhoz tartozó néhány sziget, Kuba és Hispaniola élővilágát ismerhetjük meg a mangrove elhagyása után, ahol kubai karcsúboák (Epicrates angulifer), kubai kúszópatkányok v. hutiák (Capromys pilorides) és hispaniolai orrszarvúleguánok (Cyclura cornuta cornuta) élik mindennapjaikat tágas férőhelyeiken. További érdekes fajok is helyet kaptak a bemutatóban, mint például a kritikusan veszélyeztetett Utila tüskésfarkú-leguánok (Ctenosaura bakeri), arubai csörgőkígyók (Crotalus (durissus) unicolor), valamint homloklebenyes baziliszkuszok (Basiliscus plumifrons) és egy békafaj, a Leptodactylus fallax. Utóbbi két faj közös férőhelyen kerül bemutatásra. Érdemes megemlíteni az Oceaniumban található bemutatók kapcsán, hogy a legtöbb esetben nem a hüllőbemutatókra jellemző, relatíve kisméretű terráriumblokkokat alkalmazzák, hanem a kistestű fajok is többnyire nagy, akár szobányi méretű minibiotópokat laknak. Megpihenve a ’Caribbean Café’ teraszán, remek rálátás nyílik e szigetlakó fajokra és lakhelyeikre. Végezetül a tukánfélék legnagyobb faja, az óriástukán (Ramphastos toco) képviseli a madarakat ebben a bemutatóegységben, mely átvezet bennünket az Amazon-régióhoz.

 

  

Hispaniolai orrszarvúleguán (Cyclura cornuta cornuta), órástukán (Ramphastos toco)

 

A mangrove-bemutató fajai:

 

Oreaster reticulatus, recés csillag

Dasyatis americana, déli tüskésrája

Rhinoptera bonasus, tehénorrú v. aranyrája

Sphyrna tiburo, kerekfejű pörölycápa

Abudefduf saxatilis, őrmesterhal v. zebrahal

Anisotremus virginicus

Chromis cyaneus

Chromis enchrysura

Eucinostomus gula

Mugil curema, ezüstös tengeripér

 

 

 

Mangrove-bemutató

 

Az Amazon-régió két nagyobb akváriumi bemutatójával ad ízelítőt a trópusi Dél-Amerika halfaunájából. Pizsamalazacok (Leporinus fasciatus), szivárványos guppik (Poecilia reticulata), vitorlás algaevőharcsák (Pterygoplichthys gibbiceps) és vöröshasú piranhák (Serrasmus nattereri) élnek az egyik, míg fekete pakuk (Colossoma macropomum), ezüst baltahasú lazacok v. szekercelazacok (Gasteropelecus sternicla) és vörösfarkú harcsák  (Phractocephalus hemioliopterus) úszkálnak a másik akváriumban, mely utóbbiak egy kistermetű krokodilfajjal, a Cuvier-törpekajmánnal (Paleosuchus palpebrosus) osztoznak a víztéren. A meleg trópusok világát elhagyva hajóra szállunk, hogy barangolásunk következő állomására, egy hideg tengeri éghajlattal rendelkező szigetre érkezhessünk, amelyet nevezhetünk a pingvinek birodalmának is…

 

  

Hutiák bemutatója a Karib-térségben (balra), és az Amazon-régió egyik akváriuma (jobbra).

 

 

Falkland-szigetek

 

 

Hajón utazásunk érzetét egy fedélzet mesteri imitációja hivatott erősíteni, mely egyben számos interaktív információszerzés helyszíne is egyben, több „infópulttal” kiegészítve. Az Atlanti-óceán déli vizein járunk, s Dél-Amerika partjaitól nem egészen félezer kilométerre fekvő Falkland-szigetekre érkezünk, mely szigetcsoport öt pingvinfaj otthona. Ezek közül kettőt, a királypingvint (Aptenodytes patagonica) és a szamárpingvint (Pygoscelis papua) itt, Rotterdamban is megtekinthetjük. A királypingvinek rendkívül érzékenyek a különféle tüdőfertőzésekre, így belső, zárt lakosztályuk levegője folyamatos filtrálás alatt áll, és a hőmérsékletet is állandó 8ºC-on tartják számukra. A két pingvinfaj közös bemutatója igazán parádés. A hatalmas víztömegű, 450 ezer literes négy méter mély medence felső része nagyméretű üvegpanelekkel borított, így a pingvinek bravúros víz alatti úszásában is gyönyörködhetünk.

 

  

A „Kövesd az albatroszokat!” felirat jelzi számunkra, hogy megérkeztünk a Falkland-szigetekre…

 

  

Király- és szamárpingvinek az Oceaniumban

 

A gyönyörű madarak úszását azonban nem pusztán „szokványos módon”, üvegen keresztül csodálhatjuk meg. Az üvegbetekintők mellett kialakított területen mozgó, mesterséges jégtáblákon kelhetünk át, melyről letekintve felülről is láthatjuk a pingvinek úszását. A bemutatót elhagyva egy újabb szigetre vezet utunk…

 

 

Galápagosz-szigetek

 

 

A Falkland-szigetcsoportot elhagyva a Galápagosz-szigetekre érkezünk. Élményünk, miszerint valóban tengerre szálltunk, egyre csak fokozódik. Hirtelen a Charles Darwin nevéhez köthető hajó, a Beagle mesteri replikájában találjuk magunkat, ahonnan nagyszerű rálátás nyílik a galápagoszi óriásteknősök (Chelonoidis nigra) tágas belső férőhelyére és külső kifutójára egyaránt. A hajóbelső tulajdonképpen az evolúcióelmélet informatív-interaktív leképezése is egyben, megtekinthetjük itt például Darwin dolgozóasztalát is, mely fölött az Darwin-pintyekről készült információs panel lóg a falon. 

 

  

  

                              

A Beagle belsejének kiállítási anyaga remek alkalmat nyújt az evolúcióelmélet megértésre a látogatók számára

 

                             

Az óriásteknősök belső férőhelye szintén a "hajómásolat" belsejéből tekinthető meg.

 

Az óriásteknősök külső kifutója

 

 

Cortez-tenger

 

 

Az óriásteknősök szigetén túlhaladva a Cortez-tenger bemutatóegysége következik. A más néven Kaliforniai-öbölként is emlegetett tengerrész a Kaliforniai-félszigetet a mexikói szárazföldtől elválasztó tengeröböl Mexikó nyugati partjainál. A bemutató koncepciója itt kissé változik, hiszen itt nem az öböl maritim élővilága tárul elénk. Utazásunk a parttól nyugatról befelé haladva folyik, s a szomszédos, az USA és Mexikó határán elterülő egyik legnagyobb észak-amerikai sivatagba, a Sonora-sivatagba vezet. E sivatag növény- és állatvilága igazán unikális, ehhez illeszkedve e bemutatóban is igazi állatkerti ritkaságokkal találkozhatunk. A nagyszerű sivatagi díszletben az első bemutató a jelenleg mindössze három európai állatkertben bemutatott prérirókáké (Vulpes velox). A nappalt többnyire lustálkodással töltő fajt belső- és külső férőhelyeiken egyaránt megtekinthetjük. A kolorádói folyami varangyok (Bufo alvarius) kisebb terráriuma mellett láthatjuk egy szintén ritka állatkerti vendég, a sziklai ürgék (Otospermophilus variegatus) nagyméretű belső férőhelyét. E folyamatosan aktív, ténykedő rágcsálók a látogatók igazi kedvencei. A látogatói útvonal bal oldalán kerültek kialakításra a tágas, szobányi méretű belső állattartó-terek. Az első a már említett prérirókáké, a második királysiklók (Lampropeltis getulus) otthona. E mellett találhatjuk egy szintén kuriózum faj, a nagy futókakukkok (Geococcyx californianus) belső röpdéjét, melyek üregi baglyokkal (Speotyto cunicularia) társbérletben élvezik a perzselő sivatagi meleget. A sivatag hüllővilága egy hatalmas terráriumban kerül bemutatásra, mely három gyíkfaj – galléros díszesleguánok (Crotaphytus collaris), gilák (Heloderma suspectum) és a Sauromalus hispidus, egy kukvala-faj – közös otthona. A bemutatóegység végén egy tengeri akvárium került kialakításra, mely visszavezet bennünket óceántúránkra.

 

  

Prériróka (balra), és hálóval fedett külső kifutója (jobbra)

 

  

Balra a rókák egyik belsője, jobbra a cortez-tengeri bemutató néhány nagyobb belső állattartó-tere látható.

 

A Sonora-sivatag tájképe az Oceaniumban

 

A sziklai ürgék terjedelmes, üveggel határolt belső férőhelye

 

    

Sziklai ürgék és kolorádói folyami varangyok a sonora-sivatagi bemutatóban

 

                            

A gilák, gallérok díszesleguánok és kukvalák közös férőhelye igazán látványos, és igen nagy mozgásteret biztosít a gyíkoknak. Balra fent egy gila, jobbra pedig egy nagy futókakukk látható.

 

 

Tengeri hínárerdő, Kalifornia

 

 

A sivatag megtekintése után visszatérünk a Kaliforniai-öbölbe, mely az Oceanium utolsó bemutatóegysége. Az itt található tengeri hínárerdők szintén igen gazdag élővilágot tartanak el, a Blijdorp ezek két meghatározó tengeri emlős faját, a kaliforniai  oroszlánfókákat  (Zalophus californianus)  és  a  tengeri   vidrákat  (Enhydra lutris)  mutatja  be.  Pontosabban,  a Lisszaboni Ócenáriumban született, 2002-ben és 2005-ben érkezett két nőstény vidra 2010 novemberétől ismét a portugál intézmény lakója, mely jelenleg az egyetlen európai állatkert, amely ezt a különleges vidrafajt bemutatja. Rotterdamban, jelenlegi helyükön egy lazacféle kerül bemutatásra. 2009-es látogatásomkor a vidrák azonban még a Blijdorp-ban vendégszerepeltek, így volt szerencsém megtekinteni a Mustelidae család legtermetesebb faját. Általánosságban elmondható, hogy a rozsomákot szokás a legnagyobb menyétfélének nevezni, ám a tengeri vidra hímek olykor 45 kilogrammos testtömegükkel jóval felülmúlják mind a rozsomák, mind az óriásvidra tömegét. Meglepően termetesek, tulajdonképpen a legkisebb fókafaj, a Bajkál-fóka kisebb egyedeinek súlyát is megközelítik!

 

                      

Tengeri vidrák bemutatója az Oceanium Kaliforniai tengeri hínárerdők elnevezésű részlegében. Látogatásomkor, 2009 nyarának végén a két nőstény vidra testtömege 23 és 26 kilogramm volt. Jobbra fent az oroszlánfóka-medence látható, melyre nem csak kintről, hanem bentről is nagyszerű panoráma nyílik.

 

A hínárerdőben egyéb fajok is feltűnnek, mint például az óriáspolip (Enteroctopus dofleini), mely akár 4,5 méteres lábfesztávolságával a legnagyobb polipfaj. A leopárdcápák (Triakis semifasciata) és Horn-foki v. bikafejű cápák (Heterodontus francisci) szintén e terület lakói. Utóbbi, ritkán bemutatott cápafaj számára 2011-től Európai Törzskönyvet (ESB) indítottak, melyet jelenleg az Amszterdami Állatkertben vezetnek.

A bemutató közönségkedvencei azonban az oroszlánfókák. Víz alatti úszásukat a benti és kinti medencéknél egyaránt megtekinthetjük. A fókák külső medencéje – amelynek fenyőfélékkel sűrűn beültetett mesterséges sziklaborítása a Kaliforniai-öböl sziklás partjainak élethű másolata – egyébként visszavezet bennünket barangolásunk kezdetéhez, hiszen a fókák mellett elhaladva tudjuk megközelíteni a Bass Rock tengeri madarainak bemutatóját.

 

A kaliforniai oroszlánfókák bemutatója

 

  

 

 

Felhasznált irodalom:

 

BRITTSAN, M., LATERVEER, M. & PETERSEN, D. 2007. Coral sex as conservation tool. In: EAZA News, Winter 2007, Issue 60, Pp. 40. Quarterly Publication of the European Association of Zoos and Aquaria.

 

Rotterdam Zoo Guide, 2008.