Rotterdam Zoo II.

ÉLŐHELY-BEMUTATÓK ROTTERDAMBAN II.

Afrikai biotópok

Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2016 és 2009

A Rotterdami Állatkert Afrika-bemutatói két nagy szárazföldi biom, a trópusi esőerdő és trópusi füves puszta, a szavanna élővilágát jelenítik meg. Általánosságban elmondható, hogy a szavanna-bemutatók területi vonatkozás szerint kiterjedtebbek, valamint részleteikben kidolgozottabbak. Ezeknek további specifikuma, hogy nem pusztán az afrikai füves puszták egységes jellemzőit, hanem annak különféle „tájelemeit” is megjelenítik, így a tipikus szavannai élőhelyen belül kisebb egységek, mint folyóparti- és Kopje-bemutatók létesültek.

Az állatkert afrikai tematikájú bemutatóit a narancssárga gorilla sziluettel jelzett „Gorilla ösvényen” járhatjuk végig. A felvételen az emberszabásúak kifutója mentén húzódó látogatói útvonal egy részletét láthatjuk.

Afrika szíve

Az Afrika szíve (Hart van Afrika!) a Blijdorp egyik legújabb nagyszabású bemutatója, mely 2015 tavaszán került átadásra. „Történeti előzményként” érdemes néhány mondat erejéig megemlíteni a francia Bioparc Doué la Fontaine 2013-ban kialakított okapi-bemutatóját, melynek egyik legfőbb sajátossága, hogy a világ első „okapi-röpdéjének” tekinthetjük. E megmosolyogtató kifejezés természetesen némi magyarázatra szorul: a 4000 m² alapterületű, sűrű növényzettel rendelkező óriásvoilert kb. 25 afrikai madár- és három emlősfaj, Hamlyn-cerkófok (Cercopithecus hamlyni), vörös bóbitásantilopok (Cephalophus natalensis) és okapik (Okapia johnstoni) lakják. A látogatók a területre besétálva, testközelből ismerkedhetnek e ritka zsiráffélék rejtett életével.

E francia bemutató alapötletét kölcsönözve készült el a rotterdami Kongó-bemutató is: a korábban „Vándormadarak” nevet viselő, honos madárfajokat bemutató külső óriásröpde szolgál jelenleg az okapik bemutatására, melyben szintén számos afrikai madárfaj került beszoktatásra, mint például szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum regulorum), koronás bíbic (Vanellus coronatus), kármin gyurgyalag (Merops nubicus), perzsa turákó (Tauraco persa persa), viola turákó (Musophaga violacea), barna lármásmadár (Corythaixoides concolor), pompás fényseregély (Lamprotornis superbus), barna bülbül (Pycnonotus barbatus), bóbitás gyöngytyúk (Guttera pucherani) és törpegém (Ixobrychus minutus). A röpdéhez kapcsolódó, megelőzően növénybemutatóként és lepkekertként funkcionáló üvegházak pedig tágas, természetes talajborítással rendelkező belső férőhelyeket és istállókat nyújtanak az „erdei zsiráfok” számára. A Rotterdami Állatkertben 1957-től napjainkig folyamatos az okapik tartása és tenyésztése, melyet mindössze két év szünet (2013-2015) szakított meg a szükséges területrendezések miatt. Érdemes megjegyezni, hogy a Blijdorp a világ harmadik legeredményesebb okapitenyészetét tudhatja magáénak: 1960-tól kezdődően összesen 43 okapiborjú látta meg itt a napvilágot, melyet csak az Antwerpeni Állatkert és a floridai White Oak Conservation Center előz meg 50, illetve 45 születéssel.

A Kongó-bemutatóhoz tartoznak még a vörös kafferbivalyok (Syncerus caffer nanus) és vörös folyamidisznók (Potamochoerus porcus) közelben kialakított kifutói, mely fajok korábban közös férőhelyen voltak láthatóak.

A felső két felvételen az egykori Vándormadarak elnevezésű bemutató röpdéje látható, mely jelenleg az okapik és a fent említett afrikai madárfajok közös otthona. A hatalmas röpde külső ívén fut a megemelt látogatói útvonal. A jobb oldali képen látható leskunyhó az átalakítás után is megmaradt, azonban jelenleg már nem gulipánokat figyelhet itt meg a közönség. A megfigyelőpontként funkcionáló fakunyhót egy kisebb tó határolja, mely megakadályozza az okapik közelbe jutását. Az alsó három felvételen az állatok belső férőhelyeit láthatjuk.

Alsó három felvétel forrása © Diergaarde Blijdorp, www.lolasreviews.com és www.zoochat.com

Krokodilfolyó és Kopje-bemutató

Az Afrika szíve kiállítást elhagyva a 2008-ban átadott Krokodilfolyó (Krokodillenrivier) elnevezésű bemutatóhoz érkezünk, mely tematikailag már a szavanna-komplexum részét képezi. A fedett trópusi csarnok két jellegzetes élőhely-típust jelenít meg, így egy folyóparti- és egy kopje-bemutatót tekinthetünk meg a természetes fénnyel megvilágított épületben.

A nagy csarnok közepén kanyargó útvonal bal oldalán az afrikai folyók két nagytestű ragadozó hüllőfaja, nílusi krokodilok (Crocodylus niloticus) és keskenyorrú krokodilok (Mecistops cataphractus) heverésznek napozóhelyükön, ám víz alatti úszásuk is megfigyelhető üvegen keresztül. Utóbbi faj jóval ritkábban látható állatkertekben, és a rotterdami egyedek további specifikumát életkoruk adja, illetve adta. A Hakuna és Matata névvel illetett hím és nőstény egyed 1929-ben, ismeretlen kormeghatározással, vadbefogásból érkezett még a régi rotterdami állatkertbe. A nőstény 2014-ben, a hím 2015-ben pusztult el, így utóbbi méltán viseli a világ legöregebb krokodilja hivatalosan dokumentált címet, hiszen több mint 85 évet élt fogságban, mely nem a teljes életkor hosszát jelöli. Jelenleg egy „középkorú”, Emmenből érkezett pár lakja a bemutatót.

A Krokodilfolyó bejárata és látogatói útvonala

A nílusi krokodilok tagolható és terjedelmes medencéjüket mozambiki tilápiákkal (Oreochromis mossambicus) és nílusi tilápiákkal (Oreochromis niloticus) osztják meg, de némi szerencsével a ritkaságnak számító afrikai tigrishalat (Hydrocynus vittatus) is megpillanthatjuk.

A fenti 2009-es felvételen Hakuna és Matata, a világ legidősebb jegyzett krokodiljai láthatóak. A jobb oldali és lenti fotó a keskenyorrú krokodilok férőhelyét mutatja.

A krokodilok folyószakaszával szemközti terjedelmes műszikla-tömeg a kelet-afrikai szavannák jellegzetes, erózió által legömbölyített, elsősorban gránitból keletkezett sziklaformációit, a kopjéket jeleníti meg. Az igen élethűen visszaadott sziklakibúvások adnak otthont Európa legnagyobb fokföldi szirtiborz (Procavia capensis capensis) csapatának, mely több mint 30 egyedet számlál. Az afrikai kopjék további jellegzetes lakója, a sziklaugró antilop (Oreotragus oreotragus) egy hím egyede szintén bemutatásra került a blijdorpi kopjén a szirtiborzok társbérlőjeként 2010-2013 között. A két faj társaskifutón történő elhelyezése Európában egyedi esetnek volt tekinthető, ám néhány amerikai intézmény, mint például San Diego, Jacksonville és Dallas város állatkertjeiben már kipróbálásra kerültek.

A sziklákon rendkívül fürgén és ügyesen mozgó „akrobaták” szomszédságában egy szintén érdekes életközösséget figyelhetünk meg, ahol szavannalakó tarajossülök (Hystrix africaeaustralis), szurikáták (Suricata suricatta) és sarkantyús teknősök (Centrochelys sulcata) élnek. Ezen túlmenően a nagy csarnok „dinamikáját” tovább fokozza néhány szabad röptű madárfaj.

A Krokdodilfolyó-bemutató előcsarnokában kisebb, ám színvonalban és tematikában az előbbihez illeszkedő kopje-bemutatók létesültek, ahol résteknősök (Malacochersus tornieri), nagy bőrpáncélosgyíkok (Broadleysaurus major) és egy igazi ritkaság, Peters-elefántcickányok (Rhynchocyon petersi) láthatóak. A gerincteleneket afrikai vándorsáskák (Schistocerca gregaria) képviselik.

A kopje-bemutatót határoló tavacskában termetes afrikai harcsák (Clarias gariepinus) úszkálnak. Mint a felvételen is látható, korábban a sarkantyús teknősök is e bemutatóban kaptak helyet. A jobb alsó felvétel forrása © www.zoocrew.eu

A Krokodilfolyó-bemutató számos színvonalas, kisebb méretű fajtáblával és nagyobb méretű információs panellel felszerelt. Ez utóbbiak számos érdekességet, mint például a szirtiborzok evolúciós rokonságát, vagy, mint a tarajossülök, szurikáták és sarkanytús teknősök közös férőhelye esetében a területre jellemző kutyatejfélék (Euphorbiaceae) afrikai elterjedését ismerteti, mely növénycsoport néhány jellegzetes képviselőjét az állatok kifutójában is megfigyelhetünk. Jobbra egy kármin gyurgyalag látható, mely faj jelenleg már az „okapi-röpde” lakója.

A Krokodilfolyó előcsarnokában a bőrpáncélosgyíkok és Peters-elefántcickányok számára kialakított kisebb kopje-bemutatók remekül illeszkednek a nagy csarnok sziklaformációihoz. A jobb oldali férőhely korábban hosszúfülű sünök (Hemiechinus auritus) és szürke csicsörkék (Serinus leucopygius) társas bemutatójaként funkcionált. A bal alsó felvétel forrása © www.zoochat.com

Szavanna-bemutató

Az Afrikai szavanna bemutató (Afrikaanse Savanne) központi társaskifutója a fekete kontinens jellegzetes, nyílt, füves pusztáit jeleníti meg recés zsiráfokkal (Giraffa camelopardalis reticulata) és nagy kudukkal (Tragelaphus strepsiceros). 2010-2015 között szintén itt kerültek bemutatásra a Thomson-gazellák (Eudorcas thomsonii) is. A Chapman-zebrák (Equus quagga chapmani) és struccok (Struthio camelus australis) kifutórésze elszeparált a zsiráfok területétől, ám azzal vizuálisan egybeolvad. A ragadozókat három faj képviseli a területen, mint foltos hiénák (Crocuta crocuta), szerválok (Leptailurus serval) és sárga mongúzok (Cynictis penicillata).

A rotterdami szavanna egyik legszembetűnőbb jellegzetessége a Zsiráfház, mely megjelenésében a dél-etióp szidama népcsoport hagyma alakú épületeire emlékeztet. A 2009-ben átadott épület a környezettudatos építészet egy kiemelt példája, mely energiahatékonyság vonatkozásában példát próbál statuálni anyaghasználatával, speciális fűtés- és esővíz-gyűjtő rendszerével. A természetes fénnyel megvilágított épület alapterülete 570 m², légtérfogata 4600 m³.

Az afrikai füves szavanna fásszárú növényeit a magányosan álló majomkenyérfa v. afrikai baobabfa (Adansonia digitata) képviseli. A szavanna lakóit egy emelt sétaútról tekinthetjük meg, melynek a Zsiráfház utáni szakaszán találhatjuk a terület másik jellegzetes „építészeti elemét”, egy mű baobabot. Az élethű replika teteje kilátóként funkcionál, ahonnan remek panoráma nyílik a környező szavannára. A fán elhelyezett kisebb állatszobrok azt mutatják be, mely fajoknak nyújt menedéket az óriásfa.

A rotterdami szavanna látképe a Zsiráfházzal és mű baobabfával

A kifutó külső ívén felhalmozott nagyméretű sziklák megakadályozzák a területen élő patásokat, hogy túl közel kerülhessenek a látogatói útvonalhoz. Az alsó felvételeken a zebrák és zsiráfok térrészét elválasztó sziklasáv egy része és a vizesárok látható.

Érdemes néhány szót ejteni a Zsiráfház belső szerkezeti kialakításáról, mely lehetővé teszi a zsiráfok igény szerinti elkülönítését. A felvételeken és az ábrán látható fix elemek rányitható ajtókkal rendelkeznek, így számos opció áll rendelkezésre a belső tér tagolása tekintetében. A látogatók a kifutó nagy részén és az épületben is emelt útvonalról tekinthetik meg az állatokat. Az alsó felvétel és ábra forrása © LAM Architects

A Zsiráfház mellett egy kisebb afrikai falurészlet került kiépítésre, mely egy észak- és közép-kenyai népcsoport, a szamburu törzs életmódját ismerteti.

Az óriási baobab nem pusztán kilátóként és látványelemként funkcionál a blijdorpi szavannán: 2009-től a zsiráfokkal szomszédos kifutón élnek a kert foltos hiénái, s a termetes műfa alsó szintje egyben a nagyragadozók belső férőhelyeit is magába foglalja.

Továbbhaladva egy kisebb voilerhez érkezünk, amely málinkó-szövőmadarak (Ploceus cucullatus) otthona. 2011-től a madarak fokföldi földimókusokkal (Xerus inauris) osztoznak a területen. A 2010-ben kialakított röpde azonban már jóval terjedelmesebb, melyen a látogatók is keresztülsétálhatnak. Az itt látható madarak, mint például karvalykeselyűk (Gyps rueppellii), fehérhátú keselyűk (Gyps africanus), csuklyás keselyűk (Necrosyrtes monachus), gyapjasfejű keselyűk (Trigonoceps occipitalis), barna kányák (Milvus migrans), marabuk (Leptoptilos crumenifer), gogók v. kalapácsfejű madarak (Scopus umbretta) és paradicsomdarvak (Anthropoides paradisea) területén szintén kopjéket utánzó sziklaformációk tagolják a teret, ezzel is egységesítve a tematikát a környező bemutatókkal.

A szavannán egy főemlősfaj, a zászlósfarkú kolobusz (Colobus guereza) kerül bemutatásra.

A sárga mongúzok vizesárokkal határolt kifutója a zebrák melletti területen húzódik. Belső férőhelyük egy mesterséges termeszvár, melynek üvegezett oldalán a látogatók is bepillanthatnak.

További afrikai bemutatók

A Riviérahal csarnokának egyik szárnya további nagytestű afrikai fajoknak szolgál otthonul, melyek vegyesen az esőerdei vagy szavanna részleghez tartoznak. Amennyiben az intézmény régi bejárata felől kezdjük sétánkat az egyik első afrikai bemutató a nyugati síkvidéki gorilláké (Gorilla gorilla gorilla). Az 1700 m² alapterületű kifutó 2000-ben került átadásra, melynek egyik kisebb szigetéről zászlósfarkú kolobuszok járhattak át köteleken az emberszabásúak területére, majd 2004-2015 között fehérorrú cerkófok (Cercopithecus nictitans nictitans) éltek társbérletben a területen. A nagyrészt vizesárokkal határolt kifutó Bokito, a híres ezüsthátú 2007-es szökése után némileg átalakult: a négy méter széles, középen villanypásztorral biztosított vízfelületet felszámolták, s helyette szárazárok került kiépítésre magas fallal körülvéve. A bemutató mindezek ellenére napjainkban is igen impozáns, mely kellő árnyékot biztosít a gorillák számára.

Az alsó felvételen látható Bokito, a sikeres szökéseiről méltán „hírhedt” ezüsthátú. A rotterdami incidens nem az első hasonló eset volt, hiszen még Hollandiába költözése előtt, 2004-ben a Berlini Állatkert kifutójából is megszökött, ott azonban nem történt látogatói sérülés. A rotterdami óvintézkedés következtében jelenleg öt méter magas fal akadályozza az emberszabásúak kijutását.

A törpevízilovak (Choeropsis liberiensis liberiensis) férőhelye 2013-ban került felújításra, míg ugyanezen évben tértek vissza a gyűjteménybe a keleti keskenyszájú orrszarvúk (Diceros bicornis michaeli) is, melyek számára egy 2100 m² alapterületű új férőhely készült.

A következő nagyszabású project az oroszlánok és foltos hiénák megüresedett kifutóit érintik majd, ahol egy korszerű Etióp-bemutató kialakítását tervezi az intézmény, melynek kulcsfaja a dzseláda v. hegyi pávián (Theropithecus gelada) lesz.

A leírás folytatása az intézmény amerikai tematikájú bemutatóit veszi majd sorra.

Felhasznált irodalom:

Weigl, R. 2014. Longevity of crododilians in captivity. IZN Vol. 61. No. 5, pp. 363-373.