ÉLŐHELY-BEMUTATÓK ROTTERDAMBAN I.

 

Ázsiai biotópok

 

 

Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2016 és 2009

 

 

 

 

Történeti áttekintés

 

 

A Rotterdami Állatkert (Diergaarde Blijdorp) másfél milliós éves látogatottságával Hollandia egyik legkiemeltebb turisztikai attrakciójának számít, s az amszterdami Artis után a legidősebb zoológiai intézmény az országban. 1854-ben két vasúti tisztviselő madarak iránti rajongásának eredményeképpen született meg a korabeli rotterdami állatkert (Rotterdamsche Diergaarde) ideája, mely az akkori város központjában került kiépítésre. Az 1857-ben megnyílt intézmény kezdetben részvénytársaságként üzemelt, s kizárólag a társaság tagjai, valamint hozzátartozóik látogathatták a gyűjteményt. A tehetősebb felsőbb osztály tagjai számára „mérsékelt harc” folyt e kiváltságért, hiszen a park éves szinten mindössze egy rövid, kéthetes periódusban fogadta vendégeit.

Az intézmény nemzetközi hírneve már a 19. században megalapozottá vált. A gondozott park, az újszerű épületek és gazdag állatgyűjtemény példaként szolgált más állatkertek fejlesztési irányaira. Gyűjteményi vonalon érdemes megemlíteni, miszerint a világelső fogsági anoa (Bubalus depressicornis) születés (1868) és pelikán (Pelecanus sp.) kelés (1872) szintén Rotterdamhoz köthető.

Az 1937-es városfejlesztési döntések egy új állatkert felépítését irányozták elő a ’Blijdorp ártér’ területén, s a következő évek ennek megfelelően az építkezés jegyében teltek. A második világháború bombatalálatai elsősorban a városközpontot, s így a régi állatkertet érintették. Ezt megelőzően sikerült a gyűjteményt áttelepíteni a jelenlegi területre, s az újjászületett intézmény 1940. december 7-én hivatalosan is megnyitotta kapuit. Az akkori, ultramodernnek tekinthető rotterdami kert épületeinek specifikuma, hogy azokat mindössze egy építész, a holland Sybold van Ravesteyn (1889-1983) tervei alapján építettek. Habár 2007-től az park egész területe a nemzeti kulturális örökség része, mára csupán egy jelentősebb épület maradt meg ezen időszakból, nevezetesen a Riviérahal elnevezésű trópusi csarnok.

A világháborút követő évtizedekben az intézmény fokozatosan vesztett elismertségéből, így 1988-ban egy széleskörű rekonstrukciós és fejlesztési program vette kezdetét, mely radikálisan megváltoztatta a park arculatát. A napjainkban is tartó átalakítás tulajdonképpen egy új „geozoo” kibontakozásának folyamata, ahol állatföldrajzi felosztás szerint, s ezek egységein belül minél természetszerűbb élőhely-bemutatók kerülnek kialakításra az állati viselkedés minél természetesebb lefolyása és a látogatói élmény fokozása céljából. Természetesen e fejlesztési vonal egyre kevésbé tekinthető specifikumnak globális vonatkozásban, ám kiegészülve a hollandok innovatív és kreatív bemutatás-technikai megoldásaival, az intézmény tartástechnológiában felhalmozott tudásával, valamint mind az ex-situ, mind az in-situ megőrzési feladatokban történő jelentős szerepvállalásával elmondható, hogy a Rotterdami Állatkert méltán tartozik az európai állatkertészet szakmai élvonalába.

 

 

Élőhely-bemutatók a Blijdorp-ban

 

 

Rotterdamban minden egyes új project egy előzetesen elkészült holisztikus elgondolás, a mesterterv része. Az állatkert mesterterve különféle biotóp-bemutatók színvonalas másolatait tartalmazza, melyek kontinensenként kerülnek bemutatásra. Minden project ugyanazon a tervezési folyamaton esik át. A tematikát meghatározó alapötlet nyers, még képlékeny vázlata a megjelenítendő bemutató minden részletére kitér, mint például a külső és belső állattartó-terek, kezelőrészek, látogatói terek és útvonalak, „látványpontok”, bemutatás-technikai részletek, mint szeparáció és barrierek, alkalmazott edukációs elemek tervezésére egyaránt. Az ideiglenes „design” a konkrét kivitelezés megkezdése előtt számos lépcsőn halad keresztül. Fontos kiemelni azonban, hogy Rotterdami Állatkert külön „design csapattal” rendelkezik, akik feladata a mesterterv szerinti alapötletek és vázlatok összeállítása, valamint a szükséges változások/változtatások nyomon követése és koordinálása. A külön csapat úgy értelmezendő, hogy az intézményben egyébként is funkcionáló munkacsoportok vezetői vesznek részt a tervezésben, mint kurátor, kertészeti vezető, oktatási vezető, építész és project menedzser. E szakterületek képviselete napjainkban számos esetben már elszakad az adott állatkert belső munkaerejétől, s külső vállalkozás keretében nyújtják e szolgáltatást. A rotterdami bemutatók színvonala és sikere azonban azt mutatja, hogy e metódus korántsem hagyható figyelmen kívül.

 

A Rotterdami Állatkert térképe

 

E rövid elméleti áttekintés után térjünk rá a konkrét biotóp-bemutatók tárgyalására. A Blijdorp zoogeográfiai felosztása szerint hét nagy bemutató-egységből áll. A jelenleg 28 hektáron elterülő parkot egy vasútvonal szeli ketté. Az eredeti, mindössze 17 hektáros terület ad otthont a kiterjedt Ázsia és Afrika bemutató-egységnek, valamint a jóval kisebb Európa és Ausztrália résznek. Az ezredforduló környékén megszerzett plusz 11 hektáros terület pedig az Oceanium, valamint Észak- és Dél-Amerika bemutatóival büszkélkedhet. Az állatkert teljes területét három útvonal (Elefánt-, Gorilla- és Cápa „ösvény”) bejárásával tekinthetjük meg. Az adott útvonalat facölöpökön megjelenő, különböző színnel ellátott állat-sziluettek jelzik, azon fajé, mely karizmatikusnak tekinthető az adott területen.

Az egyes kontinenseket megjelenítő egységeken belül az állatok a legkülönfélébb természetes élőhelyeik szerint kerülnek bemutatásra, mint például afrikai szavanna, mongol sztyeppe vagy maláj erdőszél. E habitat-típusú bemutatók területére történő belépést egységes, nagyméretű, művészi kivitelezésű kör alakú táblák jelzik a látogatók számára. A természetességre való törekvés igénye többnyire az immerziós bemutatás-technika módozataival társul, így a kifutók látogatói terektől történő határolása nem szembeötlő, s elsősorban természetes anyagok alkalmazását jelenti. Ahol mód van rá, vizes- és szárazárok választja el a látogatókat az állatoktól, melyek szélein természetes sziklák és faanyagok, különböző vastagságú ágak, tuskók és rönkök olvadnak a környező vegetációba. Ezek többnyire a látogatói kordon funkcióját is betöltik, melyek klasszikus, mesterséges megjelenésükben elenyészően kevés helyen jelennek meg a park területén. A vizuálisan kevésbé látható, többnyire különböző növényi formákat utánzó villanypásztorok fontos szerepet játszanak egy-egy adott faj minél természetesebb, rácsok nélküli bemutatásában.

A 2010-2015 közötti időszakban Rotterdam városa jelentősen csökkentette az intézmény működési költségére szánt forrásokat, s a financiális nehézségek kényszerű változtatásokat eredményeztek mind a fejlesztési, mind a gyűjteményi vonalon. Számos értékes faj hagyta el az állatkertet vagy költözött más helyre a parkon belül. 2009 őszén volt szerencsém négy napot eltölteni a neves intézmény bejárásával, s a felhalmozódott fotóanyagra és információra való tekintettel négy részben kerül ismertetésre a Rotterdami Állatkert.

Jelen írás Ázsia bemutatóit veszi sorra, melyek 2011-2012-ben estek át egy újabb, ám kisebb léptékű felújításon. A második rész Afrikával foglalkozik, ezt követi majd az észak- és dél-amerikai, s egyben az Arktika egység leírása, melyet negyedik epizódként az Oceanium részletes ismertetése zár.

 

 

Ázsiai bemutatók

 

 

Az 1980-as évek végének nagy rekonstrukciója az Ázsia tematika kiépítésével kezdődött. Területileg ez a legnagyobb bemutatóegység, ahol a természetes erdei környezetet és az ültetett bambuszerdőket kisebb-nagyobb nyílt terek szabdalják. A különféle bambuszfajok érezhetően uralják a teret, azonban könnyen belátható, miért esett a választás e növénycsoport nagyarányú beültetésére: a bambuszok Ázsiára koncentrált elterjedésük mellett dekoratív megjelenést kölcsönöznek a bemutatóknak, valamint gyors növekedésűek és örökzöldek. Általánosan jellemző a nagyméretű kültéri medencék és kiterjedt vizesárok-rendszer alkalmazása. Az itt kiépített különféle biotópok összképét szinte alig rontja az épített környezet vizuális megjelenése, az épületek szándékoltan nem uralják a teret. Az egyes állatbemutatókhoz tartozó állatházak a kultúrtörténeti és etnográfiai szegmens előtérbe helyezésével kerültek kialakításra, s szinte kivétel nélkül a természetes élőhelyhez kapcsolódó tradicionális népcsoportok építészeti és életmódbeli vonatkozásait jelenítik meg. A területen látható Amur Kunyhó, Ázsia Ház, Dayak Hosszúház és kambodzsai Angkor-Wat templomegyüttes romjait idéző Taman Indah bemutatóegység megjelenését tekintve szintén nem hangsúlyos, s nagyrészt növényi borítottsággal olvad a környező tájba. Az Ázsia részleget az alábbi nagy bemutató-zónákra oszthatjuk: Kínai kert (Chinese Tuin), Amur vidék (Amoer Gebied), Maláj erdőszél (Maleise Bosrand), Ázsiai mocsárvilág (Aziatische Moerassen), Mongol sztyeppe (Mongoolse Steppe), Taman Indah (a kifejezés „Szép kertet” jelent malájul) és Tigris szurdok (Tijgerkreek).

 

Az Ázsia bemutatók belépő zónája látható a felvételen. Az útvonalat piros elefánt sziluettel ellátott facölöpök jelzik a látogatók számára.

 

Az Ázsia bemutató-egység tipikus látképe a jellemző magas növésű bambuszvegetációval, pihenőhellyel, állatfajokat mutató irányítótáblával, az útvonalat jelölő speciális jelzéssel és az adott élőhelyet jelölő kör alakú táblával.

 

A Kínai kert kiépítése 1990-ben kezdődött meg. A nagyszabású bemutató különleges növényeinek kisebb dombok, sziklák, tavak és vízfolyások adják a környezetét, ahol jellegzetes épületek szolgálják a szemlélődést és pihenést. Rotterdam hosszú évtizedek óta testvérvárosi viszonyban áll Sanghajjal, így a két város állatkertje közötti állatcserék is rendszeresnek nevezhetőek. Az itt látható kínai kert összes eleme eredeti, melyek a Sanghaji Állatkert ajándékaként érkeztek a megnyitóra. A területen két állatkerti ritkaság, Francois-langurok (Trachypithecus francoisi) és bóbitás szarvasok (Elaphodus cephalophus michianus) kerülnek bemutatásra. Mindkét faj 1992-ben érkezett szintén sanghaji importból, így megalapozva a két taxon jelenlegi európai populációját.

 

 

 

 

A Kínai kert néhány részletét ábrázoló fotósorozat

A bal alsó felvételen egy további ritkaság, a kínai aligátorok (Alligator sinensis) külső medencéje látható, amelyek 2008-ig gazdagították a Kínai kert állatgyűjteményét.

A jobb alsó képen a Francois-langurok háza látható; érdemes megjegyezni, hogy az első sikeres európai tenyésztésre itt, Rotterdamban került sor 1997-ben.

 

 

A bóbitás szarvasok természetes kifutó-barrierekkel határolt bemutatója a Kínai kertben

A relatíve alacsony szárazárok alkalmazása következtében pánikhelyzetben előfordult már az állatok szökése, azonban mióta egy belső férőhelyhez történő folyamatos hozzáférést biztosítanak a faj számára, nem került lejegyzésre ilyen eset.

 

Az Amur vidék kezdeti szakaszán különféle bagolyfajok röpdéi sorakoznak, melyek a zóna kulcsfajához, a kritikusan veszélyeztetett amuri leopárd (Panthera pardus orientalis) növényzettel sűrűn benőtt kifutójához vezetnek. Az Amur folyó Ázsia egyik legnagyobb folyója, mely kb. 1600 km-es szakaszon természetes határt képez Kína és Oroszország között. Ennek érzékeltetésére az egyik itteni, nagyméretű tó hosszú fahídján vezet a látogatói útvonal, mely mentén amuri darvak (Grus vipio) láthatóak. A madarak szomszédságában kialakított Amur kunyhó leshelyének távcsöveivel remek lehetőséget ad a tavon élő számos vízimadárfaj, mint például borzas gödények (Pelecanus crispus) és károkatonák (Phalacrocorax carbo sinensis) megtekintésére.

 

 

 

Az Amur vidék bemutatói leopárdokkal, darvakkal és vízimadarakkal

 

A tavat elhagyva rövid sétával az Ázsia Házhoz (Rumah Asia) érkezünk, mely már a Maláj erdőszél biotóphoz tartozik. Az épületben számos állatfaj, mint például a visayani disznók (Sus cebifrons negrinus), Alfréd-szarvasok (Rusa alfredi), indiai antilopok (Antilope cervicapra) és oroszlánfejű makákók v. wanderuk (Macaca silenus) természetszerű, talajborítással rendelkező belső férőhelyei kerültek kiépítésre, de néhány éve itt láthatóak a park komodói varánuszai (Varanus komodoensis) is. A terület további érdekessége az épület szomszédságában felépített Dayak Hosszúház (Rumah Panjang), mely szintén nem másolat. A Borneón, külön a rotterdami kert számára készített épület darabjaira szerelve érkezett a parkba, s jelenlegi helyén felállítva – az etnográfiai bemutató szerepkörén kívül – tanteremként funkcionál iskolás csoportok számára, akik az állatkert Ázsiában folyó in-situ természetvédelmi projectjeiről tájékozódhatnak.

 

 

 

 

Az Ázsia ház belső tere egy lakóépület hangulatát idézi, ahol az ablakokon „kitekintve” az antilopok, szarvasok, disznók és majmok belső férőhelyeire nyílik rálátás. A stressz-érzékenyebb patások bemutatása így kevésbé problematikus a belsőkben, hiszen a vizuális ingerek kisebb mértékben érvényesülnek.

 

  Dayak Hosszúház 

 

A fentebb említett épületekhez tartozó külső élőhelyek közül a jávai bantengek (Bos javanicus javanicus) és indiai antilopok társas-bemutatója szokatlan közelségbe engedi a látogatókat, mind a vizesárok/medence, mind a szárazárok határolta oldalról egyaránt.

A különböző szarvasfajok bemutatóinál alkalmazott meglehetősen alacsony szárazárok a természetes kifutó-barrierek használatával kombinálva szintén igen parádés megoldásnak nevezhető.

A terület kisebb röpdéiben néhány madárfaj látható, melyek közül említést érdemel a barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus). Az elmúlt években két ritka macskafaj – az ázsiai aranymacska (Catopuma temminckii tristis) és a rozsdás macska (Prionailurus rubiginosus phillipsi) – is elhagyta a gyűjteményt, s jelenleg egy faj, a halászmacska (Prionailurus viverrinus) képviseli a kistestű ragadozókat. A macskák kifutójába épített mesterséges fatörzs remek lehetőséget kínál a rejtőzködő állatok könnyebb megfigyelésére.

 

 

A bantengek és antilopok kifutójánál kiépített vizesárok/medence a látogatói pihenőhely vonala mentén egy sor villanypásztorral határolt, míg a szárazárkos oldalon az állatok gyakorlatilag ki tudják dugni a fejüket a merészebb látogatókhoz.

 

 

Az Alfréd-szarvasok bemutatója

 

 

 

A halászmacskák növényzettel sűrűn benőtt bemutatójánál egy mesterséges fatörzs nyúlik be a kifutóba, melybe bemászva üvegen keresztül is megtekinthetjük a rejtőzködő kismacskákat. A sziklahasadékot formázó belső férőhelyen tartózkodó állatok „magánélete” szintén megfigyelhető.

 

A wanderuk szigete

 

A maláj esőerdei biotópokhoz szervesen kapcsolódik az Ázsiai mocsárvilág zónája. A bambuszerdőt elhagyva egy tavat körbefutó sétaúthoz érkezünk. Az itt megjelenő tájkép egységes benyomás hatását kelti, ahol a látogatói útvonalat szegélyező, nagyméretű, halvány vörös sziklák látvány tekintetében összeolvadnak a tavon kialakított, három különböző méretű szigeten használt kőzettípussal. A szigeteket üstökös makákók (Macaca nigra) lakják. A part menti növényzettel körbevett, kanyargós, stégszerű sétautak mentén korábban ázsiai kiskarmú vidrák (Aonyx cinerea) voltak láthatóak hasonlóan sziklás bemutatóban, napjainkra azonban kikerültek a gyűjteményből. A területhez egy terjedelmes, Eurázsia mocsárvilágára jellemző madarakat bemutató röpde kapcsolódik, melyen keresztülsétálva olyan ritkaságokat láthatunk, mint az indiai tantalusz (Mycteria leucocephala) és a feketefejű íbisz (Threskiornis melanocephalus).

 

 

 

Az üstökös makákók szigetén kialakított mesterséges fatörzs üregén keresztül érhetik el az állatok belső férőhelyüket. A fenti felvételek háttérében az Ázsia röpde látható, alul pedig a területen kiépített látogatói útvonal néhány részlete.

 

Az ázsiai kiskarmú vidrák egykori bemutatója

 

Ázsia röpde

 

A Mongol sztyeppe terjedelmes központi társaskifutója az Ázsia tematika egyik első eleme, mely 1988-ban került kiépítésre. Kezdetekben kétpúpú tevék (Camelus bactrianus) és onagerek (Equus hemionus onager) lakták a parcellát, azonban a két faj itteni összeférhetetlensége miatt középen kettéosztva, szeparáltan mutatták be a két fajt. 2013-ban a ritka félszamarak egy francia kertbe költöztek, így jelenleg már csak a tevék élnek Rotterdamban. A sztyeppe biotóp egy kisebb bemutatója pusztai macskák v. manulok (Otocolobus manul) számára nyújt ideális életteret. A jellemzően füves, sziklákkal tarkított miniatűr élőhely azonban számos egyéb búvóhelyet kínál a kismacskáknak, melyek rendszeres szaporulattal hálálják meg a törődést. A kiállítás további érdekessége, hogy egyben „ragadozó-préda” bemutatóként funkcionál: a manulkifutó egyik sarkába terráriumszerűen egy rágcsáló-bemutató került kialakításra mongol futóegerek (Meriones unguiculatus) számára. A kisemlősök bemutatójának front- és háttérüvegén keresztül a macskák férőhelye látható, így látvány szempontjából egy térnek hat a két állattartó-hely.

 

Mongol sztyeppe bemutató kétpúpú tevékkel

 

 

A manulok és futóegerek bemutatója

 

Az 1994-ben átadott Taman Indah az Ázsia bemutató-egység legnagyobb fejlesztése, mely tematika szerint visszavezet bennünket a trópusi esőerdei élőhelyekre, s három nagytestű növényevő – ázsiai elefántok (Elephas maximus), indiai orrszarvúk (Rhinoceros unicornis) és maláj tapírok (Tapirus indicus) – bemutatására koncentrált. Az Angkor-Wat templomegyüttes romjait idéző Taman Indah trópusi csarnoka az említett nagytestű fajok mellett számos kisebb állatfaj otthonául szolgál, itt láthatóak például a Fülöp-szigeteki kancsilok (Tragulus nigricans), fehérkezű gibbonok (Hylobates lar) és az óriás szarvascsőrűek (Buceros bicornis) egyaránt. Általánosságban elmondható, hogy a csarnok építése óta eltelt több mint két évtized során az állatkertészeti vonalon bekövetkezett fejlesztések tükrében e rotterdami bemutató már vesztett korszerűségéből, ám jelentős számú állatkert napjainkban is irigyelheti a holland színvonalat.

Jelenleg a visayani disznó tenyészpár társaskifutón kerül bemutatásra az egyik indiai rinocérosszal, míg egy további, malacait nevelő koca továbbra is a korábban ismertetett Ázsia Ház lakója.

 

 

 

 

Habár a „vastagbőrűeket” bemutató épület igen magas, a növénytakarásnak köszönhetően nem rontja az esőerdei hangulatot. Az elefántok tágas beltéri medencével ellátott belső férőhelye jelenleg kemény padozattal bír, szemben az orrszarvúk és tapírok belsőivel.

 

 

A maláj tapírok belső férőhelyei

 

 

A fehérkezű gibbonok belsője, melyet éveken keresztül maláj cibetmacskákkal (Viverra tangalunga) osztottak meg.

 

 

Az ázsiai elefántok terjedelmes kifutója

 

 

Az indiai orrszavúk kifutóit hangulatos leshelyekről tekinthetjük meg. Az állatok rendelkezésére álló tavak mellett sétaút vezet, így testközelből élvezhető a dagonyázó óriások látványa.

 

A Taman Indah bemutató-komplexumot elhagyva folytatódik az ázsiai esőerdők világa, ahol a Tigris szurdok bemutatóban két kifutón élnek a park szumátrai tigrisei (Panthera tigris sumatrae). A sűrű bambuszerdőben pihenő nagymacskákat olykor valóban nehéz megpillantani, ám a biztonsági üveg mögött kialakított fűtött műszikla a tigrisek egyik kedvenc pihenőhelye.

 

 

Tigrisbemutató

 

Az Ázsia tematika egy további, napjainkra azonban már felszámolt Himalája-bemutatója egy szintén érdekes társasbemutatóként funkcionált, ahol szecsuáni takinok (Budorcas thibetana), vörös gorálok (Naemorhedus baileyi) és bundermakákók (Macaca mulatta) osztoztak a területen.

Az ázsiai bemutatók egyik legfrisebb eleme a kis pandák (Ailurus fulgens fulgens) megújult kifutója, akik bóbitás szarvasokkal kerülnek majd összeszoktatásra a közeljövőben. Szintén a 2015-ös év egyik újdonsága az ázsiai oroszlánok (Panthera leo persica) bemutatója.

A leírás következő része az intézmény afrikai bemutatóit ismerteti.

 

A cikkben közzétett néhány fotó Kåre Jensen és Ben Gilbert engedélyével történt