ZOOROPE - Európa állatkertjei
Állatkertészettel kapcsolatos cikkek és szakfordítások

 

 

ÉJJEL ÉS NAPPAL A TRÓPUSOKON

 

Papiliorama II.

 

 

 

Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2013

 

 

Az intézmény lepkegyűjteményének megtekintését követően nem kevésbé specifikus bemutatók következnek számunkra. A Nocturama és a Jungle Trek üvegcsarnokaiban tett néhány órás látogatásunkkal egy egész napot felölelő dzsungeltúrát helyettesíthetünk, hiszen előbbi bemutató a trópusi esőerdő éjjel aktív fajait, míg utóbbi a nappali életmódú, több esetben állatkertben kuriózum faját tárja elénk.

 

 

 

Nocturama

 

 

 

E noctarium az európai állatkertekben található egyik legnagyobb éjszakai bemutató, alapterületét tekintve a tágas Papiliorama csarnok méreteivel büszkélkedhet. Szerkezetét tekintve azonban kissé eltér attól, hiszen itt magas falak alkotják a dóm oldalát, így pusztán a speciális tetőszerkezeten keresztül jut be a fény.

     Fajkoncepció vonatkozásában illeszkedik az intézmény – korábban ismertetett – fő természetvédelmi projectjéhez (Shipstern Nature Reserve, Belize), így Közép- és Dél-Amerika trópusi esőerdei faunájából kaphatunk ízelítőt. A három üvegházat összekötő folyosóról egy fotocellás ajtón keresztül léphetünk a csarnok zsilipébe, ahol az ajtó fölé helyezett digitális kijelző mutatja számunkra az éjszakára átütemezett pontos időpontot. 

 

                             

Belépés a Nocturama csarnokába. A jobboldali felvételen látható, falra függesztett nagyméretű fajtáblák afféle összegzésként szolgálnak, hiszen az adott kifutóknál kisebb, külön megvilágítással rendelkező táblák könnyítik meg számunkra az állatok felismerését.

 

Az útvonal elején érdemes néhány percet szánni a nagyméretű fajtáblák átmustrálására, ezalatt szemünk is könnyen alkalmazkodik a teret uraló, a kék különböző árnyalatait felvonultató, holdfényt imitáló fényviszonyokhoz. A „megvilágítás” tekintetében nem az általános, zárt terekben használatos fényforrásokat alkalmazzák elsősorban: a csarnok áttetsző, kék színnel rendelkező tetőszerkezettel bír, mely nagy mértékben megszűri a természetes fényt, így alakítva ki a belsőben uralkodó színhatást. Ám térjünk vissza az állatgyűjteményre, a Nocturama bemutatott fajai a következők:

 

Aotus lemurinus griseimembra, szürkehasú bagolymajom

Choloepus didactylus, Linné-kétujjúlajhár

Coendou prehensilis, nagy kúszósül

Cuniculus paca, pettyes paka

Potos flavus, farksodró

Leopardus pardalis, ocelot

Euphractus sexcinctus, hatöves tatu

Carollia perspicillata, Seba-hártyásorrúdenevér

Glossophaga soricina, Pallas-nektárdenevér

 

Pulsatrix perspicillata, pápaszemes bagoly

 

Eunectes murinus, zöld anakonda

Paleosuchus palpebrosus, Cuvier-törpekajmán

 

Typhlonectes natans, brazil vízi-gilisztagőte

 

Astyanax mexicanus, mexikói vaklazac

Hypostomus plecostomus, óriás algaevőharcsa

Phractocephalus hemioliopterus, vörösfarkú harcsa

Potomotrygon motoro

 

A Nocturama látogatói útvonal rendszere szintén igen kanyargós, s a szintkülönbségek következtében sokkal nagyobbnak érezhetjük a belső teret, mint amekkora az valójában. A klasszikus értelemben vett, ún. „walk-through” (átsétálós) bemutatástechnikával itt nem igazán találkozunk, bár a fajok egy része ezt lehetővé teszi. A csarnokban szabadon élő állatokat mindössze két denevérfaj, a Pallas-nektárdenevér és egy rövidfarkú-denevér, a Seba-hártyásorrúdenevér képviseli. Korábban egy harmadik denevérfaj, a Phyllostomus discolor is szabad tartásban volt megfigyelhető.

     Az első bemutató egy többszörösen összekapcsolt – kb. 1,3 méter magasságú biztonsági üvegfallal határolt – kifutórendszer, melyet Linné-kétujjúlajhárok, nagy kúszósülök és pettyes pakák laknak. 

 

Egy pettyes paka oltja szomját kis tavából. A felvételen jól láthatóak a kifutóegységeket összekötő, látogatói útvonal alatt átvezető alagutak. A legtöbb állattartó-tér villanypásztorral rendelkezik a határoló üvegpanelek  belső oldalán.

 

A sétány két oldalán elterülő kifutók szükség esetén szeparált egységként működhetnek, azonban többnyire összeköttetésben állnak egymással: a látogatói útvonal alatt vezető, plexi lemezzel borított kis alagúton keresztül, illetve a fejünk fölött átívelő fatörzseken közlekedhetnek az állatok a kifutórészek között. Habár a lajhárok manapság már nem számítanak állatkerti ritkaságnak, érdemes időt szentelni a megfigyelésükre, hiszen – életmódjuknak megfelelően – sokkal aktívabbak itt, mint a legtöbb európai gyűjtemény hagyományos, nappali bemutatójában. A szintén igen aktív kúszósülök esetében szemtanúi lehetünk azok famászásban rejlő bravúros képességeinek, hiszen e faj – csak úgy, mint a Coendou, valamint a Sphiggurus nemzetség egyéb tagjai – egy sor anatómiai jellegzetességgel bír e téren. A közelünkben lévő állatok esetében jól láthatjuk azok hosszú, tüske nélküli fogófarkát, melynek vége felfelé görbül, s felső részét megkeményedett bőrrész borítja. A farok tömege a teljes testsúly közel egytizedét is kiteheti, melynek nagy része izomszövet. Ezen felül a hátsó láb első ujjai redukált méretűek, így a talppárnába szinte beleolvadva megnövelik annak szélességét és kapaszkodóerejét.

 

                            

                            

Nagy kúszósül (balra, fent) és pettyes paka (jobbra, fent) a Nocturama csarnokában. A pakák a természetben általában erdőkben, víz közelében élnek. A jobb oldali felvételen (lent) egyikük éppen medencéje sekély vizében ácsorog, ám kis szerencsével úszni is láthatjuk az állatokat. 

Balra lent a kétujjú lajhárok, nagy kúszósülök és pettyes pakák közös férőhelyének egy részletét tekithetjük meg. Az esztétikum fontos szempont volt a Nocturama kialakításánál, melyet az igényes dekorációs festés is szemléltet. Ezen felül nagy mennyiségben kerül felhasználásra műnövény, azonban ez a félhomályban nem ront a bemutató hitelességén.

 

     Egy kicsit tartózkodóbb természetűek a pakák, ám félénknek ők sem igazán mondhatóak. E fogságban viszonylag ritkán látható, igen nagytestű, akár 10-12 kg tömeget is elérő rágcsálókat igen szép eredménnyel szaporítja a svájci intézmény, jelenleg közel 20 egyed látható a Nocturama különböző bemutatóegységeiben. A tavalyi évben hat kölyök is született Kerzersben, ami figyelemreméltó eredmény, hiszen csupán 1-2 utód születik egy alomból. A nemzetség másik tagja, a hegyi paka (Cuniculus taczanowskii) szintén az unikális gyűjtemény részét alkotta, azonban az elmúlt évtized során egy-két kivételtől eltekintve a faj eltűnt az európai gyűjteményekből. A lajhárok, kúszósülök és pakák korábban további két fajjal, dolmányos hangyászokkal v. tamanduákkal (Tamandua tetradactyla) és kilencöves tatukkal (Dasypus novemcinctus) közösen kerültek bemutatásra.

Előbbi faj jelenleg a Jungle Trek csarnokban tekinthető meg, míg utóbbi már nem látható a Papilioramaban. Továbbhaladva egy nagy víztérrel ellátott férőhelyen hatalmas zöld anakonda nyújtózik a parton, ám nem ez az egyetlen hüllőfaj a mesterséges éjszakában. 

 

                             

Balra egy zöld anakonda, jobb pedig a központi fekvésű sziget és a körülötte található mesterséges tó látható, mely számos halfaj otthona.

 

A túloldalra áttekintve szintén egy vegyesfajú bemutatónál időzhetünk: farksodró mászik az ágak között, a talajszinten pedig hatöves tatuk és a pakák kutatnak élelem után. A szürkehasú bagolymajmok legnagyobb európai állománya szintén itt található Kerzersben, ezekből látható két csapat a következő, ám érthető okokból már zárt férőhelyen. A majmok  szintén paka-társbérlőkkel rendelkeznek. Érdemes megemlíteni, hogy néhány éve a bagolymajmok is szabadon mozoghattak a látogatók között. A csarnok közepén egy  sziget került kialakításra, mely további, egy-egy paka és kúszósül tenyészcsapat otthona, valamint a már említett tamanduák is bemutatásra kerültek itt néhány éve. A szigetet övező, több méter széles „vizesárok” tekintélyes méretű vízteret alkot, mely számos halfaj – többek között vörösfarkú harcsák, édesvízi ráják (Potomotrygon motoro) és óriás algaevők – otthona.

     Az élénk és fürge majmokat elhagyva érkezünk meg az ocelotok kifutójához, mely meglepő módon nem egy zárt férőhely: egyik oldala csupán derékmagasságot nem sokkal meghaladó üvegfal, melyet az állatok felől egy nagyobb medence határol. Habár az ocelot egyike a leggyakrabban bemutatott kismacska-fajoknak Európában (közel 60 állatkertben megtalálható), korántsem nevezhető esetükben gyakori eseménynek a szaporulat. Az elmúlt egy évben mindössze három európai gyűjteményben volt gyermekáldás, valamint alig három hete itt, a Nocturamaban.

 

Ocelot 

                    

     Ezt követően zsilipelhetünk át egy röpdébe, ahol pápaszemes baglyok tekintenek le ránk a lombkoronából, alattuk pedig egy nőstény paka vezeti már félig kifejlődött, nagyobbacska utódját. A röpdét elhagyva medencéjükben nyújtózó Cuvier-törpekajmánok fogadnak bennünket.

     A következő egység tulajdonképpen egy kanyargós, alacsony mennyezettel rendelkező „denevérbarlang”, ahol érdemes vigyáznunk a sebesen ide-oda cikázó denevérek miatt, melyek sokszor igen közel repülnek el mellettünk.

Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy a csarnok két bemutatott, „viráglátogató” denevérfaja a közelmúltban egy vizsgálatsorozat alanya volt, mely során kiderült, hogy a retinájukon található fotoreceptorok nem mindegyike pálcikasejt, hanem kis százalékban csapsejt, melyek alkalmasak a színérzékelésre.

 

                             

A trópusi csarnok közepén kialakított szigetbemutató rengeteg mászási lehetőséget biztosít az állatok számára. Jobbra a mexikói vaklazacok terjedelmes akváriuma látható.

 

Itt láthatjuk továbbá a brazil vízi-gilisztagőték és mexikói vaklazacok nagy méretű akváriumait is. A korábban említett szigeten a berendezést adó mászófák gyakorlatilag a csarnok tetőszerkezetéig nyúlnak, s az itt élő kúszósülök és lajhárok egy lombkoronába nyúló, emelt sétaútról is megtekinthetőek, melyen végighaladva megérkezünk a Nocturama csarnokból kivezető zsiliphez.

 

 

Jungle Trek

 

 

 

A csarnok alapterületét tekintve az előző két dóm paramétereivel rendelkezik, ám legnagyobb magassága kissé nagyobb, 18 méter. A Papiliorama in situ tevékenységéhez tartozó Shipstern Nature Reserve kicsinyített mása fogad itt bennünket, tehát kizárólag azok a fajok láthatóak a bemutatóban, melyek az intézmény természetvédelmi kezelése alatt álló közép-amerikai területen is előfordulnak. A Jungle Trek bemutatott fajai a következők:

 

Carollia perspicillata, Seba-hártyásorrúdenevér

Eira barbara, taira

Nasua narica, fehérorrú ormányosmedve

Pecari tajacu, örvös pekari

Tamandua teradactyla, dolmányos hangyász v. tamandua

 

Ajaia ajaja, rózsás kanalasgém

Anas discors, kékszárnyú réce

Aramides ypecaha, óriás erdeiguvat

Butorides striatus, mangrove-gém

Caloenas nicobarica, nicobari v. sörényes galamb

Cardinalis cardinalis, vörös kardinálispinty

Claravis pretiosa

Columbina passerina, karibi törpegerle

Crax rubra, púpos hokkó

Cyanocorax incas, zöld szajkó

Mimus gilvus

Ramphastos sulfuratus, élescsőrű- v. szivárványtukán

Zenaida asiatica, fehérszárnyú gerle

 

Basiliscus vittatus, barna baziliszkusz

Ctenosaura similis, fekete tüskésfarkú leguán

 

(Vélhetően a következő teknős- és halfajok egyedei is megtalálhatóak a két csarnokban, illetve azok kisebb-nagyobb tavaiban: Kinosternon flavescens, Kinosternon leucostomum, Phrynops hilarii, Trachemys venusta, valamint Astronotus ocellatus, Colossoma macropomum, Myloplus rubripinnis, Myleus schomburgkii)

 

                           

Belépés a Jungle Trek csarnokba (balra). A SNR területén megtalálható fajokat ismertető kiállítás részletes információkkal szolgál a látogatók számára (jobbra).

 

A felsorolt madarak és hüllők, valamint a Seba-hártyásorrúdenevérek szabadon élnek a csarnok dús növényzetében. Korábban további fajok, mint például a Diadém-motmot (Momotus momota) és egy gerlefaj, a Leptotila verreauxi, valamint zöld leguánok (Iguana iguana) és változékony sisakosleguánok (Corytophanes cristatus) is megtalálhatóak voltak a gyűjteményben.

     A bemutató a Belize területén előforduló száraz trópusi erdő és mangrove élőhelyek replikája, melynek flórájáról és faunájáról bőven informálódhatunk a gazdag kiállítási anyagnak köszönhetően. A trópusi üvegház centrális része igazi dzsungel, ahol egy hét méter magas hídra felkapaszkodva figyelhetjük meg a lombkorona élővilágát. A csarnok külső ívén húzódnak a zárt állattartó-terek, melyek a felsorolt emlősfajok férőhelyei. Ezek mindegyike azonos bemutatástechnikával rendelkezik: a kifutók nem nagyfelületű üvegpanelekkel határoltak a látogatói tér felé, hanem faborítással, s ezen relatíve kisméretű üvegbetekintők találhatóak. Habár ez kissé ronthatja az egységes terek esztétikumát, másfelől azonban talán több pozitívummal szolgál: a felfedezés, „kukucskálás” élményét nyújtja a látogatók számára, valamint állatjóléti szempontból megfelelőbb módszernek tekinthető, hogy nem a férőhelyek egész frontvonalán  jelentkeznek a látogatói  zavarás különféle módozatai. Itt láthatjuk a tairákat, melyek legalább olyan ügyesen mozognak mászófáikon, mint a talajon.

 

                              

                              

A taira (balra, fent) ritka állatkerti vendég, világviszonylatban is kevés állatkertben találkozhatunk velük. Mivel a fogsági szaporulat ritka, s jelenleg nem veszélyeztetett fajról van szó, kevésbé valószínű, hogy ez a helyzet változni fog a közeljövőben. Az emlőskifutók esetében alkalmazott bemutatástechnika látható, melyekkel szemközt kisebb tavak kerültek kialakításra a trópusi csarnok külső részén (jobbra, lent). Tamandua (balra lent), rózsás kanalasgém (jobbra, fent)

 

Púpos hokkó és tamandua a Jungle Trek egyik bemutatójában

 

A néhai tukánröpde jelenleg a dolmányos hangyászok és a púpos hokkók közös otthona. A tamanduák elsősorban éjjel mozognak, ám szerencsénkre egyikük megtisztelt bennünket aktivitásával, amint hosszasan körbejárta sűrűn növényesített lakhelyét. A faj főként arboreális életmódot folytat, így a talajszinten esetlenebbül mozog, mint nagyobb testű rokona. A fehérorrú ormányosmedvék is külön férőhelyen láthatóak, ám látogatásunkkor egyikük közösen táplálkozott az örvös pekarikkal a szomszédos kifutórészen.

 

                     

A fehérorrú ormányosmedvék férőhelye (balra). Az állatok megtekintése mellett érdemes figyelmet szentelni a növénybemutatónak is, hiszen több, mint 100 növényfaj került betelepítésre Belize területéről (jobbra).

 

 

„Kiegészítő” bemutatók

 

 

 

A kiegészítő kifejezéssel nem azok színvonalára, hanem pusztán azok lokalizációjára tettem utalást: a hosszú folyosószakaszon – mely teret kínál az intézmény történetét ismertető kiállításnak, ajándékboltnak, illemhelységeknek-pelenkázóknak és egy étteremnek – szintén közép-amerikai taxonokat felvonultató állatbemutatók kerültek kialakításra. Az itt látható fajok a következők:

 

Callimico goeldii, Goeldi-tamarin

Dasyprocta punctata, közép-amerikai aguti

Sciurus yucatanensis, maja erdeimókus

 

Eclectus roratus, nemes papagáj

Psophia crepitans, szürkehátú dobosdaru

 

Boa constrictor, vörösfarkú boa

Chelonoidis carbonaria, szenes teknős 

 

  

A relatíve közismertebb agutik (lent) sem hiányozhatnak a gyűjteményből, azonban a maja erdeimókusokkal (balra, fent) kizárólag itt találkozhatunk Európában. Jobbra fent az agutik, erdeimókusok és nemes papagájok közös bemutatója látható.

 

A bejárathoz közel eső nagyobb terráriumban kaptak helyet a vörösfarkú boák, melyek férőhelye a lepkebemutató-csarnok oldala mentén fut végig. A következő, azonban már jóval tágasabb, sűrű növényzettel rendelkező minibiotópban Goeldi-tamarinok, szürkehátú dobosdarvak és szenes teknősök élnek. A legnagyobb férőhelyet azonban a nemes papagájok, közép-amerikai agutik és maja erdeimókusok birtokolják, melynek frontvonala hosszan nyúlik el az étterem asztalai mentén, így akár egy kávé mellett is remek alkalom nyílik a két rágcsálófaj interaktív viselkedésének megfigyelésére. Kiemelendő látvány az erdeimókusok népes csapata, hiszen valószínűleg Kerzers az egyetlen a világ állatkertjei között, ahol látható e Yucatán-félszigetről származó rágcsálófaj.

 

 

     Összegezve a Papilioramaban szerzett tapasztalatokat azt mondhatjuk, hogy az intézmény rendkívül erősen érvényesíti a szakmai irányvonalakat. Az intézmény már a kezdetek óta igen konzerváció-centrikus, s a 2007-ben átadott „dzsungelbemutatóval” látogatói testközelbe hozza a megőrzésre kiélezett állatkerti szerepvállalás üzenetét. A Nocturama és a Jungle Trek trópusi csarnokainak gyűjteményi koncepciója mesterien illeszkedik az intézmény élőhelyen történő természetvédelmi munkásságához, kevésbé törődve azzal, hogy jól ismert, közönség-kedvenc fajokat próbáljon erőszakosan a gyűjteménybe illeszteni. Elvégre, melyik „laikus látogató” ismeri fel a pettyes pakát, a tairát vagy a tamanduát? Aki járt már Kerzersben, az biztosan!

 

 

 

Vendégkönyv