ZOOROPE - Európa állatkertjei
Állatkertészettel kapcsolatos cikkek és szakfordítások

 

 

LEPKEBIRODALOM KERZERSBEN

 

Papiliorama I.

 

 

 

Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN

 

Fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN és MAZÁCS ANITA

2013

 

 

Természeti látványosságok tekintetében Svájc talán Európa leggazdagabb országa. Az állatgyűjtemények iránt érdeklődőknek is számos célpontot kínál a meglehetősen kevert kulturális hagyatékkal rendelkező nemzet: Zürich és Basel városainak nagy fajgazdagságú állatkertjei mellett számos egyéb állatbemutató, elsősorban kisebb-nagyobb vadasparkok tarkítják a hegyvidéki tájat, melyek főleg az alpesi fauna tartására specializálódtak. A nyugati területeken, Fribourg kanton síkságai és az Alpok előtti dombjai alkotják a nyugati Francia-Svájcot. E területen, a szövetségi köztársaság fővárosától, Berntől nem egészen 20 km-re nyugatra található Kerzers kistelepülése, melynek közelében találjuk a Papiliorama üvegcsarnokait. Európa talán leghíresebb lepkebemutatója tekinthető itt meg, ám a teljes megnevezésből – Swiss Tropical Gardens – sejthetjük, nem pusztán a levegő drágaköveit, hanem egyéb trópusi csodákat is rejt számunkra a színvonalas gyűjtemény.

 

 

 

Történet és természetvédelmi szerepvállalás

 

 

A Papiliorama 2013-as látogatásunkkor ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Az intézmény alapítója Maarten Bijleveld van Lexmond holland biológus és felesége, Catheline Bijleveld. Jelenleg fiuk, Caspar Bijleveld van Lexmond a komplexum igazgatója. A kezdeti Papiliorama 1988-ban egy másik helyszínen, Neuchätel kantonban épült fel, s akkor még társasági szervezeti formában üzemelt. Ettől eltérően a Papiliorama már alapítványként működik Papiliorama Foundation megnevezéssel, melynek testvérszervezete egy másik alapítvány, az International Tropical Conservation Fund. Az ITCF svájci és holland állatkerti szövetség eredményeként született meg 1988-ban, mely évben a Papiliorama és a korábban már ismertetett Burgers’ Zoo megnyitotta trópusi csarnokát. A trópusi esőerdők védelmét előirányzó financiális alap létrehozása Maarten Bijleveld és az Arnhemben található állatkert akkori igazgatója, Antoon van Hooff nevéhez fűződik. Az ITCF fő projectje egy Közép-Amerikában található ország, Belize északkeleti területén található, mára már 11.000 hektár területűre növekedett Shipstern Nature Reserve „gondviselése” és elsősorban magánadományokból befolyt pénzösszegekkel történő konzervációs célú támogatása. A Papiliorama trópusi állatkertjében bemutatott és gondozott emlős- és madárfajok zöme e területről származik, így az intézmény tulajdonképpen az említett természetvédelmi terület ex situ körülmények közötti bemutatásának tekinthető.

 

A Papiliorama térképe, A, Papiliorama B, Nocturama C, Jungle Trek H, Swiss Butterfly Garden

 

Térjünk vissza azonban kicsit az intézmény történetére.  A   10 hónapig tartó, 1,5 millió svájci frank költségvetésű beruházás kivitelezését követően, a megnyitás évében a trópusi csarnok 20 lepkefajt mutatott be számos növényfaj ismertetése mellett. Az akkor még „mindössze” 8100 hektárt felölelő SNR bővítése folyamatos volt, mely mára elérte a 110 km² területnagyságot. 1995-ben tragédia következett be, mikor a Papiliorama egy tűzvészben tulajdonképpen megsemmisült. A svájciak nagylelkű adományainak köszönhetően azonban még ugyanezen évben, mindössze 9 hónap elteltével az intézmény újjáépült, sőt, még bővítésre is sor került. A lepkéket bemutató csarnok mellett kialakításra került a Nocturama bemutató, mely közép- és dél-amerikai éjjel aktív állatfajok bemutatója. A következő nagy változás 2003-ban jött el az intézmény történetében, mikor a további terjeszkedés hiánya miatt a Papiliorama a mostani helyére, Kerzers mellé költözött. 2007-ben került átadásra a harmadik trópusi csarnok, a Jungle Trek. A Papiliorama tulajdonképpen négy bemutatóegységből áll, melyek a következők: 1. Papiliorama csarnok, lepkebemutató 2. Nocturama csarnok, az éjszaka világa 3. Jungle Trek, a Shipstern Nature Reserve ex situ bemutatója. A negyedik egység tulajdonképpen a kültéri bemutatók egyvelege, itt találjuk például a hazai lepkefajokat bemutató Swiss Butterfly Garden egységet, madármegfigyelő állomást, kültéri teknősbemutatókat és simogató miniállatkertet is. A Papilioramat taglaló első részben a lepkebemutatók, így az első és negyedik egység kerül ismertetésre, a Nocturama és Jungle Trek pedig a következő leírás tárgya lesz.

 

 

Növény- és lepkegyűjtemény

 

 

Vonattal érkezve a ’Kerzers Papiliorama’ állomáson kell leszállnunk, ahol gyakorlatilag megdöbbenve egy szántóföldön, kukoricatáblák közepette találjuk magunkat, csupán előzetes információink alapján sejtve, hogy a szomszédos kisebb erdőfolt fáinak árnyékában találjuk az egyik legspecifikusabb svájci állatkertet. Az állomástól néhány perces sétával meg is érkezhetünk a bejárathoz.

 

  

Az intézmény bejárata (balra), belépés a Papiliorama csarnokába (jobbra)

 

     Egy információs anyagokkal bőven ellátott folyosószakasz köti össze a három üvegdómot (Papiliorama, Nocturama, Jungle Trek), melyek közül az első a Papiliorama csarnok, a lepkebemutató. A fedett, kör alapú lepkekert átmérője 40, legnagyobb magassága 14 méter, így alapterülete kb. 1250 négyzetméter.

Mielőtt a lepkék szárnyalásában gyönyörködnénk, egy zsilipen kell keresztül haladnunk, ahol a kulturált látogatás szabályairól és a hazai lepkefajok természetvédelmi vonatkozásairól informálódhatunk. Érdemes megemlíteni, hogy sem itt, sem a csarnokban nem találkozunk önkéntesekkel, illetve felvigyázókkal.

 

 

Nem pusztán a lepkék vonják magukra a figyelmet, a dús növényzet szintén számos felfedeznivalót ígér: a fenti felvételen sárga nyalókavirágok (Pachystachys lutea) díszlenek, a gyermekektől balra egy cikászfaj, a Cycas circinalis benyúló leveleit, „aljnövényzetként” pedig egy – az imágók számára – fontos virágzó, nektárt adó növény, a Lantana camara virágzását láthatjuk. A Pentas lanceolata szintén fontos nektárnövény (balra). Jobbra egy Graphium agamemnon látható.

 

A csarnok növénygyűjteménye igazán parádés, a felvételen a Hyophorbe verschaffeltii pálmafaj termetes egyedei uralják a teret

 

A bemutatócsarnokba érve igazi dzsungel fogad bennünket, ám a rendkívül dús vegetáció nem pusztán az önmagáért való esztétikum élményét hivatott fokozni: a betelepített növényzet egy része tápnövényként szolgál a különféle lepkefajok hernyói számára, valamint a nektárfogyasztó imágók számára a speciálisan kikevert nektár mellett különféle virágos növények is táplálékot biztosítanak. Utóbbiak közül is fontos kiemelnünk a Lantana camara, Asclepias currasavica és a Pentas lanceolata fajokat. Természetesen mindemellett a tápnövények külön kiállítási részlegen is megtekinthetőek, élő bemutatóként demonstrálva azt is, mely lepkefaj egyedfejlődésében játszanak kulcsszerepet. A tápnövényektől eltekintve legalább 120 trópusi növénycsoda került beültetésre, melyek közül kb. 15 faj a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozik. A látogatói útvonal tervezettségének köszönhetően több órát is eltölthetünk a csarnokban, a szintkülönbségekkel bíró úthálózat kanyarulatai szinte észrevétlenül nyújtják el a lepkék között tett sétánkat. A Papiliorama korábban több mint 100 fajt mutatott be a Lepidoptera rendből, ez a szám jelenleg 70 körül mozog. A fajok egy része importként, báb formában érkezik, kisebb részüknek azonban lokálisan, a csarnok féltermészetes körülményei között játszódik le a teljes életciklusa, a pete lerakásától, a hernyó és báb állapotokon keresztül az imágó kikeléséig. Éppen ezért – amennyiben időnk engedi, s nem érjük be pusztán a néhol tömegesen szárnyaló vagy éppen táplálkozó lepkék látványával – érdemes alaposabban is szemügyre venni a dóm titkait: a növények rágása alapján könnyedén azonosíthatóak a tápnövények, melyek, a pusztán „dekorációt” szolgáltató fajokkal együtt szépen ki vannak táblázva. A növényzetben óvatosan széttekintve, a levelek között és azok felületén jó eséllyel pillanthatunk meg lerakott petéket, valamint a már azokból kikelt különféle hernyókat. Ezek faji meghatározása már nem annyira egyszerű, legalábbis a legtöbb látogató számára biztosan nem. Már a bejárat közelében érdemes elidőzni a bábszekrénynél, s alaposabban szemügyre venni a különböző fajok igencsak változatos bábalakjait. A felfüggesztett bábok sokasága miatt jó eséllyel megfigyelhetünk egy szárnybontást. Ezen túlmenően napi két alkalommal történik a bábszekrény kinyitása, előre meghirdetett időpontokban, amikor megtekinthető a már repülésre kész imágók  csarnokba történő kirepülése.

 

                               

 

Számos hernyót fedezhetünk fel a csarnok növényzetében, némelyik változatos mimikrivel próbálja elkerülni a madarak általi predációt, bár ebben a bemutatóban erre nincs igazán szükségük. A jobb felső képen látható hernyó például madárürüléknek álcázza magát.

 

A Papiliorama csarnokban bemutatott lepkeállomány fajösszetétele időszakosan változhat, az ismertetőn közzétett fajok a következők:

 

Délkelet-ázsiai fajok:Actias selene, Atrophaneura polyeuctes, Attacus atlas, Cethosia biblis, Cethosia hypsea, Chilasa clytia, Graphium agamemnon, Graphium sarpendon, Hebomoia glaucippe, Hypolimnas bolina, Idea leuconoe, Kallima inachus, Neptis hylas, Pachliopta aristolochiae, Papilio demoleus, Papilio memnon, Papilio palinurus, Papilio paris, Papilio polymnestor, Papilio polytes, Papilio rumanzovia, Parthenos sylvia, Precis almana, Precis atlites, Vindula dejone

Közép- és dél-amerikai fajok: Agraulis vanillae, Caligo eurilochus, Dione juno, Dryadula phaetusa, Dryas julia, Eryphanis polyxena, Eueides isabella, Greta oto, Heliconius charitonius, Heliconius erato, Heliconius hecale, Heliconius melpomene, Heliconius sara, Morpho peleides, Papilio cresphontes, Parides iphidamas, Siproeta stelenes

Észak-amerikai fajok: Danaus plexippus

Afrikai fajok: Danaus chrysippus, Papilio dardanus, Precis octavia

Ausztrál fajok: Papilio aegeus, Papilio ulysses

 

Párzás, Papilio paris

 

A lepkebemutatót kiegészítve megtekinthető egy kisebb, mesterséges barlangban kialakított gerinctelenbemutató is a csarnokban, mely az Arthropodarium nevet viseli. Itt extrém kialakítású, a mennyezetről függő, alapzat nélküli terráriumokban kerül  kiállításra – többek között – néhány pók, skorpió és sáskafaj.

 

Az Arthropodarium részlegben bemutatott fajok: Brachypelma albopilosum, Brachypelma smithi, Coenobita sp., Eudicella smithi berthrandi, Eurycantha calcarata, Extatasoma tiaratum, Grammostola aureostriata, Heterometrus spinifer, Heteropoteryx dilatata, Lasiodora parahybana, Medauroidea extradentata, Peruphasma schultei, Poecilotheria regalis, Psalmopoeus cambridgei, Telodeinopus aoutii

 

                             

Az Arthropodarium egy részlete (balra, fent), valamint a bábszekrény (jobbra, fent) és "lakói" 

 

Az imágók kirepülése, némi oktatással egybekötve

 

     Néhány gerinces fajt is találunk a gyűjteményben, melyet halak és madarak képviselnek.  A dóm közepén és szélén kialakított trópusi tavacskákban édesvízi ráják (Potamotrygon motoro) és óriásgurámik (Osphronemus goramy) úszkálnak. Néhány évvel korábban az utóbbi fajhoz tartozó, ’Johann’ nevet viselő egyed is megtekinthető volt itt, mely az egyetlen túlélője volt az 1995-ös tűzvésznek. Jelenleg már egy új óriásgurámi párban gyönyörködhet a közönség.

     Összességében elmondható, hogy a csarnokban szabadon tartott madárfajok száma csökkent az elmúlt években, jelenleg a tavaik közelében pihenő vörösvállú récékkel (Callonetta leucophrys) és a sűrű aljnövényzetben bujkáló kínai törpefürjek (Coturnix chinensis) népes csapataival találkozhatunk az ösvények mentén. Korábban igazi ritkaságok, két kolibrifaj, egy amazília (Amazilia amazilia) és az ibolyakolibri (Colibri coruscans) is tarkította a gyűjteményt, ám e madarak 2012-13 óta nem láthatóak a lepkekertben. Egy szintén kuriózum faj, a piroslábú cukormadár (Cyanerpes cyaneus) szintén kikerült a pavilonból, bár az említett fajok specifikus nektárfogyasztó életmódjuk következtében szép párhuzamot mutattak a lepkék hasonló táplálékfogyasztásával. 


                            

                            

A tápnövény-bemutató egy részlete (balra fent). Az imágók esetében is megfigyelhetjük a mimikri jelenségét, amit ez a Kallima inachus demonstrál számunkra, elszáradt levelet utánozva (jobbra fent). Siproeta stelenes (balra lent), Idea leuconoe (jobbra lent)

 

     Amennyiben nyáron teszünk látogatást az állatkertben, a párás beltéri környezet után jóleső érzés kivonulni a Papiliorama kültéri részére, ahol érdemes felkeresni a honos lepkefajokat bemutató Swiss Butterfly Garden „lepkeröpdéjét”. A kb. 500 négyzetméter alapterületű, sűrű szövésű hálóval fedett kert azon élőhely-típusokat (száraz és félszáraz gyepterületek) reprezentálja, melyek jelentős szereppel bírnak a lepkék elterjedése szempontjából.

 

                             

 

A Swiss Butterfly Garden kültéri röpdéje Svájcban honos lepkefajok bemutatására, mely 2004-ben került átadásra

 

A kültéri lepkekertet övező részleg pedig jelentős részben egy olyan élőhely-típus – nedves és vizes élőhely(foltok) – replikái, melyek még  a  múlt  század  közepéig nagyobb terjedelemben voltak jelen Svájc északi területein, ám az akkori csatornázási tevékenység eredményeképpen ezen élőhelyek közel 90%-a teljesen degradálódott az ország területén. E nedves biotóphoz kapcsolódik egyébként a mocsári teknősök (Emys orbicularis) terjedelmes külső tava, valamint az a nagyobb, mesterségesen kiépített vizes élőhely-komplexum, mely a korábban közölt térképen is jól látható.

E területen külön madármegfigyelő állomás került kialakításra. Ám térjünk vissza a kültéri lepkebemutatóra. Időszaktól függően, több mint 10 lepkefajt gondoznak itt, s többnyire a megfelelő tápnövények is megtalálhatóak a kerten belül. Látogatásunkkor sajnos néhány veréb is a röpdén belül tartózkodott, így, sajnos, kevés lepkefaj kevés egyedével volt szerencsénk találkozni.

 

A Swiss Butterfly Garden bemutatott lepkefajai: Aglais urticae, Anthocharis cardamines, Colias hyale, Cynthia cardui, Gonepteryx rhamni, Inachis io, Issoria lathonia, Lysandra coridon, Melanargia galathea, Nymphalis polychloros, Papilio machaon, Pieris brassicae, Pieris rapae, Polygonia c-album, Vanessa atalanta

 

Papilio machaon, Swiss Butterfly Garden

 

Az intézmény szabadtéri részlege egyéb további kisebb állatbemutatókat is felvonultat, itt tekinthetőek meg például a tairák (Eira barbara) és az ocelotok (Leopardus pardalis) külső ketrecei, valamint a görög teknős Balkánon elterjedt alfajának (Testudo hermanni boettgeri) tágas külső terráriuma. Az említett ragadozók más helyszínen, a Nocturama és Jungle Trek üvegdómjaiban is láthatóak.

Szintén kint találjuk a simogatót, a főleg háziállatokat felvonultató miniállatkertet (Zoe-Zoo), egy terjedelmes játszóteret (Pongo Plaza) és az étterem külső teraszát, valamint szabadtéri piknikező részleget. A simogató esetében érdemes megemlítetünk az ott érvényben lévő szabályt: a nyulak, törpeszamarak és törpekecskék szabadon járnak-kelnek kifutójukban, ahová a látogatók bemehetnek gyermekeikkel. Az egyetlen regula csupán, hogy a szabálytalan foltban elterülő, piros szegélyfestéssel ellátott aszfaltburkolatot nem szabad elhagyni, illetve átlépni, így az e zónán belül tartózkodó állatokat lehet megsimogatni, azokra bízva a kontaktusteremtés lehetőségét.    

     Összességében elmondható, hogy csak úgy, mint a beltéri egységek esetében, a külső egységek is a természetmegőrzési szerepvállalás üzenetének fontos közvetítői.

 

 

Információs rendszer

 

 

Az intézmény információs rendszere igen sokrétű és részletesen tervezett. Az ajándékboltban nem sikerült külön kiadványt beszerezni a trópusi gyűjteményről, ám a belépés után fogadó hosszú folyosószakasz végén található, az intézmény történetét részleteiben bemutató kiállítás kárpótolt ezen hiányosságért. Az örökbefogadók, támogatók és szponzorok feltüntetése szintén jól kommunikált, csak úgy, mint az újdonságok közlése. A napi programok táblán vannak feltüntetve az adott csarnokok bejáratánál, táblára, krétával írva, így könnyen változtatható azok tartalma.

 

Az intézmény történetét ismertető bemutató egy részlete

 

                            

Két táblatípus a Papilioramaban: eligazítótábla (balra), valamint egy háromnyelvű fajtábla, kinyitható kis ajtókkal (jobbra)

 

A nagyméretű információs panelek mellett dekoratívak a különböző fajtáblák, melyek sok esetben az adott állat sziluettjével bírnak, például egy adott lepkefajt ábrázolnak. A táblákon található kis ablakok felnyitásával három (német, francia és angol) nyelven szerezhetünk információkat az állatokról. A növények kitáblázása egyszerűbb, többnyire csak a fajnevet közlik, ám hat (latin, német, francia, angol, olasz és spanyol) nyelven. A konzervációs tematikájú üzenetek uralják a teret mindenhol, az intézmény gondozásában lévő Shipstern Nature Reserve neve számtalan alkalommal köszön vissza az információs anyagokon. A kültéri lepkekert esetében a látogatót is bevonják a természetvédelmi törekvésekben történő aktív részvételre: a magánemberek is könnyűszerrel hozzájárulhatnak a honos lepkefajok lokális védelméhez, hiszen az azok számára szükséges természetes gyepterületek rendkívüli mértékben megfogyatkoztak az országban, így felhívják a figyelmünket arra, hogy a saját kert egy részének ’természetes állapotban’ történő meghagyása igen fontos lehet. A svájci magántulajdonban lévő kertek összfelülete ugyanis jóval nagyobb, mint az ország természetvédelmi területeinek összessége!

 

A következő részben  a Nocturama és a Jungle Trek bemutató kerül ismertetésre…

 

 

 

 

Vendégkönyv