ROVAROK ÉS ROKONAIK
Rovarbemutatók az Amszterdami Állatkertben
Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN
2012
A rovarok állatkerti bemutatása nagy múltra tekint vissza. Ennek ellenére e rendkívüli fajgazdagsággal és fontos ökológiai szereppel bíró állatcsoport tagjai napjainkban meglehetősen alulreprezentáltak az állatkerti gyűjteményekben. Európában is viszonylag kisszámú, komoly kollekcióval rendelkező állatkertet találhatunk. Ezek közül is kiemelkednek az amszterdami Artis (Natura Artis Magistra) rovarbemutatói, melyek mind komplexitásukkal, ám még inkább a bemutatás színvonalával egy új mérföldkövet jelentenek az állatkerti inszektáriumok kialakításában.
Az Amszterdami Állatkert 1898-ban mutatott be először élő rovarokat a nagyközönség számára. A jelenleg is látható, 2005 júliusában átadott Rovarház a harmadik inszektárium az állatkert történetében, melynek egy felújított, korábban takarmányraktárként működő épület szolgáltat helyet. A rovarbemutató másik nagy egysége a 2006-ban megnyílt Lepkepavilon, mely a 2005-ben elkészített mesterterv első nagy állomásának tekinthető, kijelölve az Artis fejlesztésének irányát.
A Rovarház
A Rovarház épületének alsó szintjén került kialakításra a publikum számára is látogatható élő rovargyűjtemény. A kiállítás alapterülete kb. 250 m², s nagyjából 55 faj kerül bemutatásra. Mint az állatkerti rovarbemutatókra többnyire jellemző, itt sem kizárólagosan pusztán rovarokkal, hanem egyéb taxonok képviselőivel, mint például ezerlábúakkal és puhatestűekkel is találkozhatunk az épület bejárása során. A második szinten kaptak elhelyezést a tenyészterráriumok, melyek biztosítják az adott fajok állandó kiállításának lehetőségét. Ez utóbbi szaporító részleg kizárólag szakmai vezetés kíséretében tekinthető meg.
Az állatház tematikája nyolc fő téma köré csoportosítja a bemutatót, melyet az alábbiakban láthatunk.
A Rovarház épülete
A Rovarház térképe
A kiállítás főbb témái: 1. Sikeres túlélés 2. Fenyegetett fajok 3. Kültakaró és vázrendszer 4. Védekezés. 5. Szaporodás 6. Emberek és rovarok 7. „Holland csatorna” 8. Enni és megenni
A kiállítás egészére modern bemutatástechnika jellemző. A „Sikeres túléléshez” kapcsolódóan kerül bemutatásra a rovarok kültakarója, mely a bőr és a külső vázrendszer (exosceleton) funkcióját egyaránt betölti. A kiállítás lehetőséget nyújt a gerincesek, ezen belül például a humán belső- és a rovarok külső vázrendszerének összehasonlítására. Egy lovagi páncél kiállítása szemléletesen és ötletesen világít rá, hogy a harci ütközetekben használt külső páncél ideája tulajdonképpen a rovarvilágból eredeztethető. Az épületben egy nagyméretű „társaskifutó” is kialakításra került a natív fajok együttélésének szemléltetésére: kis erdei vöröshangyák (Formica polyctena), homoki hangyalesők (Euroleon nostras) és földi poszméhek (Bombus terrestris) élnek együtt minibiotópjukban. A hangyák egy kis szigeten élnek, melyről egy hat méteres plexi cső vezet táplálkozóhelyükre. A megszökött hangyákat a hangyalesők zsákmányolják, melyek a terrárium szomszédos, homokkal borított területén élnek. A poszméhek számára szintén a terráriumon belül biztosítanak virágokat táplálkozás céljából. Mind a méhek, mind a hangyák kolóniájának fészkeiben zajló aktív munkatevékenység megtekinthető kinagyított videofelvételeken a bemutató mellett elhelyezett monitorokon.
A Rovarház kisméretű bemutatóinak egy részlete
Kis erdei vöröshangyák, homoki hangyalesők és földi poszméhek közös bemutatója
A további témák – mint például a szaporodás, táplálkozás és az ember és rovarvilág kapcsolatrendszerei – köré csoportosított bemutatók megannyi érdekes információt szolgáltatnak a rovarvilág megismertetése céljából.
Ezeket egészíti ki az úgynevezett „Expeditie Prikkebeen” (az elnevezés egy klasszikus holland mese után ered), mely részlegen interaktív játékok és feladatok megoldása várja a fiatal és idősebb látogatókat egyaránt. A különféle edukációs célzatú játékok segítségével felépíthetünk egy saját „tervezésű” rovaregyedet, mely során megtanuljuk a rovartest felépítésének sajátosságait, vagy az egyedfejlődés szakaszairól, s a táplálkozás módozatairól szerezhetünk játszva információkat.
Balra a bemutató egy részlete, jobbra pedig egy Nephila-faj terráriuma látható, melyet a gyerekek egy alagútba bebújva, üvegbuborékon keresztül is megnézhetnek.
Az „Expeditie Prikkebeen” interaktív részlege. A jobb felső fotó hátterében látható nagyméretű rovarmodellek a tapintás segítségével viszik közelebb a rovarvilág csodáit a vak és gyengénlátó látogatók számára.
Igazi kuriózumokat is láthatunk a holland főváros állatkertjének rovarházában, melyek egyike például egy afrikai termeszfaj, a Macrotermes bellicosus. A Bázeli Állatkert adományaként érkezett termeszvár 240 kg tömegű és 90 cm magas volt 2006 derekán, s egy közel 10 m² alapterületű bemutatóban kapott elhelyezést. A termeszvár egy betonaljzatra helyezett, vastag réteg agyagos talajon áll, melyet továbbá egy vizesárok is határol a termeszek elszabadulásának megelőzésére. Az aljzaton áthaladó kis átmérőjű műanyag cső egészen a talajvízig hatol, amelyhez történő folyamatos hozzáférés segíti a termeszeket a vár szükséges páratartalmának beállításában és szabályzásában. A vár állandó hőmérséklete 27ºC. A termeszek etetése heti több alkalommal történik, mikor szénát, szalmát, fásszárúakat és elefántürüléket kínálnak fel számukra.
A termeszvár belsejébe egy kamera segítségével nyerhetünk bepillantást.
A Lepkepavilon
A Rovarház újjászületése után az inszektáriumi részleg újabb egysége került átadásra, mikor az Artis Lepkepavilonját a holland királyi család egy tagja, Margarita hercegnő megnyitotta 2006 októberében. A kb. 1000 m² alapterületű bemutatóban évszaktól függően 20-30 lepkefaj kerül bemutatásra, valamint a pavilon mögötti területen kialakításra került egy natív fajok számára növényesített kisebb bemutató, mely a látogatók „rovarbarát” hozzáállását hivatott erősíteni. A dúsan vegetációval bíró nagyméretű csarnok hőmérsékletét állandó 27ºC-on tartják, s a szükséges páratartalmat egy vízesés biztosítja. A tetőszerkezetet alkotó, háromrétegű átlátszó panelek elegendő fényt eresztenek át, így mesterséges megvilágításra nincs szükség az állatok számára.
Az amszterdami Lepkepavilon
A bemutató nagy mérete, valamint a lepkék mozgása végett nehéz lenne a látogatók számára a még sűrűn elhelyezett fajtáblákról is „azonosítani” az állatokat, így egy merőben más megoldással találkozhatunk: a csarnok bejáratánál egy kétoldalas lepkehatározót vehetünk magunkhoz, mely segít a fajok felismerésében a terület bejárása során.
Égszínkék azúrlepke, Morpho peleides (balra), Caligo sp. (jobbra)
A bemutató kiemeltebb fajai a következők:
Anteos clorinde, Közép-és Dél-Amerika, USA déli része
Argema mittrei, Madagaszkár
Attacus atlas, Délkelet-Ázsia
Biblis hyperia, Közép- és Dél-Amerika, Karib-térség
Caligo sp., Közép-és Dél-Amerika
Catonephele numilia, Közép- és Dél-Amerika
Danaus plexippus, Kanadától Dél-Amerikáig, Ausztrália és Új-Zéland
Greta oto, Közép-Amerika, Panamától Mexikóig
Hamadryas feronia, Közép- és Dél-Amerika
Heliconius melpomene, Közép- és Dél-Amerika, USA déli része
Idea leuconoe, Délkelet-Ázsia
Morpho peleides, Közép- és Dél-Amerika, Costa Rica
Papilio bianor, Délkelet-Ázsia
Papilio thoas, Közép- és Dél-Amerika, USA déli része
Parides arcas, Közép- és Dél-Amerika
Philaethria dido, Közép- és Dél-Amerika
Siproeta stelenes, Közép- és Dél-Amerika, Karib-térség
A pavilon a lepkékkel kapcsolatos tudományos ismeretanyagok és kulturális vonatkozások izgalmas szövedékének tárháza.
Az ún. „Lepkelaboratóriumban” mikroszkópok s nagyítólencsék segítségével szemlélhetjük meg e rovarok apró titkait, valamint a rovarházhoz hasonlóan felnagyított modelleket, s „video-sarokban” érdekes felvételeket tekinthetünk meg. Továbbá egy külön teremben bemutatásra kerülnek a különböző fajok tápnövényei is. A csarnok egyik folyosójának teljes hosszán pedig neves művészek lepkékről készült alkotásaiban gyönyörködhetünk, mint például Maria Sybilla Merian (1647-1717) festményeinek replikáiban, akit egyben a németországi entomológia megalapítójának is tekintünk.
Bábszekrény (balra), tápnövény bemutató (jobbra)
Művészi falfestmények (balra), vetítőterem (jobbra)
Felnagyított modellek (balra), "Lepkelaboratórium" (jobbra)
Mikroszkópok és nagyítók segítségével számos anatómia jellegzetességet figyelhetünk meg: a lepkék fontos sajátsága, hogy testüket sűrű szőrzet borítja, számos specializációval. A szárnyak szőrzete zsindelyszerű pikkelyzetté alakult. Nem ismeretes egyelőre, hogy ennek a változásnak mi volt az adaptív értéke, lehetséges, hogy a repülés stabilizálását szolgálta. A szőrzet és pikkelyzet bizonyos módosulásai (coremata, androkoniális pikkelyek) a feromonok párologtatását segítik elő. Ezeknek a módosult szőröknek és pikkelyeknek a morfológiai sajátságai és testtájak szerinti elhelyezkedése igen változatos és filogenetikai értékű. A lepkék genetikai szempontból jelentős és egységes eredetüket bizonyító sajátossága az, hogy itt a nőstény a heterogametikus ivar. A táplálkozást tekintve levezetett jelleg a nektár és egyéb folyadékfogyasztó életmód, amelyre történő áttérés a szájszervek jelentős specializációjával járt együtt. A nagyított felvételen is jól látható pödörnyelv (glossa) létrejötte a maxillák külső karélyaiból (galea) a fejlettebb lepkék legfontosabb közös levezetett jellege, amely az elsődlegesen ezzel a jelleggel bíró valamennyi Lepidoptera közös eredetét bizonyítja. Ehhez képest leegyszerűsödött levezettett jelleg a másodlagos aphagia, mely a pödörnyelv valamilyen mértékű elcsökevényesedésével jár együtt.
A Lepkepavilonban nem csupán a lepkék rendjének képviselőivel, hanem egyéb rovar- és állatfajokkal is találkozhatunk. Egy dél-amerikai levélvágó hangyafaj bemutatása igen ötletesnek nevezhető, hiszen egy látogatói korlátnak álcázott hét méteres plexi cső köti össze táplálkozóhelyüket a kolónia mesterséges fészkeivel. Két rovarfaj, a Közép-Amerikában honos, akár 10 cm-es testhosszt is elérő karéjos sáskák (Tropidacris collaris), valamint a kongói rózsabogarak (Pachnoda marginata) szabadon élnek a trópusi csarnokban. E fajok csupán hím egyedeinek eleresztése biztosítja a nem kívánatos gradáció elkerülését. Amennyiben óvatosan és figyelemmel sétálunk át a bemutatón, mindanaói csillagosgalambokat (Gallicolumba criniger) és japán fürjeket (Coturnix japonica) is megpillanthatunk az aljnövényzetben. Utóbbiaknak fontos szerep jut a natív hangyafajok kontrolljában, hiszen azok veszélyt jelentenek a csarnokban bemutatott lepkefajok petéire. A tervezett fajok között szerepel továbbá a kolibrifélék (Trochilidae) családjának néhány képviselője, melyek a pókok ellen nyújthatnak hatásos védelmet, valamint a madárürülékben található ásványi anyagok egy része létfontosságú az üvegszárnyú lepke (Greta oto) számára.
A levélvágó hangyák bemutatója
A Lepkepavilon mellett kiépített étteremből nagyszerű panoráma nyílik a bemutató egészére.
Az Amszterdami Állatkert rovarbemutatói komplexitásuknak köszönhetően szinte önálló bemutatóegységet alkotnak az állatkerten belül. Ezt erősíti az a tény, hogy e részlegek a régebbi szemléletmódot tükröző, elsősorban taxonómiai alapú bemutatástechnikára épülnek, részben mellőzve a napjainkban mind inkább előtérbe kerülő élőhely szerinti koncepciókat. Minden intézménynek saját döntést kell hoznia, hogy mely tematikát részesíti előnyben, illetve milyen mértékben kombinálja, elegyíti a bemutatási módszereket. Az Artis mindenképpen egy rendkívül holisztikus megközelítéssel tárja bemutatóit a nagyközönség felé, mely egy későbbi leírásban kerül ismertetésre.
Felhasznált irodalom:
BRUINS, E. & VELTMAN, K. 2007. The insect house and butterfly pavilion at Artis Royal Zoo. In: EAZA News, Spring 2007, Issue 57, Quarterly Publication of the European Association of Zoos and Aquaria.
PAPP, L. (szerk.) 1997. Zootaxonómia. A Magyar Természettudományi Múzeum és a Dabas-Jegyzet Kft. közös kiadása. Dabas
SIJDE, G., SILVA, N. & VERMEULEN, C. 2008 (eds). ARTIS, Guide with an extended map. PlantijnCasparie Almere. Second revised edition 2008.
Vendégkönyv