ZOOROPE - Európa állatkertjei
Állatkertészettel kapcsolatos cikkek és szakfordítások

 

 

ÁLLATKERT A TUDOMÁNY ÉGISZE ALATT

 

A Londoni Állatkert II.

 

 

 

Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2010

 

 

 

Az előző részben az állatkert építészeti hagyatékáról, valamint az állatgyűjtemény unikálisabb fajairól olvashattunk, a továbbiakban pedig az intézmény - és az azt működtető Zoologiai Társaság - természetvédelmi szerepvállalásáról szeretnék egy kis összegzéssel szolgálni. Mindezek előtt azonban érdemesnek vélem egy nem mindennapi bemutató ismertetését, mely az intézményt látogató publikum elsősorban ifjabb vendégeinek méltán lesz az egyik kedvenc részlege!

 

 

 

 

Ez állati!

 

 

A Londoni Állatkertben szinte tradíciónak számít az úgynevezett Gyermek Állatkert (Children’s Zoo) megléte, hiszen az első ilyen jellegű kezdeményezés is ide köthető, mikor 1938-ban szelíd és fiatal állatokkal ismerkedhettek testközelből az ifjabb látogatók. A későbbiekben is nagy hagyománya alakult ki ennek a részlegnek, ám a 2009 tavaszán átadott „Állati Kaland” (Animal Adventure) néven megújult korábbi gyermek-állatkert már egészen új típusú élménnyel is szolgál a gyermekek számára. A bemutató gondosan tervezett és összetett kialakítású. A bejáratnál részben fán élő életmódot folytató állatokkal ismerkedhetnek az érkezők, majd földalatti járatrendszereket használó fajok üdvözlik a gyerekeket felfedezőútjuk során. A továbbiakban őshonos állat- és növényfajok történeteivel ismerkedhetnek az ifjabbak, arról tanulva, miként segíthetnek és gondoskodhatnak a saját kertjükben lakó állatokról. Aztán egy „minifolyamon” áthaladva, vagy abban megmártózva a modell állatokkal játszhatnak a csemeték, és végül természetesen nem maradhat el a klasszikus simogató-állatkert sem, szelíd háziállatokkal. Természetesen megérinteni csak itt, a simogatóban lehet az állatokat, ám az egész napot átívelő, fix idejű programok az összes itt bemutatott fajt közelebb viszik a gyermekek szívéhez. A bemutató további különlegessége, hogy azt „kölykök tervezték kölykök számára”, hiszen az állatkert e területére vonatkozó mesterterv egy londoni iskoláscsoport bevonásával készült el, akik ötleteikkel segítették a bemutató kialakítását, valamint elsőként tesztelhették az eredményt.

 

 

A bejáratot elhagyva egy kis fahíd két oldalán kis pandák (Ailurus fulgens) és vörösorrú ormányosmedvék (Nasua nasua) erdeje látható, ahol a gyerekek köteleken kapaszkodva összemérhetik mászótudományukat az állatokkal. A koatik kifutójának másik oldalán egy kis leshely épült, amely remek lehetőséget kínál az állatok megfigyelésére.

 

A gyermek-állatkert külön programskálával rendelkezik. A felvételen a földimalacok (Orycteropus afer) délutáni etetése látható, mely nagy népszerűségnek örvend a gyermekek körében. A földimalacok szurikátákkal (Suricata suricatta) osztoznak a külső kifutón és belső férőhelyen egyaránt, mely az ún. Gyökér Zónában (Root Zone) található.

 

A Colchesteri és Arnhemi Állatkertből érkezett fiatal földimalacokat nappali fényben is megtekinthetjük az etetési program keretében. A faj közel 20 éves szünet után tért vissza az intézmény gyűjteményébe.

 

Kié lesz a lisztkukac?

Egy alagúton végighaladva érhető el a kifutó közepén kialakított "üvegbuborék", amely élménydúsabbá varázsolja a különleges állatok megfigyelését. 

 

Földimalacok és szurikáták Londonban

 

A belső férőhely szintén megközelíthető egy járatrendszeren át a kisebbek számára, hiszen a földimalacok a nap jelentős részét alvással töltik.

 

A szurikáták örök kedvencnek számítanak a gyerekek körében, és bár az állatkert más részlegében is láthatóak, innen sem hiányozhatnak.

 

Egy másik mongúzfaj, a sárga mongúz (Cynictis penicillata) is felbukkan a Gyökér Zónában, mégpedig dél-afrikai sülökkel (Hystrix africaeaustralis) társbérletben.

 

  

A sülök etetése során azok mérlegelésére is sor kerül. Ez az albínó nőstény 13,10 kilogrammot nyom (balra). Az információs rendszer szintén "gyermeknyelven" íródott, mindössze néhány kulcsszavat kiemelve, rajzosan bemutatva az adott állatfajt. A jobboladli felvételen az ormányosmedvék "fajtáblája" látható.

 

 

ZSL, mint természetvédelmi védjegy

 

 

Természetesen az állatkert nem csak a gyermekek, hanem a fiatalabbak és idősebbek számára egyaránt fontos üzenetet közvetít. A ZSL „hátterében” igen fontos munka folyik az állatvilág és azok élőhelyeinek megőrzéséért. Történetéből adódóan a Zoological Society legerősebb bázisa jelenleg is az ott folyó zoológiai munkásság, amely számtalan veszélyeztetett faj zárttéri tenyészprogramjában való részvételén túl kiterjedt in situ programhálózat hatékony résztvevőivé teszi az intézményt. A ZSL koncervációs misssziója mintegy 60 országra kiterjedő terepkutatásokban történő részvételt jelent, melyhez a társaság kutatórészlege, az Institution of Zoology (IoZ) vállal szerepet abban a kutatómunkában, amely a veszélyeztetett fajok és élőhelyeik megőrzésével kapcsolatos.

     Az állatkert oktatási rendszere is elsősorban ennek átsugárzására kialakított, ez szinte minden állatbemutató egységüknél fontos szerepet kap. Ám van egy épület, ahol ez fokozottabban igaz, ugyanis a Milleniumi Épület (Millenium Building), korábbi és találóbb nevén „Életháló” (Web of Life) a ZSL legnagyobb konzervációs-oktatási projektje. A bemutató célja nem kisebb, mint bemutatni Földünk állatvilágának keresztmetszetét, az ökológiai kapcsolatrendszerek feltárásával és megértetésével. A biodiverzitás megfelelő ábrázolása céljából – csakúgy, mint a természetben – itt a gerinctelen fauna bemutatásáé a főszerep. A biológiai sokféleség fontosságának magyarázatán túl a bemutató ismerteti a ZSL faj- és élőhelymegőrzésben vállalt szerepét, valamint interaktív játékprogramokkal szemlélteti az evolúciós folyamatokat, az ökoszisztémák megfelelő működéséhez szükséges tényezőket, az ember és állatvilág kapcsolatrendszereit. A fenntarthatósági alapelvek ismertetése is fontos szerepet kap, melyet egész egyszerűen az épület szerkezeti megvalósítása szimbolizál. A fűtéstechnika nagyrészt a látogatók testhőjének felhasználásával, valamint nagyfelületű üvegpanelek alkalmazásával rendkívül hatékonyan működtethető. A földalatti hőcserélők a nyári meleget hővisszanyelésen alapuló technológia segítségével télen is hasznosítani képesek. Az épület ventillációs rendszere és logisztikai felépítése egy természetes mintán alapul, az állatvilág egyik legcsodálatosabb építészeti remekeit, a termeszvárak működésének alapelveit is alkalmazva. 

 

Az Életháló bemutató mai teljes neve B.U.G.S. (Biodiversity Underpinning Global Survival), amely nevében arra hívja fel a figyelmet, hogy csakis a biodiverzitás megőrzése lehet a globális túlélésünk záloga. Az iniciálék összeolvasva (bugs) szintén értelmes angol szót alkotnak, melynek jelentése „rovarok” vagy „bogarak”, egyben utalva a bemutató meghatározó állatcsoportjaira. Az épület fontosságát bizonyítja, hogy azt a ZSL Patrónusa, II. Erzsébet királyné nyitotta meg 1999-ben.

 

A rendkívül energiatakarékosan működtethető környezetbarát épületben földalatti furatok, valamit a magasba emelkedő ventilációs kémények közel állandó hőmérsékletet biztosítanak a belső térben, mely technikát a termeszek tökéletesítették már évmilliók óta.

 

A London Zoo az állatkerti rovarbemutatás igazi úttörője, hiszen az 1881-ben épült Rovarházban (Insect House) a világon elsőként mutatott be élő rovarokat.

 

Az épületben látható állatbemutatók szín- és formagazdagsága egyaránt a biodiverzitást hivatott ábrázolni, mely vonzóbbá teszi a kiállítást a gyermekek számára. Az emeleten a személyzeti szobák és laboratóriumok láthatóak.

 

Egy levélvágó hangyafaj, az Atta cephalotes bemutatója. Egészen közelről, elválasztó felület nélkül csodálhatjuk meg a kolónia tagjait, amint faágakat imitáló köteleken levéldarabokat szállítanak a kialakított táplálkozóhelyeikről földalatti fészkükbe.

 

A Francia Polinézia szigetcsoportjain őshonos Partula-csigafajok megmentésének érdekében létrehozott nemzetközi és európai tenyészprogramot egyaránt a Londoni Állatkert koordinálja 1994 óta. A program nemzetközi szinten 15 állatkert részvételével 25 faj fogsági tenyészpopulációjának stabilizálásán túl kiterjedt terepkutatásokkal igyekszik biztosítani e kritikusan veszélyeztetett puhatestűek túlélését. A látogatók betekinthetnek egy „Partula Tenyészszobába” is, mely kiváló oktatási anyaggal demonstrálja az ember által betelepített, invazív fajok élőhelyromboló negatív hatásainak következményét.  Egy képregényes ismertető a fiatal látogatók számára is közérthetővé teszi, hogyan kerültek veszélybe ezen endemikus puhatestűek.

 

  

Balra: Az elsősorban a gerinctelenek világát ismertető bemutatórendszer számos témában került kialakításra, amely több oldalról világítja meg az élővilág és az ember kapcsolatrendszereit. A felvételen látható bemutatóban a fémeslegyek vagy dongólegyek (Calliphoridae) közé tarozó nagytermetű, acélkék potrohú faj, a feketearcú dongólégy (Calliphora vomitoria) lárvái figyelhetőek meg nagyítón keresztül. E rovarcsalád fajainak lárvái holt szerves anyagokban, ürülékben, dögökben fejlődnek. A bemutató ismerteti a fajok emberi tevékenységekben való hasznosítását, mint például a kriminalisztikában és gyógyászatban történő alkalmazást, de kitér a rovarcsalád járványos betegségek terjesztésében és a lebontó folyamatokban betöltött szerepére is.

 

Jobbra: A Seychelle-szigetek közé tartozó Fregate gránitszigetén őshonos, gyászbogárfélék családjába (Tenebrionidae) tartozó óriás bogárfaj, a Polposipus herculeanus szintén kritikusan veszélyeztetett, melynek megmentésére 1996-ban alakult tenyész- és kutatási program a ZSL gerinctelenek védelmére szakosodott egysége (Invertebrate Conservation Unit) részéről. Napjainkban már Európai Fajfenntartó Tenyészprogrammal (EEP) is rendelkezik a faj, melyet szintén a ZSL koordinál. A project a sziget két további endemikus fajára, egy szárazföldi csigafajra, a Pachnodus fregatensis-re, valamit a legnagyobb ezerlábúfajra, a Sechelleptus seychellarum-ra is kiterjed. A három fajt közös terráriumban tekinthetik meg a látogatók.

 

 

A felvételen a Nephila edulis nevű pókfaj látható. A Nephila-fajok hálója a legnagyobbak közé tartozik, átmérője akár másfél méter is lehet. A hálón, a hatalmas nőstény utolsó járólábpárjainak végén az apró termetű hímet is megpillanthatjuk.

 

  

Balra: Egy jó és gyors úszású vízibogárcsalád, a csíkbogarak (Dytiscidae) egy faja, a Thermonectus marmoratus látható egy nagyméretű akváriumban. A medence előtt sínpályán húzható nagyítólencse segítségével követhetjük az állatok mozgását.

 

 

Jobbra: Mint korábban említettük, a tigrisek európai tenyészprogramját szintén a Londoni Állatkert koordinálja, melyhez kapcsolódóan a törzskönyvvezetés jelentőségével is megismerkedhetünk. Az érintőképernyős monitorok interaktív programjának segítségével a fajkoordinátor szerepébe helyezkedhetünk, mely során fény derül a megfelelő tenyészpárok összeállításának kulisszatitkaira. 

 

Az épületben látható gazdag rovarbemutató tematikájához remekül kapcsolódik annak bejáratánál kialakított kifutó, mely egy rovarevésre specializált állatcsoport képviselőinek, a sörényes hangyászoknak az otthona.

 

Habár a sörényes hangyászok (Myrmecophaga tridactyla) a faj sikeres európai tenyészprogramjának köszönhetően  egyre több európai állatkertben láthatóak, szokatlan külsejükkel rendszerint megdöbbentik a látogatókat. A londoni hagyászokat egy előadással egybekötött etetés népszerűsítette a közelmúltban.

 

 Külső kifutóján táplálkozó sörényes hangyász

 

Egy emelvényre felkapaszkodva remek rálátás adódik a területre. A kedvező klimatikus viszonyokat kihasználva igen ügyesen bánnak a növényesítéssel, melynek igen szép példája ez a hangyászkifutó.

 

Hangyászkifutó

 

Darwin-nanduk (Rhea pennata) már nem láthatóak a kertben, így ezt a területet szintén a hangyászok használják.

 

 

Gorillák földjén

 

 

A gorillák bemutatója (Gorilla Kingdom) az állatkert egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó területe, és a B.U.G.S.-hoz hasonlóan szintén erősen konzerváció-centrikus bemutató. Az afrikai esőerdei túrára invitáló bemutató mind fajszám, mind kialakítás vonatkozásában igen komplexnek tekinthető. A terület bevezető egysége egy kisméretű röpde, amelyen keresztülsétálva kistestű afrikai madárfajokkal találkozhatunk. A röpde zsiliprendszerén túl imitált erdei csapások kanyarognak, ahol a gyerekek interaktív eszközök segítségével gorillafészket építhetnek, gorillanyomokat fedezhetnek fel az ösvényeken, majd összehasonlíthatják az állatok és saját testfelépítésüket. Az érdeklődők egy kisebbfajta kutatótábor kellékeinek bemutatásán keresztül ismerkedhetnek a Zoological Society Gabonra koncentrált gorillavédelmi tevékenységével. A kutatóbázis elhagyása után már jól látható az emberszabásúak nagyméretű, nagyrészt vizesárokkal határolt kifutója.

Érdemes megfigyelni, milyen nagy gonddal ügyelnek állataik zavartalan életére. „Tartsd tiszteletben otthonunkat. Szívesen látunk, de emlékezz, ez a mi területünk, a mi otthonunk, a mi életünk” – olvasható a plusz üvegkorláttal elválasztott üvegfalú belső férőhely oldalán elhelyezett nagyméretű táblán, melynek két szélén a kopogtatásra és vakuhasználatra vonatkozó tilalom szimbólumai láthatóak. A többnyire folyamatosan jelenlévő önkéntes vagy állatgondozó pedig udvariasan, mégis erélyesen utasítja rendre a renitens látogatókat. 

 

A Gorilla Kingdom bejárata

 

  

A nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla) a ZSL természetvédelmi munkájának egyik kulcsfaja (balra). A központi gorillakifutó melletti röpde egy impozáns lakója a piroscsőrű kúszóbanka (Phoeniculus purpureus) (jobbra).

 

A gorillák mellett több főemlősfajnak ad otthont a bemutató. Ezek egyike a keleti kolóbusz (Colobus guereza kikuyuensis), amelyek népes csapata - saját külső kifutó birtoklása mellett - a gorillák szigetére is átjárhat.

 

A gorillakifutó egyik oldala mentén húzódó üvegfal remek lehetőséget nyújt az állatok megfigyelésére.

 

A 2007 márciusában átadott bemutató összköltsége 5,3 millió angol font volt.

 

Nyugati síkvidéki gorilla külső kifutóján

 

  

A fehérkoronás mangábék (Cercocebus atys lunulatus) tágas külső ketrecet birtokolnak. E veszélyeztetett, elsősorban Ghana-ban honos főemlős vadonbeli állománya a felére csökkent az elmúlt néhány évtized során. Egy másik nyugat-afrikai főemlős, a Diana-majom (Cercopithecus diana) szintén bemutatásra kerül a területen.

 

  

A látogatói útvonal mentén gorillaszobrokat (balra), valamint számos vetítőállomást (jobbra) helyeztek el. A videofelvételek folyamatosan futnak, így mellettük elhaladva jobban felhívják figyelmünket, mintha saját magunknak kellene gombnyomással indítani. 

 

A kifutórendszer végén egy nagyméretű panel összegzi a kisfilmeken látottakat. Egy egyfontos érmével lehetőség van támogatni a kiválasztott részprogramot, melyért egy szuvenír kitűzőt kapnak cserébe a látogatók. Az adományokból befolyt összeg a megnyitást követő két és fél évben közel 50 ezer angol font volt.

 

 

"A lét peremén"

 

 

Természetvédelmi szerepvállalásról lévén szó érdemes megemlíteni a ZSL egy viszonylag új konzervációs kezdeményezését, amely bizonyos mértékben az intézmény gyűjteményi koncepcióját is meghatározza. A Zoological Society of London 2007 januárjában hívta életre az úgynevezett EDGE of Existence (A Lét Peremén) programot, amely keretében két szempontrendszer együttes figyelembevételével meghatározzák az úgynevezett EDGE-fajokat. A két szempontrendszert egyrészt az evolúciós különállóság, (Evolutionarily Distinct, ED), másrészt a globális veszélyeztetettség (Globally Endangered, GE) alkotja, tehát a program olyan taxonómiailag unikális és egyben veszélyeztetett fajokra koncentrál, amelyek eltűnésével semmi hasonló nem marad az élővilágban. Egy összetett kalkulálási módszer segítségével a fajok pontszámot, illetve besorolást kapnak, mely meghatározza, hogy mely fajokra fókuszál a program. A program célja a széleskörű információgyűjtésen alapuló fajvédelmi projectek kidolgozása és azok hatékony megvalósítása, amely magában foglalja helyi kutatók és természetvédelmi szakemberek tréningezését és támogatását is.

 

A Londoni Állatkertben is bemutatott törpevíziló (Choeropsis liberiensis) jelenleg az EDGE rendszer besorolása alapján készült 100 emlősfajt felvonultató lista 21. helyén áll.

 

A ZSL tudományos publikációi szintén említésre méltóak, ide tartozik pl. az Animal Conservation, Journal of Zoology, Conservation Science and Practice és az International Zoo Yearbook (IZY).

 

     A világ egyik leghíresebb állatkertjében tett túránkat befejezve – ám az állatkert kapujából még visszatekintve – a már belépéskor üdvözlő óriástáblát láthatjuk ismét a jegypénztárak fölött. A táblán, a ZSL mottóján – Living Conservation – kívűl az alábbi sorokat olvashatjuk: „A Londoni Zoológiai Társaság egy non-profit szervezet, mely a Londoni Állatkertet és a Whipsnade-i Állatparkot működteti. Az itt elköltött pénze az állatok és élőhelyeik megmentésére fordítódik. Az Ön jegye, az ő Jövőjük.”

 

 

 

Vendégkönyv