Kölner Zoo I.

ÁLLATKERTI SÉTA A DÓM VÁROSÁBAN

A Kölni Állatkert I.

Írta: NAGY ANTAL

2016

Fényképezte: NAGY NORBERT és NAGY ANTAL

2014

Köln városáról a legtöbb embernek először kétség kívül a világ harmadik legnagyobb templomaként számon tartott Kölni Dóm jut az eszébe. A híres épülettől (és a város vasútállomásától) mindössze 2,5 km-re igazi zoológiai csemege fogad bennünket. Az út, melyen elhaladunk, a festői szépségű Rajna mellett vezet el, mely még emlékezetesebbé teszi a Kölni Állatkert (Kölner Zoo) irányába tett sétát. Az egymillió lakosú német város állatkertjét évi 1.700.000 látogató keresi fel, az érdeklődőket 750 faj mintegy 9200 egyede fogadja. Az állatgyűjteményben kiemelkedő a főemlősök és a madarak sokszínű és gazdag bemutatója. Az intézmény területét számos vadon élő madár is felkeresi, érdekes látványt nyújtanak a Kölnben szabadon élő kis sándorpapagáj-kolónia (Psittacula krameri) tagjai. A kölni a világ egyik legidősebb állatkertje: 1860-ban alapították, Németországban harmadikként. Jelenlegi, 20 hektáros területét közel 100 év múlva, 1957 és 1958 között nyerte el. Nagy múltú, belvárosi állatkertként, utcákkal, házakkal körülvéve, számos műemlék épülettel fogadja látogatóit, ennek ellenére egyáltalán nem tapasztalható zsúfoltság az állatkerti séta során. A régebben épült bemutatók még rendszertani feloszlás szerint mutatják be a különböző állatfajokat, mellyel ellentétben a területen már tetten érhetőek az új koncepciónak megfelelően, földrajzi feloszlás szerint létesült bemutatók. A tervek szerint néhány éven belül az egész állatkert e narratíva szerint fogja bemutatni lakóit, ahol szükséges, új kifutók és állatházak épülnek, ráadásul az állatkert előtti, hatalmas park területéből további 1,5 hektárnyi területet kap az intézmény. Új fajokkal is bővül a bemutató, ezek egyike a gyűjteményből jelenleg hiányzó jaguár (Panthera onca), igazi kuriózumként pedig rozmárok (Odobenus rosmarus) is költöznének Kölnbe. A rövid bevezető után induljunk el együtt a Kölni Állatkertbe, melyet az alábbiakban két részben, részletes fotógaléria segítségével szeretnék bemutatni az érdeklődőknek.

Az állatkert térképe

Az Akvárium és környéke

Az állatkerti séta rendhagyó módon már a belépés előtt megkezdődik. A Főbejárat előtt található, nagyméretű parkon átvágva érünk el az állatkert különböző állatmotívumokkal díszített külső kerítéséhez, melyen nagyméretű üvegablakok lettek kialakítva. Ezeken betekintve a látogatók kívülről is megtekinthetik az onagerek (Equus hemionus onager) kifutóját. Kölnben immár több mint 50 éve, 1965 óta foglalkoznak a veszélyeztetett ázsiai félszamár-alfaj tartásával, mellyel kevesebb, mint 20 európai állatkertben találkozhatunk jelenleg. Az onagert egyes szerzők Equus onager néven különálló fajként tartják számon.

Kicsivel arrébb, Főbejárat mellett újabb érdekes látnivaló vár minket. Amíg az intézmény nyitására várunk, a tágas terráriumokban elhelyezett hispaniolai orrszarvú leguánokban (Cyclura cornuta cornuta) gyönyörködhetünk.

Az orrszarvú leguánok tenyészcsapata több terráriumot is birtokol. A fajjal nem csak az állatkert kapuin kívül lehet találkozni: az Akvárium-épület Inszektárium-bemutatóján keresztül érhető el az a lépcsősor, amelyen lesétálva egy másik betekintő ablakon keresztül is megfigyelhetjük az állatokat.

Sétánkat érdemes az „Aquarium” épületében kezdeni, mely a Főbejárattal szemben, az állatkert területén kívül helyezkedik el, azonban a kertbe megváltott belépőjegy ide is érvényes. Bár az épület neve egyszerűen csak Akvárium, voltaképpen egy három részegységre osztott, akvárium-terrárium-inszektárium komplexumról beszélhetünk. Az óriási épület, mely Németország egyik legnagyobb állatkerti Akvárium-terrárium bemutatója, akár több órára is elegendő látnivalóval szolgál.

Az akvárium-szekció egy nagyobb csarnokból és három oldalhajóból áll. Az oldalhajók egyike a tengeri, míg a másik kettő a trópusi édesvízi világot hozza el Kölnbe. A látogatók összesen 70 akvárium állataival ismerkedhetnek meg, melyek legnagyobbika 70.000 literes. A tengeri akváriumokban számos korallszirti csontoshalfajjal találkozhatunk, de bemutatásra kerülnek ráják és kistestű rövidfarkú dajkacápák (Pseudoginglymostoma brevicaudatum) is. Az Acrochordus granulatus nevű, víz közeli életmódot folytató kígyófajjal csak itt találkozhatunk Európában. Figyelemreméltó a tengeri gerinctelenek gyűjteménye: igen nagy számban találkozhatunk élő korallokkal, virágállatokkal, tengeri uborkákkal, tengeri csillagokkal és medúzákkal.

A fenti felvételen az akvárium-részleg főcsarnoka látható. Bár a bemutató e részén kisebb trópusi tengeri és hidegvízi édesvízi akváriumok is helyet kaptak, a legnagyobb medence a közeli Rajna folyó halfaunájából kínál ízelítőt. Az akvárium végighúzódik a látogatói útvonal mentén, a vendégek kisebb ablakokon keresztül tekinthetik meg az itt otthonra lelt halakat, miközben képzeletben végigsétálhatnak a folyó teljes szakaszán a bemutató felett kialakított térkép segítségével. A felvétel bal oldalán, a háttérben a vöröshasú pirájákat (Pygocentrus nattereri) és más, Dél-Amerikában őshonos halfajokat bemutató akvárium egy részlete látható.

Az akvárium egyik legérdekesebb lakója a kapitális méretű kínai óriásszalamandra (Andrias davidianus)

Ízelítő a tengeri akváriumok gazdag élővilágából: talajlakó medúza (Cassiopea andromeda)

Különleges megjelenésű tengeri halfaj az árnyékhalfélék közé tartozó Equetus lanceolatus

A murénák közül több fajjal is találkozhat a kölni közönség. Az ormányos muréna (Rhinomuraena quaesita) a kis testű, kevésbé ismert fajok közé tartozik

A legnagyobb édesvízi akváriumok egyike egy ausztrál folyó élővilágát tárja elénk. A bemutatóban termetes ausztrál tüdőshalak (Neoceratodus forsteri), kétkarmú teknősök (Carettochelys insculpta) és különféle kalászhalak (Atheriniformes sp.) láthatóak

A nagytestű Dél-Amerikai halaknak otthont adó Paludárium a terrárium-részleg bejáratánál kapott helyett. A medencére felülnézetből, az inszektáriumnak is otthont adó galériáról is kiválóan rá lehet látni.

Az Akváriumhoz hasonlóan a Terrárium is egy nagyobb központ csarnokból és több kisebb oldalhajóból áll. A bemutatóban összesen 60 kisebb-nagyobb terrárium kapott helyet, az itt látható fajok közül nem egy ritkaságszámba megy Európában. A hüllők és kétéltűek bemutatásán túl igen fontos környezetvédelmi szerepet tölt be az intézmény: az állatkert több veszélyeztetet faj esetében ért el szép szaporítási eredményeket. A Kölni Állatkert egy természetvédelmi program keretében folyamatosan együttműködik Vietnámmal, több, az ázsiai országban nemrég felfedezett, veszélyeztetett hüllő- és kétéltűfajt is gondoznak és tenyésztenek itt, e mellett segédkeznek a fajok eredeti élőhelyükön való megóvásában is.

Részlet a Terrárium-bemutatóból

A krokodilfarkú bütykösgyík (Shinisaurus crocodilurus) a szabad természetben csupán Kína egyes területein fordul elő. A faj természetes állományát jelenleg kevesebb, mint 1000 példányra becsülik.

Kínai csodagekkóval (Teratoscincus roborowskii) jelenleg csupán két európai állatkertben találkozhatunk

A farkatlan kétéltűek egyik legmeghökkentőbb külsejű képviselője a némiképp makira emlékeztető kétszínű levelibéka (Phyllomedusa bicolor).

A Kölni Állatkert egyedülálló, 11 fajból álló varánuszgyűjteménnyel rendelkezik, a gondozott fajok egy része csupán két-három európai állatkertben látható jelenleg. A képen az Új Guineában őshonos, endemikus pápuavaránusz (Varanus salvadorii) látható, mely a sziget legnagyobbra növő hüllőfaja.

Az Európában ritkaságszámba menő, kis testű, kritikusan veszélyeztetett Mindoro-krokodillal (Crocodylus mindorensis) Németországban jelenleg egyedül Kölnben találkozhatunk. A kölni krokodilpár tagjai két külön férőhelyen lettek elhelyezve, csupán a párzási időszakban engedik őket össze gondozóik. A Mindoro-krokodilt Európában először a Kölni Állatkertben sikerült szaporítani: a 2013-ban kelt utód jelenleg is megtekinthető az egyik terráriumban.

A galériára felsétálva érjük el az Inszektáriumot, ahol 30 férőhelyen ismerkedhetünk a gerinctelen állatfajok néhány illusztris képviselőjével. Itt lett kialakítva a lepkebemutató, mely kis mérete ellenére igen népszerű a látogatók körében. A lepkeházban csupán néhány, kistermetű Heliconius-faj kerül bemutatásra, melyek a fogságban legkönnyebben gondozható lepkék közé tartoznak.

A lepkebemutatót több terrárium egészíti ki, egyebek mellett itt tekinthetjük meg az állatkert nyílméregbéka-gyűjteményének egy részét is. A felvételen a gyászbogarak (Blaps mortisaga), az óriás ezerlábúak (Archispirostreptus gigas), valamint az egyik legnagyobb lepkefaj, az imágó állapotban csupán néhány napig élő atlaszlepke (Attacus atlas) számára kialakított terráriumok láthatók.

Az Inszektárium-bemutató részlete. Az élő ízeltlábúakon kívül igen sok preparált példány is bemutatásra kerül.

Az érdeklődők egy levélvágó hangyakolónia (Atta sp.) mindennapjaiba is betekintést nyerhetnek.

A pókszabásúak bemutatója

Clemenshof

A Clemenshof-vagyis Clemens udvara- elnevezésű, hiánypótló háziállat-bemutató az állatkert egyik legújabb fejlesztése. 2014-ben adták át, egy korábbi darukifutó és egy nagyobb, beépítetlen, füves terület átépítésével. A bemutató 100 évvel ezelőttre röpíti vissza látogatóit, egy tipikus német hegyvidéki tanyagazdaságot hozva el a Kölni Állatkertbe. A célközönség egyértelműen a legifjabbak közül kerül ki: a Clemenshof nem titkolt célja, hogy az állattartás egykori eszközeit, a korabeli állattartó épületeket és magukat a háziállatokat is bemutassa a városlakó gyerekeknek, a névadó Clemens, egy fiktív gazda udvarán. Bár nem hiányzik az állatsimogató sem, e mellett láthatóak a bemutatóban törpenyulak (Oryctolagus cuniculus f. domestica) és tengerimalacok (Cavia aperea f. porcellus) is, Clemens gazda az őshonos háziállatok szerelmese: a bemutatóban számos, kipusztulással fenyegetett, ősi német fajta megtalálható. A jövő nemzedékének oktatását szolgálja a 2014-ben a Clemenshof mellé költözött Zoo-Suli, mely alapításának 50. évfordulóján került át az új helyre. A kölni volt az első német állatkert, amely ilyen jellegű intézményt hozott létre. 1964 óta több mint 20.000 gyermek vett részt az intézmény zoopedagógiai programjaiban.

A jellegzetes, fekete-fehér mintázatú sváb sertés egyike a legritkább német háziállatoknak. A fajtát a kipusztulás széléről hozták vissza, 1984-ben már csupán hét élő koca és néhány kan képviselte az állományt. Napjainkban több mint 1000 ilyen állatot gondoznak szerte Németországban.

Részlet a Clemenshofból

Hippodom

2010-ben, az állatkert alapításának 150. évfordulójára került átadásra a Hippodom. A bemutató elsődleges célja új, a korábbiaknál lényegesen jobb férőhelyek kialakítása a kert nílusi vízilovai (Hippopotamus amphibius) és nílusi krokodiljai (Crocodylus niloticus) számára. Kölnben nem egy egyszerű vízilóházat építettek: a trópusi csarnok a Nílus élővilágát hozza el Közép-Európába. A két kiemelt fajon kívül számos más, érdekes állattal találkozhatunk az épületben: a látogatók feje fölött szabadon röpködnek a madarak és a Rodriguez-szigeti repülőkutyák (Pteropus rodricensis), a kisebb bemutatókban pedig különféle hüllő-és kétéltűfajokkal találkozhatunk. A kistestű emlősöket két, közös férőhelyen tartott ritkaság képviseli: a vörhenyes elefántcickányok (Elephantulus rufescens) és a vöröshasú ligetimókusok (Heliosciurus rufobrachium), utóbbiakkal Európában jelenleg csak itt találkozhatunk. A két faj közös férőhelye 2014-ben került felújításra.

A Hippodom épülete, az állatkert tematikájába illő szemetessel

A háromtagú kölni vízilócsapatot egy bika és két tehén alkotja. A hatalmas növényevők 750 m²-es külső kifutójukat szitatungákkal (Tragelaphus spekii gratus) osztják meg. Mint az a fenti felvételen is látható, a férőhelyen korábban szürkenyakú koronás darvak (Balearica regulorum) is bemutatásra kerültek. A faj tartásáról időközben lemondtak Kölnben, így a Hippodom külső kifutójába egy golyvás daru (Bugeranus carunculatus) költözött. Érdekes módon a vízilovak számára külső medence nem lett kialakítva- a német nyelvterületen található nílusi víziló-bemutatók közül ez egyedül a kölni jellegzetessége.

A daru és a szitatungák szükség esetén visszavonulhatnak a vízilovaktól elzárt, saját kifutórészükre, ahol egy kisebb esőbeálló és medence is az állatok kényelmét szolgálja.

A vízilovak 220m²-es belső férőhelyüket és a hozzá tartozó 580 m³-es medencéjüket nílusi tilápiákkal (Oreochromis niloticus) és sujtásos fütyülőludakkal (Dendrocygna bicolor) osztják meg.

A látogatók körében igen nagy népszerűségnek örvendenek a vízilovak és a krokodilok víz alatti mozgásának megtekintését lehetővé tevő, óriási betekintő ablakok, melyek előtt a két faj koponyái is helyet kaptak. A felvétel bal oldalán egy kihalt, nagyméretű krokodilfaj, a Deinosuchus csontváza látható.

A Hippodom megépítésével a kert nílusi krokodiljai (egy hím, három nőstény) a korábbinál jóval kedvezőbb körülmények közé költözhettek. A kölni krokodilgyűjteményt egy látogatók elől elzárt férőhelyen elő nőstény közép-afrikai krokodil (Crocodylus suchus) teszi teljessé. A mára különálló fajként számon tartott közép-afrikai krokodilt sokáig a nílusi krokodil egyik alfajának tartották Crocodylus niloticus suchus néven.

A Hippodom nem csupán állatbemutatóként funkcionál, etnográfiai tárgyak széles garmadáját is felvonultatja a nagyközönség előtt. A krokodilbemutatóban egy komplett egyiptomi csónak megtalálható, felszereléssel együtt, de az épületben itt-ott más helyszíneken is feltűnnek a jellegzetes maszkok, hidak, falfestmények, vagy éppen ládák, melyek egyikében afrikai ökörbékák (Pyxicephalus adspersus) férőhelye került kialakításra. A képeken az afrikai házisiklók (Boaedon fuliginosus) terráriuma látható, melyet egyiptomi hieroglifák díszítenek. A terráriumban több, a múmiák balzsamozásához egykor elengedhetetlen eszköz mellett egy krokodilmúmia másolata is helyet kapott.

A sisakos kaméleonok (Chamaeleo calyptratus) terráriumában rendhagyó díszletként egy vízilókoponya is helyet kapott. A csarnokban szabadon röpködő madarak némelyike időnként leszáll a kaméleonok közé, elcsenni egy ízletesebb lisztkukacot a hüllők orra elől. A képen egy szövőmadár, a barnás aranyszövő (Ploceus castaneiceps) látható.

Madagaszkár-ház

A Hippodom közvetlen közelében található épület egyike az állatkert azon bemutatóinak, melyekben nem rendszertani felosztás, hanem földrajzi elterjedés alapján lettek kiválasztva az adott fajok. Az 1973-ban átadott épületet Makiház néven kifejezetten madagaszkári félmajmok bemutatása és szaporítása céljából építették, mely állatok ma is a Madagaszkár- ház fő látnivalóiként szolgálnak. Kölnben jelenleg négy faj, illetve alfaj kerül bemutatásra, melyek közül három meglehetősen ritka az európai állatkertekben: a vörös vari (Varecia rubra), az örvös vari (Varecia variegata subcincta), az óriás bambuszmaki (Prolemur simus) és a kékszemű szerecsenmaki (Eulemur flavifrons). Utóbbiak 2014-es látogatásom óta érkeztek az állatkertbe. Az épület a korábbi szemlélettel ellentétben, napjainkban a népszerű félmajmokon kívül több más, Madagaszkáron őshonos fajnak is otthont ad: madagaszkári vörös fodiknak (Foudia madagascariensis), sugaras teknősöknek (Astrochelys radiata), botsáskáknak és az Akvárium- Terráriumban is bemutatásra kerülő madagaszkári nappali gekkóknak (Phelsuma grandis). Bár maga a Madagaszkár-ház esztétikusan berendezett, növényes bemutató, mely megfelelőnek mondható belső férőhelyekkel rendelkezik, a makik külső ketrecei sok kivetnivalót hagynak maguk után. A tervek szerint néhány év múlva lebontják a ma már korszerűtlen férőhelyeket, és új makiszigeteket építenek az itt bemutatott ritkaságok számára.

A Madagaszkár-házhoz tartozó külső ketrecsor. Az apró kifutók egyhangúságát megtöri a gazdag berendezés és a rengeteg növény.

Külső férőhelyeikről hosszú, rácsból készült átjáró folyosókon járhatnak ki az állatok a képen látható, nagyméretű, gömb alakú ketrecekbe, melyek távolról sem nevezhetőek esztétikusnak.

A Madagaszkár-ház belső férőhelyei. A külső ketrecekhez hasonlóan itt is üvegen át tekintheti meg a közönség a makikat, melyek előtt az állatok nyugalma érdekében biztonsági korlát is húzódik.

A Zsiráfház és környéke

A Madagaszkár-ház tematikája a szomszédos Zsiráfháznál is érezteti hatását: az épületben a patásokon kívül egy kistestű madagaszkári ragadozó, a gyűrűsfarkú mongúz (Galidia elegans elegans) is bemutatásra kerül. A felvételen az állatok külső kifutója látható.

A Zsiráfház belső férőhelyei. Az épület oszlopaira a különböző zsiráf-alfajok mintázatát festették. A falon lévő skála segítségével - valamint, egy kis szerencsével - bárki lemérheti egy zsiráf magasságát.

A recés zsiráfok (Giraffa camelopardalis reticulata) külső férőhelyüket impalákkal (Aepyceros melampus melampus) osztják meg. A közönség felől csupán szárazárok és villanypásztor határolja a kifutót.

Az 1885-ben átadott három Szarvasmarha-ház svájci erdészlakok mintájára épült. Az eredetileg kilenc (épületenként három) faj bemutatására szolgáló állatházak első átalakítására 1958-ban került sor, amikor a fajszám lecsökkentése és a kifutók összenyitása három, a korábbiaknál jóval nagyobb alapterületű férőhelyet eredményezett. Később az így létrejött három kifutóból is megszüntettek egyet. Ma amerikai bölények (Bison bison bison) és a képen látható grönlandi pézsmatulkok (Ovibos moschatus wardi) lakják az épületeket és a hozzájuk tartozó kifutókat.

A Kölni Állatkert területén egy kis folyó halad keresztül, melynek vizét több helyen felduzzasztották, ideális élőhelyet teremtve ezzel a vízimadarak számára. A képen az afrikai marabuk (Leptoptilos crumenifer) és a kaffer szarvasvarjak (Bucorvus leadbeateri) közös férőhelye látható.

Az Orrszarvúház

Az állatkert legrégebbi, ma is meglévő épületét 1863-ban építették. Az Orrszarvúházat eredetileg zsiráfok és antilopok bemutatására szánták, később azonban itt kaptak helyet a kert elefántjai is. Az elmúlt évtizedek során rajtuk kívül orrszarvúakat, tapírokat és vízilovakat is gondoztak az állatházban. Időközben az épület egyik oldalán végighúzódó, korszerűtlen kifutósort lebontották, helyén piknikező helyet alakítottak ki. Napjainkban csupán két orrszarvúszobor emlékeztet arra, hogy egykor a területen vastagbőrűek laktak.

Az Orrszarvúház és belső férőhelyei a műemlék állatházban

Több, korábbi, kisebb kifutó átalakításával tágas, tetszés szerint összenyitható vagy elszeparálható férőhelyek létesültek a kert orrszarvúi számára. Jelenleg egyetlen kelet-afrikai keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis michaeli) él Kölnben, egy 1995-ös születésű, Taco nevű bika. Szokatlan módon az orrszarvúkifutót több helyen csak üveg betekintőablakok határolják.

A 2010-ben megüresedett vízilókifutót és a hozzá tartozó belső férőhelyek egy részét egy ecsetfülű disznópár (Potamochoerus porcus) számára alakították át. Az épületbe betérve a látogatók dél-afrikai sülökkel (Hystrix africaeaustralis) is találkozhatnak, melyek szintén a régi vízilóbelsők egy részét kapták meg.

Az állatkert közepén

A Kölni Állatkert középső területén elsősorban különböző vízimadarak kerülnek bemutatásra, óriási alapterületű, az állatok természetes környezetéhez hasonló férőhelyeken. A vízimadarak számára készített telelőházak egyáltalán nem hivalkodóak, szinte teljesen belesimulnak a környezetbe. A képen a rózsás gödények (Pelecanus onocrotalus) bemutatója látható. A pelikánok tucatnyi réce- és lúdfajjal osztják meg birodalmukat.

A kisebb vízimadárfajok tenyésztavainak egymástól való elszeparálást a képen látható háló segítségével oldották meg. A ragadozók támadásai ellen az állatkert teljes területén villanypásztor védi a fedetlen kifutókban élő madarakat.

Kubai vörös flamingók (Phoenicopterus ruber) népes csapata. A felvételen két faj is látható a flamingókkal közös kifutóban élő madarak közül, a császárlúd (Anser canagicus) és az örvös csája (Chauna torquata), e mellett a képen az állatkert területén szabadon élő vízityúkok (Gallinula chloropus) és az igen nagy számban jelen lévő kormos varjak (Corvus corone) is megfigyelhetőek.

Tojását igazító paradicsomdaru (Anthropoides paradisea). A fajt az európai állatkertek Európai Törzskönyvi Program (ESB) keretein belül tartják és tenyésztik. Bár a képen látható fészekalj megsemmisült (feltehetően a szülők tapasztalatlansága és a megfelelő fészek hiánya miatt), egy évvel később, 2015-ben a kölni darupár sikeresen felnevelt egy fiókát.

Jelenleg a gepárd (Acinonyx jubatus jubatus) az egyetlen kismacskafaj, amely bemutatásra kerül az állatkertben. A kölni bemutatót napjainkban egy magányos hím lakja. A gepárdkifutó különlegessége, hogy a nagyközönség felől több helyen csupán egy viszonylag alacsony védőkorlát, villanypásztor és szárazárok határolja.

Az onagerkifutóhoz hasonlóan a belső-ázsiai sztyeppék élővilágát reprezentálja a kétpúpú tevék (Camelus ferus f. bactrianus) bemutatója. A tevekifutónál szárazárkot alkalmaztak az állatok és a közönség elszeparálásra, mely annak ellenére is figyelemre méltó, hogy e megoldással a kontinens mind több állatkertjében találkozhatunk. Érdemes megfigyelni a kifutó nagyarányú, zöld felülettel való borítottságát: bár a teve a köztudatban sivataglakó állatként szerepel, a kölni kifutó jobban reprezentálja a faj valódi, sztyeppei élőhelyét, nem beszélve a férőhely esztétikus megjelenéséről.

Medvesor és kisragadozók

Az állatkert jobb oldali részén elsősorban dél-amerikai fajok és különböző ragadozók férőhelyei lettek kialakítva. Az intézmény legrégebbi állatbemutatói közé tartozik a Medvesor. Az itt található, jellegzetes, műsziklás kifutók ma is eredeti rendeltetési funkciójukat töltik be. Itt találkozhatunk a Kölni állatkertben jelenleg bemutatásra kerülő két medvefajjal, illetve alfajjal, a maláj medvével (Helarctos malayanus malayanus) és a grizzylvel (Ursus arctos horribilis). Egykor jóval több faj megfordult ugyan a Medvesoron, a fajszám lecsökkentésével viszont nagyobb férőhely áll a jelenleg gondozott egyedek rendelkezésére. Az amerikai elterjedésű grizzly sosem volt túl gyakori az európai állatkertekben, hiszen a barna medvét (Ursus arctos) tartó intézményekben szinte mindenütt a kontinensünkön őshonos, éppen ezért jóval egyszerűbben beszerezhető európai barnamedvével (Ursus a. arctos) lehet találkozni. Európában jelenleg csupán hét állatkertben láthatunk grizzlyt. Kölnben két alomtestvér nőstény él, akik 1984-ben érkeztek az állatkertbe az óta elpusztult hím testvérükkel együtt. A barna medve egyik legnagyobbra növő alfajaként számon tartott grizzlyvel éles ellentétben áll a másik Kölnben bemutatott medvefaj, a maláj medve, mely a kifejlett hímek 80 kg-os testtömegével a medvefélék családjának legkisebb tagja. A Délkelet-Ázsia trópusi esőerdeiben honos, ritka fajt az európai állatkertek Európai Törzskönyvi program (ESB) keretein belül tartják és tenyésztik, a maláj medvék törzskönyvét a Kölni Állatkertben vezetik. A medvesor közvetlen közelében kistestű emlős ragadozók számára alakítottak ki korszerű és tágas kifutókat: a kis pandák (Ailurus fulgens fulgens) és a mosómedvék (Procyon lotor) férőhelyei alapterületre talán még nagyobbak is, mint a medvéké, de figyelemreméltó a szurikáták (Suricata suricatta) és az európai vidrák (Lutra lutra lutra) bemutatója is.

Mint az összes kölni medve-bemutatóra, a grizzlyk kifutójára is jellemző a viszonylag kicsi alapterület és a műsziklás háttér. A férőhelyek kis méretét különböző környezetgazdagítási eszközökkel igyekeznek kompenzálni: ezt a célt szolgálja a nagyméretű medence, a sok beültetett növény és a mászófák is. A kép jobb oldalán jól látható az az etetőoszlop, ahonnan a medvéknek saját maguknak kell leszedniük vagy lerázniuk táplálékuk egy részét, de a grizzlyk számára két, nagyméretű kefe felhasználásával vakaródzó oszlop is készült.

A maláj medvék egyik férőhelye. Akárcsak a természetben, úgy a kölni állatkertben is magányosan, külön kifutókban tartják a maláj medvéket, a hímet csak a párzási időszakban engedik össze valamelyik nősténnyel. Kölnben 1989 és 2008 között kilenc alkalommal szaporodott sikeresen a ritka medvefaj.

Akárcsak a medvéknél vagy a kis pandáknál, úgy a mosómedvék esetében is számos környezetgazdagítási eszköz áll az állatok rendelkezésére. Az állatok számára medence is épült, e mellett odvas farönkökben bújhatnak el a kíváncsi szemek elől, vagy ha éppen kedvük tartja, élő fák koronájára mászhatnak fel. A naponta kétszer megtartott látványetetések során az állatok élelmük egy részét a képen látható etetődobozból szedik ki, ezzel is elősegítve a természetes viselkedési formák kialakítását.

A hatalmas, 500 m²-es szurikátakifutó legmeghökkentőbb berendezési tárgyai az óriási művirágok, melyek voltaképpen az állatok kényelmét szolgáló, napelemes melegedőlámpák.

Dél-Amerika

Az állatkert egyik legrégebbi épülete az 1899-ben készült Dél-Amerika Ház. Az eredetileg papagájháznak szánt épület később funkciót váltott: 1903 és 1985 között itt kerültek bemutatásra a kert emberszabású majmai, de már ekkor karmosmajmokat is gondoztak az állatházban. Napjainkban az épület részben funkciót váltott, ma Dél-Amerika gazdag állatvilágából nyújt ízelítőt az ide betérőknek. Az élő állatok bemutatásán túl muzeális funkciót is ellát a Dél-Amerika Ház: itt kapott helyett 2010-ben az akkor 150 éves állatkert történetét bemutató kiállítás, mely számos makett és archív felvétel segítségével ismerteti meg a látogatókkal a Kölni Állatkert első másfél évszázadát. A tervek szerint néhány éven belül megtörténik az épület átalakítása: 2017-től megújult formában, ám továbbra is dél-amerikai fajok bemutatójaként látogathatjuk a házat.

A Dél-Amerika Ház egy orosz katedrális mintájára épült. A felvételen jól látható a különböző ara- és aratingafajoknak otthont adó közös röpde.

Az araröpde figyelemreméltó lakói a kritikusan veszélyeztetet kéktorkú arák (Ara glaucogularis). A bemutatóban jácintkék arákkal (Anodorhynchus hyacinthinus) és nappapagájokkal (Aratinga solstitialis) is találkozhatunk.

A bemutató legnagyobb kuriózumai kétségkívül a vörös bőgőmajmok (Alouatta seniculus seniculus). Kölnben 1983 óta gondozzák és 2003 óta rendszeresen szaporítják a fajt. Az állatkert két külön férőhelyen két bőgőmajomcsapatot is tart. Vörös bőgőmajommal jelenleg csak négy európai állatkertben találkozhatunk, a három további európai kert mindegyikében élnek kölni származású egyedek. A Dél-Amerika Ház bőgőmajmai otthonukat fehérarcú sátánmajmokkal (Pithecia pithecia), arany oroszlánmajmokkal (Leontopithecus rosalia) és fehérajkú tamarinokkal (Saguinus labiatus) osztják meg. A karmosmajmok kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a barnahátú tamarin (Saguinus fuscicollis) egyik alfaját, a Weddel-tamarint (Saguinus f. weddelli) jelenleg csupán itt tartják az európai állatkertek közül, még ha a jelenlegi egyedek látogatók elől elzárt férőhelyen is élnek.

A vörös bőgőmajmok előszeretettel tartózkodnak a látogatók feje felett átnyúló hosszú, rácsból készült közlekedő folyosókban, mely a főemlősök belső férőhelyeit köti össze a külső kifutóval. Mint azt a Madagaszkár-ház esetében is láthattuk, ezt a megoldást az állatkert más területein is alkalmazzák, érdekes módon a főemlősök minden esetben szívesen használják pihenésre ezeket a folyosókat. A majmok alatt jól megfigyelhető az állatkert történelmét bemutató kiállítás egy részlete.

A Dél-Amerika Ház majombelsőinek részlete. A felvételen látható az a speciális átjáró, melyen keresztül a karmosmajmok közelíthetik meg a számukra fenntartott belsőket, ha szeretnének elvonulni a két, nagyobb testű faj elől.

A dél-amerikai majmok külső kifutója: az épület túlsó oldalán egy kisebb, csak a karmosmajmok által igénybe vehető kifutó is létesült.

A felújításra váró, műemlék Dél-Amerika Házzal éles ellentétben állnak a kontinens élővilágát bemutató komplexum további férőhelyei, melyek az esetek többségében modern, néhány éves férőhelyek. A sörényes hangyászok (Myrmecophaga tridactyla) bemutatóját 2012-ben, míg a dél-amerikai tapírok (Tapirus terrestris) és kapibarák (Hydrochoerus hydrochaeris) a képen látható közös kifutóját 2008-ban adták át. Ebben az évben érkezett meg az állatkert hím tapírja, majd két évre rá egy nőstény egyed is Kölnbe költözött. A tapírok időközben szaporodtak is, a szülőpár egyik, időközben felnőtt utóda ma is az állatkert lakója.

A sörényes hangyászok 1500 m²-es kifutója szükség esetén két részre osztható, ahogyan az a 2014-es születésű kölyök (az első, Kölnben született hangyász) világra jövetelekor is történt. A hangyászok belső férőhelyeinek otthont adó épületbe - akárcsak a kapibarák és a tapírok esetén - a látogatók nem mehetnek be, kívülről, üvegen át tekinthetik meg az állatokat.

Nem csak a Dél-Amerika Házban találkozhatunk újvilági majmokkal: bár a képen látható bemutató rácsait az elmúlt évek során üvegre cserélték, a kifutó meglehetősen korszerűtlen. Itt kapott helyett a vörös bőgőmajmok másik csapata, melyekkel közös férőhelyen Liszt-tamarinok (Saguinus oedipus), arany oroszlánmajmok, aranykezű tamarinok (Saguinus midas), fehérarcú sátánmajmok és sárgahasú csuklyásmajmok (Sapajus xanthosternos) élnek együtt. Az eredetileg öt különálló külső- és belső férőhelyből álló bemutató ketreceinek összenyitásával nagyobb férőhely áll az itt élő főemlősök rendelkezésére.

Az aranymellű csuklyásmajmot korábban a jól ismert, az egyik leggyakoribb állatkerti majomfajként számon tartott apella csuklyásmajom (Sapajus apella, korábban Cebus apella) egyik alfajának tartották. Az aranymellű csuklyásmajmok esetében hiányzik az apellákra jellemző bóbita, valamint, mint nevük is mutatja, hasuk is jóval világosabb, sárgás árnyalatú. A faj kritikusan veszélyeztetett, az európai állatkertek Európai Fajmegmentő Program (EEP) keretein belül tartják és tenyésztik. Kölnben 2005 óta tartanak aranymellű csuklyásmajmokat, az itt élő csapat rendszeresen szaporodik.

Nagymacskák

A leendő Geo-Zoo új koncepcióját követi a nagymacskák bemutatója, hiszen az állatkertben egy területre koncentrálva találkozhatunk az Ázsiában őshonos fajokkal és alfajokkal. A szibériai tigrisek (Panthera tigris altaica) és az ázsiai oroszlán (Panthera leo persica) kifutóinak különlegessége, hogy egyik oldalról csupán vizesárokkal és villanypásztorral határoltak, e mellett a látogatói úttól némileg lesüllyesztve lett kialakítva a közönség felőli oldaluk. A látogatók így új perspektívából, felülről láthatnak rá az állatokra, kanyonszerű hangulatot kölcsönözve ezzel a bemutatóknak. Nem hiányoznak az üveg betekintőablakok sem, melyek némiképp el vannak rejtve a növényzet, illetve a látogatói leshelyként szolgáló, mesterséges barlangok által. A perzsa leopárdok (Panthera pardus saxicolor) és a hópárducok (Uncia uncia) hálóval fedett kifutói szintén terjedelmesek, a rengeteg növénnyel, csobogóval a természet egy-egy darabkáját idézik. Bár az óriási nagymacska-kifutókban néha nehéz megpillantani az állatokat, a bemutatók látványa mindenért kárpótol. Az itt tartott fajok mindegyike rendszeres szaporulattal hálálja meg a korszerű férőhelyet.

A szibériai tigrisek kifutójára néző üveg betekintő ablak körül különböző állat- és növénymotívumokat fedezhetünk fel.

A tigriskifutót határoló, széles vizesárok kiváló úszási lehetőséget biztosít a nagymacskák számára. A felvételen jól látható az az épület, mely a nagymacskák és a méhészborzok (Mellivora capensis capensis) belső férőhelyeit rejti.

Az oroszlánok közül az ázsiai alfaj a legritkább a szabad természetben, valamint az egyetlen, melynek megmentésére EEP-programot hoztak létre. A képen látható hím időközben elpusztult, így jelenleg egy magányos nőstény képviseli az ázsiai oroszlánokat Kölnben.

A hópárducok kifutója egy darabka Himalája: a beültetett növények, a kis patak, a tavacskák és a sziklás háttér mind-mind az állatok eredeti hazáját idézik. A felvételen szinte teljesen láthatatlan marad a nyári melegben a hűs sziklabarlangban pihenő nagymacska. A hópárducok és a perzsa leopárdok kifutóira néhány nagyméretű betekintő üvegablakon át lehet benézni, így kevesebb stressz éri az állatokat.

A méhészborzok két kifutója mind állatföldrajzi szempontból, mind megjelenésében kakukktojásnak számít az ázsiai nagymacskák kifutói között, jól lehet, korábban szibériai görények (Mustela sibirica) lakták a férőhelyeket. A méhészborzok számára folyamatosan nyitva állnak a belső férőhelyekre vezető ajtók, így csak igen nagy szerencsével lehet megpillantani az állatokat. A faj igen nagy ritkaságnak számít az európai állatkertekben, a Kölnben gondozott alfajjal pedig jelenleg csupán két állatkertben találkozhatunk kontinensünkön.

A Kölni Állatkertet bemutató leírás következő részében a patások és emberszabásúak bemutatói, az Esőerdő-ház és az Elefántpark kerül ismertetésre.

Felhasznált irodalom:

Anthony Sheridan: Das A und O im Zoo, Schüling, Münster, 2011

Gärten für Tiere- Erlebnisse für Menschen: Die zoologischen Gärten des VDZ , J. P. Bachem Verlag, Köln, 2012

Dirk Petzold-Silke Sorge: Abenteuer Zoo- 600 Tierparks, Aquarien und Reptilienhauser-Der Zooführer für Deutschland, Österreich und Schweiz, Leopold Stocker Verlag, 2., bővített kiadás, Graz, 2012