Dierenpark Emmen Rensenpark

A RÉGI EMMENI ÁLLATKERT RÖVID BEMUTATÁSA, MAJD VÁROSI KÖZPARKKÉNT TÖRTÉNŐ TOVÁBBÉLÉSE

Dierenpark Emmen és Rensenpark

Írta: SVÁBIK KRISZTIÁN

2021

Fényképezte: DIERENPARK EMMEN, WOUTER HELLINGA, KÅRE JENSEN, ROBERT DE VEEN, RICHARD BROEKHUIJZEN, SVÁBIK KRISZTIÁN

Feltöltve: 2021. január 06.

Dierenpark Emmen

A régi Emmeni Állatkert – Noorder Dierenpark, majd 2004-től Dierenpark Emmen – nevet viselő intézményt 1935-ben Willem Oosting (1906-1983) alapította, aki mint tulajdonos és igazgató egy személyben vezette az akkor mindössze öt hektáros parkot. Oosting mindig is egy állatkert létrehozásáról álmodott és lehetőséget látott arra, hogy hobbiját valósággá változtassa. Mivel abban az időben ez volt az első nagy állatpark Észak-Hollandiában, a Noorder Dierenpark gyorsan az északi régió turisztikai vonzerejévé vált.

A második világháború veszteségeinek felszámolása után az állatkertben egy ideig növekedett a látogatók száma, azonban az 1960-as években a dolgok rosszabbra fordultak. Mivel kevesebb vendég érkezett, kevesebb pénz jutott felújításra, és mivel az állatkert családi vállalkozás volt, állami támogatással nem lehetett számolni. Oosting 1970 szeptemberében nyugdíjba vonult, s átadta a stafétabotot lányának, Aleid Rensen-Oosting-nak (1938-2016) és építész férjének, Jaap Rensennek, akik 1995-ig irányították a Hollandia Drenthe tartományában található parkot. A Rensen-házaspár egy csőd szélén álló intézményt örökölt meg, s választhatott, hogy eladja a parkot, vagy megoldást talál a nehéz helyzetben. 1970-ben az ideiglenes bezárás mellett döntöttek, s a helyi önkormányzattól igényelt kölcsönnel kieszközölték azokat a szükséges változtatásokat, mellyel egy új, elsődlegesen oktatási célokat szolgáló intézmény kialakításának irányába tettek lépéseket. Jogi és financiális szempontból egyaránt megváltozott a helyzet: az állatkert fele Emmen település birtokába került, a másik fele a Rensen család kezében maradt.

Az 1970-es évektől az állatkertben végrehajtott számos innováció a Rensen-házaspár nevéhez köthető. A jelentősebb újítások egyike az állatpark kontinensek szerinti felosztása volt, s ekkor került kialakításra a híres Afrika szavanna-kifutó – 1975-ben – zsiráfokkal, zebrákkal és struccokkal, mely évtizedeken át az Emmeni Állatkert egyik legjellegzetesebb bemutatója volt. A terjedelmes, több hektáron elterülő bemutató egy kb. 750 méteres látogatói úton sétálható körbe. Szintén ekkor került átadása a trópusi lepkekert, mely az első ilyen jellegű bemutató volt Hollandiában. 1985-ben nyitották meg a Biochron-t – mely egy állandó kiállítás volt az élet fejlődésről – s vélhetően kijelenthetjük, hogy ezzel a világ első állatkerti oktatási központja került átadásra, mely tulajdonképpen egy „elegánsan” kialakított természettudományi múzeumnak felelt meg. David Hancocks lent említett könyvében olvasható, hogy Kenneth Hudson brit muzeológus 1991-ben a következőket írta: „Egy olyan személynek, akinek pusztán egy múzeumot van ideje meglátogatni Európában, azt mondanám, hogy menjen Emmenbe. Több új ötlettel találkozhatunk itt, mint bármely más európai múzeumban. Ne vesztegessük az időt Párizsban.” Ugyanezen könyvben részletes leírást találhatunk a Biochron kiállításról, s annak jelentőségéről.

Az emmeni edukáció további unikális és nagyszerű része volt, hogy az intézmény minden második vagy harmadik évben új oktatási témával jelent meg – a helyváltoztató mozgástól kezdve a szaporodásbiológián és a színek jelentőségén át egészen a különféle szagokig – így a visszatérő látogatók egy komplex oktatási „csomag” aktív alanyaivá avanzsálhattak.

Az állatkert bemutatóit az adott állatfajok eredeti élőhelyeknek megfelelően a lehető legtermészetesebb módon alakították ki, s így az intézmény az egyik legprogresszívebben fejlődő állatkerté nőtte ki magát Európa szerte, elismerésként számos nemzetközi díj elnyerésével fémjelezve.

A saját tenyészeredmények szintén nemzetközi hírnevet hoztak az intézmény számára, ezek között is kiemelendő a veszélyeztetett indiai elefántok (Elephas maximus indicus) rendkívül sikeres szaporítása: 1992 és 2014 között összesen 30 elefántborjú látott napvilágot a régi Emmeni Állatkertben. Az elefántcsapat mérete szintén lenyűgöző, 2007-ben például 15 egyedet láthatott a nagyérdemű az állatparkban. További érdekesség, hogy 2003-tól 2013-as haláláig itt élt a világ egyik leghíresebb állatkerti ázsiai elefántbikája, Radza. A hatalmas testtömegű – 7200 kg! – és igen impresszív agyarakkal rendelkező bika összesen 15 utódot nemzett a holland intézményben.

Mindezen innovációk és eredmények ellenére azonban a későbbiekben világossá vált, hogy az Emmen városközpontjában, mintegy 12 hektáron elterülő intézmény területe túl kicsi ahhoz, hogy megfeleljen a modern állattartás összes követelményének. Mivel a bővítés már nem volt lehetséges, 1998-ban új, körülbelül hat hektáros területet vásároltak a Noordbargeres területén, mely egy gyaloghídon keresztül kapcsolódott az állatkerthez. A 2002-ben megnyílt új terület egyik legismertebb bemutatója a Playa Pinguinos, mely Humboldt pingvinek (Spheniscus humboldti) népes – mintegy 150 fős! – kolóniájának adott otthont. Röviden itt érdemes megemlíteni a régi emmeni kert egy további jellegzetességét, miszerint a vadon nagy csapatlétszámmal jellemezhető fajokat lehetőségekhez mérten a parkban is természetes szociális struktúrában mutassa be. A már említett ázsiai elefántokon és Humboldt pingvineken kívül itt élt az európai állatkertek legnagyobb nílusi vízilócsapata (Hippopotamus amphibius), a szavannalakó fajok közül pedig kiemelendő a zsiráfok (Giraffa camelopardalis), de kiváltképp az impalák (Aepyceros melampus) hatalmas csordája. Az emmeni főemlős-tartástechnológiának szintén egyik alappillére volt a természetes csoportméretben történő bemutatás, melynek leghíresebb példája a galléros páviánok (Papio hamadryas) 140 fős kolóniája volt.

A bemutatókra visszatérve kiemelendő a régi területen 2003-ben átadott "Vadnyugat", ahol óriás jávorszarvasok (Alces americanus) és erdei bölények (Bison bison athabascae), valamint számos madárfaj osztozott közös kifutón.

A Biochron, valamint az ehhez kapcsolódó cápa-bemutató és lepkekert mellett a régi terület jelentősebb fedett bemutatói még az Ázsia Ház és az Oasia, az Afrika Ház, valamint az AmeriCasa trópusi csarnoka.

A későbbiekben azonban ez a terjeszkedés szintén kevésnek bizonyult a jövő terveire vonatkozóan. 2007-ben bejelentették, hogy az Emmeni Állatkert teljes egészében az új területre költözik, amelyet 40 hektárra bővítenek. Az akkor 2014-re datált teljes projekt fejlesztését, infrastruktúráját, épületeit és áthelyezését csillagászati összegre becsülték, nem kevesebb, mint 489 millió eurós költségvetéssel. Csak az állatkert 190 millió eurót igényelt, amelynek mintegy felét a városi önkormányzat finanszírozta.

Az intézmény 2010-ben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. A látogatók száma azonban már csökkenni kezdett, mert az állatkert – részben a tervezett áttelepítési tervek miatt – már nem fektetett be a régi terület fejlesztésébe. Az áthelyezési terveket elhalasztották, s a költségvetést módosítva, számos csökkentést hajtottak végre. A 15 évig hivatalát betöltő Henk Hiddingh igazgató távozott az intézmény éléről, és helyére Frankwin van Beers – a Dolfinarium Harderwijk korábbi igazgatója – érkezett, akit az a nehéz feladat várt, hogy az Emmeni Állatkertet ismét virágzó intézménnyé varázsolja.

Végül a fénykorában évente 1,7 millió látogatót fogadó régi Emmeni Állatkert 2015. december 31-én bezárt. 2016. március 18-án az új létesítményt – mely az állatpark mellett vidámparknak és színháznak is helyet ad – WILDLANDS Adventure Zoo Emmen néven Vilmos Sándor (teljes nevén Willem-Alexander Claus George Ferdinand) holland király nyitotta meg Emmen városközpontjának másik – mintegy alig fél kilométerrel távolabbi – oldalán.

A régi állatkertet bemutató alábbi képsorozat nagy része 2015 nyarán készült.

Biochron

A Biochron és Lepkekert bejárata előtti "kőtenger" © Wikimedia Commons

Rensenpark

A régi állatkert azonban bezárását követően is tovább él, ugyanis 2016. június 18-án Aleid Rensen-Oosting korábbi igazgató városi közparkként nyitotta meg újra a területet. A parkot először ’Mensenpark’ néven adták át, azonban 2018 elején a Rensen-házaspár tiszteletére ’Rensenpark’ névre keresztelték.

2017-ben az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (European Association of Zoos and Aquaria, EAZA) éves konferenciáján történő részvétel végett többször volt lehetőségem az új emmeni állatkert meglátogatására, s mindemellett kétszer is sikerült időt szakítanom a régi intézmény megtekintésére. Habár a korábbi neves állatparkot személyesen nem volt szerencsém meglátogatni, számos szakmai leírást és híradást, valamint különféle fotógalériákat mankóként használva élénk kép élt bennem a bezárt állatbemutató színvonaláról. A bevezető mondatra visszautalva egyértelműen állíthatjuk, hogy a régi kert valóban tovább él! Különös hangulatban telt az immáron városi parkban tett séta, ahol egyértelműen felismerhetőek a nagyrészt változatlan formában meghagyott legjellegzetesebb állatkifutók, mint például a terjedelmes afrikai szavanna, az amerikai Vadnyugat, az ázsiai elefántok bemutatója vagy a főemlősök sziget-kifutói. A nagyragadozók – oroszlánok, leopárdok és medvék – kifutóit azonban nagyrészt lebontották, azok területét „parkosították”. A megüresedett állatkerti épületeket pedig jelenleg kreatív vállalkozók, művészek és kulturális szervezetek számára adja bérbe a városi önkormányzat. A bejáratnál elhelyezett információs tábla már elöljáróban szemlélteti az ide látogatókkal, hogy a megújult park „szolgáltató-rendszere” az innováció, kultúra és művészet hármas egységén alapul. Találhatunk a parkban Kortárs Tibeti Művészeti Múzeumot, nemzetközi művészeti galériát és művészeti egyesületet, kiállítást a fenntarthatóság és innováció ösztönzését szolgáló tevékenységekről, mozit, városi színházat és színháziskolát, különféle műhelyeket mozaikkészítés és kerámiafestés tanfolyamokkal, ötvösműhelyet, alapítványokat, Hollandia első fedett drón versenypályáját, valamint egy teaházat és étteremet, de Rembrandt Éjjeli őrjárat című festményének reprodukciós projektje is itt zajlik éppen. Ezen túlmenően a gyerekek szórakozását a régi állatkerti játszótér, a felnőttekét pedig egy szabadulószoba biztosítja. Állatkerti mementóként a korábbi állatsimogatóban került kialakításra egy városi farm, mely háziállat-bemutatóban nagyrészt mentett egyedek élik mindennapjaikat.

Minden év szeptemberében városi grillezésre kerül sor a területen, s érdemes megemlíteni, hogy a rangos China Lights Fesztivált 2021-re tervezik a megújuló parkban.

A természeti értékeket illetően essen röviden szó a park növényvilágáról. Jelenleg is megfigyelhető a park egy részén, többek között a régi szavannán is keresztülhúzódó, tölgyfákkal szegélyezett 350 méteres sugárút, mely több mint 300 éves faegyedekből áll. A tölgyek mellett bükk, juhar, nyír és gesztenye jellemző a területen, s e honos állomány egészül ki a park bizonyos helyein fellelhető egzotikus taxonokkal, amelyek a régi állatkert különböző "kontinenseihez" tartoznak. Példaként említhető az észak-amerikai elterjedésű tulipánfa, mocsárciprus és mamutfenyő. A parkban összesen 670 védett faegyed található.

Az új városi közparkot bemutató alábbi képsorozat – egy fotó kivételével – 2017 őszén készült. A lehetőségekhez mérten igyekeztem a régi állatkertről és az új közparkról készült fotókat – elsősorban a kiemelt, nagyméretű képeket, de részben a fotógalériák felvételeit egyaránt – párhuzamba állítani, hogy könnyebben összehasonlítható legyen múlt és jelen.

Biochron - bejárat

A Biochron és Lepkekert bejárata előtti "kőtenger" © Svábik Krisztián

A leírás következő részeiben az új emmeni állatkert, a WILDLANDS Adventure Zoo Emmen nagy egységei – az Atlas Theater és az Animazia, valamint a három nagy tematikus bemutató-egység, a Jungola, Serenga és Nortica – kerül bemutatásra.

Felhasznált irodalom:

HANCOCKS, D. 2001. A Different Nature: The Paradoxical World of Zoos and their Uncertain Future. Berkeley, California: University of California Press.

www.rensenparkemmen.nl

www.tallsay.com

www.wikipedia.org

www.zoochat.com