ZOOROPE
Európa  állatkertjei

 

 

KIS TERÜLET NAGY MÚLTTAL

 

A régi Poznańi Állatkert

 

 

Írta és fényképezte: SVÁBIK KRISZTIÁN

2018 és 2017

 

Feltöltve: 2018. augusztus 01.

 

 

 

A Nagy-lengyelországi Vajdaság fővárosában, a Warta folyó partján fekvő Poznańban két állatkertet is találunk. Európa egyik öreg zoológiai intézménye, a régi Poznani Állatkert (Ogród Zoologiczny w Poznaniu Stare Zoo) története egy korabeli vasúti pályaudvaron található étterem kertjében kialakított apró menazsériával vette kezdetét az 1870-es évek elején. Az állomás bezárását követően a megalakult zoológiai társaság pavilonokat és állatkifutókat épített, s az intézmény hivatalos megnyitójára 1874-ben került sor. Az első világháborúig a gyűjtemény dinamikus fejlődése mellett különféle rendezvények, koncertek és kiállítások színtereként is funkcionált az intézmény. A világháború utáni stagnálás éveit követően ismét újabb bemutatók létesültek, ám a második világégés nagy károkat okozó időszaka után 1945-ben ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt.

Az intézmény centenáriumán, 1974-ben nyílt meg a hatalmas területű új Poznańi Állatkert (Ogród Zoologiczny w Poznaniu Nowe Zoo) a város szélén található Máltai-tó melletti erdős-dombos vidéken. A régi állatkert mindössze 5,2 hektáros óvárosi területét 1976-ban műemléki oltalom alá helyezték, s az állatgyűjtemény vonatkozásában pedig „visszafokozták”. Napjainkban két jelentősebb szegmensből áll a gyűjtemény; a kétéltű- és hüllőfelhozatal mellet a háziállat-bemutató dominál, de madarak, néhány főemlős- és kisragadozó-faj is bemutatásra kerül még a műemléki környezetben. A városi tanács 2009-ben hozott döntése alapján az óvárosi régi állatkerti terület közparkká alakult, így ingyenesen látogatható, mely alól kivételt egyetlen épület, a „Hidegvérű” állatok pavilonja jelent.

A régi és az új poznani állatkert 2016-tól egy igazgatóság alá tartozik.

 

A régi Poznani Állatkert térképe

 

 

Műemléki séta a közparkban

 

 

A régi állatkertben számos szobor és műemlék-épület található. Az utóbbiak mellett kihelyezett nagyméretű információs panelek pillanatképeket villantanak fel az intézet történelméből, s számos archív felvétel szép összeállításában mutatja, mely fajokat láthatta itt a publikum az idők során. A jelentősebb műemlék épületek a következők:

 

Elefántház (Słoniarnia), 1888

Madárház (Ptaszarnia), 1888

Majomház (Małpiarnia), 1904

„Medvebarlang” (Grote), 1906

Nagyröpde (Woliere), 1924

Bejárat (Wejście), 1928-1929

Oroszlánház (Lwiarnie)

 

A „Medvebarlang” és Oroszlánház mára pusztán történeti mementó, ám a további műemlék épületekben jelenleg is bemutatnak állatokat.

A korabeli időkben elefántoknak – majd a későbbiekben zsiráfoknak is – otthont adó épület egy gőzmozdony depóból avanzsált Elefántházzá. Napjainkban lovak, szamarak, juhok és törpezebuk lakják az épületet és a hozzá kapcsolódó kifutókat. Kissé távolabb további háziállatok, nyulak, kecskék és törpesertések kerülnek bemutatásra.

Az intézmény szintén legidősebb épületeihez tartozó Madárház napjainkban majomházként funkcionál, s elsősorban karmosmajmok, mint fehérpamacsos selyemmajmok (Callithrix jacchus), vöröskezű tamarinok (Saguinus midas) és gyapjasfejű tamarinok v. Liszt-majmocskák (Saguinus oedipus) lakják a bemutatókat, de láthatunk itt Apella csuklyásmajmot (Sapajus apella) is. Az eredeti Majomház egészen a közelmúltig sziamangok (Symphalangus syndactylus) otthona volt. A főemlősöket további két félmajom-faj képviseli: a Bejárat közeli kis tavon tetszetős sziget-bemutatón kaptak elhelyezést a gyűrűsfarkúmakik v. katták (Lemur catta) és a vöröshasú barnamakik (Eulemur rubriventer).

A majd egy évszázados Nagyröpde napjainkban is tekintélyes méretű voilernek számít, jelenleg itt láthatjuk a park Viktória-koronásgalambjait (Goura victoria), Livingstone-turákóit (Tauraco livingstonii), trombitás szarvascsőrűit (Bycanistes bucinator), kékfejű árgusfácánjait (Argusianus argus) és skarlát íbiszeit (Eudocimus ruber), míg a „Medvebarlang” mögötti kisebb tavakon rőtesfejű ludak (Chloephaga rubidiceps), apácaludak (Branta leucopsis) és indiai ludak (Anser indicus) tekinthetőek meg.

Az Elefántházhoz visszakanyarodva, azzal szemközt, az állatkert külső ívén került kialakításra egy kisebb Dél-Amerika társaskifutó, ahol alpakák (Vicugna vicugna f. pacos), nanduk (Rhea americana) és örvös csáják (Chauna torquata) élnek. A kisebb testű ragadozók közül a népszerű szurikáták (Suricata suricatta), valamint ezüstrókák (Vulpes vulpes f. domestica) kerülnek bemutatásra.

A hüllőket több teknősfaj képviseli: a szenes teknősök (Chelonoidis carbonarius), sugaras teknősök (Astrochelys radiata) és sárgafejű teknősök (Indotestudo elongata) kültéri napozója a Dél-Amerika kifutó szomszédságában, míg a mocsári teknősök (Emys orbicularis) és kirgiz teknősök (Testudo horsfieldii) bemutatója a Madárház mögötti területen látható.

 

 A "Medvebarlang" az idők során medvék, farkasok, rókák, kisragadozók, patások, sasok és hollók bemutatására szolgált © Svábik Krisztián

 

 

„Hidegvérű” állatok pavilonja

 

 

A régi poznani kert legnagyobb attrakciója a 2010-12 között épült „Hidegvérű” állatok pavilonja, mely nagyméretű üvegház modern megjelenésével némiképp kontrasztban áll a műemlék-épületegyüttes gyűrűjével körbevéve. Az épület külön belépődíj ellenében látogatható, s a poznańi hal-, kétéltű- és hüllőgyűjtemény kisméretű, de színvonalas bemutatójának számít.

A bejárat folyosóján kialakított akvárium részleg elsősorban kisebb tengeri medencékből áll, melyekben néhány meghatározó fajként a közönséges bohóchalat (Amphiprion ocellaris), Picasso-halat (Rhinecanthus aculeatus), sünhalat (Diodon hystrix), tűzhalat (Pterois volitans), rókafejű nyúlhalat (Siganus vulpinus), palettás doktorhalat (Paracanthurus hepatus), csíkos doktorhalat (Acanthurus lineatus), narancsfoltos doktorhalat (Acanthurus olivaceus), holdfény doktorhalat (Acanthurus leucosternon), sárga doktorhalat (Zebrasoma flavescens), rúzsos doktorhalat (Naso lituratus), elegáns doktorhalat (Naso elegans), nagyorrú doktorhalat (Naso vlamingii), hatcsíkos ajakoshalat (Pseudocheilinus hexataenia), narancsfoltos kék tündér ajakoshalat (Cirrhilabrus aurantidorsalis), püspöklila császárhalat (Centropyge bispinosa), kék korallsügeret (Chrysiptera cyanea), kardinálishalat (Pterapogon kauderni) említhetjük.

A kétéltűek bemutatóit szintén egy külön folyosón találhatjuk, ahol mexikói axolotl (Ambystoma mexicanum), bordás gőte (Pleurodeles waltl), keleti tűzhasú unka (Bombina orientalis), vörösszemű levelibéka v. makibéka (Agalychnis callidryas), paradicsombéka (Dyscophus guineti), aranymantella (Mantella aurantiaca) és óriás hegyi béka (Leptodactylus fallax) látható. Utóbbi súlyosan veszélyeztetett fajt 2013-ban és 2016-ban is sikeresen szaporította az intézmény. Habár nem kétéltű, de nagyrészt vízi életmódja miatt itt kerülnek bemutatásra a krokodilfarkú bütykösgyík (Shinisaurus crocodilurus) is. A nyílméregbékák – mint a Dendrobates leucomelas, a Dendrobates tinctorius „Pic Matecho”, „Azureus” és „Alanis” változata, Epipedobates tricolor és Phyllobates vittatus – igényesen kialakított, gazdagon növényesített terráriumokban élnek.

A krokodilféléket egy faj, a pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus) képviseli. A kajmánmedencét elhagyva érkezünk meg az üvegház kiöblösödő központi csarnokához, mely egyben a hüllőbemutató kiemelt látványosságának számító komodói varánuszok (Varanus komodoensis) férőhelye. Jelenleg két 2004-es születésű nőstény egyed él itt, melyek 2005-ben érkeztek Poznanba a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek egyikén, a Gran Canarian létrehozott Reptilandia intzéményből. Egészen a közelmúltig egy 2012-ben Los Angeles-ből érkezett hímet is láthatott a nagyközönség az állatkert közpark területén, azonban ez az egyed 2017-ben elpusztult.

Továbbhaladva számos kisebb-nagyobb terrárium sorakozik a hangulatos, kanyargós látogatói útvonal mindkét oldalán. Az alapvető bemutatás-technika az élőhely szerinti felosztás, így első ízben a trópusok csapadékos, majd a félsivatagok száraz élőhelyein haladunk keresztül. A dekoráció vonatkozásában érdemes megemlíteni a terráriumok és közvetlen környezetük hasonló berendezését, mely megoldás némileg egybeolvasztja az állattartó- és látogatói teret. A hüllőbemutatók további jellemzője a társas-bemutatók kialakítása. A csarnokban az alábbi fajokkal találkozhatunk:

  • indiai koromteknős (Melanochelys trijuga) és ázsiai víziagáma (Physignathus cocincinus)
  • kétkarmú teknős (Carettochelys insculpta) és zöld leguán (Iguana iguana)
  • szalagos tigrispiton (Python bivittatus)
  • vörösfarkú boa (Boa constrictor)
  • szemölcsös vitorlásagáma (Hydrosaurus pustulatus)
  • paradicsombéka (Dyscophus guineti), madagaszkári óriás nappali gekkó (Phelsuma madagascariensis grandis) és párduckaméleon (Furcifer pardalis)
  • résteknős (Malacochersus tornieri) és szudáni páncélosgyík (Broadleysaurus major)
  • szakállasagáma (Pogona vitticeps), galléros gyík (Chlamydosaurus kingii) és ausztrál víziagáma (Physignathus leuserii), valamint ausztrál kéknyelvűszkink (Tiliqua scincoides)
  • kolorádói folyami varangy (Bufo alvarius) és mexikói viperagyík (Heloderma horridum exasperatum)
  • kubai orrszarvú leguán (Cyclura nubila nubila)

 

Nőstény komodói varánusz (Varanus komodoensis) © Svábik Krisztián

 

Következő alkalommal az új Poznańi Állatkert kerül ismertetésre.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Ogród Zoologiczny w Poznaniu – Stare Zoo, Guide 2013

www.zoo.poznan.pl

 

 

Vendégkönyv